[Rank] Feria Tertia Majoris Hebdomadć;;Feria privilegiata;;6 [Rank] (rubrica 1955 aut rubrica 1960) Feria Tertia Hebdomadć Sanctć;;Feria privilegiata;;6 [Rule] no Gloria Suffragium=Ecclesiae,Papa;; Prefatio=Quad5 Super popul Passio [Lectio] Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből !Jer 11:18-20 Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad~ előttem szándékukat. Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet~ vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem,~ mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők~ földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé. De te, Seregek Ura,~ igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy.~ Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet. [Evangelium] (rubrica 1955 aut rubrica 1960 dicitur) @Tempora/Quad6-0r:Munda Cor Passionis _ v.~ (deinde dicuntur semper) The Passion of Our Lord Jesus Christ according to Mark. !Mark 14:1-72; 15:1-46 v. Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és~ írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy~ aztán megöljék. Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy~ zavargás támadjon a nép közt!" Amikor Betániában a leprás Simon házában~ vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi~ s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és Jézus~ fejére öntötte. Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet~ így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni~ és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak.~ Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett~ velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót,~ amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette, ami telt~ tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol~ a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is~ megemlékeznek." Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül elment a~ főpaphoz, hogy elárulja. Amikor ezek tudomást szereztek róla,~ megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvező alkalmat, hogy~ a kezükre adhassa. A kovásztalan kenyér első napján, amikor a húsvéti~ bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod?~ Hová menjünk, hogy megtegyük az előkészületeket a húsvéti bárány~ elköltéséhez?" Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! -~ mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Szegődjetek a~ nyomába, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester~ kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal~ elfogyaszthatom? Ő majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas~ emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." A tanítványok elmentek, s a~ városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették~ a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel.~ Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom~ nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem." Elszomorodtak és~ sorra kérdezték: "Csak nem én?" Így válaszolt: "Tizenkettőtök közül az~ egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba. Az Emberfia elmegy ugyan,~ amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az~ Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik." Vacsora közben~ kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal~ adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem." Majd fogta a kelyhet, hálát~ adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt:~ "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik. Bizony~ mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből addig, amíg majd~ az újat nem iszom az Isten országában." Ezután elimádkozták a hálaadó~ zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére. Ott Jézus megmondta:~ "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és~ szétszélednek a juhok. De feltámadásom után majd előttetek megyek~ Galileába." Péter erősködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én~ akkor sem." Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még~ ma éjjel, mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz." Erre~ még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!"~ Ugyanígy fogadkoztak a többiek is. Odaértek a Getszemáni nevű majorba.~ Itt így szólt Jézus tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom."~ Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrődni.~ Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet.~ Maradjatok itt és virrasszatok!" Valamivel odébb ment, leborult a~ földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. "Abba,~ Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a~ kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"~ Visszament hozzájuk, de alva találta őket. Megszólította Pétert: "Simon,~ alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és~ imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a~ test gyönge." Megint elvonult és előbbi szavait ismételve imádkozott.~ Visszatérve újra alva találta őket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem~ is tudták, mit feleljenek. Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt~ mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek? Elég volt. Itt az óra,~ az Emberfiát a bűnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme,~ közeledik hozzám az áruló!" Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettő~ közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a~ főpapok, írástudók és vének küldtek ki. Az áruló így adott jelt: "Akit~ megcsókolok, ő az. Fogjátok el és vezessétek el biztos őrizet alatt!"~ Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta. Erre~ rátették kezüket és elfogták. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki~ kirántotta a kardját, a főpap szolgájára sújtott vele, és levágta a~ fülét. Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek~ elfogni, mint egy rablót. Naponta ott voltam köztetek a templomban s~ tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie."~ Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. Egy ifjú mégis követte,~ meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,~ otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott. Jézust a főpaphoz~ kísérték. Itt gyűltek össze a főpapok, vének és írástudók. Péter~ messziről követte, egészen be a főpap udvarába. Ott az őrség tagjaival~ együtt leült és melegedett a tűznél. A főpapok és az egész főtanács~ bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem~ találtak. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem~ egyezett. Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették~ ellene: "Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz~ építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi~ kéz alkotása." De vallomásuk így sem vágott egybe. Erre középre állt a~ főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra,~ amit ezek felhoznak ellened?" De ő hallgatott és nem felelt semmit. A~ főpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott Isten~ Fia?" Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az~ Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin." A főpap~ erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra?~ Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték~ a halálra. Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva~ ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az őrség~ tagjai is arcul verték. Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a főpap~ egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és~ megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál." De ő tagadta: "Nem~ tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az előcsarnokba, s~ akkor megszólalt a kakas. A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott~ állóknak: "Ez is közülük való." Ő megint tagadta. Nem sokkal ezután,~ akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol,~ hiszen galileai vagy." Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem~ ismerem azt az embert, akiről beszéltek!" A kakas másodszor is~ megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielőtt a kakas~ másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt.~ Reggel a főpapok a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal együtt~ meghozták a határozatot. Jézust pedig megkötözve elvitték és átadták~ Pilátusnak. Pilátus megkérdezte: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad~ mondod" - válaszolta. A főpapok sok vádat hoztak fel ellene. Pilátus~ újra megkérdezte: "Nem felelsz semmit sem? Nézd, mi mindennel vádolnak!"~ Jézus azonban nem válaszolt semmit. Ez meglepte Pilátust. Az ünnep~ alkalmával szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek tőle.~ Volt a börtönben egy Barabás nevű rab, akit a lázadókkal együtt~ tartóztattak le. Ezek egy zendülés alkalmával gyilkosságot követtek el.~ Amikor a tömeg felvonult, kérte a szokásos kegyet. Pilátus megkérdezte:~ "Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?" Mert~ tudta, hogy a főpapok csak irigységből adták kezére. Ám a főpapok~ felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérje.~ Pilátus ismét megkérdezte: "Mit csináljak hát azzal az emberrel, akit ti~ a zsidók királyának mondtok?" Azok újra ezt kiáltozták: "Keresztre~ vele!" Pilátus folytatta: "Mi rosszat tett?" Azok annál hangosabban~ kiáltották: "Keresztre vele!" Erre Pilátus, aki eleget akart tenni a~ tömeg kérésének, szabadon bocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig~ megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre. A katonák~ bekísérték a palota belsejébe, a pretoriumba, és egybehívták az egész~ helyőrséget. Bíborba öltöztették, tövisből font koszorút tettek a~ fejére, és így köszöntötték: "Üdvözlégy, zsidók királya!" A fejét~ náddal verték, leköpdösték és gúnyból térdet hajtva hódoltak előtte.~ Azután, hogy így kigúnyolták, levették róla a bíbort és a saját ruháját~ adták rá. Ezután kivezették, hogy keresztre feszítsék. Az egyik arra~ menő embert, a cirenei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki éppen a~ mezőről jött, kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. Így vezették ki~ egy Golgota nevű helyre, ami a Koponya hegyet jelenti. Mirhával kevert~ bort adtak neki inni, de nem fogadta el. Keresztre feszítették, majd~ megosztoztak ruháján, sorsot vetve, hogy kinek mi jusson. Három óra~ volt, amikor keresztre feszítették. Az elítélésének okát jelző táblára~ ezt írták: A zsidók királya. Vele együtt két gonosztevőt is~ fölfeszítettek, az egyiket jobb, a másikat bal felől. Így beteljesedett~ az Írás: "A gonoszok közé sorolták." Az arra menők káromolták,~ csóválták a fejüket s mondogatták: "Te, aki lerombolod a templomot, és~ három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!"~ A főpapok és az írástudók szintén gúnyolódtak, egymás között ezt mondva:~ "Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. A Messiás, Izrael~ királya, szálljon le most a keresztről a szemünk láttára, s akkor~ hiszünk!" Gyalázták azok is, akiket vele együtt fölfeszítettek. Hat óra~ tájban az egész földre sötétség borult, egészen kilenc óráig. Kilenc~ órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Eloi, Eloi, lamma szabaktáni?" Ez~ annyit jelent: "Istenem, Istenem, miért hagytál el?" Az ott állók közül~ néhányan hallották, és megjegyezték: "Lám, Illést hívja." Valaki~ odafutott, s ecetbe mártott szivacsot nádszálra tűzve inni adott neki.~ "Hadd lássuk - mondta -, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!" Jézus~ hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. A templom függönye ekkor~ kettéhasadt felülről egészen az aljáig. Amikor a százados, aki ott~ állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: "Ez az ember~ valóban az Isten Fia volt." Asszonyok is álltak ott, és messziről~ nézték, mi történik. Köztük volt Mária Magdolna, Mária, az ifjabb Jakab~ és József anyja és Szalómé. Ezek már Galileában is vele tartottak és a~ szolgálatára voltak. Rajtuk kívül még többen is jelen voltak, akik vele~ együtt mentek fel Jeruzsálembe.~ (deinde dicuntur) _ v. Tisztíds meg szívemet és ajkamat Mindenható Isten, ki Izaiás próféta~ ajkát tüzes parázzsal tisztítottad meg. Irgalmas jóságod által tisztíts~ meg kegyesen, hogy méltón hirdethessem szent Evangéliumodat: Krisztus~ a mi Urunk által. Ámen. D. Uram, add rám áldásodat. P. Legyen az Úr, szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon~ hirdethesd evangéliumát. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. Ámen. _ (sed rubrica 1955 aut rubrica 1960 haec versus omittuntur) Amikor esteledett - előkészület napja,~ azaz szombat előtt való nap volt -, jött egy előkelő tanácsos, az~ Arimateából való József, aki maga is várta az Isten országát. Bátran~ bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét. Pilátus csodálkozott,~ hogy már meghalt. Magához hívatta a századost, s megkérdezte, valóban~ meghalt-e. Miután a századostól megbizonyosodott róla, Józsefnek~ ajándékozta a holttestet. Az pedig gyolcsot vásárolt, majd levette~ Jézust a keresztről, begöngyölte a gyolcsba és sziklába vájt sírboltba~ helyezte, s a sír bejárata elé követ hengerített.