[Rank] Dominica in Palmis;;I classis Semiduplex;;6 [Rule] no Gloria Credo Prefatio=Quad5 Prelude Passio omit commemoratio [Lectio] Olvasmány szent Pál apostol Filippiekhez irott leveléből !Phil 2:5 - 11. v. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. [Evangelium1] The Passion of Our Lord Jesus Christ according to Matthew. !Matt 26:1-75; 27:1-66. [Evangelium2] v. Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:~ "Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra~ adják." Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás főpap~ palotájában, és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel~ elfogni és megölni. Mindamellett megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy~ zavargás támadjon a nép közt." Amikor Jézus Betániában a leprás Simon~ házában tartózkodott, odament hozzá egy asszony. Alabástrom edényben~ drága illatos olajat hozott, s ahogy ott ült az asztalnál, a fejére~ öntötte. Ennek láttára a tanítványok bosszankodtak: "Mire való ez a~ pazarlás? Hisz jó pénzért el lehetett volna adni, s az árát a szegények~ közt szétosztani." Jézus észrevette, s így szólt hozzájuk: "Miért~ bántjátok ezt az asszonyt? Hisz jót tett velem. Szegények mindig~ lesznek veletek, de én nem maradok mindig veletek. Amikor az illatos~ olajat testemre öntötte, a temetésemre tette. Bizony mondom nektek,~ ahol a világon csak hirdetni fogják az evangéliumot, mindenütt~ megemlékeznek majd arról is, amit ez az asszony tett." Ekkor a~ tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt~ kérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc~ ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat~ kereste, hogy kiszolgáltassa nekik. A kovásztalan kenyér ünnepének első~ napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hogy akarod,~ hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Így felelt: "Menjetek be a~ városba ehhez meg ehhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni:~ Közel az időm, nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti vacsorát." A~ tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, elkészítették~ számára a húsvéti bárányt. Amikor beesteledett, asztalhoz ült a~ tizenkét tanítvánnyal. Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom~ nektek, egyiketek elárul." Erre igen elszomorodtak és sorra~ megkérdezték: "Csak nem én vagyok az, Uram?" "Aki velem egyszerre nyúl~ a tálba, az árul el" - felelte. Az Emberfia ugyan elmegy, amint~ megírták róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb~ lett volna neki, ha meg sem születik." Erre Júdás, az árulója is~ megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, mester?" "Magad mondtad" -~ válaszolta. Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta,~ megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek~ és egyétek, ez az én testem!" Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és~ ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez~ az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök~ bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből~ addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában." Ezután~ elénekelték a zsoltárt és kimentek az Olajfák-hegyére. Akkor Jézus~ mondta: "Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. Írva van:~ Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai. De feltámadásom~ után majd előttetek megyek Galileába." Péter fogadkozott: "Ha~ mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha." Jézus csak~ ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas~ szól, háromszor megtagadsz." Péter erősködött: "Még ha meg kell is~ veled halnom, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszélt a többi~ tanítványa is. [Evangelium3] Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. "Üljetek~ le - mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom." Csak~ Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta~ el, és gyötrődni kezdett. "Halálosan szomorú a lelkem - mondta nekik. -~ Maradjatok itt és virrasszatok velem!" Valamivel odébb ment, és arcra~ borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely,~ de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!" Aztán visszament~ tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy~ órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy~ kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen."~ Másodszor is elment és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el ez a~ kehely anélkül, hogy ki ne igyam, legyen akaratod szerint!" Amikor~ visszatért, megint alva találta őket. Erre otthagyta őket, újra elment,~ és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Aztán visszament~ tanítványaihoz, s így szólt: "Aludjatok csak és pihenjetek! Elérkezett~ az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek föl, menjünk!