142:1 Uram, hallgasd meg imádságomat; vedd füleidbe esedezésemet igazmondásod szerint; * hallgass meg engem igazságod szerint,
142:2 és ne szállj ítéletre szolgáddal; * mert egy élő sem igazul meg a te színed előtt,
142:3 mert az ellenség üldözi lelkemet, * földig alázza életemet,
142:4 sötétségbe helyez engem, mint a rég megholtakat. * És lelkem szorongatásban vagyon, szívem megháborodott bennem.
142:5 Megemlékezem a régi napokról, elmélkedem minden cselekedetedről; * kezeid alkotásairól elmélkedem.
142:6 Kiterjesztem hozzád kezeimet; * lelkem eped érted, mint a vízért szomjazó föld.
142:7 Hamar hallgass meg engem, Uram, * lelkem eleped;
142:7 ne fordítsd el tőlem orcádat, * mert hasonló leszek a sírgödörbe menőkhöz.
142:8 Add, hogy korán halljam irgalmasságodat; * mert tebenned bízom.
142:8 Mutasd meg nekem az utat, melyen járjak; * mert hozzád emelem az én lelkemet.
142:9 Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, tehozzád folyamodom. * Taníts meg engem akaratodat cselekednem, mert Istenem vagy;
142:10 a te jó lelked elvezet engem a biztos földre. * A te nevedért életet adsz nekem, Uram, igazságod szerint
142:11 kiviszed lelkemet a szorongatásból; * és irgalmad szerint elveszted ellenségeimet,
142:12 és elveszted mind, akik szorongatják lelkemet; * mert én a te szolgád vagyok.