Secunda die infra Octavam S. Laurentii ~ Semiduplex
Scriptura: Sabbato infra Hebdomadam XI post Octavam Pentecostes II. Augusti

Matutinum    08-11-2018

Incipit
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Ave María, grátia plena; Dóminus tecum: benedícta tu in muliéribus, et benedíctus fructus ventris tui Jesus. Sancta María, Mater Dei, ora pro nobis peccatóribus, nunc et in hora mortis nostræ. Amen.
Credo in Deum, Patrem omnipoténtem, Creatórem cæli et terræ.
Et in Jesum Christum, Fílium ejus únicum, Dóminum nostrum: qui concéptus est de Spíritu Sancto, natus ex María Vírgine, passus sub Póntio Piláto, crucifíxus, mórtuus, et sepúltus: descéndit ad ínferos; tértia die resurréxit a mórtuis; ascéndit ad cælos; sedet ad déxteram Dei Patris omnipoténtis: inde ventúrus est judicáre vivos et mórtuos.
Credo in Spíritum Sanctum, sanctam Ecclésiam cathólicam, Sanctórum communiónem, remissiónem peccatórum, carnis resurrectiónem, vitam ætérnam. Amen.
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Deus in adjutórium meum inténde.
R. Dómine, ad adjuvándum me festína.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Allelúja.
Kezdet
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.
Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes; az Úr van teveled. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében.
És a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött Fiában, a mi Urunkban; ki fogantaték Szentlélektől, születék Szűz Máriától; kínzaték Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghala és eltemetteték. Szálla alá a poklokra, harmadnapon halottaiból feltámada; fölméne a mennyekbe, ott ül a mindenható Atyaistennek jobbja felől; onnan lészen eljövendő ítélni eleveneket és holtakat.
Hiszek Szentlélekben. Katolikus keresztény Anyaszentegyházat; a szenteknek egyességét, a bűneinknek bocsánatát; testnek feltámadását és az örök életet. Ámen.
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Istenem, jöjj segítségemre!
R. Uram, segíts meg engem!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Alleluja.
Invitatorium {Antiphona ex Commune aut Festo}
Ant. Beátus Lauréntius Christi Martyr triúmphat coronátus in cælis: * Veníte, adorémus Dóminum.
Ant. Beátus Lauréntius Christi Martyr triúmphat coronátus in cælis: * Veníte, adorémus Dóminum.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Beátus Lauréntius Christi Martyr triúmphat coronátus in cælis: * Veníte, adorémus Dóminum.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Veníte, adorémus Dóminum.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Beátus Lauréntius Christi Martyr triúmphat coronátus in cælis: * Veníte, adorémus Dóminum.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Veníte, adorémus Dóminum.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Beátus Lauréntius Christi Martyr triúmphat coronátus in cælis: * Veníte, adorémus Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Veníte, adorémus Dóminum.
Ant. Beátus Lauréntius Christi Martyr triúmphat coronátus in cælis: * Veníte, adorémus Dóminum.
Imádságra hívás {Antifóna a szentek közös officiumából}
Ant. Christ's blessed Martyr Lawrence is crowned and triumphing in heaven. * O come, let us worship the Lord!
Ant. Christ's blessed Martyr Lawrence is crowned and triumphing in heaven. * O come, let us worship the Lord!
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Christ's blessed Martyr Lawrence is crowned and triumphing in heaven. * O come, let us worship the Lord!
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. O come, let us worship the Lord!
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Christ's blessed Martyr Lawrence is crowned and triumphing in heaven. * O come, let us worship the Lord!
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. O come, let us worship the Lord!
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Christ's blessed Martyr Lawrence is crowned and triumphing in heaven. * O come, let us worship the Lord!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. O come, let us worship the Lord!
Ant. Christ's blessed Martyr Lawrence is crowned and triumphing in heaven. * O come, let us worship the Lord!
Hymnus {ex Commune aut Festo}
Deus tuórum mílitum
Sors, et córona, prǽmium,
Laudes canéntes Mártyris
Absólve nexu críminis.

Hic nempe mundi gáudia,
Et blanda fraudum pábula
Imbúta felle députans,
Pervénit ad cæléstia.

Pœnas cucúrrit fórtiter,
Et sústulit viríliter,
Fundénsque pro te sánguinem,
Ætérna dona póssidet.

Ob hoc precátu súpplici
Te póscimus, piíssime;
In hoc triúmpho Mártyris
Dimítte noxam sérvulis.

* Laus et perénnis glória
Patri sit, atque Fílio,
Sancto simul Paráclito,
In sempitérna sǽcula.
Amen.
Himnusz {a szentek közös officiumából}
Isten, jutalma, otthona
Katonáidnak s korona:
Kik áldjuk mártírod nevét,
Oldd meg bűneink kötelét.

Látta világ örömeit,
Ártó hízelkedéseit,
Tudta: epével teljesek,
S égre irányzá lépteit.

Megállta a gyötrelmeket,
Férfiú-mód vitézkedett.
Vérét ontotta Istenért:
Jutalma örökkévaló.

Azért, ó legkegyelmesebb,
Könyörgünk alázatosan:
Ezen a győzelmes napon
Könyörülj rossz szolgáidon.

Dicsérjük az örök Atyát,
Dicsérjük egyszülött Fiát,
S a Lelket, a Vigasztalót,
Most és örök időkön át.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ et Psalmi ex Psalterio secundum diem}
Nocturn I.
Ant. Quia mirabília
Psalmus 97 [1]
97:1 Cantáte Dómino cánticum novum: * quia mirabília fecit.
97:1 Salvávit sibi déxtera ejus: * et brácchium sanctum ejus.
97:2 Notum fecit Dóminus salutáre suum: * in conspéctu géntium revelávit justítiam suam.
97:3 Recordátus est misericórdiæ suæ, * et veritátis suæ dómui Israël.
97:3 Vidérunt omnes términi terræ * salutáre Dei nostri.
97:4 Jubiláte Deo, omnis terra: * cantáte, et exsultáte, et psállite.
97:5 Psállite Dómino in cíthara, in cíthara et voce psalmi: * in tubis ductílibus, et voce tubæ córneæ.
97:6 Jubiláte in conspéctu regis Dómini: * moveátur mare, et plenitúdo ejus: orbis terrárum, et qui hábitant in eo.
97:8 Flúmina plaudent manu, simul montes exsultábunt a conspéctu Dómini: * quóniam venit judicáre terram.
97:9 Judicábit orbem terrárum in justítia, * et pópulos in æquitáte.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák és zsoltárok a zsoltáros részből az adott napra}
Nocturn I.
Ant. For the Lord
Zsoltár 97 [1]
97:1 Énekeljetek az Úrnak új éneket; * mert csoda dolgokat cselekedett.
97:1 Megsegítette őt jobbja * és az ő szent karja.
97:2 Az Úr kijelentette szabadítását, * a nemzetek színe előtt kinyilatkoztatta igazságát.
97:3 Megemlékezett irgalmasságáról * és igazmondásáról Izrael háza iránt.
97:3 A föld minden határa látja * a mi Istenünk szabadítását.
97:4 Örvendezzetek az Istennek, minden föld, * énekeljetek és vigadjatok, és zengjetek dicséretet.
97:5 Zengjetek az Úrnak citerán, citerával, és zsoltárszóval * harsonazengés és kürthangok között.
97:6 Örvendezzetek az Úr, a király színe előtt. * Induljon meg a tenger, és mi azt betölti; a föld kereksége, és a kik azon laknak.
97:8 Tapsoljanak kézzel a folyók, egyetemben örvendezzenek a hegyek az Úr színe előtt; * mert eljő a földet ítélni.
97:9 Megítéli a föld kerekségét igazságban, * és a népeket egyenességgel.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 98 [2]
98:1 Dóminus regnávit, irascántur pópuli: * qui sedet super Chérubim, moveátur terra.
98:2 Dóminus in Sion magnus: * et excélsus super omnes pópulos.
98:3 Confiteántur nómini tuo magno: quóniam terríbile, et sanctum est: * et honor regis judícium díligit.
98:4 Tu parásti directiónes: * judícium et justítiam in Jacob tu fecísti.
98:5 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte scabéllum pedum ejus: * quóniam sanctum est.
98:6 Móyses et Aaron in sacerdótibus ejus: * et Sámuel inter eos, qui ínvocant nomen ejus:
98:6 Invocábant Dóminum, et ipse exaudiébat eos: * in colúmna nubis loquebátur ad eos.
98:7 Custodiébant testimónia ejus, * et præcéptum quod dedit illis.
98:8 Dómine, Deus noster, tu exaudiébas eos: * Deus, tu propítius fuísti eis, et ulcíscens in omnes adinventiónes eórum.
98:9 Exaltáte Dóminum, Deum nostrum, et adoráte in monte sancto ejus: * quóniam sanctus Dóminus, Deus noster.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Quia mirabília fecit Dóminus

Zsoltár 98 [2]
98:1 Az Úr országol, reszkessenek a népek; * a kerubokon ül, rémüljön meg a föld.
98:2 Nagy az Úr Sionban, * és fölséges minden nép fölött.
98:3 Adjanak hálát a te nagy nevednek; mert rettenetes és szent, * és az igazságot szerető király hatalmának.
98:4 Te szerzel törvényt, * ítéletet és igazságot Jákobban te szolgáltatsz.
98:5 Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, és boruljatok le lábai zsámolya előtt, * mert ő szent.
98:6 Mózes és Áron az ő papjai között, * és Sámuel azok között, kik segítségül hívják az ő nevét,
98:6 Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket, * a felhőoszlopból szólt hozzájuk;
98:7 ők megtartották bizonyságait * és a parancsot, melyet nekik adott.
98:8 Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket; * Isten, te kegyelmes voltál hozzájuk, és megbosszultál minden törekvést ellenük.
98:9 Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, és imádjátok az ő szent hegyén; * mert szent a mi Urunk, Istenünk.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. For the Lord hath done marvellous things.
Ant. Jubilate
Psalmus 99 [3]
99:2 Jubiláte Deo, omnis terra: * servíte Dómino in lætítia.
99:2 Introíte in conspéctu ejus, * in exsultatióne.
99:3 Scitóte quóniam Dóminus ipse est Deus: * ipse fecit nos, et non ipsi nos.
99:4 Pópulus ejus, et oves páscuæ ejus: * introíte portas ejus in confessióne, átria ejus in hymnis: confitémini illi.
99:5 Laudáte nomen ejus: quóniam suávis est Dóminus, in ætérnum misericórdia ejus, * et usque in generatiónem et generatiónem véritas ejus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Sing joyfully
Zsoltár 99 [3]
99:2 Örvendezzetek az Istennek, minden föld; * szolgáljatok az Úrnak vigassággal,
99:2 Járuljatok színe elé * örvendezéssel.
99:3 Tudjátok meg, hogy ő az Úr, ő az Isten. * Ő alkotott minket, és nem mi magunkat;
99:4 Az ő népe és legelőjének juhai vagyunk. * Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálát neki.
99:5 Dicsérjétek az ő nevét, mert jóságos az Úr, örökké tart irgalmassága, * és nemzedékről nemzedékre az ő igazsága.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 100 [4]
100:1 Misericórdiam, et judícium * cantábo tibi, Dómine:
100:2 Psallam, et intéllegam in via immaculáta, * quando vénies ad me.
100:2 Perambulábam in innocéntia cordis mei, * in médio domus meæ.
100:3 Non proponébam ante óculos meos rem injústam: * faciéntes prævaricatiónes odívi.
100:4 Non adhǽsit mihi cor pravum: * declinántem a me malígnum non cognoscébam.
100:5 Detrahéntem secréto próximo suo, * hunc persequébar.
100:5 Supérbo óculo, et insatiábili corde, * cum hoc non edébam.
100:6 Óculi mei ad fidéles terræ ut sédeant mecum: * ámbulans in via immaculáta, hic mihi ministrábat.
100:7 Non habitábit in médio domus meæ qui facit supérbiam: * qui lóquitur iníqua, non diréxit in conspéctu oculórum meórum.
100:8 In matutíno interficiébam omnes peccatóres terræ: * ut dispérderem de civitáte Dómini omnes operántes iniquitátem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Jubilate Deo omnis terra.

Zsoltár 100 [4]
100:1 Irgalmasságot és ítéletet éneklek, * Uram, neked éneklek.
100:2 Figyelni fogok a szeplőtelen útra, * mikor hozzám jössz;
100:2 Szívem ártatlanságában fogok járni * az én házamnak közepette.
100:3 Nem teszek szemeim elé igaztalan dolgot, * a törvényszegőket gyűlölöm.
100:4 Nem fog ragaszkodni hozzám az álnok szív; * a tőlem elhajló gonosztevőnek nem leszek ismerője.
100:5 Ki felebarátját titkon rágalmazza, * azt üldözőbe veszem;
100:5 Kinek szeme kevély, szíve telhetetlen, * azzal nem eszem.
100:6 Szemeim a föld hívein lesznek, hogy velem üljenek; * ki szeplőtelen úton jár, az fog szolgálni nekem.
100:7 Nem lesz lakása házamban, ki kevélyen cselekszik; * s az igaztalanul szólónak szemeim előtt nem lesz maradása.
100:8 Korán kiirtom a föld minden bűnösét, * s az Úr városából mind elvesztem a gonoszul cselekvőket.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Sing joyfully to God, all the earth.
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. O Lord, hear my prayer.
R. And let my cry come unto Thee.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.

Lectio 1
De libro Ecclesiástæ
Eccl 7:1-3
1 Quid necésse est hómini majóra se quǽrere, cum ignóret quid condúcat sibi in vita sua, número diérum peregrinatiónis suæ et témpore quod velut umbra prǽterit? Aut quis ei póterit indicáre quid post eum futúrum sub sole sit?
2 Mélius est nomen bonum quam unguénta pretiósa, et dies mortis die nativitátis.
3 Mélius est ire ad domum luctus quam ad domum convívii; in illa enim finis cunctórum admonétur hóminum, et vivens cógitat quid futúrum sit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Dómine, Pater et Deus vitæ meæ, ne derelínquas me in cogitátu malígno: extolléntiam oculórum meórum ne déderis mihi, et desidérium malígnum avérte a me, Dómine; aufer a me concupiscéntiam,
* Et ánimo irreverénti et infrúnito ne tradas me, Dómine.
V. Ne derelínquas me, Dómine, ne accréscant ignorántiæ meæ, nec multiplicéntur delícta mea.
R. Et ánimo irreverénti et infrúnito ne tradas me, Dómine.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.

Olvasmány 1
From the Book of Ecclesiastes
Eccl 7:1-3
1 Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja.
2 Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint ahol mulatnak, mert minden embernek ez a vége, s aki él, itt elgondolkodik.
3 Jobb a szomorúság, mint a nevetés, ha komoly az arc, rendben a szív.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. O Lord, Father and God of my life, leave me not to evil counsels; give me not a proud look, but turn away from me an haughty mind, O Lord Turn away from me concupiscence,
* And give me not over unto an impudent and froward mind, O Lord!
V. Leave me not, O Lord, lest mine ignorance increase, and my sins abound.
R. And give me not over unto an impudent and froward mind, O Lord.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.

Lectio 2
Eccl 7:4-9
4 Mélior est ira risu, quia per tristítiam vultus corrígitur ánimus delinquéntis.
5 Cor sapiéntium ubi tristítia est, et cor stultórum ubi lætítia.
6 Mélius est a sapiénte córripi, quam stultórum adulatióne décipi;
7 Quia sicut sónitus spinárum ardéntium sub olla, sic risus stulti; sed et hoc vánitas.
8 Calúmnia contúrbat sapiéntem et perdet robur cordis illíus.
9 Mélior est finis oratiónis quam princípium, mélior est pátiens arrogánte.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Magna enim sunt judícia tua, Dómine, et inenarrabília verba tua:
* Magnificásti pópulum tuum et honorásti.
V. Transtulísti illos per Mare Rubrum et transvexísti eos per aquam nímiam.
R. Magnificásti pópulum tuum et honorásti.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.

Olvasmány 2
Eccl 7:4-9
4 A bölcsek szíve abban a házban van, amelyben gyászolnak; hanem a balgák szíve a vigasság házában.
5 Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.
6 Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
7 Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.
8 Jobb a dolognak a vége az elejénél; jobb a béketűrő, mint a kevély.
9 Ne siess a bosszankodással, mert a bosszúság a balgák bensejében fészkel.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Great are thy judgments, O Lord, and thy words cannot be expressed.
* Thou didst make thy people mighty and honourable.
V. Thou broughtest them through the Red Sea, and leddest them through much water.
R. Thou didst make thy people mighty and honourable.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.

Lectio 3
Eccl 7:11-14
11 Ne dicas: Quid putas causæ est quod prióra témpora melióra fuére quam nunc sunt? stulta enim est hujuscémodi interrogátio.
12 Utílior est sapiéntia cum divítiis et magis prodest vidéntibus solem.
13 Sicut enim prótegit sapiéntia, sic prótegit pecúnia; hoc autem plus habet erudítio et sapiéntia, quod vitam tríbuunt possessóri suo.
14 Consídera ópera Dei, quod nemo possit corrígere quem ille despéxerit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Quæ sunt in corde hóminum, óculi tui vident, Dómine, et in libro tuo ómnia scribéntur:
* Homo videt in facie, Deus autem in corde.
V. Omnia enim corda scrutátur, et univérsas méntium cogitatiónes intéllegit.
R. Homo videt in facie, Deus autem in corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Homo videt in facie, Deus autem in corde.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.

