39:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára.)
39:2 Bíztam, az Úrban bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat.
39:3 Kiszabadított a sírgödörből, ki az iszapból és mocsárból. Sziklára állította lábamat, és megszilárdította léptemet.
39:4 Ajkamra új éneket adott, Istenünk magasztalására. Sokan látják majd és megremegnek, s eltelnek az Úr iránt bizalommal.
39:5 Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek.
39:6 Mennyi csodát tettél, Uram, és Istenem, a rólunk való gondban hozzád senki nem mérhető! ha elmondani vagy hirdetni próbálnám, felsorolni sem győzném.
39:7 Te nem kívánsz véres vagy ételáldozatot, de megnyitottad fülem a hallásra. Nem követelsz égő- és engesztelő áldozatot,
39:8 így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok! A könyvtekercsben rólam írták,
39:9 hogy teljesítsem akaratod. Parancsod, Istenem, örömmel tölti el szívemet.
39:10 Az Úr igazságát hirdetem a nagy közösségben. Nézd, ajkam nem hallgatott, Uram, te ezt tudod.
39:11 Nem rejtettem el szívembe igaz tetteidet, magasztaltam hűségedet és segítségedet. Kegyelmedről nem hallgattam, a nagy közösség előtt hűségedet nem titkoltam.
39:12 Ne tagadd meg tőlem, Uram, irgalmadat, kegyelmed és hűséged mindig oltalmazzon!
39:13 Tömérdek nyomorúság fojtogat, tenger bűnöm elborított, már nem is látok. Több van belőlük, mint fejemen a haj, és erőm is cserbenhagyott.
39:14 Irgalmadban ments meg, Uram, Uram, siess segítségemre!
39:15 Piruljanak és szégyenkezzenek, akik életemre törnek, hogy tönkretegyenek. Szégyent vallva hátráljanak, akik örülnek bajomnak.
39:16 Dermedjenek kővé szégyenükben, akik gúnyolnak: Jól van így!
39:17 Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet.
39:18 De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre! Te vagy gyámolom és szabadítóm, ne késlekedj tovább, Istenem!