|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam,
Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Christum Regem adorémus dominántem géntibus: * Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
Ant. Christum Regem adorémus dominántem géntibus: * Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Christum Regem adorémus dominántem géntibus: * Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Christum Regem adorémus dominántem géntibus: * Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Christum Regem adorémus dominántem géntibus: * Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
Ant. Christum Regem adorémus dominántem géntibus: * Qui se manducántibus dat spíritus pinguédinem.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Aki az élet kenyerével táplál minket.
Ant. Jertek imádjuk Krisztust a nemzetek Urát * Aki az élet kenyerével táplál minket.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Sacris solémniis juncta sint gáudia,
Et ex præcórdiis sonent præcónia;
Recédant vétera, nova sint ómnia,
Corda, voces, et ópera.
Noctis recólitur cœna novíssima,
Qua Christus créditur agnum et ázyma
Dedísse frátribus, juxta legítima
Priscis indúlta pátribus.
Post agnum týpicum, explétis épulis,
Corpus Domínicum datum discípulis,
Sic totum ómnibus, quod totum síngulis,
Ejus fatémur mánibus.
Dedit fragílibus córporis férculum,
Dedit et trístibus sánguinis póculum,
Dicens: Accípite quod trado vásculum;
Omnes ex eo bíbite.
Sic sacrifícium istud instítuit,
Cujus offícium commítti vóluit
Solis presbýteris, quibus sic cóngruit,
Ut sumant, et dent céteris.
Panis angélicus fit panis hóminum;
Dat panis cǽlicus figúris términum;
O res mirábilis: mandúcat Dóminum
Pauper, servus et húmilis.
Te, trina Déitas únaque, póscimus;
Sic nos tu vísita, sicut te cólimus:
Per tuas sémitas duc nos quo téndimus,
Ad lucem quam inhábitas.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,
Szívben és ajkakon himnuszok zengjenek.
A régi múljon el, újúlnak mindenek,
Szó és a tett, szív és kebel.
A végső vacsorát ünnepli e sereg,
Hol az Úr Krisztus ád bárányt és kenyeret
Testvérei elé, amint a régiek
Szentelt törvénye rendelé,
Bárány a lakomán amikor elfogyott,
Az előkép után testet és vért adott
Apostolainak, és egyformán jutott
Egy-egynek és mindannyinak.
Testét így adta át gyengék falatjakép,
Búsaknak így borát, vérének serlegét,
Amit nektek adok hozzájuk így beszélt
Vegyétek mind és igyatok.
E Szakramentomot ekként alapítá,
S egyedül a papok kezére bízta rá.
Előbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,
Mit rábízott Krisztus kegye.
Emberek étke lett az angyali kenyér,
Az előkép-jelek sora itt véget ér.
Ó milyen csodaszép, hogy Istenéből él
Szegény nyomorult szolganép!
Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk
Urunkul tisztelünk, jőjj és légy gyámolunk.
Vezess ösvényeden, hová iparkodunk:
A fénybe, mely körülveszen!
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Commune aut Festo}
Nocturn I.
Ant. Fructum salutíferum * gustándum dedit Dóminus mortis suæ témpore.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Fructum salutíferum gustándum dedit Dóminus mortis suæ témpore.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok a szentek közös officiumából}
Nocturn I.
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death, * even that fruit whereof if any man eat, he shall live for ever.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord brought forth His fruit in the season of His death, even that fruit whereof if any man eat, he shall live for ever.
|
Ant. A fructu fruménti * et vini multiplicáti fidéles in pace Christi requiéscunt.
Psalmus 4 [2]
4:2 Cum invocárem exaudívit me Deus justítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quǽritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium justítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. A fructu fruménti et vini multiplicáti fidéles in pace Christi requiéscunt.
|
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine * do lay them down in peace and sleep in Christ.
Zsoltár 4 [2]
4:2 Midőn segítségül hívtam, meghallgatott engem az én igazságom Istenem; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörülj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai, meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazugságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * amit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájuk, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek ők gazdagok.
4:9 De emiatt békességben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképpen megerősítettél engem * a reménységben.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. His faithful ones which are increased by the fruit of His corn and His wine do lay them down in peace and sleep in Christ.
|
Ant. Communióne cálicis, * quo Deus ipse súmitur, non vitulórum sánguine, congregávit nos Dóminus.
