Incipit
℣. Dómine, lábia + mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, + Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Allelúia.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Allelúia.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúia.
Ant. Surréxit Dóminus vere, * Allelúia.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Feltámadott az Úr valoban * alleluja.
Ant. Feltámadott az Úr valoban * alleluja.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Feltámadott az Úr valoban * alleluja.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. alleluja.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Feltámadott az Úr valoban * alleluja.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. alleluja.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Feltámadott az Úr valoban * alleluja.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. alleluja.
Ant. Feltámadott az Úr valoban * alleluja.
|
Hymnus{omittitur}
|
Himnusz{elmarad}
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Proprio de Tempore}
Nocturn I.
Ant. Ego sum qui sum, * et consílium meum non est cum ímpiis, sed in lege Dómini volúntas mea est, allelúia.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas eius, * et in lege eius meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium eius non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in iudício: * neque peccatóres in concílio iustórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam iustórum: * et iter impiórum períbit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ego sum qui sum, et consílium meum non est cum ímpiis, sed in lege Dómini volúntas mea est, allelúia.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok az időszaki részből}
Nocturn I.
Ant. I am who I am * and my counsel is not with the ungodly, my will is in the law of God, alleluja.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. I am who I am and my counsel is not with the ungodly, my will is in the law of God, alleluja.
|
Ant. Postulávi Patrem meum, * allelúia: dedit mihi gentes, allelúia, in hereditátem, allelúia.
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum eius.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiciámus a nobis iugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum eius, * prǽdicans præcéptum eius.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellégite: * erudímini, qui iudicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via iusta.
2:13 Cum exárserit in brevi ira eius: * beáti omnes qui confídunt in eo.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Postulávi Patrem meum, allelúia: dedit mihi gentes, allelúia, in hereditátem, allelúia.
|
Ant. I asked my Father, * alleluja, and he gave me nations, alleluja, as inheritance, alleluja.
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek * az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájukat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, * és az Úr kigúnyolja őket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja őket.
2:6 Én pedig királlyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, * és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, * és birtokul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel fogod őket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd őket.
2:10 És most, királyok, okuljatok; * tanuljatok, kik a földet ítélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszetek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. I asked my Father, alleluja, and he gave me nations, alleluja, as inheritance, alleluja.
|
Ant. Ego dormívi, * et somnum cepi: et exsurréxi, quóniam Dóminus suscépit me, allelúia, allelúia.
Psalmus 3 [3]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ego dormívi, et somnum cepi: et exsurréxi, quóniam Dóminus suscépit me, allelúia, allelúia.
|
Ant. I have slept * and have taken my rest: and I have risen up, because the Lord hath protected me, alleluja, alleluja.
Zsoltár 3 [3]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. I have slept and have taken my rest: and I have risen up, because the Lord hath protected me, alleluja, alleluja.
|
℣. Gavísi sunt discípuli, allelúia.
℟. Viso Dómino, allelúia.
|
℣. öröm töltötte el a tanítványokat. Alleluja
℟. Az Úr láttára. Alleluja
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 1
Léctio sancti Evangélii secúndum Ioánnem
Ioannes 20:1-9
In illo témpore: Una sabbáti María Magdaléne venit mane, cum adhuc ténebræ essent, ad monuméntum. Et réliqua.
Homilía sancti Gregórii Papæ
Homilia 22 in Evangelia
Léctio sancti Evangélii, quam modo, fratres, audístis, valde in superfície histórica est apérta: sed eius nobis sunt mystéria sub brevitáte requirénda. María Magdaléne, cum adhuc ténebræ essent, venit ad monuméntum. Iuxta históriam notátur hora: iuxta intelléctum vero mýsticum, requiréntis signátur intellegéntia. María étenim auctórem ómnium, quem in carne víderat mórtuum, quærébat in monuménto; et quia hunc mínime invénit, furátum crédidit. Adhuc ergo erant ténebræ, cum venit ad monuméntum. Cucúrrit cítius, discípulis nuntiávit: sed illi præ céteris cucurrérunt, qui præ céteris amavérunt, vidélicet Petrus et Ioánnes.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Christus resúrgens ex mórtuis, iam non móritur, mors illi ultra non dominábitur: quod enim mórtuus est peccáto, mórtuus est semel:
* Quod autem vivit, vivit Deo, allelúia, allelúia.
℣. Mórtuus est semel propter delícta nostra, et resurréxit propter iustificatiónem nostram.
℟. Quod autem vivit, vivit Deo, allelúia, allelúia.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
1. olvasmány
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
John 20:1-9
Azon időben a hét első napján, reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. És így tovább.
Homily by Pope St Gregory the Great.
22nd on the Gospels.
