Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Laus tibi, Dómine, Rex ætérnæ glóriæ.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Dicséret neked Urunk, örök dicsőség királya.
|
Psalmi {Psalmi & antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Benedíctus Dóminus * suscéptor meus et liberátor meus.
Psalmus 143(1-8) [1]
143:1 Benedíctus Dóminus, Deus meus, qui docet manus meas ad prǽlium, * et dígitos meos ad bellum.
143:2 Misericórdia mea, et refúgium meum: * suscéptor meus, et liberátor meus:
143:2 Protéctor meus, et in ipso sperávi: * qui subdit pópulum meum sub me.
143:3 Dómine, quid est homo, quia innotuísti ei? * aut fílius hóminis, quia réputas eum?
143:4 Homo vanitáti símilis factus est: * dies eius sicut umbra prætéreunt.
143:5 Dómine, inclína cælos tuos, et descénde: * tange montes, et fumigábunt.
143:6 Fúlgura coruscatiónem, et dissipábis eos: * emítte sagíttas tuas, et conturbábis eos.
143:7 Emítte manum tuam de alto, éripe me, et líbera me de aquis multis: * de manu filiórum alienórum.
143:8 Quorum os locútum est vanitátem: * et déxtera eórum, déxtera iniquitátis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Benedíctus Dóminus suscéptor meus et liberátor meus.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Ádott legyen az Úr * mentsváram és szabadítóm.
Zsoltár 143(1-8) [1]
143:1 Áldott legyen az én Uram, Istenem, ki kezeimet harcra tanítja, * és ujjamat hadakozásra.
143:2 Irgalmasságom és menedékem ő, * gyámolom és szabadítóm;
143:2 Oltalmazóm ő, és benne bízom, * ki alám veti népemet.
143:3 Uram, mi az ember, hogy magadat tőle megismerteted? * Vagy az ember fia, hogy gondolsz vele?
143:4 Az ember hasonló a hiúsághoz, * napjai, mint az árnyék, elmúlnak.
143:5 Uram, hajtsd meg a te egeidet, és szállj alá; * illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek.
143:6 Tündököltesd a villámlást, és szórd széjjel őket; * bocsásd ki nyilaidat, és zavard meg őket.
143:7 Nyújtsd ki kezedet a magasságból, ments meg engem és szabadíts ki a sok vizekből, * az idegen fiak kezéből.
143:8 Kiknek szája hiúságot beszél, * és jobb kezük gonoszság jobbja.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ádott legyen az Úr mentsváram és szabadítóm.
|
Ant. Beátus pópulus * cuius Dóminus Deus eius.
Psalmus 143(9-15) [2]
143:9 Deus, cánticum novum cantábo tibi: * in psaltério decachórdo psallam tibi.
143:10 Qui das salútem régibus: * qui redemísti David, servum tuum, de gládio malígno: éripe me.
143:11 Et érue me de manu filiórum alienórum, quorum os locútum est vanitátem: * et déxtera eórum, déxtera iniquitátis:
143:12 Quorum fílii, sicut novéllæ plantatiónes * in iuventúte sua.
143:12 Fíliæ eórum compósitæ: * circumornátæ ut similitúdo templi.
143:13 Promptuária eórum plena, * eructántia ex hoc in illud.
143:13 Oves eórum fœtósæ, abundántes in egréssibus suis: * boves eórum crassæ.
143:14 Non est ruína macériæ, neque tránsitus: * neque clamor in platéis eórum.
143:15 Beátum dixérunt pópulum, cui hæc sunt: * beátus pópulus, cuius Dóminus Deus eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Beátus pópulus cuius Dóminus Deus eius.
|
Ant. Boldog a Nép * akinek az Úr az Istene.
Zsoltár 143(9-15) [2]
143:9 Isten, új éneket éneklek neked, * a tízhúros hárfán zengek neked;
143:10 Ki megszabadítod a királyokat, * ki megmentetted Dávid szolgádat a gonoszok kardjától; ments meg engem,
143:11 és ragadj ki az idegen fiak kezéből, kiknek szája hiúságot beszél, * és jobb kezük gonoszság jobbja.
143:12 Kiknek fiai mint az új ültetvények * ifjúságukban;
143:12 Leányaik fölékesítvék, * felcsinosítvák köröskörül a templom hasonlatosságára;
143:13 Tárházaik rakvák, * egyre másra halmozottan;
143:13 Juhaik tenyészők, s nagy számmal kijárók; * teheneik kövérek;
143:14 Nincs a kerítésen romlás, sem átjárás, * sem kiáltás utcáikon.