Olvasmány 3
Eccl 7:11-14
11 Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot.
12 Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van.
13 Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?
14 Jó napon érezd jól magadat, rossz napon meg lásd be, hogy Isten ezt is jól alkotta, akár csak azt, hogy ne találjon az ember maga mögött semmit.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Lord, thine eyes behold all that is in the heart of man, and in thy book are they all written.
* Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
V. For He searcheth all hearts, and understandeth all the imaginations of the thoughts.
R. Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Man looketh on the outward appearance, but God looketh on the heart.
Nocturn II.
Ant. Clamor meus
Psalmus 101 [5]
101:2 Dómine, exáudi oratiónem meam: * et clamor meus ad te véniat.
101:3 Non avértas fáciem tuam a me: * in quacúmque die tríbulor, inclína ad me aurem tuam.
101:3 In quacúmque die invocávero te, * velóciter exáudi me.
101:4 Quia defecérunt sicut fumus dies mei: * et ossa mea sicut crémium aruérunt.
101:5 Percússus sum ut fænum, et áruit cor meum: * quia oblítus sum comédere panem meum.
101:6 A voce gémitus mei * adhǽsit os meum carni meæ.
101:7 Símilis factus sum pellicáno solitúdinis: * factus sum sicut nyctícorax in domicílio.
101:8 Vigilávi, * et factus sum sicut passer solitárius in tecto.
101:9 Tota die exprobrábant mihi inimíci mei: * et qui laudábant me, advérsum me jurábant.
101:10 Quia cínerem tamquam panem manducábam, * et potum meum cum fletu miscébam.
101:11 A fácie iræ et indignatiónis tuæ: * quia élevans allisísti me.
101:12 Dies mei sicut umbra declinavérunt: * et ego sicut fænum árui.
101:13 Tu autem, Dómine, in ætérnum pérmanes: * et memoriále tuum in generatiónem et generatiónem.
101:14 Tu exsúrgens miseréberis Sion: * quia tempus miseréndi ejus, quia venit tempus.
101:15 Quóniam placuérunt servis tuis lápides ejus: * et terræ ejus miserebúntur.
101:16 Et timébunt gentes nomen tuum, Dómine, * et omnes reges terræ glóriam tuam.
101:17 Quia ædificávit Dóminus Sion: * et vidébitur in glória sua.
101:18 Respéxit in oratiónem humílium: * et non sprevit precem eórum.
101:19 Scribántur hæc in generatióne áltera: * et pópulus, qui creábitur, laudábit Dóminum:
101:20 Quia prospéxit de excélso sancto suo: * Dóminus de cælo in terram aspéxit:
101:21 Ut audíret gémitus compeditórum: * ut sólveret fílios interemptórum:
101:22 Ut annúntient in Sion nomen Dómini: * et laudem ejus in Jerúsalem.
101:23 In conveniéndo pópulos in unum, * et reges ut sérviant Dómino.
101:24 Respóndit ei in via virtútis suæ: * Paucitátem diérum meórum núntia mihi.
101:25 Ne révoces me in dimídio diérum meórum: * in generatiónem et generatiónem anni tui.
101:26 Inítio tu, Dómine, terram fundásti: * et ópera mánuum tuárum sunt cæli.
101:27 Ipsi períbunt, tu autem pérmanes: * et omnes sicut vestiméntum veteráscent.
101:28 Et sicut opertórium mutábis eos, et mutabúntur: * tu autem idem ipse es, et anni tui non defícient.
101:29 Fílii servórum tuórum habitábunt: * et semen eórum in sǽculum dirigétur.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Nocturn II.
Ant. O God
Zsoltár 101 [5]
101:2 Uram, hallgasd meg imádságomat, * és az én kiáltásom jusson hozzád.
101:3 Ne fordítsd el tőlem a te orcádat; * amely nap szorongattatom, hajtsd hozzám füledet;
101:3 Amely nap segítségül hívlak téged, * azonnal hallgass meg engem.
101:4 Mert mint a füst, elenyésznek az én napjaim, * és csontjaim mint a forgács elszáradnak.
101:5 Levágattam, mint a széna, és szívem kiszáradott, * úgy hogy elfeledtem enni kenyeremet.
101:6 Az én nyögésem szava miatt * csontom húsomhoz ragadott.
101:7 Hasonló lettem a pusztaság pelikánjához; * olyan lettem, mint a bagoly az ő lakhelyén.
101:8 Virrasztok * és olyan lettem, mint a magányos madár a háztetőn.
101:9 Napestig gyaláznak engem az én ellenségeim; * és akik dicsértek engem, ellenem esküsznek.
101:10 Mert a kenyeret hamuban eszem, * és italomat sírással vegyítem
101:11 A te haragod és bosszankodásod miatt; * mert fölemelvén, levetettél engem.
101:12 Napjaim mint az árnyék hanyatlanak, * és én mint a széna elszáradok.
101:13 Te pedig, Uram, mindörökké megmaradsz, * és a te emlékezeted nemzedékről nemzedékre.
101:14 Te fölkelvén, könyörülni fogsz Sionon; * mert ideje, hogy rajta könyörülj, mert eljött ideje.
101:15 Mivel kedvesek szolgáidnak az ő kövei, * és romján sajnálkoznak.
101:16 És a népek félni fogják a te nevedet, Uram, * és a föld minden királyai a te dicsőségedet.
101:17 Mivelhogy az Úr fölépíti Siont, * és láttatni fog az ő dicsőségében,
101:18 Az alázatosok imádságát tekintetbe veszi, * és nem veti meg azok könyörgését.
101:19 Írassanak meg ezek a jövő nemzedéknek; * és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat;
101:20 Mert letekintett az ő szent magasságából; * az Úr a mennyből a földre tekintett:
101:21 Hogy meghallja a foglyok sóhajtásait, * és föloldja a megöltek fiait:
101:22 Hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, * és az ő dicséretét Jeruzsálemben,
101:23 Midőn a népek és királyok egybegyűlnek, * az Úrnak szolgálandók.
101:24 Erre felelt neki ő életereje javában: * Napjaim kevés számát jelentsd meg nekem.
101:25 Ne szólíts ki engem napjaim felén; * a te esztendeid nemzedékről nemzedékre.
101:26 Kezdetben, Uram, te alapítottad a földet, * és az egek kezeid alkotásai.
101:27 Ezek elmúlnak, te pedig megmaradsz; * mind elavulnak, mint a ruha,
101:28 és mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak; * te pedig ugyanaz vagy, és esztendeid nem fogynak el.
101:29 Szolgáid fiainak lakásuk lesz nálad, * és ivadékuk megmarad mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 102 [6]
102:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * et ómnia, quæ intra me sunt, nómini sancto ejus.
102:2 Bénedic, ánima mea, Dómino: * et noli oblivísci omnes retributiónes ejus.
102:3 Qui propitiátur ómnibus iniquitátibus tuis: * qui sanat omnes infirmitátes tuas.
102:4 Qui rédimit de intéritu vitam tuam: * qui corónat te in misericórdia et miseratiónibus.
102:5 Qui replet in bonis desidérium tuum: * renovábitur ut áquilæ juvéntus tua:
102:6 Fáciens misericórdias Dóminus: * et judícium ómnibus injúriam patiéntibus.
102:7 Notas fecit vias suas Móysi, * fíliis Israël voluntátes suas.
102:8 Miserátor, et miséricors Dóminus: * longánimis, et multum miséricors.
102:9 Non in perpétuum irascétur: * neque in ætérnum comminábitur.
102:10 Non secúndum peccáta nostra fecit nobis: * neque secúndum iniquitátes nostras retríbuit nobis.
102:11 Quóniam secúndum altitúdinem cæli a terra: * corroborávit misericórdiam suam super timéntes se.
102:12 Quantum distat ortus ab occidénte: * longe fecit a nobis iniquitátes nostras.
102:13 Quómodo miserétur pater filiórum, misértus est Dóminus timéntibus se: * quóniam ipse cognóvit figméntum nostrum.
102:14 Recordátus est quóniam pulvis sumus: * homo, sicut fænum dies ejus, tamquam flos agri sic efflorébit.
102:16 Quóniam spíritus pertransíbit in illo, et non subsístet: * et non cognóscet ámplius locum suum.
102:17 Misericórdia autem Dómini ab ætérno, * et usque in ætérnum super timéntes eum.
102:17 Et justítia illíus in fílios filiórum, * his qui servant testaméntum ejus:
102:18 Et mémores sunt mandatórum ipsíus, * ad faciéndum ea.
102:19 Dóminus in cælo parávit sedem suam: * et regnum ipsíus ómnibus dominábitur.
102:20 Benedícite Dómino, omnes Ángeli ejus: * poténtes virtúte, faciéntes verbum illíus, ad audiéndam vocem sermónum ejus.
102:21 Benedícite Dómino, omnes virtútes ejus: * minístri ejus, qui fácitis voluntátem ejus.
102:22 Benedícite Dómino, ómnia ópera ejus: * in omni loco dominatiónis ejus, bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Clamor meus ad te véniat Deus

