|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam,
Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Invitatorium {Antiphona Votiva}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna votív}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
|
Hymnus {Votiva}
Iste Conféssor Dómini sacrátus,
Festa plebs cujus celébrat per orbem,
Hódie lætus méruit secréta
Scándere cæli.
Qui pius, prudens, húmilis, pudícus,
Sóbrius, castus fuit et quiétus,
Vita dum præsens vegetávit ejus
Córporis artus.
Ad sacram cujus túmulum frequénter
Membra languéntem modo sanitáti,
Quólibet morbo fúerint graváta,
Restituúntur.
Unde nunc noster chorus in honórem
Ipsius, hymnum canit hunc libénter:
Ut piis ejus méritis juvémur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui supra cæli résidens cacúmen,
Tótius mundi máchinam gubérnat
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {votív}
Ím a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívő nép szeret és magasztal,
E nap lőn méltó a magas mennyeknek
Szállni honába.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplőtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentől immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk előtte
S érdemét illő karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden időben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ Votiva}
Nocturn I.
Ant. Inclína Dómine. ‡
Psalmus 85 [1]
85:1 Inclína, Dómine, ‡ aurem tuam, et exáudi me: * quóniam inops, et pauper sum ego.
85:2 Custódi ánimam meam, quóniam sanctus sum: * salvum fac servum tuum, Deus meus, sperántem in te.
85:3 Miserére mei, Dómine, quóniam ad te clamávi tota die: * lætífica ánimam servi tui, quóniam ad te, Dómine, ánimam meam levávi.
85:5 Quóniam tu, Dómine, suávis, et mitis: * et multæ misericórdiæ ómnibus invocántibus te.
85:6 Áuribus pércipe, Dómine, oratiónem meam: * et inténde voci deprecatiónis meæ.
85:7 In die tribulatiónis meæ clamávi ad te: * quia exaudísti me.
85:8 Non est símilis tui in diis, Dómine: * et non est secúndum ópera tua.
85:9 Omnes gentes quascúmque fecísti, vénient, et adorábunt coram te, Dómine: * et glorificábunt nomen tuum.
85:10 Quóniam magnus es tu, et fáciens mirabília: * tu es Deus solus.
85:11 Deduc me, Dómine, in via tua, et ingrédiar in veritáte tua: * lætétur cor meum ut tímeat nomen tuum.
85:12 Confitébor tibi, Dómine, Deus meus, in toto corde meo, * et glorificábo nomen tuum in ætérnum:
85:13 Quia misericórdia tua magna est super me: * et eruísti ánimam meam ex inférno inferióri.
85:14 Deus, iníqui insurrexérunt super me, et synagóga poténtium quæsiérunt ánimam meam: * et non proposuérunt te in conspéctu suo.
85:15 Et tu, Dómine, Deus miserátor et miséricors, * pátiens, et multæ misericórdiæ, et verax,
85:16 Réspice in me, et miserére mei, * da impérium tuum púero tuo: et salvum fac fílium ancíllæ tuæ.
85:17 Fac mecum signum in bonum, ut vídeant qui odérunt me, et confundántur: * quóniam tu, Dómine, adjuvísti me, et consolátus es me.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák votív}
Nocturn I.
Ant. Incline thy ear, O Lord.
Zsoltár 85 [1]
85:1 Hajtsd meg, Uram, füledet, és hallgass meg engem; * mert nyomorult és szegény vagyok én.
85:2 Őrizd meg lelkemet, mert neked vagyok szentelve; * szabadítsd meg benned bízó szolgádat, én Istenem.
85:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert egész nap hozzád kiáltok. * Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert, Uram, tehozzád emelem lelkemet.
85:5 Mert te, Uram, jóságos vagy és kegyes, * és nagy irgalmú mindazokhoz, kik téged segítségül hívnak.
85:6 Vedd füleidbe, Uram, imádságomat, * és figyelmezz az én könyörgésem szavára.
85:7 Szorongásom napján hozzád kiáltok; * mert te meghallgatsz engem.
85:8 Nincs, Uram, hasonló hozzád az istenek között, * és nincs a te cselekedeteidhez.
85:9 A nemzetek, kiket alkottál, mind eljőnek és imádkozni fognak előtted, Uram, * és dicsőítik majd a te nevedet.
85:10 Mert nagy vagy te, és csodákat mívelsz; * te vagy Isten egyedül.
85:11 Vezess engem, Uram, a te utadon, és igazságodban fogok járni; * vigadjon az én szívem, hogy félje a te nevedet.
85:12 Hálát adok neked, Uram, Istenem, teljes szívemből, * és dicsőítem a te nevedet mindörökké.
85:13 Mert nagy a te irgalmasságod énrajtam, * és kimentetted lelkemet a legalsóbb mélységből.
85:14 Isten, a gonoszok föltámadtak ellenem, és a hatalmasok gyülekezete keresi az én lelkemet; * és nem tart téged szemei előtt.
85:15 De te, Uram, Isten, könyörülő vagy és irgalmas, * tűrő és nagy irgalmú és igazságos;
85:16 Tekints rám, és könyörülj rajtam; * add hatalmadat szolgádnak, és szabadítsd meg szolgálód fiát.
85:17 Add jelét irántam való jóságodnak, hogy lássák azt, kik engem gyűlölnek, és szégyenüljenek meg; * mert, Uram, te segítesz és megvigasztalsz engem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 86 [2]
86:1 Fundaménta ejus in móntibus sanctis: * díligit Dóminus portas Sion super ómnia tabernácula Jacob.
86:3 Gloriósa dicta sunt de te, * cívitas Dei.
86:4 Memor ero Rahab, et Babylónis * sciéntium me.
86:4 Ecce, alienígenæ, et Tyrus, et pópulus Æthíopum, * hi fuérunt illic.
86:5 Numquid Sion dicet: Homo, et homo natus est in ea: * et ipse fundávit eam Altíssimus?
86:6 Dóminus narrábit in scriptúris populórum, et príncipum: * horum, qui fuérunt in ea.
86:7 Sicut lætántium ómnium * habitátio est in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inclína Dómine, aurem tuam, et exáudi me.
|
Zsoltár 86 [2]
86:1 Az ő alapjai a szent hegyeken vannak; * szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden hajléka fölött.
86:3 Dicsőséges dolgok mondatnak felőled, * Isten városa.
86:4 Megemlékezem Ráhábról és Babilonról, * hogy megismerjenek engem.
86:4 Íme az idegenek, és Tírusz és az etiópok népe, * ezek is oda valók.
86:5 Nemde Sionról fog mondatni: Ember és ember született benne; * és maga alapította azt a Fölséges?
86:6 Az Úr fogja ezt elbeszélni a népek és fejedelmek írásaiban, * azokéban, kik benne vannak.
86:7 Mindnyájan vigadni fognak, * kiknek lakásuk vagyon benned.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Incline thy ear, O Lord, and hear me.
|
Ant. Benedíctus.
Psalmus 88(2-19) [3]
88:2 Misericórdias Dómini * in ætérnum cantábo.
88:2 In generatiónem et generatiónem * annuntiábo veritátem tuam in ore meo.
88:3 Quóniam dixísti: In ætérnum misericórdia ædificábitur in cælis: * præparábitur véritas tua in eis.
88:4 Dispósui testaméntum eléctis meis, jurávi David, servo meo: * Usque in ætérnum præparábo semen tuum.
88:5 Et ædificábo in generatiónem et generatiónem * sedem tuam.
88:6 Confitebúntur cæli mirabília tua, Dómine: * étenim veritátem tuam in ecclésia sanctórum.
88:7 Quóniam quis in núbibus æquábitur Dómino: * símilis erit Deo in fíliis Dei?
88:8 Deus, qui glorificátur in consílio sanctórum: * magnus et terríbilis super omnes qui in circúitu ejus sunt.
88:9 Dómine, Deus virtútum, quis símilis tibi? * potens es, Dómine, et véritas tua in circúitu tuo.
88:10 Tu domináris potestáti maris: * motum autem flúctuum ejus tu mítigas.
88:11 Tu humiliásti sicut vulnerátum, supérbum: * in brácchio virtútis tuæ dispersísti inimícos tuos.
88:12 Tui sunt cæli, et tua est terra, orbem terræ et plenitúdinem ejus tu fundásti: * aquilónem, et mare tu creásti.
88:13 Thabor et Hermon in nómine tuo exsultábunt: * tuum brácchium cum poténtia.
88:14 Firmétur manus tua, et exaltétur déxtera tua: * justítia et judícium præparátio sedis tuæ.
88:15 Misericórdia et véritas præcédent fáciem tuam: * beátus pópulus, qui scit jubilatiónem.
88:16 Dómine, in lúmine vultus tui ambulábunt, et in nómine tuo exsultábunt tota die: * et in justítia tua exaltabúntur.
88:18 Quóniam glória virtútis eórum tu es: * et in beneplácito tuo exaltábitur cornu nostrum.
88:19 Quia Dómini est assúmptio nostra, * et Sancti Israël, regis nostri.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Blessed be.
Zsoltár 88(2-19) [3]
88:2 Az Úr irgalmasságait * mindörökké éneklem,
88:2 Nemzedékről nemzedékre * hirdetni fogom igazságodat az én számmal.
88:3 Mert azt mondottad: Az irgalmasság örökre megállapíttatik a mennyekben, * el van készítve igazságod azokban.
88:4 Szövetséget kötöttem választottaimmal, megesküdtem Dávid szolgámnak: * Megalapítom a te ivadékodat
88:5 és nemzedékről nemzedékre megerősítem * székedet.
88:6 Hirdetni fogják, Uram, az egek csodatételeidet, * és igaz voltodat a szentek gyülekezetében.
88:7 Mert ki hasonlítható a felhőkben az Úrhoz? * Ki lesz hasonló Isten fiai közt az Istenhez?
88:8 Az Isten, ki a szentek tanácsában dicsőíttetik, * nagy és rettenetes mindazok fölött, kik körötte vannak.
88:9 Erők Ura, Istene, ki hasonló hozzád? * Hatalmas vagy, Uram, és a te igazságod környezetedben.
88:10 Te uralkodol a tenger hatalmasságán, * és habjai dagályát te csendesíted le.
88:11 Te megalázod a kevélyt, mint a sebesültet, * a te erőd karjaival ide s tova hányod ellenségeidet.
88:12 Tieid az egek, és tied a föld; a föld kerekségét, s ami azt betölti, te alapítottad; * az északot és a tengert te teremtetted;
88:13 Tábor és Hermon a te nevedben örvendenek. * Hatalmas a te karod.
88:14 Erősödjék meg kezed, és magasztaltassék föl a te jobbod. * Jog és igazság a te széked alapja;
88:15 Irgalom és valóság járnak orcád előtt. * Boldog nép az, mely tud vigadozni;
88:16 Uram, a te orcád világosságában járnak ők, és a te nevednek örvendeznek egész nap, * és igazságodban fölmagasztaltatnak.
88:18 Mert erejük dicsősége te vagy, * és jóvoltodból emelkedik föl a mi szarvunk;
88:19 Mert az Úr fölvett bennünket, * Izrael Szentje a mi királyunk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 88(20-53) [4]
88:20 Tunc locútus es in visióne sanctis tuis, et dixísti: * Pósui adjutórium in poténte: et exaltávi eléctum de plebe mea.
88:21 Invéni David, servum meum: * óleo sancto meo unxi eum.
88:22 Manus enim mea auxiliábitur ei: * et brácchium meum confortábit eum.
88:23 Nihil profíciet inimícus in eo, * et fílius iniquitátis non appónet nocére ei.
88:24 Et concídam a fácie ipsíus inimícos ejus: * et odiéntes eum in fugam convértam.
88:25 Et véritas mea, et misericórdia mea cum ipso: * et in nómine meo exaltábitur cornu ejus.
88:26 Et ponam in mari manum ejus: * et in flumínibus déxteram ejus.
88:27 Ipse invocábit me: Pater meus es tu: * Deus meus, et suscéptor salútis meæ.
88:28 Et ego primogénitum ponam illum * excélsum præ régibus terræ.
88:29 In ætérnum servábo illi misericórdiam meam: * et testaméntum meum fidéle ipsi.
88:30 Et ponam in sǽculum sǽculi semen ejus: * et thronum ejus sicut dies cæli.
88:31 Si autem derelíquerint fílii ejus legem meam: * et in judíciis meis non ambuláverint:
88:32 Si justítias meas profanáverint: * et mandáta mea non custodíerint:
88:33 Visitábo in virga iniquitátes eórum: * et in verbéribus peccáta eórum.
88:34 Misericórdiam autem meam non dispérgam ab eo: * neque nocébo in veritáte mea:
88:35 Neque profanábo testaméntum meum: * et quæ procédunt de lábiis meis, non fáciam írrita.
88:36 Semel jurávi in sancto meo: Si David méntiar: * semen ejus in ætérnum manébit.
88:37 Et thronus ejus sicut sol in conspéctu meo, * et sicut luna perfécta in ætérnum: et testis in cælo fidélis.
88:39 Tu vero repulísti et despexísti: * distulísti Christum tuum.
88:40 Evertísti testaméntum servi tui: * profanásti in terra Sanctuárium ejus.
88:41 Destruxísti omnes sepes ejus: * posuísti firmaméntum ejus formídinem.
88:42 Diripuérunt eum omnes transeúntes viam: * factus est oppróbrium vicínis suis.
88:43 Exaltásti déxteram depriméntium eum: * lætificásti omnes inimícos ejus.
88:44 Avertísti adjutórium gládii ejus: * et non es auxiliátus ei in bello.
88:45 Destruxísti eum ab emundatióne: * et sedem ejus in terram collisísti.
88:46 Minorásti dies témporis ejus: * perfudísti eum confusióne.
88:47 Úsquequo, Dómine, avértis in finem: * exardéscet sicut ignis ira tua?
88:48 Memoráre quæ mea substántia: * numquid enim vane constituísti omnes fílios hóminum?
88:49 Quis est homo, qui vivet, et non vidébit mortem: * éruet ánimam suam de manu ínferi?
88:50 Ubi sunt misericórdiæ tuæ antíquæ, Dómine, * sicut jurásti David in veritáte tua?
88:51 Memor esto, Dómine, oppróbrii servórum tuórum * quod contínui in sinu meo multárum géntium.
88:52 Quod exprobravérunt inimíci tui, Dómine, * quod exprobravérunt commutatiónem Christi tui.
88:53 Benedíctus Dóminus in ætérnum: * fiat, fiat.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Benedíctus, Dóminus in ætérnum.
|
Zsoltár 88(20-53) [4]
88:20 Akkor látomásban szólottál szentjeidnek, és mondád: * Segítséget adtam a hatalmasnak, és fölmagasztaltam a választottat népem közül.
88:21 Találtam Dávidot az én szolgámat, * szent olajommal kentem fel őt.
88:22 Mert az én kezem megsegíti őt, * és karom megerősíti őt.
88:23 Semmire sem megy vele az ellenség, * és a gonoszság fia nem mer ártani neki.
88:24 És összevágom orcája előtt ellenségeit, * és gyűlölőit megszalasztom.
88:25 És az én valóságom és irgalmam vele lesz; * és nevemben föl fog emelkedni szarva.
88:26 És a tengerre teszem az ő kezét, * és jobbját a folyóvizekre.
88:27 Ő segítségül hív engem: Te Atyám vagy, * Istenem, és üdvöm oltalma.
88:28 És én elsőszülötté teszem őt, * följebbvalóvá a föld királyainál.
88:29 Örökké megtartom neki irgalmasságomat, * és szövetségemet hűen őneki.
88:30 És ivadékát örökkévalóvá teszem, * és királyi székét, mint az ég napjait.
88:31 De ha fiai elhagyják törvényemet, * és nem járnak ítéleteimben,
88:32 Ha rendeléseimet megfertőztetik, * és parancsaimat nem tartják:
88:33 Meglátogatom vesszővel gonoszságaikat, * és vereségekkel az ő bűneiket.
88:34 Azonban irgalmasságomat nem veszem el tőle, * és nem szegem meg igazmondásomat,
88:35 Sem nem hamisítom meg szövetségemet, * s ami ajkaimon kijő, nem teszem érvénytelenné.
88:36 Egyszer megesküdtem az én szentségemre; hazudok-e Dávidnak? * Az ő ivadéka örökké megmarad,
88:37 és királyi széke, mint a nap, az én szemem előtt, * és mint a teljes hold mindörökké; s ama hűséges tanú az égen.
88:39 Te pedig megvetetted és megutáltad, * távol tartottad a te Fölkentedet,
88:40 Fölforgattad a te szolgád szövetségét, * megfertőztetted a földön az ő Szentélyét,
88:41 Lerontottad minden kerítését, * erősségébe félelmet helyeztél;
88:42 Megrabolta őt minden útonjáró, * gyalázattá lett szomszédainak.
88:43 Fölemelted az ő nyomorgatói jobbját, * örömet szerzettél minden ellenségének,
88:44 Elvetted fegyverének segítségét, * és nem segítetted őt a hadban.
88:45 Eltörlötted az ő tisztaságát, * és székét a földre vetetted,
88:46 Megrövidítetted ideje napjait, * elborítottad őt gyalázattal.
88:47 Meddig fordulsz el, Uram, egészen? * Fölgyullad-e mint a tűz a te haragod?
88:48 Emlékezzél meg, mi az én mivoltom; * hiába alkottad-e mind az emberek fiait?
88:49 Melyik ember az, ki él, és halált nem lát? * Megmenti-e lelkét a pokol kezéből?
88:50 Hol vannak a te régi irgalmasságaid, Uram, * amint megesküdtél Dávidnak igaz voltodra?
88:51 Emlékezzél meg, Uram, a te szolgáid gyalázatáról, * mit kebelemben hordozok annyi sok nemzettől,
88:52 Hogy gúnyolnak, Uram, a te ellenségeid, * s kigúnyolják a te fölkented balsorsát.
88:53 Áldassék az Úr mindörökké. * Úgy legyen, úgy legyen.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Blessed be the Lord for evermore.
|
Ant. Exaltáre.
Psalmus 75 [5]
75:2 Notus in Judǽa Deus: * in Israël magnum nomen ejus.
75:3 Et factus est in pace locus ejus: * et habitátio ejus in Sion.
75:4 Ibi confrégit poténtias árcuum, * scutum, gládium, et bellum.
75:5 Illúminans tu mirabíliter a móntibus ætérnis: * turbáti sunt omnes insipiéntes corde.
75:6 Dormiérunt somnum suum: * et nihil invenérunt omnes viri divitiárum in mánibus suis.
75:7 Ab increpatióne tua, Deus Jacob, * dormitavérunt qui ascendérunt equos.
75:8 Tu terríbilis es, et quis resístet tibi? * ex tunc ira tua.
75:9 De cælo audítum fecísti judícium: * terra trémuit et quiévit,
75:10 Cum exsúrgeret in judícium Deus, * ut salvos fáceret omnes mansuétos terræ.
75:11 Quóniam cogitátio hóminis confitébitur tibi: * et relíquiæ cogitatiónis diem festum agent tibi.
75:12 Vovéte, et réddite Dómino, Deo vestro: * omnes, qui in circúitu ejus affértis múnera.
75:13 Terríbili et ei qui aufert spíritum príncipum, * terríbili apud reges terræ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Ant. Lift up thyself.
Zsoltár 75 [5]
75:2 Ismeretes az Isten Júdeában; * Izraelben nagy az ő neve.
75:3 És békességben vagyon az ő helye, * és lakása Sionban.
75:4 Ott törte össze a kézívek hatalmát, * a pajzsot, kardot és hadat.
75:5 Midőn te csodálatosképpen világítottál az örök hegyekről, * a balgatag szívűek mind megháborodtak.
75:6 Aludták álmukat, * és a gazdagság férfiai semmit sem találtak kezeikben
75:7 A te feddésedtől, Jákob Istene, * elaludtak, kik lovon ültek.
75:8 Te rettenetes vagy; és ki áll ellened, * mihelyst haragszol?
75:9 Mennyből hallattad az ítéletet; * a föld megrendült és elcsendesedett,
75:10 Midőn az Isten fölkelt ítéletre, * hogy megszabadítson a földön minden szelídet.
75:11 Az ember bősz gondolata is dicsér téged, * és még fogytig tartó haragja is ünnepnapot szerez neked.
75:12 Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a ti Uratoknak, Isteneteknek, * mindnyájan, kik köröskörül ajándékokat hoztok
75:13 A rettenetesnek, ki elveszi a fejedelmek lelkét, * ki rettenetes a föld királyainál.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 93 [6]
93:1 Deus ultiónum Dóminus: * Deus ultiónum líbere egit.
93:2 Exaltáre, qui júdicas terram: * redde retributiónem supérbis.
93:3 Úsquequo peccatóres, Dómine, * úsquequo peccatóres gloriabúntur:
93:4 Effabúntur, et loquéntur iniquitátem: * loquéntur omnes, qui operántur injustítiam?
93:5 Pópulum tuum, Dómine, humiliavérunt: * et hereditátem tuam vexavérunt.
93:6 Víduam, et ádvenam interfecérunt: * et pupíllos occidérunt.
93:7 Et dixérunt: Non vidébit Dóminus, * nec intélleget Deus Jacob.
93:8 Intellégite, insipiéntes in pópulo: * et stulti, aliquándo sápite.
93:9 Qui plantávit aurem, non áudiet? * aut qui finxit óculum, non consíderat?
93:10 Qui córripit gentes, non árguet: * qui docet hóminem sciéntiam?
93:11 Dóminus scit cogitatiónes hóminum, * quóniam vanæ sunt.
93:12 Beátus homo, quem tu erudíeris, Dómine: * et de lege tua docúeris eum,
93:13 Ut mítiges ei a diébus malis: * donec fodiátur peccatóri fóvea.
93:14 Quia non repéllet Dóminus plebem suam: * et hereditátem suam non derelínquet.
93:15 Quoadúsque justítia convertátur in judícium: * et qui juxta illam omnes qui recto sunt corde.
93:16 Quis consúrget mihi advérsus malignántes? * aut quis stabit mecum advérsus operántes iniquitátem?
93:17 Nisi quia Dóminus adjúvit me: * paulo minus habitásset in inférno ánima mea.
93:18 Si dicébam: Motus est pes meus: * misericórdia tua, Dómine, adjuvábat me.
93:19 Secúndum multitúdinem dolórum meórum in corde meo: * consolatiónes tuæ lætificavérunt ánimam meam.
93:20 Numquid adhǽret tibi sedes iniquitátis: * qui fingis labórem in præcépto?
93:21 Captábunt in ánimam justi: * et sánguinem innocéntem condemnábunt.
93:22 Et factus est mihi Dóminus in refúgium: * et Deus meus in adjutórium spei meæ.
93:23 Et reddet illis iniquitátem ipsórum: et in malítia eórum dispérdet eos: * dispérdet illos Dóminus, Deus noster.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exaltáre, qui júdicas terram.
|
Zsoltár 93 [6]
93:1 Isten a bosszúállás Ura, * a bosszúállás Istene szabadon cselekszik.
93:2 Emelkedjél föl, ki a földet ítéled; * fizesd meg a díjt a kevélyeknek.
93:3 Meddig fognak, Uram, a bűnösök, * meddig fognak a bűnösök örvendezni,
93:4 Beszélni és gonoszságot szólani, * szólani mind, kik igaztalanságot mívelnek?
93:5 A te népedet, Uram, megalázzák, * és örökségedet nyomorgatják;
93:6 Az özvegyet és jövevényt megölik, * és az árvákat meggyilkolják,
93:7 és azt mondják: Nem látja az Úr, * és nem veszi észre Jákob Istene.
93:8 Értsétek meg, esztelenek, a nép között, * és bolondok, valahára okuljatok.
93:9 Ki a fület plántálta, nem hall-e? * Vagy ki a szemet alkotta, nem lát-e?
93:10 Ki megdorgálja a népeket, nem fedd-e meg? * Ki tudományra tanítja az embert?
93:11 Az Úr tudja az emberek gondolatait, * hogy hiábavalók.
93:12 Boldog ember az, kit te oktatsz, Uram, * és törvényedre tanítasz.
93:13 Hogy megnyugtasd őt a rossz napokon, * míg a bűnösnek verem ásatik.
93:14 Mert az Úr nem veti meg népét, * és örökségét nem hagyja el,
93:15 Mígnem az igazság ítéletté változik, * és mellette lesznek mind, kik igaz szívűek.
93:16 Ki kel föl érettem a gonoszok ellen? * Vagy ki áll mellém a gonosztevők ellen?
93:17 Ha akkor az Úr nem segít engem, * csakhamar pokolban lakott volna az én lelkem.
93:18 Ha mondottam: Lábam ingadoz, * a te irgalmasságod, Uram, megsegített engem.
93:19 Szívem fájdalmainak sokasága között * a te vigasztalásaid örvendeztették az én lelkemet.
93:20 Vajon a gonoszság székével tartasz-e? * S a törvény örve alatt nyomorgatás-e a te szándékod?
93:21 Ők kapkodnak az igaz lelkén, * és az ártatlan vért elkárhoztatják;
93:22 De az Úr nekem oltalmam lett, * és az én Istenem reményem segítsége;
93:23 és megfizeti nekik gonoszságukat, és rosszaságukban elveszti őket, * elveszti őket a mi Urunk, Istenünk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Lift up thyself, thou that judgest the earth.:
|
℣. Intret orátio mea in conspéctu tuo, Dómine.
℟. Inclína aurem tuam ad precem meam.
|
℣. Let my prayer come before Thee, O Lord.
℟. Incline Thine ear unto my cry.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 1
De Epístola prima beáti Pauli Apóstoli ad Timótheum
1 Tim 3:1-4
1 Fidélis sermo: si quis episcopátum desíderat, bonum opus desíderat.
2 Opórtet ergo epíscopum irreprehensíbilem esse, uníus uxóris virum, sóbrium, prudéntem, ornátum, pudícum, hospitálem, doctórem,
3 Non vinoléntum, non percussórem, sed modéstum; non litigiósum, non cúpidum, sed
4 Suæ dómui bene præpósitum, fílios habéntem súbditos cum omni castitáte.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Euge, serve bone et fidélis, quia in pauca fuísti fidélis, supra multa te constítuam:
* Intra in gáudium Dómini tui.
℣. Dómine, quinque talénta tradidísti mihi, ecce ália quinque superlucrátus sum.
℟. Intra in gáudium Dómini tui.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány szent Pál apostol Timóteushoz írott első leveléből
1 Tim 3:1-4
1 Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.
2 A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie.
3 Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi.
4 Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Well done, thou good and faithful servant, thou hast been faithful over a few things. I will make thee ruler over many things:
* Enter thou into the joy of thy Lord.
℣. Lord, thou deliveredst unto me five talents; behold, I have gained beside them five talents more.
℟. Enter thou into the joy of thy Lord.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 2
1 Tim 3:5-9
5 Si quis autem dómui suæ præésse nescit, quómodo Ecclésiæ Dei diligéntiam habébit?
6 Non neóphytum, ne in supérbiam elátus, in judícium íncidat diáboli.
7 Opórtet autem illum et testimónium habére bonum ab iis qui foris sunt, ut non in oppróbrium íncidat, et in láqueum diáboli.
8 Diáconos simíliter pudícos, non bilíngues, non multo vino déditos, non turpe lucrum sectántes:
9 Habéntes mystérium fídei in consciéntia pura.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ecce sacérdos magnus, qui in diébus suis plácuit Deo:
* Ideo jurejurándo fecit illum Dóminus créscere in plebem suam.
℣. Benedictiónem ómnium géntium dedit illi, et testaméntum suum confirmávit super caput ejus.
℟. Ideo jurejurándo fecit illum Dóminus créscere in plebem suam.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
2. olvasmány
1 Tim 3:5-9
5 Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?
6 Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson.
7 Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és a sátán csapdájába essék.
8 Deacons in like manner chaste, not double tongued, not given to much wine, not greedy of filthy lucre:
9 Holding the mystery of faith in a pure conscience.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Behold an high priest, who in his days pleased God
* Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His people.
℣. He hath made him a blessing unto all nations, and hath established His covenant upon his head.
℟. Therefore the Lord assured him by an oath that He would multiply his seed among His people
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 3
De Epístola ad Titum
Titus 1:7-11
7 Opórtet enim epíscopum sine crímine esse, sicut Dei dispensatórem: non supérbum, non iracúndum, non vinoléntum, non percussórem, non turpis lucri cúpidum:
8 Sed hospitálem, benígnum, sóbrium, justum, sanctum, continéntem,
9 Amplecténtem eum, qui secúndum doctrínam est, fidélem sermónem: ut potens sit exhortári in doctrína sana, et eos qui contradícunt, argúere.
10 Sunt enim multi étiam inobediéntes, vaníloqui, et seductóres: máxime qui de circumcisióne sunt:
11 Quos opórtet redárgui: qui univérsas domos subvértunt, docéntes quæ non opórtet, turpis lucri grátia.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Jurávit Dóminus, et non pœnitébit eum:
* Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
℣. Dixit Dóminus Dómino meo, Sede a dextris meis.
℟. Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Tu es sacérdos in ætérnum secúndum órdinem Melchísedech.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
3. olvasmány
From the Epistola ad Titus.
Titus 1:7-11
7 A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi,
8 Hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett.
9 Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.
10 Akad ugyanis számos elégedetlenkedő, fecsegő és ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában.
11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord hath sworn and will not repent
* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
℣. The Lord said unto my Lord Sit Thou at My right hand.
℟.* Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Thou art a Priest for ever after the order of Melchisedek.
|
Nocturn II.
Ant. Allelúja.
Psalmus 95 [7]
95:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * cantáte Dómino, omnis terra.
95:2 Cantáte Dómino, et benedícite nómini ejus: * annuntiáte de die in diem salutáre ejus.
95:3 Annuntiáte inter gentes glóriam ejus, * in ómnibus pópulis mirabília ejus.
95:4 Quóniam magnus Dóminus, et laudábilis nimis: * terríbilis est super omnes deos.
95:5 Quóniam omnes dii géntium dæmónia: * Dóminus autem cælos fecit.
95:6 Conféssio, et pulchritúdo in conspéctu ejus: * sanctimónia et magnificéntia in sanctificatióne ejus.
95:7 Afférte Dómino, pátriæ géntium, afférte Dómino glóriam et honórem: * afférte Dómino glóriam nómini ejus.
95:8 Tóllite hóstias, et introíte in átria ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
95:9 Commoveátur a fácie ejus univérsa terra: * dícite in géntibus quia Dóminus regnávit.
95:10 Étenim corréxit orbem terræ qui non commovébitur: * judicábit pópulos in æquitáte.
95:11 Læténtur cæli, et exsúltet terra: commoveátur mare, et plenitúdo ejus: * gaudébunt campi, et ómnia quæ in eis sunt.
95:12 Tunc exsultábunt ómnia ligna silvárum a fácie Dómini, quia venit: * quóniam venit judicáre terram.
95:13 Judicábit orbem terræ in æquitáte, * et pópulos in veritáte sua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Nocturn II.
Ant. Alleluja.
Zsoltár 95 [7]
95:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * énekeljetek az Úrnak, minden föld.
95:2 Énekeljetek az Úrnak, és áldjátok az ő nevét; * hirdessétek napról napra szabadítását.
95:3 Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét, * minden nép között az ő csodáit.
95:4 Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő; * rettenetes minden istenek fölött.
95:5 Mert a pogányok minden istenei gonosz lelkek; * az Úr pedig alkotta az egeket.
95:6 Hálaadás és szépség vagyon színe előtt, * szentség és fönség az ő szentélyében.
95:7 Adjatok az Úrnak népek hazái, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet. * Adjatok az Úr nevének dicsőséget;
95:8 Vigyetek áldozatokat, és menjetek az ő tornácaiba. * Imádjátok az Urat szent tornácában;
95:9 Rendüljön meg orcája előtt az egész föld. * Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol;
95:10 Ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog inogni; * igazságban ítéli meg a népeket.
95:11 Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; induljon meg a tenger, és ami azt betölti; * örüljenek a mezők, és mind ami azokon vagyon;
95:12 örvendezzen az erdők minden fája az Úr színe előtt, mert eljő *; eljő a földet ítélni.
95:13 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket igaz volta szerint.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 96 [8]
96:1 Dóminus regnávit, exsúltet terra: * læténtur ínsulæ multæ.
96:2 Nubes, et calígo in circúitu ejus: * justítia, et judícium corréctio sedis ejus.
96:3 Ignis ante ípsum præcédet, * et inflammábit in circúitu inimícos ejus.
96:4 Illuxérunt fúlgura ejus orbi terræ: * vidit, et commóta est terra.
96:5 Montes, sicut cera fluxérunt a fácie Dómini: * a fácie Dómini omnis terra.
96:6 Annuntiavérunt cæli justítiam ejus: * et vidérunt omnes pópuli glóriam ejus.
96:7 Confundántur omnes, qui adórant sculptília: * et qui gloriántur in simulácris suis.
96:7 Adoráte eum, omnes Ángeli ejus: * audívit, et lætáta est Sion.
96:8 Et exsultavérunt fíliæ Judæ, * propter judícia tua, Dómine:
96:9 Quóniam tu Dóminus Altíssimus super omnem terram: * nimis exaltátus es super omnes deos.
96:10 Qui dilígitis Dóminum, odíte malum: * custódit Dóminus ánimas sanctórum suórum, de manu peccatóris liberábit eos.
96:11 Lux orta est justo, * et rectis corde lætítia.
96:12 Lætámini, justi, in Dómino: * et confitémini memóriæ sanctificatiónis ejus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 96 [8]
96:1 Az Úr országol, örvendezzen a föld; * vigadjon a sok sziget.
96:2 Felhő és homály van körötte, * igazság és ítélet az ő székének alapja.
96:3 Tűz jár előtte, * és megemészti köröskörül ellenségeit.
96:4 Villámai megvilágítják a föld kerekségét; * látja és megrendül a föld.
96:5 A hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr színe előtt, * az Úr színe előtt az egész föld.
96:6 Az egek hirdetik az ő igazságát; * és minden nép az ő dicsőségét.
96:7 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik faragott képeket imádnak, * és kik bálványaikban dicsekszenek.
96:7 Imádjátok őt, minden angyalai. * * Hallja ezt Sion, és örül;
96:8 és Júda leányai örvendeznek * a te ítéleteidben, Uram.
96:9 Mert te, Uram, legfölségesebb vagy az egész földön, * igen fölmagasztaltattál minden istenek fölött.
96:10 Kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt; * az Úr megőrzi az ő szentjei lelkeit, a bűnös kezéből megszabadítja őket.
96:11 Világosság támadott az igaznak, * és vigasság az egyenesszívűeknek.
96:12 Vigadjatok, igazak, az Úrban, * és dicsérjétek az ő szentségének emlékezetét.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 97 [9]
97:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * quia mirabília fecit.
97:1 Salvávit sibi déxtera ejus: * et brácchium sanctum ejus.
97:2 Notum fecit Dóminus salutáre suum: * in conspéctu géntium revelávit justítiam suam.
97:3 Recordátus est misericórdiæ suæ, * et veritátis suæ dómui Israël.
97:3 Vidérunt omnes términi terræ * salutáre Dei nostri.
97:4 Jubiláte Deo, omnis terra: * cantáte, et exsultáte, et psállite.
97:5 Psállite Dómino in cíthara, in cíthara et voce psalmi: * in tubis ductílibus, et voce tubæ córneæ.
97:6 Jubiláte in conspéctu regis Dómini: * moveátur mare, et plenitúdo ejus: orbis terrárum, et qui hábitant in eo.
97:8 Flúmina plaudent manu, simul montes exsultábunt a conspéctu Dómini: * quóniam venit judicáre terram.
97:9 Judicábit orbem terrárum in justítia, * et pópulos in æquitáte.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 97 [9]
97:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * mert csoda dolgokat cselekedett.
97:1 Megsegítette őt jobbja * és az ő szent karja.
97:2 Az Úr kijelentette szabadítását, * a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta igazságát.
97:3 Megemlékezett irgalmasságáról * és igazmondásáról Izrael háza iránt.
97:3 A föld minden határa látja * a mi Istenünk szabadítását.
97:4 Örvendezzetek az Istennek, minden föld, * énekeljetek és vigadjatok, és zengjetek dicséretet.
97:5 Zengjetek az Úrnak citerán, citerával, és zsoltárszóval * harsonazengés és kürthangok között.
97:6 Örvendezzetek az Úr, a király színe előtt. * Induljon meg a tenger, és mi azt betölti; a föld kereksége, és a kik azon laknak.
97:8 Tapsoljanak kézzel a folyók, egyetemben örvendezzenek a hegyek az Úr színe előtt; * mert eljő a földet ítélni.
97:9 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket egyenességgel.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 98 [10]
98:1 Dóminus regnávit, irascántur pópuli: * qui sedet super Chérubim, moveátur terra.
98:2 Dóminus in Sion magnus: * et excélsus super omnes pópulos.
98:3 Confiteántur nómini tuo magno: quóniam terríbile, et sanctum est: * et honor regis judícium díligit.
98:4 Tu parásti directiónes: * judícium et justítiam in Jacob tu fecísti.
98:5 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte scabéllum pedum ejus: * quóniam sanctum est.
98:6 Móyses et Aaron in sacerdótibus ejus: * et Sámuel inter eos, qui ínvocant nomen ejus:
98:6 Invocábant Dóminum, et ipse exaudiébat eos: * in colúmna nubis loquebátur ad eos.
98:7 Custodiébant testimónia ejus, * et præcéptum quod dedit illis.
98:8 Dómine, Deus noster, tu exaudiébas eos: * Deus, tu propítius fuísti eis, et ulcíscens in omnes adinventiónes eórum.
98:9 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte in monte sancto ejus: * quóniam sanctus Dóminus, Deus noster.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 98 [10]
98:1 Az Úr országol, reszkessenek a népek; * a kerubokon ül, rémüljön meg a föld.
98:2 Nagy az Úr Sionban, * és fölséges minden nép fölött.
98:3 Adjanak hálát a te nagy nevednek; mert rettenetes és szent, * és az igazságot szerető király hatalmának.
98:4 Te szerzel törvényt, * ítéletet és igazságot Jákobban te szolgáltatsz.
98:5 Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, és boruljatok le lábai zsámolya előtt, * mert ő szent.
98:6 Mózes és Áron az ő papjai között, * és Sámuel azok között, kik segítségül hívják az ő nevét,
98:6 Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket, * a felhőoszlopból szólt hozzájuk;
98:7 ők megtartották bizonyságait * és a parancsot, melyet nekik adott.
98:8 Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket; * Isten, te kegyelmes voltál hozzájuk, és megbosszultál minden törekvést ellenük.
98:9 Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, és imádjátok az ő szent hegyén; * mert szent a mi Urunk, Istenünk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 91 [11]
91:2 Bonum est confitéri Dómino: * et psállere nómini tuo, Altíssime.
91:3 Ad annuntiándum mane misericórdiam tuam: * et veritátem tuam per noctem.
91:4 In decachórdo, psaltério: * cum cántico, in cíthara.
91:5 Quia delectásti me, Dómine, in factúra tua: * et in opéribus mánuum tuárum exsultábo.
91:6 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * nimis profúndæ factæ sunt cogitatiónes tuæ.
91:7 Vir insípiens non cognóscet: * et stultus non intélleget hæc.
91:8 Cum exórti fúerint peccatóres sicut fænum: * et apparúerint omnes, qui operántur iniquitátem:
91:9 Ut intéreant in sǽculum sǽculi: * tu autem Altíssimus in ætérnum, Dómine.
91:10 Quóniam ecce inimíci tui, Dómine, quóniam ecce inimíci tui períbunt: * et dispergéntur omnes, qui operántur iniquitátem.
91:11 Et exaltábitur sicut unicórnis cornu meum: * et senéctus mea in misericórdia úberi.
91:12 Et despéxit óculus meus inimícos meos: * et in insurgéntibus in me malignántibus áudiet auris mea.
91:13 Justus, ut palma florébit: * sicut cedrus Líbani multiplicábitur.
91:14 Plantáti in domo Dómini, * in átriis domus Dei nostri florébunt.
91:15 Adhuc multiplicabúntur in senécta úberi: * et bene patiéntes erunt, ut annúntient:
91:16 Quóniam rectus Dóminus, Deus noster: * et non est iníquitas in eo.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 91 [11]
91:2 Jó az Urat dicsérni, * és éneket mondani a te nevednek, Fölséges.
91:3 Hogy reggel hirdettessék irgalmasságod, * és igaz voltod éjjel,
91:4 Tízhúrú lanton, hárfán, * énekkel, citerával.
91:5 Mert örömet szereztél nekem, Uram, a te alkotásodban; * és kezeid műveiben örvendezek.
91:6 Mily nagyok, Uram, a te munkáid! * Igen mélységesek a te gondolataid.
91:7 Az esztelen ember nem veszi észre, * és a bolond nem érti ezeket:
91:8 Hogy midőn kikelnek a bűnösök, mint a fű, * és kitűnnek mindnyájan, kik gonoszt mívelnek,
91:9 örökkön-örökre elvesznek. * Te pedig, Uram, fölséges vagy mindörökké.
91:10 Mert íme, Uram, a te ellenségeid, mert íme a te ellenségeid elvesznek; * és széthányatnak mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek.
91:11 De az én szarvam föl fog emelkedni, mint az egyszarvúé, * és bőséges irgalomban lesz öregségem.
91:12 És szemem lenéz majd ellenségeimre; * és a rám támadó gonosztevőkről hallani fog fülem.
91:13 Az igaz, mint a pálmafa, virágzik, * növekedni fog, mint a Libanon cédrusa.
91:14 Kik az Úr házában vannak ültetve, * a mi Istenünk háza tornácaiban virágzani fognak.
91:15 Még öregségükben is hajtani fognak, * és jó állapotban lesznek, hogy hirdessék:
91:16 Mily igaz a mi Urunk, Istenünk, * és igaztalanság nincs őbenne.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 100 [12]
100:1 Misericórdiam, et judícium * cantábo tibi, Dómine:
100:2 Psallam, et intéllegam in via immaculáta, * quando vénies ad me.
100:2 Perambulábam in innocéntia cordis mei, * in médio domus meæ.
100:3 Non proponébam ante óculos meos rem injústam: * faciéntes prævaricatiónes odívi.
100:4 Non adhǽsit mihi cor pravum: * declinántem a me malígnum non cognoscébam.
100:5 Detrahéntem secréto próximo suo, * hunc persequébar.
100:5 Supérbo óculo, et insatiábili corde, * cum hoc non edébam.
100:6 Óculi mei ad fidéles terræ ut sédeant mecum: * ámbulans in via immaculáta, hic mihi ministrábat.
100:7 Non habitábit in médio domus meæ qui facit supérbiam: * qui lóquitur iníqua, non diréxit in conspéctu oculórum meórum.
100:8 In matutíno interficiébam omnes peccatóres terræ: * ut dispérderem de civitáte Dómini omnes operántes iniquitátem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúja, allelúja, allelúja.
|
Zsoltár 100 [12]
100:1 Irgalmasságot és ítéletet éneklek, * Uram, neked éneklek.
100:2 Figyelni fogok a szeplőtelen útra, * mikor hozzám jössz;
100:2 Szívem ártatlanságában fogok járni * az én házamnak közepette.
100:3 Nem teszek szemeim elé igaztalan dolgot, * a törvényszegőket gyűlölöm.
100:4 Nem fog ragaszkodni hozzám az álnok szív; * a tőlem elhajló gonosztevőnek nem leszek ismerője.
100:5 Ki felebarátját titkon rágalmazza, * azt üldözőbe veszem;
100:5 Kinek szeme kevély, szíve telhetetlen, * azzal nem eszem.
100:6 Szemeim a föld hívein lesznek, hogy velem üljenek; * ki szeplőtelen úton jár, az fog szolgálni nekem.
100:7 Nem lesz lakása házamban, ki kevélyen cselekszik; * s az igaztalanul szólónak szemeim előtt nem lesz maradása.
100:8 Korán kiirtom a föld minden bűnösét, * s az Úr városából mind elvesztem a gonoszul cselekvőket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
|
Capitulum
Sir 44:20; 44:22
Non est invéntus símilis illi, qui conserváret legem Excélsi: ídeo jurejurándo fecit illum Dóminus créscere in plebem suam.
℟. Deo grátias.
℣. Justus germinábit sicut lílium.
℟. Et florébit in ætérnum ante Dóminum.
|
Capitulum
Sir 44:20; 44:22
Nincs hozzá hasonló aki ugyanűgy megtartaná az Úr törvényét. Ezért az Úr megesküdőtt és népe fölé helyezte őt
℟. Istennek legyen hála.
℣. The righteous shall grow as the lily.
℟. Yea, he shall flourish in the presence of the Lord for ever.
|
Oratio {Votiva}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da, quǽsumus, omnípotens Deus: ut beáti N. Confessóris tui atque Pontíficis veneránda solémnitas, et devotiónem nobis áugeat et salútem.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {votív}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Hallgasd meg kérünk Uram könyörgésünket amelyet hozzád intézünk áldott hitvallód és püspököd ünnepen, hogy annak kedveért aki olyan magasztosan szolgált téged, bocsásd meg kihágasainkat
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Reliqua omittuntur in Officium duodecim Lectionum, quando immediatæ subsequuntur Laudes. Sed in Festi Simplicis, et in Officio Ferialis tam trium, quam unius Lectionis semper dicuntur ut sequitur.
|
Hagyd ki a többit az Offices of 12 lessons-ban, kivéve ha a Laudest külön imádkozod. Simplex ünnepeken és lázas napokon (legyen az három vagy egy felolvasás) mindig a következőket imádkozzák.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |