Dominica V Post Epiphaniam III. Novembris ~ II. classis
Commemoratio: S. Martini Episcopi et Confessoris

Ad Matutinum    11-11-2018

Incipit
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.
V. Dómine, lábia +︎ mea apéries.
R. Et os meum annuntiábit laudem tuam.

Psalmus 3 [0]
3:2 Dómine, quid multiplicáti sunt qui tríbulant me? * multi insúrgunt advérsum me.
3:3 Multi dicunt ánimæ meæ: * Non est salus ipsi in Deo ejus.
3:4 Tu autem, Dómine, suscéptor meus es, * glória mea, et exáltans caput meum.
3:5 Voce mea ad Dóminum clamávi: * et exaudívit me de monte sancto suo.
3:6 Ego dormívi, et soporátus sum: * et exsurréxi, quia Dóminus suscépit me.
3:7 Non timébo míllia pópuli circumdántis me: * exsúrge, Dómine, salvum me fac, Deus meus.
3:8 Quóniam tu percussísti omnes adversántes mihi sine causa: * dentes peccatórum contrivísti.
3:9 Dómini est salus: * et super pópulum tuum benedíctio tua.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Kezdet
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!
V. Nyisd meg, +︎ Uram, ajkamat,
R. Hogy dicséretedet hirdesse szavam!

Zsoltár 3 [0]
3:2 Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak. * Sokan támadnak ellenem.
3:3 Sokan mondják lelkemnek: * Nincs neki szabadulása az ő Istenében.
3:4 Te pedig, Uram, az én oltalmazóm vagy; * az én dicsőségem, ki fölemeled fejemet.
3:5 Szómmal az Úrhoz kiáltottam; * és meghallgatott engem az ő szent hegyéről.
3:6 Én szenderegtem, és mély álomban voltam, * és fölkeltem; mert az Úr megtartott engem.
3:7 Nem félek az engem környező nép ezreitől; * kelj föl, Uram, szabadíts meg engem, én Istenem!
3:8 Mert te verted meg mind, kik ok nélkül ellenkeztek velem; * a bűnösök fogait összetörted.
3:9 Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Invitatorium {Antiphona ex Psalterio secundum tempora}
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Veníte, exsultémus Dómino, jubilémus Deo, salutári nostro: præoccupémus fáciem ejus in confessióne, et in psalmis jubilémus ei.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Quóniam Deus magnus Dóminus, et Rex magnus super omnes deos, quóniam non repéllet Dóminus plebem suam: quia in manu ejus sunt omnes fines terræ, et altitúdines móntium ipse cónspicit.
Ant. Qui fecit nos.
Quóniam ipsíus est mare, et ipse fecit illud, et áridam fundavérunt manus ejus (genuflectitur) veníte, adorémus, et procidámus ante Deum: plorémus coram Dómino, qui fecit nos, quia ipse est Dóminus, Deus noster; nos autem pópulus ejus, et oves páscuæ ejus.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Hódie, si vocem ejus audiéritis, nolíte obduráre corda vestra, sicut in exacerbatióne secúndum diem tentatiónis in desérto: ubi tentavérunt me patres vestri, probavérunt et vidérunt ópera mea.
Ant. Qui fecit nos.
Quadragínta annis próximus fui generatióni huic, et dixi; Semper hi errant corde, ipsi vero non cognovérunt vias meas: quibus jurávi in ira mea; Si introíbunt in réquiem meam.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Qui fecit nos.
Ant. Adorémus Dóminum, * Qui fecit nos.
Imádságra hívás {Antifóna a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Jertek, örvendezzünk az Úrnak, vigadjunk a mi szabadító Istenünknek: Járuljunk orcája elé hálaadással, és zsoltárokkal vigadjunk neki.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenek fölött, mert nem taszítja el népét az Úr; mert kezében vagyon a föld minden határa, és övéi a hegyek magasságai.
Ant. He is our Maker.
Mert övé a tenger, és ő alkotta azt, és az ő kezei alakították a szárazat. (térdet hajtunk) Jertek, imádva boruljunk le Isten előtt, és sírjunk az Úr előtt, ki minket alkotott: Mert ő a mi Urunk, Istenünk, és mi az ő legelőjének népe, és kezeinek juhai.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint ama bosszantással a kísértés napján a pusztában: hol megkísértettek engem atyáitok, próbára tettek engem, bár látták cselekedeteimet.
Ant. He is our Maker.
Negyven esztendeig bosszantott engem e nemzedék, és mondám; Ezek szívükben mindenkor tévelyegnek: És nem ismerték meg az én utaimat, úgy hogy megesküdtem haragomban; Nem mennek be az én nyugodalmamba.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. He is our Maker.
Ant. Let us worship the Lord, for * He is our Maker.
Hymnus {ex Psalterio secundum tempora}
Primo dierum ómnium,
Quo mundus extat cónditus,
Vel quo resúrgens Cónditor
Nos morte victa líberat.

Pulsis procul torpóribus
Surgámus omnes ócius,
Et nocte quærámus pium
Sicut prophetam nóvimus.

Nostras preces ut áudiat,
Suámque dextram pórrigat:
Et expiátos sórdibus
Reddat polórum sédibus.

Ut quique sacratíssimo
Hujus diéi témpore
Horis quiétis psállimus,
Donis beátis múneret.

Jam nunc patérna claritas
Te postulámus áffatim:
Absit libído sórdidans
Et omnis actus nóxius.

Ne fœda sit, vel lúbrica
Compágo nostri córporis,
Per quem Averni ígnibus
Ipsi cremémur ácrius.

Ob hoc Redémptor, quǽsumus,
Ut probra nostra díluas,
Vitæ perénnis cómmoda
Nobis benígne cónferas.

Quo carnis actu éxsules
Effecti ipsi cælibes,
Ut præstolamur cernui,
Melos canamus glóriæ.

* Præsta, Pater piíssime,
Patríque compar Únice,
Cum Spíritu Paráclito
Regnans per omne sǽculum.
Amen.
Himnusz {a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
A minden napok elsején,
Min a világ alkottatott,
S amelyen a Föltámadott
Legyőzte értünk a halált:

Fürgébben serkenjünk ma fel,
Az álom gőzét űzzük el,
Istent keressük éjszaka,
Ez a Próféta szózata.

Hogy hallja meg esdő imánk,
És jobbkezét terjessze ránk,
Hogy szennyeinktől szabadon
Hívjon magához egykoron.

Kik a nyugvás óráiban,
A napnak legszentebb szakán,
Zsolozsmaszóval áldjuk Őt:
Boldog kegyelmét nyerjük el.

Tehozzád, ó Atyai Fény,
Imádkozunk, hogy messze űzd
A szenvedély sötét tüzét
És mindent, ami ártana.

Testünk házát ne rontsa szenny,
Sem a sikamló ösztönök,
Ne lobbanjon e lángokon
Még lángolóbbra a Pokol.

Kérünk, Megváltónk, tégedet,
Mosd el híveid szégyenét
És kegyesen add meg nekik
Az örök élet édesét.

Engedd meg ezt, kegyes Atya,
S Atyának mása, egy Fia,
S te Szentlélek, Vigasztaló,
Mindörökön uralkodó.
Ámen.
Psalmi cum lectionibus {Antiphonæ ex Psalterio secundum tempora}
Nocturn I.

Ant. Dómine * in virtúte tua lætábitur rex.
Psalmus 20 [1]
20:2 Dómine, in virtúte tua lætábitur rex: * et super salutáre tuum exsultábit veheménter.
20:3 Desidérium cordis ejus tribuísti ei: * et voluntáte labiórum ejus non fraudásti eum.
20:4 Quóniam prævenísti eum in benedictiónibus dulcédinis: * posuísti in cápite ejus corónam de lápide pretióso.
20:5 Vitam pétiit a te: * et tribuísti ei longitúdinem diérum in sǽculum, et in sǽculum sǽculi.
20:6 Magna est glória ejus in salutári tuo: * glóriam et magnum decórem impónes super eum.
20:7 Quóniam dabis eum in benedictiónem in sǽculum sǽculi: * lætificábis eum in gáudio cum vultu tuo.
20:8 Quóniam rex sperat in Dómino: * et in misericórdia Altíssimi non commovébitur.
20:9 Inveniátur manus tua ómnibus inimícis tuis: * déxtera tua invéniat omnes, qui te odérunt.
20:10 Pones eos ut clíbanum ignis in témpore vultus tui: * Dóminus in ira sua conturbábit eos, et devorábit eos ignis.
20:11 Fructum eórum de terra perdes: * et semen eórum a fíliis hóminum.
20:12 Quóniam declinavérunt in te mala: * cogitavérunt consília, quæ non potuérunt stabilíre.
20:13 Quóniam pones eos dorsum: * in relíquiis tuis præparábis vultum eórum.
20:14 Exaltáre, Dómine, in virtúte tua: * cantábimus et psallémus virtútes tuas.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Zsoltárok és olvasmányok {Antifónák a zsoltáros részből az egyházi év szerint}
Nocturn I.

