76:1 (A karvezetőnek a Jedutun szerint - Aszaf zsoltára.)
76:2 Istenhez száll szavam, hozzá kiáltok, Istenhez száll szavam, hogy meghallgasson.
76:3 Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szűntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása.
76:4 Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem.
76:5 Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni.
76:6 Régmúlt napokra kell gondolnom,
76:7 a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem:
76:8 Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas?
76:9 Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret?
76:10 Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?
76:11 S így szólok: Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.
76:12 Emlékezem az Úr tetteiről, gondolkozom a hajdani csodákról.
76:13 Minden művedet megfontolom, minden tettedet mérlegelem.
76:14 Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges?
76:15 Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a pogányok előtt is feltártad hatalmadat.
76:16 Erős karral megszabadítottad népedet, Jákob és József fiait.
76:17 A vizek láttak téged, Istenem, a vizek láttak és megborzadtak, a hullámok a mélységekig megremegtek.
76:18 A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek.
76:19 Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett.
76:20 Utad átvitt a mély tengeren, ösvényeid átszelték a nagy vizeket, s lábadnak nyoma nem volt látható.
76:21 Mint egy nyájat, néped úgy vezetted Mózes és Áron kezével.