Sanctae Mariae Sabbato ~ Simplex
Commemoratio: Ss. Tiburtii, Valeriani, et Maximi Martyrum

Ad Vesperas    04-13-2018

Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Psalmi {Psalmi, antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Allelúja.
Psalmus 137 [1]
137:1 Confitébor tibi, Dómine, in toto corde meo: * quóniam audísti verba oris mei.
137:2 In conspéctu Angelórum psallam tibi: * adorábo ad templum sanctum tuum, et confitébor nómini tuo.
137:3 Super misericórdia tua, et veritáte tua: * quóniam magnificásti super omne, nomen sanctum tuum.
137:4 In quacúmque die invocávero te, exáudi me: * multiplicábis in ánima mea virtútem.
137:5 Confiteántur tibi, Dómine, omnes reges terræ: * quia audiérunt ómnia verba oris tui:
137:6 Et cantent in viis Dómini: * quóniam magna est glória Dómini.
137:7 Quóniam excélsus Dóminus, et humília réspicit: * et alta a longe cognóscit.
137:8 Si ambulávero in médio tribulatiónis, vivificábis me: * et super iram inimicórum meórum extendísti manum tuam, et salvum me fecit déxtera tua.
137:9 Dóminus retríbuet pro me: * Dómine, misericórdia tua in sǽculum: ópera mánuum tuárum ne despícias.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltárok {Psalms, antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Alleluja.
Zsoltár 137 [1]
137:1 Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, * mert meghallgattad az én szám igéit;
132:2 Az angyalok színe előtt éneklek neked, * imádkozom a te szent templomodban, és hálát adok nevednek
132:3 A te irgalmadért és igazságodért; * mert fölmagasztaltad mindenek fölött a te szent nevedet.
137:4 Amely napon segítségül hívlak tégedet, hallgass meg engem; * te gyarapítani fogod az erőt lelkemben.
137:5 Adjanak hálát neked, Uram, a föld minden királyai, * mert szádnak minden beszédét hallották,
137:6 és énekeljék meg az Úr utait; * mert nagy az Úr dicsősége.
137:7 Mert fölséges az Úr, és letekint az alázatosokra, * s a magasakat távolról megismeri.
137:8 Ha szorongatás közepette járok is, megtartasz engem életben, * és ellenségeim haragjára kinyújtod kezedet, és megszabadít engem a te jobbod.
137:9 Az Úr megfizet érettem; * Uram, a te irgalmasságod örökkévaló, ne vesd meg a te kezeid alkotásait.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 138 [2]
138:1 Dómine, probásti me, et cognovísti me: * tu cognovísti sessiónem meam, et resurrectiónem meam.
138:3 Intellexísti cogitatiónes meas de longe: * sémitam meam, et funículum meum investigásti.
138:4 Et omnes vias meas prævidísti: * quia non est sermo in lingua mea.
138:5 Ecce, Dómine, tu cognovísti ómnia novíssima, et antíqua: * tu formásti me, et posuísti super me manum tuam.
138:6 Mirábilis facta est sciéntia tua ex me: * confortáta est, et non pótero ad eam.
138:7 Quo ibo a spíritu tuo? * et quo a fácie tua fúgiam?
138:8 Si ascéndero in cælum, tu illic es: * si descéndero in inférnum, ades.
138:9 Si súmpsero pennas meas dilúculo, * et habitávero in extrémis maris:
138:10 Étenim illuc manus tua dedúcet me: * et tenébit me déxtera tua.
138:11 Et dixi: Fórsitan ténebræ conculcábunt me: * et nox illuminátio mea in delíciis meis.
138:12 Quia ténebræ non obscurabúntur a te, et nox sicut dies illuminábitur: * sicut ténebræ ejus, ita et lumen ejus.
138:13 Quia tu possedísti renes meos: * suscepísti me de útero matris meæ.
138:14 Confitébor tibi quia terribíliter magnificátus es: * mirabília ópera tua, et ánima mea cognóscit nimis.
138:15 Non est occultátum os meum a te, quod fecísti in occúlto: * et substántia mea in inferióribus terræ.
138:16 Imperféctum meum vidérunt óculi tui, et in libro tuo omnes scribéntur: * dies formabúntur, et nemo in eis.
138:17 Mihi autem nimis honorificáti sunt amíci tui, Deus: * nimis confortátus est principátus eórum.
138:18 Dinumerábo eos, et super arénam multiplicabúntur: * exsurréxi, et adhuc sum tecum.
138:19 Si occíderis, Deus, peccatóres: * viri sánguinum, declináte a me:
138:20 Quia dícitis in cogitatióne: * Accípient in vanitáte civitátes tuas.
138:21 Nonne qui odérunt te, Dómine, óderam? * et super inimícos tuos tabescébam?
138:22 Perfécto ódio óderam illos: * et inimíci facti sunt mihi.
138:23 Proba me, Deus, et scito cor meum: * intérroga me, et cognósce sémitas meas.
138:24 Et vide, si via iniquitátis in me est: * et deduc me in via ætérna.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 138 [2]
138:1 Uram, te megvizsgáltál engem, és ismersz engem; * te ismered fektemet és keltemet.
138:3 Megérted távolról az én gondolataimat; * ösvényemet és nyughelyemet megvizsgáltad.
138:4 És minden utamat eleve megláttad; * még nincs is a szó nyelvemen,
138:5 íme, Uram, te tudsz mindent, a legújabbakat és régieket; * te alkottál engem, és rámtevéd a te kezedet.
138:6 Csodálatos előttem ezen tudásod; * igen magas, és nem érhetem föl azt.
138:7 Hova menjek a te lelked elől? * És hova fussak színed elől?
138:8 Ha fölmegyek az égbe, te ott vagy; * ha leszállok a pokolba, jelen vagy.
138:9 Ha szárnyaimul veszem is a hajnalt, * és a tenger végső határain lakom:
138:10 Oda is a te kezed visz engem, * és jobbod tart engem.
138:11 És ha mondom: Talán a sötétség elföd engemet: * az éj napfényre hozza gyönyörűségemet;
138:12 Mert a sötétség nem homály előtted, az éj, mint a nap, világos, * a sötétség úgy, mint a világosság.
138:13 Mert hatalmadban vannak veséim; * anyám méhétől fogva te oltalmaztál engem.
138:14 Hálát adok neked, hogy ily csodálatosan alkottál, * bámulandók a te cselekedeteid, és ezt lelkem igen elismeri.
138:15 Nem volt eltitkolva csontom előtted, melyet rejtekben alkottál, * és az én valóm a föld ölében.
138:16 Még tökéletlen voltam, már láttak szemeid, és a te könyvedben be vannak írva mindenek, * a napok meghatározva, bár azokból még egy sincsen.
138:17 Nekem pedig igen tiszteletre méltók a te barátaid, Isten, * uralmuk igen erős lett.
138:18 Megszámlálnám őket, de számosabbak a fövenynél; * fölkeltem, és mégis veled vagyok.
138:19 Te megölöd, Isten, a bűnösöket; * vérszopó férfiak, távozzatok tőlem.
138:20 Mert azt mondjátok gondolatban: * Hiába foglalják el a te városaidat.
138:21 Ne gyűlöljem-e, Uram, kik téged gyűlölnek? * És ne epekedjem-e a te ellenségeiden?
138:22 Teljes gyűlölséggel gyűlölöm őket, * és nekem ellenségeimmé lettek.
138:23 Vizsgálj meg engem, Isten, és ismerd meg szívemet; * vonj kérdőre engem, és nézzed ösvényeimet;
138:24 és lássad, ha a gonoszság útján vagyok-e; * és vezess engem az örökkévaló úton.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 139 [3]
139:2 Éripe me, Dómine, ab hómine malo: * a viro iníquo éripe me.
139:3 Qui cogitavérunt iniquitátes in corde: * tota die constituébant prǽlia.
139:4 Acuérunt linguas suas sicut serpéntis: * venénum áspidum sub lábiis eórum.
139:5 Custódi me, Dómine, de manu peccatóris: * et ab homínibus iníquis éripe me.
139:5 Qui cogitavérunt supplantáre gressus meos: * abscondérunt supérbi láqueum mihi:
139:6 Et funes extendérunt in láqueum: * juxta iter scándalum posuérunt mihi.
139:7 Dixi Dómino: Deus meus es tu: * exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ.
139:8 Dómine, Dómine, virtus salútis meæ: * obumbrásti super caput meum in die belli.
139:9 Ne tradas me, Dómine, a desidério meo peccatóri: * cogitavérunt contra me, ne derelínquas me, ne forte exalténtur.
139:10 Caput circúitus eórum: * labor labiórum ipsórum opériet eos.
139:11 Cadent super eos carbónes, in ignem deícies eos: * in misériis non subsístent.
139:12 Vir linguósus non dirigétur in terra: * virum injústum mala cápient in intéritu.
139:13 Cognóvi quia fáciet Dóminus judícium ínopis: * et vindíctam páuperum.
139:14 Verúmtamen justi confitebúntur nómini tuo: * et habitábunt recti cum vultu tuo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 139 [3]
139:2 Ments meg engem, Uram, a rossz embertől; * a gonosz férfiútól ments meg engem.
139:3 Kik rosszat gondolnak szívükben, * kik egész nap háborognak.
139:4 Élesítik nyelvüket, mint a kígyó; * áspisok mérge van ajkaik alatt.
139:5 Őrizz meg engem, Uram, a bűnös kezétől, * és a gonosz emberektől ments meg engem.
139:5 Kik leejteni szándékoznak lábaimról, * tőrt rejtenek el nekem a kevélyek,
139:6 és köteleket vonnak ki tőrül, * az út mellett gáncsot vetnek nekem;
139:7 De mondom az Úrnak: Istenem vagy te; * hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát.
139:8 Uram, Uram, én szabadulásom ereje, * te beárnyékozod fejemet a harc napján.
139:9 Ne adj engem, Uram, akaratom ellen a bűnösnek; * ármánykodnak ellenem, ne hagyj el engem, netalán fölfuvalkodjanak.
139:10 Fejük körülvesz engem, * ármányaik összessége és ajkaik gonoszsága elborítja őket.
139:11 Égő szén hull rájuk, tűzbe veted őket; * a nyomorúságokat ki nem állják.
139:12 A nyelveskedő férfiú meg nem áll a földön; * az igazságtalan férfiút veszedelembe ragadja a nyomorúság.
139:13 Tudom, hogy az Úr ítéletet tesz a szűkölködőnek, * és bosszút áll a szegényekért.
139:14 Az igazak pedig hálát adnak a te nevednek, * és az egyenes szívűek színed előtt laknak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 140 [4]
140:1 Dómine, clamávi ad te, exáudi me: * inténde voci meæ, cum clamávero ad te.
140:2 Dirigátur orátio mea sicut incénsum in conspéctu tuo: * elevátio mánuum meárum sacrifícium vespertínum.
140:3 Pone, Dómine, custódiam ori meo: * et óstium circumstántiæ lábiis meis.
140:4 Non declínes cor meum in verba malítiæ, * ad excusándas excusatiónes in peccátis.
140:4 Cum homínibus operántibus iniquitátem: * et non communicábo cum eléctis eórum.
140:5 Corrípiet me justus in misericórdia, et increpábit me: * óleum autem peccatóris non impínguet caput meum.
140:6 Quóniam adhuc et orátio mea in beneplácitis eórum: * absórpti sunt juncti petræ júdices eórum.
140:7 Áudient verba mea quóniam potuérunt: * sicut crassitúdo terræ erúpta est super terram.
140:8 Dissipáta sunt ossa nostra secus inférnum: * quia ad te, Dómine, Dómine, óculi mei: in te sperávi, non áuferas ánimam meam.
140:9 Custódi me a láqueo, quem statuérunt mihi: * et a scándalis operántium iniquitátem.
140:10 Cadent in retiáculo ejus peccatóres: * singuláriter sum ego donec tránseam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltár 140 [4]
140:1 Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem; * figyelj szavamra, mikor tehozzád kiáltok.
140:2 Jusson imádságom, mint jó illatszer a te színed elé, * kezeim fölemelése, mint az esti áldozat.
140:3 Tégy, Uram, számra őrizetet, * és körülvevő ajtót ajkaimra.
140:4 Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetekre hajlani, * hogy mentegessem bűneimet,
140:4 Mint a gonosztevő emberek; * én nem veszek részt abban, mit ők választottak.
140:5 Az igaz feddjen meg engem irgalmasságban, és dorgáljon engem; * de a bűnösök olaja ne kenje az én fejemet;
140:6 Sőt még imádkozom is kívánságaik ellen. * Bíráik a kősziklákhoz vettetvén, elnyeletnek;
140:7 Akkor elismerik, hogy igéim hathatósak. * Mint a föld göröngye széttöretik a földön,
140:8 Elhányatnak csontjaink a sír mellett, * de mivelhogy, Uram, Uram, te rajtad vannak szemeim: tebenned bízom, el ne vedd életemet.
140:9 Őrizz meg engem a tőrtől, melyet nekem vetettek, * és a gonosztevők botránykövétől.
140:10 Az ő hálójába esnek a bűnösök, * én magam maradok, míg átmegyek.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 141 [5]
141:2 Voce mea ad Dóminum clamávi: * voce mea ad Dóminum deprecátus sum:
141:3 Effúndo in conspéctu ejus oratiónem meam, * et tribulatiónem meam ante ipsum pronúntio.
141:4 In deficiéndo ex me spíritum meum, * et tu cognovísti sémitas meas.
141:4 In via hac, qua ambulábam, * abscondérunt láqueum mihi.
141:5 Considerábam ad déxteram, et vidébam: * et non erat qui cognósceret me.
141:5 Périit fuga a me, * et non est qui requírat ánimam meam.
141:6 Clamávi ad te, Dómine, * dixi: Tu es spes mea, pórtio mea in terra vivéntium.
141:7 Inténde ad deprecatiónem meam: * quia humiliátus sum nimis.
141:7 Líbera me a persequéntibus me: * quia confortáti sunt super me.
141:8 Educ de custódia ánimam meam ad confiténdum nómini tuo: * me exspéctant justi, donec retríbuas mihi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Allelúja, allelúja, allelúja.
Zsoltár 141 [5]
141:2 Szómmal az Úrhoz kiáltok, * szómmal az Úrnak könyörgök.
141:3 Kiöntöm színe előtt imádságomat, * és szorongatásomat elbeszélem előtte.
141:4 Mikor elcsügged bennem az én lelkem, * te ismered ösvényeimet.
141:4 Ez úton, melyen járok, * tőrt rejtének el nekem.
141:5 Jobbra tekintek, és nézek, * és nincs, ki megismerjen engem.
141:5 Odaveszett tőlem a menekvés, * és nincs, ki fölkeresse lelkemet.
141:6 Hozzád kiáltok, Uram, mondván: * Te vagy reménységem, osztályrészem az élők földjén.
141:7 Figyelmezz könyörgésemre, * mert igen megaláztattam;
141:7 Szabadíts meg engem üldözőimtől, * mert erőt vettek rajtam.
141:8 Vidd ki a tömlöcből lelkemet, hogy dicsérjem a te nevedet; * az igazak várnak rám, míg jót teszel velem.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Alleluja, alleluja, alleluja.
Capitulum Hymnus Versus {ex Proprio de Tempore}
Sir 24:14
Ab inítio et ante sǽcula creáta sum, et usque ad futúrum sǽculum non désinam, et in habitatióne sancta coram ipso ministrávi.
R. Deo grátias.

Hymnus
Prima stropha sequentis hymni dicitur flexis genibus.
Ave maris stella,
Dei Mater alma,
Atque semper Virgo,
Felix cæli porta.

Sumens illud Ave
Gabriélis ore,
Funda nos in pace,
Mutans Hevæ nomen.

Solve vincla reis,
Profer lumen cæcis,
Mala nostra pelle,
Bona cuncta posce.

Monstra te esse matrem,
Sumat per te preces,
Qui pro nobis natus,
Tulit esse tuus.

Virgo singuláris,
Inter omnes mitis,
Nos culpis solútos
Mites fac et castos.

Vitam præsta puram,
Iter para tutum,
Ut vidéntes Jesum,
Semper collætémur.

Sit laus Deo Patri,
Summo Christo decus,
Spirítui Sancto,
Tribus honor unus.
Amen.

V. Diffúsa est grátia in lábiis tuis, allelúja.
R. Proptérea benedíxit te Deus in ætérnum, allelúja.
Olvasmány, himnusz, vers {az időszaki részből}
Sir 24:14
Kezdettöl és az idök elött teremtettem, és mind az örökkévalóságig meg nem szünök; és a szent lakhelyen szolgáltam elötte.
R. Istennek legyen hála.

Himnusz
{H:Avemaris:}v. Tengernek Csillaga,
Isten édes Anyja,
Áve makulátlan
Mennyei szép Porta!

Gábriel arkangyal
Ávéval köszöntött:
Légy Te nekünk béke,
Éva helyett áve.

Oldd a bűnös láncát,
Gyújts a vaknak fáklyát.
Űzd rólunk a rosszat,
Esdj le minden jókat.

Mutasd meg: Anyánk vagy,
Hallgasson meg érted,
Aki értünk ember
Jó szívvel lőn benned.

Szűzek legszebb Szűze,
Szelídségnek tükre,
Bűntől szabadokká
Tégy szelíddé, jókká.

Tisztaságban éljünk,
Biztos úton járjunk,
Hogy Jézussal egykor
Együtt vígadozzunk.

Atyának dicsőség,
Krisztusnak tisztesség,
Szentlélek Istennek
Egy áldás adassék.
Ámen.

V. Kegyelem van az ajkaidon, alleluja.
R. Isten ezért megáldott mindörökre, alleluja.
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio de Tempore}
Ant. Regína cæli,
(Canticum B. Mariæ Virginis * Luc. 1:46-55)
1:46 Magníficat * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen ejus.
1:50 Et misericórdia ejus, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini ejus in sǽcula.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Regína cæli, lætáre, allelúja; quia quem meruísti portáre, allelúja; resurréxit, sicut dixit, allelúja: ora pro nobis Deum, allelúja.
Magnificat kantikum {Antifóna az időszaki részből}
Ant. Mennynek királyné asszonya, Örülj, szép Szűz, Alleluja! Mert, kit méhedben hordozni méltó voltál, Alleluja! Amint megmondotta vala, föltámadott, Alleluja! Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, Alleluja!
(A Boldogságos Szűz Mária éneke * Lk 1:46-55)
1:46 Magasztalja * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Mennynek királyné asszonya, Örülj, szép Szűz, Alleluja! Mert, kit méhedben hordozni méltó voltál, Alleluja! Amint megmondotta vala, föltámadott, Alleluja! Imádd Istent, hogy lemossa bűneinket, Alleluja!
Preces Feriales{omittitur}
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Concéde nos fámulos tuos, quǽsumus, Dómine Deus, perpétua mentis et córporis sanitáte gaudére: et, gloriósa beátæ Maríæ semper Vírginis intercessióne, a præsénti liberári tristítia, et ætérna pérfrui lætítia.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.

Commemoratio Ss. Tiburtii, Valeriani, et Maximi Martyrum
Ant. Lux perpétua lucébit Sanctis tuis, Dómine, et ætérnitas témporum, allelúja.

V. Sancti et justi in Dómino gaudéte, allelúja.
R. Vos elégit Deus in hereditátem sibi, allelúja.

Orémus.
Præsta, quǽsumus, omnípotens Deus: ut, qui sanctórum Mártyrum tuórum Tiburtii, Valeriáni et Maximi solemnia colimus; eórum étiam virtútes imitemur.
Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
Grant, we beseech thee, O Lord God, unto all thy servants, that they may remain continually in the enjoyment of soundness both of mind and body, and by the glorious intercession of the Blessed Mary, always a Virgin, may be delivered from present sadness, and enter into the joy of thine eternal gladness.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.

Commemoration: Ss. Tiburtius, Valerian, and Maximus martyrs
Ant. Örök világosság világosítsa meg szentjeidet Uram, az örökkévalósag világossaga, alleluja.

V. Szentek és igazak örvendezzetek az Úrban, alleluja.
R. Isten a ti örörészetek, alleluja.

Könyörögjünk.
Almighty God, for Whom holy Tiburtius, Valerian, and Maximus uplifted their testimony, grant, we beseech Thee, unto all whosoever call the same to solemn memory, grace to imitate the example of their godly courage.
Suffragium {Tridentinum}
Ant. Crucem sanctam súbiit, qui inférnum confrégit; accínctus est poténtia, surréxit die tértia, allelúja.

V. Dícite in natiónibus, allelúja.
R. Quia Dóminus regnávit a ligno, allelúja.

Oratio
Orémus.
Deus qui pro nobis Fílium tuum Crucis patíbulum subíre voluísti, ut inimíci a nobis expélleres potestátem: concéde nobis fámulis tuis; ut resurrectiónis grátiam consequámur.
Per eúndem Dóminum nostrum Jesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Közbenjárás kérése {tridenti}
Ant. Crucem sanctam súbiit, qui inférnum confrégit; accínctus est poténtia, surréxit die tértia, allelúja.

V. Hirdessétek a nemzeteknek, alleluja
R. Az Úr uralkodik a keresztfáról, alleluja

Oratio
Könyörögjünk.
Urunk, ki úgy akartad hogy Fiad a keresztfára itéltessék hogy minket az ellen hatalmából kiszabaditson, add meg nekünk szolgáidnak, hogy a feltámadás kegyelmét elnyerhessük
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
Ordo Praedicatorum
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Bea
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help