Ant. The king rejoices * in Thy strength, O Lord.
Zsoltár 20 [1]
20:2 Uram, a te erődben vigad a király, * és szabadításodon fölötte igen örvendez.
20:3 Szíve kívánságát megadtad neki, * és ajkai óhajtását nem tagadtad meg tőle.
20:4 Mert megelőzted őt az édesség áldásaival; * fejére koronát tettél drágakőből.
20:5 Életet kért tőled, * és napok hosszaságát adtad neki örökké, és mindörökkön-örökké.
20:6 Nagy az ő dicsősége a te szabadításodban; * dicsőséget és nagy ékességet teszel rája.
20:7 Mert áldássá teszed őt mindörökkön-örökké; * megvigasztalod őt a te színed örömével.
20:8 Mert a király az Úrban bízik; * és a Fölségesnek irgalmában nem fog ingadozni.
20:9 Találja meg kezed minden ellenségedet; * a te jobbod találja meg mind, akik téged gyűlölnek.
20:10 Hasonlókká teszed őket a tüzes kemencéhez megjelenésed idején; * az Úr megháborítja őket haragjában, és tűz emészti meg őket.
20:11 Gyümölcsüket a földről elveszted, * és ivadékukat az emberek fiai közül.
20:12 Mert gonoszt végeztek ellened; * tanácsokat gondoltak, melyeket véghez nem vihettek.
20:13 Mert hátat fordítani kényszeríted őket, * orcájukra igazítván hátrahagyott nyilaidat.
20:14 Magasztaltassál föl, Uram, a te erődben, * hogy énekeljük és zengjük erődet.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 21 [2]
21:2 Deus, Deus meus, réspice in me: quare me dereliquísti? * longe a salúte mea verba delictórum meórum.
21:3 Deus meus, clamábo per diem, et non exáudies: * et nocte, et non ad insipiéntiam mihi.
21:4 Tu autem in sancto hábitas, * laus Israël.
21:5 In te speravérunt patres nostri: * speravérunt, et liberásti eos.
21:6 Ad te clamavérunt, et salvi facti sunt: * in te speravérunt, et non sunt confúsi.
21:7 Ego autem sum vermis, et non homo: * oppróbrium hóminum, et abjéctio plebis.
21:8 Omnes vidéntes me, derisérunt me: * locúti sunt lábiis, et movérunt caput.
21:9 Sperávit in Dómino, erípiat eum: * salvum fáciat eum, quóniam vult eum.
21:10 Quóniam tu es, qui extraxísti me de ventre: * spes mea ab ubéribus matris meæ. In te projéctus sum ex útero:
21:11 De ventre matris meæ Deus meus es tu, * ne discésseris a me:
21:12 Quóniam tribulátio próxima est: * quóniam non est qui ádjuvet.
21:13 Circumdedérunt me vítuli multi: * tauri pingues obsedérunt me.
21:14 Aperuérunt super me os suum, * sicut leo rápiens et rúgiens.
21:15 Sicut aqua effúsus sum: * et dispérsa sunt ómnia ossa mea.
21:15 Factum est cor meum tamquam cera liquéscens * in médio ventris mei.
21:16 Áruit tamquam testa virtus mea, et lingua mea adhǽsit fáucibus meis: * et in púlverem mortis deduxísti me.
21:17 Quóniam circumdedérunt me canes multi: * concílium malignántium obsédit me.
21:17 Fodérunt manus meas et pedes meos: * dinumeravérunt ómnia ossa mea.
21:18 Ipsi vero consideravérunt et inspexérunt me: * divisérunt sibi vestiménta mea, et super vestem meam misérunt sortem.
21:20 Tu autem, Dómine, ne elongáveris auxílium tuum a me: * ad defensiónem meam cónspice.
21:21 Érue a frámea, Deus, ánimam meam: * et de manu canis únicam meam:
21:22 Salva me ex ore leónis: * et a córnibus unicórnium humilitátem meam.
21:23 Narrábo nomen tuum frátribus meis: * in médio ecclésiæ laudábo te.
21:24 Qui timétis Dóminum, laudáte eum: * univérsum semen Jacob, glorificáte eum.
21:25 Tímeat eum omne semen Israël: * quóniam non sprevit, neque despéxit deprecatiónem páuperis:
21:25 Nec avértit fáciem suam a me: * et cum clamárem ad eum, exaudívit me.
21:26 Apud te laus mea in ecclésia magna: * vota mea reddam in conspéctu timéntium eum.
21:27 Edent páuperes, et saturabúntur: et laudábunt Dóminum qui requírunt eum: * vivent corda eórum in sǽculum sǽculi.
21:28 Reminiscéntur et converténtur ad Dóminum * univérsi fines terræ:
21:28 Et adorábunt in conspéctu ejus * univérsæ famíliæ géntium.
21:29 Quóniam Dómini est regnum: * et ipse dominábitur géntium.
21:30 Manducavérunt et adoravérunt omnes pingues terræ: * in conspéctu ejus cadent omnes qui descéndunt in terram.
21:31 Et ánima mea illi vivet: * et semen meum sérviet ipsi.
21:32 Annuntiábitur Dómino generátio ventúra: * et annuntiábunt cæli justítiam ejus pópulo qui nascétur, quem fecit Dóminus.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dómine in virtúte tua lætábitur rex.
Zsoltár 21 [2]
21:2 Istenem, én Istenem, tekints rám; miért hagytál el engem? * Szabadulásomat eltávolítják vétkeim kiáltásai.
21:3 Én Istenem, napestig kiáltok, és nem hallgatsz meg; * és éjjel, és nem hasztalanul-e rám nézve?
21:4 Te pedig a szent helyen lakol, * Izrael dicsérete!
21:5 Tebenned bíztak atyáink; * bíztak, és megszabadítottad őket.
21:6 Hozzád kiáltottak, és megszabadultak; * tebenned bíztak, és meg nem szégyenültek.
21:7 Én pedig féreg vagyok, és nem ember; * emberek gyalázata és a nép megvetése.
21:8 Mindnyájan, kik látnak engem, kigúnyolnak engem, * félrevonják ajkukat, és fejüket hajtogatják.
21:9 Az Úrban bízott, mentse meg őt, * szabadítsa meg őt, mert kedveli őt.
21:10 Mert te vagy, ki engem kivontál a méhből; * én reménységem anyám emlőjétől. Hozzád utasíttattam a méhtől fogva;
21:11 én Istenem vagy te anyám méhétől. * Ne távozzál el tőlem,
21:12 Mert a szorongatás közel vagyon; * mivel nincs, ki segítsen.
21:13 Sok tulok vett engem körül; * kövér bikák környeztek meg engem;
21:14 Rám tátották szájukat, * mint a ragadozó és ordító oroszlán.
21:15 Mint a víz, kiöntettem, * minden csontom elvált.
21:15 Mint a megolvadt viasz, olyan lett szívem * testem belsejében.
21:16 Erőm kiszáradt, mint a cserép, és nyelvem ínyemhez ragadt; * és a halál porába vittél engem.
21:17 Mert körülvett engem a sok eb; * a gonoszok gyülekezete körülkerített engem.
21:17 Átlyuggatták kezeimet és lábaimat, * megszámlálták minden csontomat;
21:18 ők pedig néztek és szemléltek engem, * elosztották maguk közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek.
21:20 De te, Uram, ne távoztasd el tőlem segítségedet, * figyelj az én oltalmamra.
21:21 Mentsd meg, ó Isten, lelkemet a fegyvertől; * és egyetlenemet az eb kezéből.
21:22 Szabadíts meg engem az oroszlán szájából; * engem, lealázottat, az egyszarvúak szarvaitól.
21:23 Hirdetni fogom nevedet atyámfiainak, * a gyülekezetnek közepette dicsérlek téged.
21:24 Kik félitek az Urat, dicsérjétek őt; * Jákob minden ivadéka, dicsőítsétek őt.
21:25 Félje őt Izrael minden ivadéka; * mert nem utálta és nem vetette meg a szegény könyörgését,
21:25 Orcáját sem fordította el tőlem; * mikor kiáltottam hozzája, meghallgatott engem.
21:26 Nálad vagyon dicséretem a nagy gyülekezetben; * fogadásaimat beteljesítem a téged félők színe előtt.
21:27 Enni fognak a szegények, és megelégszenek, és dicsérik az Urat, kik őt keresik; * szíveik élni fognak örökkön-örökké.
21:28 Megemlékezik és megtér az Úrhoz * a föld minden határa;
21:28 és imádkozni fog az ő színe előtt * a pogányok minden nemzetsége.
21:29 Mert az Úré az ország; * és ő uralkodni fog a pogányokon.
21:30 Esznek és imádják őt a föld minden kövérei; * az ő színe előtt leborulnak mindnyájan, kik a földbe mennek.
21:31 És az én lelkem neki él, * és ivadékom neki fog szolgálni.
21:32 Az Úrról fog neveztetni a következő nemzedék; * és az egek hirdetni fogják az ő igazságát a népnek, mely születik, melyet az Úr teremtett.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. The king rejoices in Thy strength, O Lord.
Ant. Dóminus regit me * et nihil mihi déerit: in loco páscuæ ibi me collocávit.
Psalmus 22 [3]
22:1 Dóminus regit me, et nihil mihi déerit: in loco páscuæ ibi me collocávit.
22:2 Super aquam refectiónis educávit me: * ánimam meam convértit.
22:3 Dedúxit me super sémitas justítiæ, * propter nomen suum.
22:4 Nam, et si ambulávero in médio umbræ mortis, non timébo mala: * quóniam tu mecum es.
22:4 Virga tua, et báculus tuus: * ipsa me consoláta sunt.
22:5 Parásti in conspéctu meo mensam, * advérsus eos, qui tríbulant me.
22:5 Impinguásti in óleo caput meum: * et calix meus inébrians quam præclárus est!
22:6 Et misericórdia tua subsequétur me * ómnibus diébus vitæ meæ:
22:6 Et ut inhábitem in domo Dómini, * in longitúdinem diérum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. The Lord ruleth me * and I shall want nothing. He hath set me in a place of pasture.
Zsoltár 22 [3]
22:1 Az Úr igazgat engem, és semmi híjával nem leszek; * a legelés helyére fektetett engem;
22:2 A megújulás vize mellett nevelt engem; * lelkemet megtérítette,
22:3 Az igazság ösvényein hordozott engem * az ő nevéért.
22:4 Mert ha a halál árnyéka közepette járok is, nem félek a rosszaktól: * mivel te velem vagy.
22:4 A te vessződ és botod, * azok vigasztaltak engem.
22:5 Asztalt készítettél előttem * azok ellen, kik engem szorongatnak.
22:5 Megkented olajjal fejemet; * és az én kedvet adó poharam mely jeles!
22:6 És a te irgalmasságod követ engem * életem teljes napjaiban;
22:6 Hogy az Úr házában lakjam * hosszú ideig.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 23 [4]
23:1 Dómini est terra, et plenitúdo ejus: * orbis terrárum, et univérsi qui hábitant in eo.
23:2 Quia ipse super mária fundávit eum: * et super flúmina præparávit eum.
23:3 Quis ascéndet in montem Dómini? * aut quis stabit in loco sancto ejus?
23:4 Ínnocens mánibus et mundo corde, * qui non accépit in vano ánimam suam, nec jurávit in dolo próximo suo.
23:5 Hic accípiet benedictiónem a Dómino: * et misericórdiam a Deo, salutári suo.
23:6 Hæc est generátio quæréntium eum, * quæréntium fáciem Dei Jacob.
23:7 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:8 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus fortis et potens: Dóminus potens in prǽlio.
23:9 Attóllite portas, príncipes, vestras, et elevámini, portæ æternáles: * et introíbit Rex glóriæ.
23:10 Quis est iste Rex glóriæ? * Dóminus virtútum ipse est Rex glóriæ.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dóminus regit me et nihil mihi déerit: in loco páscuæ ibi me collocávit.
Zsoltár 23 [4]
23:1 Az Úré a föld és annak teljessége; * a föld kereksége, és mindnyájan, kik benne laknak.
23:2 Mert ő tengerekre alapította azt; * és folyóvizekre állította azt.
23:3 Ki megy föl az Úr hegyére? * Vagy ki fog állani az ő szent helyén?
23:4 Az ártatlan kezű s a tiszta szívű, * ki lelkét nem adta hiúságra, sem álnoksággal nem esküdött felebarátjának;
23:5 Az veszen áldást az Úrtól, * és irgalmat az ő szabadító Istenétől.
23:6 Ez az őt keresők nemzetsége, * kik Jákob Istene orcáját keresik.
23:7 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:8 Ki ez a dicsőség királya? * Az erős és hatalmas Úr, a hatalmas Úr a harcon.
23:9 Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, és emelkedjetek föl, örök ajtók, * hogy bemenjen a dicsőség királya.
23:10 Ki ez a dicsőség királya? * A seregek Ura, ő a dicsőség királya.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. The Lord ruleth me and I shall want nothing. He hath set me in a place of pasture.
Ant. Óculi mei * semper ad Dóminum.
Psalmus 24 [5]
24:1 Ad te, Dómine, levávi ánimam meam: * Deus meus, in te confído, non erubéscam.
24:3 Neque irrídeant me inimíci mei: * étenim univérsi, qui sústinent te, non confundéntur.
24:4 Confundántur omnes iníqua agéntes * supervácue.
24:4 Vias tuas, Dómine, demónstra mihi: * et sémitas tuas édoce me.
24:5 Dírige me in veritáte tua, et doce me: * quia tu es, Deus, salvátor meus, et te sustínui tota die.
24:6 Reminíscere miseratiónum tuárum, Dómine, * et misericordiárum tuárum, quæ a sǽculo sunt.
24:7 Delícta juventútis meæ, * et ignorántias meas ne memíneris.
24:7 Secúndum misericórdiam tuam meménto mei tu: * propter bonitátem tuam, Dómine.
24:8 Dulcis et rectus Dóminus: * propter hoc legem dabit delinquéntibus in via.
24:9 Díriget mansuétos in judício: * docébit mites vias suas.
24:10 Univérsæ viæ Dómini, misericórdia et véritas, * requiréntibus testaméntum ejus et testimónia ejus.
24:11 Propter nomen tuum, Dómine, propitiáberis peccáto meo: * multum est enim.
24:12 Quis est homo qui timet Dóminum? * legem státuit ei in via, quam elégit.
24:13 Ánima ejus in bonis demorábitur: * et semen ejus hereditábit terram.
24:14 Firmaméntum est Dóminus timéntibus eum: * et testaméntum ipsíus ut manifestétur illis.
24:15 Óculi mei semper ad Dóminum: * quóniam ipse evéllet de láqueo pedes meos.
24:16 Réspice in me, et miserére mei: * quia únicus et pauper sum ego.
24:17 Tribulatiónes cordis mei multiplicátæ sunt: * de necessitátibus meis érue me.
24:18 Vide humilitátem meam, et labórem meum: * et dimítte univérsa delícta mea.
24:19 Réspice inimícos meos quóniam multiplicáti sunt, * et ódio iníquo odérunt me.
24:20 Custódi ánimam meam, et érue me: * non erubéscam quóniam sperávi in te.
24:21 Innocéntes et recti adhæsérunt mihi: * quia sustínui te.
24:22 Líbera, Deus, Israël, * ex ómnibus tribulatiónibus suis.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. My eyes * are ever towards the Lord.
Zsoltár 24 [5]
24:1 Tehozzád emelem föl, Uram, lelkemet; * én Istenem, tebenned bízom, meg ne piruljak,
24:3 és ne nevessenek ki engem az én ellenségeim; * mert mindazok, kik téged várnak, meg nem szégyenülnek.
24:4 Szégyenüljenek meg mindnyájan, kik gonoszságot cselekszenek * oktalanul.
24:4 A te utaidat, Uram, mutasd meg nekem, * és ösvényeidre taníts meg engem.
24:5 Vezess engem igazságod szerint, taníts engem; * mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és egész nap téged vártalak.
24:6 Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről * és irgalmadról, melyek öröktől valók.
24:7 Ifjúságom vétkeiről * és tudatlanságaimról ne emlékezzél meg.
24:7 Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam; * a te jóvoltodért, Uram!
24:8 Jóságos és igazságos az Úr: * azért fog adni törvényt az útban tévedezőknek;
24:9 Az engedelmeseket vezérli az ítéletben, * a szelídeket megtanítja utaira.
24:10 Az Úr minden útja irgalom és igazság * azoknak, kik szövetségét és bizonyságtételeit megtartják.
24:11 A te nevedért, Uram, kegyelmezz bűnömnek; * mert sok az.
24:12 Kicsoda az ember, ki az Urat féli? * Törvényt szabott annak az úton, melyet válasszon.
24:13 Annak lelke a jóban megmarad, * és ivadéka örökleni fogja a földet.
24:14 Az Úr erőssége az őt félőknek; * és az ő szövetsége, hogy kinyilatkoztassék nekik.
24:15 Szemeim mindenkor az Úron vannak; * mert lábaimat ő vonja ki a tőrből.
24:16 Tekints rám és könyörülj rajtam; * mert én egyes és szegény vagyok.
24:17 Szívem szorongatásai megsokasodtak; * szükségeimből ments ki engem.
24:18 Nézd lealáztatásomat és gyötrelmemet; * és bocsásd meg minden vétkemet.
24:19 Tekintsd ellenségeimet, mert megsokasodtak, * és igaztalan gyűlölséggel gyűlölnek engem.
24:20 Őrizd meg lelkemet, és ments ki engem; * nem pirulok meg, mert benned bíztam.
24:21 Az ártatlanok és igazak hozzám ragaszkodnak, * mert téged vártalak.
24:22 Szabadítsd meg, Isten, Izraelt * minden szorongatásából.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 25 [6]
25:1 Júdica me, Dómine, quóniam ego in innocéntia mea ingréssus sum: * et in Dómino sperans non infirmábor.
25:2 Proba me, Dómine, et tenta me: * ure renes meos et cor meum.
25:3 Quóniam misericórdia tua ante óculos meos est: * et complácui in veritáte tua.
25:4 Non sedi cum concílio vanitátis: * et cum iníqua geréntibus non introíbo.
25:5 Odívi ecclésiam malignántium: * et cum ímpiis non sedébo.
25:6 Lavábo inter innocéntes manus meas: * et circúmdabo altáre tuum, Dómine:
25:7 Ut áudiam vocem laudis, * et enárrem univérsa mirabília tua.
25:8 Dómine, diléxi decórem domus tuæ, * et locum habitatiónis glóriæ tuæ.
25:9 Ne perdas cum ímpiis, Deus, ánimam meam, * et cum viris sánguinum vitam meam:
25:10 In quorum mánibus iniquitátes sunt: * déxtera eórum repléta est munéribus.
25:11 Ego autem in innocéntia mea ingréssus sum: * rédime me, et miserére mei.
25:12 Pes meus stetit in dirécto: * in ecclésiis benedícam te, Dómine.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Óculi mei semper ad Dóminum.
Zsoltár 25 [6]
25:1 Ítélj meg engem, Uram, mert én ártatlanságomban jártam; * és az Úrban bízván, nem fogok lankadni.
25:2 Próbálj meg engem, Uram, és kísérts meg engem; * égesd veséimet és szívemet.
25:3 Mert a te irgalmasságod szemeim előtt vagyon; * és gyönyörködöm igazságodban.
25:4 Nem ültem a hiúság gyülekezetében; * és a gonosztevőkkel nem járok.
25:5 Gyűlöltem a gonosztevők gyülekezetét; * és az istentelenekkel nem ülök.
25:6 Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, * és körülveszem, Uram, a te oltárodat.
25:7 Hogy halljam a dicséret szózatát, * és elbeszéljem minden csodádat.
25:8 Uram, szeretem a te házad ékességét, * és a te dicsőséged lakhelyét.
25:9 Isten, ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet, * és a vérszopó férfiakkal életemet,
25:10 Kiknek kezeikben gonoszság vagyon, * jobb kezük tele ajándékokkal.
25:11 Én pedig ártatlanságomban jártam; * válts meg engem, és irgalmazz nekem.
25:12 Az én lábam egyenesen állott; * a gyülekezetekben áldalak téged, Uram!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. My eyes are ever towards the Lord.
V. Memor fui nocte nóminis tui Dómine.
R. Et custodívi legem tuam.
V. In the night I have remembered thy name, O Lord:
R. And have kept thy law.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Exáudi, Dómine Jesu Christe, preces servórum tuórum, et miserére nobis: Qui cum Patre et Spíritu Sancto vivis et regnas in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Hallgasd meg, Urunk Jézus Krisztus, szolgáid könyörgését és irgalmazz nekünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol mindörökkön-örökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Benedictióne perpétua benedícat nos Pater ætérnus. Amen.

