Incipit
℣. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
℟. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
℟. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Veníte, exsultémus Dómino, iubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem eius in confessióne, et in psalmis iubilémus ei.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu eius sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus eius (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus eius, et oves páscuæ eius.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
Hódie, si vocem eius audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus iurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus.
Ant. Regem Confessórum Dóminum, * Veníte, adorémus.
|
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. jöjjetek imádjuk.
Ant. Az Úr a hitvallók királya * jöjjetek imádjuk.
|
Hymnus {ex Proprio Sanctorum}
Sédibus cæli nítidis recéptos
Dícite athlétas géminos, fidéles;
Slávicæ duplex columen decúsque
Dícite gentis.
Hos amor fratres sociávit unus,
Unaque abdúxit píetas erémo,
Ferre quo multis célerent beátæ
Pígnora vitæ.
Luce, quæ templis súperis renídet,
Búlgaros complent, Móravos, Bohémos;
Mox feras turmas numerósa Petro
Agmina ducunt.
Débitam cincti méritis corónam,
Pérgite o flecti lácrimis precántum;
Prisca vos Slavis opus est datóres
Dona túeri.
Quæque vos clamat generósa tellus
Servet ætérnæ fídei nitórem:
Quæ dedit princeps, dabit ipsa semper
Roma salútem.
Gentis humánæ Sator et Redémptor,
Qui bonus nobis bona cuncta præbes,
Sint tibi grates, tibi sit per omne
Glória sæclum.
Amen.
|
Himnusz {a szentek saját officiumából}
Sing, O ye faithful, sing two athlete brothers,
Welcomed above to thrones of light supernal;
Sing, of Slavonia's race, the glory twofold
And strength eternal.
One love these brethren bound in sweetest union,
By pity same their solitude is broken;
Forth they would hasten, unto many bearing
Life's blessed token.
Soon o'er Bulgaria, Moravia, Bohemia,
Light from the heavenly temple shineth glorious.
Once savage hordes, now countless flocks, to Peter
Lead they victorious.
Now with the well-earned crown your brow encircled,
Hear, blessèd ones, to suppliant tears bending;
Unto the Slavs, erst by your gifts enriched,
Protection lending.
Oh, may each gen'rous land, your aid imploring,
Keep bright the faith through every generation;
Rome to that land first gave, and ever guardeth,
Life and salvation.
Lord, of our race Creator and Redeemer,
By nature good, all goods on us bestowing,
Glory to thee through ages all, from grateful
Hearts overflowing.
Amen.
|
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Expúgna, Dómine, * impugnántes me.
Psalmus 34(1-10) [1]
34:1 Iúdica, Dómine, nocéntes me, * expúgna impugnántes me.
34:2 Apprehénde arma et scutum: * et exsúrge in adiutórium mihi.
34:3 Effúnde frámeam, et conclúde advérsus eos, qui persequúntur me: * dic ánimæ meæ: Salus tua ego sum.
34:4 Confundántur et revereántur, * quæréntes ánimam meam.
34:4 Avertántur retrórsum, et confundántur * cogitántes mihi mala.
34:5 Fiant tamquam pulvis ante fáciem venti: * et Ángelus Dómini coárctans eos.
34:6 Fiat via illórum ténebræ et lúbricum: * et Ángelus Dómini pérsequens eos.
34:7 Quóniam gratis abscondérunt mihi intéritum láquei sui: * supervácue exprobravérunt ánimam meam.
34:8 Véniat illi láqueus, quem ignórat: et cáptio, quam abscóndit, apprehéndat eum: * et in láqueum cadat in ipsum.
34:9 Ánima autem mea exsultábit in Dómino: * et delectábitur super salutári suo.
34:10 Ómnia ossa mea dicent: * Dómine, quis símilis tibi?
34:10 Erípiens ínopem de manu fortiórum eius: * egénum et páuperem a diripiéntibus eum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Expúgna, Dómine, impugnántes me.
|
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. Győzd le azokat, Uram, * kik ellenem harcolnak.
Zsoltár 34(1-10) [1]
34:1 Ítéld meg, Uram, a nekem ártókat, * győzd meg az ellenem harcolókat.
34:2 Ragadj fegyvert és pajzsot; * és kelj föl segítségemre.
34:3 Vond ki a kardod, és rekeszd el azokat, kik engem üldöznek; * mondjad lelkemnek: Én vagyok a te szabadulásod.
34:4 Szégyenüljenek és piruljanak meg, * kik lelkemet keresik.
34:4 Térjenek hátra és szégyenüljenek meg, * kik nekem rosszakat gondolnak;
34:5 Legyenek, mint a por a szél előtt; * és az Úr angyala szorongassa őket.
34:6 Útjuk legyen sötét és sikamlós; * és az Úr angyala üldözze őket.
34:7 Mert ok nélkül rejtették el nekem tőrük veszedelmét, * ok nélkül pirongatták lelkemet.
34:8 Jöjjön rá a tőr, melyet nem vesz észre, és a háló, melyet elrejtett, fogja meg őt; * és ugyanazon tőrbe essék.
34:9 Az én lelkem pedig örvendeni fog az Úrban, * és gyönyörködni szabadításában.
34:10 Minden csontom mondani fogja: * Uram, ki hasonló hozzád?
34:10 Ki megszabadítod a szegényt a nálánál erősebbek kezéből, * a szűkölködőt és szegényt az őt kirablóktól.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Győzd le azokat, Uram, kik ellenem harcolnak.
|
Ant. Restítue ánimam meam * a malefáctis eórum, Dómine.
Psalmus 34(11-17) [2]
34:11 Surgéntes testes iníqui, * quæ ignorábam interrogábant me.
34:12 Retribuébant mihi mala pro bonis: * sterilitátem ánimæ meæ.
34:13 Ego autem cum mihi molésti essent, * induébar cilício.
34:13 Humiliábam in ieiúnio ánimam meam: * et orátio mea in sinu meo convertétur.
34:14 Quasi próximum, et quasi fratrem nostrum, sic complacébam: * quasi lugens et contristátus, sic humiliábar.
34:15 Et advérsum me lætáti sunt, et convenérunt: * congregáta sunt super me flagélla, et ignorávi.
34:16 Dissipáti sunt, nec compúncti, tentavérunt me, subsannavérunt me subsannatióne: * frenduérunt super me déntibus suis.
34:17 Dómine, quando respícies? * restítue ánimam meam a malignitáte eórum, a leónibus únicam meam.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Restítue ánimam meam a malefáctis eórum, Dómine.
|
Ant. Oltalmazd meg * dühüktől életem, Uram.
Zsoltár 34(11-17) [2]
34:11 Hamis tanúk támadván, * kérdeztek, miről mit sem tudtam.
34:12 Jóért rosszal fizettek nekem, * elhagyatottsággal lelkemnek.
34:13 Én pedig, midőn engem bántottak, * szőrzsákba öltöztem.
34:13 Böjttel aláztam meg lelkemet; * és imádságom keblembe visszatért.
34:14 Mint felebarátunknak és mint atyánkfiának, úgy kedveskedtem nekik; * mint gyászoló és megszomorodott, úgy megalázódtam.
34:15 És ők vigadtak ellenem, és egybegyűltek; * összegyűjtettek rám az ostorok, s én nem tudtam.
34:16 Elszéledtek, de nem bánkódtak, kísértettek engem, csúfolással csúfoltak engem, * és csikorgatták rám fogaikat.
34:17 Uram, mikor tekintesz meg? * Szabadítsd ki lelkemet az ő gonoszságukból, az oroszlánok közül egyetlenemet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Oltalmazd meg dühüktől életem, Uram.
|
Ant. Exsúrge, Dómine, * et inténde iudício meo.
Psalmus 34(18-28) [3]
34:18 Confitébor tibi in ecclésia magna, * in pópulo gravi laudábo te.
34:19 Non supergáudeant mihi qui adversántur mihi iníque: * qui odérunt me gratis et ánnuunt óculis.
34:20 Quóniam mihi quidem pacífice loquebántur: * et in iracúndia terræ loquéntes, dolos cogitábant.
34:21 Et dilatavérunt super me os suum: * dixérunt: Euge, euge, vidérunt óculi nostri.
34:22 Vidísti, Dómine, ne síleas: * Dómine, ne discédas a me.
34:23 Exsúrge et inténde iudício meo: * Deus meus, et Dóminus meus in causam meam.
34:24 Iúdica me secúndum iustítiam tuam, Dómine, Deus meus, * et non supergáudeant mihi.
34:25 Non dicant in córdibus suis: Euge, euge, ánimæ nostræ: * nec dicant: Devorávimus eum.
34:26 Erubéscant et revereántur simul, * qui gratulántur malis meis.
34:26 Induántur confusióne et reveréntia * qui magna loquúntur super me.
34:27 Exsúltent et læténtur qui volunt iustítiam meam: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus qui volunt pacem servi eius.
34:28 Et lingua mea meditábitur iustítiam tuam, * tota die laudem tuam.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exsúrge, Dómine, et inténde iudício meo.
|
Ant. Ébredj fel, Uram, * kelj védelmemre.
Zsoltár 34(18-28) [3]
34:18 Hálát adok neked a nagy gyülekezetben, * a sok nép között dicsérni foglak téged.
34:19 Ne örüljenek rajtam, kik igaztalanul ellenkeznek velem; * kik ok nélkül gyűlölnek engem, és hunyorgatnak szemeikkel.
34:20 Mert habár nekem békességesen szóltak is, * de a föld haragjában szólván, álnokságot gondoltak.
34:21 És föltátották rám szájukat * és mondák: Ehe, ehe, látták szemeink.
34:22 Láttál, Uram, ne hallgass; * Uram, ne távozzál el tőlem.
34:23 Kelj föl, és figyelj ítéletemre, * én Istenem és Uram, az én ügyemre.
34:24 Ítélj meg engem igazságod szerint, én Uram, Istenem, * hogy ne örüljenek rajtam.
34:25 Hogy ne mondják szíveikben: Öröm, öröm a mi lelkünknek! * S ne mondják: Elnyeltük őt!
34:26 Piruljanak és szégyenüljenek meg mindnyájan, * kik az én bajaimon örvendenek.
34:26 Gyalázattal és szégyennel boríttassanak be, * kik kevélyen szólnak ellenem.
34:27 Örvendezzenek és vigadjanak, kik az én igazságomat kedvelik; * és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, kik az ő szolgája békességét szeretik.
34:28 És nyelvem hirdetni fogja igazságodat, * egész nap a te dicséretedet.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ébredj fel, Uram, kelj védelmemre.
|
Ant. Noli æmulári * in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
Psalmus 36(1-15) [4]
36:1 Noli æmulári in malignántibus: * neque zeláveris faciéntes iniquitátem.
36:2 Quóniam tamquam fænum velóciter aréscent: * et quemádmodum ólera herbárum cito décident.
36:3 Spera in Dómino, et fac bonitátem: * et inhábita terram, et pascéris in divítiis eius.
36:4 Delectáre in Dómino: * et dabit tibi petitiónes cordis tui.
36:5 Revéla Dómino viam tuam, et spera in eo: * et ipse fáciet.
36:6 Et edúcet quasi lumen iustítiam tuam: et iudícium tuum tamquam merídiem: * súbditus esto Dómino, et ora eum.
36:7 Noli æmulári in eo, qui prosperátur in via sua: * in hómine faciénte iniustítias.
36:8 Désine ab ira, et derelínque furórem: * noli æmulári ut malignéris.
36:9 Quóniam qui malignántur, exterminabúntur: * sustinéntes autem Dóminum, ipsi hereditábunt terram.
36:10 Et adhuc pusíllum, et non erit peccátor: * et quǽres locum eius et non invénies.
36:11 Mansuéti autem hereditábunt terram: * et delectabúntur in multitúdine pacis.
36:12 Observábit peccátor iustum: * et stridébit super eum déntibus suis.
36:13 Dóminus autem irridébit eum: * quóniam próspicit quod véniet dies eius.
36:14 Gládium evaginavérunt peccatóres: * intendérunt arcum suum,
36:14 Ut deíciant páuperem et ínopem: * ut trucídent rectos corde.
36:15 Gládius eórum intret in corda ipsórum: * et arcus eórum confringátur.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Noli æmulári in eo qui prosperátur et facit iniquitátem.
|
Ant. Ne irigyeld, * aki boldogul megszegve a törvényt.
Zsoltár 36(1-15) [4]
36:1 Ne bosszankodjál a gonosztevőkre, * ne irigykedjél a hamisságot cselekvőkre.
36:2 Mert mint a fű, hamar elszáradnak, * és mint a zöld paréj, hamar elhullnak.
36:3 Bízzál az Úrban, és cselekedjél jót; * lakjál a földön, és annak gazdagságaival tápláltatni fogsz.
36:4 Gyönyörködjél az Úrban, * és megadja neked szíved kívánságait.
36:5 Nyilatkoztasd ki az Úrnak utadat, és bízzál benne: * és ő megcselekszi.
36:6 És világosságra hozza igazságodat, és ítéletedet déli fényre. * Hódolj az Úrnak, és könyörögj neki.
36:7 Ne bosszankodjál arra, ki szerencsés az ő útjában, * a gonoszt cselekvő emberre.
36:8 Szűnj meg a haragtól, és hagyd el a búsulást; * ne bosszankodjál, hogy rosszat is cselekedjél.
36:9 Mert akik gonoszt cselekszenek, kiirtatnak; * akik pedig az Urat várják, azok fogják a földet örökleni.
36:10 Még egy kissé, és nem lesz a bűnös; * keresed helyét, és nem találod.
36:11 A szelídek pedig örökleni fogják a földet, * és gyönyörködnek a béke sokaságában.
36:12 Az igazra vigyáz a bűnös, * és fogait csikorgatja rája.
36:13 Az Úr pedig kineveti őt, * mert látja, hogy eljő napja.
36:14 Kardot húznak a bűnösök, * megvonják kézívüket,
36:14 Hogy elejtsék a szegényt és szűkölködőt, * hogy megöljék az igaz szívűeket.
36:15 De fegyverük hasson szívükbe, * és kézívük töressék el.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ne irigyeld, aki boldogul megszegve a törvényt.
|
Ant. Brácchia peccatórum * conteréntur, confírmat autem iustos Dóminus.
Psalmus 36(16-29) [5]
36:16 Mélius est módicum iusto, * super divítias peccatórum multas.
36:17 Quóniam brácchia peccatórum conteréntur: * confírmat autem iustos Dóminus.
36:18 Novit Dóminus dies immaculatórum: * et heréditas eórum in ætérnum erit.
36:19 Non confundéntur in témpore malo, et in diébus famis saturabúntur: * quia peccatóres períbunt.
36:20 Inimíci vero Dómini mox ut honorificáti fúerint et exaltáti: * deficiéntes, quemádmodum fumus defícient.
36:21 Mutuábitur peccátor, et non solvet: * iustus autem miserétur et tríbuet.
36:22 Quia benedicéntes ei hereditábunt terram: * maledicéntes autem ei disperíbunt.
36:23 Apud Dóminum gressus hóminis dirigéntur: * et viam eius volet.
36:24 Cum cecíderit non collidétur: * quia Dóminus suppónit manum suam.
36:25 Iúnior fui, étenim sénui: * et non vidi iustum derelíctum, nec semen eius quǽrens panem.
36:26 Tota die miserétur et cómmodat: * et semen illíus in benedictióne erit.
36:27 Declína a malo, et fac bonum: * et inhábita in sǽculum sǽculi.
36:28 Quia Dóminus amat iudícium, et non derelínquet sanctos suos: * in ætérnum conservabúntur.
36:28 Iniústi puniéntur: * et semen impiórum períbit.
36:29 Iusti autem hereditábunt terram: * et inhabitábunt in sǽculum sǽculi super eam.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Brácchia peccatórum conteréntur, confírmat autem iustos Dóminus.
|
Ant. A bűnös karja eltörik, * ám az igazat az Úr támogatja.
Zsoltár 36(16-29) [5]
36:16 Jobb az igaznak a kevés * a bűnösök sok gazdagságánál.
36:17 Mert a bűnösök karjai eltöretnek; * az igazakat pedig megerősíti az Úr.
36:18 Az Úr ismeri az ártatlanok napjait; * és örökségük megmarad mindörökké.
36:19 Nem szégyenülnek meg a gonosz időben, és az éhség napján megelégíttetnek; * mert a bűnösök elvesznek.
36:20 És az Úr ellenségei mihelyt megtiszteltetnek és fölmagasztaltatnak, * elfogyván, mint a füst, elfogynak.
36:21 Kölcsön vesz a bűnös, és nem fizeti meg; * az igaz pedig könyörül és adakozik.
36:22 Mert az őt áldók a földet örökleni fogják; * az őt átkozók pedig elvesznek.
36:23 Az Úrtól igazgattatnak az ember lépései, * és útját kedveli.
36:24 Mikor elesik, nem sérül meg, * mert az Úr alája teszi kezét.
36:25 Ifjú voltam és megöregedtem: * de nem láttam, hogy az igaz elhagyatott, sem hogy az ő ivadéka kenyeret kéregetett volna.
36:26 Napestig könyörül és kölcsön ad; * és ivadéka áldásban leszen.
36:27 Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót, * és megmaradsz örökkön-örökké.
36:28 Mert az Úr szereti az igazat, és nem hagyja el az ő szentjeit, * mindörökké megtartatnak;
36:28 Az igazságtalanok megbüntettetnek, * és az istentelenek ivadéka elvész.
36:29 Az igazak pedig örökleni fogják a földet, * és azon laknak mindörökkön-örökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. A bűnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja.
|
Ant. Custódi innocéntiam * et vide æquitátem.
Psalmus 36(30-40) [6]
36:30 Os iusti meditábitur sapiéntiam, * et lingua eius loquétur iudícium.
36:31 Lex Dei eius in corde ipsíus, * et non supplantabúntur gressus eius.
36:32 Consíderat peccátor iustum: * et quǽrit mortificáre eum.
36:33 Dóminus autem non derelínquet eum in mánibus eius: * nec damnábit eum, cum iudicábitur illi.
36:34 Exspécta Dóminum, et custódi viam eius: et exaltábit te ut hereditáte cápias terram: * cum períerint peccatóres vidébis.
36:35 Vidi ímpium superexaltátum, * et elevátum sicut cedros Líbani.
36:36 Et transívi, et ecce non erat: * et quæsívi eum, et non est invéntus locus eius.
36:37 Custódi innocéntiam, et vide æquitátem: * quóniam sunt relíquiæ hómini pacífico.
36:38 Iniústi autem disperíbunt simul: * relíquiæ impiórum interíbunt.
36:39 Salus autem iustórum a Dómino: * et protéctor eórum in témpore tribulatiónis.
36:40 Et adiuvábit eos Dóminus et liberábit eos: * et éruet eos a peccatóribus, et salvábit eos: quia speravérunt in eo.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Custódi innocéntiam et vide æquitátem.
|
Ant. Nézd az ártatlant, * tekints az igazra.
Zsoltár 36(30-40) [6]
36:30 Az igaz szája bölcsességet szól, * és nyelve igazat beszél.
36:31 Istene törvénye az ő szívében, * és lépései nem fognak megtántoríttatni.
36:32 A bűnös szemléli az igazat, * és halálra keresi őt;
36:33 De az Úr nem hagyja őt annak kezeiben, * sem nem kárhoztatja őt, mikor amattól megítéltetik.
36:34 Várjad az Urat és őrizd meg az ő útját, és fölmagasztal téged, hogy örökségül vedd a földet; * látni fogod, mikor elvesznek a bűnösök.
36:35 Láttam az istentelent fölmagasztalva * és fölemelkedve, mint a Libanon cédrusait.
36:36 És átmenék, és íme nem volt; * és kerestem őt, és helye sem találtatott.
36:37 Őrizd meg az ártatlanságot, és nézd az igazságot: * mert vannak maradékai a békességes embernek.
36:38 Az igazságtalanok pedig mindenestül elvesznek; * az istentelenek maradékai semmivé lesznek.
36:39 De az igazak segedelme az Úrtól vagyon, * s ő azok oltalmazója a szorongatás idején.
36:40 És megsegíti őket az Úr és megszabadítja; * és megmenti a bűnösöktől, és megtartja őket, mert benne bíztak.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Nézd az ártatlant, tekints az igazra.
|
Ant. Ne in ira tua * corrípias me, Dómine.
Psalmus 37(2-11) [7]
37:2 Dómine, ne in furóre tuo árguas me, * neque in ira tua corrípias me.
37:3 Quóniam sagíttæ tuæ infíxæ sunt mihi: * et confirmásti super me manum tuam.
37:4 Non est sánitas in carne mea a fácie iræ tuæ: * non est pax óssibus meis a fácie peccatórum meórum.
37:5 Quóniam iniquitátes meæ supergréssæ sunt caput meum: * et sicut onus grave gravátæ sunt super me.
37:6 Putruérunt et corrúptæ sunt cicatríces meæ, * a fácie insipiéntiæ meæ.
37:7 Miser factus sum, et curvátus sum usque in finem: * tota die contristátus ingrediébar.
37:8 Quóniam lumbi mei impléti sunt illusiónibus: * et non est sánitas in carne mea.
37:9 Afflíctus sum, et humiliátus sum nimis: * rugiébam a gémitu cordis mei.
37:10 Dómine, ante te omne desidérium meum: * et gémitus meus a te non est abscónditus.
37:11 Cor meum conturbátum est, derelíquit me virtus mea: * et lumen oculórum meórum, et ipsum non est mecum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ne in ira tua corrípias me, Dómine.
|
Ant. Ne büntess engem * felindulásodban.
Zsoltár 37(2-11) [7]
37:2 Uram, ne feddj meg engem búsulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem;
37:3 Mert a te nyilaid belém szegeztettek, * és megnehezítetted rajtam kezedet.
37:4 Nincs épség testemben a te haragod színe miatt; * nincs nyugalma csontjaimnak bűneim színe miatt.
37:5 Mert gonoszságaim fölülhaladták fejemet; * és rám súlyos teherként nehezültek.
37:6 Megbűzhödtek és senyvedtek sebhelyeim * az én balgatagságom miatt.
37:7 Nyomorulttá lettem és igen meggörbíttettem; * napestig szomorkodva járok vala.
37:8 Mert ágyékaim telvék csalatkozásokkal, * és nincs épség testemben.
37:9 Megsanyargattattam és igen megaláztattam; * jajgaték szívem fohászkodása miatt.
37:10 Uram, előtted van minden kívánságom, * és fohászkodásom tőled nincs elrejtve.
37:11 Szívem megháborodott, elhagyott engem erőm; * és szemem világa sincs velem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Ne büntess engem felindulásodban.
|
Ant. Inténde in adiutórium meum, * Dómine, virtus salútis meæ.
Psalmus 37(12-23) [8]
37:12 Amíci mei, et próximi mei * advérsum me appropinquavérunt, et stetérunt.
37:12 Et qui iuxta me erant, de longe stetérunt: * et vim faciébant qui quærébant ánimam meam.
37:13 Et qui inquirébant mala mihi, locúti sunt vanitátes: * et dolos tota die meditabántur.
37:14 Ego autem tamquam surdus non audiébam: * et sicut mutus non apériens os suum.
37:15 Et factus sum sicut homo non áudiens: * et non habens in ore suo redargutiónes.
37:16 Quóniam in te, Dómine, sperávi: * tu exáudies me, Dómine, Deus meus.
37:17 Quia dixi: Nequándo supergáudeant mihi inimíci mei: * et dum commovéntur pedes mei, super me magna locúti sunt.
37:18 Quóniam ego in flagélla parátus sum: * et dolor meus in conspéctu meo semper.
37:19 Quóniam iniquitátem meam annuntiábo: * et cogitábo pro peccáto meo.
37:20 Inimíci autem mei vivunt, et confirmáti sunt super me: * et multiplicáti sunt qui odérunt me iníque.
37:21 Qui retríbuunt mala pro bonis, detrahébant mihi: * quóniam sequébar bonitátem.
37:22 Ne derelínquas me, Dómine, Deus meus: * ne discésseris a me.
37:23 Inténde in adiutórium meum, * Dómine, Deus, salútis meæ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Inténde in adiutórium meum, Dómine, virtus salútis meæ.
|
Ant. Siess segítségemre, * Uram, üdvösségem.
Zsoltár 37(12-23) [8]
37:12 Barátaim és feleim * ellenem közeledtek és állottak;
37:12 és akik mellettem voltak, távol állának; * és erőszakot cselekvének, kik lelkemet keresték;
37:13 és kik romlásomra törekedtek, hiúságokat szólottak, * és egész nap álnokságokról gondolkodtak.
37:14 Én pedig, mint a siket, nem hallám, * és mint a néma, ki nem nyitja föl száját.
37:15 És levék, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincsenek ellenmondások.
37:16 Mert, Uram, tebenned bíztam; * te meghallgatsz engem, Uram, Istenem.
37:17 Azért mondottam: Ne örüljenek valaha rajtam ellenségeim; * midőn megtántorodnak lábaim, nagyokat ne szóljanak rólam.
37:18 Mert én az ostorokra kész vagyok, * és fájdalmam előttem van mindenkoron.
37:19 Mert én gonoszságomat megvallom, * és bűnömről gondolkodom.
37:20 Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam; * és megsokasodtak, kik gonoszul gyűlölnek engem.
37:21 Kik jóért rosszal fizetnek, rágalmaztak engem, * mivel a jót követtem.
37:22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, * ne távozzál tőlem.
37:23 Figyelmezz az én segítségemre, * Uram, üdvösségem Istene!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Siess segítségemre, Uram, üdvösségem.
|
Ant. Ámove, Dómine, * a me plagas tuas.
Psalmus 38 [9]
38:2 Dixi: Custódiam vias meas: * ut non delínquam in lingua mea.
38:2 Pósui ori meo custódiam, * cum consísteret peccátor advérsum me.
38:3 Obmútui, et humiliátus sum, et sílui a bonis: * et dolor meus renovátus est.
38:4 Concáluit cor meum intra me: * et in meditatióne mea exardéscet ignis.
38:5 Locútus sum in lingua mea: * Notum fac mihi, Dómine, finem meum.
38:5 Et númerum diérum meórum quis est: * ut sciam quid desit mihi.
38:6 Ecce mensurábiles posuísti dies meos: * et substántia mea tamquam níhilum ante te.
38:6 Verúmtamen univérsa vánitas, * omnis homo vivens.
38:7 Verúmtamen in imágine pertránsit homo: * sed et frustra conturbátur.
38:7 Thesaurízat: * et ignórat cui congregábit ea.
38:8 Et nunc quæ est exspectátio mea? Nonne Dóminus? * Et substántia mea apud te est.
38:9 Ab ómnibus iniquitátibus meis érue me: * oppróbrium insipiénti dedísti me.
38:10 Obmútui, et non apérui os meum, quóniam tu fecísti: * ámove a me plagas tuas.
38:12 A fortitúdine manus tuæ ego deféci in increpatiónibus: * propter iniquitátem corripuísti hóminem.
38:12 Et tabéscere fecísti sicut aráneam ánimam eius: * verúmtamen vane conturbátur omnis homo.
38:13 Exáudi oratiónem meam, Dómine, et deprecatiónem meam: * áuribus pércipe lácrimas meas.
38:13 Ne síleas: quóniam ádvena ego sum apud te, et peregrínus, * sicut omnes patres mei.
38:14 Remítte mihi, ut refrígerer priúsquam ábeam, * et ámplius non ero.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Ámove, Dómine, a me plagas tuas.
|
Ant. Vedd le rólam * csapásaidat.
Zsoltár 38 [9]
38:2 Mondám: Megőrzöm utaimat, * hogy ne vétkezzem nyelvemmel;
38:2 őrizet alá vetettem számat, * mikor a bűnös ellenem állott.
38:3 Elnémultam, és megalázódtam, és hallgattam a jókról: * és fájdalmam megújult.
38:4 Szívem fölhevült bennem, * és elmélkedésemben fölgyullad a tűz.
38:5 Szóltam nyelvemmel: * Add tudtomra nekem, Uram, az én végemet,
38:5 és napjaim száma mennyi, * hogy tudjam, mi híjával vagyok.
38:6 Íme mértékre tetted napjaimat, * és az én létem előtted, mint a semmi.
38:6 Valóban merő hiúság * minden élő ember.
38:7 Valóban elmúlik az ember, * mint az árnykép, és hiába nyugtalankodik;
38:7 Kincseket gyűjt, * és nem tudja, kinek gyűjti azokat.
38:8 És most mi az én várakozásom? Nem az Úr-e? * Mert az én létem nálad vagyon.
38:9 Minden gonoszságomból szabadíts meg engem, * ki a balgatagnak gyalázatul adtál engem.
38:10 Elnémultam, és nem nyitottam föl számat, mert te cselekedted. * Vedd el rólam csapásaidat.
38:12 A te kezed erőssége miatt én elfogytam a fenyíték alatt. * A gonoszságért dorgálod az embert,
38:12 és elepeszted az ő lelkét, mint a pókot; * valóban hiába aggódik minden ember.
38:13 Hallgasd meg, Uram, imádságomat és könyörgésemet, * vedd figyelembe könnyhullatásaimat.
38:13 Ne némulj el, mert jövevény vagyok én nálad és zarándok, * mint atyáim mindnyájan.
38:14 Engedj nekem, hogy megenyhüljek, mielőtt elmenjek, * és többé nem leszek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Vedd le rólam csapásaidat.
|
℣. Deus, ne síleas a me, remítte mihi.
℟. Quóniam íncola ego sum apud te et peregrínus.
|
℣. Istenem, ne zárkózz el síró szavam elől.
℟. Előtted csak jövevény vagyok, zarándok.
|
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádiuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.
Lectio 1
De libro secúndo Regum
2 Reg 3:6-10
6 Cum ergo esset prǽlium inter domum Saul et domum David, Abner fílius Ner regébat domum Saul.
7 Fúerat autem Sauli concubína nómine Respha, fília Aia. Dixítque Isboseth ad Abner:
8 Quare ingréssus es ad concubínam patris mei? Qui irátus nimis propter verba Isboseth ait: Numquid caput canis ego sum advérsum Iudam hódie, qui fécerim misericórdiam super domum Saul patris tui, et super fratres et próximos eius, et non trádidi te in manus David? Et tu requisísti in me quod argúeres pro mulíere hódie?
9 Hæc fáciat Deus Abner, et hæc addat ei, nisi, quómodo iurávit Dóminus David, sic fáciam cum eo,
10 Ut transferátur regnum de domo Saul, et elevétur thronus David super Israël et super Iudam a Dan usque Bersabée.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Dómine, si convérsus fúerit pópulus tuus, et oráverit ad sanctuárium tuum:
* Tu exáudies de cælo, Dómine, et líbera eos de mánibus inimicórum suórum.
℣. Si peccáverit in te pópulus tuus, et convérsus égerit pœniténtiam, veniénsque oráverit in isto loco.
℟. Tu exáudies de cælo, Dómine, et líbera eos de mánibus inimicórum suórum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.
1. olvasmány
Olvasmány Sámuel második könyvéből
2 Sam 3:6-10
6 Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett.
7 Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: "Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?"
8 Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: "Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt?
9 Ezt meg azt tegye Isten Abnerral - igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni.
10 Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig."
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Lord, when thy people shall turn again to thee, and shall pray unto thee in this house;
* Then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
℣. If thy people sin against thee, and turn again, and repent, and come and pray unto thee in this house.
℟. Then hear Thou in heaven, O Lord, and deliver them out of the hand of their enemies.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Quorum festum cólimus, ipsi intercédant pro nobis ad Dóminum. Amen.
Lectio 2
2 Reg 3:12-16
12 Misit ergo Abner núntios ad David pro se dicéntes: Cuius est terra? et ut loqueréntur: Fac mecum amicítias, et erit manus mea tecum et redúcam ad te univérsum Israël.
13 Qui ait: Optime: ego fáciam tecum amicítias, sed unam rem peto a te, dicens: Non vidébis fáciem meam, ántequam addúxeris Michol fíliam Saul; et sic vénies, et vidébis me.
14 Misit autem David núntios ad Isboseth fílium Saul dicens: Redde uxórem meam Michol, quam despóndi mihi centum præpútiis Philísthiim.
15 Misit ergo Isboseth et tulit eam a viro suo Pháltiel, fílio Lais.
16 Sequebatúrque eam vir suus, plorans usque Bahúrim. Et dixit ad eum Abner: Vade et revértere. Qui revérsus est.
2 Reg 3:17-21
17 Sermónem quoque íntulit Abner ad senióres Israël, dicens: Tam heri quam nudiustértius quærebátis David, ut regnáret super vos.
18 Nunc ergo fácite, quóniam Dóminus locútus est ad David, dicens: In manu servi mei David salvábo pópulum meum Israël de manu Philísthiim, et ómnium inimicórum eius.
19 Locútus est autem Abner étiam ad Béniamin. Et ábiit ut loquerétur ad David in Hebron ómnia quæ placúerant Israéli et univérso Béniamin.
20 Venítque ad David in Hebron cum vigínti viris, et fecit David Abner et viris eius, qui vénerant cum eo, convívium.
21 Et dixit Abner ad David: Surgam ut cóngregem ad te, dóminum meum regem, omnem Israël.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
℟. Ego te tuli de domo patris tui, dicit Dóminus, et pósui te páscere gregem pópuli mei:
* Et fui tecum in ómnibus ubicúmque ambulásti, firmans regnum tuum in ætérnum.
℣. Fecíque tibi nomen grande, iuxta nomen magnórum, qui sunt in terra: et réquiem dedi tibi ab ómnibus inimícis tuis.
℟. Et fui tecum in ómnibus ubicúmque ambulásti, firmans regnum tuum in ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Et fui tecum in ómnibus ubicúmque ambulásti, firmans regnum tuum in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akiknek az ünnepét ünnepeljük, járjanak közben érettünk az Úrnál. Ámen.
2. olvasmány
2 Sam 3:12-16
12 Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: "..Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék."
13 Dávid így válaszolt: "Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szeme elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj."
14 Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: "Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak."
15 Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától.
16 A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: "Menj vissza!" S ő visszament.
2 Sam 3:17-21
17 Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: "Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok.
18 Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából."
19 Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza.
20 Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak.
21 Abner azonban így szólt Dávidhoz: "Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved." Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟. Thus saith the Lord: I took thee out of thy father's house, and appointed thee to be ruler over My people, over Israel.
* And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
℣. And I have made thee a great name, like unto the name of the great men that are in the earth, and have caused thee to rest from all thine enemies.
℟. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. And I was with thee whithersoever thou wentest, to establish thy kingdom for ever.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.
Lectio 3
Cyríllus et Methódius, fratres germáni, Thessalonícæ amplíssimo loco nati, ab imperatóre Michaéle tértio destináti in Moráviam, brevi eam gentem ad fidem Christi adduxérunt. Cum rerum gestárum glóriam secúndus rumor Romam nuntiásset, sanctus Nicoláus primus Póntifex máximus fratres óptimos, Romam conténdere iussit; ubi ab Hadriáno, Nicolái successóre, epíscopi sunt consecráti. Sed, cum brevi Cyríllus Romæ piíssime obiísset, Methódius in Moráviam regréssus, rei cathólicæ inservíre impénsius ínstitit. Quin étiam Bohémos, Pannónios, Búlgaros, Dálmatas in fide christiána confirmávit; in Carínthiis autem ad uníus veri Dei cultum traducéndis valde elaborávit. Item Evangélii lumen in Polóniam invéxit, et, ut nonnúlli scriptóres tradunt, sede episcopáli Leópoli fundáta, in Moscóviam próprii nóminis digréssus, thronum pontificálem Kiowénsem constítuit. Demum in Moráviam revérsus, clerum et pópulum suprémis præcéptis ad virtútem cohortátus, placidíssime defúnctus est. Cyrílli et Methódii festum, apud Slavóniæ pópulos iámdiu celebrátum, Leo décimus tértius ad univérsam Ecclésiam exténdit.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:
Fit reverentia Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.
Pleni sunt cæli et terra * maiestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ maiestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.
Fit reverentia Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.
Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Iudex créderis * esse ventúrus.
Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.
Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.
Fit reverentia, secundum consuetudinem Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.
Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
|
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.
3. olvasmány
Cyril and Methodius were brothers, born of a distinguished family in Thessalonica. The Emperor Michael III sent them into Moravia, where in a short time they brought the nation to the faith of Christ. When a favourable report of what they had done was brought to Rome, Pope St. Nicholas I ordered the brothers to come there. At Rome they were consecrated bishops by Adrian, Nicholas's successor. A short time later, however, Cyril died a most holy death in Rome, and Methodius went back to Moravia and increased his efforts on behalf of Catholicism. Moreover, he confirmed the Bohemians, the Pannonians, the Bulgarians and the Dalmatians in the Christian faith, and worked hard to bring the Corinthians to the worship of the one true God. He also brought the light of the Gospel to Poland and, as some writers say, founded the bishopric of Lemberg. Then he went to Muscovy properly so called and established the pontifical see of Kiev. At length he came back to Moravia, exhorted the clergy and people to virtue with his last words, and died peacefully. The feast day of Cyril and Methodius, already celebrated by the Slavic peoples, was extended to the universal Church by Leo XIII.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.
Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.
Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
|
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandæ sint.
|
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui Slavóniæ gentes per beátos Confessóres tuos atque Pontífices Cyríllum et Methódium ad agnitiónem tui nóminis veníre tribuísti: præsta; ut, quorum festivitáte gloriámur, eórum consórtio copulémur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Almighty and everlasting God, Who hast granted unto the Slavic peoples the knowledge of thy Name through the mean of thy blessed Confessors and Bishops Cyril and Methodius, grant that we, who here keep gladly the festival of the same thy Saints, may hereafter be gathered unto their company.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi & antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Cantáte * Dómino et benedícite nómini eius.
Psalmus 95 [1]
95:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * cantáte Dómino, omnis terra.
95:2 Cantáte Dómino, et benedícite nómini eius: * annuntiáte de die in diem salutáre eius.
95:3 Annuntiáte inter gentes glóriam eius, * in ómnibus pópulis mirabília eius.
95:4 Quóniam magnus Dóminus, et laudábilis nimis: * terríbilis est super omnes deos.
95:5 Quóniam omnes dii géntium dæmónia: * Dóminus autem cælos fecit.
95:6 Conféssio, et pulchritúdo in conspéctu eius: * sanctimónia et magnificéntia in sanctificatióne eius.
95:7 Afférte Dómino, pátriæ géntium, afférte Dómino glóriam et honórem: * afférte Dómino glóriam nómini eius.
95:8 Tóllite hóstias, et introíte in átria eius: * adoráte Dóminum in átrio sancto eius.
95:9 Commoveátur a fácie eius univérsa terra: * dícite in géntibus quia Dóminus regnávit.
95:10 Étenim corréxit orbem terræ qui non commovébitur: * iudicábit pópulos in æquitáte.
95:11 Læténtur cæli, et exsúltet terra: commoveátur mare, et plenitúdo eius: * gaudébunt campi, et ómnia quæ in eis sunt.
95:12 Tunc exsultábunt ómnia ligna silvárum a fácie Dómini, quia venit: * quóniam venit iudicáre terram.
95:13 Iudicábit orbem terræ in æquitáte, * et pópulos in veritáte sua.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Cantáte Dómino et benedícite nómini eius.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Énekeljetek az Úrnak * és áldjátok nevét.
Zsoltár 95 [1]
95:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * énekeljetek az Úrnak, minden föld.
95:2 Énekeljetek az Úrnak, és áldjátok az ő nevét; * hirdessétek napról napra szabadítását.
95:3 Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét, * minden nép között az ő csodáit.
95:4 Mert nagy az Úr, és igen dicsérendő; * rettenetes minden istenek fölött.
95:5 Mert a pogányok minden istenei gonosz lelkek; * az Úr pedig alkotta az egeket.
95:6 Hálaadás és szépség vagyon színe előtt, * szentség és fönség az ő szentélyében.
95:7 Adjatok az Úrnak népek hazái, adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet. * Adjatok az Úr nevének dicsőséget;
95:8 Vigyetek áldozatokat, és menjetek az ő tornácaiba. * Imádjátok az Urat szent tornácában;
95:9 Rendüljön meg orcája előtt az egész föld. * Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol;
95:10 Ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog inogni; * igazságban ítéli meg a népeket.
95:11 Vigadjanak az egek, és örvendezzen a föld; induljon meg a tenger, és ami azt betölti; * örüljenek a mezők, és mind ami azokon vagyon;
95:12 örvendezzen az erdők minden fája az Úr színe előtt, mert eljő *; eljő a földet ítélni.
95:13 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket igaz volta szerint.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét.
|
Ant. Salutáre vultus mei, * Deus meus.
Psalmus 42 [2]
42:1 Iúdica me, Deus, et discérne causam meam de gente non sancta, * ab hómine iníquo, et dolóso érue me.
42:2 Quia tu es, Deus, fortitúdo mea: * quare me repulísti? et quare tristis incédo, dum afflígit me inimícus?
42:3 Emítte lucem tuam et veritátem tuam: * ipsa me deduxérunt, et adduxérunt in montem sanctum tuum, et in tabernácula tua.
42:4 Et introíbo ad altáre Dei: * ad Deum, qui lætíficat iuventútem meam.
42:5 Confitébor tibi in cíthara, Deus, Deus meus: * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
42:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salutáre vultus mei, Deus meus.
|
Ant. Arcom felderítője * Istenem.
Zsoltár 42 [2]
42:1 Ítélj meg engem, Isten, és határozd el ügyemet az istentelen nemzetség ellen, * a gonosz és álnok embertől ments meg engem;
42:2 Mert te vagy, Isten, az én erősségem. * Miért vetettél meg engem? És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
42:3 Bocsásd ki világosságodat és igazságodat, * azok elvezetnek engem és elvisznek a te szent hegyedre és hajlékodba.
42:4 És bemegyek az Isten oltárához, * az Istenhez, ki megvidámítja ifjúságomat;
42:5 Hálát adok neked citerán, ó Isten, én Istenem! * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
42:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki, * ő orcám szabadítója és az én Istenem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Arcom felderítője Istenem.
|
Ant. Illúmina, Dómine, * vultum tuum super nos.
Psalmus 66 [3]
66:2 Deus misereátur nostri, et benedícat nobis: * illúminet vultum suum super nos, et misereátur nostri.
66:3 Ut cognoscámus in terra viam tuam, * in ómnibus géntibus salutáre tuum.
66:4 Confiteántur tibi pópuli, Deus: * confiteántur tibi pópuli omnes.
66:5 Læténtur et exsúltent gentes: * quóniam iúdicas pópulos in æquitáte, et gentes in terra dírigis.
66:6 Confiteántur tibi pópuli, Deus, confiteántur tibi pópuli omnes: * terra dedit fructum suum.
66:7 Benedícat nos Deus, Deus noster, benedícat nos Deus: * et métuant eum omnes fines terræ.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Illúmina, Dómine, vultum tuum super nos.
|
Ant. Engedd ragyogni * arcodat felettünk Uram.
Zsoltár 66 [3]
66:2 Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket; * derítse föl ránk az ő orcáját, és könyörüljön rajtunk:
66:3 Hogy megismerjük a földön utadat, * minden nép között a te szabadításodat.
66:4 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; * adjon hálát minden nép.
66:5 Örüljenek és vigadjanak a nemzetek; * mert te ítéled a népeket igazságban, és a nemzeteket a földön kormányozod.
66:6 Adjanak hálát neked, Isten, a népek; adjon hálát minden nép. * A föld megadja gyümölcsét.
66:7 Áldjon meg minket Isten, a mi Istenünk, áldjon meg minket Isten; * és félje őt a föld minden határa.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Engedd ragyogni arcodat felettünk Uram.
|
Ant. Exaltáte * Regem sæculórum in opéribus vestris.
Canticum Tobiæ [4]
Tob. 13:1-11
13:1 Magnus es, Dómine, in ætérnum, * et in ómnia sǽcula regnum tuum:
13:2 Quóniam tu flagéllas, et salvas: dedúcis ad ínferos, et redúcis: * et non est qui effúgiat manum tuam.
13:3 Confitémini Dómino, fílii Israël, * et in conspéctu géntium laudáte eum:
13:4 Quóniam ídeo dispérsit vos inter gentes, quæ ignórant eum, * ut vos enarrétis mirabília eius,
13:5 Et faciátis scire eos, * quia non est álius Deus omnípotens præter eum.
13:6 Ipse castigávit nos propter iniquitátes nostras: * et ipse salvábit nos propter misericórdiam suam.
13:7 Aspícite ergo quæ fecit nobíscum, et cum timóre et tremóre confitémini illi: * Regémque sæculórum exaltáte in opéribus vestris.
13:8 Ego autem in terra captivitátis meæ confitébor illi: * quóniam osténdit maiestátem suam in gentem peccatrícem.
13:9 Convertímini ítaque, peccatóres, et fácite iustítiam coram Deo, * credéntes quod fáciat vobíscum misericórdiam suam:
13:10 Ego autem, et ánima mea * in eo lætábimur.
13:11 Benedícite Dóminum, omnes elécti eius: * ágite dies lætítiæ, et confitémini illi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Exaltáte Regem sæculórum in opéribus vestris.
|
Ant. Magasztaljátok * az örökkévalóság Királyát tetteitekkel.
Tóbiás éneke [4]
Tób 13:1-11
13:1 Nagy vagy, Uram, örökké, * és országod minden időben tart;
13:2 Mert te megostorozol és meggyógyítasz, leviszel az alvilágba és visszahozol; * és nincs aki elfusson kezedből.
13:3 Adjatok hálát az Úrnak, Izrael fiai, * és a pogányok színe előtt dicsérjétek őt;
13:4 Mert azért oszlatott el titeket a pogányok közé, kik őt nem ismerik, * hogy ti hirdessétek az ő csodatetteit,
13:5 és tudtul adjátok nekik, * hogy nincs más mindenható Isten őkívüle.
13:6 Ő ostorozott meg minket a mi gonoszságunkért, * és ő szabadít meg minket irgalmasságáért.
13:7 Tekintsétek tehát, amiket velünk cselekedett, s félelemmel és rettegéssel adjatok hálát neki, * és az örökkévaló királyt magasztaljátok tetteitek által.
13:8 Én pedig fogságom földjén hálát adok neki; * mert megmutatta fölségét a bűnös nemzeten.
13:9 Térjetek meg tehát, bűnösök, és cselekedjetek igazságot az Isten előtt, * elhívén, hogy irgalmasságát fogja cselekedni veletek.
13:10 Én pedig és az én lelkem * őbenne vigadunk.
13:11 Áldjátok az Urat, minden választottjai, * legyenek örvendetes napjaitok, és adjatok hálát neki.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Magasztaljátok az örökkévalóság Királyát tetteitekkel.
|
Ant. Laudáte * nomen Dómini, qui statis in domo Dómini.
Psalmus 134 [5]
134:1 Laudáte nomen Dómini, * laudáte, servi, Dóminum.
134:2 Qui statis in domo Dómini, * in átriis domus Dei nostri.
134:3 Laudáte Dóminum, quia bonus Dóminus: * psállite nómini eius, quóniam suáve.
134:4 Quóniam Iacob elégit sibi Dóminus, * Israël in possessiónem sibi.
134:5 Quia ego cognóvi quod magnus est Dóminus, * et Deus noster præ ómnibus diis.
134:6 Ómnia quæcúmque vóluit, Dóminus fecit in cælo, et in terra, * in mari, et in ómnibus abýssis.
134:7 Edúcens nubes ab extrémo terræ: * fúlgura in plúviam fecit.
134:8 Qui prodúcit ventos de thesáuris suis: * qui percússit primogénita Ægýpti ab hómine usque ad pecus.
