S. Martini Episcopi et Confessoris ~ Duplex
Tempora: Dominica V Post Epiphaniam III. Novembris

Ad Matutinum    11-11-2018

Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Laudémus Deum nostrum * In confessióne beáti Martíni.
Ant. Laudémus Deum nostrum * In confessióne beáti Martíni.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Laudémus Deum nostrum * In confessióne beáti Martíni.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. In confessióne beáti Martíni.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Laudémus Deum nostrum * In confessióne beáti Martíni.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. In confessióne beáti Martíni.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Laudémus Deum nostrum * In confessióne beáti Martíni.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In confessióne beáti Martíni.
Ant. Laudémus Deum nostrum * In confessióne beáti Martíni.
Imádságra hívás {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. Áldott szentjére, Mártonra emlékezve, * dicsérjük Istenünket!
Ant. Áldott szentjére, Mártonra emlékezve, * dicsérjük Istenünket!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Áldott szentjére, Mártonra emlékezve, * dicsérjük Istenünket!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. dicsérjük Istenünket!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Áldott szentjére, Mártonra emlékezve, * dicsérjük Istenünket!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. dicsérjük Istenünket!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Áldott szentjére, Mártonra emlékezve, * dicsérjük Istenünket!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. dicsérjük Istenünket!
Ant. Áldott szentjére, Mártonra emlékezve, * dicsérjük Istenünket!
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Iste Conféssor Dómini sacrátus,
Festa plebs cujus celébrat per orbem,
Hódie lætus méruit secréta
Scándere cæli.

Qui pius, prudens, húmilis, pudícus,
Sóbrius, castus fuit et quiétus,
Vita dum præsens vegetávit ejus
Córporis artus.

Ad sacram cujus túmulum frequénter
Membra languéntem modo sanitáti,
Quólibet morbo fúerint graváta,
Restituúntur.

Unde nunc noster chorus in honórem
Ipsius, hymnum canit hunc libénter:
Ut piis ejus méritis iuvémur
Omne per ævum.

Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui supra cæli résidens cacúmen,
Tótius mundi máchinam gubérnat
Trinus et unus.
Amen.
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Iste Conféssor Dómini sacrátus,
Festa plebs cujus celébrat per orbem,
Hódie lætus méruit secréta
Scándere cæli.

Qui pius, prudens, húmilis, pudícus,
Sóbrius, castus fuit et quiétus,
Vita dum præsens vegetávit ejus
Córporis artus.

Ad sacram cujus túmulum frequénter
Membra languéntem modo sanitáti,
Quólibet morbo fúerint graváta,
Restituúntur.

Unde nunc noster chorus in honórem
Ipsius, hymnum canit hunc libénter:
Ut piis ejus méritis iuvémur
Omne per ævum.

Sit salus illi, decus atque virtus,
Qui supra cæli résidens cacúmen,
Tótius mundi máchinam gubérnat
Trinus et unus.
Amen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Proprio Sanctorum}
Nocturn I.
Ant. Martínus, * adhuc catechúmenus, hac me veste contéxit.
Psalmus 1 [1]
1:1 Beátus vir, qui non ábiit in consílio impiórum, et in via peccatórum non stetit, * et in cáthedra pestiléntiæ non sedit:
1:2 Sed in lege Dómini volúntas ejus, * et in lege ejus meditábitur die ac nocte.
1:3 Et erit tamquam lignum, quod plantátum est secus decúrsus aquárum, * quod fructum suum dabit in témpore suo:
1:3 Et fólium ejus non défluet: * et ómnia quæcúmque fáciet, prosperabúntur.
1:4 Non sic ímpii, non sic: * sed tamquam pulvis, quem proícit ventus a fácie terræ.
1:5 Ídeo non resúrgent ímpii in judício: * neque peccatóres in concílio justórum.
1:6 Quóniam novit Dóminus viam justórum: * et iter impiórum períbit.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Martínus, adhuc catechúmenus, hac me veste contéxit.
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok a szentek saját officiumából}
Nocturn I.
Ant. While Martin * is yet a Catechumen, he hath clad Me in this garment.
Zsoltár 1 [1]
1:1 Boldog ember, ki az istentelenek tanácsán nem jár, és a bűnösök útján meg nem áll, * és a mirígy székében nem ül;
1:2 Hanem az Úr törvényében telik kedve, * és éjjel-nappal az ő törvényében elmélkedik.
1:3 És leszen mint a fa, mely vízfolyások mellé ültettetett, * mely gyümölcsét megadja idejében,
1:3 és levele el nem hull; * és amit cselekszik, mind sikerül.
1:4 Nem így az istentelenek, nem így; * hanem mint a por, melyet a szél elhány a föld színéről.
1:5 Azért az istentelenek meg nem állhatnak az ítéletben; * sem a bűnösök az igazak gyülekezetében.
1:6 Mert az Úr ismeri az igazak útját; * és az istentelenek útja elvész.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. While Martin is yet a Catechumen, he hath clad Me in this garment.
Ant. Sanctæ Trinitátis * fidem Martínus conféssus est, et baptísmi grátiam percépit.
Psalmus 2 [2]
2:1 Quare fremuérunt gentes: * et pópuli meditáti sunt inánia?
2:2 Astitérunt reges terræ, et príncipes convenérunt in unum * advérsus Dóminum, et advérsus Christum ejus.
2:3 Dirumpámus víncula eórum: * et proiciámus a nobis jugum ipsórum.
2:4 Qui hábitat in cælis, irridébit eos: * et Dóminus subsannábit eos.
2:5 Tunc loquétur ad eos in ira sua, * et in furóre suo conturbábit eos.
2:6 Ego autem constitútus sum Rex ab eo super Sion montem sanctum ejus, * prǽdicans præcéptum ejus.
2:7 Dóminus dixit ad me: * Fílius meus es tu, ego hódie génui te.
2:8 Póstula a me, et dabo tibi gentes hereditátem tuam, * et possessiónem tuam términos terræ.
2:9 Reges eos in virga férrea, * et tamquam vas fíguli confrínges eos.
2:10 Et nunc, reges, intellégite: * erudímini, qui judicátis terram.
2:11 Servíte Dómino in timóre: * et exsultáte ei cum tremóre.
2:12 Apprehéndite disciplínam, nequándo irascátur Dóminus, * et pereátis de via justa.
2:13 Cum exárserit in brevi ira ejus: * beáti omnes qui confídunt in eo.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Sanctæ Trinitátis fidem Martínus conféssus est, et baptísmi grátiam percépit.
Ant. Martin * confessed the faith of the Holy Trinity, and received the grace of baptism.
Zsoltár 2 [2]
2:1 Miért agyarkodnak a pogányok, * s gondolnak a népek hiúságokat?
2:2 Fölállanak a föld királyai, és a fejedelmek egybegyűlnek * az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.
2:3 Szaggassuk el köteleiket, * és rázzuk le magunkról igájukat!
2:4 A mennyekben lakó kineveti őket, * és az Úr kigúnyolja őket.
2:5 Akkor szól nekik haragjában, * és búsulásában megháborítja őket.
2:6 Én pedig királlyá rendeltettem tőle Sionon, az ő szent hegyén, * és parancsát hirdetem.
2:7 Az Úr mondá nekem: * Fiam vagy te, én ma szültelek téged.
2:8 Kérjed tőlem, és neked adom a pogányokat örökségül, * és birtokul a föld határait.
2:9 Vasvesszővel fogod őket kormányozni, * s mint a cserépedényt, összetöröd őket.
2:10 És most, királyok, okuljatok; * tanuljatok, kik a földet ítélitek.
2:11 Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, * és örvendezzetek neki rettegéssel.
2:12 Fogadjátok el a fegyelmet, nehogy valamikor megharagudjék az Úr, * és elvesszetek az igaz útról;
2:13 Mikor hirtelen fölgerjed az ő haragja, * boldogok mindnyájan, kik benne bíznak.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Martin confessed the faith of the Holy Trinity, and received the grace of baptism.
Ant. Ego signo crucis, * non clípeo protéctus, aut gálea, hóstium cúneos penetrábo secúrus.
Psalmus 3 [3]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Ego signo crucis, non clípeo protéctus, aut gálea, hóstium cúneos penetrábo secúrus.
Ant. Not * in the shelter of a buckler, nor of an helmet, but with the sign of the Cross will I pierce the hosts of the enemy.
Zsoltár 3 [3]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Not in the shelter of a buckler, nor of an helmet, but with the sign of the Cross will I pierce the hosts of the enemy.
V. Amávit eum Dóminus, et ornávit eum.
R. Stolam glóriæ induit eum.
V. The Lord loved him and beautified him.
R. He clothed him with a robe of glory.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.

Lectio 1
De Epístola prima beáti Pauli Apóstoli ad Timótheum
1 Tim 3:1-7
1 Fidélis sermo: si quis episcopátum desíderat, bonum opus desíderat.
2 Opórtet ergo epíscopum irreprehensíbilem esse, uníus uxóris virum, sóbrium, prudéntem, ornátum, pudícum, hospitálem, doctórem,
3 Non vinoléntum, non percussórem, sed modéstum; non litigiósum, non cúpidum, sed
4 Suæ dómui bene præpósitum, fílios habéntem súbditos cum omni castitáte.
5 Si quis autem dómui suæ præésse nescit, quómodo Ecclésiæ Dei diligéntiam habébit?
6 Non neóphytum, ne in supérbiam elátus, in judícium íncidat diáboli.
7 Opórtet autem illum et testimónium habére bonum ab iis qui foris sunt, ut non in oppróbrium íncidat, et in láqueum diáboli.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Hic est Martínus, eléctus Dei Póntifex, cui Dóminus post Apóstolos tantam grátiam conférre dignátus est,
* Ut in virtúte Trinitátis Deíficæ mererétur fíeri trium mortuórum suscitátor magníficus.
V. Sanctæ Trinitátis fidem Martínus conféssus est.
R. Ut in virtúte Trinitátis Deíficæ mererétur fíeri trium mortuórum suscitátor magníficus.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.

Olvasmány 1
Olvasmány szent Pál apostol Timóteushoz írott első leveléből
1 Tim 3:1-7
1 Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.
2 A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie.
3 Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi.
4 Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli.
5 Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?
6 Újonnan megtért se legyen, nehogy felfuvalkodjék, és a sátán sorsára jusson.
7 Legyen jó híre a kívülállók körében is, nehogy megszólják, és a sátán csapdájába essék.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. This is that Martin whom God chose to be an High Priest unto Himself, he upon whom the Lord was pleased to bestow favour like as upon His Apostles;
* So that he prevailed gloriously in the power of the Divine Trinity three times to raise the dead to life.
V. Martin confessed the faith of the Holy Trinity.
R. So that he prevailed gloriously in the power of the Divine Trinity three times to raise the dead to life.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.

Lectio 2
De Epístola ad Titum
Titus 1:7-11
7 Opórtet enim epíscopum sine crímine esse, sicut Dei dispensatórem: non supérbum, non iracúndum, non vinoléntum, non percussórem, non turpis lucri cúpidum:
8 Sed hospitálem, benígnum, sóbrium, justum, sanctum, continéntem,
9 Amplecténtem eum, qui secúndum doctrínam est, fidélem sermónem: ut potens sit exhortári in doctrína sana, et eos qui contradícunt, argúere.
10 Sunt enim multi étiam inobediéntes, vaníloqui, et seductóres: máxime qui de circumcisióne sunt:
11 Quos opórtet redárgui: qui univérsas domos subvértunt, docéntes quæ non opórtet, turpis lucri grátia.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Dómine, si adhuc pópulo tuo sum necessarius, non recuso subire propter eos labórem:
* Fiat volúntas tua.
V. Oculis ac mánibus in cælum semper intentus, invictum ab oratióne spíritum non relaxábat.
R. Fiat volúntas tua.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.

Olvasmány 2
From the Epistola ad Titus.
Titus 1:7-11
7 A püspök ugyanis, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi,
8 Hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett.
9 Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.
10 Akad ugyanis számos elégedetlenkedő, fecsegő és ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában.
11 Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Lord, if I be still needful to thy people, I refuse not to work for them.
* Thy will be done.
V. With eyes and hands lifted up to heaven, he never let his mighty spirit slacken in prayer.
R. Thy will be done.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.

Lectio 3
Titus 2:1-8
1 Tu autem lóquere quæ decent sanam doctrínam:
2 Senes ut sóbrii sint, pudíci, prudéntes, sani in fide, in dilectióne, in patiéntia:
3 Anus simíliter in hábitu sancto, non criminatríces, non multo vino serviéntes, bene docéntes:
4 Ut prudéntiam dóceant adolescéntulas, ut viros suos ament, fílios suos díligant,
5 Prudéntes, castas, sóbrias, domus curam habéntes, benígnas, súbditas viris suis, ut non blasphemétur verbum Dei.
6 Iúvenes simíliter hortáre ut sóbrii sint.
7 In ómnibus teípsum præbe exémplum bonórum óperum, in doctrína, in integritáte, in gravitáte,
8 Verbum sanum, irreprehensíbile: ut is qui ex advérso est, vereátur, nihil habens malum dícere de nobis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. O beátum virum Martínum antístitem,
* Qui nec mori tímuit, nec vívere recusávit!
V. Dómine, si adhuc pópulo tuo sum necessárius, non recúso labórem: fiat volúntas tua.
R. Qui nec mori tímuit, nec vívere recusávit!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Qui nec mori tímuit, nec vívere recusavit!
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.

Olvasmány 3
Titus 2:1-8
1 Te ellenben azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel.
2 Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben.
3 Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra.
4 A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket,
5 Legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.
6 Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek.
7 Magad járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan és komoly.
8 Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Oh, how blessed a man was Bishop Martin!
* He neither feared to die, nor refused to live.
V. Lord, if I be still needful to thy people, I refuse not to work for them. thy will be done.
R. He neither feared to die, nor refused to live.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. He neither feared to die, nor refused to live.
Nocturn II.
Ant. Confído in Dómino * quod fília mea, précibus tuis, reddénda sit sanitáti.
Psalmus 4 [4]
4:2 Cum invocárem exaudívit me Deus justítiæ meæ: * in tribulatióne dilatásti mihi.
4:2 Miserére mei, * et exáudi oratiónem meam.
4:3 Fílii hóminum, úsquequo gravi corde? * ut quid dilígitis vanitátem, et quǽritis mendácium?
4:4 Et scitóte quóniam mirificávit Dóminus sanctum suum: * Dóminus exáudiet me cum clamávero ad eum.
4:5 Irascímini, et nolíte peccáre: * quæ dícitis in córdibus vestris, in cubílibus vestris compungímini.
4:6 Sacrificáte sacrifícium justítiæ, et speráte in Dómino. * Multi dicunt: Quis osténdit nobis bona?
4:7 Signátum est super nos lumen vultus tui, Dómine: * dedísti lætítiam in corde meo.
4:8 A fructu fruménti, vini, et ólei sui * multiplicáti sunt.
4:9 In pace in idípsum * dórmiam, et requiéscam;
4:10 Quóniam tu, Dómine, singuláriter in spe * constituísti me.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Confído in Dómino quod fília mea, précibus tuis, reddénda sit sanitáti.
Nocturn II.
Ant. I trust * in the Lord that at thy prayers my daughter shall be healed.
Zsoltár 4 [4]
4:2 Midőn segítségül hívtam, meghallgatott engem az én igazságom Istenem; * a szorongásban tágítottál rajtam.
4:2 Könyörülj rajtam, * és hallgasd meg imádságomat.
4:3 Emberek fiai, meddig lesztek nehéz szívvel? * Miért szeretitek a hiúságot, és keresitek a hazugságot?
4:4 Tudjátok meg, hogy az Úr csodálatossá tette az ő szentjét; * az Úr meghallgat engem, mikor hozzá kiáltok.
4:5 Haragudván, ne vétkezzetek; * amit szívetekben mondotok, nyughelyeiteken bánjátok meg.
4:6 Áldozzátok az igazság áldozatát, és bízzatok az Úrban. * Sokan mondják: Ki láttat velünk jókat?
4:7 Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; * örömet adtál szívembe.
4:8 Gabonájuk, boruk és olajuk gyümölcsével * lettek ők gazdagok.
4:9 De emiatt békességben * alszom, és megnyugszom;
4:10 Mert te, Uram, kiváltképpen megerősítettél engem * a reménységben.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. I trust in the Lord that at thy prayers my daughter shall be healed.
Ant. Tetrádius, * cógnita Dei virtúte, ad baptísmi grátiam pervénit.
Psalmus 5 [5]
5:2 Verba mea áuribus pércipe, Dómine, * intéllege clamórem meum.
5:3 Inténde voci oratiónis meæ, * Rex meus et Deus meus.
5:4 Quóniam ad te orábo: * Dómine, mane exáudies vocem meam.
5:5 Mane astábo tibi et vidébo: * quóniam non Deus volens iniquitátem tu es.
5:6 Neque habitábit juxta te malígnus: * neque permanébunt injústi ante óculos tuos.
5:7 Odísti omnes, qui operántur iniquitátem: * perdes omnes, qui loquúntur mendácium.
5:7 Virum sánguinum et dolósum abominábitur Dóminus: * ego autem in multitúdine misericórdiæ tuæ.
5:8 Introíbo in domum tuam: * adorábo ad templum sanctum tuum in timóre tuo.
5:9 Dómine, deduc me in justítia tua: * propter inimícos meos dírige in conspéctu tuo viam meam.
5:10 Quóniam non est in ore eórum véritas: * cor eórum vanum est.
5:11 Sepúlcrum patens est guttur eórum, linguis suis dolóse agébant, * júdica illos, Deus.
5:11 Décidant a cogitatiónibus suis, secúndum multitúdinem impietátum eórum expélle eos, * quóniam irritavérunt te, Dómine.
5:12 Et læténtur omnes, qui sperant in te, * in ætérnum exsultábunt: et habitábis in eis.
5:12 Et gloriabúntur in te omnes, qui díligunt nomen tuum, * quóniam tu benedíces justo.
5:13 Dómine, ut scuto bonæ voluntátis tuæ * coronásti nos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Tetrádius, cógnita Dei virtúte, ad baptísmi grátiam pervénit.
Ant. When Tetradius * knew the power of God, he attained unto the grace of baptism.
Zsoltár 5 [5]
5:2 Igéimet vedd füleidbe, Uram, * értsd meg kiáltásomat.
5:3 Figyelmezz könyörgésem szavára, * én királyom és én Istenem!
5:4 Mert neked könyörgök; * Uram, reggel meghallgatod az én szómat.
5:5 Reggel eléd állok, és nézek; * mert nem vagy te gonoszságkedvelő Isten.
5:6 Sem gonosztevő nem lakik melletted, * sem a gonoszok nem maradnak meg szemeid előtt.
5:7 Gyűlölöd mind, kik gonoszságot cselekszenek, * elveszted mind, kik hazugságot szólnak.
5:7 A vérszopó és álnok férfit utálja az Úr. * Én pedig irgalmad sokaságában
5:8 Bemegyek a te házadba: * imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.
5:9 Uram, vezérelj engem igazságodban; * ellenségeim miatt igazgasd utamat színed előtt.
5:10 Mert nincs igazság szájukban; * hiú az ő szívük.
5:11 Nyílt sír az ő torkuk, nyelvüket álnokul forgatják, * ítéld meg őket, Isten!
5:11 Essenek el szándékaiktól, istentelenségeik sokasága szerint űzd ki őket; * mert bosszantottak, Uram, téged.
5:12 És örüljenek mindnyájan, kik benned bíznak, * örökké vigadni fognak; és bennük fogsz lakni.
5:12 És dicsekedni fognak benned mindnyájan, kik szeretik a te nevedet, * mert te megáldod az igazat,
5:13 Uram, jóvoltoddal, mint pajzzsal, * környékeztél meg minket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. When Tetradius knew the power of God, he attained unto the grace of baptism.
Ant. O ineffábilem virum, * per quem nobis tanta mirácula corúscant!
Psalmus 8 [6]
8:2 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
8:2 Quóniam eleváta est magnificéntia tua, * super cælos.
8:3 Ex ore infántium et lacténtium perfecísti laudem propter inimícos tuos, * ut déstruas inimícum et ultórem.
8:4 Quóniam vidébo cælos tuos, ópera digitórum tuórum: * lunam et stellas, quæ tu fundásti.
8:5 Quid est homo quod memor es ejus? * aut fílius hóminis, quóniam vísitas eum?
8:6 Minuísti eum paulo minus ab Ángelis, glória et honóre coronásti eum: * et constituísti eum super ópera mánuum tuárum.
8:8 Ómnia subjecísti sub pédibus ejus, * oves et boves univérsas: ínsuper et pécora campi.
8:9 Vólucres cæli, et pisces maris, * qui perámbulant sémitas maris.
8:10 Dómine, Dóminus noster, * quam admirábile est nomen tuum in univérsa terra!
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. O ineffábilem virum, per quem nobis tanta mirácula corúscant!
Ant. Not to be told * is this man's glory, by whom so many wonderful works have been set forth before us!
Zsoltár 8 [6]
8:2 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
8:2 Mert a te dicsőséged fölmagasztaltatott * az egek fölött.
8:3 A kisdedek és csecsemők szája által viszed véghez a dicséretet ellenségeid miatt, * hogy megrontsd az ellenséget és bosszúállót.
8:4 Mert ha nézem egeidet, a te ujjaid alkotásait, * a holdat és csillagokat, melyeket te alapítottál:
8:5 Mi az ember, hogy megemlékezel róla? * Vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?
8:6 Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őt, * és kezeid alkotmányai fölé rendelted őt.
8:8 Mindent lábai alá vetettél, * a juhokat és ökröket mind, azon fölül a mezei vadakat is.
8:9 Az égi madarakat és a tenger halait, * melyek eljárják a tenger ösvényeit.
8:10 Uram, mi Urunk, * mily csodálatos a te neved az egész földön!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Not to be told is this man's glory, by whom so many wonderful works have been set forth before us!
V. Elégit eum Dóminus sacerdótem sibi.
R. Ad sacrificándum ei hóstiam laudis.
V. The Lord hath chosen him for a Priest unto Himself.
R. To offer up unto Him the sacrifice of praise.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.

Lectio 4
Martínus, Sabáriæ in Pannónia natus, cum décimum attigísset annum, invitis paréntibus ad ecclésiam confúgiens, in catechumenórum númerum adscribi vóluit. Quindecim annos natus in milítiam profectus, primum in Constantii, deínde Juliáni exercitu militávit. Qui, cum nihil haberet præter arma et vestiméntum quo tegebátur, Ambiáni, páuperi ac nudo, ab eo peténti ut Christi nómine sibi eleemosynam tribúeret, partem chlámydis dedit. Cui sequénti nocte Christus, dimidiáta illa veste indútus, appáruit, hanc mittens vocem: Martínus catechumenus hac me veste contéxit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Oculis ac mánibus in cælum semper intentus,
* Invictum ab oratióne spíritum non relaxábat.
V. Dum sacraménta offerret beátus Martínus, globus igneus appáruit super caput ejus.
R. Invictum ab oratióne spíritum non relaxabat.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.

Olvasmány 4
Martin was born at Sabaria in Pannonia. When he was ten years old he went to the Church, in the spite of his (heathen) father and mother, and by his own will was numbered among the Catechumens. At fifteen years of age he joined the army, and served as a soldier first under Constantius and then under Julian. Once at the gate of Amiens a poor man asked him for an alms for Christ's name's sake, and since he had nothing to his hand but his arms and his clothes, he gave him half of his cloak. In the night following Christ appeared to him clad in the half of his cloak, and saying (to the angels who bare Him company) While Martin is yet a Catechumen, he hath clad Me in this garment.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. With eyes and hands lifted up to heaven
* He never let his mighty spirit slacken in prayer.
V. While as blessed Martin was offering up the mysteries, a ball of fire appeared above his head.
R. He never let his mighty spirit slacken in prayer.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.

Lectio 5
Decem et octo annos cum haberet, baptizátus est. Quare, relícta militari vita, ad Hilárium Pictaviensem episcopum se cóntulit, a quo in acolythórum númerum redáctus est. Post, factus epíscopus Turonénsis, monastérium ædificávit, ubi cum octogínta monachis sanctíssime aliquámdiu vixit. Qui, cum póstea ad Candacensem vicum suæ diœcesis in gravem febrim incidísset, assidua Deum oratióne precabátur, ut se ex illo mortali carcere liberaret. Quem audiéntes discípuli, sic rogábant: Cur nos, pater déseris? cui nos miseros derelinquis? Quorum voce commótus Martínus, ita Deum orábat: Dómine, si adhuc pópulo tuo sum necessarius, non recuso labórem.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Beátus Martínus óbitum suum longe ante præscívit, dixitque frátribus,
* Dissolutiónem sui corporis imminére, quia judicábat se jam resolvi.
V. Viribus corporis cœpit repénte destitui, convocatisque discípulis dixit.
R. Dissolutiónem sui corporis imminére, quia judicábat se jam resolvi.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.

Olvasmány 5
At eighteen years of age he was baptized. He gave up thereupon the life of a soldier, and betook himself to Hilary, Bishop of Poietiers, by whom he was placed in the order of Acolytes. Being afterwards made Bishop of Tours, he built a monastery wherein he lived in holiness for a while in company of four-score monks. At the last he fell sick of a grievous fever at Cande, a village in his diocese, and besought God in constant prayer to set him free from the prison of this dying body. His disciples heard him and said Father, why wilt thou go away from us? unto whom wilt thou bequeath us in our sorrow? Their words moved Martin, and he said Lord, if I be still needful to thy people, I refuse not to work.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Blessed Martin knew of his own death of a long time before it came to pass, and he said unto the brethren:
* That the dissolution of his body was nigh at hand, for he deemed himself to be already breaking up.
V. His bodily strength gave way all of a sudden, and he called his disciples together, and said unto them
R. That the dissolution of his body was nigh at hand, for he deemed himself to be already breaking up.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.

Lectio 6
Sed, cum eum in illa veheménti febre supinum orántem vidérent discípuli, suppliciter ab eo petiérunt, ut, converso corpore, tantísper, dum remítteret morbi vis, pronus conquiésceret. Quibus Martínus, Sínite me, inquit, cælum potius quam terram aspicere, ut, suo jam itinere iturus ad Dóminum, spíritus dirigátur. Instante jam morte, viso humani generis hoste, Quid, inquit, astas, cruénta bestia? nihil in me funeste reperies. Ea in voce, unum et octogínta annos natus, ánimam Deo réddidit; quam Angelórum chorus excepit, eosque divinas canéntes laudes multi, in primisque sanctus Severinus Coloniénsis epíscopus, audiérunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Dixérunt discípuli ad beátum Martínum: Cur nos, pater, déseris, aut cui nos desolatos relinquis?
* Invadent enim gregem tuum lupi rapáces.
V. Scimus quidem desideráre te Christum, sed salva sunt tibi tua præmia: nostri potius miserére, quos déseris.
R. Invadent enim gregem tuum lupi rapáces.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Invadent enim gregem tuum lupi rapáces.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.

Olvasmány 6
When his disciples saw him, in the height of the fever, lying upon his back and praying, they entreated him to turn over and take a little rest upon his side while the violence of his sickness would allow him. But Martin answered them Suffer me to look heavenward rather than earthward, that my spirit may see the way whereby it is so soon going to the Lord. At the moment of death he saw the enemy of mankind, and cried out: What are you come here for, you bloody brute? You murderer, you'll find nothing in me. With these words on his lips, he gave up his soul to God, being aged eighty years. He was received by a company of Angels, who were heard praising God by many persons, especially by holy Severinus, Bishop of Cologne.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. His disciples said unto blessed Martin: Father, why wilt thou go away from us, and with whom wilt thou leave us orphans?
* For ravening wolves will break in upon thy flock.
V. We know that thou wouldest fain be with Christ, but, sooner or later, thy reward is sure. Rather, then, have pity upon us, whom thou art leaving.
R. For ravening wolves will break in upon thy flock.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. For ravening wolves will break in upon thy flock.
Nocturn III.
Ant. Dóminus Jesus Christus, * non purpurátum aut diadémate reniténtem, se ventúrum esse prædíxit.
Psalmus 10 [7]
10:2 In Dómino confído: quómodo dícitis ánimæ meæ: * Tránsmigra in montem sicut passer?
10:3 Quóniam ecce peccatóres intendérunt arcum, paravérunt sagíttas suas in pháretra, * ut sagíttent in obscúro rectos corde.
10:4 Quóniam quæ perfecísti, destruxérunt: * justus autem quid fecit?
10:5 Dóminus in templo sancto suo, * Dóminus in cælo sedes ejus.
10:5 Óculi ejus in páuperem respíciunt: * pálpebræ ejus intérrogant fílios hóminum.
10:6 Dóminus intérrogat justum et ímpium: * qui autem díligit iniquitátem, odit ánimam suam.
10:7 Pluet super peccatóres láqueos: * ignis, et sulphur, et spíritus procellárum pars cálicis eórum.
10:8 Quóniam justus Dóminus, et justítias diléxit: * æquitátem vidit vultus ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dóminus Jesus Christus, non purpurátum aut diadémate reniténtem, se ventúrum esse prædíxit.
Nocturn III.
Ant. The Lord Jesus Christ * said not that He would come clothed in purple or adorned with a crown.
Zsoltár 10 [7]
10:2 Az Úrban bízom; hogyan mondjátok lelkemnek: * Költözzél a hegyre, mint a veréb?
10:3 Mert íme a bűnösök megvonták a kézíjat, elkészítették nyilaikat a tegezben, * hogy lövöldözzék titkon az igaz szívűeket;
10:4 Mert amiket te állítottál, elbontották; * de az igaz mit cselekedett?
10:5 Az Úr az ő szent templomában, * az Úr széke mennyben vagyon;
10:5 Szemei a szegényre néznek, * és szempillái vizsgálják az emberek fiait.
10:6 Az Úr megvizsgálja az igazat és az istentelent; * ki pedig a gonoszságot szereti, lelkét gyűlöli.
10:7 A bűnösökre tőröket hullat; * tűz és kénkő és viharok szele az ő kelyhük része.
10:8 Mert az Úr igaz, és igazságot szeret, * és igazra néz az ő orcája.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. The Lord Jesus Christ said not that He would come clothed in purple or adorned with a crown.
Ant. Sacérdos Dei, Martíne, * apérti sunt tibi cæli et regnum Patris mei.
Psalmus 14 [8]
14:1 Dómine, quis habitábit in tabernáculo tuo? * aut quis requiéscet in monte sancto tuo?
14:2 Qui ingréditur sine mácula, * et operátur justítiam:
14:3 Qui lóquitur veritátem in corde suo, * qui non egit dolum in lingua sua:
14:3 Nec fecit próximo suo malum, * et oppróbrium non accépit advérsus próximos suos.
14:4 Ad níhilum dedúctus est in conspéctu ejus malígnus: * timéntes autem Dóminum gloríficat:
14:5 Qui jurat próximo suo, et non décipit, * qui pecúniam suam non dedit ad usúram, et múnera super innocéntem non accépit.
14:5 Qui facit hæc: * non movébitur in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Sacérdos Dei, Martíne, apérti sunt tibi cæli et regnum Patris mei.
Ant. O Martin, * thou Priest of God, the heavens are open unto thee, yea, and the kingdom of My Father.
Zsoltár 14 [8]
14:1 Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? * Vagy ki fog nyugodni szent hegyeden?
14:2 Ki szennyfolt nélkül jár, * és igazságot cselekszik;
14:3 Ki igazat szól szívében, * ki nem cselekszik álnokságot nyelvével;
14:3 és felebarátjának rosszat nem teszen, * és gyalázást nem veszen be felebarátai ellen;
14:4 Ki előtt semmivé lett a gonosztevő, * de ki az istenfélőket dicsőíti;
14:5 Ki felebarátjának esküszik, és nem csalja meg; * ki pénzét uzsorára nem adja, és ajándékot az ártatlan ellen nem fogad el;
14:5 Ki ezeket cselekszi, * nem ingattatik meg mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. O Martin, thou Priest of God, the heavens are open unto thee, yea, and the kingdom of My Father.
Ant. Sacérdos Dei, Martíne, * pastor egrégie, ora pro nobis Deum.
Psalmus 20 [9]
20:2 Dómine, in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Sacérdos Dei, Martíne, pastor egrégie, ora pro nobis Deum.
Ant. O Martin, * thou Priest of God, thou worthy shepherd, pray God on our behalf.
Zsoltár 20 [9]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. O Martin, thou Priest of God, thou worthy shepherd, pray God on our behalf.
V. Tu es sacérdos in ætérnum.
R. Secúndum órdinem Melchísedech.
V. Thou art a Priest for ever
R. After the order of Melchisedek.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.

Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Lucam
Luc 11:33-36
In illo témpore: Dixit Jesus discípulis suis: Nemo lucérnam accéndit et in abscóndito ponit neque sub módio, sed supra candelábrum, ut qui ingrediúntur, lumen vídeant. Et réliqua.

Homilía sancti Ambrósii Epíscopi
Liber 7 Comment. in Luc. cap. 11, post initium
Quia in superióribus Ecclésiam Synagógæ prǽtulit, hortátur nos ut fidem pótius nostram ad Ecclésiam transferámus. Lucérna enim fides est, juxta quod scriptum est: Lucérna pédibus meis verbum tuum, Dómine. Verbum enim Dei fides nostra est; Verbum Dei lux est; Lucérna est fides: Erat Lux vera, quæ illúminat omnem hóminem veniéntem in hunc mundum. Lucérna autem lucére non potest, nisi aliúnde lumen accéperit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. O beátum virum, in cujus transitu Sanctórum canit númerus, Angelórum exsultat chorus,
* Omniumque cæléstium Virtutum occurrit psalléntium exercitus!
V. Ecclésia virtúte roborátur, sacerdótes Dei revelatióne glorificántur, quem Michaël assúmpsit cum Angelis.
R. Omniumque cæléstium Virtutum occurrit psalléntium exercitus!

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.

Olvasmány 7
Evangélium szent Lukács Evangélista kőnyvéből
Luke 11:33-36
Abban az időben így szólt Jézus tanítványaihoz: Senki sem gyújt világot, hogy eltakarja vagy a véka alá rejtse. És így tovább.

Homily by St Ambrose, Bishop of Milan.
Bk. vii. Comment, on Luke xi.
In that which goeth before, Christ hath set the Church before the synagogue, and He exhorteth us rather to trust in the Church. The candle is faith, even as it is written thy word is a lamp unto my feet, and a light unto my path. (Ps. cxviii. 105.) Our faith is the word of God. The word of God is light. Faith is the candle. It is written concerning the Word of God, that That was the true Light, Which lighteth every man that cometh into this world. John i. 9. But a candle cannot shine, unless it be lighted from some other fire.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Blessed indeed was this man, at the time of whose passing the Saints sang in company, a band of Angels shouted aloud for joy
* And an army of all the Powers of heaven came out to meet him, singing praises.
V. His strength is a stay to the Church, his manifestation a glory to the Priests of God; Michael and his Angels took him away.
R. And an army of all the Powers of heaven came out to meet him, singing praises.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Cujus festum cólimus, ipse intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.

Lectio 8
Hæc est Lucérna quæ accénditur, virtus scílicet nostræ mentis et sensus, ut drachma illa possit, quæ períerat, reperíri. Nemo ergo fidem sub lege constítuat; lex enim intra mensúram est, ultra mensúram grátia; lex obúmbrat, grátia claríficat. Et ideo nemo fidem suam intra mensúram legis inclúdat, sed ad Ecclésiam cónferat, in qua septifórmis Spíritus relúcet grátia, quam Princeps ille sacerdótum fulgóre supérnæ divinitátis illúminat, ne eam legis umbra restínguat. Dénique lucérna illa, quam matutínis vespertinísque tempóribus, ritu veteri Judæórum, princeps sacerdótum solébat accéndere, velut sub módio sita legis, evánuit; et cívitas illa Jerúsalem quæ in terris est, quæ occídit prophétas, quasi in conválle fletus pósita delitéscit. Illa autem Jerúsalem quæ in cælo est, in qua mílitat fides nostra, in illo altíssimo ómnium locáta monte, hoc est Christo, non potest ténebris et ruínis hujus mundi abscóndi; sed fulgens candóre Solis ætérni, luce nos grátiæ spiritális illúminat.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Martínus Abrahæ sinu lætus excipitur: Martínus, hic pauper et módicus,
* Cælum dives ingréditur, hymnis cæléstibus honorátur.
V. Martínus epíscopus migrávit a sæculo: vivit in Christo gemma sacerdotum.
R. Cælum dives ingréditur, hymnis cæléstibus honorátur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Cælum dives ingréditur, hymnis cæléstibus honorátur.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közben érettünk az Úrnál. Ámen.

Olvasmány 8
Also it is written What woman, having ten pieces of silver, if she lose one piece, doth not light a candle, and sweep the house, and seek diligently till she find it? Luke xv. 8. And here the candle lighted to find the lost piece is the strength in our understandings and affections. Let no man therefore seek faith under the law. For the law is by measure, but grace without measure; the law overshadoweth, but grace enlighteneth. And therefore let no man shut up his faith within the measure of the law, but give it unto the Church, the Church, wherein shineth the sevenfold grace of the Spirit, and whereon the Divine glory of the Great High Priest doth strike from heaven, lest the shadow of the law should rest any more at all upon her. Under the old law there was the sevenfold lamp which the Priest of the Jews lighted every morning and every evening, and this was as it were a candle put under a bushel. That Jerusalem which is upon earth, that Jerusalem which killed the Prophets, lieth hid, as it were, in a dark place in the valley of tears. But that Jerusalem which is in heaven, whereof by faith we are soldiers, is a city set upon the highest of all mountains, even upon Christ. Her the darkness and tempests of earth cannot hide, but she blazeth with the glory of the Eternal Sun, and maketh to fall upon us the light of spiritual grace.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Martin was carried joyfully into Abraham's bosom. Martin, who was poor here and of small estimation,
* Etereth rich into heaven, and the songs of heaven are raised in his honour.
V. Bishop Martin, that jewel of Priests, goeth away from time, liveth in Christ.
R. Entereth rich into heaven, and the songs of heaven are raised in his honour.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Entereth rich into heaven, and the songs of heaven are raised in his honour.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Per evangélica dicta, deleántur nostra delícta. Amen.

Lectio 9
Commemoratio Dominica
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 13:24-30
In illo témpore: Dixit Jesus turbis parábolam hanc: Simile factum est regnum cælórum hómini, qui seminávit bonum semen in agro suo. Et réliqua.

Homilía S. Augustíni Epíscopi
Liber Quæst. Evang. in Matth. cap. 11, tom. 4
Cum negligéntius ágerent præpósiti Ecclésiæ, aut cum dormitiónem mórtis accíperent Apóstoli, venit diabólus, et superseminávit eos, quos malos fílios Dóminus interpretátur. Sed quǽritur: utrum hærétici sint, an male vivéntes cathólici? Possunt enim dici fílii mali étiam hærétici, quia ex eódem Evangélii sémine, et Christi nómine procreáti, pravis opiniónibus ad falsa dógmata convertúntur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.


Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:

(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.

Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.

Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.

Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.

Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.

Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.

Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.

Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium szavai töröljék el hibáinkat. Ámen.

Olvasmány 9
Megemlékezés a vasárnapról
Evangélium szent Máté könyvéből
Matt 13:24-30
Azon időben Jézus ezt a példabeszédet mondta: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. És így tovább.

Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
Quest. Evang. Matth. xi., Bk. 4.
When the Shepherds of the Church wax careless, and since the Apostles sleep the sleep of death, cometh the devil, and soweth them whom the Lord calleth a seed of evil-doers. Now, are these seed of evil-doers the heretics, or Catholics of bad lives? It is possible to call even the heretics a seed of evil-doers because they have sprung up from the seed of the Gospel, and been begotten in the Name of Christ, though afterwards they have turned after crooked ways and lying doctrines.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.


Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Deus, qui cónspicis, quia ex nulla nostra virtúte subsístimus: concéde propítius; ut, intercessióne beáti Martíni Confessóris tui atque Pontíficis, contra ómnia advérsa muniámur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
Grant, we beseech thee, O Almighty God, that the worshipful Feast of thy blessed Confessor and Bishop Martin, may avail us to the increase both of godliness toward thee, and healthfulness to our own souls.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
Ordo Praedicatorum
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help