Psalmus 15 [3]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:3 Sanctis, qui sunt in terra ejus, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:4 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Communióne cálicis, quo Deus ipse súmitur, non vitulórum sánguine, congregávit nos Dóminus.
|
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body, * for we are all partakers of that one cup, which is not the communion of the blood of bulls, but of God Himself.
Zsoltár 15 [3]
15:1 Tarts meg engem, Uram, mert benned bíztam. * Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az ő földjén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az ő ínségük; * azután siettek.
15:4 Nem hívom egybe gyülekezetüket véráldozatokra, * sem nevüket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, * és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet utait, betöltesz engem örömmel, a te orcáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörűség vagyon.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Us, being many, hath the Lord made one body, for we are all partakers of that one cup, which is not the communion of the blood of bulls, but of God Himself.
|
℣. Panem cæli dedit eis, allelúja.
℟. Panem Angelórum manducávit homo, allelúja.
|
℣. He gave them of the bread of heaven, alleluia.
℟. Man did eat Angels' bread, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
De libro primo Regum
1 Reg 8:4-6
4 Congregáti ergo univérsi majóres natu Israël, venérunt ad Samuélem in Rámatha,
5 Dixerúntque ei: Ecce tu senuísti, et fílii tui non ámbulant in viis tuis: constitúte nobis regem, ut júdicet nos, sicut et univérsæ habent natiónes.
6 Displícuit sermo in óculis Samuélis, eo quod dixíssent: Da nobis regem, ut júdicet nos. Et orávit Sámuel ad Dóminum.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Immolábit hædum multitúdo filiórum Israël ad vésperam Paschæ:
* Et edent carnes et ázymos panes.
℣. Pascha nostrum immolátus est Christus: ítaque epulémur in ázymis sinceritátis et veritátis.
℟. Et edent carnes et ázymos panes.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány Sámuel első könyvéből
1 Sam 8:4-6
4 Ezért Izrael vénei összegyűltek, elmentek Sámuelhez Rámába,
5 És azt mondták neki: "Nézd, megöregedtél, fiaid meg nem a te útjaidon járnak. Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket, amint ez minden népnél szokásban van."
6 Sámuelnek azonban nem tetszett, amivel előálltak: "Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket." Ezért az Úrhoz fordult.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The whole assembly of the children of Israel shall kill the lamb toward the evening of the Passover.
* And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
℣. Even Christ our Passover is sacrificed for us therefore let us keep the feast with the unleavened bread of sincerity and truth.
℟. And they shall eat the flesh, and unleavened bread.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
1 Reg 8:7-9
7 Dixit autem Dóminus ad Samuélem: Audi vocem pópuli in ómnibus quæ loquúntur tibi: non enim te abjecérunt sed me, ne regnem super eos.
8 Juxta ómnia ópera sua, quæ fecérunt a die qua edúxi eos de Ægýpto usque ad diem hanc, sicut dereliquérunt me et serviérunt diis aliénis, sic fáciunt étiam tibi.
9 Nunc ergo vocem eórum audi; verúmtamen contestáre eos et prædic eis jus regis, qui regnatúrus est super eos.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Comedétis carnes, et saturabímini pánibus:
* Iste est panis, quem dedit vobis Dóminus ad vescéndum.
℣. Non Móyses dedit vobis panem de cælo, sed Pater meus dat vobis panem de cælo verum.
℟. Iste est panis, quem dedit vobis Dóminus ad vescéndum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
1 Sam 8:7-9
7 De az Úr azt mondta Sámuelnek: "Tégy meg mindent, amit csak kér tőled a nép, hisz nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne uralkodjam többé fölöttük.
8 Amint velem bántak attól az időtől fogva, hogy kivezettem őket Egyiptomból mind a mai napig: elhagytak és idegen isteneknek szolgáltak, most veled is úgy bánnak.
9 Nos hát, teljesítsd kérésüket. De figyelmeztesd őket, és ünnepélyesen mutass rá a király jogára, aki majd uralkodik fölöttük."
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Ye shall eat flesh, and shall be filled with bread.
* This is the bread which the Lord hath given you to eat.
℣. Moses gave you not that Bread from heaven, but My Father giveth you the true Bread from heaven.
℟. This is the bread which the Lord hath given you to eat.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
1 Reg 8:10-14
10 Dixit ítaque Sámuel ómnia verba Dómini ad pópulum, qui petíerat a se regem,
11 Et ait: Hoc erit jus regis, qui imperatúrus est vobis. Fílios vestros tollet et ponet in cúrribus suis, faciétque sibi équites et præcursóres quadrigárum suárum;
12 Et constítuet sibi tribúnos et centuriónes et aratóres agrórum suórum et messóres ségetum et fabros armórum et cúrruum suórum;
13 Fílias quoque vestras fáciet sibi unguentárias, et focárias, et paníficas:
14 Agros quoque vestros, et víneas, et olivéta, óptima tollet, et dabit servis suis.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Respéxit Elías ad caput suum subcinerícium panem: qui surgens comédit et bibit:
* Et ambulávit in fortitúdine cibi illíus usque ad montem Dei.
℣. Si quis manducáverit ex hoc pane, vivet in ætérnum.
℟. Et ambulávit in fortitúdine cibi illíus usque ad montem Dei.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et ambulávit in fortitúdine cibi illíus usque ad montem Dei.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
1 Sam 8:10-14
10 Erre Sámuel kihirdette a népnek, amely királyt kívánt tőle, mind, amit az Úr mondott:
11 "Ez lesz a királynak a joga, aki majd uralkodik fölöttetek: Elveszi fiaitokat, s szekerei és lovai mellé rendeli őket - a szekerei előtt kell majd futniuk;
12 Megteszi őket az ezres és ötvenes csoportok parancsnokainak; felszántatja velük a földet és betakaríttatja a termést, hadi fölszerelést csináltat velük és szerszámot a szekereire.
13 Elveszi lányaitokat, illatszert készíteni, főzni és sütni.
14 Elveszi szántóföldeitekről, szőleitekből, az olajligeteitekből a legjava termést, és odaadja a tisztjeinek.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Elijah looked, and, behold, there was a cake baken on the coals at his head, and he arose, and did eat and drink;
* And went in the strength of that meat [forty days and forty nights] unto the mount of God.
℣. If any man eat of this Bread, he shall live for ever.
℟. And went in the strength of that meat [forty days and forty nights] unto the mount of God.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And went in the strength of that meat [forty days and forty nights] unto the mount of God.
|
Nocturn II.
Ant. Memor sit Dóminus * sacrifícii nostri: et holocáustum nostrum pingue fiat.
Psalmus 19 [4]
19:2 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * prótegat te nomen Dei Jacob.
19:3 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:4 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:5 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:6 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:7 Ímpleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine, salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Memor sit Dóminus sacrifícii nostri: et holocáustum nostrum pingue fiat.
|
Nocturn II.
Ant. The Lord remember our offering, * and accept our burnt-sacrifice.
Zsoltár 19 [4]
19:2 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:3 Küldjön neked segítséget a szenthelyről; * és Sionból védelmezzen téged.
19:4 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égőáldozatod legyen kövér.
19:5 Cselekedjék veled szíved szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:6 Örvendeni fogunk szabadulásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:7 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az ő fölkentjét;
19:7 Meghallgatja őt szent egéből, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ők megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram, tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket azon a napon, melyen segítségül hívunk téged.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord remember our offering, and accept our burnt-sacrifice.
|
Ant. Parátur * nobis mensa Dómini advérsus omnes, qui tríbulant nos.
Psalmus 22 [5]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:4 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:5 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:5 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:6 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:6 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Parátur nobis mensa Dómini advérsus omnes, qui tríbulant nos.
|
Ant. The Lord prepareth His Table before us * in the presence of our enemies.
Zsoltár 22 [5]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi híjával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújulás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az ő nevéért.
22:4 Mert ha a halál árnyéka közepette járok is, nem félek a rosszaktól: * mivel te velem vagy.
22:4 A te vessződ és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:5 Asztalt készítettél előttem * azok ellen, kik engem szorongatnak.
22:5 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvet adó poharam mely jeles!
22:6 És a te irgalmasságod követ engem * életem teljes napjaiban;
22:6 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord prepareth His Table before us in the presence of our enemies.
|
Ant. In voce exsultatiónis * résonent epulántes in mensa Dómini.
Psalmus 41 [6]
41:2 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:3 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:4 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi quotídie: Ubi est Deus tuus?
41:5 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Jordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:8 Ómnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:9 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum ejus.
41:9 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:10 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:11 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:11 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In voce exsultatiónis résonent epulántes in mensa Dómini.
|
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord * make the voice of joy and praise to be heard [in the house of God.]
Zsoltár 41 [6]
41:2 Amint kívánkozik a szarvas a vízforrásokhoz, * úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Isten!
41:3 Szomjúhozik lelkem az erős élő Istenhez; * mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtt?
41:4 Az én könnyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, * midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
41:5 Ezekről emlékezvén, kiöntöm magamba lelkemet; * mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig,
41:5 Az öröm és hála szavával, * a vígan lakozók zengésével.
41:6 Miért vagy szomorú, én lelkem? * És miért háborgatsz engem?
41:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója, és az én Istenem.
41:7 Lelkem megháborodott bennem, * azért emlékezem rólad a Jordán földjéről és Hermon hegyéről, a kis hegyről.
41:8 Az örvény az örvénynek kiált * a te felhőszakadásaid zúgásában;
41:8 Magas hullámaid és habjaid mind * átmennek rajtam.
41:9 Nappal hozzám parancsolta az Úr irgalmát, * és éjjel az ő énekét,
41:9 Az én imádságomat életem Istenéhez; * mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy,
41:10 Miért feledkeztél el rólam? * És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
41:11 Midőn összetöretnek csontjaim, * szidalmaznak engem az én szorongató ellenségeim,
41:11 Midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened? * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
41:12 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója és az én Istenem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Let them that keep holiday around the table of the Lord make the voice of joy and praise to be heard [in the house of God.]
|
℣. Cibávit illos ex ádipe fruménti, allelúja.
℟. Et de petra, melle saturávit eos, allelúja.
|
℣. He fed them with the finest of the wheat, alleluia.
℟. And with honey out of the Rock did He satisfy them, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 4
Sermo sancti Cyrílli Epíscopi Jerosolymitáni
Catechesis mystagog. 4
Ipsa beáti Pauli doctrína abúnde suffícere vidétur, ut certam vobis de divínis mystériis fidem fáciat, quibus digni rédditi, concorpórei, ut ita dicam, et consanguínei Christi facti estis. Ipse enim modo clamábat, quod in nocta qua tradebátur Dóminus noster Jesus Christus, accípiens panem, et grátias agens fregit, et dedit discípulis suis, dicens: Accípite, et manducáte: hoc est corpus meum. Et accípiens cálicem, et grátias agens, dixit: Accípite, et bíbite: hic est sanguis meus. Cum ígitur ipse de pane pronuntiáverit ac díxerit: Hoc est corpus meum; quis audébit deínceps ambígere? Et cum idem ipse tam asseveránter díxerit: Hic est sanguis meus; quis umquam dubitáverit, ut dicat non esse ejus sánguinem?
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Cenántibus illis, accépit Jesus panem, et benedíxit, ac fregit, dedítque discípulis suis, et ait:
* Accípite et comédite: hoc est corpus meum.
℣. Dixérunt viri tabernáculi mei: Quis det de cárnibus ejus, ut saturémur?
℟. Accípite et comédite: hoc est corpus meum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
4. olvasmány
From the Sermons of the Blessed Patriarch of Jerusalem Cyril.
Catechetical Lectures, 40
The teaching of the blessed Paul seemeth of itself enough instruction for you concerning those Divine Mysteries, whereof, if ye be made worthy, ye become therein, so to speak, of one Body and of one Blood with Christ. Paul saith that our Lord Jesus Christ, "the same night in which He was betrayed, took bread and, when He had given thanks, He brake it, and gave it unto His disciples, saying Take, eat this is My Body. After the same manner also He took the cup," and gave thanks, "and said:" Take this, and drink it this is My Blood. Since therefore it is He Who hath definitely stated and said, touching that Bread " This is My Body " -who will dare any longer to doubt that It is so And since it is He again that hath absolutely affirmed and said, touching that cup " This is My Blood " who is he that will doubt any longer, or say that It is not His Blood
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. As they were eating, Jesus took bread, and blest it, and brake it, and gave it to the disciples, and said:
* Take, eat this is My Body.
