56:1 (A karvezetőnek a Ne töröld el szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elől barlangba menekült.)
56:2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.
56:3 Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.
56:4 Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét.
56:5 Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.
56:6 Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!
56:7 Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.
56:8 A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.
56:9 Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!
56:10 A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.
56:11 Mert irgalmad az égig felér, hűséged eléri a felhőket.
56:12 Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsőséged!