35:1 (A karvezetőnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)
35:2 Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem.
35:3 Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.
35:4 Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót.
35:5 Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.
35:6 Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig.
35:7 Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője.
35:8 Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.
35:9 Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.
35:10 Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.
35:11 Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben!
35:12 Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót!
35:13 Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.