~ Nézzétek, itt jön, aki elárul." Még beszélt, amikor odaért Júdás, a~ tizenkettő közül az egyik, s vele a főpapoknak és a nép véneinek~ megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat. Az áruló~ jelben egyezett meg velük. "Akit megcsókolok - mondta -, ő az, fogjátok~ el!" Azzal mindjárt Jézushoz lépett. "Üdvözöllek, Mester!" - mondta, és~ megcsókolta. Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre~ körülfogták Jézust, kezet emeltek rá, és foglyul ejtették. Jézus~ kísérői közül az egyik kardjához kapott, kirántotta, a főpap szolgájára~ sújtott és levágta a fülét. Jézus rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe~ kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el. Vagy azt hiszed,~ hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is~ többet? De akkor hogy teljesedne be az Írás, amely szerint ennek így~ kell történnie?" Abban az órában Jézus azt mondta a tömegnek: "Mint~ valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy~ elfogjatok. Naponta ott voltam a templomban, és tanítottam, mégsem~ fogtatok el. Ez mind azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták~ írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták és elmenekültek. Akik~ elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. Ott már együtt voltak az~ írástudók és a nép vénei. Péter messziről követte, egészen a főpap~ palotájáig. Bement és leült a szolgák közé, hogy lássa, mi lesz a dolog~ vége. A főpapok és az egész főtanács hamis bizonyítékokat kerestek~ Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de mivel nem találtak, sok hamis~ tanú jelentkezett. Végre jött kettő, s így vádaskodott: "Azt állította:~ Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt újra fel tudom~ építeni." A főpap erre felállt és megkérdezte: "Nem felelsz semmit~ arra, amivel ezek vádolnak?" Jézus hallgatott. A főpap folytatta:~ "Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás,~ az Isten Fia?" "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek,~ mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és~ amint majd eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját s~ felkiáltott: "Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Magatok is~ hallottátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" "Méltó a halálra!" -~ kiabálták. Aztán szembeköpdösték, és ököllel verték, mások arcul~ ütötték, és közben kérdezgették: "Találd ki, Messiás, ki ütött meg!"~ Péter kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgáló, és megszólította:~ "Te is a galileai Jézussal voltál." De ő mindnyájuk hallatára tagadta:~ "Nem értem, mit beszélsz." Amikor kifelé tartott a kapun, egy másik~ szolgáló is észrevette: "Ez is a názáreti Jézussal volt" - mondta a~ többieknek. Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az~ embert." Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és~ bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen beszéded is~ elárul." Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: "Nem ismerem azt az~ embert!" Azon nyomban megszólalt a kakas. Péternek akkor eszébe jutott~ Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz." Kiment, és~ keserves sírásra fakadt. Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei~ tanácsot tartottak és elhatározták, hogy halálra adják. Megkötözték,~ elvezették, és átadták Pilátus helytartónak. Amikor Júdás, az áruló~ látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt~ a főpapoknak és a véneknek. "Vétkeztem - mondta -, elárultam az igaz~ vért." "Mi közünk hozzá? - válaszolták. - A te dolgod!" Erre az ezüstöt~ beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. A főpapok~ fölszedték a pénzt, de úgy vélték: "Nem szabad a templom kincstárába~ tenni, mert vér díja." Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas~ telkét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a telket még ma~ is Vérmezőnek. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:~ Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit~ Izrael fiai becsültek ennyire, s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr~ parancsolta nekem. Közben Jézust a helytartó elé állították. A~ helytartó megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" -~ felelte Jézus. A főpapok és vének vádjaira azonban nem felelt semmit.~ Erre Pilátus így szólt hozzá: "Nem hallod, mi mindennel vádolnak?" De ő~ egyetlen vádjukra sem felelt. Ezen a helytartó igen meglepődött. Az~ ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép~ kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták.~ Pilátus kérdést intézett hozzájuk: "Mit akartok, melyiket bocsássam el a~ kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" Tudta~ ugyanis, hogy csak irigységből adták kezére. Míg ott ült ítélőszékében,~ a felesége üzenetet küldött neki: "Ne legyen közöd annak az embernek a~ dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta." A főpapok és a~ vének felbujtották a népet, hogy Barabást kérje ki, Jézusnak pedig~ kívánja halálát. A helytartó tehát föltette a kérdést: "Mit akartok,~ melyiket bocsássam el a kettő közül?" "Barabást!" - kiáltották. Pilátus~ tovább kérdezte: "Hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak, mit tegyek?"~ Mind azt kiabálták: "Keresztre vele!" "De hát mi rosszat tett?" -~ kérdezte. Annál inkább ordították: "Keresztre vele!" Pilátus látta,~ hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott,~ s a nép szeme láttára megmosta kezét: "Ennek az igaz embernek vére~ ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!" Erre az egész~ tömeg zúgta: "Vére rajtunk és fiainkon!" Akkor szabadon bocsátotta~ Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta nekik, hogy feszítsék~ keresztre. A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s~ odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától,~ bíborszínű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették,~ jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így~ gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a~ nádat s verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a~ palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre~ feszítsék. Amint kifelé vonultak, találkoztak egy Simon nevű cirenei~ emberrel. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztet. Fölértek arra a~ helyre, amelynek Golgota, vagyis Koponyák helye volt a neve. Itt epével~ kevert bort adtak neki inni, de amikor megízlelte, nem akarta meginni.~ Aztán keresztre feszítették, és sorsot vetve megosztoztak ruháján, majd~ leheveredtek, és őrizték. Feje fölé táblát tettek, amelyre elítélése~ okát írták: "Ez Jézus, a zsidók királya." Vele együtt két gonosztevőt~ is keresztre feszítettek, az egyiket jobbról, a másikat balról. Az arra~ menők káromolták, s fejüket csóválva mondogatták: "Te, aki lebontod és~ harmadnapra fölépíted a templomot, szabadítsd meg magad! Ha Isten Fia~ vagy, szállj le a keresztről!" Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal és~ a vénekkel együtt a főpapok is: "Másokat megmentett, de magát nem tudja~ megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk~ neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja. Hisz azt mondta:~ Isten Fia vagyok." Ilyen módon gyalázták a vele együtt megfeszített~ gonosztevők is. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az~ egész földre. Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva:~ "Éli, Éli, lamma szabaktani?" Vagyis: "Én Istenem, én Istenem, miért~ hagytál el engem?" Ezt hallva az ott állók közül néhányan megjegyezték:~ "Illést hívja." Egyikük rögtön odaszaladt, fogott egy ecetbe mártott~ szivacsot, rátűzte egy nádszálra, és inni adott neki. A többiek meg így~ beszéltek: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" Most Jézus~ még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. Erre a templom~ függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült,~ sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek~ feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a~ szent városba, és többeknek megjelentek. A százados és a többiek is,~ akik Jézust őrizték, a földrengés és a történtek láttára igen~ megijedtek: "Ez valóban Isten Fia volt" - mondták. Messziről több~ asszony figyelte, mi történik; olyanok, akik Galileából eddig kísérték,~ és gondoskodtak róla. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és~ József anyja, és Zebedeus fiainak az anyja. Amikor már estére járt az~ idő, jött egy József nevű jómódú arimateai ember, aki maga is Jézus~ tanítványa volt. Bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus~ elrendelte, hogy adják ki neki. József levette a testet, tiszta~ gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír~ bejáratához nagy követ hengerített, és elment. [Evangelium4] Mária Magdolna és a~ másik Mária ott maradtak, leültek a sírral szemben. _ v. Tisztíds meg szívemet és ajkamat Mindenható Isten, ki Izaiás próféta~ ajkát tüzes parázzsal tisztítottad meg. Irgalmas jóságod által tisztíts~ meg kegyesen, hogy méltón hirdethessem szent Evangéliumodat: Krisztus~ a mi Urunk által. Ámen. D. Uram, add rám áldásodat. P. Legyen az Úr, szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon~ hirdethesd evangéliumát. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. Ámen. _ v. Másnap, a készület~ napjának elmúltával a főpapok és az írástudók egybegyűltek Pilátusnál és~ figyelmeztették: "Uram, emlékszünk rá, hogy az a csaló még életében azt~ állította: Harmadnapra feltámadok. Rendeld hát el, hogy harmadnapig~ őrizzék a sírt, nehogy odamenjenek tanítványai és ellopják, aztán~ híreszteljék a nép között: Feltámadt a halálból. Ez utóbbi csalás~ rosszabb lenne az előbbinél." "Legyen őrségetek - válaszolta Pilátus -,~ menjetek, őrizzétek, ahogy csak tudjátok!" Erre elmentek, lepecsételték~ a követ, és őrséget állítottak a sírhoz. [Evangelium] @:Evangelium1 @:Evangelium2 @:Evangelium3 @:Evangelium4