Lectio 1
Incipit liber Daniélis Prophétæ
Dan 1:1-4
1 Anno tértio regni Jóakim regis Juda, venit Nabuchodónosor, rex Babylónis, in Jerúsalem et obsédit eam:
2 Et trádidit Dóminus in manu ejus Jóakim, regem Juda, et partem vasórum domus Dei: et asportávit ea in terra Sénnaar in domum dei sui, et vasa íntulit in domum thesáuri dei sui.
3 Et ait rex Asphenez præpósito eunuchórum, ut introdúceret de fíliis Israël, et de sémine régio et tyrannórum,
4 Púeros, in quibus nulla esset mácula, decóros forma, et erudítos omni sapiéntia, cautos sciéntia, et doctos disciplína, et qui possent stare in palátio regis, ut docéret eos lítteras et linguam Chaldæórum.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Vidi Dóminum sedéntem super sólium excélsum et elevátum, et plena erat omnis terra majestáte ejus:
* Et ea, quæ sub ipso erant, replébant templum.
V. Séraphim stabant super illud: sex alæ uni, et sex alæ álteri.
R. Et ea, quæ sub ipso erant, replébant templum.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Maradandó áldással áldjon meg minket az örök Isten. Ámen.

Olvasmány 1
Dániel Próféta könyvének kezdete
Dan 1:1-4
1 Jojakim júdeai király uralkodásának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Bábel királya felvonult Jeruzsálem ellen, és ostrom alá fogta.
2 Az Úr kezébe adta Jojákimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte őket, s az edényeket istenének templomában helyezte el.
3 A király meghagyta Aspenáznak, udvari emberei főnökének, hogy válogasson ki Izrael fiai közül néhány királyi vérből vagy előkelő családból származó ifjat.
4 Legyenek teljesen hibátlanok, csinos külsejűek, jártasak minden bölcsességben, műveltek és képzettek. Legyenek tehát alkalmasak rá, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek. Aspenáznak meg kellett őket tanítania a káldeusok írására és nyelvére.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. I saw the Lord sitting upon a throne, high and lifted up, and the whole earth was full of His glory;
* And His train filled the temple.
V. Above it stood the Seraphim each one had six wings.
R. And His train filled the temple.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Unigénitus Dei Fílius nos benedícere et adjuváre dignétur. Amen.

Lectio 2
Dan 1:5-7
5 Et constítuit eis rex annónam per síngulos dies de cibis suis, et de vino unde bibébat ipse, ut enutríti tribus annis, póstea starent in conspéctu regis.
6 Fuérunt ergo inter eos de fíliis Juda, Dániel, Ananías, Mísaël, et Azarías.
7 Et impósuit eis præpósitus eunuchórum nómina: Daniéli, Baltássar; Ananíæ, Sidrach; Misaéli, Misach; et Azaríæ, Abdénago.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Aspice, Dómine, de sede sancta tua, et cógita de nobis: inclína, Deus meus, aurem tuam et audi:
* Aperi óculos tuos et vide tribulatiónem nostram.
V. Qui regis Israël, inténde, qui dedúcis velut ovem Joseph.
R. Aperi óculos tuos et vide tribulatiónem nostram.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Isten Egyszülött Fia méltóztasson megáldani és támogatni minket. Ámen.

Olvasmány 2
Dan 1:5-7
5 A király a királyi ételekből rendelt nekik ellátást minden egyes napra, és abból a borból, amelyet maga is ivott. Így kellett három éven át nevelkedniük, hogy aztán szolgálatot teljesítsenek a király színe előtt.
6 Ezek között volt Júda törzséből Dániel, Hananja, Misael és Azarja.
7 Az udvari emberek főnöke azonban új nevet adott nekik: Dánielt Béltsacárnak, Hanaját Sadráknak, Misaelt Mesaknak és Azarját Abednegónak nevezte el.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Look down, O Lord, from the dwelling-place of thine holiness, and take thought for us. O my God, incline thine ear, and hear.
* Open thine eyes, and behold our desolation.
V. Give ear, O Shepherd of Israel, Thou That leadest Joseph like a flock.
R. Open thine eyes, and behold our desolation.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Spíritus Sancti grátia illúminet sensus et corda nostra. Amen.

Lectio 3
Dan 1:8-10
8 Propósuit autem Dániel in corde suo, ne polluerétur de mensa regis, neque de vino potus ejus: et rogávit eunuchórum præpósitum ne contaminarétur.
9 Dedit autem Deus Daniéli grátiam et misericórdiam in conspéctu príncipis eunuchórum.
10 Et ait princeps eunuchórum ad Daniélem: Tímeo ego dóminum meum regem, qui constítuit vobis cibum et potum: qui, si víderit vultus vestros macilentióres præ céteris adolescéntibus coǽvis vestris, condemnábitis caput meum regi.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Aspice, Dómine, quia facta est desoláta cívitas plena divítiis, sedet in tristítia dómina géntium:
* Non est qui consolétur eam, nisi tu, Deus noster.
V. Plorans plorávit in nocte, et lácrimæ ejus in maxíllis ejus.
R. Non est qui consolétur eam, nisi tu, Deus noster.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A Szentlélek kegyelme világosítsa meg érzékeinket és szívünket. Ámen.

Olvasmány 3
Dan 1:8-10
8 Dániel azonban elhatározta magában, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és a borral. Azért arra kérte az udvari emberek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie.
9 Bár az Isten az udvari emberek főnökében jóindulatot és irgalmat ébresztett Dániel iránt,
10 Az udvari emberek főnöke mégis ezt felelte Dánielnek: "Félek uramtól, a királytól, aki maga szabta meg számotokra az ételt és italt. Ha úgy látja, hogy arcotok soványabb, mint a veletek egykorú ifjaké, én leszek érte felelős a király előtt."
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Consider, O Lord, how that the city sitteth solitary that was full of riches; how is she become as a widow, she that was great among the nations;
* She hath none to comfort her, save thee, O our God.
V. She weepeth sore in the night, and her tears are on her cheeks.
R. She hath none to comfort her, save thee, O our God.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. In unitáte Sancti Spíritus, benedícat nos Pater et Fílius. Amen.

Lectio 4
Dan 1:11-15
11 Et dixit Dániel ad Málasar, quem constitúerat princeps eunuchórum super Daniélem, Ananíam, Misaélem et Azaríam:
12 Tenta nos, óbsecro, servos tuos, diébus decem, et dentur nobis legúmina ad vescéndum, et aqua ad bibéndum:
13 Et contempláre vultus nostros, et vultus puerórum, qui vescúntur cibo régio: et, sicut víderis, fácies cum servis tuis.
14 Qui, audíto sermóne hujuscémodi, tentávit eos diébus decem.
15 Post dies autem decem, apparuérunt vultus eórum melióres, et corpulentióres præ ómnibus púeris, qui vescebántur cibo régio.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Redémit pópulum suum et liberávit eum, et vénient et exsultábunt in monte Sion et gaudébunt de bonis Dómini super fruménto, vino et óleo,
* Et ultra non esúrient.
V. Erítque ánima eórum quasi hortus irríguus.
R. Et ultra non esúrient.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Et ultra non esúrient.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.

Olvasmány 4
Dan 1:11-15
11 Ekkor Dániel a felügyelőt kérte meg, akit az udvari emberek főnöke Dániel, Hananja, Misael és Azarja fölé rendelt:
12 "Csak tíz napig tégy próbát szolgáiddal! Adass nekünk főzeléket ételül és vizet italul!
13 Akkor vedd szemügyre a mi arcunkat meg a királyi ételekből táplálkozó ifjak arcát. Aztán tégy úgy szolgáiddal, ahogyan jónak látod!"
14 Hallgatott is a tanácsukra és tíz napig próbára tette őket.
15 Tíz nap múlva külsejükben csinosabbnak és jobban tápláltaknak látszottak, mint a többi ifjak, akik királyi ételeket ettek.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. He hath redeemed His people, and ransomed them therefore they shall come and sing in the height of Zion, and shall rejoice in the goodness of the Lord, for wheat, and for wine, and for oil
* And they shall hunger no more.
V. And their soul shall be as a watered garden.
R. And they shall hunger no more.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. And they shall hunger no more.
Nocturn II.

Ant. Dóminus * defénsor vitæ meæ.
Psalmus 26 [7]
26:1 Dóminus illuminátio mea, et salus mea, * quem timébo?
26:1 Dóminus protéctor vitæ meæ, * a quo trepidábo?
26:2 Dum apprópiant super me nocéntes, * ut edant carnes meas:
26:2 Qui tríbulant me inimíci mei, * ipsi infirmáti sunt, et cecidérunt.
26:3 Si consístant advérsum me castra, * non timébit cor meum.
26:3 Si exsúrgat advérsum me prǽlium, * in hoc ego sperábo.
26:4 Unam pétii a Dómino, hanc requíram, * ut inhábitem in domo Dómini ómnibus diébus vitæ meæ:
26:4 Ut vídeam voluptátem Dómini, * et vísitem templum ejus.
26:5 Quóniam abscóndit me in tabernáculo suo: * in die malórum protéxit me in abscóndito tabernáculi sui.
26:6 In petra exaltávit me: * et nunc exaltávit caput meum super inimícos meos.
26:6 Circuívi, et immolávi in tabernáculo ejus hóstiam vociferatiónis: * cantábo, et psalmum dicam Dómino.
26:7 Exáudi, Dómine, vocem meam, qua clamávi ad te: * miserére mei, et exáudi me.
26:8 Tibi dixit cor meum, exquisívit te fácies mea: * fáciem tuam, Dómine, requíram.
26:9 Ne avértas fáciem tuam a me: * ne declínes in ira a servo tuo.
26:9 Adjútor meus esto: * ne derelínquas me, neque despícias me, Deus, salutáris meus.
26:10 Quóniam pater meus, et mater mea dereliquérunt me: * Dóminus autem assúmpsit me.
26:11 Legem pone mihi, Dómine, in via tua: * et dírige me in sémitam rectam propter inimícos meos.
26:12 Ne tradíderis me in ánimas tribulántium me: * quóniam insurrexérunt in me testes iníqui, et mentíta est iníquitas sibi.
26:13 Credo vidére bona Dómini * in terra vivéntium.
26:14 Exspécta Dóminum, viríliter age: * et confortétur cor tuum, et sústine Dóminum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Nocturn II.

