Dominica XII Post Pentecosten III. Augusti ~ Semiduplex Dominica minor


Matutinum    08-12-2018

Software error:

Malformed UTF-8 character (fatal) at /home/lzkissne/divinum-officium-website/web/cgi-bin/horas/horas.pl line 1244.

For help, please send mail to the webmaster (webmaster@divinumofficium.lzkiss.net), giving this error message and the time and date of the error.

Incipit
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.

Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Kezdet
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Qui fecit nos.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Qui fecit nos.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui fecit nos.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. He is our Maker.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. He is our Maker.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. He is our Maker.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Nocte surgéntes vigilémus omnes,
Semper in psalmis meditémur, atque
Voce concórdi Dómino canámus
Dúlciter hymnos.

Ut pio Regi páriter canéntes,
Cum suis Sanctis mereámur aulam
Ingredi cæli, simul et perénnem
Dúcere vitam.

Præstet hoc nobis Déitas beáta
Patris, ac Nati, paritérque Sancti
Spíritus, cujus résonat per omnem
Glória mundum.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Éjjel serkenvén közösen virrasszunk,
Elgondolkozzunk örökös zsolozsmán,
Egyszívvel zengjünk mi Urunknak édes
Szívbeli himnuszt.

Igy zsolozsmázván a kegyes Királynak
Érdemelhessünk amaz égi udvar
Népe közt osztályt, legyen így a részünk
Élet örökké.

Adja meg mindezt kegyesen minékünk
Boldog Istenség, Atya és Szülötte
És a Szentlélek, akinek dicsétől
Harsog a minden.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.
Ant. Dómine * in virtúte tua lætábitur rex
Psalmus 20 [1]
20:2 Dómine, in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.
Ant. The king rejoices * in Thy strength, O Lord.
Zsoltár 20 [1]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 21 [2]
21:2 Deus, Deus meus, réspice in me: quare me dereliquísti? * longe a salúte mea verba delictórum meórum.
21:3 Deus meus, clamábo per diem, et non exáudies: * et nocte, et non ad insipiéntiam mihi.
21:4 Tu autem in sancto hábitas, * laus Israël.
21:5 In te speravérunt patres nostri: * speravérunt, et liberásti eos.
21:6 Ad te clamavérunt, et salvi facti sunt: * in te speravérunt, et non sunt confúsi.
21:7 Ego autem sum vermis, et non homo: * oppróbrium hóminum, et abjéctio plebis.
21:8 Omnes vidéntes me, derisérunt me: * locúti sunt lábiis, et movérunt caput.
21:9 Sperávit in Dómino, erípiat eum: * salvum fáciat eum, quóniam vult eum.
21:10 Quóniam tu es, qui extraxísti me de ventre: * spes mea ab ubéribus matris meæ. In te projéctus sum ex útero:
21:11 De ventre matris meæ Deus meus es tu, * ne discésseris a me:
21:12 Quóniam tribulátio próxima est: * quóniam non est qui ádjuvet.
21:13 Circumdedérunt me vítuli multi: * tauri pingues obsedérunt me.
21:14 Aperuérunt super me os suum, * sicut leo rápiens et rúgiens.
21:15 Sicut aqua effúsus sum: * et dispérsa sunt ómnia ossa mea.
21:15 Factum est cor meum tamquam cera liquéscens * in médio ventris mei.
21:16 Aruit tamquam testa virtus mea, et lingua mea adhǽsit fáucibus meis: * et in púlverem mortis deduxísti me.
21:17 Quóniam circumdedérunt me canes multi: * concílium malignántium obsédit me.
21:17 Fodérunt manus meas et pedes meos: * dinumeravérunt ómnia ossa mea.
21:18 Ipsi vero consideravérunt et inspexérunt me: * divisérunt sibi vestiménta mea, et super vestem meam misérunt sortem.
21:20 Tu autem, Dómine, ne elongáveris auxílium tuum a me: * ad defensiónem meam cónspice.
21:21 Erue a frámea, Deus, ánimam meam: * et de manu canis únicam meam:
21:22 Salva me ex ore leónis: * et a córnibus unicórnium humilitátem meam.
21:23 Narrábo nomen tuum frátribus meis: * in médio ecclésiæ laudábo te.
21:24 Qui timétis Dóminum, laudáte eum: * univérsum semen Jacob, glorificáte eum.
21:25 Tímeat eum omne semen Israël: * quóniam non sprevit, neque despéxit deprecatiónem páuperis:
21:25 Nec avértit fáciem suam a me: * et cum clamárem ad eum, exaudívit me.
21:26 Apud te laus mea in ecclésia magna: * vota mea reddam in conspéctu timéntium eum.
21:27 Edent páuperes, et saturabúntur: et laudábunt Dóminum qui requírunt eum: * vivent corda eórum in sǽculum sǽculi.
21:28 Reminiscéntur et converténtur ad Dóminum * univérsi fines terræ:
21:28 Et adorábunt in conspéctu ejus * univérsæ famíliæ géntium.
21:29 Quóniam Dómini est regnum: * et ipse dominábitur géntium.
21:30 Manducavérunt et adoravérunt omnes pingues terræ: * in conspéctu ejus cadent omnes qui descéndunt in terram.
21:31 Et ánima mea illi vivet: * et semen meum sérviet ipsi.
21:32 Annuntiábitur Dómino generátio ventúra: * et annuntiábunt cæli justítiam ejus pópulo qui nascétur, quem fecit Dóminus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dómine * in virtúte tua lætábitur rex
Zsoltár 21 [2]
21:2 Istenem, én Istenem, tekints rám; miért hagytál el engem? * Szabadulásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai.
21:3 Én Istenem, napestig kiáltok, és nem hallgatsz meg; * és éjjel, és nem hasztalanul-e rám nézve?
21:4 Te pedig a szent helyen lakol, * Izrael dicsérete!
21:5 Tebenned bíztak atyáink; * bíztak, és megszabadítottad őket.
21:6 Hozzád kiáltottak, és megszabadultak; * tebenned bíztak, és meg nem szégyenültek.
21:7 Én pedig féreg vagyok, és nem ember; * emberek gyalázata és a nép megvetése.
21:8 Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, * félrevonják ajkukat, és fejüket hajtogatják.
21:9 Az Úrban bízott, mentse meg őt, * szabadítsa meg őt, mert kedveli őt.
21:10 Mert te vagy, ki engem kivontál a méhből; * én reménységem anyám emlőjétől. Hozzád utasíttattam a méhtől fogva;
21:11 én Istenem vagy te anyám méhétől. * Ne távozzál el tőlem,
21:12 Mert a szorongatás közel vagyon; * mivel nincs, ki segítsen.
21:13 Sok tulok vett engem körül; * kövér bikák környeztek meg engem;
21:14 Rám tátották szájukat, * mint a ragadozó és ordító oroszlán.
21:15 Mint a víz, kiöntettem, * minden csontom elvált.
21:15 Mint a megolvadt viasz, olyan lett szívem * testem belsejében.
21:16 Erőm kiszáradt, mint a cserép, és nyelvem ínyemhez ragadt; * és a halál porába vittél engem.
21:17 Mert körülvett engem a sok eb; * a gonoszok gyülekezete körülkerített engem.
21:17 Átlyuggatták kezeimet és lábaimat, * megszámlálták minden csontomat;
21:18 ők pedig néztek és szemléltek engem, * elosztották maguk közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek.
21:20 De te, Uram, ne távoztasd el tőlem segítségedet, * figyelj az én oltalmamra.
21:21 Mentsd meg, ó Isten, lelkemet a fegyvertől; * és egyetlenemet az eb kezéből.
21:22 Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; * engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól.
21:23 Hirdetni fogom nevedet atyámfiainak, * a gyülekezetnek közepette dicsérlek téged.
21:24 Kik félitek az Urat, dicsérjétek őt; * Jákob minden ivadéka, dicsőítsétek őt.
21:25 Félje őt Izrael minden ivadéka; * mert nem utálta és nem vetette meg a szegény könyörgését,
21:25 Orcáját sem fordította el tőlem; * mikor kiáltottam hozzája, meghallgatott engem.
21:26 Nálad vagyon dicséretem a nagy gyülekezetben; * fogadásaimat beteljesítem a téged félők színe előtt.
21:27 Enni fognak a szegények, és megelégszenek, és dicsérik az Urat, kik őt keresik; * szíveik élni fognak örökkön-örökké.
21:28 Megemlékezik és megtér az Úrhoz * a föld minden határa;
21:28 és imádkozni fog az ő színe előtt * a pogányok minden nemzetsége.
21:29 Mert az Úré az ország; * és ő uralkodni fog a pogányokon.
21:30 Esznek és imádják őt a föld minden kövérei; * az ő színe előtt leborulnak mindnyájan, kik a földbe mennek.
21:31 És az én lelkem neki él, * és ivadékom neki fog szolgálni.
21:32 Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; * és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. The king rejoices * in Thy strength, O Lord.
Ant. Dóminus regit me * et nihil mihi déerit: in loco pascue ibi me collocávit
Psalmus 22 [3]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: * in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:4 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:5 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:5 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:6 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:6 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. The Lord ruleth me * and I shall want nothing. He hath set me in a place of pasture.
Zsoltár 22 [3]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi híjával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújulás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az ő nevéért.
22:4 Mert ha a halál árnyéka közepette járok is, nem félek a rosszaktól: * mivel te velem vagy.
22:4 A te vessződ és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:5 Asztalt készítettél előttem * azok ellen, kik engem szorongatnak.
22:5 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvet adó poharam mely jeles!
22:6 És a te irgalmasságod követ engem * életem teljes napjaiban;
22:6 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 23 [4]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo ejus: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto ejus?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec jurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Jacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dóminus regit me * et nihil mihi déerit: in loco pascue ibi me collocávit
Zsoltár 23 [4]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. The Lord ruleth me * and I shall want nothing. He hath set me in a place of pasture.
Ant. Óculi mei * semper ad Dóminum
Psalmus 24 [5]
24:1 Ad te, Dómine, levávi ánimam meam: * Deus meus, in te confído, non erubéscam.
24:3 Neque irrídeant me inimíci mei: * étenim univérsi, qui sústinent te, non confundéntur.
24:4 Confundántur omnes iníqua agéntes * supervácue.
24:4 Vias tuas, Dómine, demónstra mihi: * et sémitas tuas édoce me.
24:5 Dírige me in veritáte tua, et doce me: * quia tu es, Deus, salvátor meus, et te sustínui tota die.
24:6 Reminíscere miseratiónum tuárum, Dómine, * et misericordiárum tuárum, quæ a sǽculo sunt.
24:7 Delícta juventútis meæ, * et ignorántias meas ne memíneris.
24:7 Secúndum misericórdiam tuam meménto mei tu: * propter bonitátem tuam, Dómine.
24:8 Dulcis et rectus Dóminus: * propter hoc legem dabit delinquéntibus in via.
24:9 Díriget mansuétos in judício: * docébit mites vias suas.
24:10 Univérsæ viæ Dómini, misericórdia et véritas, * requiréntibus testaméntum ejus et testimónia ejus.
24:11 Propter nomen tuum, Dómine, propitiáberis peccáto meo: * multum est enim.
24:12 Quis est homo qui timet Dóminum? * legem státuit ei in via, quam elégit.
24:13 Ánima ejus in bonis demorábitur: * et semen ejus hereditábit terram.
24:14 Firmaméntum est Dóminus timéntibus eum: * et testaméntum ipsíus ut manifestétur illis.
24:15 Óculi mei semper ad Dóminum: * quóniam ipse evéllet de láqueo pedes meos.
24:16 Réspice in me, et miserére mei: * quia únicus et pauper sum ego.
24:17 Tribulatiónes cordis mei multiplicátæ sunt: * de necessitátibus meis érue me.
24:18 Vide humilitátem meam, et labórem meum: * et dimítte univérsa delícta mea.
24:19 Réspice inimícos meos quóniam multiplicáti sunt, * et ódio iníquo odérunt me.
24:20 Custódi ánimam meam, et érue me: * non erubéscam quóniam sperávi in te.
24:21 Innocéntes et recti adhæsérunt mihi: * quia sustínui te.
24:22 Líbera, Deus, Israël, * ex ómnibus tribulatiónibus suis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. My eyes * are ever towards the Lord.
Zsoltár 24 [5]
24:1 Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet; * én Istenem, tebenned bízom, meg ne piruljak,
24:3 és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; * mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenülnek.
24:4 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek * oktalanul.
24:4 A te utaidat, Uram, mutasd meg nekem, * és ösvényeidre taníts meg engem.
24:5 Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; * mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak.
24:6 Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről * és irgalmadról, melyek öröktől valók.
24:7 Ifjúságom vétkeiről * és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg.
24:7 Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; * a te jóvoltodért, Uram!
24:8 Jóságos és igazságos az Úr: * azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek;
24:9 Az engedelmeseket vezérli az ítéletben, * a szelídeket megtanítja utaira.
24:10 Az Úr minden útja irgalom és igazság * azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.
24:11 A te nevedért, Uram, kegyelmezz bűnömnek; * mert sok az.
24:12 Kicsoda az ember, ki az Urat féli? * Törvényt szabott annak az úton, melyet válasszon.
24:13 Annak lelke a jóban megmarad, * és ivadéka örökleni fogja a földet.
24:14 Az Úr erőssége az őt félőknek; * és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.
24:15 Szemeim mindenkor az Úron vannak; * mert lábaimat ő vonja ki a tőrből.
24:16 Tekints rám és könyörülj rajtam; * mert én egyes és szegény vagyok.
24:17 Szívem szorongatásai megsokasodtak; * szükségeimből ments ki engem.
24:18 Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; * és bocsásd meg minden vétkemet.
24:19 Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, * és igaztalan gyűlölséggel gyűlölnek engem.
24:20 Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; * nem pirulok meg, mert benned bíztam.
24:21 Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, * mert téged vártalak.
24:22 Szabadítsd meg, Isten, Izraelt * minden szorongatásából.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 25 [6]
25:1 Júdica me, Dómine, quóniam ego in innocéntia mea ingréssus sum: * et in Dómino sperans non infirmábor.
25:2 Proba me, Dómine, et tenta me: * ure renes meos et cor meum.
25:3 Quóniam misericórdia tua ante óculos meos est: * et complácui in veritáte tua.
25:4 Non sedi cum concílio vanitátis: * et cum iníqua geréntibus non introíbo.
25:5 Odívi ecclésiam malignántium: * et cum ímpiis non sedébo.
25:6 Lavábo inter innocéntes manus meas: * et circúmdabo altáre tuum, Dómine:
25:7 Ut áudiam vocem laudis, * et enárrem univérsa mirabília tua.
25:8 Dómine, diléxi decórem domus tuæ, * et locum habitatiónis glóriæ tuæ.
25:9 Ne perdas cum ímpiis, Deus, ánimam meam, * et cum viris sánguinum vitam meam:
25:10 In quorum mánibus iniquitátes sunt: * déxtera eórum repléta est munéribus.
25:11 Ego autem in innocéntia mea ingréssus sum: * rédime me, et miserére mei.
25:12 Pes meus stetit in dirécto: * in ecclésiis benedícam te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Óculi mei * semper ad Dóminum
Zsoltár 25 [6]
25:1 Ítélj meg engem, Uram, mert én ártatlanságomban jártam; * és az Úrban bízván, nem fogok lankadni.
25:2 Próbálj meg engem, Uram, és kísérts meg engem; * égesd veséimet és szívemet.
25:3 Mert a te irgalmasságod szemeim előtt vagyon; * és gyönyörködöm igazságodban.
25:4 Nem ültem a hiúság gyülekezetében; * és a gonosztevőkkel nem járok.
25:5 Gyűlöltem a gonosztevők gyülekezetét; * és az istentelenekkel nem ülök.
25:6 Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, * és körülveszem, Uram, a te oltárodat.
25:7 Hogy halljam a dicséret szózatát, * és elbeszéljem minden csodádat.
25:8 Uram, szeretem a te házad ékességét, * és a te dicsőséged lakhelyét.
25:9 Isten, ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet, * és a vérszopó férfiakkal életemet,
25:10 Kiknek kezeikben gonoszság vagyon, * jobb kezük tele ajándékokkal.
25:11 Én pedig ártatlanságomban jártam; * válts meg engem, és irgalmazz nekem.
25:12 Az én lábam egyenesen állott; * a gyülekezetekben áldalak téged, Uram!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. My eyes * are ever towards the Lord.
V. Memor fui nocte nóminis tui Dómine.
R. Et custodívi legem tuam.
V. In the night I have remembered thy name, O Lord:
R. And have kept thy law.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.

Lectio 1
Incipit liber Sapiéntiæ
Sap 1:1-4
1 Dilígite justítiam, qui judicátis terram, sentíte de Dómino in bonitáte et in simplicitáte cordis quǽrite illum;
2 Quóniam invenítur ab his qui non tentant illum, appáret autem eis qui fidem habent in illum.
3 Pervérsæ enim cogitatiónes séparant a Deo, probáta autem virtus córripit insipiéntes;
4 Quóniam in malévolam ánimam non introíbit sapiéntia, nec habitábit in córpore súbdito peccátis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. In princípio Deus ántequam terram fáceret, priúsquam abýssos constitúeret, priúsquam prodúceret fontes aquárum,
* Antequam montes collocaréntur, ante omnes colles generávit me Dóminus.
V. Quando præparábat cælos, áderam, cum eo cuncta compónens.
R. Antequam montes collocaréntur, ante omnes colles generávit me Dóminus.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.

Olvasmány 1
A Bölcsesség könyvének kezdete
Wis 1:1-4
1 Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében!
2 Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.
3 De az álnok gondolatok eltávolítanak Istentől, és a próbára tett mindenhatóság eltaszítja az eszteleneket.
4 Gonosz szándékú lélekbe nem tér be a bölcsesség, és nem vesz lakást olyan testben, amely a bűnnek szolgál.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. God possessed me in the beginning, before He made the earth, before He created the depths, before He caused the fountains of water to spring.
* Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
V. When He prepared the heavens, I was there with Him, ordering all things.
R. Before the mountains were settled, before there were any hills, did the Lord beget me.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.

Lectio 2
Sap 1:5-8
5 Spíritus enim sanctus disciplínæ effúgiet fictum et áuferet se a cogitatiónibus quæ sunt sine intelléctu et corripiétur a superveniénte iniquitáte.
6 Benígnus est enim spíritus sapiéntiæ et non liberábit malédicum a lábiis suis; quóniam renum illíus testis est Deus et cordis illíus scrutátor est verus, et linguæ ejus audítor:
7 Quóniam spíritus Dómini replévit orbem terrárum, et hoc quod cóntinet ómnia, sciéntiam habet vocis.
8 Propter hoc qui lóquitur iníqua non potest latére, nec prætériet illum corrípiens judícium.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Gyrum cæli circuívi sola, et in flúctibus maris ambulávi, in omni gente et in omni pópulo primátum ténui:
* Superbórum et sublímium colla própria virtúte calcávi.
V. Ego in altíssimis hábito, et thronus meus in colúmna nubis.
R. Superbórum et sublímium colla própria virtúte calcávi.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.

Olvasmány 2
Wis 1:5-8
5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és elriad, mihelyt igazságtalanság közelít.
6 Emberbarát lélek a bölcsesség, de nem hagyhatja büntetlenül a káromlót ajkai miatt. Mert Isten belelát a veséjébe, ismeri a szívét és hallja a szavait.
7 Mert az Úrnak lelke betölti a földkerekséget, tud minden szóról.
8 Ezért nem marad rejtekben senki sem, aki igazságtalanul beszél, és nem kerüli el a büntető igazságosság.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. alone compassed the circuit of heaven, and walked on the waves of the sea. In every nation and in every people, I held the first place.
* In the greatness of my strength have I trodden under my feet the necks of such as be haughty and proud.
V. I dwell in the highest places, and my throne is in a cloudy pillar.
R. In the greatness of my strength have I trodden under my feet the necks of such as be haughty and proud.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.

Lectio 3
Sap 1:9-11
9 In cogitatiónibus enim ímpii interrogátio erit, sermónum autem illíus audítio ad Deum véniet ad correptiónem iniquitátum illíus;
10 Quóniam auris zeli audit ómnia, et tumúltus murmuratiónum non abscondétur.
11 Custodíte ergo vos a murmuratióne, quæ nihil prodest, et a detractióne párcite linguæ, quóniam sermo obscúrus in vácuum non ibit, os autem quod mentítur occídit ánimam.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Emítte, Dómine, sapiéntiam de sede magnitúdinis tuæ, ut mecum sit et mecum labóret:
* Ut sciam, quid accéptum sit coram te omni témpore.
V. Da mihi, Dómine, sédium tuárum assistrícem sapiéntiam.
R. Ut sciam quid accéptum sit coram te omni témpore.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Ut sciam quid accéptum sit coram te omni témpore.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.

