55:1 (A karvezetőnek a Távoli istenek galambja szerint - miktam Dávidtól, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.)
55:2 Légy kegyes hozzám, Uram, mert az emberek eltipornak, folytonos harcban szorongatnak.
55:3 Ellenségeim folyvást lábukkal taposnak, és sokan vannak, akik vesztemre törnek. Állíts talpra,
55:4 amely napon elfog a félelem, mivel tebenned bízom.
55:5 Dicsőítem Istenben a szavát, Istenben remélek, nem félek, a halandó mit árthatna nekem.
55:6 Naphosszat kiforgatják szavaimat, minden gondolatuk az elvesztésem.
55:7 Összegyűlnek és körülvesznek, lesik lépteimet, életemre törnek.
55:8 Gonoszságuk ellenére megszabaduljanak? Uram, haragodban söpörd el e népeket!
55:9 Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.
55:10 Ellenségeim visszarettennek, amikor téged szólítalak. Tudom, hogy Isten valóban velem van.
55:11 Dicsőítem Istenben a szavát, dicsőítem az Úrban a szavát.
55:12 Istenben bizakodom, nem félek, az ember mit árthat nekem?
55:13 Tartozom azzal, amit ígértem, Istenem, hálaáldozatot mutatok be neked.
55:14 Mert életemet kiragadtad a halálból, hogy az élők világosságában járjak Isten előtt.