Ant. The Lord is the defence * of my life.
Zsoltár 26 [7]
26:1 Az Úr világosságom és szabadulásom, * kitől féljek?
26:1 Az Úr életem oltalmazója, * kitől remegjek?
26:2 Midőn ellenem közelednek a gonoszok, * hogy egyék húsomat,
26:2 Ellenségeim, kik engem szorongatnak, * maguk meggyengülnek és elesnek.
26:3 Ha tábor áll ellenem, * nem fél szívem.
26:3 Ha harc támad ellenem, * én akkor is bízom.
26:4 Egyet kértem az Úrtól, ismét azért esdeklek, * hogy az Úr házában lakjam életem teljes napjaiban;
26:4 Hogy lássam az Úr gyönyörűségét, * és látogassam az ő templomát.
26:5 Mert elrejtett engem az ő hajlékában, * a veszedelem napján megoltalmazott engem hajléka rejtekében,
26:6 Kősziklára emelt föl engem. * És most fölemelte fejemet ellenségeim fölé.
26:6 Körüljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékában; * énekelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak.
26:7 Hallgasd meg, Uram, szómat, mellyel hozzád kiáltottam; * könyörülj rajtam és hallgass meg engem.
26:8 Neked szólott szívem, az én orcám téged keresett; * a te orcádat keresem, Uram!
26:9 Ne fordítsd el tőlem orcádat; * ne térj el szolgádtól haragodban.
26:9 Légy segítőm; * ne hagyj el engem, és ne vess meg engem, én üdvözítő Istenem!
26:10 Mert atyám és anyám elhagytak engem: * az Úr pedig fölvesz engem.
26:11 Törvényt adj nekem, Uram, a te utadra; * és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt.
26:12 Ne adj engem szorongatóim akaratának: * mert hamis tanúk támadtak ellenem, és a gonoszság önmaga ellen hazudott.
26:13 Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földén.
26:14 Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; * szíved legyen erős, és remélj az Úrban.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 27 [8]
27:1 Ad te, Dómine, clamábo, Deus meus, ne síleas a me: * nequándo táceas a me, et assimilábor descendéntibus in lacum.
27:2 Exáudi, Dómine, vocem deprecatiónis meæ dum oro ad te: * dum extóllo manus meas ad templum sanctum tuum.
27:3 Ne simul trahas me cum peccatóribus: * et cum operántibus iniquitátem ne perdas me.
27:3 Qui loquúntur pacem cum próximo suo, * mala autem in córdibus eórum.
27:4 Da illis secúndum ópera eórum, * et secúndum nequítiam adinventiónum ipsórum.
27:4 Secúndum ópera mánuum eórum tríbue illis: * redde retributiónem eórum ipsis.
27:5 Quóniam non intellexérunt ópera Dómini, et in ópera mánuum ejus * déstrues illos, et non ædificábis eos.
27:6 Benedíctus Dóminus: * quóniam exaudívit vocem deprecatiónis meæ.
27:7 Dóminus adjútor meus, et protéctor meus: * in ipso sperávit cor meum, et adjútus sum.
27:7 Et reflóruit caro mea: * et ex voluntáte mea confitébor ei.
27:8 Dóminus fortitúdo plebis suæ: * et protéctor salvatiónum Christi sui est.
27:9 Salvum fac pópulum tuum, Dómine, et bénedic hereditáti tuæ: * et rege eos, et extólle illos usque in ætérnum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Dóminus defénsor vitæ meæ.
Zsoltár 27 [8]
27:1 Hozzád kiáltok, Uram, én Istenem, ne légy hallgatag irántam; * netalán, ha hallgatsz, hasonló legyek a sírgödörbe lemenőkhöz.
27:2 Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát, mikor imádkozom tehozzád; * mikor kezeimet fölemelem a te szent templomodhoz.
27:3 Ne ragadj el engem együtt a bűnösökkel, * és a gonosztevőkkel ne veszíts el engem,
27:3 Kik békességet szólanak felebarátjukkal, * szívükben pedig gonosz vagyon.
27:4 Fizess meg nekik cselekedeteik szerint, * és találmányaik gonoszsága szerint.
27:4 Kezeik cselekedetei szerint fizess nekik, * add vissza nekik a kölcsönt.
27:5 Mert nem ismerték az Úr cselekedeteit, és az ő kezei munkáit; * lerontod őket, és nem építed föl őket.
27:6 Áldott legyen az Úr, * mert meghallgatta könyörgésem szavát.
27:7 Az Úr az én segítőm és oltalmazóm; * benne bízott szívem, és megsegíttettem.
27:7 És testem újra virágzó lett; * és készakaratommal adok hálát neki.
27:8 Az Úr népének erőssége, * és oltalmazója az ő fölkentje üdvének.
27:9 Tartsd meg, Uram, a te népedet, és áldd meg örökségedet; * és igazgasd őket és magasztald fel őket mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. The Lord is the defence of my life.
Ant. Adoráte * Dóminum in aula sancta ejus.
Psalmus 28 [9]
28:1 Afférte Dómino, fílii Dei: * afférte Dómino fílios aríetum.
28:2 Afférte Dómino glóriam et honórem, afférte Dómino glóriam nómini ejus: * adoráte Dóminum in átrio sancto ejus.
28:3 Vox Dómini super aquas, Deus majestátis intónuit: * Dóminus super aquas multas.
28:4 Vox Dómini in virtúte: * vox Dómini in magnificéntia.
28:5 Vox Dómini confringéntis cedros: * et confrínget Dóminus cedros Líbani:
28:6 Et commínuet eas tamquam vítulum Líbani: * et diléctus quemádmodum fílius unicórnium.
28:7 Vox Dómini intercidéntis flammam ignis: * vox Dómini concutiéntis desértum: et commovébit Dóminus desértum Cades.
28:9 Vox Dómini præparántis cervos, et revelábit condénsa: * et in templo ejus omnes dicent glóriam.
28:10 Dóminus dilúvium inhabitáre facit: * et sedébit Dóminus Rex in ætérnum.
28:11 Dóminus virtútem pópulo suo dabit: * Dóminus benedícet pópulo suo in pace.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Worship the Lord * in His holy courts.
Zsoltár 28 [9]
28:1 Hozzatok az Úrnak, Isten fiai, * hozzatok az Úrnak fiatal kosokat.
28:2 Hozzatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevének dicsőséget; * imádjátok az Urat az ő szent tornácában.
28:3 Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene mennydörög; * az Úr a sok víz fölött.
28:4 Az Úr szava erőben, * az Úr szava dicsőségben jő.
28:5 Az Úr szava összetöri a cédrusokat; * az Úr összetöri a Libanon cédrusait;
28:6 és szökdelteti azokat, mint a borjút, a Libanont, * mint az egyszarvúak fiát.
28:7 Az Úr szava szétvágja a tűz lángját. * Az Úr szava megrendíti a pusztát; és az Úr megmozdítja Kádes pusztáját.
28:9 Az Úr szava vajúdásba hozza a szarvasokat, és megritkítja a sűrűket, * és az ő templomában mindnyájan dicsőséget mondanak.
28:10 Az Úr a vízözön felett uralkodik, * és az Úr, mint király, örökké fog ülni.
28:11 Az Úr erőt ad népének; * az Úr megáldja népét békességben.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 29 [10]
29:2 Exaltábo te, Dómine, quóniam suscepísti me: * nec delectásti inimícos meos super me.
29:3 Dómine, Deus meus, clamávi ad te, * et sanásti me.
29:4 Dómine, eduxísti ab inférno ánimam meam: * salvásti me a descendéntibus in lacum.
29:5 Psállite Dómino, sancti ejus: * et confitémini memóriæ sanctitátis ejus.
29:6 Quóniam ira in indignatióne ejus: * et vita in voluntáte ejus.
29:6 Ad vésperum demorábitur fletus: * et ad matutínum lætítia.
29:7 Ego autem dixi in abundántia mea: * Non movébor in ætérnum.
29:8 Dómine, in voluntáte tua, * præstitísti decóri meo virtútem.
29:8 Avertísti fáciem tuam a me, * et factus sum conturbátus.
29:9 Ad te, Dómine, clamábo: * et ad Deum meum deprecábor.
29:10 Quæ utílitas in sánguine meo, * dum descéndo in corruptiónem?
29:10 Numquid confitébitur tibi pulvis, * aut annuntiábit veritátem tuam?
29:11 Audívit Dóminus, et misértus est mei: * Dóminus factus est adjútor meus.
29:12 Convertísti planctum meum in gáudium mihi: * conscidísti saccum meum, et circumdedísti me lætítia:
29:13 Ut cantet tibi glória mea, et non compúngar: * Dómine, Deus meus, in ætérnum confitébor tibi.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Adoráte Dóminum in aula sancta ejus.
Zsoltár 29 [10]
29:2 Magasztallak téged, Uram, mert fölemeltél engem, * és nem hagytad örülni ellenségeimet fölöttem.
29:3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, * és meggyógyítottál engem.
29:4 Uram, kihoztad a pokolból lelkemet; * kiszabadítottál engem a sírgödörbe menők közül.
29:5 Zengjetek az Úrnak ti, az ő szentjei, * és áldjátok az ő szentsége emlékezetét.
29:6 Mert büntetés van bosszankodásában, * és élet az ő jóakaratában.
29:6 Este betér a sírás, * és reggel az öröm.
29:7 Én pedig mondtam bővelkedésemben: * Nem fogok ingani mindörökké!
29:8 Mert, Uram, te jóvoltod szerint * erőt adtál dicsőségemnek.
29:8 De elfordítottad tőlem orcádat, * és megháborodtam.
29:9 Hozzád kiáltottam, Uram, * és Istenemnek könyörögtem.
29:10 Mi haszna az én véremnek, * ha rothadásba leszállok?
29:10 Vajon a por fog-e áldani téged, * vagy hirdetni fogja-e igazságodat?
29:11 Hallotta az Úr, és könyörült rajtam; * az Úr segítőm lett.
29:12 Sírásomat örömre fordítottad nekem; * elszaggattad szőrzsákomat, és körülvettél engem vigassággal,
29:13 Hogy énekeljen neked az én dicsőségem, és ne szomoríttassam meg; * Uram, Istenem, hálát adok neked mindörökké.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Worship the Lord in His holy courts.
Ant. In tua justítia * líbera me, Dómine.
Psalmus 30 [11]
30:2 In te, Dómine, sperávi non confúndar in ætérnum: * in justítia tua líbera me.
30:3 Inclína ad me aurem tuam, * accélera ut éruas me.
30:3 Esto mihi in Deum protectórem, et in domum refúgii: * ut salvum me fácias.
30:4 Quóniam fortitúdo mea, et refúgium meum es tu: * et propter nomen tuum dedúces me, et enútries me.
30:5 Edúces me de láqueo hoc, quem abscondérunt mihi: * quóniam tu es protéctor meus.
30:6 In manus tuas comméndo spíritum meum: * redemísti me, Dómine, Deus veritátis.
30:7 Odísti observántes vanitátes, * supervácue.
30:7 Ego autem in Dómino sperávi: * exsultábo, et lætábor in misericórdia tua.
30:8 Quóniam respexísti humilitátem meam, * salvásti de necessitátibus ánimam meam.
30:9 Nec conclusísti me in mánibus inimíci: * statuísti in loco spatióso pedes meos.
30:10 Miserére mei, Dómine, quóniam tríbulor: * conturbátus est in ira óculus meus, ánima mea, et venter meus:
30:11 Quóniam defécit in dolóre vita mea: * et anni mei in gemítibus.
30:11 Infirmáta est in paupertáte virtus mea: * et ossa mea conturbáta sunt.
30:12 Super omnes inimícos meos factus sum oppróbrium et vicínis meis valde: * et timor notis meis.
30:12 Qui vidébant me, foras fugérunt a me: * oblivióni datus sum, tamquam mórtuus a corde.
30:13 Factus sum tamquam vas pérditum: * quóniam audívi vituperatiónem multórum commorántium in circúitu.
30:14 In eo dum convenírent simul advérsum me, * accípere ánimam meam consiliáti sunt.
30:15 Ego autem in te sperávi, Dómine: * dixi: Deus meus es tu: in mánibus tuis sortes meæ.
30:16 Éripe me de manu inimicórum meórum, * et a persequéntibus me.
30:17 Illústra fáciem tuam super servum tuum, salvum me fac in misericórdia tua: * Dómine, non confúndar, quóniam invocávi te.
30:18 Erubéscant ímpii, et deducántur in inférnum: * muta fiant lábia dolósa.
30:19 Quæ loquúntur advérsus justum iniquitátem: * in supérbia, et in abusióne.
30:20 Quam magna multitúdo dulcédinis tuæ, Dómine, * quam abscondísti timéntibus te.
30:20 Perfecísti eis, qui sperant in te, * in conspéctu filiórum hóminum.
30:21 Abscóndes eos in abscóndito faciéi tuæ * a conturbatióne hóminum.
30:21 Próteges eos in tabernáculo tuo * a contradictióne linguárum.
30:22 Benedíctus Dóminus: * quóniam mirificávit misericórdiam suam mihi in civitáte muníta.
30:23 Ego autem dixi in excéssu mentis meæ: * Projéctus sum a fácie oculórum tuórum.
30:23 Ídeo exaudísti vocem oratiónis meæ, * dum clamárem ad te.
30:24 Dilígite Dóminum omnes sancti ejus: * quóniam veritátem requíret Dóminus, et retríbuet abundánter faciéntibus supérbiam.
30:25 Viríliter ágite, et confortétur cor vestrum, * omnes, qui sperátis in Dómino.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. Deliver me * in Thy righteousness.
Zsoltár 30 [11]
30:2 Tebenned bízom, Uram, ne szégyenüljek meg mindörökké; * a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
30:3 Hajtsd hozzám füledet, * siess, hogy kiragadj engem.
30:3 Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, * hogy megszabadíts engem.
30:4 Mert erősségem és oltalmam vagy te; * és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
30:5 Kiveszel engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; * mert te vagy oltalmazóm.
30:6 Kezeidbe ajánlom lelkemet; * megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!
30:7 Gyűlölöd a hiúság hiábavaló * követőit;
30:7 én pedig az Úrban bíztam. * Örvendezek és vigadok a te irgalmasságodban;
30:8 Mert megtekintetted lealáztatásomat, * kiszabadítottad lelkemet a szükségből.
30:9 És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, * tágas helyre állítottad lábaimat.
30:10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; * megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
30:11 Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, * és esztendeim a fohászkodásokban.
30:11 Erőm az ínségben elgyengült, * és csontjaim megrendültek.
30:12 Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédaimnak, * és félelmévé ismerőimnek.
30:12 Akik láttak engem künn, futottak tőlem. * Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt;
30:13 Olyanná lettem, mint az összetört edény; * mert sok körüllakó szidalmazását hallottam;
30:14 Midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, * hogy elvegyék életemet.
30:15 Én pedig tebenned bíztam, Uram, * s mondtam: Te vagy az én Istenem! Kezeidben az én sorsom.
30:16 Ments meg engem ellenségeim kezéből * és üldözőimtől.
30:17 Világítson orcád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által. * Uram, ne szégyenüljek meg, mert segítségül hívtalak téged.
30:18 Szégyenüljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba; * némuljanak meg a csalárd ajkak,
30:19 Melyek az igaz ellen hamisságot szólanak * kevélységgel és megvetéssel.
30:20 Mily nagy, Uram, a te édességed sokasága, * melyet fönntartottál a téged félőknek;
30:20 Melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak * az emberek fiainak színe előtt.
30:21 Elrejted őket orcád rejtekében * az emberek háborgatása elől.
30:21 Megoltalmazod őket hajlékodban * a nyelvek ellenmondásától.
30:22 Áldott legyen az Úr: * mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.
30:23 Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: * Elvettettem szemeid elől.
30:23 Azonban te meghallgattad imádságom szavát, * midőn hozzád kiáltottam.
30:24 Szeressétek az Urat, minden szentjei, * mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
30:25 Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg szíveteket * mindnyájan, kik az Úrban bíztok.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Psalmus 31 [12]
31:1 Beáti quorum remíssæ sunt iniquitátes: * et quorum tecta sunt peccáta.
31:2 Beátus vir, cui non imputávit Dóminus peccátum, * nec est in spíritu ejus dolus.
31:3 Quóniam tácui, inveteravérunt ossa mea, * dum clamárem tota die.
31:4 Quóniam die ac nocte graváta est super me manus tua: * convérsus sum in ærúmna mea, dum confígitur spina.
31:5 Delíctum meum cógnitum tibi feci: * et injustítiam meam non abscóndi.
31:5 Dixi: Confitébor advérsum me injustítiam meam Dómino: * et tu remisísti impietátem peccáti mei.
31:6 Pro hac orábit ad te omnis sanctus, * in témpore opportúno.
31:6 Verúmtamen in dilúvio aquárum multárum, * ad eum non approximábunt.
31:7 Tu es refúgium meum a tribulatióne, quæ circúmdedit me: * exsultátio mea, érue me a circumdántibus me.
31:8 Intelléctum tibi dabo, et ínstruam te in via hac, qua gradiéris: * firmábo super te óculos meos.
31:9 Nolíte fíeri sicut equus et mulus, * quibus non est intelléctus.
31:9 In camo et freno maxíllas eórum constrínge, * qui non appróximant ad te.
31:10 Multa flagélla peccatóris, * sperántem autem in Dómino misericórdia circúmdabit.
31:11 Lætámini in Dómino et exsultáte, justi, * et gloriámini, omnes recti corde.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.

