(Izajás éneke * Iz 62:4-7)
62:4 Nem hívatol többé elhagyottnak, és földed nem neveztetik többé pusztának; hanem hívatni fogsz, benned telt akaratomnak, és a te földed, lakottnak; mert az Úrnak kedve telik benned, és földedet lakni fogják.
62:5 Mert mint az ifjú lakik benned a szűzzel, úgy laknak benned fiaid; és mint a vőlegény örül menyasszonyán, úgy örül rajtad a te Istened.
62:6 A te kőfalaidra, Jeruzsálem, őröket rendeltem; egész nap és egész éjjel soha nem hallgatnak. Kik megemlékeztek az Úrról, ne hallgassatok,
62:7 és ne hagyjatok föl vele, mígnem megerősíti, s mígnem dicséretessé teszi Jeruzsálemet a földön.