89:1 (Mózesnek, az Isten emberének imája.) Uram, te voltál menedékünk nemzedékről nemzedékre,
89:2 mielőtt a hegyek kiemelkedtek, mielőtt a föld és a világ kialakult. Isten, te öröktől fogva vagy, s örökké!
89:3 Te a halandót ismét porrá teszed. Így szólsz: Emberek fiai, térjetek oda vissza!
89:4 Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
89:5 Hamar elragadod őket, olyanok, mint a reggeli álom, mint a sarjadó fű:
89:6 reggel kihajt, kizöldül, estére lekaszálják és elszárad.
89:7 Valóban semmivé leszünk haragod előtt, megzavarodunk neheztelésedtől.
89:8 A szemed elé állítottad bűneinket, arcod világosságában látod vétkeinket.
89:9 Minden napunk haragodban múlt el, éveinket egyetlen sóhajként éltük át.
89:10 Éveinknek száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad.
89:11 Ki mérheti föl haragod erejét, ki fél eléggé haragod hevétől?
89:12 Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!
89:13 Fordulj felénk újra, Uram! Miért késel oly soká? Légy irgalmas szolgáidhoz,
89:14 üdíts fel minket irgalmaddal, hogy ujjongjunk és örüljünk ezentúl minden nap.
89:15 Vidíts fel a napokért, amelyeken próbára tettél, az évekért, amelyekben nyomorogtunk.
89:16 Nyilvánítsd ki művedet szolgáidnak, s gyermekeik előtt tárd fel dicsőséged!
89:17 Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!