134:9 Et misit signa, et prodígia in médio tui, Ægýpte: * in Pharaónem, et in omnes servos eius.
134:10 Qui percússit gentes multas: * et occídit reges fortes:
134:11 Sehon, regem Amorrhæórum, et Og, regem Basan, * et ómnia regna Chánaan.
134:12 Et dedit terram eórum hereditátem, * hereditátem Israël, pópulo suo.
134:13 Dómine, nomen tuum in ætérnum: * Dómine, memoriále tuum in generatiónem et generatiónem.
134:14 Quia iudicábit Dóminus pópulum suum: * et in servis suis deprecábitur.
134:15 Simulácra géntium argéntum, et aurum, * ópera mánuum hóminum.
134:16 Os habent, et non loquéntur: * óculos habent, et non vidébunt.
134:17 Aures habent, et non áudient: * neque enim est spíritus in ore ipsórum.
134:18 Símiles illis fiant qui fáciunt ea: * et omnes qui confídunt in eis.
134:19 Domus Israël, benedícite Dómino: * domus Aaron, benedícite Dómino.
134:20 Domus Levi, benedícite Dómino: * qui timétis Dóminum, benedícite Dómino.
134:21 Benedíctus Dóminus ex Sion, * qui hábitat in Ierúsalem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Laudáte nomen Dómini, qui statis in domo Dómini.
|
Ant. Magasztaljátok * az Úr nevét akik az O hajlékaban éltek.
Zsoltár 134 [5]
134:1 Dicsérjétek az Úr nevét, * dicsérjétek szolgák, az Urat,
134:2 Kik az Úr házában állotok, * a mi Istenünk háza tornácaiban.
134:3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; * dicséretet énekeljetek az ő nevének, mert gyönyörűséges.
134:4 Mert Jákobot magának választá az Úr, * Izraelt birtokául.
134:5 Mert én tudom, hogy az Úr nagy, * és a mi Istenünk minden istenek fölött van.
134:6 Mindent, amit akar, az Úr megtesz a mennyben, a földön, * a tengerben és minden mélységben;
134:7 Felhőket hoz elé a föld széléről, * a villámokat esővé teszi,
134:8 A szeleket kibocsátja táraiból; * ki megölte Egyiptom elsőszülöttjeit, embertől baromig;
134:9 és jeleket és csodákat bocsátott reád, Egyiptom; * a fáraóra és minden szolgájára.
134:10 Ki megvert sok nemzetet, * és megölt erős királyokat:
134:11 Szehont, az amorreusok királyát, és Ógot, Básán királyát, * és Kánaán minden országát;
134:12 és azok földjét örökségül adá, * örökségül népének, Izraelnek.
134:13 Uram, a te neved örök; * Uram, a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
134:14 Mert az Úr megítéli népét, * és szolgáinak megkegyelmez.
134:15 A pogányok bálványai ezüst és arany, * emberi kezek csinálmányai.
134:16 Szájuk vagyon, és nem szólanak; * szemük vagyon, és nem látnak.
134:17 Fülük vagyon, és nem hallanak; * és lehelet sincsen szájukban.
134:18 Hasonlók legyenek hozzájuk, kik azokat csinálják; * és mindnyájan, kik azokban bíznak.
134:19 Izrael háza, áldjátok az Urat; * Áron háza, áldjátok az Urat.
134:20 Lévi háza, áldjátok az Urat; * kik az Urat félitek, áldjátok az Urat.
134:21 Áldott legyen az Úr Sionból, * ki Jeruzsálemben lakik.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Magasztaljátok az Úr nevét akik az O hajlékaban éltek.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 44:16-17
Ecce sacérdos magnus, qui in diébus suis plácuit Deo, et invéntus est iustus: et in témpore iracúndiæ factus est reconciliátio.
℟. Deo grátias.
Hymnus
Lux o decóra pátriæ
Slavísque amíca géntibus,
Salvéte, fratres: ánnuo
Vos efferémus cántico.
Quos Roma plaudens éxcipit,
Compléxa mater fílios,
Auget coróna prǽsulum
Novóque firmat róbore.
Terras ad usque bárbaras
Inférre Christum pérgitis;
Quot vanus error lúserat,
Almo replétis lúmine.
Noxis solúta péctora
Ardor supérnus ábripit;
Mutátur horror véprium
In sanctitátis flósculos.
Et nunc seréna cǽlitum
Locáti in aula, súpplici
Adéste voto: Slávicas
Serváte gentes Númini.
Erróre mersos únicum
Ovíle Christi cóngreget;
Factis avítis ǽmula
Fides viréscat púlchrior.
Tu nos, beáta Trínitas,
Cælésti amóre cóncita,
Patrúmque natos ínclita.
Da pérsequi vestígia.
Amen.
℣. Sapiéntiam Sanctórum narrent pópuli.
℟. Et laudem eórum núntiet Ecclésia.
|
Olvasmány, himnusz, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 44:16-17
Ime a nagy főpap aki a maga idejében tetszett az Urnak, igaznak bizonyult és a haragnapján engesztelés lett
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz
O lovely light of fatherland!
Kind beacon to Slavonic race,
Brothers, all hail! your festival
With yearly canticle we grace.
Whom Rome applauding did receive,
As mother doth her sons embrace,
With pontiff's mitre deck your brows,
Gird with new strength, new toil to face.
To far-off barb'rous lands ye hie,
Knowledge and love of Christ to bear;
Whom error vain had long deceived,
Ye now with light replenish fair.
In hearts unfettered from the grasp
Of ill, doth heav'nly ardour glow;
Where horrid thorns the land devoured,
The flowers of holiness now grow.
At length in heav'nly court enthroned,
Ye rest securely; as we pray,
Oh, hear our cry: the Slavic race
Vouchsafe from God may never stray.
All wanderers plunged in errors dark
May Christ's one fold to union bring;
While emulous of ancestral deeds
May faith to new-born beauty spring.
Do thou, O blissful Trinity,
Inflame us with thy heav'nly fires,
And grant the sons may ever tread
The noble footsteps of their sires.
Amen.
℣. The people will tell of the wisdom of the Saints.
℟. And the congregation will show forth their praise.
|
Canticum Benedictus {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. In sanctitáte * et iustítia serviérunt Dómino ómnibus diébus suis: ídeo stolam glóriæ índuit illos Dóminus, Deus Israël.
Canticum Zachariæ
Luc. 1:68-79
1:68 Benedíctus ✠ Dóminus, Deus Israël: * quia visitávit, et fecit redemptiónem plebis suæ:
1:69 Et eréxit cornu salútis nobis: * in domo David, púeri sui.
1:70 Sicut locútus est per os sanctórum, * qui a sǽculo sunt, prophetárum eius:
1:71 Salútem ex inimícis nostris, * et de manu ómnium, qui odérunt nos.
1:72 Ad faciéndam misericórdiam cum pátribus nostris: * et memorári testaménti sui sancti.
1:73 Iusiurándum, quod iurávit ad Ábraham patrem nostrum, * datúrum se nobis:
1:74 Ut sine timóre, de manu inimicórum nostrórum liberáti, * serviámus illi.
1:75 In sanctitáte, et iustítia coram ipso, * ómnibus diébus nostris.
1:76 Et tu, puer, Prophéta Altíssimi vocáberis: * præíbis enim ante fáciem Dómini, paráre vias eius:
1:77 Ad dandam sciéntiam salútis plebi eius: * in remissiónem peccatórum eórum:
1:78 Per víscera misericórdiæ Dei nostri: * in quibus visitávit nos, óriens ex alto:
1:79 Illumináre his, qui in ténebris, et in umbra mortis sedent: * ad dirigéndos pedes nostros in viam pacis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In sanctitáte et iustítia serviérunt Dómino ómnibus diébus suis: ídeo stolam glóriæ índuit illos Dóminus, Deus Israël.
|
Benedictus kantikum {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. In holiness * and righteousness before Him all the days of their life did they serve the Lord, and therefore the Lord God of Israel hath clothed them with a robe of glory.
Zakariás éneke
Lk 1:68-79
1:68 Áldott ✠ az Úr, Izraelnek Istene, * mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.
1:69 És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, * Dávidnak, az ő szolgájának házában;
1:70 Amint ígért az ő szent prófétái szája által * elejétől fogva
1:71 Szabadulást a mi ellenségeinktől * és mindazok kezéből, kik gyűlöltek minket;
1:72 Irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, * és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
1:73 Az esküről, mellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, * hogy megadja nekünk,
1:74 Hogy ellenségeink kezéből megszabadulván, * félelem nélkül szolgáljunk neki,
1:75 Szentségben és igazságban őelőtte * minden napjainkban.
1:76 És te, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hívatni; * mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
1:77 Hogy az üdvösség tudományát közöld népével, * az ő bűneik bocsánatára,
1:78 A mi Istenünk nagy irgalmassága által, * mellyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
1:79 Hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, * és lábainkat a békesség útjára igazgassa.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. In holiness and righteousness before Him all the days of their life did they serve the Lord, and therefore the Lord God of Israel hath clothed them with a robe of glory.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui Slavóniæ gentes per beátos Confessóres tuos atque Pontífices Cyríllum et Methódium ad agnitiónem tui nóminis veníre tribuísti: præsta; ut, quorum festivitáte gloriámur, eórum consórtio copulémur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Almighty and everlasting God, Who hast granted unto the Slavic peoples the knowledge of thy Name through the mean of thy blessed Confessors and Bishops Cyril and Methodius, grant that we, who here keep gladly the festival of the same thy Saints, may hereafter be gathered unto their company.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Iam lucis orto sídere,
Deum precémur súpplices,
Ut in diúrnis áctibus
Nos servet a nocéntibus.
Linguam refrénans témperet,
Ne litis horror ínsonet:
Visum fovéndo cóntegat,
Ne vanitátes háuriat.
Sint pura cordis íntima,
Absístat et vecórdia;
Carnis terat supérbiam
Potus cibíque párcitas.
Ut, cum dies abscésserit,
Noctémque sors redúxerit,
Mundi per abstinéntiam
Ipsi canámus glóriam.
Deo Patri sit glória,
Eiúsque soli Fílio,
Cum Spíritu Paráclito,
Nunc et per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
Már kél a fénynek csillaga:
Esengve kérjük az Urat,
Járjon ma mindenütt velünk,
Ne rontsa ártás életünk.
Nyelvünket fogja fékre ma:
Ne szóljon rút perek szava.
Szemünket védőn óvja meg:
A hívságot ne lássa meg.
Lakjék szívünkben tisztaság,
Távozzék minden dőreség.
A testnek dölyfét törje meg
Étel- s italban hősi fék.
Hogy majd a nap ha távozott,
S az óra újra éjt hozott,
Lemondásunk szent éneke
Legyen az Úr dicsérete.
Dicsérjük az örök Atyát,
Dicsérjük egyszülött Fiát
S a Lelket, a Vigasztalót,
Most és örök időkön át.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Deus meus * in te confído non erubéscam.
Psalmus 24(1-7) [1]
24:1 Ad te, Dómine, levávi ánimam meam: * Deus meus, in te confído, non erubéscam.
24:3 Neque irrídeant me inimíci mei: * étenim univérsi, qui sústinent te, non confundéntur.
24:4 Confundántur omnes iníqua agéntes * supervácue.
24:4 Vias tuas, Dómine, demónstra mihi: * et sémitas tuas édoce me.
24:5 Dírige me in veritáte tua, et doce me: * quia tu es, Deus, salvátor meus, et te sustínui tota die.
24:6 Reminíscere miseratiónum tuárum, Dómine, * et misericordiárum tuárum, quæ a sǽculo sunt.
24:7 Delícta iuventútis meæ, * et ignorántias meas ne memíneris.
24:7 Secúndum misericórdiam tuam meménto mei tu: * propter bonitátem tuam, Dómine.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Istenem, * benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak.
Zsoltár 24(1-7) [1]
24:1 Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet; * én Istenem, tebenned bízom, meg ne piruljak,
24:3 és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; * mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenülnek.
24:4 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek * oktalanul.
24:4 A te utaidat, Uram, mutasd meg nekem, * és ösvényeidre taníts meg engem.
24:5 Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; * mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak.
24:6 Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről * és irgalmadról, melyek öröktől valók.
24:7 Ifjúságom vétkeiről * és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg.
24:7 Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; * a te jóvoltodért, Uram!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 24(8-14) [2]
24:8 Dulcis et rectus Dóminus: * propter hoc legem dabit delinquéntibus in via.
24:9 Díriget mansuétos in iudício: * docébit mites vias suas.
24:10 Univérsæ viæ Dómini, misericórdia et véritas, * requiréntibus testaméntum eius et testimónia eius.
24:11 Propter nomen tuum, Dómine, propitiáberis peccáto meo: * multum est enim.
24:12 Quis est homo qui timet Dóminum? * legem státuit ei in via, quam elégit.
24:13 Ánima eius in bonis demorábitur: * et semen eius hereditábit terram.
24:14 Firmaméntum est Dóminus timéntibus eum: * et testaméntum ipsíus ut manifestétur illis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 24(8-14) [2]
24:8 Jóságos és igazságos az Úr: * azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek;
24:9 Az engedelmeseket vezérli az ítéletben, * a szelídeket megtanítja utaira.
24:10 Az Úr minden útja irgalom és igazság * azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.
24:11 A te nevedért, Uram, kegyelmezz bűnömnek; * mert sok az.
24:12 Kicsoda az ember, ki az Urat féli? * Törvényt szabott annak az úton, melyet válasszon.
24:13 Annak lelke a jóban megmarad, * és ivadéka örökleni fogja a földet.
24:14 Az Úr erőssége az őt félőknek; * és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 24(15-22) [3]
24:15 Óculi mei semper ad Dóminum: * quóniam ipse evéllet de láqueo pedes meos.
24:16 Réspice in me, et miserére mei: * quia únicus et pauper sum ego.
24:17 Tribulatiónes cordis mei multiplicátæ sunt: * de necessitátibus meis érue me.
24:18 Vide humilitátem meam, et labórem meum: * et dimítte univérsa delícta mea.
24:19 Réspice inimícos meos quóniam multiplicáti sunt, * et ódio iníquo odérunt me.
24:20 Custódi ánimam meam, et érue me: * non erubéscam quóniam sperávi in te.
24:21 Innocéntes et recti adhæsérunt mihi: * quia sustínui te.
24:22 Líbera, Deus, Israël, * ex ómnibus tribulatiónibus suis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Deus meus in te confído non erubéscam.
|
Zsoltár 24(15-22) [3]
24:15 Szemeim mindenkor az Úron vannak; * mert lábaimat ő vonja ki a tőrből.
24:16 Tekints rám és könyörülj rajtam; * mert én egyes és szegény vagyok.
24:17 Szívem szorongatásai megsokasodtak; * szükségeimből ments ki engem.
24:18 Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; * és bocsásd meg minden vétkemet.
24:19 Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, * és igaztalan gyűlölséggel gyűlölnek engem.
24:20 Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; * nem pirulok meg, mert benned bíztam.
24:21 Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, * mert téged vártalak.
24:22 Szabadítsd meg, Isten, Izraelt * minden szorongatásából.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Istenem, benned bizakodom. Ne hagyd, hogy szégyenben maradjak.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Psalterio secundum diem}
1 Tim. 1:17
Regi sæculórum immortáli et invisíbili, soli Deo honor et glória in sǽcula sæculórum. Amen.
℟. Deo grátias.
℟.br. Christe, Fili Dei vivi, * Miserére nobis.
℟. Christe, Fili Dei vivi, * Miserére nobis.
℣. Qui sedes ad déxteram Patris.
℟. Miserére nobis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Christe, Fili Dei vivi, * Miserére nobis.
℣. Exsúrge, Christe, ádiuva nos.
℟. Et líbera nos propter nomen tuum.
|
Chapter Responsory Verse {a zsoltáros részből az adott napra}
1Tim 1:17
Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan királyának, az egyedül való Istennek pedig tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Ámen.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Krisztus, az élő Isten Fia, * irgalmazz nekünk.
℟. Krisztus, az élő Isten Fia, * irgalmazz nekünk.
℣. Aki az Atya jobbján ülsz.
℟. Irgalmazz nekünk.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Krisztus, az élő Isten Fia, * irgalmazz nekünk.
℣. Kelj fel, Krisztus, segíts meg minket.
℟. És szabadíts meg a te nevedért.
|
Orationes
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Dómine Deus omnípotens, qui ad princípium huius diéi nos perveníre fecísti: tua nos hódie salva virtúte; ut in hac die ad nullum declinémus peccátum, sed semper ad tuam iustítiam faciéndam nostra procédant elóquia, dirigántur cogitatiónes et ópera.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
|
Imádságok
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Mindenható Isten, aki a mai napot megadtad nekünk, őrizz meg minket a te erőddel, hogy ne engedjünk a bűn kísértésének és mindig a te igazságod vezesse gondolatainkat és cselekedeteinket.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
|
Martyrologium (anticip.)
Octávo Idus Iúlii Luna décima séptima Anno Dómini 2020
Sanctæ Elísabeth Víduæ, Lusitanórum Regínæ, quæ ad regnum cæléste quarto Nonas huius mensis transívit.
In Asia minóre sanctórum Aquilæ et Priscíllæ uxóris, de quibus in Actibus Apostolórum scríbitur.
Herbípoli, in Germánia, sancti Chiliáni Epíscopi, qui, a Románo Pontífice ad prædicándum Evangélium missus, ibi, cum multos ad Christum perduxísset, una cum Sóciis Colománno Presbýtero, et Totnáno Diácono, trucidátus est.
In Portu Románo sanctórum quinquagínta mílitum Mártyrum, qui, in sanctæ Bonósæ confessióne ad fidem addúcti, et a beáto Felíce Papa Primo baptizáti, in Aureliáni Imperatóris persecutióne occísi sunt.
Cæsaréæ, in Palæstína, sancti Procópii Mártyris, qui, sub Diocletiáno Imperatóre, a Scythópoli ductus Cæsaréam, illic, ad primam responsiónum eius confidéntiam, a Iúdice Fabiáno est cápite cæsus.
Constantinópoli pássio sanctórum Monachórum Abrahamitárum, qui ob cultum sanctárum Imáginum, resisténtes Theóphilo Imperatóri, martýrium consummárunt.
Spinæ Lambérti, in Æmília, sancti Hadriáni Papæ Tértii, stúdio conciliándi Románæ Ecclésias Orientáles insígnis, ac miráculis clari; cuius corpus in monastérium Nonantulénse fuit delátum, et in æde sancti Silvéstri honorífice cónditum.
Tréviris sancti Auspícii, Epíscopi et Confessóris.
Romæ beáti Eugénii Papæ Tértii, qui, postquam cœnóbium sanctórum Vincéntii et Anastásii ad Aquas Sálvias magna sanctimóniæ ac prudéntiæ laude rexísset, Ecclésiam univérsam, Póntifex Máximus renuntiátus, sanctíssime gubernávit. Cultum autem, ab immemorábili témpore ipsi exhíbitum, Pius Papa Nonus ratum hábuit et confirmávit.
℣. Et álibi aliórum plurimórum sanctórum Mártyrum et Confessórum, atque sanctárum Vírginum.
℟. Deo grátias.
|
Martyrologium (anticip.)
July 8th 2020, the 17th day of the Moon,
On the morrow we keep the feast of
Holy widow Isabel, Queen of Portugal, famous for her graces and miracles, [in the year 1336,] whom Pope Urban VIII enrolled among the Saints.
In Lesser Asia, the holy Aquila and Priscilla his wife, of whom the holy Evangelist Luke writeth in the Acts of the Apostles [xviii, 2]
At Porto, in Italy, fifty holy soldiers, all martyrs, who were brought to the faith through the testifying of holy Bonosa, baptized by the blessed Pope Felix, and slain in the persecution under the Emperor Aurelian.
In Palestine, the holy martyr Procopius. In the persecution under the Emperor Diocletian he was brought from Bethshan, [where he Was reader, exorcist, and interpreter in the church,] to Caesarea, where at the constancy of his very first answers he was beheaded by the command of Fabian the judge.
At Constantinople, the holy Abrahamite monks, who resisted the Emperor Theophilus concerning the worship of the holy images, and therefore suffered martyrdom.
At Wurzburg, in Germany, holy Killan, Bishop of that city. [An Irish monk, who travelled to Rome in the year 686, was sent by the Roman Pontiff Conon to preach the Gospel.]
When he had turned many to Christ he was murdered, [in the year 689,] along with Colman a Priest and Tatnan a Deacon.
At Rome, the blessed Pope Eugenius III. He had been Abbot of the monastery of SS. Vincent and Anastatius, near Rome, before he was made Supreme Pontiff. He ruled the universal Church with wonderful holiness and wisdom. [His name was Bernard Paganelli, and he was a native of Pisa, and Canon of that city. He then became a monk of Cîteaux and disciple of St. Bernard before being elected Pope on February 15, 1145, and consecrated in the Benedictine Abbey of Farfa on the 16th of that month. He died at Tivoli on July 8, 1153.]
At Trier, the holy Confessor Auspicius, Bishop [of that see, fifth century.]
℣. És mindenütt másutt szent vértanúk, hivallók és szüzek.
℟. Istennek legyen hála.
|
℣. Pretiósa in conspéctu Dómini.
℟. Mors Sanctórum eius.
Sancta María et omnes Sancti intercédant pro nobis ad Dóminum, ut nos mereámur ab eo adiuvári et salvári, qui vivit et regnat in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
℣. Deus in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
℣. Deus in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
℣. Deus in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
℣. Értékes az Úr szemében.
℟. Szentjei halála.
Szűz Mária és Isten minden szentje, járjatok közben érettünk az Úrnál, hogy annak segítségével boldoguljunk, aki él és uralkodik mindörökkön-örökké. ℟. Ámen.
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Istenem, jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Kýrie, eléison. Christe, eléison. Kýrie, eléison.
« Pater Noster » dicitur secreto usque ad « Et ne nos indúcas in tentatiónem: »
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
℣. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
℟. Sed líbera nos a malo.
℣. Réspice in servos tuos, Dómine, et in ópera tua, et dírige fílios eórum.
℟. Et sit splendor Dómini Dei nostri super nos, et ópera mánuum nostrárum dírige super nos, et opus mánuum nostrárum dírige.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Orémus.
Dirígere et sanctificáre, régere et gubernáre dignáre, Dómine Deus, Rex cæli et terræ, hódie corda et córpora nostra, sensus, sermónes et actus nostros in lege tua, et in opéribus mandatórum tuórum: ut hic et in ætérnum, te auxiliánte, salvi et líberi esse mereámur, Salvátor mundi:
Qui vivis et regnas in sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Uram, irgalmazz nekünk! Krisztus, kegyelmezz nekünk! Uram, irgalmazz nekünk!
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
℣. És ne vígy minket kísértésbe,
℟. De szabadíts meg a gonosztól.
℣. Figyelj, Uram, szolgáidra és cselekedeteikre, irányítsd fiaidat.
℟. Az Úr fényessége legyen felettünk és cselekedeteink felett; irányítsa minden döntésünket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Dies et actus nostros in sua pace dispónat Dóminus omnípotens. Amen.
Lectio brevis {Per Annum}
2 Thess 3:5
Dóminus autem dírigat corda et córpora nostra in caritáte Dei et patiéntia Christi.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
|
Könyörögjünk.
Urunk és Istenünk, ég és föld királya, irányítsd és szenteld meg, vezesd és kormányozd szívünket és testünket, érzékeinket, beszédünket és cselekedeteinket a mai napon a te parancsaid szerint, hogy most és örökre a te segítségeddel, világ Megváltója, szabadok és épek maradhassunk. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Napjaink és cselekedeteink a te békédben teljenek el, mindenható Isten. Ámen.
|
Conclusio
℣. Adiutórium nóstrum ✠ in nómine Dómini.
℟. Qui fecit cælum et terram.
℣. Benedícite.
℟. Deus.
℣. Dóminus nos benedícat, ✠ et ab omni malo deféndat, et ad vitam perdúcat ætérnam. Et fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Rövid olvasmány {évközi}
2Tessz 3:5
Az Úr pedig igazgassa szíveiteket Isten szeretetében és Krisztus béketűrésében.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
|
Befejezés
℣. Segítségünk ✠ az Úr nevében.
℟. Aki az eget és földet alkotta.
℣. Mondjatok áldást.
℟. Istenünk.
℣. Áldjon meg minket az Úr, ✠ szabadítson meg minden gonosztól és vezessen el az örök életre. És a megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Nunc, Sancte, nobis, Spíritus,
Unum Patri cum Fílio,
Dignáre promptus íngeri
Nostro refúsus péctori.
Os, lingua, mens, sensus, vigor
Confessiónem pérsonent.
Flamméscat igne cáritas,
Accéndat ardor próximos.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
Most szállj le, Szentlélek, reánk,
Atyával és Fiúval egy,
Ömöld el szívünk teljesen
S maradj bennünk kegyelmesen.
Száj, szív, érzék, ész, lendület,
Visszhangozzon hitvallomást,
Lánggal égjen a szeretet
S lobogjon át mindenkire.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Respéxit me * et exaudívit deprecatiónem meam Dóminus.
Psalmus 39(2-9) [1]
39:2 Exspéctans exspectávi Dóminum, * et inténdit mihi.
39:3 Et exaudívit preces meas: * et edúxit me de lacu misériæ, et de luto fæcis.
39:3 Et státuit super petram pedes meos: * et diréxit gressus meos.
39:4 Et immísit in os meum cánticum novum, * carmen Deo nostro.
39:4 Vidébunt multi, et timébunt: * et sperábunt in Dómino.
39:5 Beátus vir, cuius est nomen Dómini spes eius: * et non respéxit in vanitátes et insánias falsas.
39:6 Multa fecísti tu, Dómine, Deus meus, mirabília tua: * et cogitatiónibus tuis non est qui símilis sit tibi.
39:6 Annuntiávi et locútus sum: * multiplicáti sunt super númerum.
39:7 Sacrifícium et oblatiónem noluísti: * aures autem perfecísti mihi.
39:7 Holocáustum et pro peccáto non postulásti: * tunc dixi: Ecce, vénio.
39:8 In cápite libri scriptum est de me ut fácerem voluntátem tuam: * Deus meus, vólui, et legem tuam in médio cordis mei.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Odafigyelt rám az Úr * és meghallgatta kérésemet.
Zsoltár 39(2-9) [1]
39:2 Várva vártam az Urat, * és figyelt rám,
39:3 és meghallgatta könyörgésemet, * és kivitt engem a nyomorúság verméből, és a mély sárból;
39:3 és kősziklára állította lábaimat, * és igazgatta lépéseimet,
39:4 és új éneket adott számba, * a mi Istenünk dicséretét.
39:4 Meglátják ezt sokan, és félni fognak, * és az Úrban bíznak.
39:5 Boldog ember, kinek reménye az Úr neve, * és nem néz hiúságokra és hamis balgaságokra.
39:6 Sokat tettél, Uram Istenem, a te csodálatos dolgaidból, * és gondolataidban nincs, ki hasonló lenne hozzád.
39:6 Hirdettem és beszéltem azt, * de számfölött sok.
39:7 Áldozatot és ajándékot nem akartál, * füleimet pedig elkészítetted;
39:7 égő- és bűnáldozatot nem kívántál. * Akkor mondám: Íme, jövök!
39:8 A könyvben főleg felőlem van írva, hogy a te akaratodat cselekedjem: * Istenem, én akartam, és a te törvényed szívem közepette van.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 39(10-14) [2]
39:10 Annuntiávi iustítiam tuam in ecclésia magna, * ecce, lábia mea non prohibébo: Dómine, tu scisti.
39:11 Iustítiam tuam non abscóndi in corde meo: * veritátem tuam et salutáre tuum dixi.
39:11 Non abscóndi misericórdiam tuam et veritátem tuam * a concílio multo.
39:12 Tu autem, Dómine, ne longe fácias miseratiónes tuas a me: * misericórdia tua et véritas tua semper suscepérunt me.
39:13 Quóniam circumdedérunt me mala, quorum non est númerus: * comprehendérunt me iniquitátes meæ, et non pótui ut vidérem.
39:13 Multiplicátæ sunt super capíllos cápitis mei: * et cor meum derelíquit me.
39:14 Compláceat tibi, Dómine, ut éruas me: * Dómine, ad adiuvándum me réspice.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 39(10-14) [2]
39:10 Hirdettem igazságodat a nagy gyülekezetben, * íme ajkaimat nem tartóztatom, Uram, te tudod.
39:11 Igazságodat nem rejtettem el szívemben; * igazmondásodról és szabadításodról szólottam.
39:11 Nem rejtettem el irgalmadat és igazmondásodat * a nagy gyülekezettől.
39:12 Te pedig, Uram, ne vidd távol könyörületedet tőlem; * a te irgalmad és igazmondásod mindenkor fönntartottak engem.
39:13 Mert körülvettek engem a rosszak, melyeknek száma nincs; * gonoszságaim megfogtak engem, és nem láthattam.
39:13 Megsokasodtak fejem hajszálai fölött, * és szívem elhagyott engem.
39:14 Tessék neked, Uram, megmenteni engem; * Uram, tekints segítésemre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 39(15-18) [3]
39:15 Confundántur et revereántur simul, qui quærunt ánimam meam, * ut áuferant eam.
39:15 Convertántur retrórsum, et revereántur, * qui volunt mihi mala.
39:16 Ferant conféstim confusiónem suam, * qui dicunt mihi: Euge, euge.
39:17 Exsúltent et læténtur super te omnes quæréntes te: * et dicant semper: Magnificétur Dóminus: qui díligunt salutáre tuum.
39:18 Ego autem mendícus sum, et pauper: * Dóminus sollícitus est mei.
39:18 Adiútor meus, et protéctor meus tu es: * Deus meus, ne tardáveris.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Respéxit me et exaudívit deprecatiónem meam Dóminus.
|
Zsoltár 39(15-18) [3]
39:15 Piruljanak és szégyenüljenek meg mind, kik lelkemet keresik, * hogy elvegyék azt.
39:15 Térjenek hátra és szégyenüljenek meg, * kik nekem rosszat akarnak.
39:16 Viseljék mindjárt gyalázatukat, * kik azt mondják nekem: Ehe, ehe!
39:17 Örvendezzenek és vigadjanak tebenned mindnyájan, kik téged keresnek; * és mondják mindenkor: Magasztaltassék az Úr, kik szeretik a te szabadításodat.
39:18 Én pedig koldus vagyok és szegény; * az Úr gondoskodik felőlem.
39:18 Te vagy segítőm és oltalmazóm, * én Istenem, ne késsél.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Odafigyelt rám az Úr és meghallgatta kérésemet.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 44:16-17
Ecce sacérdos magnus, qui in diébus suis plácuit Deo, et invéntus est iustus: et in témpore iracúndiæ factus est reconciliátio.
℟. Deo grátias.
℟.br. Amávit eum Dóminus, * Et ornávit eum.
℟. Amávit eum Dóminus, * Et ornávit eum.
℣. Stolam glóriæ índuit eum.
℟. Et ornávit eum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Amávit eum Dóminus, * Et ornávit eum.
℣. Elégit eum Dóminus sacerdótem sibi.
℟. Ad sacrificándum ei hóstiam laudis.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 44:16-19
Ime a nagy főpap aki a maga idejében tetszett az Urnak, igaznak bizonyult és a haragnapján engesztelés lett
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Az Úr szerette és felékesítette Őt
℟. Az Úr szerette és felékesítette Őt
℣. A dicsőség köntösébe öltöztette
℟. Felékesítette Őt
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Az Úr szerette és felékesítette Őt
℣. Az Úr kiválasztotta őt papjául
℟. Hogy bemutassa a dicséret ádozatát
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui Slavóniæ gentes per beátos Confessóres tuos atque Pontífices Cyríllum et Methódium ad agnitiónem tui nóminis veníre tribuísti: præsta; ut, quorum festivitáte gloriámur, eórum consórtio copulémur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Almighty and everlasting God, Who hast granted unto the Slavic peoples the knowledge of thy Name through the mean of thy blessed Confessors and Bishops Cyril and Methodius, grant that we, who here keep gladly the festival of the same thy Saints, may hereafter be gathered unto their company.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Rector potens, verax Deus,
Qui témperas rerum vices,
Splendóre mane illúminas,
Et ígnibus merídiem:
Exstíngue flammas lítium,
Aufer calórem nóxium,
Confer salútem córporum,
Verámque pacem córdium.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
Igaz Isten, hatalmas Úr,
Ki az időket forgatod,
A reggelt felragyogtatod
És lángoltatod a delet:
Oltsd el perpatvarok tüzét,
Vidd el a rossz hévségeket,
Egészséggel a testeket,
Békével áldd a szíveket!
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia.
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Suscepísti me, Dómine: * et confirmásti me in conspéctu tuo.
Psalmus 40 [1]
40:2 Beátus qui intéllegit super egénum, et páuperem: * in die mala liberábit eum Dóminus.
40:3 Dóminus consérvet eum, et vivíficet eum, et beátum fáciat eum in terra: * et non tradat eum in ánimam inimicórum eius.
40:4 Dóminus opem ferat illi super lectum dolóris eius: * univérsum stratum eius versásti in infirmitáte eius.
40:5 Ego dixi: Dómine, miserére mei: * sana ánimam meam, quia peccávi tibi.
40:6 Inimíci mei dixérunt mala mihi: * Quando moriétur, et períbit nomen eius?
40:7 Et si ingrediebátur ut vidéret, vana loquebátur: * cor eius congregávit iniquitátem sibi.
40:7 Egrediebátur foras, * et loquebátur in idípsum.
40:8 Advérsum me susurrábant omnes inimíci mei: * advérsum me cogitábant mala mihi.
40:9 Verbum iníquum constituérunt advérsum me: * Numquid qui dormit non adíciet ut resúrgat?
40:10 Étenim homo pacis meæ, in quo sperávi: * qui edébat panes meos, magnificávit super me supplantatiónem.
40:11 Tu autem, Dómine, miserére mei, et resúscita me: * et retríbuam eis.
40:12 In hoc cognóvi quóniam voluísti me: * quóniam non gaudébit inimícus meus super me.
40:13 Me autem propter innocéntiam suscepísti: * et confirmásti me in conspéctu tuo in ætérnum.
40:14 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sǽculo et usque in sǽculum: * fiat, fiat.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Megőrzöl sértetlenül, Uram, * és engeded, hogy színed előtt álljak.
Zsoltár 40 [1]
40:2 Boldog, kinek gondja van a szűkölködőre és szegényre; * a rossz napon megszabadítja őt az Úr.
40:3 Az Úr tartsa meg és éltesse őt, és tegye boldoggá a földön, * és ne adja őt ellenei kívánságára.
40:4 Az Úr segítse meg őt fájdalma ágyán; * az ő egész ágyát megfordítod betegségében.
40:5 Én mondám: Uram, könyörülj rajtam; * gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened.
40:6 Ellenségeim rosszat mondottak felőlem: * Mikor hal meg, és vész el az ő neve?
40:7 És ha bejött egy, hogy meglátogasson, hiábavalókat beszélt, * szíve gonoszságot gyűjtött magának.
40:7 Kiment * és beszélt ugyanarról.
40:8 Ellenem suttogott minden ellenségem; * ellenem rosszat gondoltak.
40:9 Istentelen szót végeztek ellenem. * Vajon aki alszik, nem kel-e föl többé?
40:10 De még az ember is, kivel békességem volt, kiben bíztam, * ki kenyeremet ette, nagy csalárdságot tett rajtam.
40:11 Te pedig, Uram, könyörülj rajtam, és emelj föl engem, * és megfizetek nekik.
40:12 Ebből ismerem meg, hogy kedvelsz engem, * mert ellenségem nem fog örülni rajtam.
40:13 Engem pedig az ártatlanságért fölvettél, * és megerősítettél engem színed előtt mindörökké.
40:14 Áldott legyen Izrael Ura Istene öröktől és mindörökké. * Úgy legyen, úgy legyen!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 41(2-6) [2]
41:2 Quemádmodum desíderat cervus ad fontes aquárum: * ita desíderat ánima mea ad te, Deus.
41:3 Sitívit ánima mea ad Deum fortem vivum: * quando véniam, et apparébo ante fáciem Dei?
41:4 Fuérunt mihi lácrimæ meæ panes die ac nocte: * dum dícitur mihi cotídie: Ubi est Deus tuus?
41:5 Hæc recordátus sum, et effúdi in me ánimam meam: * quóniam transíbo in locum tabernáculi admirábilis, usque ad domum Dei.
41:5 In voce exsultatiónis, et confessiónis: * sonus epulántis.
41:6 Quare tristis es, ánima mea? * et quare contúrbas me?
41:6 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 41(2-6) [2]
41:2 Amint kívánkozik a szarvas a vízforrásokhoz, * úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Isten!
41:3 Szomjúhozik lelkem az erős élő Istenhez; * mikor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtt?
41:4 Az én könnyhullatásom kenyerem nekem éjjel s nappal, * midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened?
41:5 Ezekről emlékezvén, kiöntöm magamba lelkemet; * mert átmennék a csodálatos hajlék helyéhez, az Isten házáig,
41:5 Az öröm és hála szavával, * a vígan lakozók zengésével.
41:6 Miért vagy szomorú, én lelkem? * És miért háborgatsz engem?
41:6 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója, és az én Istenem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 41(7-12) [3]
41:7 Ad meípsum ánima mea conturbáta est: * proptérea memor ero tui de terra Iordánis, et Hermóniim a monte módico.
41:8 Abýssus abýssum ínvocat, * in voce cataractárum tuárum.
41:8 Ómnia excélsa tua, et fluctus tui * super me transiérunt.
41:9 In die mandávit Dóminus misericórdiam suam: * et nocte cánticum eius.
41:9 Apud me orátio Deo vitæ meæ, * dicam Deo: Suscéptor meus es.
41:10 Quare oblítus es mei? * et quare contristátus incédo, dum afflígit me inimícus?
41:11 Dum confringúntur ossa mea, * exprobravérunt mihi qui tríbulant me inimíci mei.
41:11 Dum dicunt mihi per síngulos dies: Ubi est Deus tuus? * quare tristis es, ánima mea? et quare contúrbas me?
41:12 Spera in Deo, quóniam adhuc confitébor illi: * salutáre vultus mei, et Deus meus.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Suscepísti me, Dómine: et confirmásti me in conspéctu tuo.
|
Zsoltár 41(7-12) [3]
41:7 Lelkem megháborodott bennem, * azért emlékezem rólad a Jordán földjéről és Hermon hegyéről, a kis hegyről.
41:8 Az örvény az örvénynek kiált * a te felhőszakadásaid zúgásában;
41:8 Magas hullámaid és habjaid mind * átmennek rajtam.
41:9 Nappal hozzám parancsolta az Úr irgalmát, * és éjjel az ő énekét,
41:9 Az én imádságomat életem Istenéhez; * mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy,
41:10 Miért feledkeztél el rólam? * És miért járok szomorúan, midőn engem az ellenség sanyargat?
41:11 Midőn összetöretnek csontjaim, * szidalmaznak engem az én szorongató ellenségeim,
41:11 Midőn naponként mondják nekem: Hol vagyon a te Istened? * Miért vagy szomorú, én lelkem? És miért háborgatsz engem?
41:12 Bízzál az Istenben, mert még hálát fogok adni neki; * ő orcám szabadítója és az én Istenem.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Megőrzöl sértetlenül, Uram, és engeded, hogy színed előtt álljak.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 44:20; 44:22
Non est invéntus símilis illi, qui conserváret legem Excélsi: ídeo iureiurándo fecit illum Dóminus créscere in plebem suam.
℟. Deo grátias.
℟.br. Elégit eum Dóminus * Sacerdótem sibi.
℟. Elégit eum Dóminus * Sacerdótem sibi.
℣. Ad sacrificándum ei hóstiam laudis.
℟. Sacerdótem sibi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Elégit eum Dóminus * Sacerdótem sibi.
℣. Tu es sacérdos in ætérnum.
℟. Secúndum órdinem Melchísedech.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 44:20; 44:22
Nincs hozzá hasonló aki ugyanűgy megtartaná az Úr törvényét. Ezért az Úr megesküdőtt és népe fölé helyezte őt
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Az Úr kiválasztotta őt papjául
℟. Az Úr kiválasztotta őt papjául
℣. Hogy bemutassa a dicséret ádozatát
℟. Papjául
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Az Úr kiválasztotta őt papjául
℣. Te pap vagy mindörökké
℟. Melkizedek rendje szerint
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui Slavóniæ gentes per beátos Confessóres tuos atque Pontífices Cyríllum et Methódium ad agnitiónem tui nóminis veníre tribuísti: præsta; ut, quorum festivitáte gloriámur, eórum consórtio copulémur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Almighty and everlasting God, Who hast granted unto the Slavic peoples the knowledge of thy Name through the mean of thy blessed Confessors and Bishops Cyril and Methodius, grant that we, who here keep gladly the festival of the same thy Saints, may hereafter be gathered unto their company.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Hymnus
Rerum, Deus, tenax vigor,
Immótus in te pérmanens,
Lucis diúrnæ témpora
Succéssibus detérminans:
Largíre lumen véspere,
Quo vita nusquam décidat,
Sed prǽmium mortis sacræ
Perénnis instet glória.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
Mindent hordozó őserő,
Isten, magad nem mozduló,
Aki az egy nap idejét
Órák rendjébe rendeled:
Hints este is utunkra fényt,
El ne hervadjon életünk,
Adj jó halál jutalmául
Örök dicsőséget nekünk.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Salvásti nos, * Dómine, et in nómine tuo confitébimur in sǽcula.
Psalmus 43(2-9) [1]
43:2 Deus áuribus nostris audívimus: * patres nostri annuntiavérunt nobis.
43:2 Opus, quod operátus es in diébus eórum, * et in diébus antíquis.
43:3 Manus tua gentes dispérdidit, et plantásti eos: * afflixísti pópulos, et expulísti eos.
43:4 Nec enim in gládio suo possedérunt terram, * et brácchium eórum non salvávit eos:
43:4 Sed déxtera tua, et brácchium tuum, et illuminátio vultus tui: * quóniam complacuísti in eis.
43:5 Tu es ipse Rex meus et Deus meus: * qui mandas salútes Iacob.
43:6 In te inimícos nostros ventilábimus cornu: * et in nómine tuo spernémus insurgéntes in nobis.
43:7 Non enim in arcu meo sperábo: * et gládius meus non salvábit me.
43:8 Salvásti enim nos de affligéntibus nos: * et odiéntes nos confudísti.
43:9 In Deo laudábimur tota die: * et in nómine tuo confitébimur in sǽculum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Megmentettél minket, Uram, * mindenkor a te neved dicsőíttetjük.
Zsoltár 43(2-9) [1]
43:2 Isten, füleinkkel hallottuk, * atyáink adták hírül nekünk
43:2 A cselekvényt, melyet cselekedtél az ő napjaikban, * a régi napokban.
43:3 A te kezed szórta szét a nemzeteket, és átültetted őket; * megsanyargattad a népeket, és kiűzted őket.
43:4 Mert nem kardjuk által bírták a földet, * és nem karjuk szabadította meg őket,
43:4 Hanem a te jobbod és karod és orcád világossága, * mert kedvelted őket.
43:5 Te magad vagy az én királyom és Istenem, * ki Jákobnak segítséget küldesz.
43:6 Teáltalad ellenségeinket szarvakkal ide s tova hányjuk, * és a te neved által megvetjük a ránk támadókat.
43:7 Mert nem kézíjamban bízom, * és nem kardom szabadít meg engem:
43:8 Hanem te szabadítasz meg minket sanyargatóinktól, * és megszégyeníted, kik minket gyűlölnek.
43:9 Az Istenben dicsekedünk egész nap, * és a te nevednek hálát adunk mindörökké.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 43(10-20) [2]
43:10 Nunc autem repulísti et confudísti nos: * et non egrediéris, Deus, in virtútibus nostris.
43:11 Avertísti nos retrórsum post inimícos nostros: * et qui odérunt nos, diripiébant sibi.
43:12 Dedísti nos tamquam oves escárum: * et in géntibus dispersísti nos.
43:13 Vendidísti pópulum tuum sine prétio: * et non fuit multitúdo in commutatiónibus eórum.
43:14 Posuísti nos oppróbrium vicínis nostris, * subsannatiónem et derísum his, qui sunt in circúitu nostro.
43:15 Posuísti nos in similitúdinem géntibus: * commotiónem cápitis in pópulis.
43:16 Tota die verecúndia mea contra me est, * et confúsio faciéi meæ coopéruit me.
43:17 A voce exprobrántis, et obloquéntis: * a fácie inimíci, et persequéntis.
43:18 Hæc ómnia venérunt super nos, nec oblíti sumus te: * et iníque non égimus in testaménto tuo.
43:19 Et non recéssit retro cor nostrum: * et declinásti sémitas nostras a via tua:
43:20 Quóniam humiliásti nos in loco afflictiónis, * et coopéruit nos umbra mortis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 43(10-20) [2]
43:10 Most pedig elvetettél és meggyaláztál minket; * és nem jössz ki, Isten, a mi seregeinkkel.
43:11 Hátratérítettél minket ellenségeink előtt, * és akik gyűlöltek minket, zsákmányoltak maguknak.
43:12 Mint az ennivaló juhokat, odaadtál minket, * és a nemzetek közé szórtál minket.
43:13 Ár nélkül adtad el népedet, * és nem volt sokaság eladatásán.
43:14 Gyalázatra adtál minket szomszédainknak, * csúfra és nevetségre azoknak, kik köröttünk vannak.
43:15 Közmondássá tettél minket a pogányoknál, * főcsóválásra a népek közé.
43:16 Naponként előttem van gyalázatom, * és orcám pirulása elborít engem,
43:17 A szidalmazó és ellenmondó szava miatt, * az ellenség és üldöző színe előtt.
43:18 Ezek mind ránk jöttek, és mi mégsem feledtünk el téged, * és nem cselekedtünk gonoszul szövetséged ellen.
43:19 És nem tért hátra szívünk; * és te eltérítetted ösvényeinket utadról.
43:20 Mert megaláztál minket a nyomorgatás helyén, * és a halál árnyéka borított be minket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 43(21-26) [3]
43:21 Si oblíti sumus nomen Dei nostri, * et si expándimus manus nostras ad deum aliénum:
43:22 Nonne Deus requíret ista? * ipse enim novit abscóndita cordis.
43:22 Quóniam propter te mortificámur tota die: * æstimáti sumus sicut oves occisiónis.
43:23 Exsúrge, quare obdórmis, Dómine? * exsúrge, et ne repéllas in finem.
43:24 Quare fáciem tuam avértis, * oblivísceris inópiæ nostræ, et tribulatiónis nostræ?
43:25 Quóniam humiliáta est in púlvere ánima nostra: * conglutinátus est in terra venter noster.
43:26 Exsúrge, Dómine, ádiuva nos: * et rédime nos propter nomen tuum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salvásti nos, Dómine, et in nómine tuo confitébimur in sǽcula.
|
Zsoltár 43(21-26) [3]
43:21 Ha elfeledkezünk a mi Istenünk nevéről, * és ha kiterjesztjük kezeinket idegen istenhez:
43:22 Nem veszi-e számon Isten ezeket? * Miután ő tudja a szívek titkait.
43:22 Mert éretted öldököltetünk naponként, * és úgy tartatunk, mint a megölni való juhok.
43:23 Kelj föl, miért alszol el, Uram? * Kelj föl és ne vess el mindvégig.
43:24 Miért fordítod el orcádat, * elfeledkezel szegénységünkről és szorongattatásunkról?
43:25 Mert lealáztatott lelkünk a porba; * és hasunk a földhöz ragadott.