Dearly beloved brethren, the portion of the Holy Gospel which hath just now been read in your ears, is exceeding simple on the face of it, which is its historical sense; but the mystic almighty and everlasting God, Who hast made the Mystery of the Passover the seal of the Covenant of man's Redemption, grant unto our souls that we may not only outwardly observe the same, but may effectually bring forth the fruits thereof. Through our Lord Jesus Christ thy Son, Who liveth sense, which underlieth that other, requireth from us a little searching. Mary Magdalene came unto the Sepulchre when it was yet dark. The historic sense telleth us what was the hour of day; the mystic sense, the state of her understanding who sought. Mary Magdalene sought for Him, by Whom all things were made, and Whom she had seen die, as concerning the flesh; she sought for Him, I say, in the grave, and finding Him not, she believed that He had been stolen away. Yea, it was yet dark, when she came unto the sepulchre. Then she ran and told the disciples, but they who had loved Him most, namely Peter and John, did outrun the others.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Knowing that Christ rising again from the dead, dieth now no more, death shall no more have dominion over him. For in that he died to sin, he died once;
* In that he liveth, he liveth unto God, alleluia, alleluia.
℣. He died once for the sins, and he rose for our justification.
℟. In that he liveth, he liveth unto God, alleluia, alleluia.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.
Lectio 2
Currébant autem duo simul: sed Ioánnes præcucúrrit cítius Petro. Venit prior ad monuméntum, et íngredi non præsúmpsit. Venit ergo postérior Petrus, et intrávit. Quid, fratres, quid cursus signíficat? Numquid hæc tam subtílis Evangelístæ descríptio a mystériis vacáre credénda est? Mínime. Neque enim se Ioánnes et præísse, et non intrásse díceret, si in ipsa sui trepidatióne mystérium defuísse credidísset. Quid ergo per Ioánnem, nisi synagóga: quid per Petrum, nisi Ecclésia designátur?
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Isti sunt agni novélli, qui annuntiavérunt, allelúia: modo venérunt ad fontes,
* Repléti sunt claritáte, allelúia, allelúia.
℣. In conspéctu Agni amícti sunt stolis albis, et palmæ in mánibus eórum.
℟. Repléti sunt claritáte, allelúia, allelúia.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Repléti sunt claritáte, allelúia, allelúia.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.
2. olvasmány
So they ran both together, but John did outrun Peter, and came first to the Sepulchre, but yet took he not upon himself to go in first. Then cometh Peter following him, and went in. What, my brethren, what did the racing of these Apostles signify? Can we believe that the description given by the deepest of the Evangelists is without a mystic interpretation? By no means. John had never told how that he did outrun Peter, and yet went not into the Sepulchre, if he had not believed that his hesitation veiled some mystery. What signifieth John but the Synagogue? or Peter, but the Church?
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. These are the new lambs, who have proclaimed, alleluia: they came but just now to the well
* They are all filled with light, alleluia, alleluia.
℣. In the presence of the Lamb they are clothed with white robes, and hold palms in their hands.
℟. They are all filled with light, alleluia, alleluia.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. They are all filled with light, alleluia, alleluia.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 3
Nec mirum esse videátur, quod per iuniórem synagóga, per seniórem vero Ecclésia signári perhibétur: quia etsi ad Dei cultum prior est synagóga, quam Ecclésia géntium, ad usum tamen sǽculi prior est multitúdo géntium, quam synagóga, Paulo attestánte, qui ait: Quia non prius quod spiritále est, sed quod animále. Per seniórem ergo Petrum significátur Ecclésia géntium: per iuniórem vero Ioánnem synagóga Iudæórum. Currunt ambo simul: quia ab ortus sui témpore usque ad occásum, pari et commúni via, etsi non pari et commúni sensu, gentílitas cum synagóga cucúrrit. Venit synagóga prior ad monuméntum, sed mínime intrávit: quia legis quidem mandáta percépit, prophetías de incarnatióne ac passióne Domínica audívit, sed crédere in mórtuum nóluit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
3. olvasmány
Neither must ye take it as strange that the elder Apostle should represent the Church, and the younger the Synagogue: for although the Synagogue was first to worship God, yet the herd of Gentiles is in the world older than the Synagogue, as witnesseth Paul where he saith: That was not first which is spiritual, but that which is natural. i Cor. xv. 46. By Peter, then, who was the elder, is signified the Church of the Gentiles; and by John, who was the younger, the Synagogue of the Jews. They run both of them together, for from the time of her birth until now, and so will it be until the end, the Church of the Gentiles hath run in a parallel road and manywise a common road with the Synagogue, albeit not with equal understandings. The Synagogue came first to the Sepulchre, but she hath not yet entered in; for, though she hath received the commandments of the law, and hath heard the Prophets tell of the Incarnation and Passion of the Lord, she will not believe in Him Who died for her.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Concéde, quǽsumus, omnípotens Deus: ut, qui festa paschália venerándo égimus, per hæc contíngere ad gáudia ætérna mereámur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant, we beseech thee, O Almighty God, that we who have kept worshipfully the Easter solemnities, may at last worthily pass from keeping Feasts unto thee here to the everlasting jubilation hereafter.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|