Olvasmány 3
Wis 1:9-11
9 Mert az istentelen terveit vizsgálat alá vetik; beszédének híre az Úr elé kerül, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket,
10 Hiszen mindent meghall a féltékeny fül, és a leghalkabb zúgolódás moraja sem marad titokban.
11 Kerüljétek hát a hasztalan zúgolódást, óvjátok nyelveteket a rágalmazástól, mert a titkos beszéd sem marad büntetlen, s a száj, amely hazudik, megöli a lelket.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. O send out wisdom from the throne of thy glory, O Lord, to be with me, and to labour with me,
* That I may know at all times what is pleasing unto thee.
V. Give me wisdom, O Lord, that sitteth by thy throne.
R. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. That I may know at all times what is pleasing unto thee.
Nocturn II.
Ant. Dóminus * defensor vitæ meæ
Psalmus 26 [7]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:1 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:2 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:2 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:3 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:3 Si exsúrgat advérsum me prǽlium, * in hoc ego sperábo.
26:4 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:4 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum ejus.
26:5 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo ejus hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:9 Adjútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:10 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:11 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:12 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:13 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Nocturn II.
Ant. The Lord is the defence * of my life
Zsoltár 26 [7]
26:1 Az Úr világosságom és szabadulásom, * kitől féljek?
26:1 Az Úr életem oltalmazója, * kitől remegjek?
26:2 Midőn ellenem közelednek a gonoszok, * hogy egyék húsomat,
26:2 Ellenségeim, kik engem szorongatnak, * maguk meggyengülnek és elesnek.
26:3 Ha tábor áll ellenem, * nem fél szívem.
26:3 Ha harc támad ellenem, * én akkor is bízom.
26:4 Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, * hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban;
26:4 Hogy lássam az Úr gyönyörűségét, * és látogassam az ő templomát.
26:5 Mert elrejtett engem az ő hajlékában, * a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,
26:6 Kősziklára emelt föl engem. * És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé.
26:6 Körüljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; * énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.
26:7 Hallgasd meg, Uram, szómat, mellyel hozzád kiáltottam; * könyörülj rajtam és hallgass meg engem.
26:8 Neked szólott szívem, az én orcám téged keresett; * a te orcádat keresem, Uram!
26:9 Ne fordítsd el tőlem orcádat; * ne térj el szolgádtól haragodban.
26:9 Légy segítőm; * ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én üdvözítő Istenem!
26:10 Mert atyám és anyám elhagytak engem: * az Úr pedig fölvesz engem.
26:11 Törvényt adj nekem, Uram, a te utadra; * és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.
26:12 Ne adj engem szorongatóim akaratának: * mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.
26:13 Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földén.
26:14 Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; * szíved legyen erős, és remélj az Úrban.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 27 [8]
27:1 Ad te, Dómine, clamábo, Deus meus, ne síleas a me: * nequándo táceas a me, et assimilábor descendéntibus in lacum.
27:2 Exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ dum oro ad te: * dum extóllo manus meas ad templum sanctum tuum.
27:3 Ne simul trahas me cum peccatóribus: * et cum operántibus iniquitátem ne perdas me.
27:3 Qui loquúntur pacem cum próximo suo, * mala autem in córdibus eórum.
27:4 Da illis secúndum ópera eórum, * et secúndum nequítiam adinventiónum ipsórum.
27:4 Secúndum ópera mánuum eórum tríbue illis: * redde retributiónem eórum ipsis.
27:5 Quóniam non intellexérunt ópera Dómini, et in ópera mánuum ejus * déstrues illos, et non ædificábis eos.
27:6 Benedíctus Dóminus: * quóniam exaudívit vocem deprecatiónis meæ.
27:7 Dóminus adjútor meus, et protéctor meus: * in ipso sperávit cor meum, et adjútus sum.
27:7 Et reflóruit caro mea: * et ex voluntáte mea confitébor ei.
27:8 Dóminus fortitúdo plebis suæ: * et protéctor salvatiónum Christi sui est.
27:9 Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ: * et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dóminus * defensor vitæ meæ
Zsoltár 27 [8]
27:1 Hozzád kiáltok, Uram, én Istenem, ne légy hallgatag irántam; * netalán, ha hallgatsz, hasonló legyek a sírgödörbe lemenőkhöz.
27:2 Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát, mikor imádkozom tehozzád; * mikor kezeimet fölemelem a te szent templomodhoz.
27:3 Ne ragadj el engem együtt a bűnösökkel, * és a gonosztevőkkel ne veszíts el engem,
27:3 Kik békességet szólanak felebarátjukkal, * szívükben pedig gonosz vagyon.
27:4 Fizess meg nekik cselekedeteik szerint, * és találmányaik gonoszsága szerint.
27:4 Kezeik cselekedetei szerint fizess nekik, * add vissza nekik a kölcsönt.
27:5 Mert nem ismerték az Úr cselekedeteit, és az ő kezei munkáit; * lerontod őket, és nem építed föl őket.
27:6 Áldott legyen az Úr, * mert meghallgatta könyörgésem szavát.
27:7 Az Úr az én segítőm és oltalmazóm; * benne bízott szívem, és megsegíttettem.
27:7 És testem újra virágzó lett; * és készakaratommal adok hálát neki.
27:8 Az Úr népének erőssége, * és oltalmazója az ő fölkentje üdvének.
27:9 Tartsd meg, Uram, a te népedet, és áldd meg örökségedet; * és igazgasd őket és magasztald fel őket mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. The Lord is the defence * of my life
Ant. Adoráte * Dóminum in aula sancta ejus
Psalmus 28 [9]
28:1 Afférte Dómino, fílii Dei: * afférte Dómino fílios aríetum.
28:2 Afférte Dómino glóriam et honórem, afférte Dómino glóriam nómini ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
28:3 Vox Dómini super aquas, Deus majestátis intónuit: * Dóminus super aquas multas.
28:4 Vox Dómini in virtúte: * vox Dómini in magnificéntia.
28:5 Vox Dómini confringéntis cedros: * et confrínget Dóminus cedros Líbani:
28:6 Et commínuet eas tamquam vítulum Líbani: * et diléctus quemádmodum fílius unicórnium.
28:7 Vox Dómini intercidéntis flammam ignis: * vox Dómini concutiéntis desértum: et commovébit Dóminus desértum Cades.
28:9 Vox Dómini præparántis cervos, et revelábit condénsa: * et in templo ejus omnes dicent glóriam.
28:10 Dóminus dilúvium inhabitáre facit: * et sedébit Dóminus Rex in ætérnum.
28:11 Dóminus virtútem pópulo suo dabit: * Dóminus benedícet pópulo suo in pace.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Worship the Lord * in His holy courts.
Zsoltár 28 [9]
28:1 Hozzatok az Úrnak, Isten fiai, * hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
28:2 Hozzatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsőséget; * imádjátok az Urat az ő szent tornácában.
28:3 Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene mennydörög; * az Úr a sok víz fölött.
28:4 Az Úr szava erőben, * az Úr szava dicsőségben jő.
28:5 Az Úr szava összetöri a cédrusokat; * az Úr összetöri a Libanon cédrusait;
28:6 és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, * mint az egyszarvúak fiát.
28:7 Az Úr szava szétvágja a tűz lángját. * Az Úr szava megrendíti a pusztát; és az Úr megmozdítja Kádes pusztáját.
28:9 Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sűrűket, * és az ő templomában mindnyájan dicsőséget mondanak.
28:10 Az Úr a vízözön felett uralkodik, * és az Úr, mint király, örökké fog ülni.
28:11 Az Úr erőt ad népének; * az Úr megáldja népét békességben.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 29 [10]
29:2 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:3 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:4 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:5 Psállite Dómino, sancti ejus: * et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
29:6 Quóniam ira in indignatióne ejus: * et vita in voluntáte ejus.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:8 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:9 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:10 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:10 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:11 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adjútor meus.
29:12 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:13 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Adoráte * Dóminum in aula sancta ejus
Zsoltár 29 [10]
29:2 Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségeimet fölöttem.
29:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, * és meggyógyítottál engem.
29:4 Uram, kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közül.
29:5 Zengjetek az Úrnak ti, az ő szentjei, * és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.
29:6 Mert büntetés van bosszankodásában, * és élet az ő jóakaratában.
29:6 Este betér a sírás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bővelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram, te jóvoltod szerint * erőt adtál dicsőségemnek.
29:8 De elfordítottad tőlem orcádat, * és megháborodtam.
29:9 Hozzád kiáltottam, Uram, * és Istenemnek könyörögtem.
29:10 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:10 Vajon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetni fogja-e igazságodat?
29:11 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítőm lett.
29:12 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szőrzsákomat, és körülvettél engem vigassággal,
29:13 Hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; * Uram, Istenem, hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Worship the Lord * in His holy courts.
Ant. In tua iustitia * líbera me Dómine
Psalmus 30 [11]
30:2 In te, Dómine, sperávi non confúndar in ætérnum: * in justítia tua líbera me.
30:3 Inclína ad me aurem tuam, * accélera ut éruas me.
30:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in domum refúgii: * ut salvum me fácias.
30:4 Quóniam fortitúdo mea, et refúgium meum es tu: * et propter nomen tuum dedúces me, et enútries me.
30:5 Edúces me de láqueo hoc, quem abscondérunt mihi: * quóniam tu es protéctor meus.
30:6 In manus tuas comméndo spíritum meum: * redemísti me, Dómine, Deus veritátis.
30:7 Odísti observántes vanitátes, * supervácue.
30:7 Ego autem in Dómino sperávi: * exsultábo, et lætábor in misericórdia tua.
30:8 Quóniam respexísti humilitátem meam, * salvásti de necessitátibus ánimam meam.
30:9 Nec conclusísti me in mánibus inimíci: * statuísti in loco spatióso pedes meos.
30:10 Miserére mei, Dómine, quóniam tríbulor: * conturbátus est in ira óculus meus, ánima mea, et venter meus:
30:11 Quóniam defécit in dolóre vita mea: * et anni mei in gemítibus.
30:11 Infirmáta est in paupertáte virtus mea: * et ossa mea conturbáta sunt.
30:12 Super omnes inimícos meos factus sum oppróbrium et vicínis meis valde: * et timor notis meis.
30:12 Qui vidébant me, foras fugérunt a me: * oblivióni datus sum, tamquam mórtuus a corde.
30:13 Factus sum tamquam vas pérditum: * quóniam audívi vituperatiónem multórum commorántium in circúitu.
30:14 In eo dum convenírent simul advérsum me, * accípere ánimam meam consiliáti sunt.
30:15 Ego autem in te sperávi, Dómine: * dixi: Deus meus es tu: in mánibus tuis sortes meæ.
30:16 Éripe me de manu inimicórum meórum, * et a persequéntibus me.
30:17 Illústra fáciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericórdia tua: * Dómine, non confúndar, quóniam invocávi te.
30:18 Erubéscant ímpii, et deducántur in inférnum: * muta fiant lábia dolósa.
30:19 Quæ loquúntur advérsus justum iniquitátem: * in supérbia, et in abusióne.
30:20 Quam magna multitúdo dulcédinis tuæ, Dómine, * quam abscondísti timéntibus te.
30:20 Perfecísti eis, qui sperant in te, * in conspéctu filiórum hóminum.
30:21 Abscóndes eos in abscóndito faciéi tuæ * a conturbatióne hóminum.
30:21 Próteges eos in tabernáculo tuo * a contradictióne linguárum.
30:22 Benedíctus Dóminus: * quóniam mirificávit misericórdiam suam mihi in civitáte muníta.
30:23 Ego autem dixi in excéssu mentis meæ: * Projéctus sum a fácie oculórum tuórum.
30:23 Ídeo exaudísti vocem oratiónis meæ, * dum clamárem ad te.
30:24 Dilígite Dóminum omnes sancti ejus: * quóniam veritátem requíret Dóminus, et retríbuet abundánter faciéntibus supérbiam.
30:25 Viríliter ágite, et confortétur cor vestrum, * omnes, qui sperátis in Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Deliver me * in Thy righteousness.
Zsoltár 30 [11]
30:2 Tebenned bízom, Uram, ne szégyenüljek meg mindörökké; * a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
30:3 Hajtsd hozzám füledet, * siess, hogy kiragadj engem.
30:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, * hogy megszabadíts engem.
30:4 Mert erősségem és oltalmam vagy te; * és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
30:5 Kiveszel engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; * mert te vagy oltalmazóm.
30:6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!
30:7 Gyűlölöd a hiúság hiábavaló * követőit;
30:7 én pedig az Úrban bíztam. * Örvendezek és vigadok a te irgalmasságodban;
30:8 Mert megtekintetted lealáztatásomat, * kiszabadítottad lelkemet a szükségből.
30:9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, * tágas helyre állítottad lábaimat.
30:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; * megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
30:11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, * és esztendeim a fohászkodásokban.
30:11 Erőm az ínségben elgyengült, * és csontjaim megrendültek.
30:12 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédaimnak, * és félelmévé ismerőimnek.
30:12 Akik láttak engem künn, futottak tőlem. * Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt;
30:13 Olyanná lettem, mint az összetört edény; * mert sok körüllakó szidalmazását hallottam;
30:14 Midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, * hogy elvegyék életemet.
30:15 Én pedig tebenned bíztam, Uram, * s mondtam: Te vagy az én Istenem! Kezeidben az én sorsom.
30:16 Ments meg engem ellenségeim kezéből * és üldözőimtől.
30:17 Világítson orcád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által. * Uram, ne szégyenüljek meg, mert segítségül hívtalak téged.
30:18 Szégyenüljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba; * némuljanak meg a csalárd ajkak,
30:19 Melyek az igaz ellen hamisságot szólanak * kevélységgel és megvetéssel.
30:20 Mily nagy, Uram, a te édességed sokasága, * melyet fönntartottál a téged félőknek;
30:20 Melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak * az emberek fiainak színe előtt.
30:21 Elrejted őket orcád rejtekében * az emberek háborgatása elől.
30:21 Megoltalmazod őket hajlékodban * a nyelvek ellenmondásától.
30:22 Áldott legyen az Úr: * mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.
30:23 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: * Elvettettem szemeid elől.
30:23 Azonban te meghallgattad imádságom szavát, * midőn hozzád kiáltottam.
30:24 Szeressétek az Urat, minden szentjei, * mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
30:25 Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg szíveteket * mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 31 [12]
31:1 Beáti quorum remíssæ sunt iniquitátes: * et quorum tecta sunt peccáta.
31:2 Beátus vir, cui non imputávit Dóminus peccátum, * nec est in spíritu ejus dolus.
31:3 Quóniam tácui, inveteravérunt ossa mea, * dum clamárem tota die.
31:4 Quóniam die ac nocte graváta est super me manus tua: * convérsus sum in ærúmna mea, dum confígitur spina.
31:5 Delíctum meum cógnitum tibi feci: * et injustítiam meam non abscóndi.
31:5 Dixi: Confitébor advérsum me injustítiam meam Dómino: * et tu remisísti impietátem peccáti mei.
31:6 Pro hac orábit ad te omnis sanctus, * in témpore opportúno.
31:6 Verúmtamen in dilúvio aquárum multárum, * ad eum non approximábunt.
31:7 Tu es refúgium meum a tribulatióne, quæ circúmdedit me: * exsultátio mea, érue me a circumdántibus me.
31:8 Intelléctum tibi dabo, et ínstruam te in via hac, qua gradiéris: * firmábo super te óculos meos.
31:9 Nolíte fíeri sicut equus et mulus, * quibus non est intelléctus.
31:9 In camo et freno maxíllas eórum constrínge, * qui non appróximant ad te.
31:10 Multa flagélla peccatóris, * sperántem autem in Dómino misericórdia circúmdabit.
31:11 Lætámini in Dómino et exsultáte, justi, * et gloriámini, omnes recti corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. In tua iustitia * líbera me Dómine
Zsoltár 31 [12]
31:1 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, * és kiknek bűneik elfödöztettek.
31:2 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számítja be a bűnt, * és kinek lelkében nincs álnokság.
31:3 Mivel hallgattam, megavultak csontjaim * egész napi kiáltásomban.
31:4 Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; * megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt.
31:5 Vétkemet megvallottam neked; * és hamisságomat nem titkoltam el.
31:5 Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; * és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét.
31:6 Ezért könyörögjön neked minden szent * alkalmas időben;
31:6 és a nagy vizek áradása * nem fog hozzá közeledni.
31:7 Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem; * te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől.
31:8 Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; * és rajtad lesznek szemeim.
31:9 Ne legyetek mint a ló és az öszvér, * melyeknek nincs értelmük.
31:9 Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, * kik hozzád nem közelednek.
31:10 Sok a bűnös ostora; * de az Úrban bízót irgalom veszi körül.
31:11 Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, * és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Deliver me * in Thy righteousness.
V. Média nocte surgébam ad confiténdum tibi.
R. Super jusitia justificatiónis tuæ.
V. I rose at midnight to give praise to thee.
R. For the judgments of thy justification.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.

Lectio 4
Ex libro Officiórum sancti Ambrósii Epíscopi
Lib. 1. Cap. 28 et 29
Magnus justítiæ splendor, quæ aliis potius nata quam sibi, communitátem et societátem nostram ádjuvat, excelsitátem tenet, ut suo judício ómnia subjécta habeat, opem aliis ferat, pecúniam cónferat, offícia non abnuat, pericula suscipiat aliena. Quis non cúperet hanc virtútis arcem tenére, nisi prima avarítia infirmaret atque inflecteret tantæ virtútis vigórem? Etenim dum augere opes, aggregare pecúnias, occupare terras possessiónibus cupimus, præstare divítiis; justítiæ formam exuimus, beneficéntiam communem amittimus.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Da mihi, Dómine, sédium tuárum assistrícem sapiéntiam, et noli me reprobáre a púeris tuis:
* Quóniam servus tuus sum ego, et fílius ancíllæ tuæ.
V. Mitte illam de sede magnitúdinis tuæ, ut mecum sit et mecum labóret.
R. Quóniam servus tuus sum ego, et fílius ancíllæ tuæ.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.

Olvasmány 4
From the Book of St Ambrose, Bishop of Milan, "On Offices."
Bk. i. c. 28.
Great is the glory of justice. She liveth for others rather than for herself. By her our commonwealth and fellowship are holpen. She holdeth such a pre-eminence that all things are subject unto her judgment. She helpeth others. She giveth wealth. She refuseth not to labour. She taketh upon her the dangers of others. Who would not desire to hold this castle of power and courage, if the covetousness of our first parents had not weakened and distorted the strength of our nerve But so it is, that, while we are fain to increase wealth, to put by money, to add lands to our possessions, or to make show of our abundance, we put off the image of justice, and lose charity toward our brethren.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Give me wisdom, O Lord, that sitteth by thy throne, and reject me not from among thy children.
* For I am thy servant and son of thine handmaid.
V. O send her out from the throne of thy glory, to be with me and to labour with me.
R. For I am thy servant and son of thine handmaid.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.

Lectio 5
Quanta autem justítia sit, ex hoc intelligi potest, quod nec locis, nec persónis, nec tempóribus excipitur, quæ étiam hostibus reservátur: ut si constitútus sit cum hoste aut locus aut dies prælio, advérsus justítiam putétur aut loco præveníre aut témpore. Interest enim utrum áliquis pugna aliqua et conflictu gravi capiátur, an superiore grátia, vel aliquo eventu. Si ergo in bello justítia valet, quanto magis in pace servanda est?
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Inítium sapiéntiæ timor Dómini:
* Intelléctus bonus ómnibus faciéntibus eum: laudátio ejus manet in sǽculum sǽculi.
V. Diléctio illíus custódia legum est: quia omnis sapiéntia timor Dómini.
R. Intelléctus bonus ómnibus faciéntibus eum: laudátio ejus manet in sǽculum sǽculi.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.

Olvasmány 5
How far-spreading is the field of justice appeareth by this, that there is excepted therefrom no place, person, or time, nay, she hath to do even as regards enemies, for if one be agreed with his enemy of a certain place, or day for battle, it should be deemed unjust to fall on him beforehand, at some other place, or time. For it is a very different thing, whether one get the better of another in a hard fight, or by skill, or by accident. If therefore in war justice hath place, how much more is she to be observed in time of peace
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. The fear of the Lord is the beginning of wisdom.
* A good understanding have all they that do His commandments. His praise endureth for ever.
V. Love is the keeping of her laws, for all wisdom is the fear of the Lord.
R. A good understanding have all they that do His commandments. His praise endureth for ever.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.