Zsoltár 102 [6]
102:1 Áldjad, én lelkem, az Urat, * és minden ami bennem vagyon, az ő szent nevét.
102:2 Áldjad, én lelkem, az Urat, * és ne feledd el semmi adományát;
102:3 Ki megkegyelmez minden gonoszságodnak, * ki meggyógyítja minden betegségedet,
102:4 Ki a veszedelemből kiszabadítja éltedet, * ki téged megkoronáz irgalmassággal és könyörülettel,
102:5 Ki betölti jókkal kívánságodat, * hogy megújuljon ifjúságod, mint a sasé.
102:6 Irgalmasságot cselekszik az Úr, * és ítéletet minden igaztalanul szenvedőnek.
102:7 Kijelentette Mózesnek az ő utait, * Izrael fiainak az ő akaratát.
102:8 Könyörülő és irgalmas az Úr, * hosszantűrő és igen irgalmas.
102:9 Nem tart haragot örökké, * sem örökké nem fenyeget.
102:10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, * és nem gonoszságaink szerint fizet nekünk;
102:11 Mert amily magas az ég a föld felett, * oly erőssé teszi irgalmát az őt félőkön.
102:12 Amily messze vagyon napkelet nyugattól, * annyira távolítja el tőlünk gonoszságainkat.
102:13 Mint az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön; * mert ő ismeri alkatunkat,
102:14 Megemlékezik, hogy mi por vagyunk, * az ember napjai, mint a széna; elhervad ő, mint a mezei virág;
102:16 Melyen ha átmegy a szél, meg nem marad, * és többé helyét sem ismerik meg.
102:17 Az Úr irgalmassága pedig öröktől van * és mindörökké az őt félőkön,
102:17 és az ő igazsága a fiak fiain, * azokon, kik megtartják szövetségét,
102:18 és megemlékeznek parancsairól, * hogy azokat cselekedjék.
102:19 Az Úr a mennybe helyezte az ő székét, * és uralmának minden alá van vetve.
102:20 Áldjátok az Urat minden angyalai, * hatalmas erejűek, az ő igéjének cselekvői, mihelyst beszéde hangját halljátok.
102:21 Áldjátok az Urat minden erősei, * ti, szolgái, kik az ő akaratát cselekszitek.
102:22 Áldjátok az Urat minden alkotásai; * az ő uralkodásának minden helyén áldjad, én lelkem, az Urat.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. O God let my cry come unto Thee.
Ant. Bénedic
Psalmus 103 [7]
103:1 Bénedic, ánima mea, Dómino: * Dómine, Deus meus, magnificátus es veheménter.
103:1 Confessiónem, et decórem induísti: * amíctus lúmine sicut vestiménto:
103:2 Exténdens cælum sicut pellem: * qui tegis aquis superióra ejus.
103:3 Qui ponis nubem ascénsum tuum: * qui ámbulas super pennas ventórum.
103:4 Qui facis ángelos tuos, spíritus: * et minístros tuos ignem uréntem.
103:5 Qui fundásti terram super stabilitátem suam: * non inclinábitur in sǽculum sǽculi.
103:6 Abýssus, sicut vestiméntum, amíctus ejus: * super montes stabunt aquæ.
103:7 Ab increpatióne tua fúgient: * a voce tonítrui tui formidábunt.
103:8 Ascéndunt montes: et descéndunt campi * in locum, quem fundásti eis.
103:9 Términum posuísti, quem non transgrediéntur: * neque converténtur operíre terram.
103:10 Qui emíttis fontes in convállibus: * inter médium móntium pertransíbunt aquæ.
103:11 Potábunt omnes béstiæ agri: * exspectábunt ónagri in siti sua.
103:12 Super ea vólucres cæli habitábunt: * de médio petrárum dabunt voces.
103:13 Rigans montes de superióribus suis: * de fructu óperum tuórum satiábitur terra:
103:14 Prodúcens fænum juméntis, * et herbam servitúti hóminum:
103:14 Ut edúcas panem de terra: * et vinum lætíficet cor hóminis:
103:15 Ut exhílaret fáciem in óleo: * et panis cor hóminis confírmet.
103:16 Saturabúntur ligna campi, et cedri Líbani, quas plantávit: * illic pásseres nidificábunt.
103:17 Heródii domus dux est eórum: * montes excélsi cervis: petra refúgium herináciis.
103:19 Fecit lunam in témpora: * sol cognóvit occásum suum.
103:20 Posuísti ténebras, et facta est nox: * in ipsa pertransíbunt omnes béstiæ silvæ.
103:21 Cátuli leónum rugiéntes, ut rápiant, * et quǽrant a Deo escam sibi.
103:22 Ortus est sol, et congregáti sunt: * et in cubílibus suis collocabúntur.
103:23 Exíbit homo ad opus suum: * et ad operatiónem suam usque ad vésperum.
103:24 Quam magnificáta sunt ópera tua, Dómine! * ómnia in sapiéntia fecísti: impléta est terra possessióne tua.
103:25 Hoc mare magnum, et spatiósum mánibus: * illic reptília, quorum non est númerus.
103:26 Animália pusílla cum magnis: * illic naves pertransíbunt.
103:27 Draco iste, quem formásti ad illudéndum ei: * ómnia a te exspéctant ut des illis escam in témpore.
103:28 Dante te illis, cólligent: * aperiénte te manum tuam, ómnia implebúntur bonitáte.
103:29 Averténte autem te fáciem, turbabúntur: * áuferes spíritum eórum, et defícient, et in púlverem suum reverténtur.
103:30 Emíttes spíritum tuum, et creabúntur: * et renovábis fáciem terræ.
103:31 Sit glória Dómini in sǽculum: * lætábitur Dóminus in opéribus suis:
103:32 Qui réspicit terram, et facit eam trémere: * qui tangit montes, et fúmigant.
103:33 Cantábo Dómino in vita mea: * psallam Deo meo, quámdiu sum.
103:34 Jucúndum sit ei elóquium meum: * ego vero delectábor in Dómino.
103:35 Defíciant peccatóres a terra, et iníqui ita ut non sint: * bénedic, ánima mea, Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Bless the Lord
Zsoltár 103 [7]
103:1 Áldjad, én lelkem, az Urat; * Uram, Istenem, fölötte fönséges vagy,
103:1 Dicsőségbe és ékességbe öltöztél; * világossággal mint köntössel körül vagy öltve,
103:2 Kiterjesztvén az eget, mint a sátorfödelet; * ki befödöd vizekkel annak felső részeit,
103:3 Ki a felhőt szekereddé teszed, * ki a szelek szárnyain jársz;
103:4 Ki angyalaidat szélvésszé teszed, * és szolgáidat égető tűzzé;
103:5 Ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.
103:6 A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.
103:7 A te feddésed előtt elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.
103:8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.
103:9 Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.
103:10 Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.
103:11 Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
103:12 Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kősziklák közül szózatot adnak.
103:13 Ki megöntözöd a hegyeket onnan felülről; * a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.
103:14 Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,
103:14 Hogy kenyeret termessz a földből, * és bor vidámítsa föl az ember szívét;
103:15 Hogy olajjal derítse föl orcáját, * és a kenyér erősítse meg az ember szívét.
103:16 Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett, * ott fészkelnek a madarak,
103:17 A gólya háza fő azok között, * a magas hegy a szarvasok, a kőszikla a sündisznók menedéke.
103:19 A holdat időmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.
103:20 Sötétséget parancsolsz, és éj van; * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
103:21 Az oroszlán ordító kölykei, hogy ragadozzanak, * és az Istentől maguknak eledelt keressenek.
103:22 Fölkel a nap, és összegyűlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.
103:23 Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.
103:24 Mily igen fölségesek a te műveid, Uram! * Mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
103:25 Ez a nagy és tágas öblű tenger, * ott az úszók, melyeknek száma nincs.
103:26 A kicsiny állatok a nagyokkal; * ott járnak a hajók.
103:27 A cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban, * mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik idejében.
103:28 Te adván nekik, gyűjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
103:29 De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; * ha elveszed lélegzetüket, elfogynak, és a porba visszatérnek.
103:30 Beléjük bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld színét.
103:31 Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. * Az Úr örülni fog alkotásaiban;
103:32 Ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti, és füstölögnek.
103:33 Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.
103:34 Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
103:35 Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 104 [8]
104:1 Confitémini Dómino, et invocáte nomen ejus: * annuntiáte inter gentes ópera ejus.
104:2 Cantáte ei, et psállite ei: * narráte ómnia mirabília ejus.
104:3 Laudámini in nómine sancto ejus: * lætétur cor quæréntium Dóminum.
104:4 Quǽrite Dóminum, et confirmámini: * quǽrite fáciem ejus semper.
104:5 Mementóte mirabílium ejus, quæ fecit: * prodígia ejus, et judícia oris ejus.
104:6 Semen Ábraham, servi ejus: * fílii Jacob, elécti ejus.
104:7 Ipse Dóminus Deus noster: * in univérsa terra judícia ejus.
104:8 Memor fuit in sǽculum testaménti sui: * verbi, quod mandávit in mille generatiónes:
104:9 Quod dispósuit ad Ábraham: * et juraménti sui ad Isaac:
104:10 Et státuit illud Jacob in præcéptum: * et Israël in testaméntum ætérnum:
104:11 Dicens: Tibi dabo terram Chánaan, * funículum hereditátis vestræ.
104:12 Cum essent número brevi, * paucíssimi et íncolæ ejus:
104:13 Et pertransiérunt de gente in gentem, * et de regno ad pópulum álterum.
104:14 Non relíquit hóminem nocére eis: * et corrípuit pro eis reges.
104:15 Nolíte tángere christos meos: * et in prophétis meis nolíte malignári.
104:16 Et vocávit famem super terram: * et omne firmaméntum panis contrívit.
104:17 Misit ante eos virum: * in servum venúmdatus est Joseph.
104:18 Humiliavérunt in compédibus pedes ejus, ferrum pertránsiit ánimam ejus * donec veníret verbum ejus.
104:19 Elóquium Dómini inflammávit eum: * misit rex, et solvit eum; princeps populórum, et dimísit eum.
104:21 Constítuit eum dóminum domus suæ: * et príncipem omnis possessiónis suæ:
104:22 Ut erudíret príncipes ejus sicut semetípsum: * et senes ejus prudéntiam docéret.
104:23 Et intrávit Israël in Ægýptum: * et Jacob áccola fuit in terra Cham.
104:24 Et auxit pópulum suum veheménter: * et firmávit eum super inimícos ejus.
104:25 Convértit cor eórum ut odírent pópulum ejus: * et dolum fácerent in servos ejus.
104:26 Misit Móysen, servum suum: * Aaron, quem elégit ipsum.
104:27 Pósuit in eis verba signórum suórum: * et prodigiórum in terra Cham.
104:28 Misit ténebras, et obscurávit: * et non exacerbávit sermónes suos.
104:29 Convértit aquas eórum in sánguinem: * et occídit pisces eórum.
104:30 Édidit terra eórum ranas: * in penetrálibus regum ipsórum.
104:31 Dixit, et venit cœnomyía: * et cínifes in ómnibus fínibus eórum.
104:32 Pósuit plúvias eórum grándinem: * ignem comburéntem in terra ipsórum.
104:33 Et percússit víneas eórum, et ficúlneas eórum: * et contrívit lignum fínium eórum.
104:34 Dixit, et venit locústa, et bruchus, * cujus non erat númerus:
104:35 Et comédit omne fænum in terra eórum: * et comédit omnem fructum terræ eórum.
104:36 Et percússit omne primogénitum in terra eórum: * primítias omnis labóris eórum.
104:37 Et edúxit eos cum argénto et auro: * et non erat in tríbubus eórum infírmus.
104:38 Lætáta est Ægýptus in profectióne eórum: * quia incúbuit timor eórum super eos.
104:39 Expándit nubem in protectiónem eórum: * et ignem ut lucéret eis per noctem.
104:40 Petiérunt, et venit cotúrnix: * et pane cæli saturávit eos.
104:41 Dirúpit petram et fluxérunt aquæ: * abiérunt in sicco flúmina;
104:42 Quóniam memor fuit verbi sancti sui: * quod hábuit ad Ábraham, púerum suum.
104:43 Et edúxit pópulum suum in exsultatióne, * et eléctos suos in lætítia.
104:44 Et dedit illis regiónes géntium: * et labóres populórum possedérunt:
104:45 Ut custódiant justificatiónes ejus, * et legem ejus requírant.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Bénedic ánima mea Dómino

Zsoltár 104 [8]
104:1 Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül az ő nevét; * hirdessétek a népek között cselekedeteit.
104:2 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, * és beszéljétek el minden csodatettét.
104:3 Dicsekedjetek az ő szent nevében, * vigadjon az Urat keresők szíve.
104:4 Keressétek az Urat és erősödjetek meg; * keressétek az ő színét mindenkoron.
104:5 Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, * az ő jeleiről és szája ítéleteiről.
104:6 Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadéka; * Jákobnak, az ő választottjának fiai.
104:7 Ő a mi Urunk, Istenünk, * ő ítéli az egész földet.
104:8 Megemlékezik örökké az ő szövetségéről, * az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
104:9 Melyet szerzett Ábrahámmal; * és az ő esküjéről Izsákkal.
104:10 És melyet Jákobnak rendelt parancsolatul, * és Izraelnek örök szövetségül,
104:11 Mondván: Neked adom Kánaán földjét * örökségetek részéül.
104:12 Mikor csekély számmal, * igen kevesen és jövevények voltak benne,
104:13 és nemzettől nemzethez költöztek, * és egy országból más néphez,
104:14 Nem engedé, hogy ember ártson nekik, * és megfenyíté érettük a királyokat.
104:15 Ne illessétek az én fölkentjeimet, * és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.
104:16 És éhséget hívott a földre, * és a kenyérnek minden botját eltöré.
104:17 Férfit küldött eléjük; * József szolgául adatott el.
104:18 Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét, * míg betelt az ő mondása.
104:19 Az Úr szava fölvilágosította őt. * Elküldött a király, és föloldá őt; a népek fejedelme elbocsátá őt.
104:21 Úrrá rendelé őt házán, * és fejedelemmé minden jószágán,
104:22 Hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, * és véneit tanítsa okosságra.
104:23 És bement Izrael Egyiptomba; * és Jákob lakos lőn Kám földjén.
104:24 És igen megszaporította népét, * erősebbé tette ellenségeinél.
104:25 Elfordítá azok szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, * és álnokságot cselekedjenek szolgáin.
104:26 Elküldé Mózest, az ő szolgáját, * Áront, kit kiválasztott.
104:27 Jeleinek és csodáinak igéit * adta nekik Kám földjén.
104:28 Sötétséget küldött, és sötét lett; * és nem hagyta hiába beszédeit.
104:29 Vérré változtatta azok vizeit, * és megölé halaikat.
104:30 Békákat termett földjük, * az ő királyaik belházaiban is.
104:31 Szólott, és mindenféle légy jöve, * és szúnyogok minden határaikban.
104:32 Eső helyett jeget bocsátott, * és égető tüzet földjeikre.
104:33 És elveré szőlőiket, és fügefáikat, * és összezúzta határaik fáját.
104:34 Szólott, és sáska jöve és cserebogár, * melynek nem volt száma.
104:35 És megemészte minden füvet az ő földjükön, * és megevé földjük minden gyümölcsét.
104:36 És megölt minden elsőszülöttet földjükön, * minden munkájuk zsengéit.
104:37 És kivitte őket ezüsttel és arannyal, * és nemzetségeikben nem volt beteg.
104:38 Örült Egyiptom az ő elmenetükön; * mert rájuk szállt vala azok félelme.
104:39 Felhőt terített ki oltalmukra, * és tüzet, hogy világítson nekik éjjel.
104:40 Könyörögtek, és jött a fürj; * és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
104:41 Megnyitotta a kősziklát, és víz ömlött ki, * a szárazon folyóvíz folyt.
104:42 Mert megemlékezett az ő szent igéjéről, * melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott.
104:43 És kivezette népét örvendezéssel, * és választottait vigassággal.
104:44 És nekik adá a nemzetek tartományait, * és a népek munkáit elfoglalták,
104:45 Hogy igazságait megőrizzék, * és kövessék az ő törvényét.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Bless the Lord O my soul.
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. O Lord, hear my prayer.
R. And let my cry come unto Thee.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.

