Ss. Viti, Modesti atque Crescentiæ Martyrum ~ Simplex
Scriptura: Feria sexta infra Hebdomadam III post Octavam Pentecostes

Ad Matutinum    06-15-2018

Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Mártyrum Dóminum, * Veníte adorémus.
Ant. Regem Mártyrum Dóminum, * Veníte adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Regem Mártyrum Dóminum, * Veníte adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Regem Mártyrum Dóminum, * Veníte adorémus.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Mártyrum Dóminum, * Veníte adorémus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte adorémus.
Ant. Regem Mártyrum Dóminum, * Veníte adorémus.
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a vértanúk királya * jöjjetek imádjuk.
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Ætérna Christi múnera,
Et Mártyrum victórias,
Laudes canéntes débitas
Lætis canámus méntibus.

Terróre victo sǽculi,
Pœnísque spretis córporis,
Mortis sacræ compéndio
Vitam beátam póssident.

Tradúntur igni Mártyres,
Et bestiárum déntibus;
Armáta sævit úngulis
Tortóris insáni manus.

Nudáta pendent víscera,
Sanguis sacrátus fúnditur;
Sed pérmanent immóbiles,
Vitæ perénnis grátia.

Te nunc, Redémptor, quǽsumus,
Ut mártyrum consórtio
Jungas precántes sérvulos
In sempitérna sǽcula.
Amen.
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Krisztus kiontott vére
A mártirok győzedelme
Kiérdelemte a babért
Örvendve járjuk útjukat.

Világ félelmén győztek ők,
A testi kínzást megvetők,
S a szent halál jutalmaúl
A boldog élet már övék.

Vadak foga elé vetik,
S máglyára a mártírokat,
Őrjöngő hóhérok keze
Fogókkal tépi húsukat.

Megmeztelenül belsejük,
Patakban foly a drága vér,
De rendületlenül állnak ők:
Öröklét ád erőt nekik.

Kérünk, Megváltó, tégedet,
Emeld a vértanúk közé
Könyörgő kis szolgáidat
Mind az örök időkön át.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I
Ant. Exsultáte Deo
Psalmus 80 [1]
80:2 Exsultáte Deo, adjutóri nostro: * jubiláte Deo Jacob.
80:3 Súmite psalmum, et date týmpanum: * psaltérium jucúndum cum cíthara.
80:4 Buccináte in Neoménia tuba, * in insígni die solemnitátis vestræ.
80:5 Quia præcéptum in Israël est: * et judícium Deo Jacob.
80:6 Testimónium in Joseph pósuit illud, cum exíret de terra Ægýpti: * linguam, quam non nóverat, audívit.
80:7 Divértit ab onéribus dorsum ejus: * manus ejus in cóphino serviérunt.
80:8 In tribulatióne invocásti me, et liberávi te: * exaudívi te in abscóndito tempestátis: probávi te apud aquam contradictiónis.
80:9 Audi, pópulus meus, et contestábor te: * Israël, si audíeris me, non erit in te deus recens, neque adorábis deum aliénum.
80:11 Ego enim sum Dóminus Deus tuus, qui edúxi te de terra Ægýpti: * diláta os tuum, et implébo illud.
80:12 Et non audívit pópulus meus vocem meam: * et Israël non inténdit mihi.
80:13 Et dimísi eos secúndum desidéria cordis eórum: * ibunt in adinventiónibus suis.
80:14 Si pópulus meus audísset me: * Israël si in viis meis ambulásset:
80:15 Pro níhilo fórsitan inimícos eórum humiliássem: * et super tribulántes eos misíssem manum meam.
80:16 Inimíci Dómini mentíti sunt ei: * et erit tempus eórum in sǽcula.
80:17 Et cibávit eos ex ádipe fruménti: * et de petra, melle saturávit eos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sing aloud
Zsoltár 80 [1]
80:2 Örvendezzetek a mi segítő Istenünknek; * örüljetek Jákob Istenének.
80:3 Kezdjetek éneket, és hozzatok dobot, * kellemes hárfát citerával.
80:4 Fújjatok harsonát az újhold napján, * a ti ünnepetek jeles napján.
80:5 Mert parancsolat ez Izraelben, * és törvény Jákob Istenétől.
80:6 Bizonyságul rendelte ezt Józsefben, midőn kijött Egyiptom földjéről; * hol nyelvet hallott, melyet nem értett.
80:7 Elfordította hátát a terhektől, * midőn kezei kosárral szolgáltak.
80:8 A szorongatásban segítségül hívtál engem, és megszabadítottalak tégedet; * meghallgattalak a förgeteg homályából, megpróbáltalak az ellenmondás vizénél.
80:9 Halljad, én népem, és bizonyságot teszek neked; * Izrael, ha engem hallgatsz, nem leszen nálad új Isten, sem idegen Istent nem fogsz imádni.
80:11 Mert én vagyok a te Urad, Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földjéről; * tátsd föl szádat, és betöltöm azt.
80:12 De az én népem nem hallgatott szavamra, * és nem figyelmezett rám Izrael.
80:13 És az ő szívük kívánságaira hagytam őket, * és öntanácsaik szerint jártak.
80:14 Ha az én népem rám hallgatott volna, * ha Izrael utaimon járt volna,
80:15 Igen könnyen megaláztam volna az ő ellenségeit, * és szorongatóira vetettem volna kezemet.
80:16 Az Úr ellenségei hízelegnének neki; * és jólétük ideje örökké tartana;
80:17 és a gabona javával táplálná őket, * és a kősziklából mézzel elégítené meg őket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 81 [2]
81:1 Deus stetit in synagóga deórum: * in médio autem deos dijúdicat.
81:2 Úsquequo judicátis iniquitátem: * et fácies peccatórum súmitis?
81:3 Judicáte egéno, et pupíllo: * húmilem, et páuperem justificáte.
81:4 Erípite páuperem: * et egénum de manu peccatóris liberáte.
81:5 Nesciérunt, neque intellexérunt, in ténebris ámbulant: * movebúntur ómnia fundaménta terræ.
81:6 Ego dixi: Dii estis, * et fílii Excélsi omnes.
81:7 Vos autem sicut hómines moriémini: * et sicut unus de princípibus cadétis.
81:8 Surge, Deus, júdica terram: * quóniam tu hereditábis in ómnibus géntibus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Exsultáte Deo adjutóri nostro.

Zsoltár 81 [2]
81:1 Isten az istenek gyülekezetében áll, * és ítéli abban az isteneket.
81:2 Meddig ítéltek hamisságot, * és tekintitek a bűnös személyét?
81:3 Tegyetek ítéletet a szűkölködőnek és árvának; * a megalázottnak és szegénynek szolgáltassatok igazságot.
81:4 Mentsétek meg a szegényt, * és a szűkölködőt szabadítsátok ki a bűnös kezéből.
81:5 De ők nem tudják ezt, és nem értik, sötétségben járnak; * azért ingadozik a föld minden alapja.
81:6 Én mondottam: istenek vagytok, * és a Fölséges fiai mindnyájan.
81:7 De azért mint emberek fogtok meghalni, * és mint egy a fejedelmek közül, elestek.
81:8 Kelj föl, Isten, ítéld meg a földet, * mert te örökségül bírod mind a nemzeteket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Sing aloud unto God our strength.
Ant. Tu solus
Psalmus 82 [3]
82:2 Deus, quis símilis erit tibi? * Ne táceas, neque compescáris, Deus.
82:3 Quóniam ecce inimíci tui sonuérunt: * et qui odérunt te extulérunt caput.
82:4 Super pópulum tuum malignavérunt consílium: * et cogitavérunt advérsus sanctos tuos.
82:5 Dixérunt: Veníte, et disperdámus eos de gente: * et non memorétur nomen Israël ultra.
82:6 Quóniam cogitavérunt unanímiter: * simul advérsum te testaméntum disposuérunt, tabernácula Idumæórum et Ismahelítæ:
82:8 Moab, et Agaréni, Gebal, et Ammon, et Ámalec: * alienígenæ cum habitántibus Tyrum.
82:9 Étenim Assur venit cum illis: * facti sunt in adjutórium fíliis Lot.
82:10 Fac illis sicut Mádian, et Sísaræ: * sicut Jabin in torrénte Cisson.
82:11 Disperiérunt in Endor: * facti sunt ut stercus terræ.
82:12 Pone príncipes eórum sicut Oreb, et Zeb, * et Zébee, et Sálmana:
82:13 Omnes príncipes eórum: * qui dixérunt: Hereditáte possideámus Sanctuárium Dei.
82:14 Deus meus, pone illos ut rotam: * et sicut stípulam ante fáciem venti.
82:15 Sicut ignis, qui combúrit silvam: * et sicut flamma combúrens montes:
82:16 Ita persequéris illos in tempestáte tua: * et in ira tua turbábis eos.
82:17 Imple fácies eórum ignomínia: * et quǽrent nomen tuum, Dómine.
82:18 Erubéscant, et conturbéntur in sǽculum sǽculi: * et confundántur, et péreant.
82:19 Et cognóscant quia nomen tibi Dóminus: * tu solus Altíssimus in omni terra.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Thou alone
Zsoltár 82 [3]
82:2 Isten, ki hasonló hozzád? * Ne hallgass, és ne nyugodjál, Isten.
82:3 Mert íme a te ellenségeid fölzendültek, * és akik gyűlölnek téged, fejüket fölemelték.
82:4 A te néped fölött gonosz tanácsot tartanak, * és a te szentjeid ellen ármánykodnak.
82:5 Mondják: Jertek és irtsuk ki őket a nemzetek közül, * és Izrael neve többé ne legyen emlékezetben.
82:6 Mert egy akarattal tanácskoznak, * szövetséget kötnek együtt ellened az idumeusok hajlékai és az izmaeliták,
82:8 Moáb és az agarénusok, Gebál és Ammon és Amalek, * az idegenek Tírusz lakóival.
82:9 Asszúr is velük jő, * segítségül lettek Lót fiainak.
82:10 Cselekedjél velük, mint Mádiánnal és Sisarával, * mint Jábinnal Cisszon patakjánál.
82:11 Kik elvesztek Endorban, * s lettek mint a föld ganéja.
82:12 Tégy az ő fejedelmeikkel, mint Órebbel és Zebbel * és Zebeével és Szalmanával;
82:13 Minden fejedelmükkel, * kik azt mondják: Bírjuk örökségül az Isten Szentélyét.
82:14 Én Istenem, tedd őket olyanokká, mint a forgatag, * és mint a pozdorja a szél színe előtt.
82:15 Mint a tűz, mely fölégeti az erdőt, * és mint a hegyeket fölégető láng:
82:16 úgy üldözd őket a te viharod által, * és zavard össze haragod által.
82:17 Töltsd be orcájukat gyalázattal, * hogy keressék, Uram, a te nevedet.
82:18 Piruljanak és rémüljenek el örökkön-örökre; * és szégyenüljenek meg és vesszenek el.
82:19 És ismerjék meg, hogy Úr a te neved, * te vagy egyedül Fölséges az egész földön.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 83 [4]
83:2 Quam dilécta tabernácula tua, Dómine virtútum: * concupíscit, et déficit ánima mea in átria Dómini.
83:3 Cor meum, et caro mea * exsultavérunt in Deum vivum.
83:4 Étenim passer invénit sibi domum: * et turtur nidum sibi, ubi ponat pullos suos.
83:4 Altária tua, Dómine virtútum: * Rex meus, et Deus meus.
83:5 Beáti, qui hábitant in domo tua, Dómine: * in sǽcula sæculórum laudábunt te.
83:6 Beátus vir, cujus est auxílium abs te: * ascensiónes in corde suo dispósuit, in valle lacrimárum in loco, quem pósuit.
83:8 Étenim benedictiónem dabit legislátor, ibunt de virtúte in virtútem: * vidébitur Deus deórum in Sion.
83:9 Dómine, Deus virtútum, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe, Deus Jacob.
83:10 Protéctor noster, áspice, Deus: * et réspice in fáciem Christi tui:
83:11 Quia mélior est dies una in átriis tuis, * super míllia.
83:11 Elégi abjéctus esse in domo Dei mei: * magis quam habitáre in tabernáculis peccatórum.
83:12 Quia misericórdiam, et veritátem díligit Deus: * grátiam et glóriam dabit Dóminus.
83:13 Non privábit bonis eos, qui ámbulant in innocéntia: * Dómine virtútum, beátus homo, qui sperat in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Tu solus Altíssimus super omnem terram.