℣. The men of my tabernacle said: O that we had of his flesh, we cannot be satisfied.
℟. Take, eat this is My Body.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 5
Aquam olim in vinum convértit in Cana Galilǽæ, quod habet quamdam cum sánguine propinquitátem: et eum parum dignum existimábimus, cui credámus quod vinum in sánguinem transmutárit? Ad eas núptias, quibus córpora copulántur, vocátus, præter opiniónem ómnium hoc fecit miráculum: et non multo magis sic eum corpus et sánguinem suum fruénda nobis donásse persuásum fírmiter habébimus, ut ea cum omni certitúdine tamquam corpus ipsíus et sánguinem sumámus? Nam in spécie panis dat nobis corpus, et in spécie vini dat nobis sánguinem: ut, cum súmpseris, gustes corpus et sánguinem Christi, factus ejúsdem córporis et sánguinis párticeps. Sic enim effícimur Christíferi, hoc est, Christum in corpóribus nostris feréntes, cum corpus ejus et sánguinem in membra nostra recípimus: sic secúndum beátum Petrum, divínæ natúræ consórtes réddimur.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Accépit Jesus cálicem, postquam cenávit, dicens: Hic calix novum testaméntum est in meo sánguine:
* Hoc fácite in meam commemoratiónem.
℣. Memória memor ero, et tabéscet in me ánima mea.
℟. Hoc fácite in meam commemoratiónem.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
5. olvasmány
At the beginning of His ministry, at Cana in Galilee, the Lord turned water into wine, a thing which hath some qualities in common with blood and shall we deem Him less worthy that we should believe Him, when He turneth wine into Blood When He was bidden to that marriage wherein twain were made one flesh, He did the beginning of His miracles to the amazement of all men; and shall we less surely hold that He hath given us His Body and Blood to be our meat and drink, or take them with weaker faith that they are indeed His Body and His Blood Under the appearance of bread He giveth unto us His Body, and, under the appearance of wine, His Blood and when thou shalt come to receive, it is on the Body and Blood of Christ that thou wilt feed, being made a partaker of His Body and of His Blood. Thus indeed it is that we become Christbearers, namely, by carrying about Christ in our bodies, when we receive His Body and Blood into our own frames. Thus, as the blessed Peter hath it, we are "partakers of the Divine nature." 2 Pet. i. 4.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Jesus took the cup, after supper, saying: This cup is the New Testament in My Blood.
* This do in remembrance of Me.
℣. My soul hath them still in remembrance, and is humbled in me.
℟. This do in remembrance of Me.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 6
Olim cum Judǽis Christus dísserens, Nisi manducavéritis, inquit, carnem meam, et bibéritis meum sánguinem, non habébitis vitam in vobis. Cum autem illi, quæ dicta fúerant, non spiritáliter accepíssent, offénsi abiérunt retro; putábant enim quod eos ad manducándas carnes hortarétur. Erant et in véteri testaménto panes propositiónis; verum illi cum fúerint véteris testaménti, finem jam accepérunt. In novo vero testaménto panis est cæléstis et calix salutáris, qui et ánimam et corpus sanctíficant. Quam ob rem non sic hæc atténdas velim, tamquam sint nudus et simplex panis, nudum et simplex vinum; corpus enim sunt et sanguis Christi. Nam étiam si sensus illud tibi renúntiat, fides tamen te confírmet. Ne júdices rem ex gustu: sed te citra ullam dubitatiónem fides certum reddat, quod sis dignus factus, qui córporis et sánguinis Christi párticeps fíeres.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ego sum panis vitæ; patres vestri manducavérunt manna in desérto, et mórtui sunt:
* Hic est panis de cælo descéndens, ut, si quis ex ipso mandúcet, non moriátur.
℣. Ego sum panis vivus, qui de cælo descéndi: si quis manducáverit ex hoc pane, vivet in ætérnum.