Lectio 4
Sermo sancti Augustíni Epíscopi.
Serm. 30. de Sanctis.
Beatissimi Laurentii Martyris, cujus natalem hodie celebramus, passionem nosse vos credo: et quanta in persecutione pertulerit, dilectionem vestram scire posse non dubito. Tanta enim ejus martyrii gloria exstitit, ut passione sua mundum illuminaverit universum. Illuminavit mundum plane Laurentius eo lumine, quo ipse accensus est, et flammis quas ipse pertulit, omnium Christianorum corda calefecit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Quo progréderis sine fílio, pater? quo, sacérdos sancte, sine diácono próperas?
* Tu nunquam sine minístro sacrifícium offérre consuéveras.
V. Quid ergo in me displícuit paternitáti tuæ? numquid degénerem me probásti? Experíre utrum idóneum minístrum elégeris, cui commisísti Domínici sánguinis dispensatiónem.
R. Tu nunquam sine minístro sacrifícium offérre consuéveras.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.

Olvasmány 4
From the Sermons of St Austin, Bishop of Hippo.
30th on the Saints.
I belive that ye know the history of the sufferings of that most blessed Martyr, Lawrence, whose birth-day we are keeping this day, and I doubt not, my beloved brethren, but that ye may know what agonies he endured under the persecutors. So illustrious is the glory of his martyrdom, that the splendour thereof shineth throughout the whole world. And this light, which Lawrence maketh so clearly to shine throughout the world, is the light of the fire wherewith he himself was enkindled. By the flames which he endured, he hath made hot every Christian heart.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Father, whither goest thou without thy son Holy Priest, dost thou fare hence without a Deacon
* It hath never been thy use to offer sacrifice without a minister.
V. What therefore in me hath displeased thee, my Father Hast thou tried me and found me unworthy to be called thy son Make trial if I am indeed an useless servant, even I, whom thou didst choose, to commit unto me the administration of the Cup of the Blood of the Lord.
R. It hath never been thy use to offer sacrifice without a minister.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.

Lectio 5
Quis nolit ad horam uri Laurentii igne, ut æternum gehennæ non patiatur incendium? Beati igitur Laurentii exemplo provocamur ad martyrium, et accendimur ad fidem, incalescimus ad devotionem: et si in nobis persecutoris flamma deest, fidei tamen flamma non deest. Non ardemus quidem corpore pro Christo, sed ardemus affectu: non subjicit mihi persecutor ignem: sed suggerit mihi ignem desiderium Salvatoris.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Noli me derelínquere, pater sancte, quia thesáuros tuos jam expéndi.
* Non ego te désero, fili, neque derelínquo; sed majóra tibi debéntur pro fide Christi certámina.
V. Nos quasi senes levióris pugnæ cursum recípimus, te autem quasi júvenem manet gloriósior de tyránno triúmphus: post tríduum me sequéris sacerdótem levíta.
R. Non ego te désero, fili, neque derelínquo; sed majóra tibi debéntur pro fide Christi certámina.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.

Olvasmány 5
Who is there but knoweth how that Lawrence chose rather to burn in earthly flames for a while, than to suffer the eternal fire of hell The ensample, therefore, of blessed Lawrence provoketh us to lift up our testimony, kindleth our faith, and setteth our love all a-glow. If for us there are now no fires of persecution, the flame of faith is not therefore quenched. We give not our bodies to be burned for Christ's sake, but our hearts burn with His love. The persecutor stirreth up no fire around me, but a fire is stirred up in me by the longing for the presence of my Saviour.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Leave me not, holy Father, for I have spent already thy treasures.
* I leave thee not, my son, neither forsake thee but there awaiteth thee for Christ's truth a wrestling sterner than mine.
V. We, as old men, have an easier race to run for thee in thy youth there is kept a more glorious victory over the enemy yet three days, and thou shalt follow me, the Deacon behind the Priest.
R. I leave thee not, my son, neither forsake thee but there awaiteth thee for Christ's truth a wrestling sterner than mine.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.

Lectio 6
Esse autem Salvatoris ignem legimus in Evangelio, dicente eodem Domino: Nescitis quia veni ignem mittere in terram? Et quid volo, nisi ut accendatur? Quo igne succensi illi duo discipuli dixerunt: Nonne cor nostrum ardens erat in nobis, dum loqueretur in via, et aperiret nobis Scripturas? Hoc igitur igne beatus Laurentius accensus, flammarum non sentit incendium: et dum Christi ardet desiderio, persecutoris pœnam non sentit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Beátus Lauréntius clamávit et dixit: Deum meum colo, illi soli sérvio;
* Et ídeo non tímeo torménta tua.
V. Mea nox obscúrum non habet, sed ómnia in luce claréscunt.
R. Et ídeo non tímeo torménta tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et ídeo non tímeo torménta tua.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.