Ant. In tua justítia líbera me, Dómine.
Zsoltár 31 [12]
31:1 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik, * és kiknek bűneik elfödöztettek.
31:2 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem számítja be a bűnt, * és kinek lelkében nincs álnokság.
31:3 Mivel hallgattam, megavultak csontjaim * egész napi kiáltásomban.
31:4 Mert éjjel és nappal megnehezedett rajtam kezed; * megtértem nyomorúságomban, midőn a tövis szurdalt.
31:5 Vétkemet megvallottam neked; * és hamisságomat nem titkoltam el.
31:5 Mondtam: Megvallom magam ellen hamisságomat az Úrnak; * és te megbocsátottad bűnöm istentelenségét.
31:6 Ezért könyörögjön neked minden szent * alkalmas időben;
31:6 és a nagy vizek áradása * nem fog hozzá közeledni.
31:7 Te vagy menedékem a szorongatástól, mely körülvett engem; * te, én örvendezésem, ragadj ki az engem környezőktől.
31:8 Értelmet adok neked és megtanítlak téged az útra, melyen járj; * és rajtad lesznek szemeim.
31:9 Ne legyetek mint a ló és az öszvér, * melyeknek nincs értelmük.
31:9 Fékkel és zabolával szorítsd meg azok állát, * kik hozzád nem közelednek.
31:10 Sok a bűnös ostora; * de az Úrban bízót irgalom veszi körül.
31:11 Vigadjatok az Úrban és örvendjetek, igazak, * és dicsekedjetek mindnyájan, egyenes szívűek!
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ant. Deliver me in Thy righteousness.
V. Média nocte surgébam ad confiténdum tibi.
R. Super justítia justificatiónis tuæ.
V. I rose at midnight to give praise to thee.
R. For the judgments of thy justification.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. Ipsíus píetas et misericórdia nos ádjuvet, qui cum Patre et Spíritu Sancto vivit et regnat in sǽcula sæculórum. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Annak a kegyessége és irgalma támogasson minket, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökké. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Deus Pater omnípotens sit nobis propítius et clemens. Amen.

Lectio 5
Ex libro sancti Athanásii Epíscopi ad Vírgines
Liber de Virginitate, post initium.
Si accédant áliqui, e dicant tibi: Ne frequénter jejúnes, ne imbecíllior fias; ne credas illis, neque auscúltes: per istos enim inimícus hæc súggerit. Reminíscere ejus quod scriptum est, quod, cum tres púeri, et Dániel, et álii adolescéntuli, captívi ducti essent a Nabuchodónosor rege Babylónis, jussúmque esset ut de ipsíus mensa régia coméderent et de vino bíberent; Dániel et tres púeri illi noluérunt póllui ex mensa regis, sed dixérunt eunúcho qui eos curándos suscéperat: Da nobis de semínibus terræ, et vescémur. Quibus ait eunúchus: Tímeo ego regem, qui constítuit vobis cibum et potum, ne forte fácies vestræ appáreant regi squalidióres præ céteris púeris qui régia mensa alúntur, et púniat me.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Super muros tuos, Jerúsalem, constítui custódes;
* Tota die et nocte non tacébunt laudáre nomen Dómini.
V. Prædicábunt pópulis fortitúdinem meam, et annuntiábunt géntibus glóriam meam.
R. Tota die et nocte non tacébunt laudáre nomen Dómini.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Atya Isten, légy hozzánk kegyes és irgalmas. Ámen.

Olvasmány 5
From the Book addressed To Virgins by St Athanasius, Pope of Alexandria.
Bk. ii.
If any should come and say unto thee, Fast not so often, lest thou injure thine health, believe them not, neither listen to them. They are but the tools of the great enemy to suggest such a thing unto thee. Remember how it is written that when the three children, and Daniel, and the other lads, were led captives by Nebuchadnezzar King of Babylon, and it was commanded them to eat of his Royal table, and to drink of his wine, Daniel and those three children would not defile themselves with the King's table, but said unto the eunuch into whose keeping they had been given, Give us of the fruits of the earth, and we will eat. And the eunuch answered them, I fear my lord the King, who hath appointed your meat and your drink, lest perchance your faces should appear unto the King worse - liking than the other children, who are fed from his Royal table, and he should punish me.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. I have set watchmen upon thy walls, O Jerusalem;
* Which shall never hold their peace day nor night, to praise the name of the Lord.
V. They shall proclaim My might unto the nations, and declare My glory unto the Gentiles.
R. Which shall never hold their peace day nor night, to praise the name of the Lord.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Christus perpétuæ det nobis gáudia vitæ. Amen.

Lectio 6
Cui dixérunt illi: Tenta servos tuos dies decem, et da nobis de semínibus. Et dedit eis legúmina ad vescéndum, et aquam ad bibéndum; et introdúxit eos in conspéctu regis, et visæ sunt fácies ipsórum speciosióres præter céteros púeros, qui régiæ mensæ cibis nutriebántur. Vidésne quid fáciat jejúnium? Morbos sanat, distillatiónes córporis exsíccat, dǽmones fugat, pravas cogitatiónes expéllit, mentem clariórem reddit, cor mundum éfficit, corpus sanctíficat, dénique ad thronum Dei hóminem sistit.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Muro tuo inexpugnábili circumcínge nos, Dómine, et armis tuæ poténtiæ prótege nos semper:
* Líbera, Dómine, Deus Israël, clamántes ad te.
V. Erue nos in mirabílibus tuis, et da glóriam nómini tuo.
R. Líbera, Dómine, Deus Israël, clamántes ad te.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Örökkévaló Krisztus, add meg nekünk az élet örömét. Ámen.

Olvasmány 6
Then they said unto him Prove thy servants ten days, and give us herbs. And he gave them pulse to eat and water to drink and, when he brought them in before the King, their countenances appeared fairer than all the children which did eat the portion of the King's meat. Seest thou what fasting doth It healeth diseases, it drieth up the humours of the body, it scareth away devils, it purgeth forth unclean thoughts, it maketh the intellect clearer, it purifieth the heart, it sanctifieth the body, and in the end it leadeth a man unto the throne of God.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Hedge us about with thy wall that cannot be broken down, O Lord, and shield us continually with the arms of thy might.
* O Lord God of Israel, deliver them that cry unto thee.
V. Deliver us also according to thy marvellous works, and give glory to thy Name.
R. O Lord God of Israel, deliver them that cry unto thee.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ignem sui amóris accéndat Deus in córdibus nostris. Amen.

Lectio 7
Et ne putes hæc témere dici; habes hujus rei testimónium in Evangéliis a Salvatóre prolátum. Cum enim quæsivíssent discípuli quonam modo immúndi spíritus ejiceréntur, respóndit Dóminus: Hoc genus non ejícitur, nisi in oratióne et jejúnio.
Quisquis ígitur ab immúndo spíritu vexátur, si hoc animadvértat, et hoc phármaco utátur, jejúnio inquam, statim spíritus malus oppréssus abscédet, vim jejúnii métuens. Valde enim dǽmones oblectántur crápula et ebrietáte et córporis cómmodis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Sustinúimus pacem, et non venit: quæsívimus bona, et ecce turbátio: cognóvimus, Dómine, peccáta nostra;
* Non in perpétuum obliviscáris nos.
V. Peccávimus, ímpie géssimus, iniquitátem fécimus, Dómine, in omnem justítiam tuam.
R. Non in perpétuum obliviscáris nos.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Szeretetének lángját élessze fel Isten szívünkben. Ámen.

Olvasmány 7
Think not that this is rash talking. Thou hast the testimony of this in the Gospels under the sanction of the Saviour Himself. His disciples asked Him why they could not cast out an evil spirit, and He said unto them This kind can come forth by nothing but by prayer and fasting. Mark ix. 28.
If any man therefore be troubled with an unclean spirit, if he bethink him of this, and have recourse to this remedy, namely, fasting, the evil spirit will be forthwith compelled to leave him from dread of the power of fasting. Devils take great delight in fulness, and drunkenness, and bodily comfort.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. We looked for peace, and it came not we asked for good, and behold trouble. We acknowledge, O Lord, our wickedness.
* Forget us not for ever.
V. O Lord (our God) we have sinned, we have done ungodly, we have dealt unrighteously in all thine ordinances.
R. Forget us not for ever.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. A cunctis vítiis et peccátis absólvat nos virtus sanctæ Trinitátis. Amen.