143:15 Boldognak mondják a népet, melynél ezek vannak; * boldog a nép, melynek az Úr az ő Istene.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Boldog a Nép akinek az Úr az Istene.
|
Ant. Magnus Dóminus * et laudábilis nimis: et magnitúdinis eius non est finis.
Psalmus 144(1-7) [3]
144:1 Exaltábo te, Deus meus, rex: * et benedícam nómini tuo in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
144:2 Per síngulos dies benedícam tibi: * et laudábo nomen tuum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
144:3 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis: * et magnitúdinis eius non est finis.
144:4 Generátio et generátio laudábit ópera tua: * et poténtiam tuam pronuntiábunt.
144:5 Magnificéntiam glóriæ sanctitátis tuæ loquéntur: * et mirabília tua narrábunt.
144:6 Et virtútem terribílium tuórum dicent: * et magnitúdinem tuam narrábunt.
144:7 Memóriam abundántiæ suavitátis tuæ eructábunt: * et iustítia tua exsultábunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Magnus Dóminus et laudábilis nimis: et magnitúdinis eius non est finis.
|
Ant. Nagy az Úr * és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen.
Zsoltár 144(1-7) [3]
144:1 Magasztallak téged, Istenem, királyom, * és áldom a te nevedet örökké, és mindörökkön-örökké.
144:2 Mindennap áldlak téged, * és dicsérem a te nevedet örökké és mindörökkön-örökké.
144:3 Nagy az Úr, és igen nagy dicséretre méltó; * és az ő nagyvoltának nincs határa.
144:4 Nemzedék nemzedéknek fogja dicsérni tetteidet, * és hirdetni hatalmasságodat.
144:5 Elmondják a te szentséged fölséges dicsőségét, * és csodáidat elbeszélik;
144:6 Elmondják a te rettenetes hatalmad erejét, * és nagyvoltodat elbeszélik;
144:7 áradozni fognak, a te bőséges gyönyörűségedről emlékezvén, * és örvendezni igazságodon.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Nagy az Úr és dicséretre méltó, nagysága mérhetetlen.
|
Ant. Suávis Dóminus * univérsis: et miseratiónes eius super ómnia ópera eius.
Psalmus 144(8-13) [4]
144:8 Miserátor, et miséricors Dóminus: * pátiens, et multum miséricors.
144:9 Suávis Dóminus univérsis: * et miseratiónes eius super ómnia ópera eius.
144:10 Confiteántur tibi, Dómine, ómnia ópera tua: * et sancti tui benedícant tibi.
144:11 Glóriam regni tui dicent: * et poténtiam tuam loquéntur:
144:12 Ut notam fáciant fíliis hóminum poténtiam tuam: * et glóriam magnificéntiæ regni tui.
144:13 Regnum tuum regnum ómnium sæculórum: * et dominátio tua in omni generatióne et generatiónem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Suávis Dóminus univérsis: et miseratiónes eius super ómnia ópera eius.
|
Ant. Az Úr jóságos mindenkihez * telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.
Zsoltár 144(8-13) [4]
144:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, * hosszantűrő és igen irgalmas.
144:9 Édes az Úr mindeneknek, * és könyörületessége minden művei fölött.
144:10 Adjon hálát neked, Uram, minden alkotásod, * és a te szentjeid áldjanak téged.
144:11 Ők országod dicsőségét hirdetik, * és hatalmasságodat beszélik,
144:12 Hogy tudtul adják az emberek fiainak hatalmadat, * és országod fölséges dicsőségét.
144:13 A te országod örökkévaló ország, * és uralkodásod minden nemzedékről nemzedékre száll.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr jóságos mindenkihez telve irgalommal minden iránt, amit alkotott.
|
Ant. Fidélis Dóminus * in ómnibus verbis suis: et sanctus in ómnibus opéribus suis. ‡
Psalmus 144(14-21) [5]
144:14 Fidélis Dóminus in ómnibus verbis suis: et sanctus in ómnibus opéribus suis.
144:14 ‡ Állevat Dóminus omnes qui córruunt: * et érigit omnes elísos.
144:15 Óculi ómnium in te sperant, Dómine: * et tu das escam illórum in témpore opportúno.
144:16 Áperis tu manum tuam: * et imples omne ánimal benedictióne.
144:17 Iustus Dóminus in ómnibus viis suis: * et sanctus in ómnibus opéribus suis.
144:18 Prope est Dóminus ómnibus invocántibus eum: * ómnibus invocántibus eum in veritáte.
144:19 Voluntátem timéntium se fáciet: * et deprecatiónem eórum exáudiet: et salvos fáciet eos.
144:20 Custódit Dóminus omnes diligéntes se: * et omnes peccatóres dispérdet.
144:21 Laudatiónem Dómini loquétur os meum: * et benedícat omnis caro nómini sancto eius in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Fidélis Dóminus in ómnibus verbis suis: et sanctus in ómnibus opéribus suis.
|
Ant. Az Úr hűséges * minden szavában, és jóságos minden művében.
Zsoltár 144(14-21) [5]
144:14 Hű az Úr minden igéjében, * és szent minden cselekedetében.
144:14 Fölemeli az Úr mind, akik elesnek, * és föltámaszt minden levertet.
144:15 Mindenek szemei tebenned bíznak, Uram, * és te adsz eledelt azoknak alkalmas időben.
144:16 Fölnyitod kezeidet, * és betöltesz minden élő teremtményt áldással.
144:17 Igazságos az Úr minden utaiban, * és szent minden cselekedetében.
144:18 Közel van az Úr mindazokhoz, kik őt segítségül hívják, * mindazokhoz, kik őt segítségül hívják igazságban.
144:19 Az őt félők akaratát megcselekszi, * és könyörgésüket meghallgatja, és megszabadítja őket.
144:20 Megőrzi az Úr mindazokat, kik őt szeretik, * és elveszít minden bűnöst.
144:21 Az Úr dicséretét beszélje szám, * és áldja minden test az ő szent nevét örökké és mindörökkön-örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr hűséges minden szavában, és jóságos minden művében.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Proprio de Tempore}
Gal 4:22-24
Fratres: Scriptum est, quóniam Abraham duos fílios hábuit: unum de ancílla, et unum de líbera: sed qui de ancílla, secúndum carnem natus est: qui autem de líbera, per repromissiónem: quæ sunt per allegoríam dicta.
℟. Deo grátias.
Hymnus
Audi, benígne Cónditor,
Nostras preces cum flétibus,
In hoc sacro ieiúnio
Fusas quadragenário.
Scrutátor alme córdium,
Infírma tu scis vírium:
Ad te revérsis éxhibe
Remissiónis grátiam.
Multum quidem peccávimus,
Sed parce confiténtibus:
Ad nóminis laudem tui
Confer medélam lánguidis.
Concéde nóstrum cónteri
Corpus per abstinéntiam;
Culpæ ut relínquant pábulum
Ieiúna corda críminum.
Præsta, beáta Trínitas,
Concéde, simplex Únitas;
Ut fructuósa sint tuis
Ieiuniórum múnera.
Amen.
℣. Ángelis suis Deus mandávit de te.
℟. Ut custódiant te in ómnibus viis tuis.
|
Olvasmány, himnusz, vers {az időszaki részből}
Gal 4:22-24
Testvérek: Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. A szolgálótól való a test szerint született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret által. Ennek jelképes értelme van.
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz
Halld meg, jóságos Alkotó
Könyörgésünk síró szavát,
Mellyel hozzád fohászkodunk
E negyven napos böjtön át.
A szívek vizsgálója vagy,
Gyengéinket jól ismered:
Kik hozzád térnek, add nekik
A bocsánat kegyelmeit.
Bűnünk tenger, de kegyesen
Vedd, aki vallomást teszen,
Nevednek dicsőségeért
Adj a betegnek enyhülést.
Engedd, hogy testünk törje meg
Az üdvös megtartóztatás,
Hogy immár a böjtös szivek
Bűnt többé ne éhezzenek.
Boldog Háromság, tedd meg ezt,
Egyszerű Egység, add meg ezt,
Hogy hozzon bő gyümölcsöket
Tieidnek a böjtölés.
Ámen
℣. Mert elküldi angyalait hozzád
℟. Hogy védelmezzenek minden utadon.
|
Canticum: Magnificat {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Nemo te condemnávit, múlier? * Nemo, Dómine. Nec ego te condemnábo: iam ámplius noli peccáre.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Nemo te condemnávit, múlier? Nemo, Dómine. Nec ego te condemnábo: iam ámplius noli peccáre.
|
Canticle: Magnificat {Antifóna az időszaki részből}
Ant. Woman, hath no man condemned thee? * No man, Lord. Neither do I condemn thee; go, and sin no more.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Woman, hath no man condemned thee? No man, Lord. Neither do I condemn thee; go, and sin no more.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Concéde, quǽsumus, omnípotens Deus: ut, qui ex mérito nostræ actiónis afflígimur, tuæ grátiæ consolatióne respirémus.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Grant, we beseech thee, Almighty God, that we who for our evil deeds are worthily punished, may, by the comfort of thy grace, mercifully be relieved.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|