Lectio 6
Fundaméntum ergo est justítiæ fides. Justórum enim corda meditántur fidem: et qui se justus accusat, justítiam supra fidem cóllocat. Nam tunc justítia ejus appáret, si vera fateátur. Denique et Dóminus per Isaíam: Ecce, inquit, mitto lápidem in fundaméntum Sion: id est, Christum in fundaméntum Ecclésiæ. Fides enim ómnium Christus: Ecclésia autem quædam forma justítiæ est, commune jus ómnium: in commune orat, in commune operátur, in commune tentátur. Denique qui seípsum sibi ábnegat, ipse justus, ipse dignus Christo est. Ideo et Paulus fundaméntum pósuit Christum, ut supra eum ópera justítiæ locaremus, quia fides fundaméntum est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Verbum iníquum et dolósum longe fac a me, Dómine:
* Divítias et paupertátem ne déderis mihi, sed tantum víctui meo tríbue necessária.
V. Duo rogávi te, ne déneges mihi ántequam móriar.
R. Divítias et paupertátem ne déderis mihi, sed tantum víctui meo tríbue necessária.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Divítias et paupertátem ne déderis mihi, sed tantum víctui meo tríbue necessária.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.

Olvasmány 6
Honour is the foundation of justice. The thoughts in the hearts of just men are honourable thoughts and when the just man accuseth himself, it is honour that bringeth him to that just deed. Then is his justice made manifest by his honourable avowal. The Lord saith by Isaiah " Behold, I lay in Zion a foundation-stone" xxviii. 16, that is to say, He giveth Christ unto the Church to be her foundation. Christ is the true honour for all men, and the Church is as it were a figure of justice, being a commonwealth wherein all have rights, and which worketh as one, and suffereth as one. Whosoever denieth himself, the same is just, and worthy of Christ. Therefore also Paul saith " Other foundation can no man lay than that is laid, which is Jesus Christ " ( I Cor. iii. 11 ), and upon that foundation is it, that every building of justice must be raised. For the spirit of Christ is the true spirit of honour which is the foundation whereon justice resteth.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Lord, remove far from me vanity and lies.
*Give me neither poverty nor riches, but feed me with food convenient for me.
V. Two things have I required of thee deny me them not before I die.
R. Give me neither poverty nor riches, but feed me with food convenient for me.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. Give me neither poverty nor riches, but feed me with food convenient for me.
Nocturn III.
Ant. Allelúja * allelúja, allelúja
Canticum Isaiæ [13]
(Canticum Isaiæ * Isa 33:2-10)
33:2 Domine, miserere nostri, te enim exspectavimus; esto brachium nostrum in mane, et salus nostra in tempore tribulationis.
33:3 A voce angeli fugerunt populi, et ab exaltatione tua dispersæ sunt gentes.
33:4 Et congregabuntur spolia vestra sicut colligitur bruchus, velut cum fossæ plenæ fuerint de eo.
33:5 Magnificatus est Dominus, quoniam habitavit in excelso; implevit Sion judicio et justitia.
33:6 Et erit fides in temporibus tuis: divitiæ salutis sapientia et scientia; timor Domini ipse est thesaurus ejus.
33:7 Ecce videntes clamabunt foris; angeli pacis amare flebunt.
33:8 Dissipatæ sunt viæ, cessavit transiens per semitam: irritum factum est pactum, projecit civitates, non reputavit homines.
33:9 Luxit et elanguit terra; confusus est Libanus, et obsorduit: et factus est Saron sicut desertum, et concussa est Basan, et Carmelus.
33:10 Nunc consurgam, dicit Dominus; nunc exaltabor, nunc sublevabor.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Nocturn III.
Ant. Alleluia * alleluia, alleluia
Izajás éneke [13]
(Izajás éneke * Iz 33:2-10) *
33:2 Uram, könyörülj rajtunk, mert téged várunk; * légy a mi karunk reggel, és szabadulásunk a szorongatás idején.
33:3 Az angyal szava elől futnak a népek, * és midőn te fölemelkedel, elszélednek a nemzetek.
33:4 És egybegyűjtetnek ragadományaitok, mint összeszedetik a cserebogár, * mint midőn eltelnek a vermek azzal.
33:5 Fölséges az Úr, mert a magasságban lakik; * betölti Siont ítélettel és igazsággal.
33:6 És hit leszen a te idődben, az üdvösség gazdagságai, a bölcsesség és tudomány; * az Úr félelme, az az ő kincse.
33:7 Íme a látók kiáltanak ott kinn, * a békesség angyalai keservesen sírnak.
33:8 Elpusztultak az utak, megszűnt a járókelő az ösvényen; * fölbontatott a szövetség, megvetette a városokat, semminek tartotta az embereket.
33:9 Sír és elhervad a föld; megszégyenülten áll a Libanon és megrútulva, és Sáron olyan lett, mint a puszta, * és összerontatott Básán és Kármel.
33:10 Majd fölkelek, úgymond az Úr; * majd megdicsőíttetem, majd fölmagasztaltatom.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Canticum Isaiæ [14]
(Canticum Isaiæ * Isa 33:13-18)
33:13 Audite, qui longe estis, quæ fecerim; et cognoscite, vicini, fortitudinem meam.
33:14 Conterriti sunt in Sion peccatores; possedit tremor hypocritas. Quis poterit habitare de vobis cum igne devorante? quis habitabit ex vobis cum ardoribus sempiternis?
33:15 Qui ambulat in justitiis et loquitur veritatem, qui projicit avaritiam ex calumnia, et excutit manus suas ab omni munere, qui obturat aures suas ne audiat sanguinem, et claudit oculos suos ne videat malum.
33:16 Iste in excelsis habitabit; munimenta saxorum sublimitas ejus: panis ei datus est, aquæ ejus fideles sunt.
33:17 Regem in decore suo videbunt oculi ejus, cernent terram de longe.
33:18 Cor tuum meditabitur timorem: ubi est litteratus? ubi legis verba ponderans? ubi doctor parvulorum?
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.