|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam,
Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Dómine, lábia + mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Nyisd meg, + Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
|
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Conféssor Dómini, coléntes
Quem pie laudant pópuli per orbem,
Hac die lætus méruit beátas
Scándere sedes.
Qui pius, prudens, húmilis, pudícus,
Sóbriam duxit sine labe vitam,
Donec humános animávit auræ
Spíritus artus.
Cujus ob præstans méritum, frequénter,
Ægra quæ passim jacuére membra,
Víribus morbi dómitis, salúti
Restituúntur.
Noster hinc illi chorus obsequéntem
Cóncinit laudem celebrésque palmas,
Ut piis ejus précibus juvémur
Omne per ævum.
Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui, super cæli sólio corúscans,
Tótius mundi sériem gubérnat,
Trinus et unus.
Amen.
|
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Ím a hitvalló, kit a föld határán
Minden hívő nép szeret és magasztal,
E nap lőn méltó a magas mennyeknek
Szállni honába.
Jámbor, józan volt, okos és szemérmes.
Útja szeplőtlen, csupa szent alázat,
Míg embertestét eleven tüzével
Lakta a lélek.
Istentől immár, magas érdeméért,
Sok szegény testnek, kit igáz betegség.
Épségét, a kór erejét letörve,
Visszakönyörgé.
Most azért pálmát emelünk előtte
S érdemét illő karimába zengjük;
Égi szószólónk legyen így imája
Minden időben.
Hódolat néked, öröm és imádás,
Aki mennyekben ragyogó király vagy,
Úr és kormányzó az egész világon
Hármas is, egy is.
Ámen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Dóminus de cælo * prospéxit super fílios hóminum.
Psalmus 13 [1]
13:1 Dixit insípiens in corde suo: * non est Deus.
13:1 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in stúdiis suis: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:2 Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum, * ut vídeat si est intéllegens, aut requírens Deum.
13:3 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
13:3 Sepúlcrum patens est guttur eórum: linguis suis dolóse agébant * venénum áspidum sub lábiis eórum.
13:3 Quorum os maledictióne et amaritúdine plenum est: * velóces pedes eórum ad effundéndum sánguinem.
13:3 Contrítio et infelícitas in viis eórum, et viam pacis non cognovérunt: * non est timor Dei ante óculos eórum.
13:4 Nonne cognóscent omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam sicut escam panis?
13:5 Dóminum non invocavérunt, * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
13:6 Quóniam Dóminus in generatióne justa est, consílium ínopis confudístis: * quóniam Dóminus spes ejus est.
13:7 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum avérterit Dóminus captivitátem plebis suæ, exsultábit Jacob, et lætábitur Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus de cælo prospéxit super fílios hóminum.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Az Úr a mennyből * néz az emberek fiaira.
Zsoltár 13 [1]
13:1 Mondá az esztelen szívében: * nincs Isten.
13:1 Romlottak és utálatosak lettek törekvéseikben; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:2 Az Úr a mennyből néz az emberek fiaira, * hogy lássa, ha van-e értelmes vagy Istent kereső.
13:3 Mindnyájan elhajlottak, mindegyütt hasztalanokká lettek; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
13:3 Nyílt sír az ő torkuk; nyelvüket álnokul forgatják, * áspisok mérge vagyon ajkaik alatt.
13:3 Szájuk tele átokkal és keserűséggel; * lábaik gyorsak a vérontásra.
13:3 Romlás és szerencsétlenség vagyon utaikon, és a békesség útját nem ismerik; * nincs az Isten félelme szemeik előtt.
13:4 Vajon nincs-e értelem mindazokban, kik gonoszságot cselekszenek, * kik emésztik népemet, mint a falat kenyeret?
13:5 Az Urat nem hívták segítségül, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
13:6 Mert az Úr az igaz nemzetség között vagyon; a szűkölködő tanácsát megszégyenítettétek, * mivel az Úr az ő reménysége.
13:7 Ki ad Izraelnek Sionból szabadulást? * Mikor az Úr elfordítja népe fogságát, örülni fog Jákob és vigadni Izrael.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr a mennyből néz az emberek fiaira.
|
Ant. Qui operátur justítiam * requiéscet in monte sancto tuo, Dómine.
Psalmus 14 [2]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:3 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:4 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:5 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:5 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui operátur justítiam requiéscet in monte sancto tuo, Dómine.
|
Ant. Aki igazságban él, * szent hegyeden nyugszik meg, Uram.
Zsoltár 14 [2]
14:1 Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? * Vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szívében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:3 és felebarátjának rosszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:4 Ki előtt semmivé lett a gonosztevő, * de ki az istenfélőket dicsőíti;
14:5 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:5 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Aki igazságban él, szent hegyeden nyugszik meg, Uram.
|
Ant. Inclína, Dómine, * aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
Psalmus 16 [3]
16:1 Exáudi, Dómine, justítiam meam: * inténde deprecatiónem meam.
16:1 Áuribus pércipe oratiónem meam, * non in lábiis dolósis.
16:2 De vultu tuo judícium meum pródeat: * óculi tui vídeant æquitátes.
16:3 Probásti cor meum, et visitásti nocte: * igne me examinásti, et non est invénta in me iníquitas.
16:4 Ut non loquátur os meum ópera hóminum: * propter verba labiórum tuórum ego custodívi vias duras.
16:5 Pérfice gressus meos in sémitis tuis: * ut non moveántur vestígia mea.
16:6 Ego clamávi, quóniam exaudísti me, Deus: * inclína aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
16:7 Mirífica misericórdias tuas, * qui salvos facis sperántes in te.
16:8 A resisténtibus déxteræ tuæ custódi me, * ut pupíllam óculi.
16:9 Sub umbra alárum tuárum prótege me: * a fácie impiórum qui me afflixérunt.
16:10 Inimíci mei ánimam meam circumdedérunt, ádipem suum conclusérunt: * os eórum locútum est supérbiam.
16:11 Proiciéntes me nunc circumdedérunt me: * óculos suos statuérunt declináre in terram.
16:12 Suscepérunt me sicut leo parátus ad prædam: * et sicut cátulus leónis hábitans in ábditis.
16:13 Exsúrge, Dómine, prǽveni eum, et supplánta eum: * éripe ánimam meam ab ímpio, frámeam tuam ab inimícis manus tuæ.
16:14 Dómine, a paucis de terra dívide eos in vita eórum: * de abscónditis tuis adimplétus est venter eórum.
16:14 Saturáti sunt fíliis: * et dimisérunt relíquias suas párvulis suis.
16:15 Ego autem in justítia apparébo conspéctui tuo: * satiábor cum apparúerit glória tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inclína, Dómine, aurem tuam mihi, et exáudi verba mea.
|
Ant. Hajtsd hozzám, Uram, * füledet, és hallgasd meg beszédemet.
Zsoltár 16 [3]
16:1 Hallgasd meg, Uram, igazságomat, * figyelmezz könyörgésemre.
16:1 Vedd füleidbe imádságomat * az álnokság nélküli ajkakból.
16:2 Tőled jöjjön ítéletem; * a te szemeid lássák az igazságot.
16:3 Megvizsgáltad szívemet és meglátogattad éjjel; * tűzzel próbáltál meg engem, és gonoszság nem találtatott bennem.
16:4 Hogy szájam ne beszélje az emberek cselekedeteit, * kemény utakon maradtam a te ajkaid igéi miatt.
16:5 Erősítsd meg lépéseimet a te ösvényeiden, * hogy ne ingadozzanak lábaim.
16:6 Én kiáltottam, mert meghallgatsz engem, Isten; * hajtsd hozzám füledet, és hallgasd meg beszédemet.
16:7 Mutasd meg csodálatos irgalmadat, * ki megszabadítod a benned bízókat.
16:8 A jobbod ellen állóktól őrizz meg engem, * mint szemed fényét;
16:9 Szárnyaid árnyéka alatt oltalmazz meg engem, * az istentelenek orcájától, kik engem nyomorgatnak.
16:10 Ellenségeim körülvették lelkemet, bezárták szívüket; * szájuk kevélységet szólott.
16:11 Megvetvén engem, most körülvettek; * elvégezték, hogy szemeiket földre sütik;
16:12 Körülfogtak engem, mint a ragadományra készült oroszlán; * és mint a rejtekben lakó oroszlánkölyök.
16:13 Kelj föl, Uram, vedd elejét és ejtsd meg őt; * ragadd ki lelkemet az istentelentől, a te kezed ellenségeitől.
16:14 Uram, a kevesektől a földön válaszd el őket életükben. * Elrejtett kincseiddel betelt hasuk;
16:14 Bővelkednek magzatokkal, * s amijük fennmarad, kisdedeiknek hagyják.
16:15 Én pedig igazságban jelenek meg színed előtt; * megelégszem, mikor meg fog jelenni a te dicsőséged.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, és hallgasd meg beszédemet.
|
℣. Mirífica Dómine misericórdias tuas.
℟. Qui salvos facis sperántes in te.
|
℣. Mutasd meg csodálatos irgalmasságodat.
℟. Hisz megmented az ellenségtől azokat, akik benned bíznak.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.
Lectio 1
De libro Ecclesiástici
Sir 1:22-26
22 Coróna sapiéntiæ timor Dómini, replens pacem et salútis fructum;
23 Et vidit et dinumerávit eam: útraque autem sunt dona Dei.
24 Sciéntiam et intelléctum prudéntiæ sapiéntia compartiétur et glóriam tenéntium se exáltat.
25 Radix sapiéntiæ est timére Dóminum, et rami illíus longǽvi.
26 In thesáuris sapiéntiæ intelléctus et sciéntiæ religiósitas, exsecrátio autem peccatóribus sapiéntia.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ne derelínquas me, Dómine, pater et dominátor vitæ meæ, ut non córruam in conspéctu adversariórum meórum:
* Ne gáudeat de me inimícus meus.
℣. Apprehénde arma et scutum et exsúrge in adjutórium mihi.
℟. Ne gáudeat de me inimícus meus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.
1. olvasmány
Jézus Sírák fia könyvéből
Sir 1:22-26
22 A bölcseség koronája az Úr félelme; teljes békeséget ad és az üdvösség gyümölcsét.
23 És látja és számba veszi azt; mind a kettő pedig Isten ajándéka.
24 Tudományt és értelmes okosságot osztogat a bölcseség, és a veletartókat dicsőségesen fölmagasztalja.
25 A bölcseség gyökere az Úr félelme, és az ő ágai hosszú életűek.
26 A bölcseség kincseiben az értelem és az istenes tudomány; de a bűnösök előtt utálat a bölcseség.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. O Lord, Father and Governor of my life, leave me not, lest I fall before mine adversaries,
* and mine enemy rejoice over me.
℣. Take hold of shield and buckler, and stand up for mine help.
℟. Lest mine enemy rejoice over me.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.
Lectio 2
Sir 1:27-33
27 Timor Dómini expéllit peccátum;
28 Nam qui sine timóre est non póterit justificári; iracúndia enim animositátis illíus subvérsio illíus est.
29 Usque in tempus sustinébit pátiens, et póstea reddítio jucunditátis.
30 Bonus sensus usque in tempus abscóndet verba illíus, et lábia multórum enarrábunt sensum illíus.
31 In thesáuris sapiéntiæ significátio disciplínæ,
32 Exsecrátio autem peccatóri cultúra Dei.
33 Fili, concupíscens sapiéntiam consérva justítiam, et Deus præbébit illam tibi.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Magna enim sunt judícia tua, Dómine, et inenarrabília verba tua:
* Magnificásti pópulum tuum et honorásti.
℣. Transtulísti illos per Mare Rubrum et transvexísti eos per aquam nímiam.
℟. Magnificásti pópulum tuum et honorásti.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.
2. olvasmány
Sir 1:27-33
27 Az Úr félelme kiözi a bűnt;
28 Mert a ki (isteni) félelem nélkül vagyon, nem igazúlhat meg; mivel vakmerő haragja az ő romlása.
29 Csak egy ideig szenved a béketűrő, és azután vígaság a fizetése.
30 A jó értelmű egy ideig titkolja igéit, és sokak ajkai hirdetni fogják értelmességét.
31 A bölcseség kincseiben van a fegyelem tanítása;
32 De a bűnös előtt utálatosság az isteni tisztelet.
33 Fiam! ha bölcseséget kivánsz, tartsd meg az igazságot, és Isten azt megadja neked.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Great are thy judgments, O Lord, and thy words cannot be expressed.
* Thou didst make thy people mighty and honourable.
℣. Thou broughtest them through the Red Sea, and leddest them through much water.
℟. Thou didst make thy people mighty and honourable.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.
Lectio 3
Sir 1:34-40
34 Sapiéntia enim et disciplína timor Dómini, et quod beneplácitum est illi,
35 Fides et mansuetúdo, et adimplébit thesáuros illíus.
36 Ne sis incredíbilis timóri Dómini, et ne accésseris ad illum dúplici corde.
37 Ne fúeris hypócrita in conspéctu hóminum et non scandalizéris in lábiis tuis.
38 Atténde in illis, ne forte cadas et addúcas ánimæ tuæ inhonoratiónem,
39 Et revélet Deus abscónsa tua et in médio synagógæ elídat te;
40 Quóniam accessísti malígne ad Dóminum, et cor tuum plenum est dolo et fallácia.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Quæ sunt in corde hóminum, óculi tui vident, Dómine, et in libro tuo ómnia scribéntur:
* Homo videt in fácie, Deus autem in corde.
℣. Omnia enim corda scrutátur, et univérsas méntium cogitatiónes intéllegit.
℟. Homo videt in fácie, Deus autem in corde.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Homo videt in fácie, Deus autem in corde.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.
3. olvasmány
Sir 1:34-40
34 Mert a bölcseség és fegyelem az Úr félelme, és a mi kedves neki,
35 A hit és szelídség; az ilyet kincsekkel halmozza el.
36 Ne légy hitetlen az Úr félelme iránt, és ne járúlj hozzája kettős szívvel.
37 Ne légy képmutató az emberek színe előtt, és botrányt ne szerezz ajakiddal.
38 Vigyázz azokra, nehogy elessél, és lelkedre tiszteletlenséget hozz,
39 És Isten kijelentse titkaidat, és a gyülekezetnek közepette leverjen,
40 Mivel gonoszúl járúltál az Úrhoz, szived rakva lévén álnoksággal és csalárdsággal.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Lord, thine eyes behold all that is in the heart of man, and in thy book are they all written.
* Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
℣. For He searcheth all hearts, and understandeth all the imaginations of the thoughts.
℟. Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
|
Nocturn II.
Ant. Díligam te, * Dómine, virtus mea.
Psalmus 17(2-16) [4]
17:2 Díligam te, Dómine, fortitúdo mea: * Dóminus firmaméntum meum, et refúgium meum, et liberátor meus.
17:3 Deus meus adjútor meus, * et sperábo in eum.
17:3 Protéctor meus, et cornu salútis meæ, * et suscéptor meus.
17:4 Laudans invocábo Dóminum: * et ab inimícis meis salvus ero.
17:5 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et torréntes iniquitátis conturbavérunt me.
17:6 Dolóres inférni circumdedérunt me: * præoccupavérunt me láquei mortis.
17:7 In tribulatióne mea invocávi Dóminum, * et ad Deum meum clamávi.
17:7 Et exaudívit de templo sancto suo vocem meam: * et clamor meus in conspéctu ejus, introívit in aures ejus.
17:8 Commóta est, et contrémuit terra: * fundaménta móntium conturbáta sunt, et commóta sunt, quóniam irátus est eis.
17:9 Ascéndit fumus in ira ejus: et ignis a fácie ejus exársit: * carbónes succénsi sunt ab eo.
17:10 Inclinávit cælos, et descéndit: * et calígo sub pédibus ejus.
17:11 Et ascéndit super Chérubim, et volávit: * volávit super pennas ventórum.
17:12 Et pósuit ténebras latíbulum suum, in circúitu ejus tabernáculum ejus: * tenebrósa aqua in núbibus áëris.
17:13 Præ fulgóre in conspéctu ejus nubes transiérunt, * grando et carbónes ignis.
17:14 Et intónuit de cælo Dóminus, et Altíssimus dedit vocem suam: * grando et carbónes ignis.
17:15 Et misit sagíttas suas, et dissipávit eos: * fúlgura multiplicávit, et conturbávit eos.
17:16 Et apparuérunt fontes aquárum, * et reveláta sunt fundaménta orbis terrárum:
17:16 Ab increpatióne tua, Dómine, * ab inspiratióne spíritus iræ tuæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Díligam te, Dómine, virtus mea.
|
Nocturn II.
Ant. Szeretlek téged, * Uram, én erősségem. ‡
Zsoltár 17(2-16) [4]
17:2 Szeretlek téged, Uram, én erősségem. * ‡ Az Úr az én erősségem, oltalmam és szabadítóm;
17:3 Istenem az én segítőm, * és benne bízom;
17:3 én oltalmazóm, és szabadulásom szarva * és pártfogóm.
17:4 Dicsérve segítségül hívom az Urat, * és ellenségeimtől megszabadulok.
17:5 Körülvettek engem a halál fájdalmai, * és a gonoszság árjai megháborítottak engem.
17:6 A pokol fájdalmai megkörnyeztek engem; * elővettek a halál tőrei.
17:7 Szorultságomban segítségül hívtam az Urat, * és az én Istenemhez kiáltottam:
17:7 és meghallgatá szómat az ő szent templomából; * és színe előtt való kiáltásom füleibe jutott.
17:8 Megindult és megrendült a föld, * a hegyek alapjai megrázkódtak és ingadoztak, mert haragudott rájuk.
17:9 Füst ment föl az ő haragjában, és tűz gyulladott orcájától; * a holtszenek meggyulladtak attól.
17:10 Meghajtotta az egeket, és leszállott; * és homály volt lábai alatt.
17:11 És a kerubok fölé ment, és szállott, * röpült a szelek szárnyain.
17:12 Rejtekévé tette a sötétséget, körüle sátorává * a sötétes vizet az ég felhőiben.
17:13 A színe előtti villogástól szakadoztak a felhők, * a jégeső és parázstűz.
17:14 És az Úr dörgött az égből, és a Fölséges szózatát adta, * jégesőt és parázstüzet.
17:15 És kibocsátá nyilait, és elszéleszté őket, * a villámokat megsokasította, és megzavará őket.
17:16 És meglátszottak a vizek forrásai, * s fölfedettek a földkerekség alapjai
17:16 A te dorgálásodtól, Uram, * a te haragod szelének fúvásától.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Szeretlek téged, Uram, én erősségem.
|
Ant. Retríbuet mihi Dóminus * secúndum justítiam meam.
Psalmus 17(17-35) [5]
17:17 Misit de summo, et accépit me: * et assúmpsit me de aquis multis.
17:18 Erípuit me de inimícis meis fortíssimis, et ab his qui odérunt me: * quóniam confortáti sunt super me.
17:19 Prævenérunt me in die afflictiónis meæ: * et factus est Dóminus protéctor meus.
17:20 Et edúxit me in latitúdinem: * salvum me fecit, quóniam vóluit me.
17:21 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum retríbuet mihi:
17:22 Quia custodívi vias Dómini, * nec ímpie gessi a Deo meo.
17:23 Quóniam ómnia judícia ejus in conspéctu meo: * et justítias ejus non répuli a me.
17:24 Et ero immaculátus cum eo: * et observábo me ab iniquitáte mea.
17:25 Et retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam: * et secúndum puritátem mánuum meárum in conspéctu oculórum ejus.
17:26 Cum sancto sanctus eris, * et cum viro innocénte ínnocens eris:
17:27 Et cum elécto eléctus eris: * et cum pervérso pervertéris.
17:28 Quóniam tu pópulum húmilem salvum fácies: * et óculos superbórum humiliábis.
17:29 Quóniam tu illúminas lucérnam meam, Dómine: * Deus meus, illúmina ténebras meas.
17:30 Quóniam in te erípiar a tentatióne, * et in Deo meo transgrédiar murum.
17:31 Deus meus, impollúta via ejus: elóquia Dómini igne examináta: * protéctor est ómnium sperántium in se.
17:32 Quóniam quis Deus præter Dóminum? * aut quis Deus præter Deum nostrum?
17:33 Deus, qui præcínxit me virtúte: * et pósuit immaculátam viam meam.
17:34 Qui perfécit pedes meos tamquam cervórum, * et super excélsa státuens me.
17:35 Qui docet manus meas ad prǽlium: * et posuísti, ut arcum ǽreum, brácchia mea.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Retríbuet mihi Dóminus secúndum justítiam meam.
|
Ant. Az Úr megfizet nekem * igazságom szerint.
Zsoltár 17(17-35) [5]
17:17 Elküldött a magasból, és felvőn engem, * és felvona engem a sok vízből.
17:18 Megmentett engem igen erős elleneimtől, és azoktól, kik engem gyűlöltek; * mert hatalmat vettek rajtam.
17:19 Megelőztek nyomorúságom napján; * és az Úr lőn oltalmam.
17:20 És kivezetett engem a térségre; * megszabadított, mert kedvelt engem.
17:21 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint fog jutalmazni engem;
17:22 Mert megőriztem az Úr utait, * és istentelenül nem cselekedtem Istenem ellen.
17:23 Mivel minden ítélete szemem előtt vagyon, * és az ő igazságát nem taszítottam el magamtól.
17:24 És ártatlan leszek előtte, * és őrizkedni fogok gonoszságomtól.
17:25 És az Úr megfizet nekem igazságom szerint, * és kezeim tisztasága szerint az ő szemei láttára.
17:26 A szenttel szent leszel, * és az ártatlan férfiúval ártatlan leszel.
17:27 A választottal választott leszel, * és az elvetemülttel elvetemedel.
17:28 Mert te az alázatos népet megmented, * és a kevélyek szemeit megalázod.
17:29 Mert te, Uram, megvilágosítod szövétnekemet; * én Istenem, világosítsd meg sötétségemet.
17:30 Mert teáltalad menekedem meg a kísértettől, * és Istenemmel átmegyek a kőfalon.
17:31 Az én Istenem útja fertőzetlen; az Úr beszédei tűzzel megpróbáltattak; * ő minden benne bízónak oltalmazója.
17:32 Mert kicsoda Isten az Úron kívül? * Vagy kicsoda Isten a mi Istenünkön kívül?
17:33 Isten az, ki körülvett engem erősséggel, * és feddhetetlenné tette utamat;
17:34 Ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasokéi, * és magas helyre állított engem;
17:35 Ki harcra tanítja kezeimet, * és karjaimat olyanokká tette, mint a rézíjat.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr megfizet nekem igazságom szerint.
|
Ant. Vivit Dóminus * et benedíctus Deus salútis meæ.
Psalmus 17(36-51) [6]
17:36 Et dedísti mihi protectiónem salútis tuæ: * et déxtera tua suscépit me:
17:36 Et disciplína tua corréxit me in finem: * et disciplína tua ipsa me docébit.
17:37 Dilatásti gressus meos subtus me: * et non sunt infirmáta vestígia mea:
17:38 Pérsequar inimícos meos et comprehéndam illos: * et non convértar, donec defíciant.
17:39 Confríngam illos, nec póterunt stare: * cadent subtus pedes meos.
17:40 Et præcinxísti me virtúte ad bellum: * et supplantásti insurgéntes in me subtus me.
17:41 Et inimícos meos dedísti mihi dorsum, * et odiéntes me disperdidísti.
17:42 Clamavérunt, nec erat qui salvos fáceret ad Dóminum: * nec exaudívit eos.
17:43 Et commínuam illos, ut púlverem ante fáciem venti: * ut lutum plateárum delébo eos.
17:44 Erípies me de contradictiónibus pópuli: * constítues me in caput géntium.
17:45 Pópulus quem non cognóvi servívit mihi: * in audítu auris obedívit mihi.
17:46 Fílii aliéni mentíti sunt mihi, * fílii aliéni inveteráti sunt, et claudicavérunt a sémitis suis.
17:47 Vivit Dóminus, et benedíctus Deus meus: * et exaltétur Deus salútis meæ.
17:48 Deus, qui das vindíctas mihi, et subdis pópulos sub me: * liberátor meus de inimícis meis iracúndis.
17:49 Et ab insurgéntibus in me exaltábis me: * a viro iníquo erípies me.
17:50 Proptérea confitébor tibi in natiónibus, Dómine: * et nómini tuo psalmum dicam.
17:51 Magníficans salútes Regis ejus, et fáciens misericórdiam Christo suo David: * et sémini ejus usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Vivit Dóminus et benedíctus Deus salútis meæ.
|
Ant. Él az Úr, * és áldott legyen az én szabadulásom Istene.
Zsoltár 17(36-51) [6]
17:36 És nekem adtad szabadításod oltalmát, * és jobbod fölemelt engem;
17:36 és fegyelmed végre megigazított engem, * és fegyelmed megtanít engem.
17:37 Tért adtál lépéseimnek alattam; * és nem erőtlenedtek el lábaim.
17:38 Űzőbe veszem ellenségeimet, és megfogom őket, * és nem térek vissza, míg el nem fogynak.
17:39 Összetöröm őket, és föl nem kelhetnek; * lábaim alá fognak esni.
17:40 Felöveztél engem erősséggel a harcra, * és alám vetetted az ellenem támadókat.
17:41 Elleneimmel hátat fordíttattál nekem, * és gyűlölőimet elvesztetted.
17:42 Kiáltottak, és nem volt, ki megszabadítsa, az Úrhoz (kiáltottak) , * és nem hallgatta meg őket.
17:43 És összetöröm őket, mint a port szélnek eresztem, * mint az utcák sarát eltiprom őket.
17:44 Megmentesz engem a nép ellenmondásaitól; * nemzetek fejévé rendelsz engem.
17:45 A nép, melyet nem ismertem, szolgál nekem; * hallván füle, engedelmeskedett nekem.
17:46 Az idegen fiak hazudtak nekem, * az idegen fiak megrögzöttek, és elsántikáltak ösvényeikről.
17:47 Él az Úr, és áldott legyen az én Istenem, * és magasztaltassék föl az én szabadulásom Istene.
17:48 Isten, ki bosszúállást adsz nekem, a népeket alám veted, * én szabadítóm haragos ellenségeimtől;
17:49 Az ellenem támadók fölött felmagasztalsz engem, * az igaztalan férfiútól megmentesz engem.
17:50 Azért hálát adok neked, Uram, a népek között, * és a te nevednek dicséretet mondok;
17:51 Ki magasztossá tette az ő királya szabadulását, és irgalmasságot cselekedett fölkentjével, Dáviddal, * és az ő ivadékával mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Él az Úr, és áldott legyen az én szabadulásom Istene.
|
℣. Confitébor tibi in natiónibus, Dómine.
℟. Et nómini tuo psalmum dicam.
|
℣. A népek között dicsőítlek, Uram.
℟. Nevedről énekelek.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.
Lectio 4
Bernardus, Fontanis in Burgundia honesto loco natus, adolescens propter egregiam formam vehementer sollicitatus a mulieribus, numquam de sententia colendæ castitatis dimoveri potuit. Quas diaboli tentationes ut effugeret, duos et viginti annos natus, monasterium Cisterciense, unde hic ordo incepit, et quod tum sanctitate florebat, ingredi constituit Quo Bernardi consilio cognito, fratres summopere conati sunt eum a proposito deterrere: in quo ipse eloquentior ac felicior fuit. Nam sic eos aliosque multos in suam perduxit sententiam, ut cum eo triginta juvenes eamdem religionem susceperint. Monachus jejunio ita deditus erat, ut quoties sumendus esset cibus, toties tormentum subire videretur. In vigiliis étiam et orationibus mirifice se exercebat: et christianam paupertatem colens, quasi cælestem vitam agebat in terris, ab omni caducarum rerum cura et cupiditate alienam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Honéstum fecit illum Dóminus, et custodívit eum ab inimícis, et a seductóribus tutávit illum:
* Et dedit illi claritátem ætérnam.
℣. Justum dedúxit Dóminus per vias rectas, et osténdit illi regnum Dei.
℟. Et dedit illi claritátem ætérnam.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.
4. olvasmány
Bernard was born (in the year of salvation 1091) at a decent place in Burgundy called Fontaines. On account of extraordinary good looks, he was as a boy very much sought after by women, but he could never be turned aside from his resolution to keep chaste. To fly from these temptations of the devil, he determined at two-and-twenty years of age to enter the Monastery of Citeaux, whence the Cistercian Order took its rise. When this resolution of Bernard's became known, his brothers did all their diligence to change his purpose, but he only became the more eloquent and happy about it. Them and others he so brought over to his mind, that thirty young men entered the same Order along with him. As a monk he was so given to fasting, that as often as he had to eat, so often he seemed to be in pain. He exercised himself wonderfully in watching and prayer, and was a great lover of Christian poverty. Thus he led on earth an heavenly life, purged of all care and desire for transitory things.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord made him honourable, and defended him from his enemies, and kept him safe from those that lay in wait for him;
* And gave him perpetual glory.
℣. He went down with him into the pit, and left him not in bonds.
℟. And gave him perpetual glory.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.
Lectio 5
Elucebat in eo humilitas, misericordia, benignitas: contemplationi autem sic addictus erat, ut vix sensibus, nisi ad officia pietatis, uteretur: in quibus tamen prudentiæ laude excellebat. Quo in studio occupatus, Genuensem, ac Mediolanensem, aliosque episcopatus oblatos recusavit, professus se tanti officii munere indignum esse. Abbas factus Claravallensis, multis in locis ædificavit monasteria, in quibus præclara Bernardi institutio ac disciplina diu viguit. Romæ, sanctorum Vincentii et Anastasii monasterio ab Innocentio secundo Papa restituto præfecit abbatem illum, qui postea Eugenius tertius Summus Pontifex fuit, ad quem étiam librum misit de Consideratione.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Amávit eum Dóminus, et ornávit eum: stolam glóriæ índuit eum,
* Et ad portas paradísi coronávit eum.
℣. Índuit eum Dóminus lorícam fídei, et ornávit eum.
℟. Et ad portas paradísi coronávit eum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.
5. olvasmány
He was a burning and shining light of lowliness, mercifulness, and kindness. His concentration of thought was such, that he hardly used his senses except to do good works, in which latter he acted with admirable wisdom. Thus occupied, he refused the Bishoprics of Genoa, Milan, and others, which were offered to him, declaring that he was unworthy of so high a sphere of duty. Being made Abbot of Clairvaux in 1115, he built monasteries in many places, wherein the excellent rules and discipline of Bernard long flourished. When Pope Innocent II., in 1138, restored the monastery of St. Vincent and St. Anastasius at Rome, Bernard set over it the Abbot who was afterwards the Supreme Pontiff Eugene III., and who is also the same to whom he addressed his book upon Consideration.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. The Lord loved him and beautified him; He clothed him with a robe of glory,
* And crowned him at the gates of Paradise.
℣. The Lord hath put on him the breast-plate of faith, and hath adorned him.
℟. And crowned him at the gates of Paradise.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.
Lectio 6
Multa præterea scripsit, in quibus apparet, eum doctrina potius divinitus tradita, quam labore comparata, instructum fuísse. In summa virtutum laude exoratus a maximis principibus de eorum componendis controversiis, et de ecclesiasticis rebus constituendis, sæpius in Italiam venit. Innocentium item secundum Pontificem Maximum in confutando schismate Petri Leonis, cum apud imperatorem et Henricum Angliæ regem, tum in concilio Pisis coacto, egregie adjuvit. Denique tres et sexaginta annos natus, obdormivit in Domino, ac miraculis illustris, ab Alexandro tertio Papa inter sanctos relatus est. Pius vero octavus Pontifex Maximus ex sacrorum Rituum Congregationis consilio sanctum Bernardum universalis Ecclesiæ Doctorem declaravit et confirmavit, nec non Missam et Officium de Doctoribus ab omnibus recitari jussit, atque indulgentias plenarias quotannis in perpetuum ordinis Cisterciensium ecclesias visitantibus die hujus sancti festo concessit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Iste homo perfécit ómnia quæ locútus est ei Deus, et dixit ad eum: Ingrédere in réquiem meam:
* Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
℣. Iste est, qui contémpsit vitam mundi, et pervénit ad cæléstia regna.
℟. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Quia te vidi justum coram me ex ómnibus géntibus.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.
6. olvasmány
He was the author of many writings, in which it is manifest that his teaching was rather given him of God, than gained by hard work. In consequence of his high reputation for excellence, he was called by the most exalted Princes to act as arbiter of their disputes, and for this end, and to settle affairs of the Church, he often went to Italy. He was an eminent helper to Pope Innocent II., in putting down the schism of Peter Leoni, and worked to this end, both at the Courts of the Emperor and of Henry King of England, and in the Council of Pisa. He fell asleep in the Lord, (at Clairvaux, on the 20th day of August,) in the year 1153, the sixty-third year of his age. He was famous for miracles, and Pope Alexander III. numbered him among the Saints. Pope Pius VIII., acting on the advice of the Congregation of Sacred Rites, declared and confirmed St. Bernard a Doctor of the Universal Church. He also commanded that all should use the Mass and Office for him as for a Doctor, and granted perpetual yearly plenary indulgences to all who should visit Churches of the Cistercian Order upon the Feast-day of this Saint.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. This is he which did according unto all that God commanded him; and God said unto him: Enter thou into My rest,
* For thee have I seen righteous before Me among all people.
℣. This is he which loved not his life in this world, and is come unto an everlasting kingdom.
℟. For thee have I seen righteous before Me among all people.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. For thee have I seen righteous before Me among all people.
|
Nocturn III.
Ant. Exáudiat te * Dóminus in die tribulatiónis. ‡
Psalmus 19 [7]
19:2 Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis: * ‡ prótegat te nomen Dei Jacob.
19:3 Mittat tibi auxílium de sancto: * et de Sion tueátur te.
19:4 Memor sit omnis sacrifícii tui: * et holocáustum tuum pingue fiat.
19:5 Tríbuat tibi secúndum cor tuum: * et omne consílium tuum confírmet.
19:6 Lætábimur in salutári tuo: * et in nómine Dei nostri magnificábimur.
19:7 Ímpleat Dóminus omnes petitiónes tuas: * nunc cognóvi quóniam salvum fecit Dóminus Christum suum.
19:7 Exáudiet illum de cælo sancto suo: * in potentátibus salus déxteræ ejus.
19:8 Hi in cúrribus, et hi in equis: * nos autem in nómine Dómini, Dei nostri invocábimus.
19:9 Ipsi obligáti sunt, et cecidérunt: * nos autem surréximus et erécti sumus.
19:10 Dómine, salvum fac regem: * et exáudi nos in die, qua invocavérimus te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exáudiat te Dóminus in die tribulatiónis.
|
Nocturn III.
Ant. Hallgasson meg téged * az Úr a szorongatás napján. ‡
Zsoltár 19 [7]
19:2 Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján, * ‡ oltalmazzon meg téged Jákob Istenének neve.
19:3 Küldjön neked segítséget a szenthelyről; * és Sionból védelmezzen téged.
19:4 Emlékezzék meg minden áldozatodról; * és a te égőáldozatod legyen kövér.
19:5 Cselekedjék veled szíved szerint, * és minden szándékodat teljesítse.
19:6 Örvendeni fogunk szabadulásodban, * és a mi Istenünk nevében dicsekedni.
19:7 Teljesítse az Úr minden kérésedet. * Most tudom, hogy az Úr megsegítette az ő fölkentjét;
19:7 Meghallgatja őt szent egéből, * mert jobbja segélye hatalmas.
19:8 Ezek a szekerekben és amazok a lovakban, * mi pedig a mi Urunk Istenünk nevében keresünk segítséget.
19:9 Ők megkötöztetnek és elesnek: * mi pedig fölkelünk és fölemeltetünk.
19:10 Uram, tartsd meg a királyt; * és hallgass meg minket azon a napon, melyen segítségül hívunk téged.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Hallgasson meg téged az Úr a szorongatás napján.
|
Ant. Dómine, * in virtúte tua lætábitur rex. ‡
Psalmus 20 [8]
20:2 Dómine, in virtúte tua lætábitur rex: * ‡ et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dómine, in virtúte tua lætábitur rex.
|
Ant. Uram, * a te erődben vigad a király. ‡
Zsoltár 20 [8]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * ‡ és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Uram, a te erődben vigad a király.
|
Ant. Exaltábo te, * Dómine, quóniam suscepísti me. ‡
Psalmus 29 [9]
29:2 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * ‡ nec delectásti inimícos meos super me.
29:3 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:4 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:5 Psállite Dómino, sancti ejus: * et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
29:6 Quóniam ira in indignatióne ejus: * et vita in voluntáte ejus.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:8 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:9 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:10 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:10 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:11 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adjútor meus.
29:12 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:13 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me.
|
Ant. Magasztallak téged, * Uram, mert fölemeltél engem. ‡
Zsoltár 29 [9]
29:2 Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem, * ‡ és nem hagytad örülni ellenségeimet fölöttem.
29:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, * és meggyógyítottál engem.
29:4 Uram, kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közül.
29:5 Zengjetek az Úrnak ti, az ő szentjei, * és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.
29:6 Mert büntetés van bosszankodásában, * és élet az ő jóakaratában.
29:6 Este betér a sírás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bővelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram, te jóvoltod szerint * erőt adtál dicsőségemnek.
29:8 De elfordítottad tőlem orcádat, * és megháborodtam.
29:9 Hozzád kiáltottam, Uram, * és Istenemnek könyörögtem.
29:10 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:10 Vajon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetni fogja-e igazságodat?
29:11 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítőm lett.
29:12 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szőrzsákomat, és körülvettél engem vigassággal,
29:13 Hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; * Uram, Istenem, hálát adok neked mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem.
|
℣. Psállite Dómino sancti ejus.
℟. Et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
|
℣. Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat.
℟. Magasztaljátok szent emlékét.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.
Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Lucam
Luc 10:1-9
In illo témpore: Designávit Dóminus et álios septuagínta duos: et misit illos binos ante fáciem suam, in omnem civitátem et locum, quo erat ipse ventúrus. Et réliqua.
Homilía sancti Gregórii Papæ
Homilia 17 in Evangelia
Dóminus et Salvátor noster, fratres caríssimi, aliquándo nos sermónibus, aliquándo vero opéribus ádmonet. Ipsa étenim facta ejus præcépta sunt: quia dum áliquid tácitus facit, quid ágere debeámus innotéscit. Ecce enim binos in prædicatiónem discípulos mittit: quia duo sunt præcépta caritátis, Dei vidélicet amor, et próximi: et minus quam inter duos cáritas habéri non potest. Nemo enim próprie ad semetípsum habére caritátem dícitur: sed diléctio in álterum tendit, ut cáritas esse possit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Iste est qui ante Deum magnas virtutes operatus est, et de omni corde suo laudavit Dominum:
* Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
℣. Ecce homo sine querela, verus Dei cultor, abstinens se ab omni opere malo, et permanens in innocentia sua.
℟. Ipse intercedat pro peccatis omnium populorum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.
7. olvasmány
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
Luke 10:1-9
Abban az időben az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. És így tovább.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. This is he which wrought great wonders before God, and praised the Lord with all his heart.
* May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them.
℣. Behold a man without blame, a worshipper of God in truth, keeping himself clean from every evil work, and abiding still in his innocency.
℟. May he pray for all people, that their sins may be forgiven unto them.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Cujus festum cólimus, ipse intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.
Lectio 8
Ecce enim binos ad prædicándum discípulos Dóminus mittit: quátenus hoc nobis tácitus ínnuat, quia qui caritátem erga álterum non habet, prædicatiónis offícium suscípere nullátenus debet. Bene autem dícitur, quia misit eos ante fáciem suam in omnem civitátem et locum, quo erat ipse ventúrus. Prædicatóres enim suos Dóminus séquitur: quia prædicátio prǽvenit, et tunc ad mentis nostræ habitáculum Dóminus venit, quando verba exhortatiónis præcúrrunt: atque per hoc véritas in mente suscípitur.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Sint lumbi vestri præcíncti, et lucérnæ ardéntes in mánibus vestris:
* Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
℣. Vigiláte ergo, quia nescítis qua hora Dóminus vester ventúrus sit.
℟. Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et vos símiles homínibus exspectántibus dóminum suum, quando revertátur a núptiis.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közben érettünk az Úrnál. Ámen.
8. olvasmány
Behold, the Lord sendeth forth His disciples to preach by two and two and thus doing, He doth silently teach us that whosoever loveth not his neighbour, such a one it behoveth not to take upon him the office of a preacher. Well also is it said that He sent them before His face into every city and place whither He Himself would come. The Lord followeth His preachers first cometh preaching, and then the Lord Himself cometh to the house of our mind, whither the word of exhortation hath come before and so cometh the truth into our mind.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Let your loins be girded about, and your lights burning;
* And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
℣. Watch therefore, for ye know not what hour your Lord doth come.
℟. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And ye yourselves like unto men that wait for their lord, when he will return from the wedding.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 9
Hinc namque eísdem prædicatóribus Isaías dicit: Paráte viam Dómini, rectas fácite sémitas Dei nostri. Hinc fíliis Psalmísta ait: Iter fácite ei, qui ascéndit super occásum. Super occásum namque Dóminus ascéndit: quia unde in passióne occúbuit, inde majórem suam glóriam resurgéndo manifestávit. Super occásum vidélicet ascéndit; quia mortem quam pértulit, resurgéndo calcávit. Ei ergo qui ascéndit super occásum, iter fácimus, cum nos ejus glóriam vestris méntibus prædicámus, ut eas et ipse post véniens, per amóris sui præséntiam illústret.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
9. olvasmány
Therefore, to preachers saith Isaiah: "Prepare ye the way of the Lord, make straight an highway for our God." xl. 3. And again the Psalmist saith: "Spread a path before him that rideth upon the West." lxvii. 4. The Lord rideth upon the West above that from which in death He veiled His glory, hath He royally exalted that glory that excelleth, even the glory of His rising again. He rideth upon the West, Who, being risen again from the dead, is throned high above the death to which He bowed. Before Him, therefore, That rideth upon the West, we spread a path, when we set forth His glory before the eyes of your mind, to the end that He Himself may come after, and Himself enlighten the same your minds by His presence and His love.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui pópulo tuo ætérnæ salútis beátum Bernárdum minístrum tribuísti: præsta, quǽsumus; ut quem Doctórem vitæ habúimus in terris, intercessórem habére mereámur in cælis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Istenünk, aki az örök üdvösseget adtad szent Bernard szolgádnak, add hogy akik a földön Egyhazdoktorként tiszteljük, mennyei közbenjárását is élvezhessük
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |
|
Ante Divinum officium |
Incipit
Si Matutinum a Laudibus separatur, tunc dicitur secreto:
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Secus absolute incipiuntur, ut sequitur:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
Ha Matins és Lauds elválik, akkor némán kimondják:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Egyébként az óra közvetlenül a következőképpen kezdődik:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi & antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Jubiláte * Deo in voce exsultatiónis.
Psalmus 46 [1]
46:2 Omnes gentes, pláudite mánibus: * jubiláte Deo in voce exsultatiónis.
46:3 Quóniam Dóminus excélsus, terríbilis: * Rex magnus super omnem terram.
46:4 Subjécit pópulos nobis: * et gentes sub pédibus nostris.
46:5 Elégit nobis hereditátem suam: * spéciem Jacob, quam diléxit.
46:6 Ascéndit Deus in júbilo: * et Dóminus in voce tubæ.
46:7 Psállite Deo nostro, psállite: * psállite Regi nostro, psállite.
46:8 Quóniam Rex omnis terræ Deus: * psállite sapiénter.
46:9 Regnábit Deus super gentes: * Deus sedet super sedem sanctam suam.
46:10 Príncipes populórum congregáti sunt cum Deo Ábraham: * quóniam dii fortes terræ veheménter eleváti sunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Jubiláte Deo in voce exsultatiónis.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Zengjetek Istennek * ujjongó éneket.
Zsoltár 46 [1]
46:2 Minden nemzetek, tapsoljatok kézzel; * örvendezzetek az Úrnak vigasság szavával.
46:3 Mert az Úr fölséges, rettenetes; * nagy király az egész földön.
46:4 Alánk vetette a népeket, * és a pogányokat lábaink alá;
46:5 Közöttünk választotta örökségét, * Jákob szépségét, melyet szeret.
46:6 Fölment az Isten örvendezéssel, * az Úr harsonaszóval.
46:7 Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek; * énekeljetek a mi királyunknak, énekeljetek.
46:8 Mert az egész föld királya az Isten; * énekeljetek bölcsességgel.
46:9 Isten országol a pogányokon; * Isten az ő szent székében ül.
46:10 A föld népeinek fejedelmei Ábrahám Istenéhez gyűlnek; * mert a föld erős istenei igen fölemelkednek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Zengjetek Istennek ujjongó éneket.
|
Ant. Inténde * voci oratiónis meæ, Rex meus et Deus meus.
Psalmus 5 [2]
5:2 Verba mea áuribus pércipe, Dómine, * intéllege clamórem meum.
5:3 Inténde voci oratiónis meæ, * Rex meus et Deus meus.
5:4 Quóniam ad te orábo: * Dómine, mane exáudies vocem meam.
5:5 Mane astábo tibi et vidébo: * quóniam non Deus volens iniquitátem tu es.
5:6 Neque habitábit juxta te malígnus: * neque permanébunt injústi ante óculos tuos.
5:7 Odísti omnes, qui operántur iniquitátem: * perdes omnes, qui loquúntur mendácium.
5:7 Virum sánguinum et dolósum abominábitur Dóminus: * ego autem in multitúdine misericórdiæ tuæ.
5:8 Introíbo in domum tuam: * adorábo ad templum sanctum tuum in timóre tuo.
5:9 Dómine, deduc me in justítia tua: * propter inimícos meos dírige in conspéctu tuo viam meam.
5:10 Quóniam non est in ore eórum véritas: * cor eórum vanum est.
5:11 Sepúlcrum patens est guttur eórum, linguis suis dolóse agébant, * júdica illos, Deus.
5:11 Décidant a cogitatiónibus suis, secúndum multitúdinem impietátum eórum expélle eos, * quóniam irritavérunt te, Dómine.
5:12 Et læténtur omnes, qui sperant in te, * in ætérnum exsultábunt: et habitábis in eis.
5:12 Et gloriabúntur in te omnes, qui díligunt nomen tuum, * quóniam tu benedíces justo.
5:13 Dómine, ut scuto bonæ voluntátis tuæ * coronásti nos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inténde voci oratiónis meæ, Rex meus et Deus meus.
|
Ant. Hangos imádságom * jusson eléd, Királyom és Istenem.
Zsoltár 5 [2]
5:2 Igéimet vedd füleidbe, Uram, * értsd meg kiáltásomat.
5:3 Figyelmezz könyörgésem szavára, * én királyom és én Istenem!
5:4 Mert neked könyörgök; * Uram, reggel meghallgatod az én szómat.
5:5 Reggel eléd állok, és nézek; * mert nem vagy te gonoszságkedvelő Isten.
5:6 Sem gonosztevő nem lakik melletted, * sem a gonoszok nem maradnak meg szemeid előtt.
5:7 Gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, * elveszted mind, kik hazugságot szólnak.
5:7 A vérszopó és álnok férfit utálja az Úr. * Én pedig irgalmad sokaságában
5:8 Bemegyek a te házadba: * imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.
5:9 Uram, vezérelj engem igazságodban; * ellenségeim miatt igazgasd utamat színed előtt.
5:10 Mert nincs igazság szájukban; * hiú az ő szívük.
5:11 Nyílt sír az ő torkuk, nyelvüket álnokul forgatják, * ítéld meg őket, Isten!
5:11 Essenek el szándékaiktól, istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket; * mert bosszantottak, Uram, téged.
5:12 És örüljenek mindnyájan, kik benned bíznak, * örökké vigadni fognak; és bennük fogsz lakni.
5:12 És dicsekedni fognak benned mindnyájan, kik szeretik a te nevedet, * mert te megáldod az igazat,
5:13 Uram, jóvoltoddal, mint pajzzsal, * környékeztél meg minket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem.
|
Ant. Deus majestátis * intónuit: afférte glóriam nómini ejus.
Psalmus 28 [3]
28:1 Afférte Dómino, fílii Dei: * afférte Dómino fílios aríetum.
28:2 Afférte Dómino glóriam et honórem, afférte Dómino glóriam nómini ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
28:3 Vox Dómini super aquas, Deus majestátis intónuit: * Dóminus super aquas multas.
28:4 Vox Dómini in virtúte: * vox Dómini in magnificéntia.
28:5 Vox Dómini confringéntis cedros: * et confrínget Dóminus cedros Líbani:
28:6 Et commínuet eas tamquam vítulum Líbani: * et diléctus quemádmodum fílius unicórnium.
28:7 Vox Dómini intercidéntis flammam ignis: * vox Dómini concutiéntis desértum: et commovébit Dóminus desértum Cades.
28:9 Vox Dómini præparántis cervos, et revelábit condénsa: * et in templo ejus omnes dicent glóriam.
28:10 Dóminus dilúvium inhabitáre facit: * et sedébit Dóminus Rex in ætérnum.
28:11 Dóminus virtútem pópulo suo dabit: * Dóminus benedícet pópulo suo in pace.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Deus majestátis intónuit: afférte glóriam nómini ejus.
|
Ant. Az Úr szava mint a mennydörgés * adjátok meg nevének tiszteletét.
Zsoltár 28 [3]
28:1 Hozzatok az Úrnak, Isten fiai, * hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
28:2 Hozzatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsőséget; * imádjátok az Urat az ő szent tornácában.
28:3 Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene mennydörög; * az Úr a sok víz fölött.
28:4 Az Úr szava erőben, * az Úr szava dicsőségben jő.
28:5 Az Úr szava összetöri a cédrusokat; * az Úr összetöri a Libanon cédrusait;
28:6 és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, * mint az egyszarvúak fiát.
28:7 Az Úr szava szétvágja a tűz lángját. * Az Úr szava megrendíti a pusztát; és az Úr megmozdítja Kádes pusztáját.
28:9 Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sűrűket, * és az ő templomában mindnyájan dicsőséget mondanak.
28:10 Az Úr a vízözön felett uralkodik, * és az Úr, mint király, örökké fog ülni.
28:11 Az Úr erőt ad népének; * az Úr megáldja népét békességben.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr szava mint a mennydörgés adjátok meg nevének tiszteletét.
|
Ant. Laudámus nomen tuum * ínclitum, Deus noster.
Canticum David [4]
1 Par. 29:10-13
29:10 Benedíctus es, Dómine, Deus Israël patris nostri, * ab ætérno in ætérnum.
29:11 Tua est, Dómine, magnificéntia, et poténtia, * et glória, atque victória:
29:11 Et tibi laus: * cuncta enim quæ in cælo sunt, et in terra, tua sunt:
29:11 Tuum, Dómine, regnum, * et tu es super omnes príncipes.
29:12 Tuæ divítiæ, et tua est glória: * tu domináris ómnium,
29:12 In manu tua virtus et poténtia: * in manu tua magnitúdo, et impérium ómnium.
29:13 Nunc ígitur, Deus noster, confitémur tibi, * et laudámus nomen tuum ínclitum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Laudámus nomen tuum ínclitum, Deus noster.
|
Ant. Dicsőítünk téged * magasztaljuk fönséges neved, Istenünk.
Dávid éneke [4]
1Krón 29:10-16
29:10 Áldott vagy, atyánk, Izrael Ura, Istene, * öröktől fogva mindörökké.
29:11 Tied, Uram, a fölség és hatalom, * a dicsőség és győzelem;
29:12 és dicséret neked:; mert minden, * ami az égben és földön van, tied;
29:13 Tied, Uram, az ország, * és te minden fejedelmek fölött vagy.
29:14 Tied a gazdagság és tied a dicsőség; * te mindeneken uralkodol,
29:15 Kezedben az erő és hatalom; * kezedben a nagyság és mindenek birodalma.
29:16 Most azért, mi Istenünk, hálát adunk neked, * és dicsérjük a te dicsőséges nevedet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Dicsőítünk téged magasztaljuk fönséges neved, Istenünk.
|
Ant. Laudáte * Dóminum omnes gentes. ‡
Psalmus 116 [5]
116:1 Laudáte Dóminum, omnes gentes: * ‡ laudáte eum, omnes pópuli:
116:2 Quóniam confirmáta est super nos misericórdia ejus: * et véritas Dómini manet in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Laudáte Dóminum omnes gentes.
|
Ant. Áldja az Urat * minden nép.
Zsoltár 116 [5]
116:1 Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek, * dicsérjétek őt, minden népek;
116:2 Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, * és az Úr igaz volta mindörökké megmarad.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Áldja az Urat minden nép.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 31:8-9
Beátus vir, qui invéntus est sine mácula, et qui post aurum non ábiit, nec sperávit in pecúnia et thesáuris. Quis est hic, et laudábimus eum? fecit enim mirabília in vita sua.
℟. Deo grátias.
Hymnus {Doxology: Nat}
Jesu, coróna célsior,
Et véritas sublímior,
Qui confiténti sérvulo
Reddis perénne prǽmium:
Da supplicánti cœ́tui,
Hujus rogátu, nóxii
Remissiónem críminis,
Rumpéndo nexum vínculi.
Anni revérso témpore,
Dies refúlsit lúmine,
Quo Sanctus hic de córpore
Migrávit inter sídera.
Hic vana terræ gáudia,
Et luculénta prǽdia,
Pollúta sorde députans,
Ovans tenet cæléstia.
Te, Christe, Rex piíssime,
Hic confiténdo júgiter,
Calcávit artes dǽmonum,
Sævúmque avérni príncipem.
Virtúte clarus, et fide,
Confessióne sédulus,
Jejúna membra déferens,
Dapes supérnas óbtinet.
Proínde te piíssime
Precámur omnes súpplices:
Nobis ut hujus grátia
Pœnas remíttas débitas.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
℣. Justum dedúxit Dóminus per vias rectas.
℟. Et osténdit illi regnum Dei.
|
Olvasmány, himnusz, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 31:8-9
Boldog a gazdag, ki hiba nélkül találtatott, és ki az arany után nem járt, és nem bízott a pénzben és kincsekben. Kicsoda ez, és dicsérni fogjuk őt mert csodadolgokat cselekedett életében.
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz {Doxology: Nat}
Jézus, felséges korona,
Felsőbb igazság oszlopa,
Ki bűnbánó szolgáidat
Örök jóval jutalmazod,
Halld meg közbenjáró szavát
E szent embernek s add nekünk
Mi bűneink bocsánatát,
Nyakunkon törd el az igát.
Kerengvén évek és napok,
Ez ünnep újra felragyog,
Hogy lerázván testét e szent,
A csillagokhoz költözött.
Por és hiúság volt neki
A föld és minden élvei,
A szennyes földi jó helyett
Övé immár a mennyei.
Téged Krisztus, kegyes Király,
Téged vallott ő szüntelen,
Az ördögöt s gonosz cselét
Hős módra szegte láb alá.
Fénylik hite s erényei,
Égett a hitet vallani,
Bőjtedzett testtel boldogan
Ül most az égi lakomán.
Hozzád azért, kegyelmes Úr,
Könyörgő néped esdekel:
E drága szentnek kedveért
Adósságunk engedjed el.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. Az igazat Isten egyenes utakon vezeti
℟. Megmutatja neki Isten országát
|
Canticum: Benedictus {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Euge, serve bone * et fidélis, quia in pauca fuísti fidélis, supra multa te constítuam, intra in gáudium Dómini tui.
Canticum Zachariæ
Luc. 1:68-79
1:68 Benedíctus ✠ Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sǽculo sunt, prophetárum ejus:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Jusjurándum, quod jurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et justítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias ejus:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi ejus: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Euge, serve bone et fidélis, quia in pauca fuísti fidélis, supra multa te constítuam, intra in gáudium Dómini tui.
|
Canticle: Benedictus {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. Jól van, te hűséges, derék szolga * minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
Zakariás éneke
Lk 1:68-79
1:68 Áldott ✠ az Úr, Izraelnek Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
1:69 És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, * Dávidnak, az ő szolgájának házában;
1:70 Amint ígért az ő szent prófétái szája által * elejétől fogva
1:71 Szabadulást a mi ellenségeinktől * és mindazok kezéből, kik gyűlöltek minket;
1:72 Irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, * és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
1:73 Az esküről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, * hogy megadja nekünk,
1:74 Hogy ellenségeink kezéből megszabadulván, * félelem nélkül szolgáljunk neki,
1:75 Szentségben és igazságban őelőtte * minden napjainkban.
1:76 És te, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hívatni; * mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
1:77 Hogy az üdvösség tudományát közöld népével, * az ő bűneik bocsánatára,
1:78 A mi Istenünk nagy irgalmassága által, * mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
1:79 Hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, * és lábainkat a békesség útjára igazgassa.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Jól van, te hűséges, derék szolga minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui pópulo tuo ætérnæ salútis beátum Bernárdum minístrum tribuísti: præsta, quǽsumus; ut quem Doctórem vitæ habúimus in terris, intercessórem habére mereámur in cælis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Istenünk, aki az örök üdvösseget adtad szent Bernard szolgádnak, add hogy akik a földön Egyhazdoktorként tiszteljük, mennyei közbenjárását is élvezhessük
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Suffragium{omittitur}
|
Közbenjárás kérése{elmarad}
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
« Pater Noster » dicitur totum secreto.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
℣. Dóminus det nobis suam pacem.
℟. Et vitam ætérnam. Amen.
|
"Our Father" is said completely in silence.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
℣. Uram, adj nekünk békét.
℟. És örök életet. Ámen.
|
Antiphona finalis B.M.V.
Salve, Regína, mater misericórdiæ;
vita, dulcédo et spes nóstra, salve.
Ad te clamámus éxsules fílii Hevæ.
Ad te suspirámus geméntes et flentes
In hac lacrimárum valle.
Eja ergo, advocáta nostra,
illos tuos misericórdes óculos ad nos convérte.
Et Jesum, benedíctum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsílium osténde.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo María.
℣. Ora pro nobis, sancta Dei Génitrix.
℟. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui gloriósæ Vírginis Matris Maríæ corpus et ánimam, ut dignum Fílii tui habitáculum éffici mererétur, Spíritu Sancto cooperánte, præparásti: da, ut, cujus commemoratióne lætámur, ejus pia intercessióne, ab instántibus malis et a morte perpétua liberémur. Per eúmdem Christum Dóminum nóstrum. Amen.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Amen.
|
Final Antiphon of the Blessed Virgin Mary
Üdvözlégy Úrnő, irgalomnak kegyes Anyja;
élet, édesség, reményünk, Üdvözlégy.
Hozzád kiáltunk Évának árva fiai,
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
Itt lenn a siralomvölgyben.
Ezért kérünk, szószólónk az Úrnál,
Fordítsd felénk kegyes szemeidet, minket ne hagyj el árván;
És Jézust, a te méhednek áldott gyümölcsét
Száműzetésünk után mutasd meg Őt!
Ó kegyes, ó boldog, ó édes, szép Szűz Mária.
℣. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja.
℟. Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk.
Mindenható örök Isten, aki a Szentlélek közreműködésével a Boldogságos Szűz Mária testét és lelkét szent Fiad hajlékává tenni méltóztattál, add hogy akinek megemlékezését ünnepeljük, annak közbenjárására a jelen bajaitól és az örök haláltól megszabaduljunk. Ugyanazon Jézus Krisztus a te fiad által. Ámen.
℣. V. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |
|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam,
Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus {Doxology: Nat}
Jam lucis orto sídere,
Deum precémur súpplices,
Ut in diúrnis áctibus
Nos servet a nocéntibus.
Linguam refrénans témperet,
Ne litis horror ínsonet:
Visum fovéndo cóntegat,
Ne vanitátes háuriat.
Sint pura cordis íntima,
Absístat et vecórdia;
Carnis terat supérbiam
Potus cibíque párcitas.
Ut, cum dies abscésserit,
Noctémque sors redúxerit,
Mundi per abstinéntiam
Ipsi canámus glóriam.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {Doxology: Nat}
Már kél a fénynek csillaga:
Esengve kérjük az Urat,
Járjon ma mindenütt velünk,
Ne rontsa ártás életünk.
Nyelvünket fogja fékre ma:
Ne szóljon rút perek szava.
Szemünket védőn óvja meg:
A hívságot ne lássa meg.
Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség.
A testnek dölyfét törje meg
Étel- s italban hősi fék.
Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke
Legyen az Úr dicsérete.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Ínnocens mánibus.
Psalmus 23 [1]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo ejus: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto ejus?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec jurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Jacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Akinek a keze tiszta.
Zsoltár 23 [1]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 18(2-7) [2]
18:2 Cæli enárrant glóriam Dei: * et ópera mánuum ejus annúntiat firmaméntum.
18:3 Dies diéi erúctat verbum, * et nox nocti índicat sciéntiam.
18:4 Non sunt loquélæ, neque sermónes, * quorum non audiántur voces eórum.
18:5 In omnem terram exívit sonus eórum: * et in fines orbis terræ verba eórum.
18:6 In sole pósuit tabernáculum suum: * et ipse tamquam sponsus procédens de thálamo suo:
18:6 Exsultávit ut gigas ad curréndam viam, * a summo cælo egréssio ejus:
18:7 Et occúrsus ejus usque ad summum ejus: * nec est qui se abscóndat a calóre ejus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 18(2-7) [2]
18:2 Az egek beszélik Isten dicsőségét, * és az ő kezei alkotmányát hirdeti az égboltozat.
18:3 Ezt beszéli a nap a jövő napnak, * erre tanítja az éj a jövő éjt.
18:4 Nincs nyelv, sem beszéd, * melyen nem hallatnék az ő szavuk;
18:5 Egész földre elhat az ő szózatuk, * és a földkerekség határaira igéjük.
18:6 Az egekben vagyon helyezve a nap sátora, * melyből, mint a vőlegény az ő terméből, kilépvén,
18:6 örömmel futja pályáját, mint a hős. * Kijövete az ég egyik véghatárától,
18:7 és járása másik végéig, * és nincs, ki elrejtse magát hevétől.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 18(8-15) [3]
18:8 Lex Dómini immaculáta, convértens ánimas: * testimónium Dómini fidéle, sapiéntiam præstans párvulis.
18:9 Justítiæ Dómini rectæ, lætificántes corda: * præcéptum Dómini lúcidum, illúminans óculos.
18:10 Timor Dómini sanctus, pérmanens in sǽculum sǽculi: * judícia Dómini vera, justificáta in semetípsa.
18:11 Desiderabília super aurum et lápidem pretiósum multum: * et dulcióra super mel et favum.
18:12 Étenim servus tuus custódit ea, * in custodiéndis illis retribútio multa.
18:13 Delícta quis intéllegit? ab occúltis meis munda me: * et ab aliénis parce servo tuo.
18:14 Si mei non fúerint domináti, tunc immaculátus ero: * et emundábor a delícto máximo.
18:15 Et erunt ut compláceant elóquia oris mei: * et meditátio cordis mei in conspéctu tuo semper.
18:15 Dómine, adjútor meus, * et redémptor meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ínnocens mánibus et mundo corde ascéndet in montem Dómini.
|
Zsoltár 18(8-15) [3]
18:8 Az Úr törvénye hiba nélkül való, lelkeket térítő; * az Úr bizonyságtétele hű, bölcsességet adó a kisdedeknek.
18:9 Az Úr rendelései egyenesek, szíveket vigasztalók; * az Úr parancsa világos, megvilágosítja a szemeket.
18:10 Az Úr félelme szent, megmaradó örökkön-örökké, * az Úr ítéletei igazak, igazolvák önmagukban.
18:11 Kívánatosabbak az aranynál és sok drágakőnél, * és édesebbek a színméznél és a lépesméznél.
18:12 A te szolgád meg is tartja azokat, * megtartásukban sok a jutalom.
18:13 De a vétkeket ki veszi észre? Az én titkos bűneimtől tisztíts meg engem, * és az idegenektől szabadítsd meg szolgádat.
18:14 Ha nem uralkodnak rajtam, akkor hiba nélkül leszek, * és nagy vétkektől tisztulok meg.
18:15 És kedvesek lesznek az én szám beszédei, * és szívem elmélkedése előtted lesz mindenkoron,
18:15 Uram, én segítőm * és megváltóm.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Akinek a keze tiszta és ártatlan a szíve, felmehet az Úr hegyére.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Psalterio secundum diem}
1 Tim. 1:17
Regi sæculórum immortáli et invisíbili, soli Deo honor et glória in sǽcula sæculórum. Amen.
℟. Deo grátias.
℟.br. Christe, Fili Dei vivi, * Miserére nobis.
℟. Christe, Fili Dei vivi, * Miserére nobis.
℣. Qui natus es de María Vírgine.
℟. Miserére nobis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Christe, Fili Dei vivi, * Miserére nobis.
℣. Exsúrge, Christe, ádjuva nos.
℟. Et líbera nos propter nomen tuum.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers {a zsoltáros részből az adott napra}
1Tim 1:17
Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királyának, az egyedül való Istennek pedig tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Krisztus, az élő Isten Fia, * irgalmazz nekünk.
℟. Krisztus, az élő Isten Fia, * irgalmazz nekünk.
℣. Aki Szűz Máriától születtél.
℟. Irgalmazz nekünk.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Krisztus, az élő Isten Fia, * irgalmazz nekünk.
℣. Kelj fel, Krisztus, segíts meg minket.
℟. És szabadíts meg a te nevedért.
|
Preces Dominicales et Feriales{omittitur}
|
Vasárnapi és hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Preces Dominicales et Feriales{omittitur}
|
Vasárnapi és hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Dómine Deus omnípotens, qui ad princípium hujus diéi nos perveníre fecísti: tua nos hódie salva virtúte; ut in hac die ad nullum declinémus peccátum, sed semper ad tuam justítiam faciéndam nostra procédant elóquia, dirigántur cogitatiónes et ópera.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
|
Könyörgés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Mindenható Isten, aki a mai napot megadtad nekünk, őrizz meg minket a te erőddel, hogy ne engedjünk a bűn kísértésének és mindig a te igazságod vezesse gondolatainkat és cselekedeteinket.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
|
Martyrologium {anticip.}
Duodécimo Kaléndas Septémbris Luna décima Anno Dómini 2018
Sanctæ Joánnæ-Francíscæ Frémiot de Chantal, Víduæ, quæ Ordinis Sanctimoniálium Visitatiónis sanctæ Maríæ fuit Institútrix, cujus natális dies Idibus Decémbris memorátur.
Romæ, in agro Veráno, sanctæ Cyríacæ, Víduæ et Mártyris; quæ, in persecutióne Valeriáni cum se súaque ómnia in Sanctórum ministério impendísset, demum pro Christo martýrium súbiens, vitam quoque ipsam libénter impéndit.
In território Gavalitáno sancti Priváti, Epíscopi et Mártyris; qui passus est in persecutióne Valeriáni et Galliéni.
Salónæ, in Dalmátia, sancti Anastásii Corniculárii, qui, cum vidéret beátum Agapítum constánter torménta perferéntem, convérsus est ad fidem, et, pro confessióne nóminis Christi, jubénte Aureliáno Imperatóre, interémptus, Martyr migrávit ad Dóminum.
In Sardínia natális sanctórum Mártyrum Luxórii, Cisélli et Cameríni; qui, in persecutióne Diocletiáni sub Délphio Prǽside gládio cæsi sunt.
Eódem die sanctórum Mártyrum Bonósi et Maximiáni.
Fundis, in Látio, sancti Patérni Martyris, qui ab Alexandría Romam venit ad Apostolórum memórias; et inde in agrum Fundánum secéssit, atque ibi, cum Mártyrum córpora sepelíret, a Tribúno comprehénsus est, et in vinculis expirávit.
Edéssæ, in Sýria, sanctórum Mártyrum Bassæ, et filiórum, id est Thegónii, Agápii et Fidélis; quos, in persecutióne Maximiáni, pia mater exhórtans, martýrio coronátos præmísit ad palmam, et, truncáto cápite, gaudens secúta est cum victória.
Verónæ sancti Euprépii, Epíscopi et Confessóris.
Item sancti Quadráti Epíscopi.
Arvérnis, in Gállia, sancti Sidónii Epíscopi, doctrína et sanctitáte conspícui.
Senis in Túscia beáti Bernárdi Ptolomǽi Abbátis, Congregatiónis Olivetánæ Fundatóris.
℣. Et álibi aliórum plurimórum sanctórum Mártyrum et Confessórum, atque sanctárum Vírginum.
℟. Deo grátias.
℣. Pretiósa in conspéctu Dómini.
℟. Mors Sanctórum ejus.
Sancta María et omnes Sancti intercédant pro nobis ad Dóminum, ut nos mereámur ab eo adjuvári et salvári, qui vivit et regnat in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Martyrologium {anticip.}
On the morrow we keep the feast of holy Jeanne Frances Frémiot de Chantal, Foundress of the Order of Nuns of the Visitation of St Mary, at Annecy, in Savoy, of whom mention is made on the 13th day of December.
August 21st 2018, the 10th day of the Moon, were born into the better life:
At Rome, in the Veran Field, [San Lorenzo, in the third century,] the holy widow and martyr Cyriaca. In the Valerian persecution she spent herself, and all that she had, in ministering to the saints, and at last suffered martyrdom for Christ, and so willingly spent her life itself.
At Salona, [in the third century,] holy Anastasius, a petty officer in the army, who was converted to the faith by beholding the firmness with which the blessed martyr Agapitus bore all his torments, and who was slain by order of the Emperor Aurelian for confessing Christ's name, and so passed away as a martyr, to be ever with the Lord.
In Sardinia, the holy martyrs Luxorius, Cisellus, and Camerinus, who were slain with the sword under the President Delphius, in the persecution under the Emperor Diocletian.
In the Gevaudan country, the holy martyr Privatus, Bishop [of Mende,] who suffered in the persecution under the Emperors Valerian and Gallienus.
On the same day, [in the year 363,] the holy martyrs Bonosus and Maximian, [officers of the Old Herculians, and the last victims of the Emperor Julian the Apostate.]
At Fondi, in Latium, [under the Emperor Decius,] the holy martyr Paternus. He had come from Alexandria to Rome to visit the graves of the Apostles, and had gone from Rome to Fondi. He was arrested by a Tribune while he was burying the bodies of martyrs, and died in his chains.
At Edessa, the holy Bassa and her sons Theogonius, Agapius, and Faithful, all martyrs. Their loving mother by her exhortations sent them, crowned before her, to receive their palms, in the persecution under the Emperor Maximian, and then was herself beheaded, and thus joyfully followed them in triumph.
At Verona, the holy Confessor Euprepius, Bishop [of that see.]
Likewise, the holy Bishop Quadratus.
At Siena, in Tuscany, [in the year 1348,] the holy Abbot Bernard Tolomei, Founder of the Congregation of the Olivetans.
℣. És mindenütt másutt szent vértanúk, hivallók és szüzek.
℟. Istennek legyen hála.
℣. Értékes az Úr szemében.
℟. Szentjei halála.
Szűz Mária és Isten minden szentje, járjatok közben érettünk az Úrnál, hogy annak segítségével boldoguljunk, aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
De Officio Capituli
℣. Deus in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
℣. Deus in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
℣. Deus in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Réspice in servos tuos, Dómine, et in ópera tua, et dírige fílios eórum.
℟. Et sit splendor Dómini Dei nostri super nos, et ópera mánuum nostrárum dírige super nos, et opus mánuum nostrárum dírige.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Orémus.
Dirígere et sanctificáre, régere et gubernáre dignáre, Dómine Deus, Rex cæli et terræ, hódie corda et córpora nostra, sensus, sermónes et actus nostros in lege tua, et in opéribus mandatórum tuórum: ut hic et in ætérnum, te auxiliánte, salvi et líberi esse mereámur, Salvátor mundi: Qui vivis et regnas in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
The Capitular Office
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Figyelj, Uram, szolgáidra és cselekedeteikre, irányítsd fiaidat.
℟. Az Úr fényessége legyen felettünk és cselekedeteink felett; irányítsa minden döntésünket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Könyörögjünk.
Urunk és Istenünk, ég és föld királya, irányítsd és szenteld meg, vezesd és kormányozd szívünket és testünket, érzékeinket, beszédünket és cselekedeteinket a mai napon a te parancsaid szerint, hogy most és örökre a te segítségeddel, világ Megváltója, szabadok és épek maradhassunk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Dies et actus nostros in sua pace dispónat Dóminus omnípotens.
℟. Amen.
Lectio brevis {ex Commune aut Festo}
Sap 10:10
Justum dedúxit Dóminus per vias rectas, et osténdit illi regnum Dei, et dedit illi sciéntiam sanctórum: honestávit illum in labóribus, et complévit labóres illíus.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
|
℣. Áldj meg minket Uram.
Áldás. Napjaink és cselekedeteink a te békédben teljenek el, mindenható Isten. Ámen.
Rövid olvasmány {a szentek közös officiumából}
Wis 10:10
Vezette az igazat egyenes utakon, megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
|
Conclusio
℣. Adjutórium nóstrum ✠ in nómine Dómini.
℟. Qui fecit cælum et terram.
℣. Benedícite.
℟. Deus.
Benedictio. Dóminus nos benedícat, ✠ et ab omni malo deféndat, et ad vitam perdúcat ætérnam. Et fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Segítségünk ✠ az Úr nevében van.
℟. Aki az eget és a földet alkotta.
℣. Mondjatok áldást.
℟. Istenünk.
Áldás. Áldjon meg minket az Úr, ✠ szabadítson meg minden gonosztól és vezessen el az örök életre, és a megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Deinde dicitur tantum « Pater Noster » secreto, nisi sequatur alia Hora.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Ezután csak a «Pater Noster» szólal meg némán, hacsak nem következik azonnal újabb óra.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |
|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus {Doxology: Nat}
Nunc, Sancte, nobis, Spíritus,
Unum Patri cum Fílio,
Dignáre promptus íngeri
Nostro refúsus péctori.
Os, lingua, mens, sensus, vigor
Confessiónem pérsonent.
Flamméscat igne cáritas,
Accéndat ardor próximos.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {Doxology: Nat}
Most szállj le, Szentlélek, reánk,
Atyával és Fiúval egy,
Ömöld el szívünk teljesen
S maradj bennünk kegyelmesen.
Száj, szív, érzék, ész, lendület,
Visszhangozzon hitvallomást,
Lánggal égjen a szeretet
S lobogjon át mindenkire.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Illuminátio mea.
Psalmus 26(1-6) [1]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:1 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:2 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:2 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:3 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:3 Si exsúrgat advérsum me prǽlium, * in hoc ego sperábo.
26:4 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:4 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum ejus.
26:5 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo ejus hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Világosságom.
Zsoltár 26(1-6) [1]
26:1 Az Úr világosságom és szabadulásom, * kitől féljek?
26:1 Az Úr életem oltalmazója, * kitől remegjek?
26:2 Midőn ellenem közelednek a gonoszok, * hogy egyék húsomat,
26:2 Ellenségeim, kik engem szorongatnak, * maguk meggyengülnek és elesnek.
26:3 Ha tábor áll ellenem, * nem fél szívem.
26:3 Ha harc támad ellenem, * én akkor is bízom.
26:4 Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, * hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban;
26:4 Hogy lássam az Úr gyönyörűségét, * és látogassam az ő templomát.
26:5 Mert elrejtett engem az ő hajlékában, * a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,
26:6 Kősziklára emelt föl engem. * És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé.
26:6 Körüljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; * énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 26(7-14) [2]
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:9 Adjútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:10 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:11 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:12 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:13 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 26(7-14) [2]
26:7 Hallgasd meg, Uram, szómat, mellyel hozzád kiáltottam; * könyörülj rajtam és hallgass meg engem.
26:8 Neked szólott szívem, az én orcám téged keresett; * a te orcádat keresem, Uram!
26:9 Ne fordítsd el tőlem orcádat; * ne térj el szolgádtól haragodban.
26:9 Légy segítőm; * ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én üdvözítő Istenem!
26:10 Mert atyám és anyám elhagytak engem: * az Úr pedig fölvesz engem.
26:11 Törvényt adj nekem, Uram, a te utadra; * és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.
26:12 Ne adj engem szorongatóim akaratának: * mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.
26:13 Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földén.
26:14 Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; * szíved legyen erős, és remélj az Úrban.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 27 [3]
27:1 Ad te, Dómine, clamábo, Deus meus, ne síleas a me: * nequándo táceas a me, et assimilábor descendéntibus in lacum.
27:2 Exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ dum oro ad te: * dum extóllo manus meas ad templum sanctum tuum.
27:3 Ne simul trahas me cum peccatóribus: * et cum operántibus iniquitátem ne perdas me.
27:3 Qui loquúntur pacem cum próximo suo, * mala autem in córdibus eórum.
27:4 Da illis secúndum ópera eórum, * et secúndum nequítiam adinventiónum ipsórum.
27:4 Secúndum ópera mánuum eórum tríbue illis: * redde retributiónem eórum ipsis.
27:5 Quóniam non intellexérunt ópera Dómini, et in ópera mánuum ejus * déstrues illos, et non ædificábis eos.
27:6 Benedíctus Dóminus: * quóniam exaudívit vocem deprecatiónis meæ.
27:7 Dóminus adjútor meus, et protéctor meus: * in ipso sperávit cor meum, et adjútus sum.
27:7 Et reflóruit caro mea: * et ex voluntáte mea confitébor ei.
27:8 Dóminus fortitúdo plebis suæ: * et protéctor salvatiónum Christi sui est.
27:9 Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ: * et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Illuminátio mea et salus mea Dóminus.
|
Zsoltár 27 [3]
27:1 Hozzád kiáltok, Uram, én Istenem, ne légy hallgatag irántam; * netalán, ha hallgatsz, hasonló legyek a sírgödörbe lemenőkhöz.
27:2 Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát, mikor imádkozom tehozzád; * mikor kezeimet fölemelem a te szent templomodhoz.
27:3 Ne ragadj el engem együtt a bűnösökkel, * és a gonosztevőkkel ne veszíts el engem,
27:3 Kik békességet szólanak felebarátjukkal, * szívükben pedig gonosz vagyon.
27:4 Fizess meg nekik cselekedeteik szerint, * és találmányaik gonoszsága szerint.
27:4 Kezeik cselekedetei szerint fizess nekik, * add vissza nekik a kölcsönt.
27:5 Mert nem ismerték az Úr cselekedeteit, és az ő kezei munkáit; * lerontod őket, és nem építed föl őket.
27:6 Áldott legyen az Úr, * mert meghallgatta könyörgésem szavát.
27:7 Az Úr az én segítőm és oltalmazóm; * benne bízott szívem, és megsegíttettem.
27:7 És testem újra virágzó lett; * és készakaratommal adok hálát neki.
27:8 Az Úr népének erőssége, * és oltalmazója az ő fölkentje üdvének.
27:9 Tartsd meg, Uram, a te népedet, és áldd meg örökségedet; * és igazgasd őket és magasztald fel őket mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Világosságom és üdvösségem az Úr.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 31:8-9
Beátus vir, qui invéntus est sine mácula, et qui post aurum non ábiit, nec sperávit in pecúnia et thesáuris. Quis est hic, et laudábimus eum? fecit enim mirabília in vita sua.
℟. Deo grátias.
℟.br. Amávit eum Dóminus, * Et ornávit eum.
℟. Amávit eum Dóminus, * Et ornávit eum.
℣. Stolam glóriæ índuit eum.
℟. Et ornávit eum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Amávit eum Dóminus, * Et ornávit eum.
℣. Os justi meditábitur sapiéntiam.
℟. Et lingua ejus loquétur judícium.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 31:8-9
Boldog a gazdag, ki hiba nélkül találtatott, és ki az arany után nem járt, és nem bízott a pénzben és kincsekben. Kicsoda ez, és dicsérni fogjuk őt mert csodadolgokat cselekedett életében.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Szerette az Úr és felékesítette
℟. Szerette az Úr és felékesítette
℣. A dicsőség ruháiba öltöztette
℟. És felékesítette
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Szerette az Úr és felékesítette
℣. Az igaznak szája bölcsességet szól
℟. Nyelve azt hirdeti, ami helyes.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui pópulo tuo ætérnæ salútis beátum Bernárdum minístrum tribuísti: præsta, quǽsumus; ut quem Doctórem vitæ habúimus in terris, intercessórem habére mereámur in cælis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Istenünk, aki az örök üdvösseget adtad szent Bernard szolgádnak, add hogy akik a földön Egyhazdoktorként tiszteljük, mennyei közbenjárását is élvezhessük
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Deinde dicitur tantum « Pater Noster » secreto, nisi sequatur alia Hora.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Ezután csak a «Pater Noster» szólal meg némán, hacsak nem következik azonnal újabb óra.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |
|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus {Doxology: Nat}
Rector potens, verax Deus,
Qui témperas rerum vices,
Splendóre mane illúminas,
Et ígnibus merídiem:
Exstíngue flammas lítium,
Aufer calórem nóxium,
Confer salútem córporum,
Verámque pacem córdium.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {Doxology: Nat}
Igaz Isten, hatalmas Úr,
Ki az időket forgatod,
A reggelt felragyogtatod
És lángoltatod a delet:
Oltsd el perpatvarok tüzét,
Vidd el a rossz hévségeket,
Egészséggel a testeket,
Békével áldd a szíveket!
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. In tua justítia.
Psalmus 30(2-9) [1]
30:2 In te, Dómine, sperávi, non confúndar in ætérnum: * in justítia tua líbera me.
30:3 Inclína ad me aurem tuam, * accélera ut éruas me.
30:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in domum refúgii: * ut salvum me fácias.
30:4 Quóniam fortitúdo mea, et refúgium meum es tu: * et propter nomen tuum dedúces me, et enútries me.
30:5 Edúces me de láqueo hoc, quem abscondérunt mihi: * quóniam tu es protéctor meus.
30:6 In manus tuas comméndo spíritum meum: * redemísti me, Dómine, Deus veritátis.
30:7 Odísti observántes vanitátes, * supervácue.
30:7 Ego autem in Dómino sperávi: * exsultábo, et lætábor in misericórdia tua.
30:8 Quóniam respexísti humilitátem meam, * salvásti de necessitátibus ánimam meam.
30:9 Nec conclusísti me in mánibus inimíci: * statuísti in loco spatióso pedes meos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Igazságodban.
Zsoltár 30(2-9) [1]
30:2 Tebenned bízom, Uram, ne szégyenüljek meg mindörökké; * a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
30:3 Hajtsd hozzám füledet, * siess, hogy kiragadj engem.
30:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, * hogy megszabadíts engem.
30:4 Mert erősségem és oltalmam vagy te; * és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
30:5 Kiveszel engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; * mert te vagy oltalmazóm.
30:6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!
30:7 Gyűlölöd a hiúság hiábavaló * követőit;
30:7 én pedig az Úrban bíztam. * Örvendezek és vigadok a te irgalmasságodban;
30:8 Mert megtekintetted lealáztatásomat, * kiszabadítottad lelkemet a szükségből.
30:9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, * tágas helyre állítottad lábaimat.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 30(10-19) [2]
30:10 Miserére mei, Dómine, quóniam tríbulor: * conturbátus est in ira óculus meus, ánima mea, et venter meus:
30:11 Quóniam defécit in dolóre vita mea: * et anni mei in gemítibus.
30:11 Infirmáta est in paupertáte virtus mea: * et ossa mea conturbáta sunt.
30:12 Super omnes inimícos meos factus sum oppróbrium et vicínis meis valde: * et timor notis meis.
30:12 Qui vidébant me, foras fugérunt a me: * oblivióni datus sum, tamquam mórtuus a corde.
30:13 Factus sum tamquam vas pérditum: * quóniam audívi vituperatiónem multórum commorántium in circúitu.
30:14 In eo dum convenírent simul advérsum me, * accípere ánimam meam consiliáti sunt.
30:15 Ego autem in te sperávi, Dómine: * dixi: Deus meus es tu: in mánibus tuis sortes meæ.
30:16 Éripe me de manu inimicórum meórum, * et a persequéntibus me.
30:17 Illústra fáciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericórdia tua: * Dómine, non confúndar, quóniam invocávi te.
30:18 Erubéscant ímpii, et deducántur in inférnum: * muta fiant lábia dolósa.
30:19 Quæ loquúntur advérsus justum iniquitátem: * in supérbia, et in abusióne.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 30(10-19) [2]
30:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; * megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
30:11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, * és esztendeim a fohászkodásokban.
30:11 Erőm az ínségben elgyengült, * és csontjaim megrendültek.
30:12 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédaimnak, * és félelmévé ismerőimnek.
30:12 Akik láttak engem künn, futottak tőlem. * Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt;
30:13 Olyanná lettem, mint az összetört edény; * mert sok körüllakó szidalmazását hallottam;
30:14 Midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, * hogy elvegyék életemet.
30:15 Én pedig tebenned bíztam, Uram, * s mondtam: Te vagy az én Istenem! Kezeidben az én sorsom.
30:16 Ments meg engem ellenségeim kezéből * és üldözőimtől.
30:17 Világítson orcád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által. * Uram, ne szégyenüljek meg, mert segítségül hívtalak téged.
30:18 Szégyenüljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba; * némuljanak meg a csalárd ajkak,
30:19 Melyek az igaz ellen hamisságot szólanak * kevélységgel és megvetéssel.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 30(20-25) [3]
30:20 Quam magna multitúdo dulcédinis tuæ, Dómine, * quam abscondísti timéntibus te.
30:20 Perfecísti eis, qui sperant in te, * in conspéctu filiórum hóminum.
30:21 Abscóndes eos in abscóndito faciéi tuæ * a conturbatióne hóminum.
30:21 Próteges eos in tabernáculo tuo * a contradictióne linguárum.
30:22 Benedíctus Dóminus: * quóniam mirificávit misericórdiam suam mihi in civitáte muníta.
30:23 Ego autem dixi in excéssu mentis meæ: * Projéctus sum a fácie oculórum tuórum.
30:23 Ídeo exaudísti vocem oratiónis meæ, * dum clamárem ad te.
30:24 Dilígite Dóminum omnes sancti ejus: * quóniam veritátem requíret Dóminus, et retríbuet abundánter faciéntibus supérbiam.
30:25 Viríliter ágite, et confortétur cor vestrum, * omnes, qui sperátis in Dómino.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In tua justítia líbera me, Dómine.
|
Zsoltár 30(20-25) [3]
30:20 Mily nagy, Uram, a te édességed sokasága, * melyet fönntartottál a téged félőknek;
30:20 Melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak * az emberek fiainak színe előtt.
30:21 Elrejted őket orcád rejtekében * az emberek háborgatása elől.
30:21 Megoltalmazod őket hajlékodban * a nyelvek ellenmondásától.
30:22 Áldott legyen az Úr: * mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.
30:23 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: * Elvettettem szemeid elől.
30:23 Azonban te meghallgattad imádságom szavát, * midőn hozzád kiáltottam.
30:24 Szeressétek az Urat, minden szentjei, * mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
30:25 Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg szíveteket * mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Igazságodban szabadíts és ments meg engem, Uram.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 39:6
Justus cor suum trádidit ad vigilándum dilúculo ad Dóminum, qui fecit illum, et in conspéctu Altíssimi deprecábitur.
℟. Deo grátias.
℟.br. Os justi * Meditábitur sapiéntiam.
℟. Os justi * Meditábitur sapiéntiam.
℣. Et lingua ejus loquétur judícium.
℟. Meditábitur sapiéntiam.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Os justi * Meditábitur sapiéntiam.
℣. Lex Dei ejus in corde ipsíus.
℟. Et non supplantabúntur gressus ejus.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 39:6
Szivét arra adja, hogy korán ébredjen az Úrhoz, ki öt teremtette, és a Fölségesnek szine elött könyörög.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Az igaznak szája bölcsességet szól
℟. Az igaznak szája bölcsességet szól
℣. Nyelve azt hirdeti, ami helyes.
℟. Bölcsességet szól
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Az igaznak szája bölcsességet szól
℣. Istennek törvényét a szívében hordozza
℟. Ezért lépései nem ingadozók.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui pópulo tuo ætérnæ salútis beátum Bernárdum minístrum tribuísti: præsta, quǽsumus; ut quem Doctórem vitæ habúimus in terris, intercessórem habére mereámur in cælis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Istenünk, aki az örök üdvösseget adtad szent Bernard szolgádnak, add hogy akik a földön Egyhazdoktorként tiszteljük, mennyei közbenjárását is élvezhessük
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Deinde dicitur tantum « Pater Noster » secreto, nisi sequatur alia Hora.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Ezután csak a «Pater Noster» szólal meg némán, hacsak nem következik azonnal újabb óra.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |
|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus {Doxology: Nat}
Rerum, Deus, tenax vigor,
Immótus in te pérmanens,
Lucis diúrnæ témpora
Succéssibus detérminans:
Largíre lumen véspere,
Quo vita nusquam décidat,
Sed prǽmium mortis sacræ
Perénnis instet glória.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {Doxology: Nat}
Mindent hordozó őserő,
Isten, magad nem mozduló,
Aki az egy nap idejét
Órák rendjébe rendeled:
Hints este is utunkra fényt,
El ne hervadjon életünk,
Adj jó halál jutalmául
Örök dicsőséget nekünk.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Exsultáte, justi.
Psalmus 31 [1]
31:1 Beáti quorum remíssæ sunt iniquitátes: * et quorum tecta sunt peccáta.
31:2 Beátus vir, cui non imputávit Dóminus peccátum, * nec est in spíritu ejus dolus.
31:3 Quóniam tácui, inveteravérunt ossa mea, * dum clamárem tota die.
31:4 Quóniam die ac nocte graváta est super me manus tua: * convérsus sum in ærúmna mea, dum confígitur spina.
31:5 Delíctum meum cógnitum tibi feci: * et injustítiam meam non abscóndi.
31:5 Dixi: Confitébor advérsum me injustítiam meam Dómino: * et tu remisísti impietátem peccáti mei.
31:6 Pro hac orábit ad te omnis sanctus, * in témpore opportúno.
31:6 Verúmtamen in dilúvio aquárum multárum, * ad eum non approximábunt.
31:7 Tu es refúgium meum a tribulatióne, quæ circúmdedit me: * exsultátio mea, érue me a circumdántibus me.
31:8 Intelléctum tibi dabo, et ínstruam te in via hac, qua gradiéris: * firmábo super te óculos meos.
31:9 Nolíte fíeri sicut equus et mulus, * quibus non est intelléctus.
31:9 In camo et freno maxíllas eórum constrínge, * qui non appróximant ad te.
31:10 Multa flagélla peccatóris, * sperántem autem in Dómino misericórdia circúmdabit.
31:11 Lætámini in Dómino et exsultáte, justi, * et gloriámini, omnes recti corde.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Örüljetek, ujjongjatok.
Zsoltár 31 [1]
31:1 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, * és kiknek bűneik elfödöztettek.
31:2 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számítja be a bűnt, * és kinek lelkében nincs álnokság.
31:3 Mivel hallgattam, megavultak csontjaim * egész napi kiáltásomban.
31:4 Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; * megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt.
31:5 Vétkemet megvallottam neked; * és hamisságomat nem titkoltam el.
31:5 Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; * és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét.
31:6 Ezért könyörögjön neked minden szent * alkalmas időben;
31:6 és a nagy vizek áradása * nem fog hozzá közeledni.
31:7 Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem; * te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől.
31:8 Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; * és rajtad lesznek szemeim.
31:9 Ne legyetek mint a ló és az öszvér, * melyeknek nincs értelmük.
31:9 Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, * kik hozzád nem közelednek.
31:10 Sok a bűnös ostora; * de az Úrban bízót irgalom veszi körül.
31:11 Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, * és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 32(1-11) [2]
32:1 Exsultáte, justi, in Dómino: * rectos decet collaudátio.
32:2 Confitémini Dómino in cíthara: * in psaltério decem chordárum psállite illi.
32:3 Cantáte ei cánticum novum: * bene psállite ei in vociferatióne.
32:4 Quia rectum est verbum Dómini, * et ómnia ópera ejus in fide.
32:5 Díligit misericórdiam et judícium: * misericórdia Dómini plena est terra.
32:6 Verbo Dómini cæli firmáti sunt: * et spíritu oris ejus omnis virtus eórum.
32:7 Cóngregans sicut in utre aquas maris: * ponens in thesáuris abýssos.
32:8 Tímeat Dóminum omnis terra: * ab eo autem commoveántur omnes inhabitántes orbem.
32:9 Quóniam ipse dixit, et facta sunt: * ipse mandávit, et creáta sunt.
32:10 Dóminus díssipat consília géntium: * réprobat autem cogitatiónes populórum, et réprobat consília príncipum.
32:11 Consílium autem Dómini in ætérnum manet: * cogitatiónes cordis ejus in generatióne et generatiónem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 32(1-11) [2]
32:1 Örvendjetek igazak az Úrban, * jámborokhoz illik a dicséret.
32:2 Dicsérjétek az Urat citerával; * zengjetek neki tízhúrú hárfákon.
32:3 Énekeljetek neki új éneket; * jól énekeljetek neki örömkiáltással.
32:4 Mert az Úr igéje igaz, * és minden cselekedete hűség.
32:5 Szereti az irgalmasságot és ítéletet; * az Úr irgalmával tele a föld.
32:6 Az Úr igéje által erősíttettek meg az egek; * és szája lélegzete által azok minden ereje.
32:7 Mintegy tömlőbe összegyűjti a tenger vizeit; * tárakba teszi a vízmélységeket.
32:8 Félje az Urat az egész föld; * sőt remegjen tőle e világ minden lakója.
32:9 Mert ő szólt, és lettek; * ő parancsolt, és létrejöttek.
32:10 Az Úr fölforgatja a pogányok tanácsait, * elveti a népek gondolatait, és elveti a fejedelmek tanácsait.
32:11 Az Úr tanácsa pedig örökké megmarad; * az ő szíve gondolatai nemzedékről nemzedékre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 32(12-22) [3]
32:12 Beáta gens, cujus est Dóminus, Deus ejus: * pópulus, quem elégit in hereditátem sibi.
32:13 De cælo respéxit Dóminus: * vidit omnes fílios hóminum.
32:14 De præparáto habitáculo suo * respéxit super omnes, qui hábitant terram.
32:15 Qui finxit sigillátim corda eórum: * qui intéllegit ómnia ópera eórum.
32:16 Non salvátur rex per multam virtútem: * et gigas non salvábitur in multitúdine virtútis suæ.
32:17 Fallax equus ad salútem: * in abundántia autem virtútis suæ non salvábitur.
32:18 Ecce, óculi Dómini super metuéntes eum: * et in eis, qui sperant super misericórdia ejus:
32:19 Ut éruat a morte ánimas eórum: * et alat eos in fame.
32:20 Ánima nostra sústinet Dóminum: * quóniam adjútor et protéctor noster est.
32:21 Quia in eo lætábitur cor nostrum: * et in nómine sancto ejus sperávimus.
32:22 Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos: * quemádmodum sperávimus in te.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsultáte, justi, et gloriámini, omnes recti corde.
|
Zsoltár 32(12-22) [3]
32:12 Boldog nemzet, melynek Istene az Úr; * a nép, melyet magának örökségül választott.
32:13 A mennyből letekint az Úr; * és látja mind az emberek fiait.
32:14 Elkészített lakhelyéből * letekint mindazokra, kik a földet lakják.
32:15 Ő, ki egyenként alkotta azok szíveit, * és ki átlátja minden cselekedetüket.
32:16 Nem szabadul meg a király nagy erő által, * és az óriás nem szabadul meg ereje nagyságában.
32:17 Csalárd a ló a szabadításra; * ereje bőségében sem ment meg.
32:18 Íme az Úr szemei az őt félőkön; * és azokon, kik az ő irgalmában bíznak,
32:19 Hogy a haláltól megmentse lelkeiket, * és táplálja őket az éhségben.
32:20 A mi lelkünk az Urat várja; * mert ő segítőnk és oltalmazónk.
32:21 Mert szívünk benne örvend, * és az ő szent nevében bízunk.
32:22 Legyen rajtunk, Uram, a te irgalmad, * amint tebenned bízunk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
Sap 10:10
Justum dedúxit Dóminus per vias rectas, et osténdit illi regnum Dei, et dedit illi sciéntiam sanctórum: honestávit illum in labóribus, et complévit labóres illíus.
℟. Deo grátias.
℟.br. Lex Dei ejus * In corde ipsíus.
℟. Lex Dei ejus * In corde ipsíus.
℣. Et non supplantabúntur gressus ejus.
℟. In corde ipsíus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Lex Dei ejus * In corde ipsíus.
℣. Justum dedúxit Dóminus per vias rectas.
℟. Et osténdit illi regnum Dei.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers {a szentek közös officiumából}
Wis 10:10
Az Úr vezette az igazat egyenes utakon, megmutatta neki Isten országát és szent dolgokkal ismertette meg, nehéz munkájában jóléthez segítette, és fáradozásait bőséggel jutalmazta.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Istennek törvényét a szívében hordozza
℟. Istennek törvényét a szívében hordozza
℣. Ezért lépései nem ingadozók.
℟. Szívében hordozza
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Istennek törvényét a szívében hordozza
℣. Az igazat az Úr egyenes utakon vezeti
℟. Megmutatja neki Isten országát
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui pópulo tuo ætérnæ salútis beátum Bernárdum minístrum tribuísti: præsta, quǽsumus; ut quem Doctórem vitæ habúimus in terris, intercessórem habére mereámur in cælis.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Istenünk, aki az örök üdvösseget adtad szent Bernard szolgádnak, add hogy akik a földön Egyhazdoktorként tiszteljük, mennyei közbenjárását is élvezhessük
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Deinde dicitur tantum « Pater Noster » secreto, nisi sequatur alia Hora.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
Ezután csak a «Pater Noster» szólal meg némán, hacsak nem következik azonnal újabb óra.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |
|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi & antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Inclinávit Dóminus * aurem suam mihi.
Psalmus 114 [1]
114:1 Diléxi, quóniam exáudiet Dóminus * vocem oratiónis meæ.
114:2 Quia inclinávit aurem suam mihi: * et in diébus meis invocábo.
114:3 Circumdedérunt me dolóres mortis: * et perícula inférni invenérunt me.
114:4 Tribulatiónem et dolórem invéni: * et nomen Dómini invocávi.
114:5 O Dómine, líbera ánimam meam: * miséricors Dóminus, et justus, et Deus noster miserétur.
114:6 Custódiens párvulos Dóminus: * humiliátus sum, et liberávit me.
114:7 Convértere, ánima mea, in réquiem tuam: * quia Dóminus benefécit tibi.
114:8 Quia erípuit ánimam meam de morte: * óculos meos a lácrimis, pedes meos a lapsu.
114:9 Placébo Dómino * in regióne vivórum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inclinávit Dóminus aurem suam mihi.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Felém fordította * fülét az Ur.
Zsoltár 114 [1]
114:1 Szeretem, mert az Úr meghallgatta * könyörgésem szavát;
114:2 Mert hozzám hajtotta fülét, * azért segítségül hívom őt napjaimban.
114:3 Körülvettek engem a halál gyötrelmei; * és a pokol veszedelmei elértek engem;
114:4 Szorongatást és fájdalmat találtam; * és az Úr nevét segítségül hívtam:
114:5 Ó Uram, szabadítsd meg az én lelkemet. * Irgalmas az Úr és igaz; könyörül a mi Istenünk.
114:6 A kicsinyek megőrizője az Úr; * én megaláztattam, és megszabadított engem.
114:7 Térj vissza nyugalmadba, én lelkem, * mert az Úr jót tett veled;
114:8 Mert megmentette lelkemet a haláltól, * szemeimet a könnyhullatástól, lábaimat az eséstől.
114:9 Kedves leszek az Úr előtt * az élők tartományában.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Felém fordította fülét az Ur.
|
Ant. Vota mea * Dómino reddam coram omni pópulo ejus.
Psalmus 115 [2]
115:1 Crédidi, propter quod locútus sum: * ego autem humiliátus sum nimis.
115:2 Ego dixi in excéssu meo: * Omnis homo mendax.
115:3 Quid retríbuam Dómino, * pro ómnibus, quæ retríbuit mihi?
115:4 Cálicem salutáris accípiam: * et nomen Dómini invocábo.
115:5 Vota mea Dómino reddam coram omni pópulo ejus: * pretiósa in conspéctu Dómini mors sanctórum ejus:
115:7 O Dómine, quia ego servus tuus: * ego servus tuus, et fílius ancíllæ tuæ.
115:8 Dirupísti víncula mea: * tibi sacrificábo hóstiam laudis, et nomen Dómini invocábo.
115:9 Vota mea Dómino reddam in conspéctu omnis pópuli ejus: * in átriis domus Dómini, in médio tui, Jerúsalem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Vota mea Dómino reddam coram omni pópulo ejus.
|
Ant. Amit az Úrnak ígértem * feláldozom, egész népének színe előtt.
Zsoltár 115 [2]
115:1 Hittem, s azért szólottam; * de igen megaláztattam.
115:2 Mondtam elkeseredésemben: * Minden ember hazug.
115:3 Mit adjak vissza az Úrnak * mindazokért, miket nekem adott?
115:4 Az üdvösség kelyhét veszem, * és az Úr nevét segítségül hívom.
115:5 Fogadásaimat az Úrnak teljesítem az ő egész népe előtt. * Drágalátos az Úr színe előtt az ő szentjei halála.
115:7 Ó Uram, mert én a te szolgád, * én a te szolgád, és szolgálód fia vagyok;
115:8 Szétszakasztottad köteleimet. * Neked áldozok dicséretáldozattal, és az Úr nevét segítségül hívom.
115:9 Fogadásaimat az Úrnak teljesítem az ő egész népének színe előtt, * az Úr házának tornácaiban, közepetted, Jeruzsálem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Amit az Úrnak ígértem feláldozom, egész népének színe előtt.
|
Ant. Clamávi * et Dóminus exaudívit me.
Psalmus 119 [3]
119:1 Ad Dóminum cum tribulárer clamávi: * et exaudívit me.
119:2 Dómine, líbera ánimam meam a lábiis iníquis, * et a lingua dolósa.
119:3 Quid detur tibi, aut quid apponátur tibi * ad linguam dolósam?
119:4 Sagíttæ poténtis acútæ, * cum carbónibus desolatóriis.
119:5 Heu mihi, quia incolátus meus prolongátus est: habitávi cum habitántibus Cedar: * multum íncola fuit ánima mea.
119:7 Cum his, qui odérunt pacem, eram pacíficus: * cum loquébar illis, impugnábant me gratis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Clamávi et Dóminus exaudívit me.
|
Ant. Könyörögtem * és az Úr meghallgatott engem.
Zsoltár 119 [3]
119:1 Az Úrhoz kiálték, midőn szorongattatám: * és meghallgata engem,
119:2 Uram, szabadítsd meg lelkemet a csalárd ajkaktól * és az álnok nyelvtől.
119:3 Mi adatik neked, vagy mi lesz jutalmad * az álnok nyelvért?
119:4 Mely olyan, mint a hatalmasnak éles nyilai, * és pusztító széntűz.
119:5 Jaj nekem, mert zarándokságom meghosszabbíttatott, Kedár lakóival lakom, * oly sokáig zarándok az én lelkem.
119:7 A békegyűlölőkkel békességes vagyok; * mégis ha szólok nekik, ok nélkül ostromolnak engemet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Könyörögtem és az Úr meghallgatott engem.
|
Ant. Auxílium meum * a Dómino, qui fecit cælum et terram.
Psalmus 120 [4]
120:1 Levávi óculos meos in montes, * unde véniet auxílium mihi.
120:2 Auxílium meum a Dómino, * qui fecit cælum et terram.
120:3 Non det in commotiónem pedem tuum: * neque dormítet qui custódit te.
120:4 Ecce, non dormitábit neque dórmiet, * qui custódit Israël.
120:5 Dóminus custódit te, Dóminus protéctio tua, * super manum déxteram tuam.
120:6 Per diem sol non uret te: * neque luna per noctem.
120:7 Dóminus custódit te ab omni malo: * custódiat ánimam tuam Dóminus.
120:8 Dóminus custódiat intróitum tuum, et éxitum tuum: * ex hoc nunc, et usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Auxílium meum a Dómino, qui fecit cælum et terram.
|
Ant. Segítségem * az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.
Zsoltár 120 [4]
120:1 A hegyekre emelem szemeimet, * onnét jő segítség nekem.
120:2 Az én segítségem az Úrtól van, * ki a mennyet és földet teremtette.
120:3 Nem hagyja ingadozni lábadat, * és nem szunnyadoz, ki tégedet őriz.
120:4 Íme nem szunnyad és nem alszik, * ki őrzi Izraelt.
120:5 Az Úr őriz téged, az Úr a te oltalmad * jobb kezed felől.
120:6 Nappal nem éget téged a nap, * sem éjjel a hold.
120:7 Az Úr megőriz téged minden gonosztól, * őrizze meg az Úr lelkedet.
120:8 Őrizzen az Úr jártodban és keltedben, * mostantól és mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette.
|
Ant. Lætátus sum * in his, quæ dicta sunt mihi. ‡
Psalmus 121 [5]
121:1 Lætátus sum in his, quæ dicta sunt mihi: * ‡ In domum Dómini íbimus.
121:2 Stantes erant pedes nostri, * in átriis tuis, Jerúsalem.
121:3 Jerúsalem, quæ ædificátur ut cívitas: * cujus participátio ejus in idípsum.
121:4 Illuc enim ascendérunt tribus, tribus Dómini: * testimónium Israël ad confiténdum nómini Dómini.
121:5 Quia illic sedérunt sedes in judício, * sedes super domum David.
121:6 Rogáte quæ ad pacem sunt Jerúsalem: * et abundántia diligéntibus te:
121:7 Fiat pax in virtúte tua: * et abundántia in túrribus tuis.
121:8 Propter fratres meos, et próximos meos, * loquébar pacem de te:
121:9 Propter domum Dómini, Dei nostri, * quæsívi bona tibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Lætátus sum in his, quæ dicta sunt mihi.
|
Ant. Öröm töltött el * amikor jelezték: Indulunk az Úr házába.
Zsoltár 121 [5]
121:1 Vigadok, mikor azt mondják nekem: * Az Úr házába megyünk.
121:2 Lábaink * tornácaidban állanak, Jeruzsálem!
121:3 Jeruzsálem városul építtetett, * melynek közjavaiban mindenki részesül.
121:4 Mert oda mennek föl a nemzetségek, az Úr nemzetségei, * Izrael bizonysága szerint hálát adni az Úr nevének.
121:5 Mert ott vannak az ítélőszékek, * ott Dávid házának széke.
121:6 Kérjétek, amik Jeruzsálem békességére vannak. * Legyen bőség szeretőidnek.
121:7 Legyen béke a te erősségedben, * és bőség a te tornyaidban.
121:8 Atyámfiaiért és barátaimért * békességet óhajtok neked.
121:9 A mi Urunk, Istenünk házáért * jót kívánok neked.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Öröm töltött el amikor jelezték: Indulunk az Úr házába.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Commune aut Festo}
Prov. 31:10-11
Mulíerem fortem quis invéniet? Procul et de últimis fínibus prétium ejus. Confídit in ea cor viri sui, et spóliis non indigébit.
℟. Deo grátias.
Hymnus {Doxology: Nat}
Fortem viríli péctore
Laudémus omnes féminam,
Quæ sanctitátis glória
Ubíque fulget ínclita.
Hæc sancto amóre sáucia,
Dum mundi amórem nóxium
Horréscit, ad cæléstia
Iter perégit árduum.
Carnem domans jejúniis,
Dulcíque mentem pábulo
Oratiónis nútriens,
Cæli potítur gáudiis.
Rex Christe, virtus fórtium,
Qui magna solus éfficis,
Hujus precátu, quǽsumus,
Audi benígnus súpplices.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
℣. Spécie tua et pulchritúdine tua.
℟. Inténde, próspere procéde, et regna.
|
Olvasmány, himnusz, vers {a szentek közös officiumából}
Prov. 31:10-11
Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz
A férfias szívű, erős
Asszonyt dícséri énekünk.
Dicsőségét, erényeit
Mind a világon hirdetik.
Krisztus szerelmétől sebes,
S a föld ártalmas élvei
Bosszantják és meredeken
Az égnek törnek léptei.
A testet bőjttel fékezi,
Imádság édes étele
Táplálja lelkét szűntelen,
Igy nyeri meg a mennyeket.
Krisztus, erősek ereje,
Minden nagy dolgok kútfeje,
Az ő szavára légy kegyes
És halld meg esdő énekünk.
Dícsérjük az örök Atyát,
Dícsérjük egyszülött Fiát,
És velük a Vígasztalót,
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. A te ékességeddel és szépségeddel
℟. Indúlj meg, járj szerencsésen és országolj
|
Canticum: Magnificat {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Símile est regnum cælórum * hómini negotiatóri quærénti bonas margarítas: invénta una pretiósa, dedit ómnia sua, et comparávit eam.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen ejus.
1:50 Et misericórdia ejus, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini ejus in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Símile est regnum cælórum hómini negotiatóri quærénti bonas margarítas: invénta una pretiósa, dedit ómnia sua, et comparávit eam.
|
Canticle: Magnificat {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. A mennyek országa * hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens et miséricors Deus, qui beátam Joánnam Francíscam, tuo amóre succénsam, admirábili spíritus fortitúdine per omnes vitæ sémitas in via perfectiónis donásti, quique per illam illustráre Ecclésiam tuam nova prole voluísti: ejus méritis et précibus concéde; ut, qui infirmitátis nostræ cónscii de tua virtúte confídimus, cæléstis grátiæ auxílio cuncta nobis adversántia vincámus.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
Commemoratio S. Bernardi Abbatis et Ecclesiæ Doctoris
Ant. O Doctor óptime, Ecclésiæ sanctæ lumen, beáte Bernárde, divínæ legis amátor, deprecáre pro nobis Fílium Dei.
℣. Justum dedúxit Dóminus per vias rectas.
℟. Et osténdit illi regnum Dei.
Orémus.
Deus, qui pópulo tuo ætérnæ salútis beátum Bernárdum minístrum tribuísti: præsta, quǽsumus; ut quem Doctórem vitæ habúimus in terris, intercessórem habére mereámur in cælis.
Commemoratio Octavæ Assumptionis B.M.V.
Ant. Hódie * María Virgo cælos ascéndit: gaudéte, quia cum Christo regnat in ætérnum.
℣. Exaltáta est sancta Dei Génitrix.
℟. Super choros Angelórum ad cæléstia regna.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui Immaculátam Vírginem Maríam, Fílii tui Genetrícem, córpore et ánima ad cæléstem glóriam assumpsísti: concéde, quǽsumus; ut ad supérna semper inténti, ipsíus glóriæ mereámur esse consórtes.
Per eúmdem Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O Almighty and merciful God, Who didst enkindle the love of thyself in the blessed Jeanne Frances, Who didst give unto her the grace to make every path of life temporal the straight and narrow way which leadeth unto life eternal, and Who wast pleased to use her as a mean whereby to adorn thy Church with a new sisterhood, grant unto us for that thine handmaid's sake, and at her prayers, that we who know that we have no strength as of ourselves to help ourselves, and therefore do put all our trust in thine Almighty power, may by the assistance of thy heavenly grace, always prevail in all things against whatsoever shall arise to fight against us.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
Commemoration S. Bernardi Abbatis Ecclesiae Doctoris
Ant. Igaz és kiválló tanitó, Egyházunk fénye, Bernard az isteni Törvény tisztelője, imádkozzál érettünk Isten Fiához.
℣. Az igazat az Úr egyenes utakon vezeti
℟. Megmutatja neki Isten országát
Könyörögjünk.
Istenünk, aki az örök üdvösseget adtad szent Bernard szolgádnak, add hogy akik a földön Egyhazdoktorként tiszteljük, mennyei közbenjárását is élvezhessük
Commemoration of the Octave of the Assumption of the B.M.V.
Ant. Today the Blessed Virgin Mary * ascended to heaven, rejoice, she reigns with Christ forever.
℣. The holy Mother of God hath been exalted.
℟. Over choirs of Angels, into the heavenly kingdom.
Könyörögjünk.
Almighty everlasting God, who hast taken body and soul into heaven the Immaculate Virgin Mary, Mother of thy Son: grant, we beseech thee, that by steadfastly keeping heaven as our goal we may be counted worthy to join her in glory.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Suffragium{omittitur}
|
Közbenjárás kérése{elmarad}
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Et si tunc terminetur Officium, dicitur tantum « Pater Noster » secreto.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
És ha így véget ér a Hivatal, csak a «Pater Noster» hangzik el némán.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |
|
Ante Divinum officium |
Incipit
℣. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Noctem quiétam et finem perféctum concédat nobis Dóminus omnípotens.
℟. Amen.
|
Kezdet
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Békés éjszakát és tökéletes befejezést adjon nekünk a mindenható Úr.
℟. Ámen.
|
Lectio brevis
1 Pet 5:8-9
Fratres: Sóbrii estóte, et vigiláte: quia adversárius vester diábolus tamquam leo rúgiens círcuit, quærens quem dévoret: cui resístite fortes in fide.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
|
Rövid olvasmány
1Pét 5:8-9
Testvérek: Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen; kinek erős hittel álljatok ellen.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
|
℣. Adjutórium nóstrum ✠ in nómine Dómini.
℟. Qui fecit cælum et terram.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Confíteor Deo omnipoténti, beátæ Maríæ semper Vírgini, beáto Michaéli Archángelo, beáto Joánni Baptístæ, sanctis Apóstolis Petro et Paulo, et ómnibus Sanctis, quia peccávi nimis, cogitatióne, verbo et ópere: percutit sibi pectus mea culpa, mea culpa, mea máxima culpa. Ídeo precor beátam Maríam semper Vírginem, beátum Michaélem Archángelum, beátum Joánnem Baptístam, sanctos Apóstolos Petrum et Paulum, et omnes Sanctos, oráre pro me ad Dóminum Deum nostrum.
Misereátur nostri omnípotens Deus, et dimíssis peccátis nostris, perdúcat nos ad vitam ætérnam. Amen.
Indulgéntiam, ✠ absolutiónem et remissiónem peccatórum nostrórum tríbuat nobis omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
℣. Convérte nos ✙︎ Deus, salutáris noster.
℟. Et avérte iram tuam a nobis.
|
℣. Segítségünk ✠ az Úr nevében van.
℟. Aki az eget és a földet alkotta.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek, a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, és minden szenteknek: hogy fölöttébb vétkeztem gondolattal, szóval és cselekedettel. mellét megüti Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem azért a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriát, Szent Mihály főangyalt, Keresztelő Szent Jánost, Szent Péter és Pál apostolokat, és minden szenteket, imádkozzanak érettem a mi Urunkhoz, Istenünkhöz.
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg vétkeinket és vezessen el minket az örök életre. Ámen.
Vétkeink elengedését, ✠ feloldozását és bocsánatát adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Úr. Ámen.
℣. Téríts meg minket, ✙︎ Isten, te vagy az üdvösségünk.
℟. És fordítsd el haragodat rólunk.
|
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Salvum me fac.
Psalmus 6 [1]
6:2 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
6:3 Miserére mei, Dómine, quóniam infírmus sum: * sana me, Dómine, quóniam conturbáta sunt ossa mea.
6:4 Et ánima mea turbáta est valde: * sed tu, Dómine, úsquequo?
6:5 Convértere, Dómine, et éripe ánimam meam: * salvum me fac propter misericórdiam tuam.
6:6 Quóniam non est in morte qui memor sit tui: * in inférno autem quis confitébitur tibi?
6:7 Laborávi in gémitu meo, lavábo per síngulas noctes lectum meum: * lácrimis meis stratum meum rigábo.
6:8 Turbátus est a furóre óculus meus: * inveterávi inter omnes inimícos meos.
6:9 Discédite a me, omnes, qui operámini iniquitátem: * quóniam exaudívit Dóminus vocem fletus mei.
6:10 Exaudívit Dóminus deprecatiónem meam, * Dóminus oratiónem meam suscépit.
6:11 Erubéscant, et conturbéntur veheménter omnes inimíci mei: * convertántur et erubéscant valde velóciter.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Mentsd meg életemet.
Zsoltár 6 [1]
6:2 Uram, ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem.
6:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok; * gyógyíts meg engem, Uram, mert reszketnek csontjaim,
6:4 és lelkem igen megháboríttatott; * de te, Uram, meddig?
6:5 Fordulj meg, Uram, és mentsd ki lelkemet; * szabadíts meg engem a te irgalmasságodért.
6:6 Mert nincs, ki a halálban megemlékezzék rólad; * a pokolban pedig ki fog dicsérni téged?
6:7 Elfáradtam fohászkodásomban, megöntözöm minden éjjel ágyamat, * megáztatom fekvőhelyemet könnyhullatásaimmal.
6:8 Meghomályosult szemem a búsulás miatt; * megaggottam sok ellenségem között.
6:9 Távozzatok tőlem mindnyájan, kik gonoszságot cselekesztek; * mert meghallgatta az Úr sírásom szavát.
6:10 Meghallgatta az Úr könyörgésemet, * az Úr bevette imádságomat.
6:11 Piruljanak és fölötte zavarodjanak meg minden ellenségeim; * térjenek hátra és piruljanak meg hirtelen.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 7(2-10) [2]
7:2 Dómine, Deus meus, in te sperávi: * salvum me fac ex ómnibus persequéntibus me, et líbera me.
7:3 Nequándo rápiat ut leo ánimam meam, * dum non est qui rédimat, neque qui salvum fáciat.
7:4 Dómine, Deus meus, si feci istud, * si est iníquitas in mánibus meis:
7:5 Si réddidi retribuéntibus mihi mala, * décidam mérito ab inimícis meis inánis.
7:6 Persequátur inimícus ánimam meam, et comprehéndat, et concúlcet in terra vitam meam, * et glóriam meam in púlverem dedúcat.
7:7 Exsúrge, Dómine, in ira tua: * et exaltáre in fínibus inimicórum meórum.
7:7 Et exsúrge, Dómine, Deus meus, in præcépto quod mandásti: * et synagóga populórum circúmdabit te.
7:8 Et propter hanc in altum regrédere: * Dóminus júdicat pópulos.
7:9 Júdica me, Dómine, secúndum justítiam meam, * et secúndum innocéntiam meam super me.
7:10 Consumétur nequítia peccatórum, et díriges justum, * scrutans corda et renes, Deus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 7(2-10) [2]
7:2 Uram, én Istenem, tebenned bíztam; * szabadíts meg engem minden üldözőmtől, és ments meg engem;
7:3 Nehogy elragadja mint az oroszlán lelkemet, * midőn nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson.
7:4 Uram, én Istenem, ha ezt cselekedtem, * ha gonoszság vagyon kezeimben,
7:5 Ha hasonlóval fizettem a velem gonoszul cselekvőknek: * essem el méltán ellenségeim előtt üresen;
7:6 üldözze az ellenség lelkemet, és fogja meg, és tiporja el a földön éltemet, * és tegye porrá dicsőségemet.
7:7 Kelj föl, Uram, haragodban, * és emelkedjél föl ellenségeim határaiban;
7:7 Kelj föl, Uram, én Istenem, a parancs szerint, melyet parancsoltál; * és a népek gyülekezete körülveszen téged;
7:8 és emiatt térj vissza a magasra. * Az Úr ítéli a népeket.
7:9 Ítélj meg engem, Uram, igazságom szerint, * és ártatlanságom szerint történjék velem.
7:10 Szűnjék meg a bűnösök gonoszsága, és vezéreld az igazat, * szíveket és veséket vizsgáló Isten!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 7(11-18) [3]
7:11 Justum adjutórium meum a Dómino, * qui salvos facit rectos corde.
7:12 Deus judex justus, fortis, et pátiens: * numquid iráscitur per síngulos dies?
7:13 Nisi convérsi fuéritis, gládium suum vibrábit: * arcum suum teténdit, et parávit illum.
7:14 Et in eo parávit vasa mortis: * sagíttas suas ardéntibus effécit.
7:15 Ecce, partúriit injustítiam: * concépit dolórem, et péperit iniquitátem.
7:16 Lacum apéruit, et effódit eum: * et íncidit in fóveam quam fecit.
7:17 Convertétur dolor ejus in caput ejus: * et in vérticem ipsíus iníquitas ejus descéndet.
7:18 Confitébor Dómino secúndum justítiam ejus: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salvum me fac, Dómine, propter misericórdiam tuam.
|
Zsoltár 7(11-18) [3]
7:11 Az én igaz segítségem az Úrtól vagyon, * ki megszabadítja az egyenes szívűeket.
7:12 Az Isten igaz bíró, erős és tűrő; * haragszik-e minden nap?
7:13 Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét; * kézíját megvonta, és elkészítette azt.
7:14 A halál eszközeit készíté abba; * nyilait égőkké tette.
7:15 Íme igazságtalanságot fogant, * fájdalommal vajúdott, és csalárdságot szült.
7:16 Vermet nyitott, és kiásta azt; * de a gödörbe esett, melyet csinált.
7:17 Fejére tér vissza az ő hamissága; * és feje tetejére száll gonoszsága.
7:18 Hálát adok az Úrnak az ő igazsága szerint; * és zengeni fogok a fölséges Úr nevének.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Mentsd meg életemet, Uram, irgalmasságodban szabadíts meg.
|
Hymnus {Doxology: Nat}
Te lucis ante términum,
Rerum Creátor, póscimus,
Ut pro tua cleméntia
Sis præsul et custódia.
Procul recédant sómnia,
Et nóctium phantásmata;
Hostémque nóstrum cómprime,
Ne polluántur córpora.
Jesu, tibi sit glória,
Qui natus es de Vírgine,
Cum Patre et almo Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
|
Himnusz {Doxology: Nat}
A napvilág leáldozott;
Kérünk, Teremtőnk tégedet,
Maradj velünk kegyelmesen,
Őrizzed, óvjad népedet.
A rossz álmok távozzanak,
És minden éji képzelet.
Ellenségünket űzzed el,
Hogy testünket ne rontsa meg.
Dicsőség teneked Urunk,
Kinek a Szűz szülőanyád,
Atya, s kegyes Lélek, neked,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Capitulum Responsorium Versus
Jer 14:9
Tu autem in nobis es, Dómine, et nomen sanctum tuum invocátum est super nos: ne derelínquas nos, Dómine, Deus noster.
℟. Deo grátias.
℟.br. In manus tuas, Dómine, * Comméndo spíritum meum.
℟. In manus tuas, Dómine, * Comméndo spíritum meum.
℣. Redemísti nos, Dómine, Deus veritátis.
℟. Comméndo spíritum meum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. In manus tuas, Dómine, * Comméndo spíritum meum.
℣. Custódi nos, Dómine, ut pupíllam óculi.
℟. Sub umbra alárum tuárum prótege nos.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers
Jer 14:9
Holott te, Uram, közöttünk vagy, és a te neved segítségül hívatott miránk; ne hagyj el minket Urunk, Istenünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Uram, kezeidbe, * Ajánlom lelkemet.
℟. Uram, kezeidbe, * Ajánlom lelkemet.
℣. Megváltottal minket, Urunk, az igazság Istene.
℟. Ajánlom lelkemet.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Uram, kezeidbe, * Ajánlom lelkemet.
℣. Őrizz meg minket, Urunk, mint szemed világát.
℟. Szárnyaid árnyéka alatt védj meg minket.
|
Canticum: Nunc dimittis
Ant. Salva nos,
Canticum Simeonis
Luc. 2:29-32
2:29 Nunc dimíttis ✠ servum tuum, Dómine, * secúndum verbum tuum in pace:
2:30 Quia vidérunt óculi mei * salutáre tuum,
2:31 Quod parásti * ante fáciem ómnium populórum,
2:32 Lumen ad revelatiónem géntium, * et glóriam plebis tuæ Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salva nos, Dómine, vigilántes, custódi nos dormiéntes; ut vigilémus cum Christo, et requiescámus in pace.
|
Nunc dimittis kantikum
Ant. Védj meg minket,
Simeon éneke
Lk 2:29-32
2:29 Most bocsátod ✠ el, Uram, szolgádat * a te igéd szerint békességben;
2:30 Mert látták szemeim * a te üdvösségedet,
2:31 Kit rendeltél * minden népek színe elé,
2:32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, * és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Védj meg minket, Uram, amikor virrasztunk, őrizz minket, amikor alszunk, hogy Krisztusban virrasszunk és békességben nyugodjunk.
|
Preces Dominicales{omittitur}
|
Vasárnapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Vísita, quǽsumus, Dómine, habitatiónem istam, et omnes insídias inimíci ab ea lónge repélle: Ángeli tui sancti hábitent in ea, qui nos in pace custódiant; et benedíctio tua sit super nos semper.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Látogasd meg, Urunk, hajlékunkat, és az ellenség minden cselvetését tartsd távol tőlünk; angyalaid lakjanak velünk, akik békében védelmeznek minket; és áldásod legyen velünk mindig.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
Benedictio. Benedícat et custódiat nos omnípotens et miséricors Dóminus, ✠ Pater, et Fílius, et Spíritus Sanctus.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
Áldás. Áldjon meg és őrizzen minket a mindenható és irgalmas Úr, ✠ az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
℟. Ámen.
|
Antiphona finalis B.M.V.
Salve, Regína, mater misericórdiæ;
vita, dulcédo et spes nóstra, salve.
Ad te clamámus éxsules fílii Hevæ.
Ad te suspirámus geméntes et flentes
In hac lacrimárum valle.
Eja ergo, advocáta nostra,
illos tuos misericórdes óculos ad nos convérte.
Et Jesum, benedíctum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsílium osténde.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo María.
℣. Ora pro nobis, sancta Dei Génitrix.
℟. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui gloriósæ Vírginis Matris Maríæ corpus et ánimam, ut dignum Fílii tui habitáculum éffici mererétur, Spíritu Sancto cooperánte, præparásti: da, ut, cujus commemoratióne lætámur, ejus pia intercessióne, ab instántibus malis et a morte perpétua liberémur. Per eúmdem Christum Dóminum nóstrum. Amen.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Amen.
|
Final Antiphon of the Blessed Virgin Mary
Üdvözlégy Úrnő, irgalomnak kegyes Anyja;
élet, édesség, reményünk, Üdvözlégy.
Hozzád kiáltunk Évának árva fiai,
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
Itt lenn a siralomvölgyben.
Ezért kérünk, szószólónk az Úrnál,
Fordítsd felénk kegyes szemeidet, minket ne hagyj el árván;
És Jézust, a te méhednek áldott gyümölcsét
Száműzetésünk után mutasd meg Őt!
Ó kegyes, ó boldog, ó édes, szép Szűz Mária.
℣. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja.
℟. Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk.
Mindenható örök Isten, aki a Szentlélek közreműködésével a Boldogságos Szűz Mária testét és lelkét szent Fiad hajlékává tenni méltóztattál, add hogy akinek megemlékezését ünnepeljük, annak közbenjárására a jelen bajaitól és az örök haláltól megszabaduljunk. Ugyanazon Jézus Krisztus a te fiad által. Ámen.
℣. V. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. Ámen.
|
Deinde dicitur secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ. Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine,
passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos. Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam,
Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
Si post Completorium immediate sequatur Matutinum, tunc bis dicitur Pater noster, Ave Maria et Credo, pro fine videlicet Officii diei præcedentis, et pro initio Officii diei sequentis.
|
Ezután némán kimondják
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
Ha közvetlenül a Compline után elhangzik a Matins, akkor Miatyánk, Üdvözlégy Mária és Credo, kétszer mondják el, egyszer az előző nap végére hivatalra és a hivatal kezdetére a következő.
|
|
Post Divinum officium |