℟. Hic est panis de cælo descéndens, ut, si quis ex ipso mandúcet, non moriátur.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Hic est panis de cælo descéndens, ut, si quis ex ipso mandúcet, non moriátur.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
6. olvasmány
Christ once said, in conversing with the Jews "Except ye eat the Flesh of the Son of Man, and drink His Blood, ye have no life in you." John vi. 53. But they took not spiritually that which He said, and "from that time many of His disciples went back, and walked no more with Him." 66. They thought that He had bidden them to eat flesh. The Old Testament also had Shewbread, but this Old Testament bread was now to have an end. The bread of the New Testament is " the Bread Which cometh down from heaven " 50, the cup of the New Testament, the Cup of Salvation, that Bread and that Cup Which hallow both souls and bodies. Wherefore I will have thee to understand that the Bread and Wine whereunto thou art to come, are not mere common bread or mere common wine for they are the Body and the Blood of Christ. Even if thy senses do indeed deny this fact, yet let faith make thee right sure of it. Judge not the Thing by the taste thereof, but let faith assure thee beyond all doubt thou art partaking of the Body and Blood of Christ.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. I am that Bread of life. Your fathers did eat manna in the wilderness, and are dead.
* This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
℣. I am the living Bread Which came down from heaven if any man eat of this Bread, he shall live for ever.
℟. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. This is the Bread Which cometh down from heaven, that a man may eat thereof, and not die.
|
Nocturn III.
Ant. Introíbo * ad altáre Dei: sumam Christum, qui rénovat juventútem meam.
Psalmus 42 [7]
42:1 Júdica me, Deus, et discérne causam meam de gente non sancta, * ab hómine iníquo, et dolóso érue me.
42:2 Quia tu es, Deus, fortitúdo mea: * quare me repulísti? et quare tristis incédo, dum afflígit me inimícus?
42:3 Emítte lucem tuam et veritátem tuam: * ipsa me deduxérunt, et adduxérunt in montem sanctum tuum, et in tabernácula tua.
42:4 Et introíbo ad altáre Dei: * ad Deum, qui lætíficat juventútem meam.
42:5 Confitébor tibi in cíthara, Deus, Deus meus: * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
42:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Introíbo ad altáre Dei: sumam Christum, qui rénovat juventútem meam.
|
Nocturn III.
Ant. I will go unto the Altar of God * I will feed on Christ, Which is the Renewer of my youth.
Zsoltár 42 [7]
42:1 Ítélj meg engem, Isten, és határozd el ügyemet az istentelen nemzetség ellen, * a gonosz és álnok embertől ments meg engem;
42:2 Mert te vagy, Isten, az én erősségem. * Miért vetettél meg engem? És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
42:3 Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, * azok elvezetnek engem és elvisznek a te szent hegyedre és hajlékodba.
42:4 És bemegyek az Isten oltárához, * az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságomat;
42:5 Hálát adok neked citerán, ó Isten, én Istenem! * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
42:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki, * ő orcám szabadítója és az én Istenem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. I will go unto the Altar of God I will feed on Christ, Which is the Renewer of my youth.
|
Ant. Cibávit nos Dóminus * ex ádipe fruménti: et de petra, melle saturávit nos.
Psalmus 80 [8]
80:2 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:3 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:4 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:5 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:6 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:7 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:8 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:9 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:11 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:12 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:13 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:14 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:15 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:16 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sǽcula.
80:17 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cibávit nos Dóminus ex ádipe fruménti: et de petra, melle saturávit nos.
|
Ant. The Lord hath fed us * with the finest of the wheat, and with honey out of the Rock hath He satisfied us.
Zsoltár 80 [8]
80:2 Örvendezzetek a mi segítő Istenünknek; * örüljetek Jákob Istenének.
80:3 Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, * kellemes hárfát citerával.
80:4 Fújjatok harsonát az újhold napján, * a ti ünnepetek jeles napján.
80:5 Mert parancsolat ez Izraelben, * és törvény Jákob Istenétől.
80:6 Bizonyságul rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földjéről; * hol nyelvet hallott, melyet nem értett.
80:7 Elfordította hátát a terhektől, * midőn kezei kosárral szolgáltak.
80:8 A szorongatásban segítségül hívtál engem, és megszabadítottalak tégedet; * meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.
80:9 Halljad, én népem, és bizonyságot teszek neked; * Izrael, ha engem hallgatsz, nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.
80:11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földjéről; * tátsd föl szádat, és betöltöm azt.
80:12 De az én népem nem hallgatott szavamra, * és nem figyelmezett rám Izrael.
