Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi, antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. De profúndis * clamávi ad te, Dómine. ‡
Psalmus 129 [1]
129:1 De profúndis clamávi ad te, Dómine: * ‡ Dómine, exáudi vocem meam:
129:2 Fiant aures tuæ intendéntes, * in vocem deprecatiónis meæ.
129:3 Si iniquitátes observáveris, Dómine: * Dómine, quis sustinébit?
129:4 Quia apud te propitiátio est: * et propter legem tuam sustínui te, Dómine.
129:5 Sustínuit ánima mea in verbo eius: * sperávit ánima mea in Dómino.
129:6 A custódia matutína usque ad noctem: * speret Israël in Dómino.
129:7 Quia apud Dóminum misericórdia: * et copiósa apud eum redémptio.
129:8 Et ipse rédimet Israël, * ex ómnibus iniquitátibus eius.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. De profúndis clamávi ad te, Dómine.
|
Zsoltárok {Psalms, antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Out of the depths * have I cried unto thee, O Lord!
Zsoltár 129 [1]
129:1 A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád, * Uram, hallgasd meg az én szómat,
129:2 Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.
129:3 Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, * Uram, ki állhat meg előtted?
129:4 De nálad vagyon a kegyelem, * és a te törvényedért reménylek benned, Uram.
129:5 Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.
129:6 A reggeli vigyázattól éjjelig * bízzék Izrael az Úrban;
129:7 Mert az Úrnál az irgalmasság, * és nála bőséges a megváltás.
129:8 És ő megszabadítja Izraelt * minden gonoszságából.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Out of the depths have I cried unto thee, O Lord!
|
Ant. Speret * Israël in Dómino.
Psalmus 130 [2]
130:1 Dómine, non est exaltátum cor meum: * neque eláti sunt óculi mei.
130:1 Neque ambulávi in magnis: * neque in mirabílibus super me.
130:2 Si non humíliter sentiébam: * sed exaltávi ánimam meam:
130:2 Sicut ablactátus est super matre sua, * ita retribútio in ánima mea.
130:3 Speret Israël in Dómino, * ex hoc nunc et usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Speret Israël in Dómino.
|
Ant. Let Israel * hope in the Lord.
Zsoltár 130 [2]
130:1 Uram, nem fuvalkodott föl az én szívem, * sem szemeim föl nem emelkedtek;
130:1 Sem nem jártam nagy * és fölöttem való csodálatos dolgokban.
130:2 Ha alázatosan nem gondolkodtam, * hanem fölmagasztaltam lelkemet,
130:2 Mint ki anyjától elválasztatott, * úgy legyen az én lelkemnek fizetése.
130:3 Bízzék Izrael az Úrban * mostantól és örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Let Israel hope in the Lord.
|
Ant. Et omnis * mansuetúdinis eius.
Psalmus 131 [3]
131:1 Meménto, Dómine, David, * et omnis mansuetúdinis eius:
131:2 Sicut iurávit Dómino, * votum vovit Deo Iacob:
131:3 Si introíero in tabernáculum domus meæ, * si ascéndero in lectum strati mei:
131:4 Si dédero somnum óculis meis, * et pálpebris meis dormitatiónem:
131:5 Et réquiem tempóribus meis: donec invéniam locum Dómino, * tabernáculum Deo Iacob.
131:6 Ecce, audívimus eam in Éphrata: * invénimus eam in campis silvæ.
131:7 Introíbimus in tabernáculum eius: * adorábimus in loco, ubi stetérunt pedes eius.
131:8 Surge, Dómine, in réquiem tuam, * tu et arca sanctificatiónis tuæ.
131:9 Sacerdótes tui induántur iustítiam: * et sancti tui exsúltent.
131:10 Propter David, servum tuum, * non avértas fáciem Christi tui.
131:11 Iurávit Dóminus David veritátem, et non frustrábitur eam: * De fructu ventris tui ponam super sedem tuam.
131:12 Si custodíerint fílii tui testaméntum meum, * et testimónia mea hæc, quæ docébo eos:
131:12 Et fílii eórum usque in sǽculum, * sedébunt super sedem tuam.
131:13 Quóniam elégit Dóminus Sion: * elégit eam in habitatiónem sibi.
131:14 Hæc réquies mea in sǽculum sǽculi: * hic habitábo quóniam elégi eam.
131:15 Víduam eius benedícens benedícam: * páuperes eius saturábo pánibus.
131:16 Sacerdótes eius índuam salutári: * et sancti eius exsultatióne exsultábunt.
131:17 Illuc prodúcam cornu David, * parávi lucérnam Christo meo.
131:18 Inimícos eius índuam confusióne: * super ipsum autem efflorébit sanctificátio mea.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Et omnis mansuetúdinis eius.
|
Ant. O Lord, remember Israel * and all his meekness.
Zsoltár 131 [3]
131:1 Emlékezzél meg, Uram, Dávidról * és minden tűréséről,
131:2 Amint megesküdött az Úrnak, * fogadást fogadott Jákob Istenének:
131:3 Nem megyek be házam hajlékába, * nem hágok föl nyoszolyám ágyára;
131:4 álmot nem engedek szemeimnek, * és szempilláimnak szunnyadást,
131:5 és nyugovást halántékaimnak: * míg helyet nem találok az Úrnak, hajlékot Jákob Istenének.
131:6 Íme hallottunk róla Efratában; * föltaláltuk azt az erdő mezején.
131:7 Menjünk be az ő hajlékába, * imádkozzunk ama helyen, hol az ő lábai állanak.
131:8 Kelj föl, Uram, a te nyughelyedre, * te, és a te szentelésed szekrénye.
131:9 Papjaid öltözzenek igazságba, * és a te szentjeid örvendezzenek.
131:10 Dávidért, a te szolgádért, * ne utáld meg a te fölkented orcáját.
131:11 Igazat esküdött az Úr Dávidnak, és ezt nem másítja meg: * Tested gyümölcséből ültetek a te székedre.
131:12 Ha fiaid megtartják szövetségemet, * és e bizonyságaimat, melyekre megtanítom őket:
131:12 Azok fiai is örökké * a te székeden fognak ülni.
131:13 Mert az Úr választotta Siont, * lakhelyül választotta azt magának.
131:14 Ez az én nyughelyem mindörökkön-örökké; * itt fogok lakni, mert ezt választottam.
131:15 Özvegyeit áldva áldom meg, * és szegényeit megelégítem kenyérrel;
131:16 Papjait felöltöztetem üdvösséggel, * és szentjei örvendve fognak örvendeni.
131:17 Ott növesztek szarvat Dávidnak, * szövétneket gyújtok az én fölkentemnek.
131:18 Ellenségeit gyalázatba öltöztetem, * őrajta pedig virágzani fog az én megszentelésem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O Lord, remember Israel and all his meekness.
|
Ant. Ecce quam bonum, * et quam iucúndum, habitáre fratres in unum! ‡
Psalmus 132 [4]
132:1 Ecce quam bonum et quam iucúndum, habitáre fratres in unum:
132:2 ‡ Sicut unguéntum in cápite, * quod descéndit in barbam, barbam Aaron,
132:2 Quod descéndit in oram vestiménti eius: * sicut ros Hermon, qui descéndit in montem Sion.
132:3 Quóniam illic mandávit Dóminus benedictiónem, * et vitam usque in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ecce quam bonum, et quam iucúndum, habitáre fratres in unum!
|
Ant. Behold * how good and how pleasant it is for brethren to dwell together in unity.
Zsoltár 132 [4]
132:1 Íme mily jó és mily gyönyörűséges * az atyafiaknak együtt lakniuk.
