64:1 (A karvezetőnek - Dávid zsoltára, ének.)
64:2 Téged illet a dicsőítés Sionban, Istenem, neked tesznek fogadalmakat.
64:3 Te meghallgatod a kéréseket,
64:4 ezért bűnével terhelten hozzád siet minden ember. Vétkeink ránk nehezednek, de te megbocsátod őket.
64:5 Boldog, akit kiválasztasz és fölemelsz, hogy csarnokaidban lakjék. Eltelünk házad javaival, templomodnak szentségével.
64:6 Igazságosságodban meghallgatsz minket, Istenünk, segítőnk, s megrendítő, fönséges jeleket adsz. Te vagy a föld határainak reménye, s reménysége a távoli partoknak.
64:7 Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket, te, aki hatalommal övezed magad.
64:8 Te csendesíted el a tenger morajlását, hullámainak vészjósló zúgását. A népek háborognak;
64:9 félelem fogja el azokat, akik a föld határain laknak. Jeleid láttán öröm tölti el kelet és nyugat kapuit.
64:10 Meglátogattad a földet és megitattad, áldásod bőségével elárasztottad. Isten patakja tele van vízzel; jó termést adtál gabonából, s a földet is előkészítetted:
64:11 barázdáit megöntözted, göröngyeit simára porlasztottad, esővel fellazítottad, és a sarjadó vetést megáldottad.
64:12 Jóságod koszorújával koronáztad az évet, kocsid nyomában jólét jár és bőség;
64:13 pezsdülnek a puszta legelői, a dombok vígságba öltöznek;
64:14 a réteket nyájak lepik el, a völgyekben gabona hullámzik. Minden ujjong és dalol színed előtt!