Lectio 8
Magna vis in jejúnio, et magna ac præclára fiunt per illud. Alióquin unde hómines tam mirífica præstárent, et signa per eos fíerent, et sanitátem infírmis per ipsos largirétur Deus, nisi plane ob exercitatiónes spirituáles, et humilitátem ánimi, et conversatiónem bonam? Jejúnium enim Angelórum cibus est: et qui eo útitur, órdinis angélici censéndus est.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Angústiæ mihi sunt úndique, et quid éligam ignóro;
* Mélius est mihi incídere in manus hóminum, quam derelínquere legem Dei mei.
V. Si enim hoc égero, mors mihi est; si autem non égero, non effúgiam manus vestras.
R. Mélius est mihi incídere in manus hóminum, quam derelínquere legem Dei mei.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Mélius est mihi incídere in manus hóminum, quam derelínquere legem Dei mei.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás.

Olvasmány 8
There is great power in fasting, and great and glorious things are wrought thereby. How cometh it that men work such wonders, and that signs are done by them, and that God through them giveth health to the sick, unless it be from their ghostly exercises, and the meekness of their souls, and their godly conversation To fast is to banquet with Angels, and he that fasteth is to be reckoned, so far, among the Angelic host.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. I am straitened on every side, and know not what to choose.
* It is better for me to fall into the hands of men, than to sin against the law of my God.
V. For if I do this thing, it is death unto me and if I do it not, I cannot escape your hands.
R. It is better for me to fall into the hands of men, than to sin against the law of my God.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. It is better for me to fall into the hands of men, than to sin against the law of my God.
Nocturn III.

Ant. Allelúja, * allelúja, allelúja.
Canticum Isaiæ [13]
(Canticum Isaiæ * Isa 33:2-10)
33:2 Dómine, miserére nostri, te enim exspectávimus; † esto bráchium nostrum in mane, * et salus nostra in témpore tribulatiónis.
33:3 A voce Angeli fugérunt pópuli, * et ab exaltatióne tua dispérsæ sunt gentes.
33:4 Et congregabúntur spólia vestra sicut collígitur bruchus, * velut cum fossæ plenæ fúerint de eo.
33:5 Magnificátus est Dóminus, quóniam habitávit in excélso; * implévit Sion judício et justítia.
33:6 Et erit fides in tempóribus tuis: † divítiæ salútis sapiéntia: * et sciéntia; timor Dómini ipse est thesáurus ejus.
33:7 Ecce vidéntes clamábunt foris; * ángeli pacis amáre flebunt.
33:8 Dissipátæ sunt viæ, cessávit tránsiens per sémitam: † irrítum factum est pactum, * projécit civitátes, non reputávit hómines.
33:9 Luxit et elánguit terra; * confúsus est Líbanus, et obsórduit.
33:9 Et factus est Saron sicut desértum, * et concússa est Basan, et Carmélus.
33:10 Nunc consúrgam, dicit Dóminus; * nunc exaltábor, nunc sublevábor.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Nocturn III.

Ant. Alleluia * alleluia, alleluia.
Izajás éneke [13]
(Izajás éneke * Iz 33:2-10) *
33:2 Uram, könyörülj rajtunk, mert téged várunk; * légy a mi karunk reggel, és szabadulásunk a szorongatás idején.
33:3 Az angyal szava elől futnak a népek, * és midőn te fölemelkedel, elszélednek a nemzetek.
33:4 És egybegyűjtetnek ragadományaitok, mint összeszedetik a cserebogár, * mint midőn eltelnek a vermek azzal.
33:5 Fölséges az Úr, mert a magasságban lakik; * betölti Siont ítélettel és igazsággal.
33:6 És hit leszen a te idődben, az üdvösség gazdagságai, a bölcsesség és tudomány; * az Úr félelme, az az ő kincse.
33:7 Íme a látók kiáltanak ott kinn, * a békesség angyalai keservesen sírnak.
33:8 Elpusztultak az utak, megszűnt a járókelő az ösvényen; * fölbontatott a szövetség, megvetette a városokat, semminek tartotta az embereket.
33:9 Sír és elhervad a föld; megszégyenülten áll a Libanon és megrútulva, és Sáron olyan lett, mint a puszta, * és összerontatott Básán és Kármel.
33:10 Majd fölkelek, úgymond az Úr; * majd megdicsőíttetem, majd fölmagasztaltatom.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Canticum Isaiæ [14]
(Canticum Isaiæ * Isa 33:13-18)
33:13 Audíte, qui longe estis, quæ fécerim; * et cognóscite, vicíni, fortitúdinem meam.
33:14 Contérriti sunt in Sion peccatóres; * possédit tremor hypócritas.
33:14 Quis póterit habitáre de vobis cum igne devoránte? * quis habitábit ex vobis cum ardóribus sempitérnis?
33:15 Qui ámbulat in justítiis et lóquitur veritátem, † qui próicit avarítiam ex calúmnia, * et éxcutit manus suas ab omni múnere,
33:16 Qui obtúrat aures suas ne áudiat sánguinem, * et claudit óculos suos ne vídeat malum.
33:17 Iste in excélsis habitábit; † muniménta saxórum sublímitas ejus: * panis ei datus est, aquæ ejus fidéles sunt.
33:18 Regem in decóre suo vidébunt óculi ejus, † cernent terram de longe. * Cor tuum meditábitur timórem.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Izajás éneke [14]
(Izajás éneke * Iz 33:13-18) *
33:13 Halljátok, kik távol vagytok, amiket cselekedtem, és ismerjétek meg, * szomszédok, az én erősségemet.
33:14 Megrettennek Sionban a bűnösök, reszketés fogja el a képmutatókat: Ki lakhatik közületek az emésztő tűzzel? * Ki lakik közületek az örök égéssel?
33:15 Aki igazságban jár, és igazat szól, ki megveti az erőszakoskodással járó fösvénységet, és leráz kezéről minden ajándékot, ki bedugja füleit, hogy vért ne halljon, * és behunyja szemeit, hogy gonoszt ne lásson,
33:16 Ez fog lakni a magasságban, kősziklák erőssége az ő védhelye; * kenyere megadatik neki, és vize nem apad el.
33:17 A királyt ékességében látják annak szemei, * látják a földet messzire.
33:18 Akkor szíved megemlékezik a félelemről. Hol vagyon az írástudó? Hol a törvény igéinek méregetője? * Hol a kisdedek tanítója?
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Canticum Ecclesiasticæ [15]
(Canticum Ecclesiasticæ * Eccli 36:14-19)
36:14 Miserére plebi tuæ, super quam invocátum est nomen tuum: * et Israël quem coæquásti primogénito tuo.
36:15 Miserére civitáti sanctificatiónis tuæ, Jerúsalem, * civitáti requiéi tuæ.
36:16 Reple Sion inenarrabílibus verbis tuis, * et glória tua pópulum tuum.
36:17 Da testimónium his qui ab inítio creatúræ tuæ sunt, * et súscita prædicatiónes quas locúti sunt in nómine tuo prophétæ prióres.
36:18 Da mercédem sustinéntibus te, * ut prophétæ tui fidéles inveniántur:
36:18 Et exáudi oratiónes servórum tuórum, secúndum benedictiónem Aaron de pópulo tuo: * et dírige nos in viam justítiæ.
36:19 Et sciant omnes qui hábitant terram, * quia tu es Deus conspéctor sæculórum.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Sicut erat in princípio, et nunc, et semper, * et in sǽcula sæculórum. Amen.
Ant. Allelúja, * allelúja, allelúja.
Jézus, Sirák fia éneke [15]
(Jézus, Sirák fia éneke * Sir 36:14-19) *
36:14 Könyörülj népeden, mely nevedről hívatik, és Izraelen, * kit hasonlóvá tettél elsőszülöttedhez.
36:15 Könyörülj szentélyed városán, Jeruzsálemen, * a te nyugodalmad városán.
36:16 Töltsd meg Siont a te kimondhatatlan igéiddel, * és dicsőségeddel a te népedet.
36:17 Tégy bizonyságot azokról, kik kezdettől teremtményeid, és támaszd föl a jövendöléseket, * melyeket nevedben az előbbi próféták mondottak.
36:18 Adj jutalmat a téged váróknak, hogy prófétáid igazmondóknak találtassanak; * és hallgasd meg szolgáid imádságait,
36:19 Áron áldása szerint, a te néped felől; * és vezérelj minket az igazság útjára, és tudják meg mindnyájan, kik a földet lakják, hogy te vagy az örökkévalóságon átlátó Isten.
V. Dicsőség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek,
R. Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ant. Alleluia * alleluia, alleluia.
V. Egrediétur Dóminus de loco sancto suo.
R. Véniet ut salvet pópulum suum.
V. The Lord cometh out of His holy place.
R. He will come and save His people.
Pater noster, qui es in cælis, sanctificétur nomen tuum: advéniat regnum tuum: fiat volúntas tua, sicut in cælo et in terra. Panem nostrum quotidiánum da nobis hódie: et dimítte nobis débita nostra, sicut et nos dimíttimus debitóribus nostris:
V. Et ne nos indúcas in tentatiónem:
R. Sed líbera nos a malo.
Absolutio. A vínculis peccatórum nostrórum absólvat nos omnípotens et miséricors Dóminus. Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
V. És ne vígy minket kísértésbe,
R. De szabadíts meg a gonosztól.
Feloldozás. Bűneink bilincseiből oldozzon fel minket a mindenható és irgalmas Isten. Ámen.

V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Evangélica léctio sit nobis salus et protéctio. Amen.

Lectio 9
Léctio sancti Evangélii secúndum Matthǽum
Matt 13:24-30
In illo témpore: Dixit Jesus turbis parábolam hanc: Simile factum est regnum cælórum hómini, qui seminávit bonum semen in agro suo. Et réliqua.

Homilía S. Augustíni Epíscopi
Liber Quæst. Evang. in Matth. cap. 11, tom. 4
Cum negligéntius ágerent præpósiti Ecclésiæ, aut cum dormitiónem mórtis accíperent Apóstoli, venit diabólus, et superseminávit eos, quos malos fílios Dóminus interpretátur. Sed quǽritur: utrum hærétici sint, an male vivéntes cathólici? Possunt enim dici fílii mali étiam hærétici, quia ex eódem Evangélii sémine, et Christi nómine procreáti, pravis opiniónibus ad falsa dógmata convertúntur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Laudábilis pópulus,
* Quem Dóminus exercítuum benedíxit dicens: Opus mánuum meárum tu es, heréditas mea Israël.
V. Beáta gens, cujus est Dóminus Deus, pópulus eléctus in hereditátem.
R. Quem Dóminus exercítuum benedíxit dicens: Opus mánuum meárum tu es, heréditas mea Israël.

V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az Evangélium olvasása legyen üdvösségünkre és védelmünkre. Ámen.

Olvasmány 9
Evangélium szent Máté könyvéből
Matt 13:24-30
Azon időben Jézus ezt a példabeszédet mondta: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. És így tovább.

Homily by St Austin, Bishop of Hippo.
Quest. Evang. Matth. xi., Bk. 4.
When the Shepherds of the Church wax careless, and since the Apostles sleep the sleep of death, cometh the devil, and soweth them whom the Lord calleth a seed of evil-doers. Now, are these seed of evil-doers the heretics, or Catholics of bad lives? It is possible to call even the heretics a seed of evil-doers because they have sprung up from the seed of the Gospel, and been begotten in the Name of Christ, though afterwards they have turned after crooked ways and lying doctrines.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. Blessed is the people
* Whom the Lord of hosts hath blessed, saying O Israel thou art the work of Mine own hands, thou art Mine own inheritance.
V. Blessed is the nation whose God is the Lord, and the people whom He hath chosen for His own inheritance.
R. Whom the Lord of hosts hath blessed, saying O Israel thou art the work of Mine own hands, thou art Mine own inheritance.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ille nos benedícat, qui sine fine vivit et regnat. Amen.

Lectio 10
Sed quod dicit eos in médio trítici seminatos, quasi vidéntur illi significari, qui uníus communiónis sunt. Verúmtamen quóniam Dóminus agrum ipsum, non Ecclésiam, sed hunc mundum interpretátus est: bene intelligúntur hærétici, quia non societáte uníus Ecclésiæ, vel uníus fidei, sed societáte solíus nóminis christiáni in hoc mundo permiscéntur bonis.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Misit Dóminus Angelum suum et conclúsit ora leónum,
* Et non contaminavérunt, quia coram eo injustítia invénta non est in me.
V. Misit Deus misericórdiam suam et veritátem suam: ánimam meam erípuit de médio catulórum leónum.
R. Et non contaminavérunt, quia coram eo injustítia invénta non est in me.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az áldjon meg minket, aki mindörökké uralkodik. Ámen.

Olvasmány 10
But whereas it is written that they were sown in the midst of the wheat, we ought haply to understand that they are of one communion with the righteous. Nevertheless, forasmuch as the Lord saith, The field is the world, (and not, the Church,) we may well understand that the seed of evil doers are the heretics, since in this world they are mingled together with the good, not in one common Communion, but only under one common name of Christian.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. The Lord hath sent His angel, and hath shut the lions' mouths, that
* They have not hurt me forasmuch as before Him innocency was found in me.
V. God hath sent forth His mercy and His truth, (and delivered) my soul from among the lions' whelps.
R. They have not hurt me forasmuch as before Him innocency was found in me.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Divínum auxílium máneat semper nobíscum. Amen.

Lectio 11
At illi, qui in eádem fide mali sunt, pálea pótius quam zizánia reputántur: quia pálea étiam fundaméntum ipsum habet cum fruménto, radicémque communem. In illa plane sagéna, qua concludúntur et mali et boni pisces, non absurde mali cathólici intelligúntur.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Indicábo tibi, homo, quid sit bonum aut quid Dóminus requírat a te:
* Fácere judícium et justítiam et sollícitum ambuláre cum Deo tuo.
V. Spera in Dómino, et fac bonitátem, et inhábita terram.
R. Fácere judícium et justítiam et sollícitum ambuláre cum Deo tuo.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. Az isteni segítség maradjon velünk mindenkor. Ámen.

Olvasmány 11
But they which are of one faith with the good seed, and yet are themselves worthless, may more fitly be likened to straw than to tares, since the straw springeth from one soil and one root with the good ear. However, as touching the net cast into the sea, and enclosing a great multitude of fishes, both bad and good, we may well understand that by the bad are meant Catholics of bad lives.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. I will show thee, O man, what is good, and what doth the Lord require of thee, but to
* Do justice and judgment, and to walk humbly with thy God.
V. Trust in the Lord, and do good, and dwell in the land.
R. Do justice and judgment, and walk humbly with thy God.
V. Jube, domne, benedícere.
Benedictio. Ad societátem cívium supernórum perdúcat nos Rex Angelórum. Amen.

Lectio 12
Aliud est enim mare, quod magis mundum istum signíficat: aliud sagéna, quæ uníus fidei, vel uníus Ecclésiæ communiónem vidétur osténdere. Inter hæréticos et malos cathólicos hoc ínterest, quod hæretici falsa credunt: illi autem, vera credéntes, non vivunt ita ut credunt.
V. Tu autem, Dómine, miserére nobis.
R. Deo grátias.

R. Duo Séraphim clamábant alter ad álterum:
* Sanctus, sanctus, sanctus Dóminus Deus Sábaoth: * Plena est omnis terra glória ejus.
V. Tres sunt qui testimónium dant in cælo: Pater, Verbum, et Spíritus Sanctus: et hi tres unum sunt.
R. Sanctus, sanctus, sanctus Dóminus Deus Sábaoth.
V. Glória Patri, et Fílio, * et Spirítui Sancto.
R. Plena est omnis terra glória ejus.
V. Áldj meg minket, Uram.
Áldás. A mennyei seregek társaságába vigyen el minket az angyalok Királya. Ámen.

Olvasmány 12
For the sea is one thing whereby we may understand to be signified the world; and the net another, which seemeth to signify our faith, or the Communion of one Church. Between heretics and sinful Catholics there is this difference, that heretics believe a lie, and sinful Catholics believe the truth, but live not as they believe.
V. Te pedig, Uram, irgalmazz nekünk.
R. Istennek legyen hála.

R. One Seraph cried unto another:
* Holy, Holy, Holy is the Lord God of hosts; the whole earth is full of His glory.
V. There are Three That bear record in heaven: the Father, the Word, and the Holy Ghost, and these Three are One.
R. Holy, Holy, Holy is the Lord God of hosts.
V. Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, * és a Szentlélek Istennek;
R. The whole earth is full of His glory.


Te Deum
Te Deum laudámus: * te Dóminum confitémur.
Te ætérnum Patrem * omnis terra venerátur.
Tibi omnes Ángeli, * tibi Cæli, et univérsæ Potestátes:
Tibi Chérubim et Séraphim * incessábili voce proclámant:

(Fit reverentia) Sanctus, Sanctus, Sanctus * Dóminus Deus Sábaoth.

Pleni sunt cæli et terra * majestátis glóriæ tuæ.
Te gloriósus * Apostolórum chorus,
Te Prophetárum * laudábilis númerus,
Te Mártyrum candidátus * laudat exércitus.
Te per orbem terrárum * sancta confitétur Ecclésia,
Patrem * imménsæ majestátis;
Venerándum tuum verum * et únicum Fílium;
Sanctum quoque * Paráclitum Spíritum.
Tu Rex glóriæ, * Christe.
Tu Patris * sempitérnus es Fílius.

Fit reverentia
Tu, ad liberándum susceptúrus hóminem: * non horruísti Vírginis úterum.

Tu, devícto mortis acúleo, * aperuísti credéntibus regna cælórum.
Tu ad déxteram Dei sedes, * in glória Patris.
Judex créderis * esse ventúrus.

Sequens versus dicitur flexis genibus
Te ergo quǽsumus, tuis fámulis súbveni, * quos pretióso sánguine redemísti.

Ætérna fac cum Sanctis tuis * in glória numerári.
Salvum fac pópulum tuum, Dómine, * et bénedic hereditáti tuæ.
Et rege eos, * et extólle illos usque in ætérnum.
Per síngulos dies * benedícimus te.

Fit reverentia, secundum consuetudinem
Et laudámus nomen tuum in sǽculum, * et in sǽculum sǽculi.

Dignáre, Dómine, die isto * sine peccáto nos custodíre.
Miserére nostri, Dómine, * miserére nostri.
Fiat misericórdia tua, Dómine, super nos, * quemádmodum sperávimus in te.
In te, Dómine, sperávi: * non confúndar in ætérnum.


Te Deum
Téged, Isten dicsérünk, téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak, szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér egek Ura, apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled Vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál
Szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad,
Mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, mindeneket ítélendő.

Itt letérdelünk.
Téged azért, Uram, kérünk, mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged,
Szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz; híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
Sequéntia +︎ sancti Evangélii secúndum Matthǽum.
Matt 13:24-30
R. Glória tibi, Dómine.
In illo témpore: Dixit Jesus turbis parábolam hanc: Símile factum est regnum cœlórum hómini, qui seminávit bonum semen in agro suo. Cum autem dormírent hómines, venit inimícus ejus, et superseminávit zizánia in médio trítici, et ábiit. Cum autem crevísset herba et fructum fecísset, tunc apparuérunt et zizánia. Accedéntes autem servi patrisfamílias, dixérunt ei: Dómine, nonne bonum semen seminásti in agro tuo? Unde ergo habet zizánia? Et ait illis: Inimícus homo hoc fecit. Servi autem dixérunt ei: Vis, imus, et collígimus ea? Et ait: Non: ne forte colligéntes zizánia eradicétis simul cum eis et tríticum. Sínite utráque créscere usque ad messem, et in témpore messis dicam messóribus: Collígite primum zizáania, et alligáte ea in fascículos ad comburéndum, tríticum autem congregáta in hórreum meum.
R. Amen

Te decet laus, te decet hymnus: tibi glória Deo Patri, et Fílio, cum Spíritu Sancto in sǽcula sæculórum. Amen.
Evangélium +︎ szent Máté Apostol kőnyvéből
Matt 13:24-30
R. Glory be to you, O Lord.
Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!"
R. Amen

Téged illet a dicséret, téged illet a himnusz, dicsőség az Atyaistennek és a Fiúnak a Szentlélekkel együtt, mindörökkön-örökké. Ámen.
Oratio {ex Proprio de Tempore}
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
Orémus.
Famíliam tuam, quǽsumus, Dómine, contínua pietáte custódi: ut, quæ in sola spe grátiæ cœléstis innítitur, tua semper protectióne muniátur.
Per Dóminum nostrum Jesum Christum, Fílium tuum: qui tecum vivit et regnat in unitáte Spíritus Sancti, Deus, per ómnia sǽcula sæculórum.
R. Amen.
Könyörgés {az időszaki részből}
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
Könyörögjünk
O Lord, we beseech thee to keep thy family continually in godliness, that they who do lean only upon the hope of thine heavenly grace, may evermore be defended by thy mighty power.
A mi Urunk Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel együtt, Isten, mindörökkön-örökké.
R. Ámen.
Reliqua omittuntur, nisi Laudes separandae sint.
Hagyd ki a többit, kivéve ha a Laudest külön imádkozod.
Conclusio
V. Dómine, exáudi oratiónem meam.
R. Et clamor meus ad te véniat.
V. Benedicámus Dómino.
R. Deo grátias.
V. Fidélium ánimæ per misericórdiam Dei requiéscant in pace.
R. Amen.
Befejezés
V. Uram, hallgasd meg könyörgésemet.
R. És kiáltásom jusson elődbe.
V. Áldjuk az Urat.
R. Istennek legyen hála.
V. A megholt hívek lelkei Isten irgalmasságából nyugodjanak békességben.
R. Ámen.

Matutinum    Laudes
Prima    Tertia    Sexta    Nona
Vesperae    Completorium

Options    Sancta Missa    Ordo

Versions
Monastic
Tridentine 1570
Tridentine 1910
Divino Afflatu
Reduced 1955
Rubrics 1960
Ordo Praedicatorum
1960 Newcalendar
Language 2
Latin
Deutsch
English
Espanol
Francais
Italiano
Magyar
Polski
Portugues
Polski-Newer
Votive
hodie
Dedicatio
Defunctorum
Parvum B.M.V.

Versions      Credits      Download      Rubrics      Technical      Help