2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek * az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájukat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, * és az Úr kigúnyolja őket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja őket.
2:6 Én pedig királlyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, * és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, * és birtokul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel fogod őket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd őket.
2:10 És most, királyok, okuljatok; * tanuljatok, kik a földet ítélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszetek az igaz útról;
2:13 mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.