41:2 Amint kívánkozik a szarvas a vízforrásokhoz, * úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Isten!
41:3 Szomjúhozik lelkem az erős élő Istenhez; * mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtt?
41:4 Az én könnyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, * midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
41:5 Ezekről emlékezvén, kiöntöm magamba lelkemet; * mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig,
41:5 az öröm és hála szavával, * a vígan lakozók zengésével.
41:6 Miért vagy szomorú, én lelkem? * És miért háborgatsz engem?
41:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója, és az én Istenem.
41:7 Lelkem megháborodott bennem, * azért emlékezem rólad a Jordán földjéről és Hermon hegyéről, a kis hegyről.
41:8 Az örvény az örvénynek kiált * a te felhőszakadásaid zúgásában;
41:8 magas hullámaid és habjaid mind * átmennek rajtam.
41:9 Nappal hozzám parancsolta az Úr irgalmát, * és éjjel az ő énekét,
41:9 az én imádságomat életem Istenéhez; * mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy,
41:10 miért feledkeztél el rólam? * És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
41:11 Midőn összetöretnek csontjaim, * szidalmaznak engem az én szorongató ellenségeim,
41:11 midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened? * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
41:12 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója és az én Istenem.