87:2 Én szabadulásom Ura, Istene, * éjjel-nappal kiáltok teelőtted.
87:3 Jusson színed elé az én imádságom; * hajtsd füledet könyörgésemre.
87:4 Mert lelkem eltelt rosszakkal; * és életem közelget a pokolhoz.
87:5 A sírgödörbe lemenőkhöz számláltatom; * olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember, a halottak közé bocsátva,
87:6 mint a sírokban alvó megsebesültek, kikről többé meg nem emlékezel, * és kik a te kezedből kiszakasztattak.
87:7 Mély verembe tettek engem, * sötétségbe és a halál árnyékába.
87:8 Rám nehezült a te haragod, * és rám hoztad minden hullámodat.
87:9 Eltávolítottad tőlem ismerőimet, * utálatosságul tettek engem maguknak.
87:9 Kézbe adattam, és nincs menekvésem; * szemeim elbágyadnak az ínség miatt;
87:10 hozzád kiáltok, Uram, napestig, * hozzád terjesztem ki kezeimet.
87:11 Vajon a holtakon mívelsz-e csodákat? * Vagy az orvosok fognak föltámasztani, hogy magasztaljanak tégedet?
87:12 Beszéli-e valaki a sírban irgalmasságodat, * és igazságodat az enyészetben?
87:13 Tudják-e a sötétségben csodatételeidet, * és igazságodat a feledés földjén?
87:14 Én azért, Uram, hozzád kiáltok, * és reggel megelőz téged imádságom.
87:15 Miért veted meg, Uram, imádságomat, * s fordítod el tőlem orcádat?
87:16 Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; * ha fölmagasztaltattam is, de megaláztattam és megszégyeníttettem.
87:17 Keresztül megy rajtam a te haragod, * és rettentéseid megháborítanak engem.
87:18 Körülvesznek engem, mint a víz egész nap, * körülvesznek engem egyetemben.
87:19 Eltávolítottad tőlem barátomat és társamat, * és ismerőimet nyomorúságomtól.