132:2 Mint főn a kenet, * mely lefolyik a szakállra, Áron szakállára,
132:2 Mely lefolyik ruhája szélére; * mint a Hermon harmata, mely leszáll Sion hegyére.
132:3 Mert oda rendel az Úr áldást * és életet mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Behold how good and how pleasant it is for brethren to dwell together in unity.
|
Capitulum Responsorium Hymnus Versus {ex Proprio Sanctorum}
Isa 60:1
Surge, illumináre Ierúsalem, quia venit lumen tuum, et glória Dómini super te orta est.
℟. Deo grátias.
Hymnus {Doxology: EpiT}
Crudélis Heródes, Deum
Regem veníre quid times?
Non éripit mortália,
Qui regna dat cæléstia.
Ibant magi, quam víderant,
Stellam sequéntes prǽviam:
Lumen requírunt lúmine:
Deum faténtur múnere.
Lavácra puri gúrgitis
Cæléstis Agnus áttigit:
Peccáta, quæ non détulit,
Nos abluéndo sústulit.
Novum genus poténtiæ:
Aquæ rubéscunt hýdriæ,
Vinúmque iussa fúndere,
Mutávit unda oríginem.
Glória tibi, Dómine,
Qui apparuísti hódie,
Cum Patre, et Sancto Spíritu,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
℣. Reges Tharsis et ínsulæ múnera ófferent.
℟. Reges Arabum et Saba dona addúcent.
|
Chapter Responsory Hymn Verse {a szentek saját officiumából}
Isa 60:1
Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz
Gonosz Heródes, mit remegsz,
Hogy Isten úgy jő, mint király;
Mulandó jót el nem ragad,
Ki mennyországot osztogat.
Vonulnak már a Mágusok,
A csillag jár útjuk előtt.
A fény nyomán a Fényt lesik,
Istent vallanak kincseik.
Zokognak a szegény anyák
Megölt szemfényeik fölött.
Ezerével áldozta meg
A zsarnok őket Krisztusért.
A tiszta víz hullámai
Az égi Bárányt illetik.
Melyekben részessége nincs:
Mirólunk mossa bűneink.
Dicsőség teneked Urunk,
Ki megjelentél e napon;
Atyának s Szentléleknek is,
Most és örök időkön át.
Ámen.
℣. The kings of Tarshish and of the isles shall bring presents.
℟. The kings of Arabia and Saba shall offer gifts.
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Tribus miráculis * ornátum diem sanctum cólimus: hódie stella Magos duxit ad præsépium: hódie vinum ex aqua factum est ad núptias: hódie in Iordáne a Ioánne Christus baptizári vóluit, ut salváret nos, allelúia.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Tribus miráculis ornátum diem sanctum cólimus: hódie stella Magos duxit ad præsépium: hódie vinum ex aqua factum est ad núptias: hódie in Iordáne a Ioánne Christus baptizári vóluit, ut salváret nos, allelúia.
|
Magnificat kantikum {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. This day we keep a holiday in honour of three wonders: * this day a star led the wise men to the manger; this day at the marriage, water was made wine; this day was Christ, for our salvation, pleased to be baptized of John in Jordan. Alleluia.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. This day we keep a holiday in honour of three wonders: this day a star led the wise men to the manger; this day at the marriage, water was made wine; this day was Christ, for our salvation, pleased to be baptized of John in Jordan. Alleluia.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Vota, quǽsumus, Dómine, supplicántis pópuli cælésti pietáte proséquere: ut et quæ agénda sunt, vídeant, et ad implénda quæ víderint, convaléscant.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Attend, O Lord, we beseech thee, of thy heavenly mercy, to the desires of thy suppliant people; and grant that they may both perceive what they ought to do, and may have strength to fulfill the same.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Si descendendum sit a choro, concluditur dicendo.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Et cum frátribus nostris abséntibus. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
℣. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. És távollévő testvéreinkkel. Ámen.
|