43:26 Kelj föl, Uram, segíts meg minket, * és szabadíts meg minket a te nevedért.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Megmentettél minket, Uram, mindenkor a te neved dicsőíttetjük.
|
Capitulum Responsorium Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 45:19-20
Fungi sacerdótio, et habére laudem in nómine ipsíus, et offérre illi incénsum dignum in odórem suavitátis.
℟. Deo grátias.
℟.br. Tu es sacérdos * In ætérnum.
℟. Tu es sacérdos * In ætérnum.
℣. Secúndum órdinem Melchísedech.
℟. In ætérnum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Tu es sacérdos * In ætérnum.
℣. Iustum dedúxit Dóminus per vias rectas.
℟. Et osténdit illi regnum Dei.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 45:19-20
Örök szövetséget kötött vele, nem talál magához hasonlót dicsőségben; ő megtartotta a Fölséges törvényét, és szövetségben volt vele.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Te pap vagy mindörökké
℟.br. Te pap vagy mindörökké
℣. Melkizedek rendje szerint
℟. Mindörökké
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Te pap vagy mindörökké
℣. Az igazat az Úr vezette egyenes utakon
℟. Megmutatta neki Isten országát
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui Slavóniæ gentes per beátos Confessóres tuos atque Pontífices Cyríllum et Methódium ad agnitiónem tui nóminis veníre tribuísti: præsta; ut, quorum festivitáte gloriámur, eórum consórtio copulémur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Almighty and everlasting God, Who hast granted unto the Slavic peoples the knowledge of thy Name through the mean of thy blessed Confessors and Bishops Cyril and Methodius, grant that we, who here keep gladly the festival of the same thy Saints, may hereafter be gathered unto their company.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
Kezdet
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalmi & antiphonæ ex Psalterio secundum diem}
Ant. Qui hábitas in cælis, * miserére nobis.
Psalmus 122 [1]
122:1 Ad te levávi óculos meos, * qui hábitas in cælis.
122:2 Ecce, sicut óculi servórum * in mánibus dominórum suórum,
122:2 Sicut óculi ancíllæ in mánibus dóminæ suæ: * ita óculi nostri ad Dóminum, Deum nostrum, donec misereátur nostri.
122:3 Miserére nostri, Dómine, miserére nostri: * quia multum repléti sumus despectióne:
122:4 Quia multum repléta est ánima nostra: * oppróbrium abundántibus, et despéctio supérbis.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui hábitas in cælis, miserére nobis.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Aki az égben laksz * könyörülj rajtunk.
Zsoltár 122 [1]
122:1 Hozzád emelem szemeimet, * ki a mennyekben lakol.
122:2 Íme mint a szolgák szemei * uraik kezeire,
122:2 Mint a szolgálók szemei asszonyaik kezeire: * úgy néznek szemeink a mi Urunkra, Istenünkre, míg könyörül rajtunk.
122:3 Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk; * mert igen elteltünk gyalázattal,
122:4 Mert igen megtelt a mi lelkünk; * gyalázatul a gazdagoknak, és megvetésül a kevélyeknek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Aki az égben laksz könyörülj rajtunk.
|
Ant. Adiutórium nostrum * in nómine Dómini.
Psalmus 123 [2]
123:1 Nisi quia Dóminus erat in nobis, dicat nunc Israël: * nisi quia Dóminus erat in nobis,
123:2 Cum exsúrgerent hómines in nos, * forte vivos deglutíssent nos:
123:3 Cum irascerétur furor eórum in nos, * fórsitan aqua absorbuísset nos.
123:5 Torréntem pertransívit ánima nostra: * fórsitan pertransísset ánima nostra aquam intolerábilem.
123:6 Benedíctus Dóminus * qui non dedit nos in captiónem déntibus eórum.
123:7 Ánima nostra sicut passer erépta est * de láqueo venántium:
123:7 Láqueus contrítus est, * et nos liberáti sumus.
123:8 Adiutórium nostrum in nómine Dómini, * qui fecit cælum et terram.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Adiutórium nostrum in nómine Dómini.
|
Ant. Segítségünk * az Úr nevében.
Zsoltár 123 [2]
123:1 Ha az Úr velünk nem lett volna, mondja meg most Izrael; * ha az Úr velünk nem lett volna,
123:2 Midőn ránk támadtak az emberek: * talán elevenen nyeltek volna el minket;
123:3 Midőn az ő haragjuk ellenünk fölgerjedett, * talán a víz nyelt volna el minket.
123:5 Rohanó patakon ment volna keresztül a mi lelkünk, * talán ellenállhatatlan vízen ment volna át a mi lelkünk.
123:6 Áldott legyen az Úr, * ki nem adott minket az ő fogaiknak martalékul.
123:7 Lelkünk megmenekedett, mint a madár * a vadászok tőréből;
123:7 A tőr elrontatott, * és mi megszabadultunk.
123:8 A mi segítségünk az Úr nevében van, * ki a mennyet és földet teremtette.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Segítségünk az Úr nevében.
|
Ant. In circúitu pópuli sui * Dóminus, ex hoc nunc et usque in sǽculum.
Psalmus 124 [3]
124:1 Qui confídunt in Dómino, sicut mons Sion: * non commovébitur in ætérnum, qui hábitat in Ierúsalem.
124:2 Montes in circúitu eius: * et Dóminus in circúitu pópuli sui, ex hoc nunc et usque in sǽculum.
124:3 Quia non relínquet Dóminus virgam peccatórum super sortem iustórum: * ut non exténdant iusti ad iniquitátem manus suas.
124:4 Bénefac, Dómine, bonis, * et rectis corde.
124:5 Declinántes autem in obligatiónes addúcet Dóminus cum operántibus iniquitátem: * pax super Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. In circúitu pópuli sui Dóminus, ex hoc nunc et usque in sǽculum.
|
Ant. Népe körében él az Úr * most és mindörökké.
Zsoltár 124 [3]
124:1 Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye; * nem fog ingadozni mindörökké, ki Jeruzsálemben lakik.
124:2 Körötte hegyek vannak, * és az Úr az ő népe körül mostantól és mindörökké.
124:3 Mert az Úr nem hagyja a bűnösök vesszejét az igazak sorsa fölött, * hogy az igazak hamisságra ne nyújtsák kezeiket.
124:4 Tégy jót, Uram, a jókkal * és az igaz szívűekkel.
124:5 A tekervényes utakra hajlókat pedig az Úr majd eljuttatja a gonosztevőkhöz. * Békesség legyen Izraelen!
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Népe körében él az Úr most és mindörökké.
|
Ant. Magnificávit Dóminus * fácere nobíscum: facti sumus lætántes.
Psalmus 125 [4]
125:1 In converténdo Dóminus captivitátem Sion: * facti sumus sicut consoláti:
125:2 Tunc replétum est gáudio os nostrum: * et lingua nostra exsultatióne.
125:2 Tunc dicent inter gentes: * Magnificávit Dóminus fácere cum eis.
125:3 Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: * facti sumus lætántes.
125:4 Convérte, Dómine, captivitátem nostram, * sicut torrens in Austro.
125:5 Qui séminant in lácrimis, * in exsultatióne metent.
125:6 Eúntes ibant et flebant, * mitténtes sémina sua.
125:6 Veniéntes autem vénient cum exsultatióne, * portántes manípulos suos.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Magnificávit Dóminus fácere nobíscum: facti sumus lætántes.
|
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett * s mi mennyire örültünk neki.
Zsoltár 125 [4]
125:1 Megfordítván az Úr Sion fogságát, * lettünk, mint a megvigasztaltak.
125:2 Akkor szánk eltelt örömmel, * és nyelvünk vigassággal;
125:2 Akkor mondák a nemzetek között: * Nagy dolgot cselekedett az Úr velük.
125:3 Nagy dolgot cselekedett az Úr velünk: * azért örvendezzünk.
125:4 Fordítsd meg a mi fogságunkat, * mint a patakot a déli tartományban.
125:5 Akik könnyhullatással vetnek, * örvendezéssel aratnak.
125:6 Menvén mentek és sírtak, * elvetvén magvaikat,
125:6 Megjövén pedig, örvendezéssel jőnek, * hozván kévéiket.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Igen, az Úr nagy dolgot tett s mi mennyire örültünk neki.
|
Ant. Dóminus ædíficet * nobis domum, et custódiat civitátem.
Psalmus 126 [5]
126:1 Nisi Dóminus ædificáverit domum, * in vanum laboravérunt qui ædíficant eam.
126:1 Nisi Dóminus custodíerit civitátem, * frustra vígilat qui custódit eam.
126:2 Vanum est vobis ante lucem súrgere: * súrgite postquam sedéritis, qui manducátis panem dolóris.
126:3 Cum déderit diléctis suis somnum: * ecce heréditas Dómini fílii: merces, fructus ventris.
126:4 Sicut sagíttæ in manu poténtis: * ita fílii excussórum.
126:5 Beátus vir, qui implévit desidérium suum ex ipsis: * non confundétur cum loquétur inimícis suis in porta.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Dóminus ædíficet nobis domum, et custódiat civitátem.
|
Ant. Az Úr hajlékot * épített nekünk és megőrízte városunkat.
Zsoltár 126 [5]
126:1 Ha az Úr nem építi a házat, * hiába munkálkodnak, kik azt építik;
126:1 Ha az Úr nem őrzi a várost, * hiába vigyáz, ki azt őrzi.
126:2 Hiába keltek föl virradat előtt; * hiába keltek föl pihenés után, kik a fájdalom kenyerét eszitek.
126:3 Míg ellenben az Úr íme álmot ad az ő kedveltjeinek, * örökséget a fiakban: mert az ő ajándéka a méh gyümölcse.
126:4 Mint a nyilak a hatalmas kezében, * olyanok a száműzöttek fiai.
126:5 Boldog a férfiú, kinek ilyenek után kívánsága betelt; * nem szégyenül meg, midőn ellenségeivel szól a kapuban.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Az Úr hajlékot épített nekünk és megőrízte városunkat.
|
Capitulum Hymnus Versus {ex Commune aut Festo}
Sir 44:16-17
Ecce sacérdos magnus, qui in diébus suis plácuit Deo, et invéntus est iustus: et in témpore iracúndiæ factus est reconciliátio.
℟. Deo grátias.
Hymnus
Sédibus cæli nítidis recéptos
Dícite athlétas géminos, fidéles;
Slávicæ duplex columen decúsque
Dícite gentis.
Hos amor fratres sociávit unus,
Unaque abdúxit píetas erémo,
Ferre quo multis célerent beátæ
Pígnora vitæ.
Luce, quæ templis súperis renídet,
Búlgaros complent, Móravos, Bohémos;
Mox feras turmas numerósa Petro
Agmina ducunt.
Débitam cincti méritis corónam,
Pérgite o flecti lácrimis precántum;
Prisca vos Slavis opus est datóres
Dona túeri.
Quæque vos clamat generósa tellus
Servet ætérnæ fídei nitórem:
Quæ dedit princeps, dabit ipsa semper
Roma salútem.
Gentis humánæ Sator et Redémptor,
Qui bonus nobis bona cuncta præbes,
Sint tibi grates, tibi sit per omne
Glória sæclum.
Amen.
℣. Sacerdótes tui induántur iustítiam.
℟. Et Sancti tui exsúltent.
|
Olvasmány, himnusz, vers {a szentek közös officiumából}
Sir 44:16-17
Íme a nagy főpap aki a maga idejében tetszett az Úrnak, igaznak bizonyult és a harag napján engesztelés lett.
℟. Istennek legyen hála.
Himnusz
Sing, O ye faithful, sing two athlete brothers,
Welcomed above to thrones of light supernal;
Sing, of Slavonia's race, the glory twofold
And strength eternal.
One love these brethren bound in sweetest union,
By pity same their solitude is broken;
Forth they would hasten, unto many bearing
Life's blessed token.
Soon o'er Bulgaria, Moravia, Bohemia,
Light from the heavenly temple shineth glorious.
Once savage hordes, now countless flocks, to Peter
Lead they victorious.
Now with the well-earned crown your brow encircled,
Hear, blessèd ones, to suppliant tears bending;
Unto the Slavs, erst by your gifts enriched,
Protection lending.
Oh, may each gen'rous land, your aid imploring,
Keep bright the faith through every generation;
Rome to that land first gave, and ever guardeth,
Life and salvation.
Lord, of our race Creator and Redeemer,
By nature good, all goods on us bestowing,
Glory to thee through ages all, from grateful
Hearts overflowing.
Amen.
℣. Let thy Priests be clothed with righteousness.
℟. And let thy Saints shout for joy.
|
Canticum Magnificat {Antiphona ex Proprio Sanctorum}
Ant. Isti sunt * viri sancti facti amíci Dei, divínæ veritátis præcónio gloriósi: linguæ eórum claves cæli factæ sunt.
Canticum B. Mariæ Virginis
Luc. 1:46-55
1:46 Magníficat ✠ * ánima mea Dóminum.
1:47 Et exsultávit spíritus meus: * in Deo, salutári meo.
1:48 Quia respéxit humilitátem ancíllæ suæ: * ecce enim ex hoc beátam me dicent omnes generatiónes.
1:49 Quia fecit mihi magna qui potens est: * et sanctum nomen eius.
1:50 Et misericórdia eius, a progénie in progénies: * timéntibus eum.
1:51 Fecit poténtiam in brácchio suo: * dispérsit supérbos mente cordis sui.
1:52 Depósuit poténtes de sede: * et exaltávit húmiles.
1:53 Esuriéntes implévit bonis: * et dívites dimísit inánes.
1:54 Suscépit Israël púerum suum: * recordátus misericórdiæ suæ.
1:55 Sicut locútus est ad patres nostros: * Ábraham, et sémini eius in sǽcula.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Isti sunt viri sancti facti amíci Dei, divínæ veritátis præcónio gloriósi: linguæ eórum claves cæli factæ sunt.
|
Magnificat kantikum {Antifóna a szentek saját officiumából}
Ant. These are * the holy men become the friends of God and made glorious by the preaching of divine truth; their tongues have become the keys of heaven.
A Boldogságos Szűz Mária éneke
Lk 1:46-55
1:46 Magasztalja ✠ * az én lelkem az Urat,
1:47 és örvendez lelkem * az én üdvözítő Istenemben.
1:48 Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; * íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
1:49 Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, * kinek szent az ő neve.
1:50 És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll * az őt félőkön.
1:51 Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, * elszélesztette a szívük szándékában kevélykedőket.
1:52 Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, * és felmagasztalta az alázatosokat.
1:53 Az éhezőket betöltötte jókkal, * és a gazdagokat üresen bocsátá.
1:54 Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, * megemlékezvén irgalmasságáról;
1:55 Amint szólott atyáinknak, * Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. These are the holy men become the friends of God and made glorious by the preaching of divine truth; their tongues have become the keys of heaven.
|
Preces Feriales{omittitur}
|
Hétköznapi könyörgések{elmarad}
|
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui Slavóniæ gentes per beátos Confessóres tuos atque Pontífices Cyríllum et Methódium ad agnitiónem tui nóminis veníre tribuísti: præsta; ut, quorum festivitáte gloriámur, eórum consórtio copulémur.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés {a szentek saját officiumából}
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Almighty and everlasting God, Who hast granted unto the Slavic peoples the knowledge of thy Name through the mean of thy blessed Confessors and Bishops Cyril and Methodius, grant that we, who here keep gladly the festival of the same thy Saints, may hereafter be gathered unto their company.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
℣. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
℣. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
℟. Ámen.
|
Incipit
℣. Iube, Dómine, benedícere.
Benedictio. Noctem quiétam et finem perféctum concédat nobis Dóminus omnípotens.
℟. Amen.
|
Kezdet
℣. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Békés éjszakát és tökéletes befejezést adjon nekünk a mindenható Úr.
℟. Ámen.
|
Lectio brevis
1 Pet 5:8-9
Fratres: Sóbrii estóte, et vigiláte: quia adversárius vester diábolus tamquam leo rúgiens círcuit, quærens quem dévoret: cui resístite fortes in fide.
℣. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
℟. Deo grátias.
|
Rövid olvasmány
1Pét 5:8-9
Testvérek: Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen; kinek erős hittel álljatok ellen.
℣. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
℟. Istennek legyen hála.
|
℣. Adiutórium nóstrum ✠ in nómine Dómini.
℟. Qui fecit cælum et terram.
Examen conscientiæ vel Pater Noster totum secreto.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Confíteor Deo omnipoténti, beátæ Maríæ semper Vírgini, beáto Michaéli Archángelo, beáto Ioánni Baptístæ, sanctis Apóstolis Petro et Paulo, et ómnibus Sanctis, quia peccávi nimis, cogitatióne, verbo et ópere: percutit sibi pectus mea culpa, mea culpa, mea máxima culpa. Ídeo precor beátam Maríam semper Vírginem, beátum Michaélem Archángelum, beátum Ioánnem Baptístam, sanctos Apóstolos Petrum et Paulum, et omnes Sanctos, oráre pro me ad Dóminum Deum nostrum.
Misereátur nostri omnípotens Deus, et dimíssis peccátis nostris, perdúcat nos ad vitam ætérnam. Amen.
Indulgéntiam, ✠ absolutiónem et remissiónem peccatórum nostrórum tríbuat nobis omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
|
℣. Segítségünk ✠ az Úr nevében van.
℟. Aki az eget és a földet alkotta.
Lelkiismeret-vizsgálatot tartunk vagy csendesen elimádkozzuk a Miatyánkot.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek, a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának, Szent Mihály főangyalnak, Keresztelő Szent Jánosnak, Szent Péter és Pál apostoloknak, és minden szenteknek: hogy fölöttébb vétkeztem gondolattal, szóval és cselekedettel. mellét megüti Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Kérem azért a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriát, Szent Mihály főangyalt, Keresztelő Szent Jánost, Szent Péter és Pál apostolokat, és minden szenteket, imádkozzanak érettem a mi Urunkhoz, Istenünkhöz.
Irgalmazzon nekünk a mindenható Isten, bocsássa meg vétkeinket és vezessen el minket az örök életre. Ámen.
Vétkeink elengedését, ✠ feloldozását és bocsánatát adja meg nekünk a mindenható és irgalmas Úr. Ámen.
|
℣. Convérte nos ✙︎ Deus, salutáris noster.
℟. Et avérte iram tuam a nobis.
℣. Deus ✠ in adiutórium meum inténde.
℟. Dómine, ad adiuvándum me festína.
Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúia.
|
℣. Téríts meg minket, ✙︎ Isten, te vagy az üdvösségünk.
℟. És fordítsd el haragodat rólunk.
℣. Istenem, ✠ jöjj segítségemre!
℟. Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
|
Psalmi {Psalms & antiphons ex Psalterio secundum diem}
Ant. Tu, Dómine, * servábis nos: et custódies nos in ætérnum.
Psalmus 11 [1]
11:2 Salvum me fac, Dómine, quóniam defécit sanctus: * quóniam diminútæ sunt veritátes a fíliis hóminum.
11:3 Vana locúti sunt unusquísque ad próximum suum: * lábia dolósa, in corde et corde locúti sunt.
11:4 Dispérdat Dóminus univérsa lábia dolósa, * et linguam magníloquam.
11:5 Qui dixérunt: Linguam nostram magnificábimus, lábia nostra a nobis sunt, * quis noster Dóminus est?
11:6 Propter misériam ínopum, et gémitum páuperum, * nunc exsúrgam, dicit Dóminus.
11:6 Ponam in salutári: * fiduciáliter agam in eo.
11:7 Elóquia Dómini, elóquia casta: * argéntum igne examinátum, probátum terræ purgátum séptuplum.
11:8 Tu, Dómine, servábis nos: et custódies nos * a generatióne hac in ætérnum.
11:9 In circúitu ímpii ámbulant: * secúndum altitúdinem tuam multiplicásti fílios hóminum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltárok {Psalms & antiphons a zsoltáros részből az adott napra}
Ant. Uram, te megvédesz * bennünket, mindörökre.
Zsoltár 11 [1]
11:2 Szabadíts meg engem, Uram, mert fogynak a szentek; * mert az igazmondás megkevesedett az emberek fiainál.
11:3 Hiúságokat szól ki-ki felebarátjának; * az álnok ajkak kettős szívvel szólanak.
11:4 Veszítse el Isten mind az álnok ajkat * és a kérkedő nyelvet,
11:5 Melyek mondják: Nyelvünket felmagasztaljuk, ajkaink velünk vannak, * kicsoda a mi Urunk?
11:6 A szűkölködők nyomorúsága és a szegények nyögése miatt * majd fölkelek, úgymond az Úr.
11:6 Megszabadítom őket, * s bizalmat gerjesztek bennük.
11:7 Az Úr beszédei tiszta beszédek; * tűzzel megpróbált, a földtől elválasztott, hétszer megtisztított ezüst.
11:8 Te, Uram, megtartasz minket, és megőrzöl minket * e nemzedéktől mindörökké.
11:9 Az istentelenek kerengenek; * a te magas végzésed szerint megsokasítottad az ily emberek fiait.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 12 [2]
12:1 Úsquequo, Dómine, obliviscéris me in finem? * Úsquequo avértis fáciem tuam a me?
12:2 Quámdiu ponam consília in ánima mea, * dolórem in corde meo per diem?
12:3 Úsquequo exaltábitur inimícus meus super me? * réspice, et exáudi me, Dómine, Deus meus.
12:4 Illúmina óculos meos ne umquam obdórmiam in morte: * nequándo dicat inimícus meus: Præválui advérsus eum.
12:5 Qui tríbulant me, exsultábunt si motus fúero: * ego autem in misericórdia tua sperávi.
12:6 Exsultábit cor meum in salutári tuo: cantábo Dómino qui bona tríbuit mihi: * et psallam nómini Dómini altíssimi.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
|
Zsoltár 12 [2]
12:1 Uram, meddig feledsz el engem egészen? * Meddig fordítod el tőlem orcádat?
12:2 Meddig tartok még tanácsot lelkemben, * fájdalmat szívemben naponként?
12:3 Meddig emelkedik föl ellenségem fölöttem? * Tekints rám, és hallgass meg engem, Uram, Istenem!
12:4 Világosítsd meg szemeimet, hogy valaha el ne aludjam a halálban, * s valamikor ne mondja ellenségem: Hatalmat vettem rajta;
12:5 Mert akik szorongatnak engem, örvendenek, ha megingattatom. * Én pedig irgalmasságodban bízom;
12:6 Szívem örvend a te szabadításodban; éneklek az Úrnak, ki jót tett velem, * és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
|
Psalmus 15 [3]
15:1 Consérva me, Dómine, quóniam sperávi in te. * Dixi Dómino: Deus meus es tu, quóniam bonórum meórum non eges.
15:3 Sanctis, qui sunt in terra eius, * mirificávit omnes voluntátes meas in eis.
15:4 Multiplicátæ sunt infirmitátes eórum: * póstea acceleravérunt.
15:4 Non congregábo conventícula eórum de sanguínibus, * nec memor ero nóminum eórum per lábia mea.
15:5 Dóminus pars hereditátis meæ, et cálicis mei: * tu es, qui restítues hereditátem meam mihi.
15:6 Funes cecidérunt mihi in præcláris: * étenim heréditas mea præclára est mihi.
15:7 Benedícam Dóminum, qui tríbuit mihi intelléctum: * ínsuper et usque ad noctem increpuérunt me renes mei.
15:8 Providébam Dóminum in conspéctu meo semper: * quóniam a dextris est mihi, ne commóvear.
15:9 Propter hoc lætátum est cor meum, et exsultávit lingua mea: * ínsuper et caro mea requiéscet in spe.
15:10 Quóniam non derelínques ánimam meam in inférno: * nec dabis sanctum tuum vidére corruptiónem.
15:11 Notas mihi fecísti vias vitæ, adimplébis me lætítia cum vultu tuo: * delectatiónes in déxtera tua usque in finem.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Tu, Dómine, servábis nos: et custódies nos in ætérnum.
|
Zsoltár 15 [3]
15:1 Tarts meg engem, Uram, mert benned bíztam. * Mondám az Úrnak: Én Istenem vagy te, azért javaimra nincs szükséged.
15:3 A szentekhez, kik az ő földjén vannak, * irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
15:4 Megsokasodott az ő ínségük; * azután siettek.
15:4 Nem hívom egybe gyülekezetüket véráldozatokra, * sem nevüket nem említem ajkaimmal.
15:5 Az Úr az én örökségem és kelyhem része; * te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet.
15:6 A sorskötél nekem jelesre esett; * mert jeles örökség jutott nekem.
15:7 Áldom az Urat, ki értelmet adott nekem; * még éjjel is erre intenek engem veséim.
15:8 Szemem előtt viselem az Urat mindenkoron; * mert jobbomon vagyon, hogy ne ingadozzak.
15:9 Ezért örvend szívem és vigad nyelvem; * azonfölül testem is reményben fog nyugodni;
15:10 Mert lelkemet nem hagyod pokolban, * és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
15:11 Megismertetted velem az élet utait, betöltesz engem örömmel, a te orcáddal, * jobbodnál mindvégig gyönyörűség vagyon.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Uram, te megvédesz bennünket, mindörökre.
|
Hymnus
Te lucis ante términum,
Rerum Creátor, póscimus,
Ut pro tua cleméntia
Sis præsul et custódia.
Procul recédant sómnia,
Et nóctium phantásmata;
Hostémque nóstrum cómprime,
Ne polluántur córpora.
Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
|
Himnusz
A napvilág leáldozott;
Kérünk, Teremtőnk tégedet,
Maradj velünk kegyelmesen,
Őrizzed, óvjad népedet.
A rossz álmok távozzanak,
És minden éji képzelet.
Ellenségünket űzzed el,
Hogy testünket ne rontsa meg.
Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökkön uralkodó.
Ámen.
|
Capitulum Responsorium Versus
Ier 14:9
Tu autem in nobis es, Dómine, et nomen sanctum tuum invocátum est super nos: ne derelínquas nos, Dómine, Deus noster.
℟. Deo grátias.
℟.br. In manus tuas, Dómine, * Comméndo spíritum meum.
℟. In manus tuas, Dómine, * Comméndo spíritum meum.
℣. Redemísti nos, Dómine, Deus veritátis.
℟. Comméndo spíritum meum.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. In manus tuas, Dómine, * Comméndo spíritum meum.
℣. Custódi nos, Dómine, ut pupíllam óculi.
℟. Sub umbra alárum tuárum prótege nos.
|
Olvasmány, válaszos ének, vers
Jer 14:9
Holott te, Uram, közöttünk vagy, és a te neved segítségül hívatott miránk; ne hagyj el minket Urunk, Istenünk.
℟. Istennek legyen hála.
℟.br. Uram, kezeidbe, * Ajánlom lelkemet.
℟. Uram, kezeidbe, * Ajánlom lelkemet.
℣. Megváltottal minket, Urunk, az igazság Istene.
℟. Ajánlom lelkemet.
℣. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
℟. Uram, kezeidbe, * Ajánlom lelkemet.
℣. Őrizz meg minket, Urunk, mint szemed világát.
℟. Szárnyaid árnyéka alatt védj meg minket.
|
Canticum: Nunc dimittis
Ant. Salva nos, * Dómine, vigilántes, custódi nos dormiéntes; ut vigilémus cum Christo, et requiescámus in pace.
Canticum Simeonis
Luc. 2:29-32
2:29 Nunc dimíttis ✠ servum tuum, Dómine, * secúndum verbum tuum in pace:
2:30 Quia vidérunt óculi mei * salutáre tuum,
2:31 Quod parásti * ante fáciem ómnium populórum,
2:32 Lumen ad revelatiónem géntium, * et glóriam plebis tuæ Israël.
℣. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
℟. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Salva nos, Dómine, vigilántes, custódi nos dormiéntes; ut vigilémus cum Christo, et requiescámus in pace.
|
Nunc dimittis kantikum
Ant. Védj meg minket, * Uram, amikor virrasztunk, őrizz minket, amikor alszunk, hogy Krisztusban virrasszunk és békességben nyugodjunk.
Simeon éneke
Lk 2:29-32
2:29 Most bocsátod ✠ el, Uram, szolgádat * a te igéd szerint békességben;
2:30 Mert látták szemeim * a te üdvösségedet,
2:31 Kit rendeltél * minden népek színe elé,
2:32 Világosságul a pogányok megvilágosítására, * és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.
℣. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
℟. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Védj meg minket, Uram, amikor virrasztunk, őrizz minket, amikor alszunk, hogy Krisztusban virrasszunk és békességben nyugodjunk.
|
Oratio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Vísita, quǽsumus, Dómine, habitatiónem istam, et omnes insídias inimíci ab ea lónge repélle: Ángeli tui sancti hábitent in ea, qui nos in pace custódiant; et benedíctio tua sit super nos semper.
Per Dóminum nostrum Iesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
℟. Amen.
|
Könyörgés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk.
Látogasd meg, Urunk, hajlékunkat, és az ellenség minden cselvetését tartsd távol tőlünk; angyalaid lakjanak velünk, akik békében védelmeznek minket; és áldásod legyen velünk mindig.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
℟. Ámen.
|
Conclusio
℣. Dómine, exáudi oratiónem meam.
℟. Et clamor meus ad te véniat.
℣. Benedicámus Dómino.
℟. Deo grátias.
Benedictio. Benedícat et custódiat nos omnípotens et miséricors Dóminus, ✠ Pater, et Fílius, et Spíritus Sanctus.
℟. Amen.
|
Befejezés
℣. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
℟. És kiáltásom jusson elődbe.
℣. Áldjuk az Urat.
℟. Istennek legyen hála.
Áldás. Áldjon meg és őrizzen minket a mindenható és irgalmas Úr, ✠ az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
℟. Ámen.
|
Antiphona finalis B.M.V.
Salve, Regína, mater misericórdiæ;
vita, dulcédo et spes nóstra, salve.
Ad te clamámus éxsules fílii Hevæ.
Ad te suspirámus geméntes et flentes
In hac lacrimárum valle.
Eia ergo, advocáta nostra,
illos tuos misericórdes óculos ad nos convérte.
Et Iesum, benedíctum fructum ventris tui,
nobis post hoc exsílium osténde.
O clemens, o pia, o dulcis Virgo María.
℣. Ora pro nobis, sancta Dei Génetrix.
℟. Ut digni efficiámur promissiónibus Christi.
Orémus.
Omnípotens sempitérne Deus, qui gloriósæ Vírginis Matris Maríæ corpus et ánimam, ut dignum Fílii tui habitáculum éffici mererétur, Spíritu Sancto cooperánte, præparásti: da, ut, cuius commemoratióne lætámur, eius pia intercessióne, ab instántibus malis et a morte perpétua liberémur. Per eúndem Christum Dóminum nóstrum. Amen.
℣. Divínum auxílium ✠ máneat semper nobíscum.
℟. Amen.
|
Final Antiphon of the Blessed Virgin Mary
Üdvözlégy Úrnő, irgalomnak kegyes Anyja;
élet, édesség, reményünk, Üdvözlégy.
Hozzád kiáltunk Évának árva fiai,
Hozzád sóhajtozunk, sírva és zokogva
Itt lenn a siralomvölgyben.
Ezért kérünk, szószólónk az Úrnál,
Fordítsd felénk kegyes szemeidet, minket ne hagyj el árván;
És Jézust, a te méhednek áldott gyümölcsét
Száműzetésünk után mutasd meg Őt!
Ó kegyes, ó boldog, ó édes, szép Szűz Mária.
℣. Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja.
℟. Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.
Könyörögjünk.
Mindenható örök Isten, aki a Szentlélek közreműködésével a Boldogságos Szűz Mária testét és lelkét szent Fiad hajlékává tenni méltóztattál, add hogy akinek megemlékezését ünnepeljük, annak közbenjárására a jelen bajaitól és az örök haláltól megszabaduljunk. Ugyanazon Jézus Krisztus a te fiad által. Ámen.
℣. V. Az Isten áldása ✠ maradjon mindig velünk.
℟. Ámen.
|