7:1 (Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)
7:2 Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözőmtől és szabadíts meg!
7:3 Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.
7:4 Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad,
7:5 ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,
7:6 akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensőmet a porba!
7:7 Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!
7:8 Gyűljenek köréd a nemzetek, előttük állítsd fel ítélőszéked.
7:9 [Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!
7:10 Legyen vége a galádok gazságának, tedd erőssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.
7:11 Isten az én védőpajzsom. O menti meg az igaz szívűeket.
7:12 Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,
7:13 ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:
7:14 maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.
7:15 Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.
7:16 Gödröt ásott, kimélyítette, de ő esett a maga ásta verembe.
7:17 Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.
7:18 De én dicsőítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.