[Rank] Feria Quarta Majoris Hebdomadć;;Feria privilegiata;;6 [Rank] (rubrica 1955 aut rubrica 1960) Feria Quarta Hebdomadć Sanctć;;Feria privilegiata;;6 [Rule] no Gloria Suffragium=Ecclesiae,Papa;; Prefatio=Quad5 Super popul Passio LectioL1 [LectioL1] Olvasmány Iziás próféta könyvéből !Isa 63:1-7 v. Ki az, aki Edomból jön, Boszrából, vörös ruhában; aki oly ékesen van öltözve s úgy lépdel, ereje teljében? Én vagyok az, aki igazságot beszélek, és hatalmam van a szabadításra. Miért vörös hát rajtad a ruha, s öltözeted miért olyan, mint a szőlőtaposóké? Magam tapostam a sajtót, népemből senki sem volt velem. Indulatomban összetapostam, haragomban összetiportam őket. Vérük így ruhámra fröccsent, egész öltözetem vérfoltos lett. Mert a bosszú napja volt a szívemben, s elérkezett megtorlásom esztendeje. Körülnéztem, de nem akadt senki, aki segítsen; csodálkoztam, de nem találtam támaszt. Akkor a saját karom jött segítségemre, és haragom lett a gyámolom. Összetiportam a népeket indulatomban, széttapostam őket haragomban, és kiontottam vérüket a földre. Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében. [Lectio] Olvasmány Iziás próféta könyvéből !Isa 53:1-12 v. Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. "Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért." [Evangelium] (rubrica 1955 aut rubrica 1960 dicitur) @Tempora/Quad6-0r:Munda Cor Passionis _ v.~ (deinde dicuntur semper) The Passion of Our Lord Jesus Christ according to Luke. !Luke 22:1-71; 23:1-53 v. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. A főpapok~ és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a~ néptől. A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő~ közül az egyiket. Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a~ templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. Ezek~ örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki.~ Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül~ kiszolgáltassa nekik. Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor~ szokták feláldozni a húsvéti bárányt. Jézus elküldte Pétert és Jánost~ ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát,~ hogy elkölthessük." "Hol készítsük el?" - kérdezték. "Menjetek a~ városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel.~ Menjetek utána abba a házba, ahová megy, s mondjátok meg a~ házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti~ vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? És majd mutat nektek egy tágas,~ étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."~ Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a~ húsvéti vacsorát. Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a~ tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá,~ hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek.~ Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten~ országában." Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt:~ "Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő~ terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa." Most a kenyeret~ vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a~ szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én~ emlékezetemre." Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt~ mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek~ kiontanak. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az~ Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja." Erre~ kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. Majd~ versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. Erre ezt mondta nekik:~ "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben,~ jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb~ legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga~ volna. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál?~ Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a~ szolgátok volnék. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. Ezért~ adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, hogy majd~ asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek~ Izrael tizenkét törzse fölött. Simon, Simon, a sátán kikért titeket,~ hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy~ megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg~ testvéreidet." "Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe,~ sőt még a halálba is kövesselek." Ő azonban így válaszolt: "Péter,~ mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy~ ismersz." Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket~ erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?"~ "Semmiben" - felelték. "Most azonban - folytatta -, akinek van~ erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen,~ adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell~ következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé~ számították. Sorsom beteljesedik." "Uram - mondták -, nézd, van itt két~ kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég." Ezután kiment, és szokása~ szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték.~ Amikor odaért, kérte őket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!"~ Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott:~ "Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom~ teljesüljön, hanem a tied!" Megjelent neki az égből egy angyal, és~ megerősítette. Halálfélelem kerítette hatalmába, és még buzgóbban~ imádkozott. Verejtéke mint megannyi vércsepp hullott a földre. Aztán~ abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben~ elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: "Miért alusztok? Keljetek fel és~ imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!" Mielőtt még befejezte volna~ szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül.~ Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. Jézus megkérdezte: "Júdás,~ csókkal árulod el az Emberfiát?" Amikor a tanítványok látták, hogy mi~ készül, megkérdezték: "Uram, kardot rántsunk ellenük?" Egyikük mindjárt~ le is sújtott a főpap szolgájára, s levágta a jobb fülét. De Jézus így~ szólt: "Hagyjátok, elég!" Aztán megérintette a szolga fülét és~ meggyógyította. Az ellene kivonult főpapoknak, a templomőrség~ tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy~ vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! Amikor naponta ott voltam a~ templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a~ sötétség hatalmáé." Elfogták és a főpap házába vitték. Péter messziről~ követte. Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük~ ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette,~ aztán megjegyezte: "Ez is vele volt." De tagadta: "Asszony, nem is~ ismerem." Nem sokkal ezután egy másik vette észre: "Te is közéjük~ tartozol" - szólt neki. Péter tiltakozott: "Ember, nem tartozom." Alig~ telt el egy óra, más valaki bizonygatta: "De igen, ez is vele volt,~ hiszen galileai." "Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit~ beszélsz." Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr~ megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott~ neki az Úr: "Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz."~ Kiment és keserves sírásra fakadt. Az emberek, akik őrizték, csúfot~ űztek belőle és bántalmazták. Befödték a fejét és kérdezgették: "Találd~ el, ki ütött meg?" És mindenféle szitkokat szórtak rá. Mihelyt~ megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és~ tanácsuk elé állították. "Ha te vagy a Messiás - szólították fel -,~ mondd meg nekünk." Így válaszolt rá: "Ha megmondom is, nem hiszitek el.~ Ha pedig kérdezlek benneteket, nem feleltek. De az Emberfia mostantól~ fogva Isten hatalmának jobbján fog ülni." Erre egyszerre közbevágtak:~ "Tehát te vagy az Isten Fia?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ti mondjátok,~ hogy én vagyok." "Mi szükségünk van még tanúkra? - mondták erre. -~ Magunk hallottuk a saját szájából." Ezzel fölkerekedett egész~ sokaságuk, és Pilátushoz kísérték. Ott vádolni kezdték: "Azt~ tapasztaltuk - mondták -, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót~ fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás-király."~ Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy-e a zsidók királya?" "Magad mondod" -~ felelte. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: "Semmiben~ nem találom ezt az embert bűnösnek." De azok erősködtek: "Tanításával~ fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig." Ennek hallatára~ Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy~ Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban~ épp Jeruzsálemben tartózkodott. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon~ megörült. Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s~ remélte, hogy valami csodát tesz a jelenlétében. Sokat faggatta, de nem~ méltatta feleletre. A főpapok és az írástudók is elmentek, és hevesen~ vádolták. Heródes udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér~ ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes~ és Pilátus jó barátok lettek, bár azelőtt haragban voltak. Pilátus~ ismét összehívta a főpapokat, a véneket és a népet, s így szólt~ hozzájuk: "Elém vezettétek ezt az embert mint a nép lázítóját.~ Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak közül nem~ találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte~ hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált~ érdemelne. Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom." Az ünnep alkalmával~ szabadon kellett bocsátania egy foglyot. Az egész nép ezt ordította:~ "Vesszen el! Bocsásd szabadon Barabást!" A városban lázadás tört ki, és~ Barabás gyilkosság miatt került börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk~ fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak:~ "Keresztre! Keresztre vele!" Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi~ rosszat tett? Semmi vétket nem találok, amiért halálra kellene ítélnem.~ Megfenyítem és szabadon bocsátom." De azok nem tágítottak, hanem egyre~ elszántabban, egyre hangosabban üvöltötték, hogy feszítse keresztre.~ Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged követelésüknek. Szabadon~ engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság miatt került~ börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint. Ahogy~ elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a~ mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus~ után. Nagy tömeg követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak~ miatta. Jézus hozzájuk fordult: "Jeruzsálem leányai - mondta nekik -,~ ne engem sirassatok. Inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok,~ mert jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: Boldogok a meddők,~ akik nem szültek, nem szoptattak. Akkor majd unszolni kezdik a~ hegyeket: Omoljatok ránk! És a dombokat: Takarjatok el! Mert ha a~ zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?" Két~ kivégzésre ítélt gonosztevőt is vittek vele. Amikor odaértek arra a~ helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a~ gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig~ mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek."~ Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács~ tagjai gúnyolódtak: "Másokat megmentett - mondták -, most mentse meg~ magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja." Gúnyt űztek belőle a~ katonák is, odamentek és ecettel kínálták: "Ha te vagy a zsidók~ királya, szabadítsd meg magad!" - mondták. Feje fölé görög, latin és~ héber nyelvű feliratot tettek: "Ez a zsidók királya." Az egyik~ fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd~ meg hát magad és minket is." A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől?~ Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát~ kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." Aztán hozzá fordult: "Jézus,~ emlékezzél meg rólam, országodban." Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom~ neked, még ma velem leszel a mennyben." A hatodik óra körül sötétség~ támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap~ elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor~ hangosan felkiáltott: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet." E szavakkal~ kilehelte lelkét. Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az~ Istent, s azt mondta: "Ez az ember valóban igaz volt." És az egész~ kíváncsi tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte, és~ szétoszlott. Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik~ Galileából kísérték, távolabb állva látták mindezt. (deinde dicuntur) _ v. Tisztíds meg szívemet és ajkamat Mindenható Isten, ki Izaiás próféta~ ajkát tüzes parázzsal tisztítottad meg. Irgalmas jóságod által tisztíts~ meg kegyesen, hogy méltón hirdethessem szent Evangéliumodat: Krisztus~ a mi Urunk által. Ámen. D. Uram, add rám áldásodat. P. Legyen az Úr, szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon~ hirdethesd evangéliumát. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. Ámen. _ (sed rubrica 1955 aut rubrica 1960 haec versus omittuntur) Volt egy József~ nevű tanácsos, derék és igaz férfi, Júdea Arimatea nevű városából~ származott, és maga is várta az Isten országát. Ő nem értett egyet a~ határozattal és az eljárással. Ez elment Pilátushoz, és elkérte Jézus~ testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és sziklasírba helyezte,~ ahol még nem feküdt senki.