|
Ante Divinum officium |
Incipit
secreto
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Deinde, clara voce, dicitur Versus:
℣. Deus ✠ in adjutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
|
Kezdet
csendben
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Ezután hallható hangon elhangzik a vers:
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi & antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Allelúja.
Psalmus 134 [1]
134:1 Laudáte nomen Dómini, * laudáte, servi, Dóminum.
134:2 Qui statis in domo Dómini, * in átriis domus Dei nostri.
134:3 Laudáte Dóminum, quia bonus Dóminus: * psállite nómini ejus, quóniam suáve.
134:4 Quóniam Jacob elégit sibi Dóminus, * Israël in possessiónem sibi.
134:5 Quia ego cognóvi quod magnus est Dóminus, * et Deus noster præ ómnibus diis.
134:6 Ómnia quæcúmque vóluit, Dóminus fecit in cælo, et in terra, * in mari, et in ómnibus abýssis.
134:7 Edúcens nubes ab extrémo terræ: * fúlgura in plúviam fecit.
134:8 Qui prodúcit ventos de thesáuris suis: * qui percússit primogénita Ægýpti ab hómine usque ad pecus.
134:9 Et misit signa, et prodígia in médio tui, Ægýpte: * in Pharaónem, et in omnes servos ejus.
134:10 Qui percússit gentes multas: * et occídit reges fortes:
134:11 Sehon, regem Amorrhæórum, et Og, regem Basan, * et ómnia regna Chánaan.
134:12 Et dedit terram eórum hereditátem, * hereditátem Israël, pópulo suo.
134:13 Dómine, nomen tuum in ætérnum: * Dómine, memoriále tuum in generatiónem et generatiónem.
134:14 Quia judicábit Dóminus pópulum suum: * et in servis suis deprecábitur.
134:15 Simulácra géntium argéntum, et aurum, * ópera mánuum hóminum.
134:16 Os habent, et non loquéntur: * óculos habent, et non vidébunt.
134:17 Aures habent, et non áudient: * neque enim est spíritus in ore ipsórum.
134:18 Símiles illis fiant qui fáciunt ea: * et omnes qui confídunt in eis.
134:19 Domus Israël, benedícite Dómino: * domus Aaron, benedícite Dómino.
134:20 Domus Levi, benedícite Dómino: * qui timétis Dóminum, benedícite Dómino.
134:21 Benedíctus Dóminus ex Sion, * qui hábitat in Jerúsalem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Alleluja.
Zsoltár 134 [1]
134:1 Dicsérjétek az Úr nevét, * dicsérjétek szolgák, az Urat,
134:2 Kik az Úr házában állotok, * a mi Istenünk háza tornácaiban.
134:3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; * dicséretet énekeljetek az ő nevének, mert gyönyörűséges.
134:4 Mert Jákobot magának választá az Úr, * Izraelt birtokául.
134:5 Mert én tudom, hogy az Úr nagy, * és a mi Istenünk minden istenek fölött van.
134:6 Mindent, amit akar, az Úr megtesz a mennyben, a földön, * a tengerben és minden mélységben;
134:7 Felhőket hoz elé a föld széléről, * a villámokat esővé teszi,
134:8 A szeleket kibocsátja táraiból; * ki megölte Egyiptom elsőszülöttjeit, embertől baromig;
134:9 és jeleket és csodákat bocsátott reád, Egyiptom; * a fáraóra és minden szolgájára.
134:10 Ki megvert sok nemzetet, * és megölt erős királyokat:
134:11 Szehont, az amorreusok királyát, és Ógot, Básán királyát, * és Kánaán minden országát;
134:12 és azok földjét örökségül adá, * örökségül népének, Izraelnek.
134:13 Uram, a te neved örök; * Uram, a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
134:14 Mert az Úr megítéli népét, * és szolgáinak megkegyelmez.
134:15 A pogányok bálványai ezüst és arany, * emberi kezek csinálmányai.
134:16 Szájuk vagyon, és nem szólanak; * szemük vagyon, és nem látnak.
134:17 Fülük vagyon, és nem hallanak; * és lehelet sincsen szájukban.
134:18 Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat csinálják; * és mindnyájan, kik azokban bíznak.
134:19 Izrael háza, áldjátok az Urat; * Áron háza, áldjátok az Urat.
134:20 Lévi háza, áldjátok az Urat; * kik az Urat félitek, áldjátok az Urat.
134:21 Áldott legyen az Úr Sionból, * ki Jeruzsálemben lakik.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 135 [2]
135:1 Confitémini Dómino quóniam bonus: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:2 Confitémini Deo deórum: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:3 Confitémini Dómino dominórum: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:4 Qui facit mirabília magna solus: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:5 Qui fecit cælos in intelléctu: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:6 Qui firmávit terram super aquas: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:7 Qui fecit luminária magna: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:8 Solem in potestátem diéi: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:9 Lunam, et stellas in potestátem noctis: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:10 Qui percússit Ægýptum cum primogénitis eórum: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:11 Qui edúxit Israël de médio eórum: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:12 In manu poténti, et brácchio excélso: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:13 Qui divísit Mare Rubrum in divisiónes: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:14 Et edúxit Israël per médium ejus: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:15 Et excússit Pharaónem, et virtútem ejus in Mari Rubro: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:16 Qui tradúxit pópulum suum per desértum: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:17 Qui percússit reges magnos: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:18 Et occídit reges fortes: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:19 Sehon, regem Amorrhæórum: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:20 Et Og, regem Basan: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:21 Et dedit terram eórum hereditátem: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:22 Hereditátem Israël, servo suo: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:23 Quia in humilitáte nostra memor fuit nostri: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:24 Et redémit nos ab inimícis nostris: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:25 Qui dat escam omni carni: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:26 Confitémini Deo cæli: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
135:26 Confitémini Dómino dominórum: * quóniam in ætérnum misericórdia ejus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 135 [2]
135:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:2 Adjatok hálát az istenek Istenének; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:3 Adjatok hálát az urak Urának; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:4 Ki nagy csodákat cselekszik egyedül; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:5 Ki az egeket bölcsen teremtette; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:6 Ki a földet megerősítette a vizek fölött; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:7 Ki nagy világítókat teremtett; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:8 A napot, hogy uralkodjék nappal; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:9 A holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjszaka; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:10 Ki megverte Egyiptomot elsőszülöttjeivel; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:11 Ki Izraelt közülük kihozta; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:12 Hatalmas kézzel és kinyújtott karral; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:13 Ki a Vörös-tengert részekre osztotta; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:14 És átvezette Izraelt annak közepén; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:15 És bevetette a fáraót és haderejét a Vörös-tengerbe; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:16 Ki átvitte népét a pusztán; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:17 Ki megverte a nagy királyokat; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:18 És megölte az erős királyokat; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:19 Szehont, az amorreusok királyát; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:20 És Ógot, Básán királyát; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:21 És azok földjét örökségül adta; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:22 Örökségül szolgájának, Izraelnek; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:23 Mivel a mi lealáztatásunkban megemlékezett rólunk; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:24 És megszabadított minket ellenségeinktől; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:25 Ki eledelt ad minden testnek; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:26 Adjatok hálát az ég Istenének; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
135:26 Adjatok hálát az urak Urának; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 136 [3]
136:1 Super flúmina Babylónis, illic sédimus et flévimus: * cum recordarémur Sion:
136:2 In salícibus in médio ejus, * suspéndimus órgana nostra.
136:3 Quia illic interrogavérunt nos, qui captívos duxérunt nos, * verba cantiónum:
136:3 Et qui abduxérunt nos: * Hymnum cantáte nobis de cánticis Sion.
136:4 Quómodo cantábimus cánticum Dómini * in terra aliéna?
136:5 Si oblítus fúero tui, Jerúsalem, * oblivióni detur déxtera mea.
136:6 Adhǽreat lingua mea fáucibus meis, * si non memínero tui:
136:6 Si non proposúero Jerúsalem, * in princípio lætítiæ meæ.
136:7 Memor esto, Dómine, filiórum Edom, * in die Jerúsalem:
136:7 Qui dicunt: Exinaníte, exinaníte * usque ad fundaméntum in ea.
136:8 Fília Babylónis mísera: * beátus, qui retríbuet tibi retributiónem tuam, quam retribuísti nobis.
136:9 Beátus, qui tenébit, * et allídet párvulos tuos ad petram.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 136 [3]
136:1 Babilon folyóvizei mellett, ott ültünk és sírtunk, * midőn Sionról emlékezénk.
136:2 Benne a fűzfákra * függesztettük hangszereinket.
136:3 Mert ott, kik elvittek és fogságban tartottak minket, * énekszót kívántak tőlünk;
136:3 és kik elhurcoltak minket, mondák: * Zengjetek nekünk éneket Sion énekeiből.
136:4 Hogyan énekeljük az Úr énekét * idegen földön?
136:5 Ha elfeledkezem rólad, Jeruzsálem, * legyen elfeledve jobb kezem.
136:6 Torkomhoz ragadjon nyelvem, * ha meg nem emlékezem rólad,
136:6 Ha nem teszem Jeruzsálemet * fővigasságomnak.
136:7 Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól * Jeruzsálem napján,
136:7 Kik mondák: Pusztítsátok el, pusztítsátok el * azt alapjáig.
136:8 Babilon ínséges leánya, * boldog, ki visszaadja neked fizetésedet, mellyel te nekünk fizettél.
136:9 Boldog, ki megragadja * s a kősziklához csapja kisdedeidet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 137 [4]
137:1 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * quóniam audísti verba oris mei.
137:2 In conspéctu Angelórum psallam tibi: * adorábo ad templum sanctum tuum, et confitébor nómini tuo.
137:3 Super misericórdia tua, et veritáte tua: * quóniam magnificásti super omne, nomen sanctum tuum.
137:4 In quacúmque die invocávero te, exáudi me: * multiplicábis in ánima mea virtútem.
137:5 Confiteántur tibi, Dómine, omnes reges terræ: * quia audiérunt ómnia verba oris tui:
137:6 Et cantent in viis Dómini: * quóniam magna est glória Dómini.
137:7 Quóniam excélsus Dóminus, et humília réspicit: * et alta a longe cognóscit.
137:8 Si ambulávero in médio tribulatiónis, vivificábis me: * et super iram inimicórum meórum extendísti manum tuam, et salvum me fecit déxtera tua.
137:9 Dóminus retríbuet pro me: * Dómine, misericórdia tua in sǽculum: ópera mánuum tuárum ne despícias.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúja, allelúja, allelúja.
|
Zsoltár 137 [4]
137:1 Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, * mert meghallgattad az én szám igéit;
132:2 Az angyalok színe előtt éneklek neked, * imádkozom a te szent templomodban, és hálát adok nevednek
132:3 A te irgalmadért és igazságodért; * mert fölmagasztaltad mindenek fölött a te szent nevedet.
137:4 Amely napon segítségül hívlak tégedet, hallgass meg engem; * te gyarapítani fogod az erőt lelkemben.
137:5 Adjanak hálát neked, Uram, a föld minden királyai, * mert szádnak minden beszédét hallották,
137:6 és énekeljék meg az Úr utait; * mert nagy az Úr dicsősége.
137:7 Mert fölséges az Úr, és letekint az alázatosokra, * s a magasakat távolról megismeri.
137:8 Ha szorongatás közepette járok is, megtartasz engem életben, * és ellenségeim haragjára kinyújtod kezedet, és megszabadít engem a te jobbod.
137:9 Az Úr megfizet érettem; * Uram, a te irgalmasságod örökkévaló, ne vesd meg a te kezeid alkotásait.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {ex Psalterio secundum diem}
Rom 6:9-10
Christus resúrgens ex mórtuis jam non móritur, mors illi ultra non dominábitur. Quod enim mórtuus est peccáto, mórtuus est semel: quod autem vivit, vivit Deo.
℟. Deo grátias.
℟.br. Surréxit Dóminus vere, * Allelúja, allelúja.
℟. Surréxit Dóminus vere, * Allelúja, allelúja.
℣. Et appáruit Simóni.
℟. Allelúja, allelúja.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Surréxit Dóminus vere, * Allelúja, allelúja.
Hymnus
Ad cenam Agni próvidi,
Et stolis albis cándidi,
Post tránsitum maris Rubri,
Christo canámus Príncipi.
Cujus corpus sanctíssimum,
In ara crucis tórridum,
Cruóre ejus róseo
Gustándo vívimus Deo.
Protécti Paschæ véspere
A devastánte Angelo,
Erépti de duríssimo
Pharaónis império.
Jam Pascha nostrum Christus est,
Qui immolátus agnus est:
Sinceritátis ázyma,
Caro ejus obláta est.
O vere digna hóstia,
Per quam fracta sunt tártara,
Redémpta plebs captiváta,
Réddita vitæ prǽmia.
Consúrgit Christus túmulo,
Victor redit de bárathro,
Tyránnum trudens vínculo,
Et Paradísum réserans.
Quǽsumus, Auctor ómnium,
In hoc pascháli gáudio,
Ab omni mortis ímpetu
Tuum defénde pópulum.
Glória tibi Dómine,
Qui surrexísti a mórtuis,
Cum Patre et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
℣. Mane nobíscum, Dómine, allelúja.
℟. Quóniam advesperáscit, allelúja.
|
Chapter Responsory Hymn Verse {a zsoltáros részből az adott napra}
Rom 6:9-10
Krisztus halottaiból feltámadván, már nem hal meg, a halál őrajta többé nem uralkodik. Mert hogy meghalt, a bűnnek egyszer halt meg; hogy pedig él, az Istennek él.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Valóban feltámadt az Úr. Alleluja, alleluja
℟. Valóban feltámadt az Úr. Alleluja, alleluja
℣. És megjelent Simonnak
℟. Alleluja, alleluja.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Valóban feltámadt az Úr. Alleluja, alleluja
Himnusz
Üljük körül fehérben a
Bárány királyi asztalát
S túl már a Vörös Tengeren
Krisztust dalolja énekünk,
A fejedelmet: irgalom
Áldozta szent vérét nekünk,
Az áldozópap Szeretet
Drága testének tagjait.
A vérrel hintett kaputól
A rontó angyal elriad.
A tengervíz kettéhasad,
S árján az ellen elmerül.
Már Krisztus lett Húsvét nekünk,
Ő a húsvéti áldozat.
Tiszta szíveknek tisztaság:
Kovásztalan kenyérfalat.
Ó igaz égi áldozat!
Leigázta a poklokat,
Széttört halálos láncokat,
És az életnek visszaad.
A poklokon győzelmesen
Már Krisztus zászlót bontogat.
Már újra feltárult az ég,
S a sötétség királya fut.
Hogy mindörökké megmaradj
Húsvéti örömül nekünk,
Mentsd meg a bűnhalál elől
Kiket az élet újraszült.
Atyaistennek tisztelet
S Fiának, ki feltámadott
S a Vígasztalónak velük
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. Maradj velünk Uram, aleluia, alleluja.
℟. Mert esteledik, alleluja
|
Canticum: Magnificat {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Sicut novit me Pater,
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen ejus.
1:50 Et misericórdia ejus, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini ejus in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sicut novit me Pater, et ego cognósco Patrem, et ánimam meam pono pro óvibus meis, allelúja.
|
Canticle: Magnificat {Antifóna az időszaki részből}
Ant. As the Father.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. As the Father knoweth me, and I know the Father: and I lay down my life for my sheep. alleluia.
|
Oratio {ex Proprio de Tempore}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui in Fílii tui humilitáte jacéntem mundum erexísti: fidélibus tuis perpétuam concéde lætítiam; ut, quos perpétuæ mortis eripuísti cásibus, gáudiis fácias pérfrui sempitérnis.
Per eúmdem Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {az időszaki részből}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O God, Whose Son hath humbled Himself, and Who hast through Him raised up the whole world, grant to thy faithful people everlasting joy; and as Thou hast delivered them from the bitter pains of eternal death, make them to be glad for ever in thy presence.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Suffragium {Tridentinum}
Ant. Crucem sanctam súbiit, qui inférnum confrégit; accínctus est poténtia, surréxit die tértia, allelúja.
℣. Dícite in natiónibus, allelúja.
℟. Quia Dóminus regnávit a ligno, allelúja.
Oratio
Orémus.
Deus qui pro nobis Fílium tuum Crucis patíbulum subíre voluísti, ut inimíci a nobis expélleres potestátem: concéde nobis fámulis tuis; ut resurrectiónis grátiam consequámur.
Per eúmdem Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Közbenjárás kérése {tridenti}
Ant. Crucem sanctam súbiit, qui inférnum confrégit; accínctus est poténtia, surréxit die tértia, allelúja.
℣. Hirdessétek a nemzeteknek, alleluja
℟. Az Úr uralkodik a keresztfáról, alleluja
Oratio
Könyörögjünk.
Urunk, ki úgy akartad hogy Fiad a keresztfára itéltessék hogy minket az ellen hatalmából kiszabaditson, add meg nekünk szolgáidnak, hogy a feltámadás kegyelmét elnyerhessük
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Si descendendum sit a choro, concluditur dicendo.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
Then, in the public recitation of the Office, if the Community is to leave the Choir, the following Versicle is said.
℣. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
|
Et si tunc terminetur Officium, dicitur tantum « Pater Noster » secreto.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
|
És ha így véget ér a Hivatal, csak a «Pater Noster» hangzik el némán.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
|
|
Post Divinum officium |