77:1 (Aszaf tanítókölteménye.) Népem, figyelj tanító szavamra, hallgassátok meg szám tanítását!
77:2 Példabeszédre nyitom meg ajkam, ősidők titkait hirdetem nektek,
77:3 amit hallottunk, amit megismertünk, s amit őseink beszéltek el nekünk.
77:4 Nem titkoljuk el fiaink elől, hanem hirdetjük a jövő nemzedéknek. Az Úr dicső tetteit, erejét, és a csodákat, amelyeket művelt.
77:5 Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak,
77:6 hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek.
77:7 Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.
77:8 Ne legyenek, mint atyáik voltak: nyakas, pártütő nemzedék; nemzedék, amely ingatag szívével nem volt hűséges Istenéhez.
77:9 Efraim fiai, az íjászok az ütközet napján megfutamodtak.
77:10 Isten szövetségét nem tartották, s vonakodtak törvénye szerint élni.
77:11 Elfelejtették tetteit és csodáit, amelyeket még láthattak.
77:12 Csodákat tett az atyák szeme láttára Egyiptom földjén és Tánisz mezején.
77:13 Szétválasztotta a tengert, s engedte, hogy átvonuljanak; a vizet feltorlaszolta, mint valami falat.
77:14 Nappal a felhőben vezette őket, éjjel pedig a tűznek fényénél.
77:15 Megrepesztette a sziklát a pusztában, s a kicsorduló forrásból bőven adott inni.
77:16 Patakokat csalt elő a sziklából, és vizüket bőven árasztotta.
77:17 S mégsem szűntek meg vétkezni ellene, szembeszálltak a pusztában a Fölségessel.
77:18 Szívükben kísértették Istent, mohóságukban ételt követeltek.
77:19 Zúgolódtak Isten ellen s így szóltak: Tud-e Isten itt a pusztában asztalt teríteni?
77:20 S lám, rácsapott a sziklára, és megeredt a víz, előtört a forrás. De tud-e népének kenyeret adni, és húsételről gondoskodni?
77:21 Hallotta ezt az Úr és haragra gerjedt, tűz csapott fel Jákob ellen, haragja fellobbant Izrael ellen.
77:22 Mert nem hittek az Istenben és nem bíztak segítségében.
77:23 De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit.
77:24 Mannát hullatott az égből eledelül, égi kenyeret adott nekik.
77:25 Az erősek kenyerét ette az ember, ételt küldött nekik bőségesen.
77:26 Keleti szelet támasztott az égből, s hatalmával fölkeltette a déli szelet.
77:27 Húst hullatott rájuk homokeső módján, szárnyas madarakat, tenger fövényeként.
77:28 Táboruk közepén hullottak le, sátraik mellé körös-körül.
77:29 Ettek és jóllaktak; így teljesítette kívánságukat.
77:30 De még éhségük meg se szűnt, az étel még szájukban volt,
77:31 Isten haragja újra fölgerjedt ellenük. Nagyjaik közé a halált vetette, Izrael ifjúságát leterítette.
77:32 De ők azért tovább vétkeztek, csodáinak nem adtak hitelt.
77:33 Ezért napjaikat megrövidítette, éveiknek hamar véget vetett.
77:34 Ha megverte őket, keresni kezdték, megtértek és kérdeztek utána.
77:35 Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.
77:36 Mégis megcsalták a szájukkal, nyelvükkel hazudtak neki.
77:37 Szívük nem volt egyenes előtte, szövetségét nem tartották hűségesen.
77:38 Bűneiket mégis elengedte, nem pusztította el őket. Újra meg újra fékezte haragját, nem zúdította rájuk indulata árját.
77:39 Gondolt rá, hogy csak testi lények, olyanok, mint a fuvallat, amely eloszlik és nem tér vissza.
77:40 Hányszor gerjesztették fel haragját a pusztán, hányszor okoztak neki gondot a sivatagban!
77:41 Kísértették Istent újra meg újra, keserűséget okoztak Izrael Szentjének.
77:42 Nem emlékeztek vissza a kezére, sem a napra, amelyen kiszabadította az ellenség hatalmából őket.
77:43 Amikor jeleket művelt Egyiptom földjén, és csodatetteket Tánisz mezején;
77:44 amikor vérré változtatta folyóikat, és patakjaikat, hogy senki ne ihassék.
77:45 Legyeket küldött rájuk, hogy halált okozzanak, és békákat, hogy pusztulást hozzanak.
77:46 A rovaroknak bő aratást adott, a sáskáknak adta munkájuk gyümölcsét.
77:47 Szőlőjüket elverte záporral, fügefáikat faggyal, jégesővel.
77:48 Marhájukat dögvész pusztította, nyájaikat villámmal sújtotta.
77:49 Haragjának tüzét szórta rájuk: bosszúság, gond, zaklatás, ártalom tömegét.
77:50 Szabad folyást engedett haragjának: nem kímélte őket a haláltól, s állataikat sem a pusztulástól.
77:51 Lesújtott minden elsőszülöttre Egyiptomban, Kám sátrainak elsőszülötteire, mindnyájukra.
77:52 Népét kihozta, mint a juhokat, s átvezette őket a pusztán, mint a nyájat.
77:53 Biztosan vezette őket, hogy ne tévelyegjenek, s ellenségeiket elnyelte a tenger.
77:54 Elvezette őket szent földjére, a hegyekre, amelyeket jobbja szerzett.
77:55 Szemük láttára elűzte a pogányokat, és nekik adta földjüket örökségül; a pogányok sátrába Izrael törzseit telepítette.
77:56 Mégis megkísértették a Fölségest, kihívták maguk ellen, s nem tartották meg törvényét.
77:57 Mint az atyák, a hűséget megszegve, ők is elfordultak; mint a csalfa íj, eltérültek.
77:58 Magaslataikkal kihívták haragját, bálványaikkal féltékenységre ingerelték.
77:59 Isten hallotta, s indulatra gerjedt: elvetette Izraelt egészen.
77:60 Elhagyta lakóhelyét Silóban, a sátrat, amelyben az emberek közt lakott.
77:61 Hatalmát a fogság prédájára hagyta, dicsőségét ellenség kezére adta.
77:62 Népét kiszolgáltatta a kardnak, szívét harag töltötte el öröksége ellen.
77:63 Fiaikat tűz emésztette meg, leányaik nem mehettek férjhez;
77:64 papjaik kard élén hulltak el, s özvegyeiknek sírni sem volt szabad.
77:65 De aztán mint álomból, fölserkent az Úr, mint a harcos, aki fölkel a bor mellől.
77:66 Ellenségeinek a hátába csapott, és örök szégyent hozott rájuk.
77:67 József sátrát elvetette, s nem foglalta le Efraim törzsét sem.
77:68 Júdát választotta ki magának, a Sion hegyét, melyet szeretett.
77:69 Mint égi magaslatot, úgy építette a szentélyt, szilárddá tette, mint a földet, amelyet örökre megteremtett.
77:70 Kiválasztotta szolgáját, Dávidot, a juhok aklától hozta el.
77:71 Az anyajuhoktól szólította el, hogy legeltesse Jákobot, a népét, Izraelt, az ő örökségét.
77:72 O szívének egyszerűségében legeltette, s hozzáértő kézzel vezette.