52:1 (A karvezetőnek - betegség idején: Dávid tanítókölteménye.)
52:2 Az esztelen így szól szívében: Nincs Isten! Álnokok, romlottak, s amit művelnek, borzalom. Senki sincs, aki még a jót tenné.
52:3 Isten, nézz le az égből az ember fiaira, hogy van-e még bölcs, van-e még, aki az Istent keresi.
52:4 Tévelygők és romlottak mind! Egyetlen egy sincs, aki a jót tenné.
52:5 Nem jutnak jobb belátásra, akik rosszat tesznek, akik emésztik népemet, mint ahogy a kenyeret eszik, akik nem folyamodnak Istenhez?
52:6 Akkor majd rettegés veri őket, amilyen váratlan rettegés még nem volt. Akik hűtlenek lettek, azoknak csontját szétszórta az Úr, megszégyenültek, mivel Isten elvetette őket.
52:7 Jöjjön hát szabadulás Sionból Izrael számára! Ha majd Isten megfordítja népe sorsát, akkor ujjong majd Jákob és vigad Izrael.