91:1 (Zsoltár, szombati ének.)
91:2 Jó dolog az Urat dicsérni, nevednek, ó Fölséges, éneket zengeni;
91:3 reggel hirdetni irgalmadat, éjszaka meg hűségedet,
91:4 tízhúrú hárfával és lanttal, énekkel és muzsikával.
91:5 Tetteid, Uram, örömmel töltenek el, kezed művein ujjongok:
91:6 Mily fönségesek a tetteid, Uram, s gondolataid nem lehet kifürkészni!
91:7 Az értelmetlen ember nem foghatja fel, a balga nem ismeri meg őket soha.
91:8 A bűnösök nőhetnek, mint a fű, a gonoszok csillogva járhatnak: örök pusztulásra vannak ítélve mind,
91:9 de te fölséges vagy örökkén-örökké.
91:10 Lám, ellenségeidnek el kell pusztulniuk, a gonosztevőket szétszórják mind, de belém erőt öntesz.
91:11 Fejem fölemelted, mint a bivaly szarvát, és fölkentél színtiszta olajjal.
91:12 Szemem letekint ellenségeimre, fülem hallja a gonoszokat.
91:13 Az igaz virul, mint a pálma, fölfelé nő, mint a Libanon cédrusa.
91:14 Az Úr házában vannak elültetve, Istenünk csarnokában virágoznak.
91:15 Még öregkorukban is gyümölcsöt teremnek, tele vannak nedvvel és élettel,
91:16 hogy hirdessék: Az Úr igazságos ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!