Feria Tertia Majoris Hebdomadæ ~ II. classis

Divinum Officium Monastic - 1963

4-16-2019

Ad Matutinum

Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Dómine, lábia mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.

Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo eius.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Nyisd meg, Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Hódie, si vocem Dómini audiéritis, * Nolíte obduráre corda vestra.
Ant. Hódie, si vocem Dómini audiéritis, * Nolíte obduráre corda vestra.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Hódie, si vocem Dómini audiéritis, * Nolíte obduráre corda vestra.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Nolíte obduráre corda vestra.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Hódie, si vocem Dómini audiéritis, * Nolíte obduráre corda vestra.
Sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Nolíte obduráre corda vestra.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Hódie, si vocem Dómini audiéritis, * Nolíte obduráre corda vestra.
Gloria omittitur
Ant. Hódie, si vocem Dómini audiéritis, * Nolíte obduráre corda vestra.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Hallgassatok ma végre az Úr szavára, * Ne keményítsétek meg szíveteket!
Ant. Hallgassatok ma végre az Úr szavára, * Ne keményítsétek meg szíveteket!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Hallgassatok ma végre az Úr szavára, * Ne keményítsétek meg szíveteket!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. Ne keményítsétek meg szíveteket!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Hallgassatok ma végre az Úr szavára, * Ne keményítsétek meg szíveteket!
Mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. Ne keményítsétek meg szíveteket!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Hallgassatok ma végre az Úr szavára, * Ne keményítsétek meg szíveteket!
Dicsőség elmarad
Ant. Hallgassatok ma végre az Úr szavára, * Ne keményítsétek meg szíveteket!
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Pange, lingua, gloriósi
Prœlium certáminis,
Et super Crucis trophǽo
Dic triúmphum nóbilem,
Quáliter Redémptor orbis
Immolátus vícerit.

De paréntis protoplásti
Fraude Factor cóndolens,
Quando pomi noxiális
Morsu in mortem córruit,
Ipse lignum tunc notávit,
Damna ligni ut sólveret.

Hoc opus nostræ salútis
Ordo depopóscerat,
Multifórmis proditóris
Ars ut artem fálleret,
Et medélam ferret inde,
Hostis unde lǽserat.

Quando venit ergo sacri
Plenitúdo témporis,
Missus est ab arce Patris
Natus, orbis Cónditor,
Atque ventre virgináli
Carne amíctus pródiit.

Vagit infans inter arcta
Cónditus præsépia:
Membra pannis involúta
Virgo Mater álligat:
Et manus, pedésque, et crura
Stricta cingit fáscia.

Glória, et honor Deo
Usqueqáque Altíssimo,
Una Patri, Filióque;
Inclyto Paráclito:
Cui laus est et potéstas,
Per ætérna sǽcula.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Győzedelmes harc babérját
Boldog ajkam énekeld.
Ünnepeld a szent keresztet,
Mint nemes győzelmi jelt,
S a feláldozott Királyt, ki
Sír öléből győzni kelt.

Ezt a fát az ősszülőknek
Alkotónk jelölte meg,
Mert halált a végzetes fa
Almájával ettenek:
Azt akarta, fának átkát
Fának titka törje meg.

Ezt a dolgot megváltásunk
Rendje-módja rendelé:
Igy az álnok árulónak
Csel zavarja meg cselét,
S honnan a seb mérge áradt,
Onnan kapja gyógyszerét.

Igy, mikor a szent időnek
Teljessége már betölt,
Földre szállott Atyja mellől
A teremtő Egyszülött
És a szűzi méh ölében
Embertestbe öltözött

Sirdogál a kisded Jézus,
Szűk a jászolágy neki.
Gyenge testét édesanyja
Rongy közé kötözgeti,
És az Isten keze-lábát
Pólyagöngyöleg fedi.

A Boldog Szentháromságnak
Mindörökké tisztelet,
Atyát, Fiut, Vigasztalót
Egyformán dícsérjetek,
Ama Háromságos-Egynek
Nevét áldják mindenek.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Adiútor * in tribulatiónibus.
Psalmus 45 [1]
45:2 Deus noster refúgium, et virtus: * adiútor in tribulatiónibus, quæ invenérunt nos nimis.
45:3 Proptérea non timébimus dum turbábitur terra: * et transferéntur montes in cor maris.
45:4 Sonuérunt, et turbátæ sunt aquæ eórum: * conturbáti sunt montes in fortitúdine eius.
45:5 Flúminis ímpetus lætíficat civitátem Dei: * sanctificávit tabernáculum suum Altíssimus.
45:6 Deus in médio eius, non commovébitur: * adiuvábit eam Deus mane dilúculo.
45:7 Conturbátæ sunt gentes, et inclináta sunt regna: * dedit vocem suam, mota est terra.
45:8 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
45:9 Veníte, et vidéte ópera Dómini, quæ pósuit prodígia super terram: * áuferens bella usque ad finem terræ.
45:10 Arcum cónteret, et confrínget arma: * et scuta combúret igni.
45:11 Vacáte, et vidéte quóniam ego sum Deus: * exaltábor in géntibus, et exaltábor in terra.
45:12 Dóminus virtútum nobíscum: * suscéptor noster Deus Iacob.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. God is our help * in trouble.
Zsoltár 45 [1]
45:2 A mi Istenünk oltalom és erő; * segítő a szorongatásokban, melyek igen elértek minket.
45:3 Azért nem félünk, ha a föld megrendül is, * és a hegyek a tenger szívébe vitetnek.
45:4 Zúgjanak bár és háborogjanak az ő vizei, * rengjenek a hegyek az ő erőssége miatt:
45:5 A folyó rohama fölvidítja az Isten városát, * megszenteli hajlékát a Fölséges.
45:6 Isten annak közepette van, s nem fog ingani; * megsegíti őt Isten korán reggel.
45:7 Fölháborodtak a nemzetek, és hanyatlottak az országok; * ő szózatát adta, és megrendült a föld.
45:8 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
45:9 Jöjjetek elő, és lássátok az Úr cselekedeteit, minő csodákat tett a földön: * megszüntetvén a hadakat a föld végéig,
45:10 Eltöri a kézíjat, és összezúzza a fegyvereket, * és a pajzsokat megégeti tűzzel.
45:11 Szűnjetek meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten; * fölmagasztaltatom a nemzetek között, és fölmagasztaltatom a földön.
45:12 Az erők Ura mivelünk; * oltalmazónk Jákob Istene.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 46 [2]
46:2 Omnes gentes, pláudite mánibus: * iubiláte Deo in voce exsultatiónis.
46:3 Quóniam Dóminus excélsus, terríbilis: * Rex magnus super omnem terram.
46:4 Subiécit pópulos nobis: * et gentes sub pédibus nostris.
46:5 Elégit nobis hereditátem suam: * spéciem Iacob, quam diléxit.
46:6 Ascéndit Deus in iúbilo: * et Dóminus in voce tubæ.
46:7 Psállite Deo nostro, psállite: * psállite Regi nostro, psállite.
46:8 Quóniam Rex omnis terræ Deus: * psállite sapiénter.
46:9 Regnábit Deus super gentes: * Deus sedet super sedem sanctam suam.
46:10 Príncipes populórum congregáti sunt cum Deo Ábraham: * quóniam dii fortes terræ veheménter eleváti sunt.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adiútor in tribulatiónibus.
Zsoltár 46 [2]
46:2 Minden nemzetek, tapsoljatok kézzel; * örvendezzetek az Úrnak vigasság szavával.
46:3 Mert az Úr fölséges, rettenetes; * nagy király az egész földön.
46:4 Alánk vetette a népeket, * és a pogányokat lábaink alá;
46:5 Közöttünk választotta örökségét, * Jákob szépségét, melyet szeret.
46:6 Fölment az Isten örvendezéssel, * az Úr harsonaszóval.
46:7 Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek; * énekeljetek a mi királyunknak, énekeljetek.
46:8 Mert az egész föld királya az Isten; * énekeljetek bölcsességgel.
46:9 Isten országol a pogányokon; * Isten az ő szent székében ül.
46:10 A föld népeinek fejedelmei Ábrahám Istenéhez gyűlnek; * mert a föld erős istenei igen fölemelkednek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. God is our help in trouble.
Ant. Magnus Dóminus * et laudábilis nimis.
Psalmus 47 [3]
47:2 Magnus Dóminus, et laudábilis nimis * in civitáte Dei nostri, in monte sancto eius.
47:3 Fundátur exsultatióne univérsæ terræ mons Sion, * látera Aquilónis, cívitas Regis magni.
47:4 Deus in dómibus eius cognoscétur: * cum suscípiet eam.
47:5 Quóniam ecce reges terræ congregáti sunt: * convenérunt in unum.
47:6 Ipsi vidéntes sic admiráti sunt, conturbáti sunt, commóti sunt: * tremor apprehéndit eos.
47:7 Ibi dolóres ut parturiéntis: * in spíritu veheménti cónteres naves Tharsis.
47:9 Sicut audívimus, sic vídimus in civitáte Dómini virtútum, in civitáte Dei nostri: * Deus fundávit eam in ætérnum.
47:10 Suscépimus, Deus, misericórdiam tuam, * in médio templi tui.
47:11 Secúndum nomen tuum, Deus, sic et laus tua in fines terræ: * iustítia plena est déxtera tua.
47:12 Lætétur mons Sion, et exsúltent fíliæ Iudæ: * propter iudícia tua, Dómine.
47:13 Circúmdate Sion, et complectímini eam: * narráte in túrribus eius.
47:14 Pónite corda vestra in virtúte eius: * et distribúite domos eius, ut enarrétis in progénie áltera.
47:15 Quóniam hic est Deus, Deus noster in ætérnum et in sǽculum sǽculi: * ipse reget nos in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Great is the Lord, * and greatly to be praised.
Zsoltár 47 [3]
47:2 Nagy az Úr és igen dicséretes * a mi Istenünknek városában, az ő szent hegyén.
47:3 Az egész föld örömére van alapítva Sion hegye, * északi oldalán a nagy király városa.
47:4 Házaiban az Isten ismeretes, * mint az ő oltalmuk.
47:5 Mert íme a föld királyai összegyűltek, * egyesültek;
47:6 ők azt így látván, elcsodálkoztak, zavarba jöttek, megindultak; * reszketés fogta el őket;
47:7 Oly fájdalom, mint a szülőé, * és amily rohanó a szélvész, mely összetöri Tarzisz hajóit.
47:9 Amint hallottuk, úgy láttuk az erők Ura városában, a mi Istenünk városában; * Isten alapította azt mindörökre.
47:10 Megemlékezünk, Isten, a te irgalmasságodról * templomodnak közepette.
47:11 Valamint a te neved, Isten, úgy dicséreted is a föld határáig ér; * igazsággal teljes a te jobbod.
47:12 Vigadjon Sion hegye, és örvendezzenek Júda leányai * ítéleteid miatt, Uram!
47:13 Kerüljétek meg Siont és szemléljétek azt körül; * számláljátok meg tornyait.
47:14 Függesszétek szíveiteket erősségére, * vegyétek számba házait, hogy elbeszéljétek a jövő nemzedéknek:
47:15 Mert ez az Isten, a mi Istenünk örökké és mindörökkön-örökké; * ő igazgat minket mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 48 [4]
48:2 Audíte hæc, omnes gentes: * áuribus percípite omnes, qui habitátis orbem:
48:3 Quique terrígenæ, et fílii hóminum: * simul in unum dives et pauper.
48:4 Os meum loquétur sapiéntiam: * et meditátio cordis mei prudéntiam.
48:5 Inclinábo in parábolam aurem meam: * apériam in psaltério propositiónem meam.
48:6 Cur timébo in die mala? * iníquitas calcánei mei circúmdabit me:
48:7 Qui confídunt in virtúte sua: * et in multitúdine divitiárum suárum gloriántur.
48:8 Frater non rédimit, rédimet homo: * non dabit Deo placatiónem suam.
48:9 Et prétium redemptiónis ánimæ suæ: * et laborábit in ætérnum, et vivet adhuc in finem.
48:11 Non vidébit intéritum, cum víderit sapiéntes moriéntes: * simul insípiens, et stultus períbunt.
48:11 Et relínquent aliénis divítias suas: * et sepúlcra eórum domus illórum in ætérnum.
48:12 Tabernácula eórum in progénie et progénie: * vocavérunt nómina sua in terris suis.
48:13 Et homo, cum in honóre esset, non intelléxit: * comparátus est iuméntis insipiéntibus, et símilis factus est illis.
48:14 Hæc via illórum scándalum ipsis: * et póstea in ore suo complacébunt.
48:15 Sicut oves in inférno pósiti sunt: * mors depáscet eos.
48:15 Et dominabúntur eórum iusti in matutíno: * et auxílium eórum veteráscet in inférno a glória eórum.
48:16 Verúmtamen Deus rédimet ánimam meam de manu ínferi: * cum accéperit me.
48:17 Ne timúeris, cum dives factus fúerit homo: * et cum multiplicáta fúerit glória domus eius.
48:18 Quóniam cum interíerit, non sumet ómnia: * neque descéndet cum eo glória eius.
48:19 Quia ánima eius in vita ipsíus benedicétur: * confitébitur tibi cum beneféceris ei.
48:20 Introíbit usque in progénies patrum suórum: * et usque in ætérnum non vidébit lumen.
48:21 Homo, cum in honóre esset, non intelléxit: * comparátus est iuméntis insipiéntibus, et símilis factus est illis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Magnus Dóminus et laudábilis nimis.
Zsoltár 48 [4]
48:2 Halljátok ezt, minden népek, * vegyétek ezt füleitekbe mindnyájan, kik a föld kerekségén laktok,
48:3 Mindnyájan, föld lakói és emberek fiai, * egyetemben gazdag és szegény.
48:4 Az én szám bölcsességet szól, * és szívem elmélkedése okosságot.
48:5 Példabeszédre hajtom fülemet; * hárfán nyilatkoztatom ki talányomat.
48:6 Miért féljek a gonosz napon, * midőn körülvesz engem incselkedőim gonoszsága,
48:7 Kik erejükben bíznak, * és gazdagságuk sokaságában dicsekszenek?
48:8 Az atyafi nem vált meg, megvált-e az ember? * Nem adhat ő engesztelést az Istennek,
48:9 Sem váltságdíjat lelkéért, * ha örökké fáradna és vég nélkül élne is.
48:11 Nem gondol enyészetére, midőn látja, hogy a bölcsek is meghalnak, * és elvesznek úgy, mint az esztelen és értetlen,
48:11 Kik másoknak hagyják gazdagságukat, * míg sírjaik örök házaik lesznek,
48:12 Bár lakhelyeik nemzedékről nemzedékre állanak, * és nevet szereztek maguknak földjeiken.
48:13 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
48:14 Ezen útjuk megejti őket, * s ők mégis tetszést nyernek szájukkal.
48:15 Mint a juhok az alvilágba tereltetnek, * hol a halál megemészti őket;
48:15 és csakhamar uralkodnak rajtuk az igazak, * és segítségük elenyészik a sírban, miután dicsőségük eltűnt.
48:16 De az én lelkemet megszabadítja Isten a pokol kezéből, * midőn elveszen engem.
48:17 Ne félj, mikor gazdaggá lesz az ember, * és mikor gyarapodik az ő háza dicsősége:
48:18 Mert midőn meghal, semmit sem visz el, * sem nem száll le vele az ő dicsősége;
48:19 Lelke ugyan áldatik életében, * hálát ad neked, mikor jót teszel vele:
48:20 De le fog menni atyái nemzetségéhez, * és nem fog látni világosságot mindörökké.
48:21 De némely ember, midőn tiszteletben van, ezt figyelembe nem veszi, * olyan, mint az oktalan állatok, és hasonló azokhoz.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Great is the Lord, and greatly to be praised.
Ant. Deus deórum * Dóminus locútus est.
Psalmus 49 [5]
49:1 Deus deórum, Dóminus locútus est: * et vocávit terram,
49:1 A solis ortu usque ad occásum: * ex Sion spécies decóris eius.
49:3 Deus maniféste véniet: * Deus noster et non silébit.
49:3 Ignis in conspéctu eius exardéscet: * et in circúitu eius tempéstas válida.
49:4 Advocábit cælum desúrsum: * et terram discérnere pópulum suum.
49:5 Congregáte illi sanctos eius: * qui órdinant testaméntum eius super sacrifícia.
49:6 Et annuntiábunt cæli iustítiam eius: * quóniam Deus iudex est.
49:7 Audi, pópulus meus, et loquar: Israël, et testificábor tibi: * Deus, Deus tuus ego sum.
49:8 Non in sacrifíciis tuis árguam te: * holocáusta autem tua in conspéctu meo sunt semper.
49:9 Non accípiam de domo tua vítulos: * neque de grégibus tuis hircos.
49:10 Quóniam meæ sunt omnes feræ silvárum: * iuménta in móntibus et boves.
49:11 Cognóvi ómnia volatília cæli: * et pulchritúdo agri mecum est.
49:12 Si esuríero, non dicam tibi: * meus est enim orbis terræ, et plenitúdo eius.
49:13 Numquid manducábo carnes taurórum? * aut sánguinem hircórum potábo?
49:14 Ímmola Deo sacrifícium laudis: * et redde Altíssimo vota tua.
49:15 Et ínvoca me in die tribulatiónis: * éruam te, et honorificábis me.
49:16 Peccatóri autem dixit Deus: * Quare tu enárras iustítias meas, et assúmis testaméntum meum per os tuum?
49:17 Tu vero odísti disciplínam: * et proiecísti sermónes meos retrórsum:
49:18 Si vidébas furem, currébas cum eo: * et cum adúlteris portiónem tuam ponébas.
49:19 Os tuum abundávit malítia: * et lingua tua concinnábat dolos.
49:20 Sedens advérsus fratrem tuum loquebáris, et advérsus fílium matris tuæ ponébas scándalum: * hæc fecísti, et tácui.
49:21 Existimásti, iníque, quod ero tui símilis: * árguam te, et státuam contra fáciem tuam.
49:22 Intellégite hæc, qui obliviscímini Deum: * nequándo rápiat, et non sit qui erípiat.
49:23 Sacrifícium laudis honorificábit me: * et illic iter, quo osténdam illi salutáre Dei.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. The God of gods * the Lord hath spoken.
Zsoltár 49 [5]
49:1 Az istenek Istene, az Úr szól, * és szólítja a földet
49:1 Napkelettől napnyugatig * Sionból ragyog az ő szépségének képe.
49:3 Az Isten nyilván jő, * a mi Istenünk nem hallgat.
49:3 Tűz gyullad színe előtt, * és körötte hatalmas förgeteg.
49:4 Előszólítja az eget onnan felülről, * és a földet, hogy népét megítélje.
49:5 Gyűjtsétek egybe neki az ő szentjeit, * kik szövetséget kötnek vele áldozat által.
49:6 És az egek hirdetni fogják az ő igazságát; * mert Isten a bíró.
49:7 Halljad, én népem, és szólani fogok; Izrael, és bizonyságot teszek neked: * Isten, a te Istened vagyok én.
49:8 Nem az áldozatok miatt feddelek téged, * mert áldozataid szemem előtt vannak mindenkoron.
49:9 Nem veszem el házadból a borjakat, * sem nyájaidból a bakokat;
49:10 Mert enyém az erdők minden vadja, * a barmok a hegyeken és az ökrök.
49:11 Ismerem mind az égi madarakat, * és a mező szépsége előttem vagyon.
49:12 Ha éhezném, nem mondanám neked; * mert enyém a föld kereksége és annak teljessége.
49:13 Vajon a tulkok húsát eszem-e? * Vagy a bakok vérét iszom-e?
49:14 Áldozd Istennek a dicséret áldozatát, * és add meg fogadásaidat a Fölségesnek;
49:15 és hívj segítségül engem a szorongatás napján: * megmentelek és tisztelni fogsz engem.
49:16 A bűnösnek pedig mondja az Isten: * Miért hirdeted te igazságaimat, és veszed szádba szövetségemet?
49:17 Holott te gyűlölted a fegyelmet, * és hátravetetted beszédeimet.
49:18 Ha tolvajt láttál, vele futottál, * és a házasságtörőkkel volt részed.
49:19 Szád bővelkedett gonoszsággal, * és nyelved álnokságot koholt.
49:20 Leülvén, atyádfia ellen szólottál, és anyád fiának botrányára voltál. * Ezeket cselekedted, s én hallgattam.
49:21 Azt vélted gonoszul, hogy hasonló vagyok hozzád; * de én megfeddelek téged és szemed elé rakom.
49:22 Értsétek ezt, kik az Istent elfeleditek: * nehogy egykor elragadjon, és ne legyen, ki megmentsen.
49:23 A dicséret áldozata tisztel engem; * és ez az út, melyen megmutatom neki az Isten szabadítását.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 51 [6]
51:3 Quid gloriáris in malítia, * qui potens es in iniquitáte?
51:4 Tota die iniustítiam cogitávit lingua tua: * sicut novácula acúta fecísti dolum.
51:5 Dilexísti malítiam super benignitátem: * iniquitátem magis quam loqui æquitátem.
51:6 Dilexísti ómnia verba præcipitatiónis, * lingua dolósa.
51:7 Proptérea Deus déstruet te in finem, * evéllet te, et emigrábit te de tabernáculo tuo: et radícem tuam de terra vivéntium.
51:8 Vidébunt iusti, et timébunt, et super eum ridébunt, et dicent: * Ecce homo, qui non pósuit Deum adiutórem suum:
51:9 Sed sperávit in multitúdine divitiárum suárum: * et præváluit in vanitáte sua.
51:10 Ego autem, sicut olíva fructífera in domo Dei, * sperávi in misericórdia Dei in ætérnum: et in sǽculum sǽculi.
51:11 Confitébor tibi in sǽculum, quia fecísti: * et exspectábo nomen tuum, quóniam bonum est in conspéctu sanctórum tuórum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Deus deórum Dóminus locútus est.
Zsoltár 51 [6]
51:3 Mit dicsekszel a gonoszságban, * ki hatalmas vagy az igaztalanságban?
51:4 Napestig hamisságot gondolt nyelved; * mint az éles borotva álnokságot cselekedtél.
51:5 Inkább szeretted a gonoszságot, mint a kegyességet, * örömestebb szólottál hamisságot, mint igazat.
51:6 Szerettél minden veszedelmes igét, * álnok nyelv!
51:7 Azért Isten megront téged végképpen, * kigyomlál téged, és kiköltöztet hajlékodból, és gyökeredet az élők földjéből.
51:8 Látni fogják az igazak és megfélemlenek, és nevetnek rajta, és majd mondják: * Íme az ember, ki az Istent nem választotta segítőjének,
51:9 Hanem gazdagsága sokaságában bízott, * és hatalmaskodott hiúságában.
51:10 Én pedig mint a gyümölcsöző olajfa Isten házában, * bízom Isten irgalmában örökké és mindörökkön-örökké.
51:11 Hálát adok neked örökké, mert te cselekedted ezt, * és reménylek a te nevedben, mert jó az szentjeid színe előtt.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. The God of gods the Lord hath spoken.
℣. De ore leónis líbera me, Dómine.
℟. Et a córnibus unicórnium humilitátem meam.
℣. Szabadíts meg engem az oroszlán szájából;
℟. Engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.

Lectio 1
De Ieremía Prophéta
Ier 11:15-20
15 Quid est quod diléctus meus in domo mea fecit scélera multa? Numquid carnes sanctæ áuferent a te malítias tuas, in quibus gloriáta es?
16 Olívam úberem, pulchram, fructíferam, speciósam vocávit Dóminus nomen tuum: ad vocem loquélæ, grandis exársit ignis in ea, et combústa sunt frutéta eius.
17 Et Dóminus exercítuum, qui plantávit te, locútus est super te malum: pro malis domus Israël et domus Iuda, quæ fecérunt sibi ad irritándum me, libántes Báalim.
18 Tu autem, Dómine, demonstrásti mihi, et cognóvi: tunc ostendísti mihi stúdia eórum.
19 Et ego quasi agnus mansuétus, qui portátur ad víctimam: et non cognóvi quia cogitavérunt super me consília, dicéntes: Mittámus lignum in panem eius, et eradámus eum de terra vivéntium, et nomen eius non memorétur ámplius.
20 Tu autem, Dómine Sábaoth, qui iúdicas iuste, et probas renes et corda, vídeam ultiónem tuam ex eis: tibi enim revelávi causam meam.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.

℟. Contumélias et terróres passus sum ab eis, qui erant pacífici mei, et custodiéntes latus meum, dicéntes: Decipiámus eum, et prævaleámus illi: sed tu, Dómine, mecum es tamquam bellátor fortis.
* Cadant in oppróbrium sempitérnum, ut vídeam vindíctam in eis, quia tibi revelávi causam meam.
℣. Iúdica, Dómine, causam ánimæ meæ, defénsor vitæ meæ.
℟. Cadant in oppróbrium sempitérnum, ut vídeam vindíctam in eis, quia tibi revelávi causam meam.

℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.

1. olvasmány
Jeremiás próféta könyvéből
Jer 11:15-20
15 Mit keres szerelmesem házamban? Viselkedése csupa képmutatás! Tán fogadalmaid és a nekem szentelt hús megszabadíthatnak gonoszságodtól? És tisztává tehetlek miattuk?
16 "Szép növésű, termékeny olajfa" - így hívott az Úr. De egy nagy vihar morajával tűzbe borította lombját, és elégtek ágai.
17 Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baalnak bemutatott illatáldozattal felingerelt.
18 Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat.
19 Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.
20 De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.

℟. I have suffered defaming and fear from them that were my familiars they watched for my halting, saying Let us entice him, and prevail against him. But Thou, O Lord, art with me, as a Mighty Terrible One.
* Let them stumble into everlasting confusion, that I may see thy vengeance upon them, for unto thee have I opened my cause.
℣. O Lord, plead Thou the cause of my soul, Thou That art the Redeemer of my life.
℟. Let them stumble into everlasting confusion, that I may see thy vengeance upon them, for unto thee have I opened my cause.
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.

Lectio 2
Ier 12:1-4
1 Iustus quidem tu es, Dómine, si dispútem tecum: verúmtamen iusta loquar ad te: Quare via impiórum prosperátur: bene est ómnibus, qui prævaricántur, et iníque agunt?
2 Plantásti eos, et radícem misérunt: profíciunt et fáciunt fructum: prope es tu ori eórum, et longe a rénibus eórum.
3 Et tu, Dómine, nosti me, vidísti me, et probásti cor meum tecum: cóngrega eos quasi gregem ad víctimam, et sanctífica eos in die occisiónis.
4 Usquequo lugébit terra, et herba omnis regiónis siccábitur propter malítiam habitántium in ea? Consúmptum est ánimal et vólucre, quóniam dixérunt: Non vidébit novíssima nostra.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.

℟. Deus Israël, propter te sustínui impropérium, opéruit reveréntia fáciem meam, extráneus factus sum frátribus meis, et hospes fíliis matris meæ:
* Quóniam zelus domus tuæ comédit me.
℣. Inténde ánimæ meæ, et líbera eam, propter inimícos meos éripe me.
℟. Quóniam zelus domus tuæ comédit me.
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.

2. olvasmány
Jer 12:1-4
1 Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért élveznek békét a hűtlenek?
2 Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől.
3 Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára!
4 [Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt.] Mert azt mondják: "Isten nem látja viselkedésünket."
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.

℟. For thy sake, O God of Israel, I have borne reproach; shame hath covered my face; I am become a stranger unto my brethren, and an alien unto my mother's children.
* For the zeal of thine house hath eaten me up.
℣. Draw nigh unto my soul, and redeem it; deliver me, because of mine enemies.
℟. For the zeal of thine house hath eaten me up.
℣. Iube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.

Lectio 3
Ier 12:7-11
7 Relíqui domum meam, dimísi hereditátem meam: dedi diléctam ánimam meam in manu inimicórum eius.
8 Facta est mihi heréditas mea quasi leo in silva: dedit contra me vocem, ídeo odívi eam.
9 Numquid avis díscolor heréditas mea mihi? numquid avis tincta per totum? Veníte, congregámini, omnes béstiæ terræ, properáte ad devorándum.
10 Pastóres multi demolíti sunt víneam meam, conculcavérunt partem meam: dedérunt portiónem meam desiderábilem in desértum solitúdinis.
11 Posuérunt eam in dissipatiónem, luxítque super me: desolatióne desoláta est omnis terra, quia nullus est qui recógitet corde.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.

℟. Synagóga populórum circumdedérunt me: et non réddidi retribuéntibus mihi mala.
* Consumétur, Dómine, nequítia peccatórum, et díriges iustum.
℣. Iúdica me, Dómine, secúndum iustítiam meam, et secúndum innocéntiam meam super me.
℟. Consumétur, Dómine, nequítia peccatórum, et díriges iustum.
Gloria omittitur
℟. Synagóga populórum circumdedérunt me: et non réddidi retribuéntibus mihi mala. * Consumétur, Dómine, nequítia peccatórum, et díriges iustum.
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.

3. olvasmány
Jer 12:7-11
7 Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem.
8 Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyűlöltem.
9 Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok!
10 Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat.
11 Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.

℟. The congregation of the people hath compassed me about, but I rewarded no evil unto him that rewarded evil unto me.
* O Lord, let the wickedness of the wicked come to an end, but establish the just.
℣. Judge me, O Lord, according to my righteousness, and according to mine integrity that is in me.
℟. O Lord, let the wickedness of the wicked come to an end, but establish the just.
Dicsőség elmarad
℟. The congregation of the people hath compassed me about, but I rewarded no evil unto him that rewarded evil unto me. O Lord, let the wickedness of the wicked come to an end, but establish the just.
Nocturn II.
Ant. Avértit Dóminus * captivitátem plebis suæ.
Psalmus 52 [7]
52:1 Dixit insípiens in corde suo: * Non est Deus.
52:2 Corrúpti sunt, et abominábiles facti sunt in iniquitátibus: * non est qui fáciat bonum.
52:3 Deus de cælo prospéxit super fílios hóminum: * ut vídeat si est intéllegens, aut requírens Deum.
52:4 Omnes declinavérunt, simul inútiles facti sunt: * non est qui fáciat bonum, non est usque ad unum.
52:5 Nonne scient omnes qui operántur iniquitátem, * qui dévorant plebem meam ut cibum panis?
52:6 Deum non invocavérunt: * illic trepidavérunt timóre, ubi non erat timor.
52:6 Quóniam Deus dissipávit ossa eórum qui homínibus placent: * confúsi sunt, quóniam Deus sprevit eos.
52:7 Quis dabit ex Sion salutáre Israël? * cum convérterit Deus captivitátem plebis suæ, exsultábit Iacob, et lætábitur Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Nocturn II.
Ant. God bringeth back * the captivity of His people.
Zsoltár 52 [7]
52:1 Mondá szívében az esztelen: * Nincs Isten.
52:2 Meg vannak vesztegetve és utálatosakká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék.
52:3 Isten letekint a mennyből az emberek fiaira, * hogy lássa, ha van-e értelmes és Istent kereső.
52:4 De mind elhajlottak, mindnyájan hasztalanokká lettek gonoszságaikban; * nincs, ki jót cselekedjék, egyetlen egy sincs.
52:5 Nem tudják-e ezt mindazok, kik gonoszságot cselekesznek, * kik megemésztik népemet, mint a kenyeret?
52:6 Az Istent nem hívták segítségül, * ott remegtek félelemmel, hol nem volt félelem;
52:6 Mert az Isten széthányja azok tetemeit, kik az embereknek tetszenek; * megszégyenülnek, mert Isten megvetette őket.
52:7 Ki ad Sionból Izraelnek szabadulást? * Mikor visszatéríti Isten az ő fogolynépét, örvendeni fog Jákob és vigadni Izrael.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 53 [8]
53:3 Deus, in nómine tuo salvum me fac: * et in virtúte tua iúdica me.
53:4 Deus, exáudi oratiónem meam: * áuribus pércipe verba oris mei.
53:5 Quóniam aliéni insurrexérunt advérsum me, et fortes quæsiérunt ánimam meam: * et non proposuérunt Deum ante conspéctum suum.
53:6 Ecce enim, Deus ádiuvat me: * et Dóminus suscéptor est ánimæ meæ.
53:7 Avérte mala inimícis meis: * et in veritáte tua dispérde illos.
53:8 Voluntárie sacrificábo tibi, * et confitébor nómini tuo, Dómine: quóniam bonum est:
53:9 Quóniam ex omni tribulatióne eripuísti me: * et super inimícos meos despéxit óculus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Avértit Dóminus captivitátem plebis suæ.
Zsoltár 53 [8]
53:3 Isten, a te nevedben szabadíts meg engem; * és a te erődben ítélj meg engem.
53:4 Isten, hallgasd meg imádságomat; * vedd füleidbe az én szám igéit.
53:5 Mert idegenek támadtak föl ellenem, és erősek keresték lelkemet, * és Istent nem tartották szemük előtt.
53:6 Holott íme az Isten segít engem; * és az Úr oltalmazója lelkemnek.
53:7 Fordítsd ellenségeimre a rosszakat; * és igazságod szerint veszítsd el őket.
53:8 Szabad akaratomból fogok áldozni neked, * és hálát adni a te nevednek, Uram, mert jó az;
53:9 Mert minden szorongatásból megmentettél engem; * és ellenségeimet le fogja nézni az én szemem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. God bringeth back the captivity of His people.
Ant. Inténde in me * et exáudi me.
Psalmus 54 [9]
54:2 Exáudi, Deus, oratiónem meam, et ne despéxeris deprecatiónem meam: * inténde mihi, et exáudi me.
54:3 Contristátus sum in exercitatióne mea: * et conturbátus sum a voce inimíci, et a tribulatióne peccatóris.
54:4 Quóniam declinavérunt in me iniquitátes: * et in ira molésti erant mihi.
54:5 Cor meum conturbátum est in me: * et formído mortis cécidit super me.
54:6 Timor et tremor venérunt super me: * et contexérunt me ténebræ.
54:7 Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut colúmbæ, * et volábo, et requiéscam?
54:8 Ecce, elongávi fúgiens: * et mansi in solitúdine.
54:9 Exspectábam eum, qui salvum me fecit * a pusillanimitáte spíritus et tempestáte.
54:10 Præcípita, Dómine, dívide linguas eórum: * quóniam vidi iniquitátem, et contradictiónem in civitáte.
54:11 Die ac nocte circúmdabit eam super muros eius iníquitas: * et labor in médio eius, et iniustítia.
54:12 Et non defécit de platéis eius * usúra, et dolus.
54:13 Quóniam si inimícus meus maledixísset mihi, * sustinuíssem útique.
54:13 Et si is, qui óderat me, super me magna locútus fuísset, * abscondíssem me fórsitan ab eo.
54:14 Tu vero, homo unánimis: * dux meus, et notus meus:
54:15 Qui simul mecum dulces capiébas cibos: * in domo Dei ambulávimus cum consénsu.
54:16 Véniat mors super illos: * et descéndant in inférnum vivéntes:
54:16 Quóniam nequítiæ in habitáculis eórum: * in médio eórum.
54:17 Ego autem ad Deum clamávi: * et Dóminus salvábit me.
54:18 Véspere, et mane, et merídie narrábo et annuntiábo: * et exáudiet vocem meam.
54:19 Rédimet in pace ánimam meam ab his, qui appropínquant mihi: * quóniam inter multos erant mecum.
54:20 Exáudiet Deus, et humiliábit illos, * qui est ante sǽcula.
54:20 Non enim est illis commutátio, et non timuérunt Deum: * exténdit manum suam in retribuéndo.
54:21 Contaminavérunt testaméntum eius, divísi sunt ab ira vultus eius: * et appropinquávit cor illíus.
54:22 Mollíti sunt sermónes eius super óleum: * et ipsi sunt iácula.
54:23 Iacta super Dóminum curam tuam, et ipse te enútriet: * non dabit in ætérnum fluctuatiónem iusto.
54:24 Tu vero, Deus, dedúces eos, * in púteum intéritus.
54:24 Viri sánguinum, et dolósi non dimidiábunt dies suos: * ego autem sperábo in te, Dómine.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Be attentive to me * and hear me.
Zsoltár 54 [9]
54:2 Hallgasd meg Isten, az én imádságomat, és ne vesd meg könyörgésemet; * figyelmezz rám, és hallgass meg engem.
54:3 Elszomorodtam az én küzdelmemben * és megháborodtam az ellenség szava és a bűnös szorongatása miatt;
54:4 Mert rosszakat hoznak rám, * és haraggal bántanak engem.
54:5 Szívem megháborodott bennem, * és a halál félelme szállott rám.
54:6 Félelem és reszketés jött rám; * és sötétség borított be engem.
54:7 És mondám: Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambnak, * hogy röpüljek és megnyugodjam?
54:8 Íme elfutván eltávoztam, * és a pusztában laktam.
54:9 Vártam azt, ki megszabadított engem * a lélek csüggedésétől és a szélvésztől.
54:10 Buktasd meg, Uram, és oszd meg nyelvüket; * mert gonoszságot láttam és ellenmondást a városban.
54:11 Éjjel-nappal körülveszi őt kőfalai fölött a gonoszság, * és közepette nyomor van és igaztalanság;
54:12 és utcáiról nem fogy el * az uzsora és csalárdság.
54:13 Mert ha ellenségem átkozott volna engem, * eltűrtem volna ugyan;
54:13 és ha az, ki gyűlölt engem, nagyokat mondott volna rám, * talán elrejtettem volna magamat előtte.
54:14 De te, velem egyakaratú ember, * én vezérem és ismerőm,
54:15 Ki velem együtt édes étkeket ettél, * kik az Isten házába egyetértőleg jártunk.
54:16 Jöjjön halál rájuk, * és elevenen szálljanak le a pokolba.
54:16 Mert gonoszság van lakhelyükben, * közöttük.
54:17 Én pedig az Istenhez kiáltok; * és az Úr megszabadít engem.
54:18 Este, reggel és délben elbeszélem és hirdetem; * és meghallgatja az én szómat.
54:19 Megmenti békességben lelkemet azoktól, kik hozzám közelednek; * noha sokan vannak.
54:20 Meghallgat Isten, és megalázza őket, * ki minden idő előtt vagyon;
54:20 Mert ők nem változnak meg, és nem félik az Istent. * Ő kinyújtja kezét a bosszúállásra.
54:21 Azok megfertőztetik szövetségét; de orcájának haragja eloszlatja őket, * és szíve közel éri.
54:22 Az ő beszédei lágyabbak az olajnál, * de azok nyilak.
54:23 Vesd az Úrra gondodat, és ő eltáplál téged; * az igazat nem hagyja örökké ingani.
54:24 És te, Isten, leviszed őket * a veszedelem vermébe.
54:24 A vérszopó és csalárd férfiak nem érik el napjaik felét; * én pedig tebenned bízom, Uram.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 55 [10]
55:2 Miserére mei, Deus, quóniam conculcávit me homo: * tota die impúgnans tribulávit me.
55:3 Conculcavérunt me inimíci mei tota die: * quóniam multi bellántes advérsum me.
55:4 Ab altitúdine diéi timébo: * ego vero in te sperábo.
55:5 In Deo laudábo sermónes meos, in Deo sperávi: * non timébo quid fáciat mihi caro.
55:6 Tota die verba mea exsecrabántur: * advérsum me omnes cogitatiónes eórum in malum.
55:7 Inhabitábunt et abscóndent: * ipsi calcáneum meum observábunt.
55:8 Sicut sustinuérunt ánimam meam, pro níhilo salvos fácies illos: * in ira pópulos confrínges.
55:9 Deus, vitam meam annuntiávi tibi: * posuísti lácrimas meas in conspéctu tuo.
55:9 Sicut et in promissióne tua: * tunc converténtur inimíci mei retrórsum:
55:10 In quacúmque die invocávero te: * ecce, cognóvi, quóniam Deus meus es.
55:11 In Deo laudábo verbum, in Dómino laudábo sermónem: * in Deo sperávi, non timébo quid fáciat mihi homo.
55:12 In me sunt, Deus, vota tua, * quæ reddam, laudatiónes tibi.
55:13 Quóniam eripuísti ánimam meam de morte, et pedes meos de lapsu: * ut pláceam coram Deo in lúmine vivéntium.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inténde in me et exáudi me.
Zsoltár 55 [10]
55:2 Könyörülj rajtam, Isten, mert összetipor engem az ember; * egész nap ostromolván, szorongat engem.
55:3 Tipornak engem ellenségeim egész nap; * mert sokan hadakoznak ellenem.
55:4 A nap magasságától félek; * mindazáltal én benned bízom.
55:5 Istenben dicsekszem az én beszédeimmel, Istenben bízom; * nem félek, bármit tegyen nekem a test.
55:6 Napestig káromolják szavaimat; * minden gondolatuk ellenem van gonoszra.
55:7 Lakást vesznek és elrejtőznek; * ők sarkamra vigyáznak.
55:8 De amint várják az én lelkemet, úgy ne szabadítsd meg őket semmiképpen; * haragban összezúzod a népeket.
55:9 Isten, az én életemet elbeszéltem neked; * könnyhullatásomat színed elé tetted,
55:9 Amint meg is ígérted. * Azért térnek hátra az én ellenségeim,
55:10 Amely nap segítségül hívlak téged, * íme én tapasztaltam, hogy Istenem vagy.
55:11 Istenben dicsekszem az igével, az Úrban dicsekszem a beszéddel; * Istenben bízom, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.
55:12 Rajtam vannak, Isten, neked tett fogadásaim, * melyeket megadok a te dicséretedre;
55:13 Mert megmentetted lelkemet a haláltól, és lábaimat az eséstől, * hogy kedves legyek Isten előtt az élők világosságában.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Be attentive to me and hear me.
Ant. Iusta iudicáte * fílii hóminum.
Psalmus 57 [11]
57:2 Si vere útique iustítiam loquímini: * recta iudicáte, fílii hóminum.
57:3 Étenim in corde iniquitátes operámini: * in terra iniustítias manus vestræ concínnant.
57:4 Alienáti sunt peccatóres a vulva, erravérunt ab útero: * locúti sunt falsa.
57:5 Furor illis secúndum similitúdinem serpéntis: * sicut áspidis surdæ, et obturántis aures suas,
57:6 Quæ non exáudiet vocem incantántium: * et venéfici incantántis sapiénter.
57:7 Deus cónteret dentes eórum in ore ipsórum: * molas leónum confrínget Dóminus.
57:8 Ad níhilum devénient tamquam aqua decúrrens: * inténdit arcum suum donec infirméntur.
57:9 Sicut cera, quæ fluit, auferéntur: * supercécidit ignis, et non vidérunt solem.
57:10 Priúsquam intellégerent spinæ vestræ rhamnum: * sicut vivéntes, sic in ira absórbet eos.
57:11 Lætábitur iustus cum víderit vindíctam: * manus suas lavábit in sánguine peccatóris.
57:12 Et dicet homo: Si útique est fructus iusto: * útique est Deus iúdicans eos in terra.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Judge right things, * ye sons of men.
Zsoltár 57 [11]
57:2 Ha valóban igazságot szóltok, * igazat ítéljetek, emberek fiai.
57:3 De ti szívben gonoszságot míveltek; * kezeitek igaztalanságokat szőnek a földön.
57:4 Eltértek a bűnösök az anyaméhtől fogva, eltévedtek születés óta, * s hazugságokat szólanak.
57:5 Mérgük hasonló a kígyóéhoz, * a siket áspiséhoz, mely bedugja füleit,
57:6 Hogy ne hallja a bűvölők szavát * és a bűvöléshez értő varázslóét.
57:7 Isten összetöri szájukban fogaikat; * az oroszlánok zápfogait összerontja az Úr.
57:8 Elenyésznek, mint a lefolyó víz; * megvonja a kézíjat, és ők elvesztik erejüket.
57:9 Mint az elolvadó viasz, szétfolynak, * tűz hull rájuk, és nem látják meg a napot.
57:10 Mielőtt töviseitek bokorrá lennének, * haragjában mintegy elevenen elnyeli őket.
57:11 Örvendeni fog az igaz, midőn látja a bosszúállást; * kezeit a bűnös vérében fogja mosni.
57:12 És mondani fogja az ember: Van mégis gyümölcse az igaznak; * van mégis Isten, ki őket megítéli a földön.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Psalmus 58 [12]
58:2 Éripe me de inimícis meis, Deus meus: * et ab insurgéntibus in me líbera me.
58:3 Éripe me de operántibus iniquitátem: * et de viris sánguinum salva me.
58:4 Quia ecce cepérunt ánimam meam: * irruérunt in me fortes.
58:5 Neque iníquitas mea, neque peccátum meum, Dómine: * sine iniquitáte cucúrri, et diréxi.
58:6 Exsúrge in occúrsum meum, et vide: * et tu, Dómine, Deus virtútum, Deus Israël,
58:6 Inténde ad visitándas omnes gentes: * non misereáris ómnibus, qui operántur iniquitátem.
58:7 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:8 Ecce, loquéntur in ore suo, et gládius in lábiis eórum: * quóniam quis audívit?
58:9 Et tu, Dómine, deridébis eos: * ad níhilum dedúces omnes gentes.
58:10 Fortitúdinem meam ad te custódiam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia eius prævéniet me.
58:12 Deus osténdet mihi super inimícos meos, ne occídas eos: * nequándo obliviscántur pópuli mei.
58:12 Dispérge illos in virtúte tua: * et depóne eos, protéctor meus, Dómine:
58:13 Delíctum oris eórum, sermónem labiórum ipsórum: * et comprehendántur in supérbia sua.
58:13 Et de exsecratióne et mendácio annuntiabúntur in consummatióne: * in ira consummatiónis, et non erunt.
58:14 Et scient quia Deus dominábitur Iacob: * et fínium terræ.
58:15 Converténtur ad vésperam: et famem patiéntur ut canes, * et circuíbunt civitátem.
58:16 Ipsi dispergéntur ad manducándum: * si vero non fúerint saturáti, et murmurábunt.
58:17 Ego autem cantábo fortitúdinem tuam: * et exsultábo mane misericórdiam tuam.
58:17 Quia factus es suscéptor meus, * et refúgium meum, in die tribulatiónis meæ.
58:18 Adiútor meus, tibi psallam, quia, Deus, suscéptor meus es: * Deus meus, misericórdia mea.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Iusta iudicáte fílii hóminum.
Zsoltár 58 [12]
58:2 Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, * és a rám támadóktól szabadíts meg engem.
58:3 Ments meg engem a gonosztevőktől; * és a vérszopó férfiaktól szabadíts meg engem.
58:4 Mert íme megfogják lelkemet; * rám rohannak az erősek;
58:5 és nincs gonoszságom, sem bűnöm, Uram, * gonoszság nélkül futottam, és eligazodtam.
58:6 Kelj föl elém, és lásd ezt, * és te, Uram, erők Istene, Izrael Istene,
58:6 Figyelj és látogass meg minden nemzetet; * és ne könyörülj senkin, ki gonoszságot cselekszik.
58:7 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, * és megkerülik a várost.
58:8 Íme szájukkal szólnak, és kard van ajkaikon; * mert ki hallja?
58:9 De te, Uram, kineveted őket; * semmivé teszel minden nemzetet.
58:10 Én erősségemet benned helyezem; mert te, Isten, az én oltalmam vagy. * Az én Istenem irgalmassága megelőz engem;
58:12 Az Isten megmutatja nekem ellenségeimet. Ne öld meg őket, * nehogy megfeledkezzenek népeim.
58:12 Széleszd el őket a te erőddel, * és vesd le őket, én oltalmazó Uram.
58:13 Amit szájuk mond, merő gonoszság. * Fogassanak meg kevélységükben;
58:13 Kik az átkozódásban és hazugságban még kérkednek is. * Veszítsd el őket a te haragodban, veszítsd el őket, hogy többé ne legyenek.
58:14 És tudva lesz, hogy Isten uralkodik Jákobon * és a föld határain.
58:15 Visszatérnek estére, és éhséget fognak szenvedni, mint az ebek, * és megkerülik a várost.
58:16 Ők elszélednek eledelért, * és ha jól nem laknak, morognak is.
58:17 Én pedig a te erősségedet éneklem, * és fölmagasztalom irgalmadat reggel;
58:17 Mert oltalmam lettél * és menedékem az én szorongásom napján.
58:18 Én segítőm, neked éneklek, mert oltalmazó Istenem vagy; * én Istenem, én irgalmasságom.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Judge right things, ye sons of men.
Capitulum
Ier 11:18-19
Tu autem Dómine demonstrásti mihi, et cognóvi: tunc ostendísti mihi stúdia eórum. Et ego quasi agnus mansuétus, qui portátur ad víctimam.
℟. Deo grátias.

℣. Éripe me, Dómine, ab hómine malo.
℟. A viro iníquo éripe me.
Capitulum
Jer 11:18-19
But thou, O Lord, hast shewn me, and I have known: then thou shewedst me their doings. And I was as a meek lamb, that is carried to be a victim.
℟. Istennek legyen hála.

℣. Deliver me, O Lord, from the evil man.
℟. Rescue me from the unjust man.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus: da nobis ita Domínicæ passiónis sacraménta perágere; ut indulgéntiam percípere meréamur.
Per eúndem Dóminum nostrum Iesum Christum Fílium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.

Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
Könyörgés {az időszaki részből}
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
"Our Father" is said silently until "And lead us not into temptation:".
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
O Almighty and everlasting God, give us grace so to use the solemn and mysterious memorial of the Lord's Suffering, that the same may be unto us a mean whereby worthily to win thy forgiveness.
Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.

Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium
Omnes    Plures    Appendix

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Tridentine - 1570
Tridentine - 1888
Tridentine - 1906
Divino Afflatu - 1954
Reduced - 1955
Rubrics 1960 - 1960
Rubrics 1960 - 2020 USA
Monastic - 1963
Ordo Praedicatorum - 1962
Language 2
Latin
Dansk
Deutsch
English
Español
Français
Italiano
Magyar
Polski
Português
Latin-Bea
Polski-Newer
Votives
Hodie
Apostolorum
Evangelistarum
Unius Martyris
Plurimorum Martyrum
Confessoris Pontificis
Doctorum Pontificium
Confessoris non Pontificis
Doctoris non Pontificis
Unam Virginum
Plures Virgines
Non Virginum Martyrum
Non Virginum non Martyrum
Dedicationis Ecclesiae
Officium defunctorum
Beata Maria in Sabbato
Beatae Mariae Virginis
Officium parvum Beatae Mariae Virginis

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help