Olvasmány 6
But that the Saviour hath a fire of His own we read in the Gospel, where the Lord saith lam come to send fire on the earth, and what will I but that it be kindled Luke xii. 49. It was this fire which had been enkindled in the two disciples when they said Did not our heart burn within us, while He talked with us by the way, and while He opened to us the Scriptures Luke xxiv. 32. It was because this fire had been enkindled within him that the blessed Lawrence felt not the burning of the flames, and through eager yearning for the sight of Christ perceived not the cruelty of his persecutor.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. The blessed Lawrence cried and said My God do I worship, and Him only do I serve
* And therefore I am not afraid of thy tortures.
V. The darkness is no darkness to me, but the night is all as clear as the morning, that shineth more and more unto the perfect day.
R. And therefore I am not afraid of thy tortures.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And therefore I am not afraid of thy tortures.
Nocturn III.
Ant. Vísita nos
Psalmus 105 [9]
105:1 Confitémini Dómino, quóniam bonus: * quóniam in sǽculum misericórdia ejus.
105:2 Quis loquétur poténtias Dómini, * audítas fáciet omnes laudes ejus?
105:3 Beáti, qui custódiunt judícium, * et fáciunt justítiam in omni témpore.
105:4 Meménto nostri, Dómine, in beneplácito pópuli tui: * vísita nos in salutári tuo:
105:5 Ad vidéndum in bonitáte electórum tuórum, ad lætándum in lætítia gentis tuæ: * ut laudéris cum hereditáte tua.
105:6 Peccávimus cum pátribus nostris: * injúste égimus, iniquitátem fécimus.
105:7 Patres nostri in Ægýpto non intellexérunt mirabília tua: * non fuérunt mémores multitúdinis misericórdiæ tuæ.
105:7 Et irritavérunt ascendéntes in mare, * Mare Rubrum.
105:8 Et salvávit eos propter nomen suum: * ut notam fáceret poténtiam suam.
105:9 Et incrépuit Mare Rubrum, et exsiccátum est, * et dedúxit eos in abýssis sicut in desérto.
105:10 Et salvávit eos de manu odiéntium: * et redémit eos de manu inimíci.
105:11 Et opéruit aqua tribulántes eos: * unus ex eis non remánsit.
105:12 Et credidérunt verbis ejus: * et laudavérunt laudem ejus.
105:13 Cito fecérunt, oblíti sunt óperum ejus: * et non sustinuérunt consílium ejus.
105:14 Et concupiérunt concupiscéntiam in desérto: * et tentavérunt Deum in inaquóso.
105:15 Et dedit eis petitiónem ipsórum: * et misit saturitátem in ánimas eórum.
105:16 Et irritavérunt Moysen in castris: * Aaron, sanctum Dómini.
105:17 Apérta est terra, et deglutívit Dathan: * et opéruit super congregatiónem Abíron.
105:18 Et exársit ignis in synagóga eorum * flamma combússit peccatóres.
105:19 Et fecérunt vítulum in Horeb * et adoravérunt scúlptile.
105:20 Et mutavérunt glóriam suam * in similitúdinem vítuli comedéntis fænum.
105:21 Oblíti sunt Deum, qui salvávit eos, * qui fecit magnália in Ægýpto, mirabília in terra Cham: terribília in Mari Rubro.
105:23 Et dixit ut dispérderet eos: * si non Móyses, eléctus ejus, stetísset in confractióne in conspéctu ejus:
105:24 Ut avérteret iram ejus ne dispérderet eos: * et pro níhilo habuérunt terram desiderábilem:
105:25 Non credidérunt verbo ejus, et murmuravérunt in tabernáculis suis: * non exaudiérunt vocem Dómini.
105:26 Et elevávit manum suam super eos: * ut prostérneret eos in desérto:
105:27 Et ut deíceret semen eórum in natiónibus: * et dispérgeret eos in regiónibus.
105:28 Et initiáti sunt Beélphegor: * et comedérunt sacrifícia mortuórum.
105:29 Et irritavérunt eum in adinventiónibus suis: * et multiplicáta est in eis ruína.
105:30 Et stetit Phínees, et placávit: * et cessávit quassátio.
105:31 Et reputátum est ei in justítiam: * in generatiónem et generatiónem usque in sempitérnum.
105:32 Et irritavérunt eum ad aquas contradictiónis: * et vexátus est Móyses propter eos: quia exacerbavérunt spíritum ejus.
105:33 Et distínxit in lábiis suis: * non disperdidérunt gentes, quas dixit Dóminus illis.
105:35 Et commísti sunt inter gentes, et didicérunt ópera eórum: et serviérunt sculptílibus eórum: * et factum est illis in scándalum.
105:37 Et immolavérunt fílios suos, * et filias suas dæmóniis.
105:38 Et effudérunt sánguinem innocéntem: * sánguinem filiórum suórum et filiárum suárum, quas sacrificavérunt sculptílibus Chánaan.
105:39 Et infécta est terra in sanguínibus, et contamináta est in opéribus eórum: * et fornicáti sunt in adinventiónibus suis.
105:40 Et irátus est furóre Dóminus in pópulum suum: * et abominátus est hereditátem suam.
105:41 Et trádidit eos in manus géntium: * et domináti sunt eórum qui odérunt eos.
105:42 Et tribulavérunt eos inimíci eórum, et humiliáti sunt sub mánibus eórum: * sæpe liberávit eos.
105:43 Ipsi autem exacerbavérunt eum in consílio suo: * et humiliáti sunt in iniquitátibus suis.
105:44 Et vidit, cum tribularéntur: * et audívit oratiónem eórum.
105:45 Et memor fuit testaménti sui: * et pœnítuit eum secúndum multitúdinem misericórdiæ suæ.
105:46 Et dedit eos in misericórdias * in conspéctu ómnium qui céperant eos.
105:47 Salvos nos fac, Dómine, Deus noster: * et cóngrega nos de natiónibus:
105:47 Ut confiteámur nómini sancto tuo: * et gloriémur in laude tua.
105:48 Benedíctus Dóminus, Deus Israël, a sǽculo et usque in sǽculum: * et dicet omnis pópulus: Fiat, fiat.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Nocturn III.
Ant. Visit us
Zsoltár 105 [9]
105:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
105:2 Ki beszéli el az Úr nagy tetteit, * ki hirdeti minden dicséretét?
105:3 Boldogok, akik megtartják az ítéletet, * és igazságot cselekszenek minden időben.
105:4 Emlékezzél meg, Uram, rólunk népedhez való jókedvedből; * látogass meg minket a te szabadításoddal,
105:5 Hogy lássuk választottaid jólétét, hogy vigadjunk néped vigasságában, * hogy dicsértessél a te örökségeddel.
105:6 Vétkeztünk atyáinkkal, * igaztalanul cselekedtünk, gonoszságot tettünk.
105:7 Atyáink Egyiptomban nem értették csodáidat, * nem emlékeztek meg a te irgalmad sokaságáról,
105:7 és bosszantottak, menvén a tengerre, * a Vörös-tengerre.
105:8 De megszabadította őket nevéért, * hogy kijelentse hatalmasságát.
105:9 És megdorgálta a Vörös-tengert, és kiszáradt; * és átvivé őket a mélységeken, mint a pusztán.
105:10 És kiszabadítá őket a gyűlölők kezéből, * és megmenté őket az ellenség kezéből.
105:11 És a víz elborította üldözőiket; * egy sem maradt meg azok közül.
105:12 Akkor hittek az ő igéinek, * és énekelték dicséretét.
105:13 De hamar elfeledkeztek az ő tetteiről, * és nem vártak tanácsára,
105:14 és kívánságra gerjedtek a pusztában, * és kísértették Istent a vizetlen helyen.
105:15 És megadta nekik kérésüket, * és megelégíté lelküket.
105:16 És bosszanták Mózest a táborban, * Áront, az Úr szentjét.
105:17 Megnyílt a föld, és elnyelé Dátánt, * és elborítá Abiron csoportját.
105:18 És tűz gyulladt ki gyülekezetükben; * és láng égette meg a bűnösöket.
105:19 És borjút alkottak Hóreben, * és imádták a bálványt.
105:20 És fölcserélték dicsőségüket * a szénátevő borjú hasonmásával.
105:21 Elfeledték az Istent, ki megszabadította őket, * ki nagy dolgokat cselekedett Egyiptomban, csodálatosakat Kám földén, rettentőket a Vörös-tengeren.
105:23 És kimondá, hogy elveszti őket, * ha Mózes az ő választottja nem állott volna a rés előtt,
105:24 Hogy elfordítsa az ő haragját, hogy el ne veszítse őket. * És semminek tarták a kívánatos földet,
105:25 Nem hittek az ő igéjének, és morgolódtak sátoraikban, * nem hallgattak az Úr szavára.
105:26 És fölemelte kezét ellenük, * hogy leverje őket a pusztában,
105:27 és hogy ivadékukat a nemzetek közé vesse, * és elszórja őket a tartományokba,
105:28 és ők Beélfegor szolgálatára állottak, * és a holtak áldozatait ették,
105:29 és bosszantották őt találmányaikkal; * és a romlás rajtuk megsokasodott.
105:30 De elé állt Fineesz és engesztelést szerzett, * és megszűnt a csapás.
105:31 És igazságul tulajdoníttatott neki, * nemzedékről nemzedékre mindörökké.
105:32 És bosszantották őt az ellenmondás vizeinél, * és Mózes is bajba került miattuk; mert elkeserítették lelkét,
105:33 és kétkedve szólt ajkaival. * Nem irtották ki a nemzeteket, melyekről nekik az Úr szólott.
105:35 A nemzetek közé vegyültek, és megtanulták azok cselekedeteit, és szolgáltak azok bálványainak, * s ez botrányul lőn nekik.
105:37 Fiaikat és leányaikat * az ördögöknek áldozták,
105:38 és kiontották az ártatlan vért, * fiaik és leányaik vérét, kiket Kánaán bálványainak áldoztak.
105:39 És a föld megfertőztetett vérrel, és undokká lett cselekedeteik által, * és találmányaikkal paráználkodtak.
105:40 És az Úr haragra gerjedt népe ellen; * és megutálta örökségét.
105:41 És a nemzetek kezeibe adta őket, * és azok uralkodtak rajtuk, kik gyűlölték őket.
105:42 És nyomorgaták őket ellenségeik, és megaláztattak azok kezei alatt. * Sok ízben megszabadította őket:
105:43 Ezek pedig bosszantották őt törekvéseik által, * és megaláztattak gonoszságaikban.
105:44 És látta, midőn nyomorgattattak, * és meghallgatá könyörgésüket.
105:45 És megemlékezett szövetségéről, * és megsajnálta őket irgalmának sokasága szerint.
105:46 És könyörületre indította irántuk mindazokat, * kik foglyokká tették őket.
105:47 Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, * és gyűjts össze minket a nemzetek közül,
105:47 Hogy hálát adjunk szent nevednek, * és dicsekedjünk a te dicséretedben.
105:48 Áldott legyen Izrael Ura, Istene, öröktől fogva mindörökké; * és mondja az egész nép: Úgy legyen! Úgy legyen!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 106 [10]
106:1 Confitémini Dómino quóniam bonus: * quóniam in sǽculum misericórdia ejus.
106:2 Dicant qui redémpti sunt a Dómino, quos redémit de manu inimíci: * et de regiónibus congregávit eos:
106:3 A solis ortu, et occásu: * ab aquilóne, et mari.
106:4 Erravérunt in solitúdine in inaquóso: * viam civitátis habitáculi non invenérunt.
106:5 Esuriéntes, et sitiéntes: * ánima eórum in ipsis defécit.
106:6 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum erípuit eos.
106:7 Et dedúxit eos in viam rectam: * ut irent in civitátem habitatiónis.
106:8 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:9 Quia satiávit ánimam inánem: * et ánimam esuriéntem satiávit bonis.
106:10 Sedéntes in ténebris, et umbra mortis: * vinctos in mendicitáte et ferro.
106:11 Quia exacerbavérunt elóquia Dei: * et consílium Altíssimi irritavérunt.
106:12 Et humiliátum est in labóribus cor eórum: * infirmáti sunt, nec fuit qui adjuváret.
106:13 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:14 Et edúxit eos de ténebris, et umbra mortis: * et víncula eórum disrúpit.
106:15 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:16 Quia contrívit portas ǽreas: * et vectes férreos confrégit.
106:17 Suscépit eos de via iniquitátis eórum: * propter injustítias enim suas humiliáti sunt.
106:18 Omnem escam abomináta est ánima eórum: * et appropinquavérunt usque ad portas mortis.
106:19 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum liberávit eos.
106:20 Misit verbum suum, et sanávit eos: * et erípuit eos de interitiónibus eórum.
106:21 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:22 Et sacríficent sacrifícium laudis: * et annúntient ópera ejus in exsultatióne.
106:23 Qui descéndunt mare in návibus, * faciéntes operatiónem in aquis multis.
106:24 Ipsi vidérunt ópera Dómini, * et mirabília ejus in profúndo.
106:25 Dixit, et stetit spíritus procéllæ: * et exaltáti sunt fluctus ejus.
106:26 Ascéndunt usque ad cælos, et descéndunt usque ad abýssos: * ánima eórum in malis tabescébat.
106:27 Turbáti sunt, et moti sunt sicut ébrius: * et omnis sapiéntia eórum devoráta est.
106:28 Et clamavérunt ad Dóminum cum tribularéntur: * et de necessitátibus eórum edúxit eos.
106:29 Et státuit procéllam ejus in auram: * et siluérunt fluctus ejus.
106:30 Et lætáti sunt quia siluérunt: * et dedúxit eos in portum voluntátis eórum.
106:31 Confiteántur Dómino misericórdiæ ejus: * et mirabília ejus fíliis hóminum.
106:32 Et exáltent eum in ecclésia plebis: * et in cáthedra seniórum laudent eum.
106:33 Pósuit flúmina in desértum: * et éxitus aquárum in sitim.
106:34 Terram fructíferam in salsúginem: * a malítia inhabitántium in ea.
106:35 Pósuit desértum in stagna aquárum: * et terram sine aqua in éxitus aquárum.
106:36 Et collocávit illic esuriéntes: * et constituérunt civitátem habitatiónis.
106:37 Et seminavérunt agros, et plantavérunt víneas: * et fecérunt fructum nativitátis.
106:38 Et benedíxit eis, et multiplicáti sunt nimis: * et juménta eórum non minorávit.
106:39 Et pauci facti sunt: * et vexáti sunt a tribulatióne malórum, et dolóre.
106:40 Effúsa est contémptio super príncipes: * et erráre fecit eos in ínvio, et non in via.
106:41 Et adjúvit páuperem de inópia: * et pósuit sicut oves famílias.
106:42 Vidébunt recti, et lætabúntur: * et omnis iníquitas oppilábit os suum.
106:43 Quis sápiens et custódiet hæc? * et intélleget misericórdias Dómini.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Vísita nos Dómine in salutári tuo