80:13 És az ő szívük kívánságaira hagytam őket, * és öntanácsaik szerint jártak.
80:14 Ha az én népem rám hallgatott volna, * ha Izrael utaimon járt volna,
80:15 Igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, * és szorongatóira vetettem volna kezemet.
80:16 Az Úr ellenségei hízelegnének neki; * és jólétük ideje örökké tartana;
80:17 és a gabona javával táplálná őket, * és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The Lord hath fed us with the finest of the wheat, and with honey out of the Rock hath He satisfied us.
|
Ant. Ex altári tuo, * Dómine, Christum súmimus: in quem cor et caro nostra exsúltant.
Psalmus 83 [9]
83:2 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:3 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:4 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sǽcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cujus est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:8 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Jacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:11 Elégi abjéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:12 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ex altári tuo, Dómine, Christum súmimus: in quem cor et caro nostra exsúltant.
|
Ant. It is at thine Altar, O Lord, * that we do feed on Christ, for Whom our heart and our flesh crieth out.
Zsoltár 83 [9]
83:2 Mily kellemesek a te hajlékaid, erők Ura, * kívánkozik és eped lelkem az Úr tornácai után.
83:3 Szívem és testem * örvendeznek az élő Istenben.
83:4 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlice fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erők Ura, * királyom és Istenem.
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram, * örökkön-örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tőled vagyon segítsége. * Fölmenetekről gondolkodik szívében, a könnyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitűzött.
83:8 Mert áldást ad a törvényszerző, erényről erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erők Ura, Istene, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene.
83:10 Mi oltalmazó Istenünk, * tekints és nézz a te fölkented orcájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornácaidban * ezereknél.
83:11 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bűnösök hajlékaiban.
83:12 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsőséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Erők Ura, boldog ember az, ki benned bízik.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. It is at thine Altar, O Lord, that we do feed on Christ, for Whom our heart and our flesh crieth out.
|
℣. Edúcas panem de terra, allelúja.
℟. Et vinum lætíficet cor hóminis, allelúja.
|
℣. Thou bringest forth food out of the earth, alleluia.
℟. And wine that maketh glad the heart of man, alleluia.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Joánnem
Joannes 6:56-59
In illo témpore: Dixit Jesus turbis Judæórum: Caro mea vere est cibus, et sanguis meus vere est potus. Et réliqua.
Homilía sancti Cyrílli Epíscopi Alexandríni
Liber 4 in Joánnem, cap. 17
Qui mandúcat, inquit, carnem meam et bibit sánguinem meum, in me manet, et ego in illo. Sicut enim si quis liquefáctæ ceræ áliam ceram infúderit, álteram cum áltera per totum commísceat necésse est; sic qui carnem et sánguinem Dómini récipit, cum ipso ita conjúngitur, ut Christus in ipso, et ipse in Christo inveniátur. Símili quodam modo apud Matthǽum compéries. Símile est, inquit, regnum cælórum ferménto, quod accéptum abscóndit múlier in farínæ satis tribus. Sicut parum, ut Paulus ait, ferménti totam massam ferméntat, sic párvula benedíctio totum hóminem in seípsam áttrahit, et sua grátia replet; et hoc modo in nobis Christus manet, et nos in Christo.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Qui mandúcat meam carnem et bibit meum sánguinem,
* In me manet, et ego in eo.
℣. Non est ália nátio tam grandis, quæ hábeat deos appropinquántes sibi, sicut Deus noster adest nobis.
℟. In me manet, et ego in eo.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
7. olvasmány
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
John 6:56-59
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. És így tovább
Homily by St Cyril, Pope of Alexandria.
Book iv. on John, ch. 17.
"He that eateth My Flesh and drinketh My Blood," saith the Lord, "dwelleth in Me, and I in him." If a man take two pieces of wax and melt them, and pour the one into the other, they necessarily mingle so also, he that receiveth the Body and Blood of the Lord doth become so joined with the Lord that he is to be found in Christ and Christ in him. Another comparison thou wilt find in Matthew. The Lord there saith "The kingdom of heaven is like unto leaven which a woman took, and hid in three measures of meal, [till the whole was leavened,]" xiii. 33, because, as Paul saith, "a little leaven leaveneth the whole lump." Gal. v. 9. So also doth a little of this Blessing draw the whole man unto Itself, and fill him with Its grace and thus doth Christ dwell in us, and we in Christ.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. He that eateth My Flesh and drinketh My Blood,
* Dwelleth in Me, and I in him.