Zsoltár 83 [4]
83:2 Mily kellemesek a te hajlékaid, erők Ura, * kívánkozik és eped lelkem az Úr tornácai után.
83:3 Szívem és testem * örvendeznek az élő Istenben.
83:4 Mert a veréb talál magának házat, * és a gerlice fészket, hova fiait helyezze,
83:4 én a te oltáraidat, erők Ura, * királyom és Istenem.
83:5 Boldogok, kik a te házadban laknak, Uram, * örökkön-örökké dicsérnek tégedet.
83:6 Boldog a férfiú, kinek tőled vagyon segítsége. * Fölmenetekről gondolkodik szívében, a könnyhullatások völgyén, ama helyre, melyet magának kitűzött.
83:8 Mert áldást ad a törvényszerző, erényről erényre mennek, * míg meglátják az istenek Istenét Sionban.
83:9 Erők Ura, Istene, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe, Jákob Istene.
83:10 Mi oltalmazó Istenünk, * tekints és nézz a te fölkented orcájára;
83:11 Mert jobb egy nap a te tornácaidban * ezereknél.
83:11 Inkább akarok utolsó lenni az én Istenem házában, * mint lakni a bűnösök hajlékaiban.
83:12 Mert Isten az irgalmasságot és igazságot szereti; * kegyelmet és dicsőséget ád az Úr;
83:13 Nem vonja meg a jókat azoktól, kik ártatlanságban járnak. * Erők Ura, boldog ember az, ki benned bízik.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Thou alone art the Most High over all the earth.
Ant. Benedixísti
Psalmus 84 [5]
84:2 Benedixísti, Dómine, terram tuam: * avertísti captivitátem Jacob.
84:3 Remisísti iniquitátem plebis tuæ: * operuísti ómnia peccáta eórum.
84:4 Mitigásti omnem iram tuam: * avertísti ab ira indignatiónis tuæ.
84:5 Convérte nos, Deus, salutáris noster: * et avérte iram tuam a nobis.
84:6 Numquid in ætérnum irascéris nobis? * aut exténdes iram tuam a generatióne in generatiónem?
84:7 Deus, tu convérsus vivificábis nos: * et plebs tua lætábitur in te.
84:8 Osténde nobis, Dómine, misericórdiam tuam: * et salutáre tuum da nobis.
84:9 Áudiam quid loquátur in me Dóminus Deus: * quóniam loquétur pacem in plebem suam.
84:9 Et super sanctos suos: * et in eos, qui convertúntur ad cor.
84:10 Verúmtamen prope timéntes eum salutáre ipsíus: * ut inhábitet glória in terra nostra.
84:11 Misericórdia, et véritas obviavérunt sibi: * justítia, et pax osculátæ sunt.
84:12 Véritas de terra orta est: * et justítia de cælo prospéxit.
84:13 Étenim Dóminus dabit benignitátem: * et terra nostra dabit fructum suum.
84:14 Justítia ante eum ambulábit: * et ponet in via gressus suos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Lord
Zsoltár 84 [5]
84:2 Megáldottad, Uram, a te földedet; * elfordítottad Jákob fogságát,
84:3 Megbocsátottad a te néped gonoszságát, * elfödözted minden vétküket,
84:4 Megenyhítetted minden haragodat, * eltértél a te haragod hevétől.
84:5 Téríts meg minket, szabadító Istenünk, * és fordítsd el rólunk haragodat.
84:6 Vajon örökké fogsz-e ránk haragudni? * Vagy kiterjeszted-e haragodat nemzedékről nemzedékre?
84:7 Isten, ha te hozzánk fordulsz, fölélesztesz minket; * és a te néped örvendeni fog benned.
84:8 Mutasd meg, nekünk, Uram, irgalmasságodat; * és szabadításodat add meg nekünk.
84:9 Meghallom, mit szól az Úr Isten: * békességet szól ő népének
84:9 és az ő szentjeinek * és azoknak, kik szívükbe térnek.
84:10 Valóban az őt félőkhöz közel van szabadítása, * hogy dicsőség lakjék a mi földünkön.
84:11 Az irgalom és igazság találkoznak; * az igazság és béke megcsókolják egymást.
84:12 A hűség a földből ered, * és az igazság a mennyből letekint.
84:13 Mert az Úr jót ad, * és a mi földünk megadja gyümölcsét.
84:14 Igazság jár előtte, * és annak útján lépdel.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 85 [6]
85:1 Inclína, Dómine, aurem tuam, et exáudi me: * quóniam inops, et pauper sum ego.
85:2 Custódi ánimam meam, quóniam sanctus sum: * salvum fac servum tuum, Deus meus, sperántem in te.
85:3 Miserére mei, Dómine, quóniam ad te clamávi tota die: * lætífica ánimam servi tui, quóniam ad te, Dómine, ánimam meam levávi.
85:5 Quóniam tu, Dómine, suávis, et mitis: * et multæ misericórdiæ ómnibus invocántibus te.
85:6 Áuribus pércipe, Dómine, oratiónem meam: * et inténde voci deprecatiónis meæ.
85:7 In die tribulatiónis meæ clamávi ad te: * quia exaudísti me.
85:8 Non est símilis tui in diis, Dómine: * et non est secúndum ópera tua.
85:9 Omnes gentes quascúmque fecísti, vénient, et adorábunt coram te, Dómine: * et glorificábunt nomen tuum.
85:10 Quóniam magnus es tu, et fáciens mirabília: * tu es Deus solus.
85:11 Deduc me, Dómine, in via tua, et ingrédiar in veritáte tua: * lætétur cor meum ut tímeat nomen tuum.
85:12 Confitébor tibi, Dómine, Deus meus, in toto corde meo, * et glorificábo nomen tuum in ætérnum:
85:13 Quia misericórdia tua magna est super me: * et eruísti ánimam meam ex inférno inferióri.
85:14 Deus, iníqui insurrexérunt super me, et synagóga poténtium quæsiérunt ánimam meam: * et non proposuérunt te in conspéctu suo.
85:15 Et tu, Dómine, Deus miserátor et miséricors, * pátiens, et multæ misericórdiæ, et verax,
85:16 Réspice in me, et miserére mei, * da impérium tuum púero tuo: et salvum fac fílium ancíllæ tuæ.
85:17 Fac mecum signum in bonum, ut vídeant qui odérunt me, et confundántur: * quóniam tu, Dómine, adjuvísti me, et consolátus es me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Benedixísti Dómine terram tuam.

Zsoltár 85 [6]
85:1 Hajtsd meg, Uram, füledet, és hallgass meg engem; * mert nyomorult és szegény vagyok én.
85:2 Őrizd meg lelkemet, mert neked vagyok szentelve; * szabadítsd meg benned bízó szolgádat, én Istenem.
85:3 Könyörülj rajtam, Uram, mert egész nap hozzád kiáltok. * Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert, Uram, tehozzád emelem lelkemet.
85:5 Mert te, Uram, jóságos vagy és kegyes, * és nagy irgalmú mindazokhoz, kik téged segítségül hívnak.
85:6 Vedd füleidbe, Uram, imádságomat, * és figyelmezz az én könyörgésem szavára.
85:7 Szorongásom napján hozzád kiáltok; * mert te meghallgatsz engem.
85:8 Nincs, Uram, hasonló hozzád az istenek között, * és nincs a te cselekedeteidhez.
85:9 A nemzetek, kiket alkottál, mind eljőnek és imádkozni fognak előtted, Uram, * és dicsőítik majd a te nevedet.
85:10 Mert nagy vagy te, és csodákat mívelsz; * te vagy Isten egyedül.
85:11 Vezess engem, Uram, a te utadon, és igazságodban fogok járni; * vigadjon az én szívem, hogy félje a te nevedet.
85:12 Hálát adok neked, Uram, Istenem, teljes szívemből, * és dicsőítem a te nevedet mindörökké.
85:13 Mert nagy a te irgalmasságod énrajtam, * és kimentetted lelkemet a legalsóbb mélységből.
85:14 Isten, a gonoszok föltámadtak ellenem, és a hatalmasok gyülekezete keresi az én lelkemet; * és nem tart téged szemei előtt.
85:15 De te, Uram, Isten, könyörülő vagy és irgalmas, * tűrő és nagy irgalmú és igazságos;
85:16 Tekints rám, és könyörülj rajtam; * add hatalmadat szolgádnak, és szabadítsd meg szolgálód fiát.
85:17 Add jelét irántam való jóságodnak, hogy lássák azt, kik engem gyűlölnek, és szégyenüljenek meg; * mert, Uram, te segítesz és megvigasztalsz engem.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Lord Thou hast been favourable unto Thy land.
Ant. Fundaménta ejus
Psalmus 86 [7]
86:1 Fundaménta ejus in móntibus sanctis: * díligit Dóminus portas Sion super ómnia tabernácula Jacob.
86:3 Gloriósa dicta sunt de te, * cívitas Dei.
86:4 Memor ero Rahab, et Babylónis * sciéntium me.
86:4 Ecce, alienígenæ, et Tyrus, et pópulus Æthíopum, * hi fuérunt illic.
86:5 Numquid Sion dicet: Homo, et homo natus est in ea: * et ipse fundávit eam Altíssimus?
86:6 Dóminus narrábit in scriptúris populórum, et príncipum: * horum, qui fuérunt in ea.
86:7 Sicut lætántium ómnium * habitátio est in te.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Her foundation
Zsoltár 86 [7]
86:1 Az ő alapjai a szent hegyeken vannak; * szereti az Úr Sion kapuit Jákob minden hajléka fölött.
86:3 Dicsőséges dolgok mondatnak felőled, * Isten városa.
86:4 Megemlékezem Ráhábról és Babilonról, * hogy megismerjenek engem.
86:4 Íme az idegenek, és Tírusz és az etiópok népe, * ezek is oda valók.
86:5 Nemde Sionról fog mondatni: Ember és ember született benne; * és maga alapította azt a Fölséges?
86:6 Az Úr fogja ezt elbeszélni a népek és fejedelmek írásaiban, * azokéban, kik benne vannak.
86:7 Mindnyájan vigadni fognak, * kiknek lakásuk vagyon benned.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 87 [8]
87:2 Dómine, Deus salútis meæ: * in die clamávi, et nocte coram te.
87:3 Intret in conspéctu tuo orátio mea: * inclína aurem tuam ad precem meam:
87:4 Quia repléta est malis ánima mea: * et vita mea inférno appropinquávit.
87:5 Æstimátus sum cum descendéntibus in lacum: * factus sum sicut homo sine adjutório, inter mórtuos liber.
87:6 Sicut vulneráti dormiéntes in sepúlcris, quorum non es memor ámplius: * et ipsi de manu tua repúlsi sunt.
87:7 Posuérunt me in lacu inferióri: * in tenebrósis, et in umbra mortis.
87:8 Super me confirmátus est furor tuus: * et omnes fluctus tuos induxísti super me.
87:9 Longe fecísti notos meos a me: * posuérunt me abominatiónem sibi.
87:9 Tráditus sum, et non egrediébar: * óculi mei languérunt præ inópia.
87:10 Clamávi ad te, Dómine, tota die: * expándi ad te manus meas.
87:11 Numquid mórtuis fácies mirabília: * aut médici suscitábunt, et confitebúntur tibi?
87:12 Numquid narrábit áliquis in sepúlcro misericórdiam tuam, * et veritátem tuam in perditióne?
87:13 Numquid cognoscéntur in ténebris mirabília tua, * et justítia tua in terra obliviónis?
87:14 Et ego ad te, Dómine, clamávi: * et mane orátio mea prævéniet te.
87:15 Ut quid, Dómine, repéllis oratiónem meam: * avértis fáciem tuam a me?
87:16 Pauper sum ego, et in labóribus a juventúte mea: * exaltátus autem, humiliátus sum et conturbátus.
87:17 In me transiérunt iræ tuæ: * et terróres tui conturbavérunt me.
87:18 Circumdedérunt me sicut aqua tota die: * circumdedérunt me simul.
87:19 Elongásti a me amícum et próximum: * et notos meos a miséria.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Fundaménta ejus in móntibus sanctis.

Zsoltár 87 [8]
87:2 Én szabadulásom Ura, Istene, * éjjel-nappal kiáltok teelőtted.
87:3 Jusson színed elé az én imádságom; * hajtsd füledet könyörgésemre.
87:4 Mert lelkem eltelt rosszakkal; * és életem közelget a pokolhoz.
87:5 A sírgödörbe lemenőkhöz számláltatom; * olyan lettem, mint a segítség nélkül való ember, a halottak közé bocsátva,
87:6 Mint a sírokban alvó megsebesültek, kikről többé meg nem emlékezel, * és kik a te kezedből kiszakasztattak.
87:7 Mély verembe tettek engem, * sötétségbe és a halál árnyékába.
87:8 Rám nehezült a te haragod, * és rám hoztad minden hullámodat.
87:9 Eltávolítottad tőlem ismerőimet, * utálatosságul tettek engem maguknak.
87:9 Kézbe adattam, és nincs menekvésem; * szemeim elbágyadnak az ínség miatt;
87:10 Hozzád kiáltok, Uram, napestig, * hozzád terjesztem ki kezeimet.
87:11 Vajon a holtakon mívelsz-e csodákat? * Vagy az orvosok fognak föltámasztani, hogy magasztaljanak tégedet?
87:12 Beszéli-e valaki a sírban irgalmasságodat, * és igazságodat az enyészetben?
87:13 Tudják-e a sötétségben csodatételeidet, * és igazságodat a feledés földjén?
87:14 Én azért, Uram, hozzád kiáltok, * és reggel megelőz téged imádságom.
87:15 Miért veted meg, Uram, imádságomat, * s fordítod el tőlem orcádat?
87:16 Szegény vagyok és megterhelt ifjúságomtól fogva; * ha fölmagasztaltattam is, de megaláztattam és megszégyeníttettem.
87:17 Keresztül megy rajtam a te haragod, * és rettentéseid megháborítanak engem.
87:18 Körülvesznek engem, mint a víz egész nap, * körülvesznek engem egyetemben.
87:19 Eltávolítottad tőlem barátomat és társamat, * és ismerőimet nyomorúságomtól.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Her foundation is in the holy mountains.
Ant. Benedíctus Dóminus
Psalmus 88 [9]
88:2 Misericórdias Dómini * in ætérnum cantábo.
88:2 In generatiónem et generatiónem * annuntiábo veritátem tuam in ore meo.
88:3 Quóniam dixísti: In ætérnum misericórdia ædificábitur in cælis: * præparábitur véritas tua in eis.
88:4 Dispósui testaméntum eléctis meis, jurávi David, servo meo: * Usque in ætérnum præparábo semen tuum.
88:5 Et ædificábo in generatiónem et generatiónem * sedem tuam.
88:6 Confitebúntur cæli mirabília tua, Dómine: * étenim veritátem tuam in ecclésia sanctórum.
88:7 Quóniam quis in núbibus æquábitur Dómino: * símilis erit Deo in fíliis Dei?
88:8 Deus, qui glorificátur in consílio sanctórum: * magnus et terríbilis super omnes qui in circúitu ejus sunt.
88:9 Dómine, Deus virtútum, quis símilis tibi? * potens es, Dómine, et véritas tua in circúitu tuo.
88:10 Tu domináris potestáti maris: * motum autem flúctuum ejus tu mítigas.
88:11 Tu humiliásti sicut vulnerátum, supérbum: * in brácchio virtútis tuæ dispersísti inimícos tuos.
88:12 Tui sunt cæli, et tua est terra, orbem terræ et plenitúdinem ejus tu fundásti: * aquilónem, et mare tu creásti.
88:13 Thabor et Hermon in nómine tuo exsultábunt: * tuum brácchium cum poténtia.
88:14 Firmétur manus tua, et exaltétur déxtera tua: * justítia et judícium præparátio sedis tuæ.
88:15 Misericórdia et véritas præcédent fáciem tuam: * beátus pópulus, qui scit jubilatiónem.
88:16 Dómine, in lúmine vultus tui ambulábunt, et in nómine tuo exsultábunt tota die: * et in justítia tua exaltabúntur.
88:18 Quóniam glória virtútis eórum tu es: * et in beneplácito tuo exaltábitur cornu nostrum.
88:19 Quia Dómini est assúmptio nostra, * et Sancti Israël, regis nostri.
88:20 Tunc locútus es in visióne sanctis tuis, et dixísti: * Pósui adjutórium in poténte: et exaltávi eléctum de plebe mea.
88:21 Invéni David, servum meum: * óleo sancto meo unxi eum.
88:22 Manus enim mea auxiliábitur ei: * et brácchium meum confortábit eum.
88:23 Nihil profíciet inimícus in eo, * et fílius iniquitátis non appónet nocére ei.
88:24 Et concídam a fácie ipsíus inimícos ejus: * et odiéntes eum in fugam convértam.
88:25 Et véritas mea, et misericórdia mea cum ipso: * et in nómine meo exaltábitur cornu ejus.
88:26 Et ponam in mari manum ejus: * et in flumínibus déxteram ejus.
88:27 Ipse invocábit me: Pater meus es tu: * Deus meus, et suscéptor salútis meæ.
88:28 Et ego primogénitum ponam illum * excélsum præ régibus terræ.
88:29 In ætérnum servábo illi misericórdiam meam: * et testaméntum meum fidéle ipsi.
88:30 Et ponam in sǽculum sǽculi semen ejus: * et thronum ejus sicut dies cæli.
88:31 Si autem derelíquerint fílii ejus legem meam: * et in judíciis meis non ambuláverint:
88:32 Si justítias meas profanáverint: * et mandáta mea non custodíerint:
88:33 Visitábo in virga iniquitátes eórum: * et in verbéribus peccáta eórum.
88:34 Misericórdiam autem meam non dispérgam ab eo: * neque nocébo in veritáte mea:
88:35 Neque profanábo testaméntum meum: * et quæ procédunt de lábiis meis, non fáciam írrita.
88:36 Semel jurávi in sancto meo: Si David méntiar: * semen ejus in ætérnum manébit.
88:37 Et thronus ejus sicut sol in conspéctu meo, * et sicut luna perfécta in ætérnum: et testis in cælo fidélis.
88:39 Tu vero repulísti et despexísti: * distulísti Christum tuum.
88:40 Evertísti testaméntum servi tui: * profanásti in terra Sanctuárium ejus.
88:41 Destruxísti omnes sepes ejus: * posuísti firmaméntum ejus formídinem.
88:42 Diripuérunt eum omnes transeúntes viam: * factus est oppróbrium vicínis suis.
88:43 Exaltásti déxteram depriméntium eum: * lætificásti omnes inimícos ejus.
88:44 Avertísti adjutórium gládii ejus: * et non es auxiliátus ei in bello.
88:45 Destruxísti eum ab emundatióne: * et sedem ejus in terram collisísti.
88:46 Minorásti dies témporis ejus: * perfudísti eum confusióne.
88:47 Úsquequo, Dómine, avértis in finem: * exardéscet sicut ignis ira tua?
88:48 Memoráre quæ mea substántia: * numquid enim vane constituísti omnes fílios hóminum?
88:49 Quis est homo, qui vivet, et non vidébit mortem: * éruet ánimam suam de manu ínferi?
88:50 Ubi sunt misericórdiæ tuæ antíquæ, Dómine, * sicut jurásti David in veritáte tua?
88:51 Memor esto, Dómine, oppróbrii servórum tuórum * quod contínui in sinu meo multárum géntium.
88:52 Quod exprobravérunt inimíci tui, Dómine, * quod exprobravérunt commutatiónem Christi tui.
88:53 Benedíctus Dóminus in ætérnum: * fiat, fiat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Blessed be
Zsoltár 88 [9]
88:2 Az Úr irgalmasságait * mindörökké éneklem,
88:2 Nemzedékről nemzedékre * hirdetni fogom igazságodat az én számmal.
88:3 Mert azt mondottad: Az irgalmasság örökre megállapíttatik a mennyekben, * el van készítve igazságod azokban.
88:4 Szövetséget kötöttem választottaimmal, megesküdtem Dávid szolgámnak: * Megalapítom a te ivadékodat
88:5 és nemzedékről nemzedékre megerősítem * székedet.
88:6 Hirdetni fogják, Uram, az egek csodatételeidet, * és igaz voltodat a szentek gyülekezetében.
88:7 Mert ki hasonlítható a felhőkben az Úrhoz? * Ki lesz hasonló Isten fiai közt az Istenhez?
88:8 Az Isten, ki a szentek tanácsában dicsőíttetik, * nagy és rettenetes mindazok fölött, kik körötte vannak.
88:9 Erők Ura, Istene, ki hasonló hozzád? * Hatalmas vagy, Uram, és a te igazságod környezetedben.
88:10 Te uralkodol a tenger hatalmasságán, * és habjai dagályát te csendesíted le.
88:11 Te megalázod a kevélyt, mint a sebesültet, * a te erőd karjaival ide s tova hányod ellenségeidet.
88:12 Tieid az egek, és tied a föld; a föld kerekségét, s ami azt betölti, te alapítottad; * az északot és a tengert te teremtetted;
88:13 Tábor és Hermon a te nevedben örvendenek. * Hatalmas a te karod.
88:14 Erősödjék meg kezed, és magasztaltassék föl a te jobbod. * Jog és igazság a te széked alapja;
88:15 Irgalom és valóság járnak orcád előtt. * Boldog nép az, mely tud vigadozni;
88:16 Uram, a te orcád világosságában járnak ők, és a te nevednek örvendeznek egész nap, * és igazságodban fölmagasztaltatnak.
88:18 Mert erejük dicsősége te vagy, * és jóvoltodból emelkedik föl a mi szarvunk;
88:19 Mert az Úr fölvett bennünket, * Izrael Szentje a mi királyunk.
88:20 Akkor látomásban szólottál szentjeidnek, és mondád: * Segítséget adtam a hatalmasnak, és fölmagasztaltam a választottat népem közül.
88:21 Találtam Dávidot az én szolgámat, * szent olajommal kentem fel őt.
88:22 Mert az én kezem megsegíti őt, * és karom megerősíti őt.
88:23 Semmire sem megy vele az ellenség, * és a gonoszság fia nem mer ártani neki.
88:24 És összevágom orcája előtt ellenségeit, * és gyűlölőit megszalasztom.
88:25 És az én valóságom és irgalmam vele lesz; * és nevemben föl fog emelkedni szarva.
88:26 És a tengerre teszem az ő kezét, * és jobbját a folyóvizekre.
88:27 Ő segítségül hív engem: Te Atyám vagy, * Istenem, és üdvöm oltalma.
88:28 És én elsőszülötté teszem őt, * följebbvalóvá a föld királyainál.
88:29 Örökké megtartom neki irgalmasságomat, * és szövetségemet hűen őneki.
88:30 És ivadékát örökkévalóvá teszem, * és királyi székét, mint az ég napjait.
88:31 De ha fiai elhagyják törvényemet, * és nem járnak ítéleteimben,
88:32 Ha rendeléseimet megfertőztetik, * és parancsaimat nem tartják:
88:33 Meglátogatom vesszővel gonoszságaikat, * és vereségekkel az ő bűneiket.
88:34 Azonban irgalmasságomat nem veszem el tőle, * és nem szegem meg igazmondásomat,
88:35 Sem nem hamisítom meg szövetségemet, * s ami ajkaimon kijő, nem teszem érvénytelenné.
88:36 Egyszer megesküdtem az én szentségemre; hazudok-e Dávidnak? * Az ő ivadéka örökké megmarad,
88:37 és királyi széke, mint a nap, az én szemem előtt, * és mint a teljes hold mindörökké; s ama hűséges tanú az égen.
88:39 Te pedig megvetetted és megutáltad, * távol tartottad a te Fölkentedet,
88:40 Fölforgattad a te szolgád szövetségét, * megfertőztetted a földön az ő Szentélyét,
88:41 Lerontottad minden kerítését, * erősségébe félelmet helyeztél;
88:42 Megrabolta őt minden útonjáró, * gyalázattá lett szomszédainak.
88:43 Fölemelted az ő nyomorgatói jobbját, * örömet szerzettél minden ellenségének,
88:44 Elvetted fegyverének segítségét, * és nem segítetted őt a hadban.
88:45 Eltörlötted az ő tisztaságát, * és székét a földre vetetted,
88:46 Megrövidítetted ideje napjait, * elborítottad őt gyalázattal.
88:47 Meddig fordulsz el, Uram, egészen? * Fölgyullad-e mint a tűz a te haragod?
88:48 Emlékezzél meg, mi az én mivoltom; * hiába alkottad-e mind az emberek fiait?
88:49 Melyik ember az, ki él, és halált nem lát? * Megmenti-e lelkét a pokol kezéből?
88:50 Hol vannak a te régi irgalmasságaid, Uram, * amint megesküdtél Dávidnak igaz voltodra?
88:51 Emlékezzél meg, Uram, a te szolgáid gyalázatáról, * mit kebelemben hordozok annyi sok nemzettől,
88:52 Hogy gúnyolnak, Uram, a te ellenségeid, * s kigúnyolják a te fölkented balsorsát.
88:53 Áldassék az Úr mindörökké. * Úgy legyen, úgy legyen.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 93 [10]
93:1 Deus ultiónum Dóminus: * Deus ultiónum líbere egit.
93:2 Exaltáre, qui júdicas terram: * redde retributiónem supérbis.
93:3 Úsquequo peccatóres, Dómine, * úsquequo peccatóres gloriabúntur:
93:4 Effabúntur, et loquéntur iniquitátem: * loquéntur omnes, qui operántur injustítiam?
93:5 Pópulum tuum, Dómine, humiliavérunt: * et hereditátem tuam vexavérunt.
93:6 Víduam, et ádvenam interfecérunt: * et pupíllos occidérunt.
93:7 Et dixérunt: Non vidébit Dóminus, * nec intélleget Deus Jacob.
93:8 Intellégite, insipiéntes in pópulo: * et stulti, aliquándo sápite.
93:9 Qui plantávit aurem, non áudiet? * aut qui finxit óculum, non consíderat?
93:10 Qui córripit gentes, non árguet: * qui docet hóminem sciéntiam?
93:11 Dóminus scit cogitatiónes hóminum, * quóniam vanæ sunt.
93:12 Beátus homo, quem tu erudíeris, Dómine: * et de lege tua docúeris eum,
93:13 Ut mítiges ei a diébus malis: * donec fodiátur peccatóri fóvea.
93:14 Quia non repéllet Dóminus plebem suam: * et hereditátem suam non derelínquet.
93:15 Quoadúsque justítia convertátur in judícium: * et qui juxta illam omnes qui recto sunt corde.
93:16 Quis consúrget mihi advérsus malignántes? * aut quis stabit mecum advérsus operántes iniquitátem?
93:17 Nisi quia Dóminus adjúvit me: * paulo minus habitásset in inférno ánima mea.
93:18 Si dicébam: Motus est pes meus: * misericórdia tua, Dómine, adjuvábat me.
93:19 Secúndum multitúdinem dolórum meórum in corde meo: * consolatiónes tuæ lætificavérunt ánimam meam.
93:20 Numquid adhǽret tibi sedes iniquitátis: * qui fingis labórem in præcépto?
93:21 Captábunt in ánimam justi: * et sánguinem innocéntem condemnábunt.
93:22 Et factus est mihi Dóminus in refúgium: * et Deus meus in adjutórium spei meæ.
93:23 Et reddet illis iniquitátem ipsórum: et in malítia eórum dispérdet eos: * dispérdet illos Dóminus, Deus noster.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Benedíctus Dóminus in ætérnum: fiat, fiat.

Zsoltár 93 [10]
93:1 Isten a bosszúállás Ura, * a bosszúállás Istene szabadon cselekszik.
93:2 Emelkedjél föl, ki a földet ítéled; * fizesd meg a díjt a kevélyeknek.
93:3 Meddig fognak, Uram, a bűnösök, * meddig fognak a bűnösök örvendezni,
93:4 Beszélni és gonoszságot szólani, * szólani mind, kik igaztalanságot mívelnek?
93:5 A te népedet, Uram, megalázzák, * és örökségedet nyomorgatják;
93:6 Az özvegyet és jövevényt megölik, * és az árvákat meggyilkolják,
93:7 és azt mondják: Nem látja az Úr, * és nem veszi észre Jákob Istene.
93:8 Értsétek meg, esztelenek, a nép között, * és bolondok, valahára okuljatok.
93:9 Ki a fület plántálta, nem hall-e? * Vagy ki a szemet alkotta, nem lát-e?
93:10 Ki megdorgálja a népeket, nem fedd-e meg? * Ki tudományra tanítja az embert?
93:11 Az Úr tudja az emberek gondolatait, * hogy hiábavalók.
93:12 Boldog ember az, kit te oktatsz, Uram, * és törvényedre tanítasz.
93:13 Hogy megnyugtasd őt a rossz napokon, * míg a bűnösnek verem ásatik.
93:14 Mert az Úr nem veti meg népét, * és örökségét nem hagyja el,
93:15 Mígnem az igazság ítéletté változik, * és mellette lesznek mind, kik igaz szívűek.
93:16 Ki kel föl érettem a gonoszok ellen? * Vagy ki áll mellém a gonosztevők ellen?
93:17 Ha akkor az Úr nem segít engem, * csakhamar pokolban lakott volna az én lelkem.
93:18 Ha mondottam: Lábam ingadoz, * a te irgalmasságod, Uram, megsegített engem.
93:19 Szívem fájdalmainak sokasága között * a te vigasztalásaid örvendeztették az én lelkemet.
93:20 Vajon a gonoszság székével tartasz-e? * S a törvény örve alatt nyomorgatás-e a te szándékod?
93:21 Ők kapkodnak az igaz lelkén, * és az ártatlan vért elkárhoztatják;
93:22 De az Úr nekem oltalmam lett, * és az én Istenem reményem segítsége;
93:23 és megfizeti nekik gonoszságukat, és rosszaságukban elveszti őket, * elveszti őket a mi Urunk, Istenünk.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Blessed be the Lord for evermore.
Ant. Cantáte Dómino
Psalmus 95 [11]
95:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * cantáte Dómino, omnis terra.
95:2 Cantáte Dómino, et benedícite nómini ejus: * annuntiáte de die in diem salutáre ejus.
95:3 Annuntiáte inter gentes glóriam ejus, * in ómnibus pópulis mirabília ejus.
95:4 Quóniam magnus Dóminus, et laudábilis nimis: * terríbilis est super omnes deos.
95:5 Quóniam omnes dii géntium dæmónia: * Dóminus autem cælos fecit.
95:6 Conféssio, et pulchritúdo in conspéctu ejus: * sanctimónia et magnificéntia in sanctificatióne ejus.
95:7 Afférte Dómino, pátriæ géntium, afférte Dómino glóriam et honórem: * afférte Dómino glóriam nómini ejus.
95:8 Tóllite hóstias, et introíte in átria ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
95:9 Commoveátur a fácie ejus univérsa terra: * dícite in géntibus quia Dóminus regnávit.
95:10 Étenim corréxit orbem terræ qui non commovébitur: * judicábit pópulos in æquitáte.
95:11 Læténtur cæli, et exsúltet terra: commoveátur mare, et plenitúdo ejus: * gaudébunt campi, et ómnia quæ in eis sunt.
95:12 Tunc exsultábunt ómnia ligna silvárum a fácie Dómini, quia venit: * quóniam venit judicáre terram.
95:13 Judicábit orbem terræ in æquitáte, * et pópulos in veritáte sua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sing
Zsoltár 95 [11]
95:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * énekeljetek az Úrnak, minden föld.
95:2 Énekeljetek az Úrnak, és áldjátok az ő nevét; * hirdessétek napról napra szabadítását.
95:3 Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét, * minden nép között az ő csodáit.
95:4 Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő; * rettenetes minden istenek fölött.
95:5 Mert a pogányok minden istenei gonosz lelkek; * az Úr pedig alkotta az egeket.
95:6 Hálaadás és szépség vagyon színe előtt, * szentség és fönség az ő szentélyében.
95:7 Adjatok az Úrnak népek hazái, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet. * Adjatok az Úr nevének dicsőséget;
95:8 Vigyetek áldozatokat, és menjetek az ő tornácaiba. * Imádjátok az Urat szent tornácában;
95:9 Rendüljön meg orcája előtt az egész föld. * Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol;
95:10 Ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog inogni; * igazságban ítéli meg a népeket.
95:11 Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; induljon meg a tenger, és ami azt betölti; * örüljenek a mezők, és mind ami azokon vagyon;
95:12 örvendezzen az erdők minden fája az Úr színe előtt, mert eljő *; eljő a földet ítélni.
95:13 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket igaz volta szerint.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 96 [12]
96:1 Dóminus regnávit, exsúltet terra: * læténtur ínsulæ multæ.
96:2 Nubes, et calígo in circúitu ejus: * justítia, et judícium corréctio sedis ejus.
96:3 Ignis ante ípsum præcédet, * et inflammábit in circúitu inimícos ejus.
96:4 Illuxérunt fúlgura ejus orbi terræ: * vidit, et commóta est terra.
96:5 Montes, sicut cera fluxérunt a fácie Dómini: * a fácie Dómini omnis terra.
96:6 Annuntiavérunt cæli justítiam ejus: * et vidérunt omnes pópuli glóriam ejus.
96:7 Confundántur omnes, qui adórant sculptília: * et qui gloriántur in simulácris suis.
96:7 Adoráte eum, omnes Ángeli ejus: * audívit, et lætáta est Sion.
96:8 Et exsultavérunt fíliæ Judæ, * propter judícia tua, Dómine:
96:9 Quóniam tu Dóminus Altíssimus super omnem terram: * nimis exaltátus es super omnes deos.
96:10 Qui dilígitis Dóminum, odíte malum: * custódit Dóminus ánimas sanctórum suórum, de manu peccatóris liberábit eos.
96:11 Lux orta est justo, * et rectis corde lætítia.
96:12 Lætámini, justi, in Dómino: * et confitémini memóriæ sanctificatiónis ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Cantáte Dómino et benedícite nóminis ejus.

Zsoltár 96 [12]
96:1 Az Úr országol, örvendezzen a föld; * vigadjon a sok sziget.
96:2 Felhő és homály van körötte, * igazság és ítélet az ő székének alapja.
96:3 Tűz jár előtte, * és megemészti köröskörül ellenségeit.
96:4 Villámai megvilágítják a föld kerekségét; * látja és megrendül a föld.
96:5 A hegyek mint a viasz megolvadnak az Úr színe előtt, * az Úr színe előtt az egész föld.
96:6 Az egek hirdetik az ő igazságát; * és minden nép az ő dicsőségét.
96:7 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik faragott képeket imádnak, * és kik bálványaikban dicsekszenek.
96:7 Imádjátok őt, minden angyalai. * * Hallja ezt Sion, és örül;
96:8 és Júda leányai örvendeznek * a te ítéleteidben, Uram.
96:9 Mert te, Uram, legfölségesebb vagy az egész földön, * igen fölmagasztaltattál minden istenek fölött.
96:10 Kik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt; * az Úr megőrzi az ő szentjei lelkeit, a bűnös kezéből megszabadítja őket.
96:11 Világosság támadott az igaznak, * és vigasság az egyenesszívűeknek.
96:12 Vigadjatok, igazak, az Úrban, * és dicsérjétek az ő szentségének emlékezetét.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Sing unto the Lord, and bless His name.
V. Intret orátio mea in conspéctu tuo, Dómine.
R. Inclína aurem tuam ad precem meam.
V. Let my prayer come before Thee, O Lord.
R. Incline Thine ear unto my cry.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.

Lectio 1
De libro primo Regum.
1 Reg 15:1-5
1 Et dixit Samuel ad Saul: Me misit Dominus ut ungerem te in regem super populum ejus Israël: nunc ergo audi vocem Domini.
2 Hæc dicit Dominus exercituum: Recensui quæcumque fecit Amalec Israëli: quomodo restitit ei in via cum ascenderet de Ægypto.
3 Nunc ergo vade, et percute Amalec, et demolire universa ejus: non parcas ei, et non concupiscas ex rebus ipsius aliquid, sed interfice a viro usque ad mulierem, et parvulum atque lactentem, bovem et ovem, camelum et asinum.
4 Præcepit ítaque Saul populo, et recensuit eos quasi agnos: ducenta millia peditum, et decem millia virorum Juda.
5 Cumque venisset Saul usque ad civitatem Amalec, tetendit insidias in torrente.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Percússit Saul mille, et David decem míllia:
* Quia manus Dómini erat cum illo: percússit Philisthǽum, et ábstulit oppróbrium ex Israël.
V. Nonne iste est David, de quo canébant in choro, dicéntes: Saul percússit mille, et David decem míllia?
R. Quia manus Dómini erat cum illo: percússit Philisthǽum, et ábstulit oppróbrium ex Israël.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.

1. olvasmány
Olvasmány Sámuel első könyvéből
1 Sam 15:1-5
1 Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!
2 Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból.
3 Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nőt, gyereket és csecsemőt, marhát és juhot, tevét és szamarat!"
4 Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai].
5 Aztán Saul kivonult Amalek székhelye ellen, s lesbe állított egy csapatot az árokban.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Saul hath slain his thousands, and David his ten thousands.
* Because the hand of the Lord was with him, he smote the Philistine, and took away the reproach from Israel.
V. Is not this David? Did they not sing one to another of him in dances, saying: Saul hath slain his thousands, and David his ten thousands?
R. Because the hand of the Lord was with him, he smote the Philistine, and took away the reproach from Israel.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Quorum festum cólimus, ipsi intercédant pro nobis ad Dóminum. Amen.

Lectio 2
1 Reg 15:6-11
6 Dixítque Saul Cinæo: Abite, recedite, atque descendite ab Amalec, ne forte involvam te cum eo: tu enim fecisti misericordiam cum omnibus filiis Israël, cum ascenderent de Ægypto. Et recessit Cinæus de medio Amalec.
7 Percussitque Saul Amalec ab Hevila donec venias ad Sur, quæ est e regione Ægypti.
8 Et apprehendit Agag regem Amalec vivum: omne autem vulgus interfecit in ore gladii.
9 Et pepercit Saul et populus Agag, et optimis gregibus ovium et armentorum, et vestibus et arietibus, et universis quæ pulchra erant, nec voluerunt disperdere ea: quidquid vero vile fuit et reprobum, hoc demoliti sunt.
10 Factum est autem verbum Domini ad Samuel, dicens:
11 Pœnitet me quod constituerim Saul regem: quia dereliquit me, et verba mea opere non implevit. Contristatusque est Samuel, et clamavit ad Dominum tota nocte.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Montes Gélboë, nec ros nec plúvia véniant super vos,
* Ubi cecidérunt fortes Israël.
V. Omnes montes, qui estis in circúitu ejus, vísitet Dóminus: a Gélboë autem tránseat.
R. Ubi cecidérunt fortes Israël.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ubi cecidérunt fortes Israël.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akiknek az ünnepét ünnepeljük, járjanak közben érettünk az Úrnál. Ámen.

2. olvasmány
1 Sam 15:6-11
6 A kenitáknak azt mondta Saul: "Rajta! Húzódjatok vissza, s vonuljatok ki Amalek földjéről, nehogy velük együtt benneteket is kiirtsalak. Mert ti, amikor kivonultunk Egyiptomból, megértők voltatok Izrael fiai iránt." A keniták tehát odébb vonultak Amalek földjéről.
7 Saul megverte Amaleket Havilától egészen Surig, amely Egyiptomtól keletre fekszik.
8 Amalek királyát, Agagot élve fogta el, a népet azonban kardélre hányta, s így betöltötte rajta az átkot.
9 Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék-juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért.
10 Ezért az Úr szózatot intézett Sámuelhez. Azt mondta:
11 "Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tőlem és nem teljesítette parancsaimat." Ez nagyon fájt Sámuelnek, úgyhogy egész éjszaka könyörgött az Úrhoz.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Ye mountains of Gilboa, let there be no dew, neither let there be rain upon you
* For there are the mighty of Israel fallen.
V. All ye mountains that stand round about, the Lord look upon you but let Him pass by Gilboa
R. For there are the mighty of Israel fallen.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. For there are the mighty of Israel fallen.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.

Lectio 3
Vitus admodum puer inscio patre baptizatus est: quod cum ille rescivisset, nihil prætermisit, quo filium a christiana religione removeret. Qua in voluntate permanentem, Valeriano judici verberibus castigandum tradidit. Sed nihilominus in sententia persistens, patri redditus est. Sed dum eum pater gravius punire cogitat, Vitus Angeli monitu, comitibus Modesto et Crescentia, ejus educatoribus, migrat in alienas terras: ibique eam sanctitatis laudem adeptus est, ut ejus fama ad Diocletianum perlata, ipsum imperator accerseret, ut filium suum a dæmone vexatum liberaret: Quo liberato, cum ei amplissimis præmiis ingratus imperator, ut deos coleret, persuadere non potuisset, una cum Modesto et Crescentia vinculis constrictum mittit in carcerem. Quos ubi constantiores esse comperit, demitti jubet in ingens vas liquato plumbo, ferventi resina ac pice plenum: in quo cum trium Hebræorum puerorum more divinos hymnos canerent, inde erepti leoni objiciuntur: qui prostérnens se, eorum pedes lambebat. Quare inflammatus ira imperator, quod multitudinem videbat miraculo commoveri, eos in catasta sterni jubet et ita cædi eorum membra, atque ossa divelli. Quo tempore tonitrua, fulgura, magnique terræmotus fuere, quibus templa deorum corruerunt, et multi oppressi sunt. Eorum reliquias Florentia nobilis femina, unguentis conditas, honorifice sepelivit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.


Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:

(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.

Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.

Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.

Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.

Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.

Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.

Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.

Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.

3. olvasmány
This Vitus was a child who was baptized without his father's knowledge. When his father had found it out, he used his best endeavours to dissuade his son from the Christian religion, but as he found him persistent in it, he handed him over to Valerian the judge to be whipped. But as he still remained as unshaken as before, he was given back to his father. But while his father was turning over in his mind to what severe discipline to subject him, Vitus, being warned by an Angel, fled out of the country, in company with his foster-parents Modestus and Crescentia. In his new home he gained great praise for holiness, so that the fame of it came to Diocletian, which Emperor sent for him to deliver his own child which was vexed with a devil. Him Vitus delivered, but when the Emperor found that with all his great gifts he could not bring him to worship the gods, he had the ingratitude to cast him and Modestus and Crescentia into prison, binding them in fetters. But when they were found in their prison more faithful than ever to their confession, the Emperor commanded them to be thrown into a great vessel full of melted lead, resin, and pitch. Therein these three, like the three Holy Children in the burning fiery furnace, sang praise to God and upon that they were haled forth and cast to a lion, but he lay down before them, and licked their feet. Then the Emperor, being filled with fury, more especially because he saw that the multitude that looked on were stirred up at the miracle, commanded Vitus, Modestus, and Crescentia to be stretched upon a block and their limbs crushed, and their bones rent one from the other. While as they were dying there came great thunderings, and lightnings, and earthquakes, so that temples of the gods fell down, and many men were killed. As for that which remained of the Martyrs, the noble lady Florence took it, and embalmed it with spices, and honourably buried it.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.


Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Da Ecclésiæ tuæ, quǽsumus, Dómine, sanctis Martýribus tuis Vito, Modésto atque Crescéntia intercedéntibus, supérbe non sápere, sed tibi plácita humilitáte profícere: ut, prava despíciens, quæcúmque recta sunt, libera exérceat caritáte.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
O Lord, we pray thee to grant unto thy Church through the prayers of thine Holy Martyrs Vitus, Modestus, and Crescentia, to mind not high things, but in all lowliness to do ever such things as be pleasing in thy sight, looking down upon all such things as be corrupt, and working ever in love unfeigned such things as be righteous.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Monastic
Ordo Praedicatorum
Language 2
Latin
Latin-Bea
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help