Zsoltár 106 [10]
106:1 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó; * mert örökkévaló az ő irgalmassága.
106:2 Mondják meg ezt, kik megszabadíttattak az Úr által, kiket megszabadított az ellenség kezéből, * és egybegyűjtött a tartományokból,
106:3 Napkeletről és nyugatról, * északról és a tenger felől.
106:4 Tévelyegtek a pusztában a vizetlen helyen; * nem találtak utat lakásra való városhoz.
106:5 Éhezvén és szomjúhozván, * lelkük elbágyadt bennük.
106:6 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiragadta őket szükségeikből,
106:7 és egyenes útra vezette őket, * hogy lakásra való városba menjenek.
106:8 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért, * és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:9 Mert megelégítette a sóvárgó lelket, * az éhező lelket megelégítette jókkal.
106:10 Kik a sötétségben és a halál árnyékában ültek, * ínségben és vasra verve:
106:11 Mert ellenszegültek az Isten igéinek, * és a Fölséges tanácsát megvetették.
106:12 És szívük megaláztatott a sanyarúság alatt; * elfogyott erejük, és nem volt, ki megsegítse.
106:13 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiszabadítá őket szükségeikből,
106:14 és kivezette őket a sötétségből és a halál árnyékából, * és bilincseiket szétszaggatta.
106:15 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai előtt;
106:16 Mert lerontotta a réz ajtókat, * és a vas zárakat összetörte,
106:17 Fölemelé őket gonoszságuk útjáról; * mert igaztalanságaik miatt aláztattak meg.
106:18 Lelkük minden eledelt megutált; * és a halál kapuihoz közelgettek.
106:19 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kiszabadítá őket szükségeikből.
106:20 Kibocsátotta az ő igéjét, és meggyógyítá őket, * és kiragadta őket veszedelmeikből.
106:21 Adjanak hálát az Úrnak irgalmáért * és csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:22 és áldozzanak dicséretáldozattal, * és hirdessék az ő tetteit örvendezéssel.
106:23 Kik hajókon jártak a tengeren, * kereskedvén a sok vízen;
106:24 Azok látták az Úr cselekedeteit, * és csodatetteit a mélységben.
106:25 Szólt, és szélvész lőn, * és fölkeltek az ő habjai.
106:26 Fölemelkedtek az égig, és leszálltak a mélységig; * az ő lelkük elepedt a veszélyekben.
106:27 Szédültek és tántorogtak, mint a részeg, * és minden bölcsességük elenyészett.
106:28 De az Úrhoz kiáltottak, midőn szorongattattak, * és kivitte őket szükségeikből.
106:29 És szélvészét gyenge szellővé tette, * és lecsendesedtek az ő habjai.
106:30 És örültek, hogy lecsendesedtek; * és elvezette őket óhajtásuk révpartjára.
106:31 Adjanak hálát az Úrnak az ő irgalmáért, * csodatetteiért az emberek fiai előtt,
106:32 és magasztalják őt a község gyülekezeteiben, * és a vének ülésében dicsérjék őt.
106:33 A folyókat pusztává tette, * és a vizek forrásait szomjas helyekké,
106:34 A termékeny földet sovánnyá * a benne lakók gonoszsága miatt.
106:35 A pusztát tavakká tette, * és a víz nélküli földet vízforrásokká.
106:36 És oda telepítette az éhezőket, * és lakásul várost építettek.
106:37 És bevetették a szántóföldet, és szőlőket ültettek, * és a termés gyümölcsét nyerték.
106:38 És megáldotta őket, és igen megsokasodtak, * és barmaikat nem kevesítette meg.
106:39 Kevesen voltak * és nyomorgattattak a gonoszoktól szorongatással és fájdalommal.
106:40 Gyalázattal boríttattak el a fejedelmek; * és tévelyegni hagyta őket a járatlan és út nélküli helyeken;
106:41 Ámde kisegítette a szegényt a nyomorúságból, * és a családokat juhnyájakhoz tette hasonlókká.
106:42 Látják ezt az igazak, és örvendenek, * és minden gonoszság befogja száját.
106:43 Kicsoda bölcs, hogy fölfogja ezeket * és megértse az Úr irgalmasságait?
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Visit us with Thy salvation, O Lord.
Ant. Confitébor Dómino
Psalmus 107 [11]
107:2 Parátum cor meum, Deus, parátum cor meum: * cantábo, et psallam in glória mea.
107:3 Exsúrge, glória mea, exsúrge, psaltérium et cíthara: * exsúrgam dilúculo.
107:4 Confitébor tibi in pópulis, Dómine: * et psallam tibi in natiónibus.
107:5 Quia magna est super cælos misericórdia tua: * et usque ad nubes véritas tua:
107:6 Exaltáre super cælos, Deus, et super omnem terram glória tua: * ut liberéntur dilécti tui.
107:7 Salvum fac déxtera tua, et exáudi me: * Deus locútus est in sancto suo:
107:8 Exsultábo, et dívidam Síchimam, * et convállem tabernaculórum dimétiar.
107:9 Meus est Gálaad, et meus est Manásses: * et Éphraim suscéptio cápitis mei.
107:10 Juda rex meus: * Moab lebes spei meæ.
107:10 In Idumǽam exténdam calceaméntum meum: * mihi alienígenæ amíci facti sunt.
107:11 Quis dedúcet me in civitátem munítam? * quis dedúcet me usque in Idumǽam?
107:12 Nonne tu, Deus, qui repulísti nos, * et non exíbis, Deus, in virtútibus nostris?
107:13 Da nobis auxílium de tribulatióne: * quia vana salus hóminis.
107:14 In Deo faciémus virtútem: * et ipse ad níhilum dedúcet inimícos nostros.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. I will greatly praise
Zsoltár 107 [11]
107:2 Kész az én szívem, Isten, kész az én szívem, * énekelni és zengeni az én dicsőségemben.
107:3 Serkenj föl, dicsőségem, serkenj föl zsoltárom és hárfám! * Fölkelek korán reggel.
107:4 Hálát adok neked, Uram, a népek között, * és dicséretet mondok neked a nemzetek között.
107:5 Mert nagyobb az egeknél irgalmasságod, * és a felhőkig ér a te igazságod.
107:6 Magasztaltassál föl az egek fölött, Isten, és a te dicsőséged az egész földön, * hogy megszabaduljanak kedvelteid.
107:7 Szabadíts meg a te jobb kezeddel, és hallgass meg engem. * Isten szólott az ő szent helyén:
107:8 Azért vigadni fogok; és fölosztom Szikemet, * és a sátorok völgyét fölmérem.
107:9 Enyém Gálaád és enyém Manasszesz, * és Efraim fejem oltalma,
107:10 Júda az én királyom. * Moáb reményem fazeka;
107:10 Idumeára kinyújtom sarumat; * az idegenek barátaimmá lesznek.
107:11 Ki visz engem az erős városba? * Ki visz engem Idumeáig?
107:12 Nemde te, Isten, ki minket elvetettél? * És nem mégy-e ki, Isten, a mi seregeinkkel?
107:13 Segíts ki minket a szorongatásból, * mert hiábavaló az ember segedelme.
107:14 Isten által fejtünk ki majd erőt, * és ő megsemmisíti háborgatóinkat.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 108 [12]
108:2 Deus, laudem meam ne tacúeris: * quia os peccatóris, et os dolósi super me apértum est.
108:3 Locúti sunt advérsum me lingua dolósa, et sermónibus ódii circumdedérunt me: * et expugnavérunt me gratis.
108:4 Pro eo ut me dilígerent, detrahébant mihi: * ego autem orábam.
108:5 Et posuérunt advérsum me mala pro bonis: * et ódium pro dilectióne mea.
108:6 Constítue super eum peccatórem: * et diábolus stet a dextris ejus.
108:7 Cum judicátur, éxeat condemnátus: * et orátio ejus fiat in peccátum.
108:8 Fiant dies ejus pauci: * et episcopátum ejus accípiat alter.
108:9 Fiant fílii ejus órphani: * et uxor ejus vídua.
108:10 Nutántes transferántur fílii ejus, et mendícent: * et eiciántur de habitatiónibus suis.
108:11 Scrutétur fænerátor omnem substántiam ejus: * et dirípiant aliéni labóres ejus.
108:12 Non sit illi adjútor: * nec sit qui misereátur pupíllis ejus.
108:13 Fiant nati ejus in intéritum: * in generatióne una deleátur nomen ejus.
108:14 In memóriam rédeat iníquitas patrum ejus in conspéctu Dómini: * et peccátum matris ejus non deleátur.
108:15 Fiant contra Dóminum semper, et dispéreat de terra memória eórum: * pro eo quod non est recordátus fácere misericórdiam.
108:17 Et persecútus est hóminem ínopem, et mendícum, * et compúnctum corde mortificáre.
108:18 Et diléxit maledictiónem, et véniet ei: * et nóluit benedictiónem, et elongábitur ab eo.
108:18 Et índuit maledictiónem sicut vestiméntum, * et intrávit sicut aqua in interióra ejus, et sicut óleum in óssibus ejus.
108:19 Fiat ei sicut vestiméntum, quo operítur: * et sicut zona, qua semper præcíngitur.
108:20 Hoc opus eórum, qui détrahunt mihi apud Dóminum: * et qui loquúntur mala advérsus ánimam meam.
108:21 Et tu, Dómine, Dómine, fac mecum propter nomen tuum: * quia suávis est misericórdia tua.
108:22 Líbera me quia egénus, et pauper ego sum: * et cor meum conturbátum est intra me.
108:23 Sicut umbra cum declínat, ablátus sum: * et excússus sum sicut locústæ.
108:24 Génua mea infirmáta sunt a jejúnio: * et caro mea immutáta est propter óleum.
108:25 Et ego factus sum oppróbrium illis: * vidérunt me, et movérunt cápita sua.
108:26 Ádjuva me, Dómine, Deus meus: * salvum me fac secúndum misericórdiam tuam.
108:27 Et sciant quia manus tua hæc: * et tu, Dómine, fecísti eam.
108:28 Maledícent illi, et tu benedíces: * qui insúrgunt in me, confundántur: servus autem tuus lætábitur.
108:29 Induántur qui détrahunt mihi, pudóre: * et operiántur sicut diplóide confusióne sua.
108:30 Confitébor Dómino nimis in ore meo: * et in médio multórum laudábo eum.
108:31 Quia ástitit a dextris páuperis, * ut salvam fáceret a persequéntibus ánimam meam.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Confitébor Dómino nimis in ore meo

Zsoltár 108 [12]
108:2 Isten, ne hallgasd el az én dicséretemet, * mert a bűnös szája és az álnok szája rám nyílt.
108:3 Álnok nyelvvel szólanak ellenem, és körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, * és ok nélkül ostromolnak engem.
108:4 Ahelyett, hogy szeretnének, rágalmaznak engem; * én pedig imádkozom.
108:5 Rosszal fizetnek nekem a jóért, * és gyűlölséggel szeretetemért.
108:6 Rendelj föléje bűnöst; * és az ellenség álljon jobbja felől.
108:7 Mikor ítéltetik, kárhoztatva jöjjön ki; * és imádsága legyen bűnévé.
108:8 Legyenek az ő napjai kevesek; * és tisztségét más nyerje el.
108:9 Árvákká legyenek fiai, * és felesége özveggyé.
108:10 Bujdosva tévelyegjenek fiai és kolduljanak, * és vettessenek ki lakhelyeikből.
108:11 Az uzsorás kutassa föl minden jószágát; * és idegenek ragadják el szerzeményét.
108:12 Ne legyen neki segítője, * s ne legyen, ki árváin könyörüljön.
108:13 Vesszenek el szülöttei, * töröltessék el neve egy nemzedékben.
108:14 Legyen emlékezetben atyáinak gonoszsága az Úr színe előtt, * és ne töröltessék el anyja vétke.
108:15 Legyenek az Úr előtt mindenkoron, és emlékük vesszen el a földről; * azért, mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék,
108:17 és üldözte a szegény embert és nyomorultat, * és az elkeseredett szívűt öldökölte.
108:18 Szerette az átkot, tehát jöjjön rá; * és nem akarta az áldást, távozzék hát tőle.
108:18 És magára húzta az átkot, mint a ruházatot, * mely mint a víz, behatolt belsejébe, és mint az olaj, az ő csontjaiba.
108:19 Legyen rajta, mint a ruházat, melybe öltözik, * és mint az öv, mellyel magát mindenkor körülövezi.
108:20 Ez legyen jutalmuk az Úrtól, kik engem rágalmaznak, * és kik rosszat beszélnek lelkem ellen.
108:21 De te, Uram, Uram, légy velem a te nevedért; * mert jóságos a te irgalmad.
108:22 Szabadíts meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok; * és szívem megháboríttatott.
108:23 Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, elenyészem, * és elűzetem, mint a sáskák.
108:24 Térdeim elerőtlenedtek a böjttől; * és húsom elesett az olajhiány miatt.
108:25 Gyalázattá lettem nekik; * látnak engem, és fejüket csóválják.
108:26 Segíts engem, Uram, Istenem, * szabadíts meg engem a te irgalmasságod szerint;
108:27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed ez, * és te cselekedted ezt, Uram.
108:28 Ők átkozni fognak, te megáldasz; * kik ellenem támadnak, megszégyenülnek: a te szolgád pedig vigadni fog.
108:29 Öltözzenek szégyenbe, kik engem rágalmaznak; * és mint palásttal, födöztessenek be gyalázatukkal.
108:30 Nagy hálát adok szájammal az Úrnak, * és a sokaság között dicsérem őt.
108:31 Mert a szegénynek jobbja felől áll, * hogy lelkemet az üldözőktől megszabadítsa.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. I will greatly praise the Lord with my mouth.
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. O Lord, hear my prayer.
R. And let my cry come unto Thee.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.

Lectio 7
Léctio sancti Evangélii secúndum Joánnem.
Joannes 12:25-27
In illo témpore: Dixit Jesus discipulis suis: Amen, amen dico vobis, nisi granum frumenti cadens in terram, mortuum fuerit; ipsum solum manet. Et réliqua.

De Homilía sancti Augustíni Epíscopi.
Ex Tract. 51. in Joann., post supra.
Cum ergo causæ articulus venerit, ut hæc conditio proponatur, aut faciendum esse contra Dei præceptum, aut ex hac vita emigrandum; quorum duorum homo si cogatur alterum eligere, comminante mortem persecutore, ibi eligat Deo dilecto emori, quam offenso vivere. Ibi oderit in hoc mundo animam suam, ut in vitam ætérnam custodiat eam. Si quis mihi ministrat, me sequatur. Quid est, Me sequatur, nisi, Me imitetur? Christus enim pro nobis passus est, ait Apostolus Petrus, relinquens nobis exemplum, ut sequamur vestigia ejus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. In cratícula te Deum non negávi,
* Et ad ignem applicátus te Dóminum Jesum Christum conféssus sum.
V. Probásti, Dómine, cor meum, et visitásti nocte.
R. Et ad ignem applicátus te Dóminum Jesum Christum conféssus sum.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.

Olvasmány 7
Evangélium szent János Apostol kőnyvéből
John 12:24-27
Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad És így tovább.

De Homilia sancti Augustini Episcopi.
Ex Tract. 51. in Joann., post supra.
Cum ergo causae articulus venerit, ut haec conditio proponatur, aut faciendum esse contra Dei praeceptum, aut ex hac vita emigrandum; quorum duorum homo si cogatur alterum ehgere, comminante mortem persecutore, ibi eligat Deo dilecto emori, quam offenso vivere. Ibi oderit in hoc mundo animam suam, ut in vitam aeternam custodiat eam. Si quis mihi ministrat, me sequatur. Quid est, Me sequatur, nisi, Me imitetur? Christus enim pro nobis passus est, ait Apostolus Petrus, relinquens nobis exemplum, ut sequamur vestigia ejus.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Upon the bars I denied thee not, O God.
* And when they put me to the fire, I acknowledged thee to be the Lord, O Jesus Christ.
V. Lord, Thou hast proved mine heart and visited it by night.
R. And when they put me to the fire, I acknowledged thee to be the Lord, O Jesus Christ.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Cujus festum cólimus, ipse intercédat pro nobis ad Dóminum. Amen.

Lectio 8
Ecce quod dictum est: Si quis mihi ministrat, me sequatur. Quo fructu? qua mercede? quo præmio? Et ubi sum, inquit, ego, illic et minister meus erit. Gratis ametur, ut operis, quo ministratur illi, pretium sit esse cum illo. Ubi enim bene erit sine illo, aut quando esse male poterit cum illo? Audi evidentius: Si quis mihi,ministraverit, honorificabit eum Pater meus. Quo honore, nisi ut sit cum Filio ejus? Quod enim superius ait: Ubi ego sum, illic et minister meus erit hoc intelligitur exposuisse, cum dicit: Honorificabit eum Pater meus. Nam quem majorem honorem accipere poterit adoptatus, quam ut sit ubi est unicus, non æqualis factus divinitati, sed consociatus æternitati?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. O Hippólyte, si credíderis in Dóminum Jesum Christum,
* Et thesáuros tibi osténdo, et vitam ætérnam promítto.
V. Beátus Lauréntius Hippólyto dixit: Si credis in Dóminum Jesum Christum.
R. Et thesáuros tibi osténdo, et vitam ætérnam promítto.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et thesáuros tibi osténdo, et vitam ætérnam promítto.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Akinek az ünnepét ünnepeljük, járjon közben érettünk az Úrnál. Ámen.

Olvasmány 8
Behold what is said If any man serve Me, let him follow Me. Follow Him, and with what result at what wage for what reward And, saith the Lord, where I am, there shall also My servant be. He must be loved for Himself alone, if the wage of working in His service be to be with Him. Where would it be well where He was not Or where could it be ill where He was Hear even more clearly If any man serve Me, him will My Father honour. With what honour will He honour him, but to put him to be with His Own Son That which is said first Where I am there shall also My servant be is explained by the next words Him will My Father honour. What higher honour can an adopted son receive, than to be where the Only-Begotten Son is, not in equality of Divine nature, but linked in eternal fellowship?
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. O Hippolytus, if thou believest in the Lord Jesus Christ,
* I lay before thee treasure an hundredfold, and promise thee life everlasting.
V. The blessed Lawrence said unto Hippolytus If thou believest in the Lord Jesus Christ
R. I lay before thee treasure an hundred-fold, and promise thee life everlasting.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. I lay before thee treasure an hundred-fold, and promise thee life everlasting.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.

Lectio 9
Sed vide ne tibi subrépat, ut teípsum velis interímere, sic intellegéndo, quod debes odísse in hoc mundo ánimam tuam. Hinc enim quidam malígni atque pervérsi hómines, et in seípsis crudelióres et sceleratióres homicídæ, flammis se donant, aquis se præfócant, præcipítio se collídunt, et péreunt. Hoc Christus non dócuit; immo étiam diábolo præcipítium suggerénti respóndit: Redi retro, sátana: scriptum est, Non tentábis Dóminum, Deum tuum. Petro autem dixit, signíficans qua morte clarificatúrus erat Deum: Cum esses júnior, cingébas te, et ambulábas quo volébas; cum autem senúeris, alter te cinget et feret quo tu non vis. Ubi satis expréssit, non a seípso, sed ab álio debére occídi, qui vestígia séquitur Christi.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.


Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:

(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.

Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.

Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis uterum.

Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.

Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.

Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória munerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.

Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.

Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.

Olvasmány 9
Beware lest thou take these words He that hateth his life in this world shall keep it unto life eternal as some do, for an approval of suicide. Some evil and perverse men, bloody and guilty murderers of themselves, do indeed throw themselves into the fire, drown themselves in water, and cast themselves down precipices, and so perish. This is not the teaching of Christ, Who, when the devil would have Him cast Himself down from an high place, answered Get thee behind Me, Satan. It is written, Thou shalt not tempt the Lord thy God. (Matth. iv. 5-7.) Who also said to Peter, signifying by what death he should glorify God When thou wast young thou girdedst thyself and walkedst whither thou wouldest but when thou shalt be old, another shall gird thee, and carry thee whither thou wouldest not. John xxi. 18. From which it is evident that he that would follow Christ's footsteps, must be slain, not by himself, but by another.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.


Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Oratio {ex Proprio Sanctorum}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus
Da nobis, quǽsumus, omnípotens Deus: vitiórum nostrórum flammas exstínguere; qui beáto Lauréntio tribuísti tormentórum suórum incéndia superáre.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.

Könyörgés {a szentek saját officiumából}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
O Almighty God, Who didst give unto Blessed Lawrence power to be more than conqueror in his fiery torment, grant unto us, we beseech thee, the power to quench the flames of our sinful lusts.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.

Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum cotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris: et ne nos indúcas in tentatiónem: sed líbera nos a malo. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Versions
pre Trident Monastic
Trident 1570
Trident 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Options