℣. What nation is there so great, who hath gods so nigh unto them, as the Lord our God is to us
℟. Dwelleth in Me, and I in him.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.
Lectio 8
Nos vero, si vitam ætérnam cónsequi vólumus, si largitórem immortalitátis habére in nobis desiderámus, ad recipiéndam benedictiónem libénter concurrámus; caveamúsque ne loco láquei damnósam religiónem diábolus nobis præténdat. Recte (inquit) dicis; scriptum tamen esse non ignorámus, judícium sibi comédere atque bíbere illum, qui de pane cómedit et de cálice bibit indígne. Ego ígitur probo meípsum, et indígnum invénio. Quando ígitur, quicúmque tu es qui ista dicis, dignus eris? quando Christo teípsum ófferes? Nam si peccándo indígnus es, et peccáre non désinis, (quis enim delícta intélligit? secúndum Psalmístam) expers omníno eris vivíficæ hujus sanctificatiónis.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Misit me vivens Pater, et ego vivo propter Patrem:
* Et qui mandúcat me, vivet propter me.
℣. Cibávit illum Dóminus pane vitæ et intelléctus.
℟. Et qui mandúcat me, vivet propter me.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et qui mandúcat me, vivet propter me.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.
8. olvasmány
As for ourselves, if we would win life everlasting; if we would that the Giver of immortality should dwell in us, let us run freely to receive this Blessing, and let us beware that the devil succeed not in laying a stumbling-block in our way, in the shape of a mistaken reverence. Thou rightly sayest, and we know well, how that it is written "Whosoever shall eat this Bread and drink this Cup of the Lord unworthily eateth and drinketh damnation to himself." Cor. xi. 27, 29. I therefore examine myself and find myself unworthy. And I ask thee, who citest these words to me, who shall ever be found worthy When wilt thou be such an one as may be worthy to be offered to Christ If by sin thou art unworthy, and thou ceasest not to sin, (for, as the Psalmist hath it, "Who can understand his errors?" (Ps. xviii. 13) then shalt thou for ever lack this means of life and sanctification.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. As the living Father hath sent Me, and I live by the Father,
* So he that eateth Me, even he shall live by Me.
℣. With the bread of life and understanding hath the Lord fed him.
℟. So he that eateth Me, even he shall live by Me.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. So he that eateth Me, even he shall live by Me.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 9
Quare pias, quæso, cogitatiónes suscípias, studióse sanctéque vivas, et benedictiónem partícipes: quæ (mihi crede) non mortem solum, verum étiam morbos omnes depéllit. Sedat enim, cum in nobis máneat Christus, sæviéntem membrórum nostrórum legem: pietátem corróborat, perturbatiónes ánimi exstínguit, ægrótos curat, collísos redíntegrat: et sicut pastor bonus, qui ánimam suam pro óvibus pósuit, ab omni nos érigit casu.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
9. olvasmány
Therefore, I counsel thee to betake thee to godly thoughts, and to live carefully and holily, and so to receive that Blessing a Blessing which, believe me, doth banish, not death only, but all diseases likewise. For when Christ dwelleth in us, He stilleth the law of death in our members, which warreth against the law of our mind, Rom. vii. 23, He giveth strength to godliness, He turneth to calm the turbulent surging of our mind, He cureth them which are sick, He raiseth up them which are fallen, and, like the Good Shepherd, Which giveth His life for the sheep, He prevaileth that the sheep perish not.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui nobis sub Sacraménto mirábili passiónis tuæ memóriam reliquísti: tríbue, quǽsumus, ita nos Córporis, et Sánguinis tui sacra mystéria venerári; ut redemptiónis tuæ fructum in nobis júgiter sentiámus:
Qui vivis et regnas cum Deo Patre, in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Urunk, ki csodálatos Sacramentumod által szenvedésed emlékezetéd hagytad reánk, add kérünk, hogy akik szent tested és véred titkait ünnepeljük, annak gyümölcsit élvezhessük
Ki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |