Feria Quinta infra Hebdomadam I in Quadragesima ~ III. classis


Ad Matutinum    03-14-2019

Incipit
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adiutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adiuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Laus tibi, Dómine, Rex ætérnæ glóriæ.
Kezdet
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Dicséret neked Urunk, örök dicsőség királya.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Ant. Non sit vobis vanum mane súrgere ante lucem: * Quia promísit Dóminus corónam vigilántibus.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Ant. Nem hiába keltek fel, mielőtt a Nap kél, * az Úr koronát ígért a virrasztóknak.
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Ex more docti mýstico
Servémus hoc ieiúnium,
Deno diérum círculo
Ducto quater notíssimo.

Lex et prophétæ prímitus
Hoc prætulérunt, póstmodum
Christus sacrávit, ómnium
Rex atque factor témporum.

Utámur ergo párcius
Verbis, cibis et pótibus,
Somno, iocis, et árctius
Perstémus in custódia.

Vitémus autem nóxia,
Quæ súbruunt mentes vagas:
Nullúmque demus cállidi
Hostis locum tyránnidi.

Flectámus iram víndicem,
Plorémus ante Iúdicem,
Clamémus ore súpplici,
Dicámus omnes cérnui:

Nostris malis offéndimus
Tuam, Deus, cleméntiam:
Effúnde nobis désuper,
Remíssor, indulgéntiam.

Meménto quod sumus tui,
Licet cadúci, plásmatis:
Ne des honórem nóminis
Tui, precámur, álteri.

Laxa malum, quod fécimus,
Auge bonum, quod póscimus:
Placére quo tandem tibi
Possímus hic, et pérpetim.

Præsta, beáta Trínitas,
Concéde, simplex Únitas,
Ut fructuósa sint tuis
Ieiuniórum múnera.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Titokzatos szokás szerint
Tartsuk meg ezt a böjtidőt,
Míg teljes lesz az ismerős
Négyszerte tíz nap útköre.

Törvény és próféták szava
Irta elő e szent időt,
De Krisztusunk szentelte meg,
Idők Királya s Kútfeje.

Legyen hát köztünk kevesebb
A szó, az étel és ital.
Alvás, vígság kurtább legyen
És szorosabb a fegyelem.

Kerüljük el a sok veszélyt,
Mely szabados lélekre les,
S a zsarnokságot, mit nekünk
Készít fortélyos ellenünk.

Hogy meghajlítsa bosszuló
Haragját a kemény bíró,
Könnyezve kérjék ajkaink
S kiáltsuk leborulva mind:

Mi bűneinkkel, Istenünk,
Megsértettük jóságodat,
De öntsd ki ránk kegyelmesen
Elengedő irgalmadat.

Emlékezzél: mi a tied,
Esendő műveid vagyunk,
Kérünk, ne hagyd, hogy általunk
Kárt valljon szentséges neved.

Oldd el bűneink kötelét,
S a jót, mit kérünk, megtetézd,
Hogy végre és örökre már
Meglelhessük tetszésedet.

Boldog Háromság, tedd meg ezt,
Egyszerű Egység, add meg ezt,
Hogy hozzon bő gyümölcsöket
Tiéidnek a böjtölés.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I
Ant. In Deo salutáre meum * et glória mea: et spes mea in Deo est.
Psalmus 61 [1]
61:2 Nonne Deo subiécta erit ánima mea? * ab ipso enim salutáre meum.
61:3 Nam et ipse Deus meus, et salutáris meus: * suscéptor meus, non movébor ámplius.
61:4 Quoúsque irrúitis in hóminem? * interfícitis univérsi vos: tamquam paríeti inclináto et macériæ depúlsæ?
61:5 Verúmtamen prétium meum cogitavérunt repéllere, cucúrri in siti: * ore suo benedicébant, et corde suo maledicébant.
61:6 Verúmtamen Deo subiécta esto, ánima mea: * quóniam ab ipso patiéntia mea.
61:7 Quia ipse Deus meus, et salvátor meus: * adiútor meus, non emigrábo.
61:8 In Deo salutáre meum, et glória mea: * Deus auxílii mei, et spes mea in Deo est.
61:9 Speráte in eo omnis congregátio pópuli, effúndite coram illo corda vestra: * Deus adiútor noster in ætérnum.
61:10 Verúmtamen vani fílii hóminum, mendáces fílii hóminum in statéris: * ut decípiant ipsi de vanitáte in idípsum.
61:11 Nolíte speráre in iniquitáte, et rapínas nolíte concupíscere: * divítiæ si áffluant, nolíte cor appónere.
61:12 Semel locútus est Deus, duo hæc audívi, quia potéstas Dei est, et tibi, Dómine, misericórdia: * quia tu reddes unicuíque iuxta ópera sua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. In Deo salutáre meum et glória mea: et spes mea in Deo est.
Ant. Üdvöm és dicsőségem * Istentől várom, ő az én menedékem.
Zsoltár 61 [1]
61:2 Nemde az Istennek lesz alávetve az én lelkem, * miután tőle vagyon szabadulásom?
61:3 Mert ő Istenem és szabadítóm; * az én oltalmazóm, s nem fogok többé ingadozni.
61:4 Meddig rohantok az emberre, * mint egy meghajlott falra és eldőlt kerítésre, hogy megöljétek őt mindnyájan?
61:5 Meg akarnak fosztani becsületemtől, én szomjazva futok; * ők szájukkal áldanak, és szívükben átkoznak.
61:6 Mindazáltal, én lelkem, engedelmeskedjél az Istennek; * mert tőle vagyon az én béketűrésem.
61:7 Mert ő Istenem és üdvözítőm; * az én segítőm, nem fogok eltérni.
61:8 Istenben az én szabadulásom és dicsőségem, * ő segítségem Istene; és reményem Istenben vagyon.
61:9 Bízzatok benne, a nép minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; * Isten a mi segítőnk mindörökké.
61:10 De hiúk az emberek fiai, hazugok az emberek fiai a mérlegben; * úgy hogy önmagukat csalják meg a hiúságban.
61:11 Ne bízzatok a gonoszságban, és ne kívánjátok meg a ragadományokat; * ha bővelkedtek gazdagsággal, szíveteket ahhoz ne tegyétek.
61:12 Egyszer szólott az Isten, s e kettőt hallottam: hogy a hatalom Istené, és tied, Uram, az irgalmasság; * mert te megfizetsz kinek-kinek az ő cselekedetei szerint.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én menedékem.
Ant. Vidéte ópera Dómini, * et audítam fácite vocem laudis eius.
Psalmus 65(1-12) [2]
65:1 Iubiláte Deo, omnis terra, psalmum dícite nómini eius: * date glóriam laudi eius.
65:3 Dícite Deo: Quam terribília sunt ópera tua, Dómine! * in multitúdine virtútis tuæ mentiéntur tibi inimíci tui.
65:4 Omnis terra adóret te, et psallat tibi: * psalmum dicat nómini tuo.
65:5 Veníte, et vidéte ópera Dei: * terríbilis in consíliis super fílios hóminum.
65:6 Qui convértit mare in áridam, in flúmine pertransíbunt pede: * ibi lætábimur in ipso.
65:7 Qui dominátur in virtúte sua in ætérnum, óculi eius super gentes respíciunt: * qui exásperant non exalténtur in semetípsis.
65:8 Benedícite, gentes, Deum nostrum: * et audítam fácite vocem laudis eius,
65:9 Qui pósuit ánimam meam ad vitam: * et non dedit in commotiónem pedes meos.
65:10 Quóniam probásti nos, Deus: * igne nos examinásti, sicut examinátur argéntum.
65:11 Induxísti nos in láqueum, posuísti tribulatiónes in dorso nostro: * imposuísti hómines super cápita nostra.
65:12 Transívimus per ignem et aquam: * et eduxísti nos in refrigérium.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Vidéte ópera Dómini, et audítam fácite vocem laudis eius.
Ant. Lássátok az Úr tetteit, * harsogjátok ítéletét.
Zsoltár 65(1-12) [2]
65:1 Örvendezzetek az Úrnak, minden föld, mondjatok dicséretet az ő nevének; * tegyétek dicsőségessé dicséretét.
65:3 Mondjátok az Istennek: Mely rettenetesek a te cselekedeteid, Uram, * a te erőd nagysága miatt hízelkedni fognak neked ellenségeid.
65:4 Az egész föld imádjon téged és énekeljen neked; * mondjon dicséretet a te nevednek.
65:5 Jöjjetek, és lássátok az Isten műveit; * rettenetes ő tanácsaiban az emberek fiai fölött.
65:6 Ki a tengert szárazzá változtatta, a folyóvízen lábbal mentek át; * ott vigadtunk őbenne.
65:7 Ki saját ereje által uralkodik mindörökké, az ő szemei a nemzetekre néznek. * Kik búsítják őt, föl ne fuvalkodjanak magukban.
65:8 Áldjátok, nemzetek, a mi Istenünket, * és hallassátok az ő dicséretének szózatát.
65:9 Ki engemet életben tartott, * és nem hagyta ingadozni lábaimat.
65:10 Mert megkísértettél minket, Isten, * tűzzel próbáltál minket, mint próbáltatik az ezüst.
65:11 Tőrbe vittél minket, nyomorúságokat tettél hátunkra, * embereket ültettél fejeinkre.
65:12 Tűzön és vízen mentünk át, * de kivezettél minket enyhülésre.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Lássátok az Úr tetteit, harsogjátok ítéletét.
Ant. Audíte, omnes * qui timétis Deum, quanta fecit ánimæ meæ.
Psalmus 65(13-20) [3]
65:13 Introíbo in domum tuam in holocáustis: * reddam tibi vota mea, quæ distinxérunt lábia mea.
65:14 Et locútum est os meum, * in tribulatióne mea.
65:15 Holocáusta medulláta ófferam tibi cum incénso aríetum: * ófferam tibi boves cum hircis.
65:16 Veníte, audíte, et narrábo, omnes, qui timétis Deum: * quanta fecit ánimæ meæ.
65:17 Ad ipsum ore meo clamávi, * et exaltávi sub lingua mea.
65:18 Iniquitátem si aspéxi in corde meo, * non exáudiet Dóminus.
65:19 Proptérea exaudívit Deus, * et atténdit voci deprecatiónis meæ.
65:20 Benedíctus Deus, * qui non amóvit oratiónem meam, et misericórdiam suam a me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Audíte, omnes qui timétis Deum, quanta fecit ánimæ meæ.
Ant. Gyertek ide mind, * halljátok mily nagy dolgot tett velem.
Zsoltár 65(13-20) [3]
65:13 Bemegyek a te házadba égőáldozatokkal, * teljesítem neked fogadásaimat, melyeket ajkaim kifejeztek,
65:14 és az én szám mondott * szorongásomban.
65:15 Velős égőáldozatokat viszek neked a kosok jó illatszerével, * tulkokat áldozok neked bakokkal.
65:16 Jöjjetek, halljátok mindnyájan, kik félitek az Urat, és elbeszélem, * mennyit cselekedett az én lelkemmel.
65:17 Hozzá kiáltottam számmal, * és fölmagasztaltam őt nyelvemmel.
65:18 Ha gonoszságra tekintettem volna szívemben, * nem hallgatott volna meg az Úr.
65:19 De meghallgatott az Isten, * és könyörgésem szavára figyelmezett.
65:20 Áldott legyen az Isten, * ki nem távoztatta el imádságomat és az ő irgalmát éntőlem.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Gyertek ide mind, halljátok mily nagy dolgot tett velem.
Ant. Exsúrgat Deus, * et dissipéntur inimíci eius.
Psalmus 67(2-11) [4]
67:2 Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci eius, * et fúgiant qui odérunt eum, a fácie eius.
67:3 Sicut déficit fumus, defíciant: * sicut fluit cera a fácie ignis, sic péreant peccatóres a fácie Dei.
67:4 Et iusti epuléntur, et exsúltent in conspéctu Dei: * et delecténtur in lætítia.
67:5 Cantáte Deo, psalmum dícite nómini eius: * iter fácite ei, qui ascéndit super occásum: (fit reverentia) Dóminus nomen illi.
67:5 Exsultáte in conspéctu eius: * turbabúntur a fácie eius, patris orphanórum et iúdicis viduárum.
67:6 Deus in loco sancto suo: * Deus, qui inhabitáre facit uníus moris in domo:
67:7 Qui edúcit vinctos in fortitúdine, * simíliter eos qui exásperant, qui hábitant in sepúlcris.
67:8 Deus, cum egrederéris in conspéctu pópuli tui, * cum pertransíres in desérto:
67:9 Terra mota est, étenim cæli distillavérunt a fácie Dei Sínai, * a fácie Dei Israël.
67:10 Plúviam voluntáriam segregábis, Deus, hereditáti tuæ: * et infirmáta est, tu vero perfecísti eam.
67:11 Animália tua habitábunt in ea: * parásti in dulcédine tua páuperi, Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Exsúrgat Deus, et dissipéntur inimíci eius.
Ant. Fölkel az Isten, * ellenségei szétszóródnak.
Zsoltár 67(2-11) [4]
67:2 Keljen föl az Isten, és széledjenek el az ő ellenségei, * és fussanak orcája elől, kik őt gyűlölik.
67:3 Mint elenyészik a füst, enyésszenek el; * mint elolvad a viasz a tűz színe előtt, úgy vesszenek el a bűnösök Isten színe elől.
67:4 És az igazak vendégeskedjenek és vigadjanak Isten színe előtt, * és gyönyörködjenek örömmel.
67:5 Énekeljetek Istennek, mondjatok dicséretet az ő nevének, * készítsetek utat annak, ki fölmegyen napnyugatra, (fejet hajtunk) Úr az * ő neve.
67:5 Örvendezzetek színe előtt, * mely előtt amazok megrémülnek. Árvák atyja és özvegyek bírája
67:6 Isten az ő szent helyén, * Isten, ki békés lakást ad a házban az egyértelműeknek,
67:7 Ki a foglyokat kivezeti erősséggel, * hasonlóképpen az ellenszegülőket, kik a sírokban laknak.
67:8 Isten, midőn a te néped színe előtt jártál, * midőn átmentél a pusztán,
67:9 A föld megrendült, és az egek csöpögtek a Sinai Istenének színe előtt, * Izrael Istenének színe előtt.
67:10 Óhajtott esőt adtál, Isten, a te örökségednek; * mely elfáradott, de te megerősítetted őt.
67:11 A te nyájad lakott abban; * elkészítetted azt, Isten, kegyességedből a szegénynek.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak.
Ant. Deus noster, * Deus salvos faciéndi: et Dómini sunt éxitus mortis.
Psalmus 67(12-24) [5]
67:12 Dóminus dabit verbum evangelizántibus, * virtúte multa.
67:13 Rex virtútum dilécti dilécti: * et speciéi domus divídere spólia.
67:14 Si dormiátis inter médios cleros, pennæ colúmbæ deargentátæ, * et posterióra dorsi eius in pallóre auri.
67:15 Dum discérnit cæléstis reges super eam, nive dealbabúntur in Selmon: * mons Dei, mons pinguis.
67:16 Mons coagulátus, mons pinguis: * ut quid suspicámini montes coagulátos?
67:17 Mons, in quo beneplácitum est Deo habitáre in eo: * étenim Dóminus habitábit in finem.
67:18 Currus Dei decem míllibus múltiplex, míllia lætántium: * Dóminus in eis in Sina in sancto.
67:19 Ascendísti in altum, cepísti captivitátem: * accepísti dona in homínibus.
67:19 Étenim non credéntes, * inhabitáre Dóminum Deum.
67:20 Benedíctus Dóminus die cotídie: * prósperum iter fáciet nobis Deus salutárium nostrórum.
67:21 Deus noster, Deus salvos faciéndi: * et Dómini Dómini éxitus mortis.
67:22 Verúmtamen Deus confrínget cápita inimicórum suórum: * vérticem capílli perambulántium in delíctis suis.
67:23 Dixit Dóminus: Ex Basan convértam, * convértam in profúndum maris:
67:24 Ut intingátur pes tuus in sánguine: * lingua canum tuórum ex inimícis, ab ipso.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Deus noster, Deus salvos faciéndi: et Dómini sunt éxitus mortis.
Ant. Isten, a mi üdvösségünk Istene, * a Hatalmas megóv a haláltól.
Zsoltár 67(12-24) [5]
67:12 Az Úr szót ad az örömhír vivőinek * nagy hatalommal.
67:13 A seregek királyai futva futnak; * és a ház ékességének jut a ragadományok osztása.
67:14 Ha osztályrészeitekben feküsztök, hasonlók lesztek a galambhoz, * melynek tollai ezüstösek, és háta vége felé aranysárga.
67:15 Midőn a mennyben lakó ott a királyokat elszéleszti, fehérek lesznek mint a hótól Szelmon. * Az Isten hegye kövér hegy,
67:16 Erős hegy, termékeny hegy. * Miért nézitek gyanúsan az erős hegységet?
67:17 E hegy az, melyen az Istennek lakni tetszik; * mert az Úr ott fog lakni mindörökké.
67:18 Isten szekere több tízezernél, ezrek az örvendezők; * az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen a szentélyben.
67:19 Fölmégy a magasba, fogva viszed a fogságot, * ajándékokat veszel az embereknek,
67:19 A nem hívőknek is, * hogy az Úr Istennél lakjanak.
67:20 Áldott legyen az Úr minden nap; * szerencsés utat készít nekünk a mi üdvösségünk Istene.
67:21 A mi Istenünk a szabadító Isten; * és az Úré, az Úré a halálból való kivitel.
67:22 Ellenben Isten összezúzza ellenségei fejeit, * a vétkeikben járók fejtetejét.
67:23 Mondá az Úr: Bászánból visszatérítem őket, * a tenger mélységébe térítem;
67:24 Hogy lábad vérbe mártassék, * ebeid nyelve az ellenség vérébe.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Isten, a mi üdvösségünk Istene, a Hatalmas megóv a haláltól.
Ant. In ecclésiis * benedícite Dómino Deo.
Psalmus 67(25-36) [6]
67:25 Vidérunt ingréssus tuos, Deus: * ingréssus Dei mei: regis mei qui est in sancto.
67:26 Prævenérunt príncipes coniúncti psalléntibus: * in médio iuvenculárum tympanistriárum.
67:27 In ecclésiis benedícite Deo Dómino, * de fóntibus Israël.
67:28 Ibi Béniamin adolescéntulus: * in mentis excéssu.
67:28 Príncipes Iuda, duces eórum: * príncipes Zábulon, príncipes Néphtali.
67:29 Manda, Deus, virtúti tuæ: * confírma hoc, Deus, quod operátus es in nobis.
67:30 A templo tuo in Ierúsalem, * tibi ófferent reges múnera.
67:31 Íncrepa feras arúndinis, congregátio taurórum in vaccis populórum: * ut exclúdant eos, qui probáti sunt argénto.
67:32 Díssipa gentes, quæ bella volunt: vénient legáti ex Ægýpto: * Æthiópia prævéniet manus eius Deo.
67:33 Regna terræ, cantáte Deo: * psállite Dómino.
67:34 Psállite Deo, qui ascéndit super cælum cæli, * ad Oriéntem.
67:35 Ecce dabit voci suæ vocem virtútis, date glóriam Deo super Israël, * magnificéntia eius, et virtus eius in núbibus.
67:36 Mirábilis Deus in sanctis suis, Deus Israël ipse dabit virtútem, et fortitúdinem plebi suæ, * benedíctus Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. In ecclésiis benedícite Dómino Deo.
Ant. Templomaiban * áldjátok Istent, az Urat.
Zsoltár 67(25-36) [6]
67:25 Látják bemeneteledet, Isten, * az én Istenem bemenetelét; az én királyomét, ki a szentélyben vagyon.
67:26 Elől mennek a fejedelmek az éneklőkkel együtt * a doboló leányzók között.
67:27 A gyülekezetekben áldjátok az Úr Istent, * Izrael törzséből valók.
67:28 Ott van az ifjú Benjamin * lelki elragadtatásban,
67:28 Júda fejedelmei, azok vezérei, * Zabulon fejedelmei, Neftali fejedelmei.
67:29 Parancsolj, Isten, a te erődnek; * erősítsd meg azt, Isten, mit közöttünk cselekedtél,
67:30 A te templomodból Jeruzsálemben. * A királyok ajándékokat hoznak neked.
67:31 Dorgáld meg a nádas vadait; bikák gyülekezete van a népek tehenei között, * hogy kirekesszék azokat, kik megpróbáltattak, mint az ezüst.
67:32 Széleszd el a nemzeteket, melyek hadakat kívánnak. Követek jőnek Egyiptomból, * Etiópia megelőzve nyújtja kezeit az Istenhez.
67:33 Föld országai, énekeljetek az Istennek; * zengjetek az Úrnak,
67:34 Zengjetek az Istennek, ki fölmegy az egek ege fölé * napkeletre.
67:35 Íme szózatának az erő szavát adja. Adjatok dicsőséget az Istennek, Izrael fölött, * az ő dicsősége és ereje a felhőkben.
67:36 Csodálatos az Isten az ő szentjeiben; Izrael Istene ő ad hatalmat és erőt az ő népének. * Áldott legyen az Isten.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Templomaiban áldjátok Istent, az Urat.
Ant. Salvum me fac, * Deus, quóniam intravérunt aquæ usque ad ánimam meam.
Psalmus 68(2-13) [7]
68:2 Salvum me fac, Deus: quóniam intravérunt aquæ usque ad ánimam meam.
68:3 Infíxus sum in limo profúndi: * et non est substántia.
68:3 Veni in altitúdinem maris: * et tempéstas demérsit me.
68:4 Laborávi clamans, raucæ factæ sunt fauces meæ: * defecérunt óculi mei, dum spero in Deum meum.
68:5 Multiplicáti sunt super capíllos cápitis mei, * qui odérunt me gratis.
68:5 Confortáti sunt qui persecúti sunt me inimíci mei iniúste: * quæ non rápui, tunc exsolvébam.
68:6 Deus, tu scis insipiéntiam meam: * et delícta mea a te non sunt abscóndita.
68:7 Non erubéscant in me qui exspéctant te, Dómine, * Dómine virtútum.
68:7 Non confundántur super me * qui quǽrunt te, Deus Israël.
68:8 Quóniam propter te sustínui oppróbrium: * opéruit confúsio fáciem meam.
68:9 Extráneus factus sum frátribus meis, * et peregrínus fíliis matris meæ.
68:10 Quóniam zelus domus tuæ comédit me: * et oppróbria exprobrántium tibi cecidérunt super me.
68:11 Et opérui in ieiúnio ánimam meam: * et factum est in oppróbrium mihi.
68:12 Et pósui vestiméntum meum cilícium: * et factus sum illis in parábolam.
68:13 Advérsum me loquebántur, qui sedébant in porta: * et in me psallébant qui bibébant vinum.
68:13 Ego vero oratiónem meam ad te, Dómine: * tempus benepláciti, Deus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Salvum me fac, Deus, quóniam intravérunt aquæ usque ad ánimam meam.
Ant. Ments meg, Istenem, * a víz már torkomig ér.
Zsoltár 68(2-13) [7]
68:2 Szabadíts meg engem, Isten, * mert behatottak a vizek lelkemig.
68:3 Besüllyedtem a mélységes sárba, * és nincs megállapodás;
68:3 A tenger mélységére jutottam, * és a szélvész elmerített engem.
68:4 Elfáradtam a kiáltásban, torkom elrekedt, * szemeim elbágyadnak, míg az én Istenemben bízom.
68:5 Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, * kik engem ok nélkül gyűlölnek;
68:5 Megerősödnek ellenségeim, kik igazságtalanul üldöznek engem; * amit nem ragadtam el, meg kell fizetnem.
68:6 Isten, te tudod balgatagságomat; * és vétkeim nincsenek előtted elrejtve.
68:7 Ne piruljanak meg miattam, kik téged várnak, Uram, * erők ura.
68:7 Ne szégyenüljenek meg miattam, * kik téged keresnek, Izrael Istene.
68:8 Mert éretted szenvedem a gyalázatot, * szégyen borítja el orcámat.
68:9 Idegenné lettem atyámfiainál, * és jövevénnyé anyám fiainál.
68:10 Mert a buzgóság házadért megemészt engem; * és a téged gyalázók szidalmai esnek rám.
68:11 Böjtöléssel födöztem lelkemet: * és gyalázatomra lett nekem.
68:12 Öltözetemmé tettem a zsákot: * és közmondássá lettem nekik.
68:13 Ellenem szólának, kik a kapuban ültek; * és rólam éneklének, kik bort ittak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér.
Ant. Propter inimícos meos * éripe me, Dómine.
Psalmus 68(14-29) [8]
68:14 In multitúdine misericórdiæ tuæ exáudi me, * in veritáte salútis tuæ:
68:15 Éripe me de luto, ut non infígar: * líbera me ab iis, qui odérunt me, et de profúndis aquárum.
68:16 Non me demérgat tempéstas aquæ, neque absórbeat me profúndum: * neque úrgeat super me púteus os suum.
68:17 Exáudi me, Dómine, quóniam benígna est misericórdia tua: * secúndum multitúdinem miseratiónum tuárum réspice in me.
68:18 Et ne avértas fáciem tuam a púero tuo: * quóniam tríbulor, velóciter exáudi me.
68:19 Inténde ánimæ meæ, et líbera eam: * propter inimícos meos éripe me.
68:20 Tu scis impropérium meum, et confusiónem meam, * et reveréntiam meam.
68:21 In conspéctu tuo sunt omnes qui tríbulant me: * impropérium exspectávit cor meum, et misériam.
68:21 Et sustínui qui simul contristarétur, et non fuit: * et qui consolarétur, et non invéni.
68:22 Et dedérunt in escam meam fel: * et in siti mea potavérunt me acéto.
68:23 Fiat mensa eórum coram ipsis in láqueum, * et in retributiónes, et in scándalum.
68:24 Obscuréntur óculi eórum ne vídeant: * et dorsum eórum semper incúrva.
68:25 Effúnde super eos iram tuam: * et furor iræ tuæ comprehéndat eos.
68:26 Fiat habitátio eórum desérta: * et in tabernáculis eórum non sit qui inhábitet.
68:27 Quóniam quem tu percussísti, persecúti sunt: * et super dolórem vúlnerum meórum addidérunt.
68:28 Appóne iniquitátem super iniquitátem eórum: * et non intrent in iustítiam tuam.
68:29 Deleántur de libro vivéntium: * et cum iustis non scribántur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Propter inimícos meos éripe me, Dómine.
Ant. Ellenségeimtől * ments meg, Uram.
Zsoltár 68(14-29) [8]
68:14 Én pedig tehozzád imádkozom, Uram, * legyen ez a tetszés ideje, Istenem,
68:14 Irgalmad sokaságában hallgass meg engem, * a te szabadításod igazvolta szerint.
68:15 Ragadj ki engem a sárból, hogy bele ne süllyedjek; * szabadíts meg engem azoktól, kik engem gyűlölnek, és a vizek mélységéből.
68:16 Ne merítsen el engem a víz árja, és ne nyeljen el engem a mélység, * és ne zárja rám száját a kút.
68:17 Hallgass meg engem, Uram, mert kegyes a te irgalmad; * könyörületed sokasága szerint tekints reám.
68:18 És ne fordítsd el orcádat a te szolgádtól; * mert szorongattatom, gyorsan hallgass meg engem.
68:19 Legyen gondod lelkemre, és szabadítsd meg azt; * ellenségeim miatt ments meg engem.
68:20 Te tudod gyalázatomat és megszégyenülésemet * és pirulásomat.
68:21 Színed előtt vannak mindnyájan, kik engem szorongatnak; * szidalmat és ínséget vár szívem.
68:21 És vártam, ki szánakozzék, és nem volt; * és ki megvigasztaljon, és nem találtam.
68:22 És epét adtak nekem eledelül; * és szomjúságomban ecettel itattak engem.
68:23 Legyen az ő asztaluk tőrré előttük, * és visszafizetéssé és botránkozássá.
68:24 Homályosodjanak meg szemeik, hogy ne lássanak, * és hátukat mindenkor görbítsd meg.
68:25 Öntsd ki rájuk haragodat; * és haragod búsulása ragadja meg őket.
68:26 Legyen puszta az ő lakhelyük, * és ne legyen, ki hajlékaikban lakjék.
68:27 Mert akit te megvertél, azt üldözték; * és sebeim fájdalmát többé tették.
68:28 Hagyd vétkezni vétkük felett, * és ne jussanak igazságodba.
68:29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, * és az igazakkal ne írassanak be.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Ellenségeimtől ments meg, Uram.
Ant. Quǽrite Dóminum, * et vivet ánima vestra.
Psalmus 68(30-37) [9]
68:30 Ego sum pauper et dolens: * salus tua, Deus, suscépit me.
68:31 Laudábo nomen Dei cum cántico: * et magnificábo eum in laude:
68:32 Et placébit Deo super vítulum novéllum: * córnua producéntem et úngulas.
68:33 Vídeant páuperes et læténtur: * quǽrite Deum, et vivet ánima vestra.
68:34 Quóniam exaudívit páuperes Dóminus: * et vinctos suos non despéxit.
68:35 Laudent illum cæli et terra, * mare et ómnia reptília in eis.
68:36 Quóniam Deus salvam fáciet Sion: * et ædificabúntur civitátes Iuda.
68:36 Et inhabitábunt ibi, * et hereditáte acquírent eam.
68:37 Et semen servórum eius possidébit eam: * et qui díligunt nomen eius, habitábunt in ea.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Quǽrite Dóminum, et vivet ánima vestra.
Ant. Keressétek az Urat * és élni fog lelketek.
Zsoltár 68(30-37) [9]
68:30 Én szegény vagyok és szenvedő, * a te szabadításod, Isten, fölemel engem.
68:31 Dicsérem az Isten nevét énekkel, * és magasztalom őt dicsérettel.
68:32 S ez kedvesebb lesz Istennek a gyenge borjúnál, * melynek szarvai és körmei kelnek.
68:33 Lássák a szegények, és vigadjanak; * keressétek az Istent, és élni fog lelketek;
68:34 Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, * és foglyait nem veti meg.
68:35 Dicsérjék őt az egek és a föld, * a tenger és minden, mi azokban mozog.
68:36 Mert az Isten megszabadítja Siont, * és fölépíttetnek Júda városai,
68:36 S ott fognak lakni, * és örökségül veszik azt.
68:37 És szolgáinak ivadéka fogja bírni azt; * és kik szeretik az ő nevét, azok fognak lakni abban.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Keressétek az Urat és élni fog lelketek.
V. Ipse liberávit me de láqueo venántium.
R. Et a verbo áspero.
V. Megszabadított engem a vadászok tőrétől.
R. És az éles szavaktól.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Iesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.

Lectio 1
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 15:21-28
In illo témpore: Egréssus Iesus secéssit in partes Tyri et Sidónis. Et réliqua.

Homilía sancti Hierónymi Presbýteri
Liber 2 Comm. in cap. 15. Matthæi
Scribis et pharisǽis calumniatóribus derelíctis, transgréditur in partes Tyri et Sidónis, ut Týrios Sidoniósque curáret. Múlier autem Chananǽa egréditur de fínibus prístinis, ut clamans fíliæ ímpetret sanitátem. Obsérva quod in quintodécimo loco fília Chananǽæ sanétur. Miserére mei, Dómine, Fili David. Inde novit vocáre Fílium David, quia egréssa iam fúerat de fínibus suis, et errórem Tyriórum ac Sidoniórum loci et fídei commutatióne dimíserat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Tribulárer, si nescírem misericórdias tuas, Dómine; tu dixísti: Nolo mortem peccatóris, sed ut magis convertátur et vivat:
* Qui Chananǽam et publicánum vocásti ad pœniténtiam.
V. Secúndum multitúdinem dolórum meórum in corde meo, consolatiónes tuæ lætificavérunt ánimam meam.
R. Qui Chananǽam et publicánum vocásti ad pœniténtiam.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.

Olvasmány 1
Evangélium szent Máté könyvéből
Matt 15:21-28
Azon továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. És így tovább.

Homily by St Jerome, Priest at Bethlehem.
Bk. ii. Comm. on Matth. xv.
Christ leaveth the Scribes and Pharisees who had spoken falsely against Him, and goeth into the coasts of Tyre and Sidon, that He may heal the Tyrians and Sidonians. But a woman of Canaan cometh to Him out of the land He had left, and crieth to Him to give health to her daughter. Remark that the case of the daughter of this woman of Canaan is the fifteenth case of healing. Have mercy on me, O Lord, Thou Son of David! She knew that He was to be called Son of David because she was come out of His own country, and had left the errors of the Tyrians and Sidonians when she changed her home and her faith.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. I had been troubled, but that I knew thy mercy, O Lord; Thou hast said: I have no pleasure in the death of the wicked, but that he turn from his way and live.
* O Thou, Who didst call the Canaanite woman and the Publican unto repentance!
V. In the multitude of the sorrows within my heart, thy comforts delight my soul.
R. O Thou Who didst call the Canaanite woman and the Publican unto repentance!
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.

Lectio 2
Fília mea male a dæmónio vexátur. Ego fíliam Chananǽæ puto ánimas esse credéntium, quæ male a dæmónio vexabántur, ignorántes Creatórem, et adorántes lápidem. Qui non respóndit ei verbum: non de supérbia pharisáica, nec de scribárum supercílio: sed ne ipse senténtiæ suæ viderétur esse contrárius, per quam iússerat: In viam géntium ne abiéritis, et in civitátes Samaritanórum ne intravéritis. Nolébat enim occasiónem calumniatóribus dare: perfectámque salútem géntium passiónis et resurrectiónis témpori reservábat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. In ómnibus exhibeámus nosmetípsos sicut Dei minístros in multa patiéntia:
* Ut non vituperétur ministérium nostrum.
V. Ecce nunc tempus acceptábile, ecce nunc dies salútis: commendémus nosmetípsos in multa patiéntia.
R. Ut non vituperétur ministérium nostrum.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.

Olvasmány 2
My daughter is grievously vexed with a devil. I think that the daughter of this woman of Canaan, (whom the Lord at length delivered,) was a figure of the souls of such as now believe, but were once grievously vexed by the devil, knowing not Him Who made them, and bowing down to stocks and stones. But He answered not a word not because He was puffed up with the pride of the Pharisees, or shared the high looks of the Scribes, but that He might fulfil His own word that He had spoken, saying: Go not into the way of the Gentiles, and into any city of the Samaritans enter ye not. Matth. x. 5. He would not give an occasion to such as spoke falsely against Him, and He kept back perfect salvation from the Gentiles until such time as He should have suffered and risen again.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. In all things let us approve ourselves as the ministers of God, in much patience;
* That our ministry be not blamed.
V. Behold, now is the acceptable time; behold, now is the day of salvation: let us approve ourselves in much patience.
R. That our ministry be not blamed.
V. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.

Lectio 3
Et accedéntes discípuli eius, rogábant eum, dicéntes: Dimítte eam, quia clamat post nos. Discípuli illo adhuc témpore mystéria Dómini nesciéntes, vel misericórdia commóti, rogábant pro Chananǽa mulíere, quam alter Evangelísta Syrophœníssam appéllat: vel importunitáte eius carére cupiéntes, quia non ut cleméntem, sed ut durum médicum crébrius inclamáret. Ipse aútem respóndens ait: Non sum missus, nisi ad oves quæ periérunt domus Israël. Non quo et ad gentes non missus sit, sed quo primum missus sit ad Israël: ut illis non recipiéntibus Evangélium, iusta fíeret ad gentes transmigrátio.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. In ieiúnio et flétu orábunt sacerdótes, dicéntes:
* Parce, Dómine, parce pópulo tuo; et ne des hereditátem tuam in perditiónem.
V. Inter vestíbulum et altáre plorábunt sacerdótes, dicéntes.
R. Parce, Dómine, parce pópulo tuo; et ne des hereditátem tuam in perditiónem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Parce, Dómine, parce pópulo tuo; et ne des hereditátem tuam in perditiónem.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.

Olvasmány 3
And His disciples came and besought Him, saying: Send her away; for she crieth after us. The disciples, knowing not as yet the mysterious things of the Lord, said this, either because they were moved with compassion and so interceded for this Canaanite woman, whom another Evangelist calleth a Syrophoenician, Mark vii. 26, or because she was crying out that the Lord was an hard, instead of a merciful physician, and they desired to be rid of her clamour. But He answered and said: I am not sent but unto the lost sheep of the house of Israel, not that He was not sent unto the Gentiles, but because it was to Israel in the first instance that He was sent, whom refusing the Gospel, He might justly pass away from, and go to the Gentiles.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. The Priests shall pray, with fasting and with weeping, and shall say:
* Spare, O Lord, spare thy people; and give not thine heritage to destruction.
V. The Priests shall weep between the porch and the altar, and shall say:
R. Spare, O Lord, spare thy people; and give not thine heritage to destruction.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Spare, O Lord, spare thy people; and give not thine heritage to destruction.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Devotiónem pópuli tui, quǽsumus, Dómine, benígnus inténde: ut, qui per abstinéntiam macerántur in córpore, per fructum boni óperis reficiántur in mente.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
We beseech thee, O Lord, look with favor upon the devotion of Thy people, that they who mortify the body by abstinence, may be refreshed in mind by the fruit of good works.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
Ordo Praedicatorum
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Bea
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help